No, hát kérem, ismét bebizonyosodott, hogy az akadémiai tudás gyakran közel sem garancia a józan paraszti észre. Az ember egy egyetemi tanártól, és államvizsga előtt álló hallgatóktól feltételezne annyi éleslátást, hogy nem terítik ki a "huncut" tevékenységüket ország-világ előtt, de úgy néz ki, megint igazolta magát az örök igazság, miszerint néha az igazán intelligens emberek követik el a legnagyobb ostobaságokat.Miről is van szó dióhéjban? Pénzes hülyegyerekek esetenként több százezer forintos adomány fejében enyhébb elbírálás alá estek a vizsgákon, illetve a diplomamunkájuk védésekor. Ebben ügye még nincs semmi különösen érdekes, ha valakinek belefér az erkölcsi érzékébe az ilyesmi, és megéri neki ez az esztelen pénzkidobás a tanulás helyett, hát csinálja csak.
Igen ám, de nem mindegy, miként!
Mert hogy is történt a pénz átadása a tanár úrnak? Sötét sikátorokban? Asztalon felejtett, zárt borítékban? Beadandó feladatokhoz "véletlenül" hozzáragadt pénzköteg formájában? Ugyan! Simán átutalták az egyik személyes számláról a másik személyes számlára.Agyrém! Ennyi erővel akár naplót is vezethettek volna, és rendszeresen plakátolhatták volna ki vele a Campmus faliújságát! Magyarország valóban az uram-bátyám-koma-sógor országa, de normális emberben akkor is él egy egészséges óvatosság! Ha kedves olvasóim közül valakinek a közeljövőben bűnözni támadna kedve, annak segítségére lennék néhány atyai jó tanáccsal. :-)Ez most amolyan "hogyan gyártsunk bombát a kenderültetvényünk tövében" típusú leírás lesz, úgyhogy mindenek előtt lefutnám a kötelező köröket: Természetesen mindenkit óva intek attól, hogy megszegje nagyszerű Köztársaságunk törvényeit, ezért az itt leírtak kizárólag a szórakoztatási célt szolgálnak, a börtönélet szar, légy jó állampolgár, kaszáld le a parlagfüvet,  bla bla bla... Ezzel meg is volnánk, kezdjük hát az értelmes részt :-) Tehát... Ha biztosítani akarjuk, hogy a megvesztegetés ne kapjon a szükségesnél nagyobb nyilvánosságot, akkor ehhez két feltételnek kell teljesülnie.
  • Az ügylet a felek kölcsönös megegyezésen alapuljon. (Zsarolás, fenyegetés ki van zárva. Az FKGP-s Székely Zoltán itt baszta el.)
  • A fizetésnek visszanyomozhatatlanul, kizárólag készpénz formájában szabad megtörténnie.
Továbbá itt is érvényes az aranyszabály, miszerint az a titok, amit már három ember ismer, az nem titok többé. Bár tény, hogy manapság nem szövi át az élet minden területét a III/3-hoz hasonló belső elhárítás, de az emberek alapvetően pletykás természetűek. Imádnak az esti sör mellett az ismerőseik apró-cseprő stiklijeiről fecserészni. Innentől pedig az információterjedés egy olyan ellenőrizhetetlen láncolata indul be, ahol mindenképp akad legalább egy köcsög, akiben az vesztes balfaszok szokásos frusztrált irigysége megszüli a feljelentés gondolatát. Ugyan közvéleménykutatók előtt az emberek nagyon szeretnek a tisztességükkel takarózni, de elhiheted, hogy a legtöbb besúgást mégis a "dögöljön meg a szomszéd tehene is" érzése motivál. Akárkit is avatsz tehát be illegális terveidbe, mindenképp tedd mindegyiküket, anyagilag, közvetlenül is érdekeltté!Arra sem árt figyelni, hogy nem véletlenül lett külön nevesítve a BTK-ban a befolyással való üzérkedés bűncselekménye. A jogalkotó általában nem szokott semmit pusztán viccből szankció alá rendelni, hogy aztán röhögve mutogassa a haveroknak a törvénykönyvet. Ha állam bácsi megtilt valamit, az bizony annak a jele, hogy abból, addig néhány vadbarom rendszeres sportot űzött. Állhatunk tehát szemben akármilyen kultúrált öltözékű, megnyerő úriemberekkel is, mégse higgyük el neki, hogy ismeri a megfelelő embert a megfelelő "hivatalnál", aki majd a pénzünkért cserébe elintéz nekünk "mindent". Az ilyesmivel nem az a probléma, hogy utána nem nagyon lehet a rendőrség segítségét kérni, hiszen azzal már saját magunkat is bemártanánk. Erre találták ki ugyanis a vádalku intézményét. Ha valaki egy különösen veszélyes maffiózó pöcsöt márt be, annak rendszerint az ügyészség is hajlandó elnézni az apróbb stiklijeit. (Persze ennek is meg vannak a maga szabályai. Nem úgy van az, hogy előbb bevallasz be mindent, aztán utána várod a vádalkut, mert  ha erre számítasz, a zsernyákok jó eséllyel röhögnek a pofádba... De erről majd máskor.) Szóval nem az önvád a legnagyobb probléma, hanem az, ha nem tudsz bizonyítani semmit.Most őszintén: ha valaki a valaki minden dokumentáció nélkül a kezedbe nyom egy köteg pénzt, és az illető nem egy kigyúrt, ukrán maffiózó, akkor nem éreznél legalább egy apró mértékű késztetést arra, hogy ellenszolgáltatás nélkül lenyeld a cash-t? Na már most, ha még te is, a magad tisztes erkölcsével, ilyen könnyedén eljátszottál a gondolattal, akkor elhiheted nekem, hogy csak úgy hemzsegnek ebben az országban az olyan gerinctelen férgek, akiknek mindez szemernyi lelkiismeret furdalást sem okozna.De nem kell aggódni, erre is van megoldás, ráadásul sokkal egyszerűbb, mintsem gondolnád. Egyszerűen mindent le kell írni.
Már hallom is: leírni egy bűncselekményt? IGEN!No persze utána ezt a doksit óriási könnyelműség a bejelentett lakcímünkön tartani. Értelmesebb egy megbízható ismerősünknél, esetleg anonim széfben rejteni, de a lényeg, hogy készüljön csak el! Ha minden az előre leegyeztetett módon zajlik, akkor a saját példányát a legvégén mindenki a másik fél szeme láttára semmisíti majd meg. Ha meg nem? Hát, akkor már egész biztos, hogy senki se röhög bele a szemedbe, hogy "Milyen pénzt? Hülye vagy? Próbáld meg bizonyítani bazmeg!" Persze ez a megoldás néhol túlzottan radikálisnak tűnhet, és – mi tagadás - talán tényleg túlreagálom a dolgokat. De akkor is! HAVER! A büdös életben ne adj pénzt olyannak, aki még egy szaros, jogcím nélküli átvételi elismervényt sem hajlandó aláfirkantani! Akármilyen meggyőzően adja is elő, hogy személyesen az atyaúristennél vajazza le, hogy még az APEH fizessen neked milliókat, akkor se! Na...Ott vagyunk tehát, hogy tiszta mindenkinek a szerepe, és már csak az ellenértéknek kellene gazdát cserélnie. Ha ilyesmi történik, akkor legjobb bizalmasan kezelni a köztetek meglévő kapcsolatot. Tehát ne társasági összejöveteleken bratyizzatok, mint ahogy Lamperth Móni férje tette, ne nyaraljatok együtt, mint Torgyán doktor és Simon László, és - az Isten szerelmére - ne ebédeljetek együtt, mint Áder János és Kulcsár Attila! Balhé esetére nem hiányzik egy rakás tanú arról, hogy milyen jó haverok is vagytok a megvesztegetettel (vagy ha te töltöd be ezt a szerepet: a megvesztegetővel :-)), és főként nem hiányzik néhány kellemetlen lesi fotó minderről!Ugyanígy mellőzendő az ügy részletes kitárgyalása saját telefonodon, SMS-küldözgetés, postai levelezgetés, meg hasonlók. Ezek ugyanis, a banki átutalásokkal egyetemben, mind-mind olyan adatok, melyeket a szolgáltatók akár öt évre visszamenőleg is előszeretettel archiválnak. Sőt, néhol erre még jogszabály is kötelezi őket. Ha a rendőrség valamikor kíváncsi lesz rájuk, akkor minden további nélkül, teljes részletességében meg is kapják.De fokozzuk kicsit. Játszunk el a gondolattal, hogy esetleg olyan kemény csúfságra készülsz, amely az NBH kedves érdeklődésre is számot tarthat (szervkereskedelem, sugárzó anyagok, néhány kiló hercsi, prostipénzek tisztára mosása, miegymás). Nos, ilyenkor bizony érdemes a telefonbeszélgetések tartalmát is különös óvatossággal kezelni, mert a hatóságok sem ostobák, ha akarják (ráadásul még hülye is vagy), hát biztos lehetsz benne, hogy hamarabb megbasznak, mintsem számíthatnál rá.Úgyhogy haver! Ne légy olyan segg, mint a debreceni prof, és diákjai!
Aki ilyen lámer módon intézi az ügyeit, mint ők, hát az, már bocs, de megérdemli a sorsát.Vannak kérdések?

By SoDI


 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!