Egy egyetemista srác pereket provokál maga ellen. .

Tegnap ugye ott hagytuk abba, hogy hallgatva az idők szavára bizony én is pártalapításba fogok.

A jogi háttéren már sikeresen átrágtam magam, minden szükséges követelménynek megfelelünk, úgyhogy már csak az élvezetes része maradt hátra a dolognak. Kiállni a nyilvánosság elé.

Nagyon idegesít ugyanis, hogy a Fidesz már-már szitokszóvá tette a versenyképesség fogalmát, együgyű baloldali retorikával képezve vele ellenpontot. Ők, akik kormányzásuk idején azzal magyarázták a polgárság kiemelt támogatását, hogy a felemelkedésük automatikusan magával húzza az alsóbb néprétegeket is, most hátat fordítva egykori önmaguknak ördögtől való dolognak kiáltják ki, ha valaki a jövőbe való befektetésre élezi ki a gazdaságpolitikát. A keresztény szavazó pedig nem nagyon tud mást tenni a posztkommunisták 2006-os győzelmétől rettegve, mint hogy lenyeli az otromba szociális demagógiát, és továbbra is Viktornak csápol, attól teljesen függetlenül, hogy a politikai paletta melyik szegletére fújta éppen őt a közvélemény-kutatások szele. Bár mérhetetlenül logikus Kóka szemlélete, rendes istenfélő ember mégse adhatja a voksát a szavazótáborukat Magyarország deviáns rétegeiből vadászgató libertariánusokra. Szükség van tehát egy hiteles hangra, mely keményen szembeáll az SZDSZ társadalomromboló ámokfutásával, ugyanakkor küzd a keresztény értékek megőrzéséért, és az országban élő valamennyi ember hosszú távú boldogulását szolgáló szemléletet tekinti a haladás valódi útjának. Na, erre vállalkozok én a csapatommal.

Hogy a kiváló gazdasági vízióikkal szemben mi a problémám az SZDSZ társadalomszemléletével?

Hát, vegyük csak sorban. Ma kezdjük mondjuk az antiklerikizmusukkal.

Kuncze Mackó, a drága, ma sietett megmagyarázni, hogy milyen súlyosan téved az, aki rájuk az egyházak támadóiként tekint. Leírja szépen, hogy ők minden hazug híresztelés ellenére nem akarják porig rombolni az egyházi iskolákat (jaj, milyen kedves), az viszont több mint felháborító, hogy ma Magyarországon a Kedves Olvasó anélkül támogatja a katolikus egyház hitéleti tevékenységét adóforintjából, hogy erről bárki is megkérdezte volna. Na kérem, hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát.

Nem igaz ugyanis, hogy egy ateista punk adójából akár csak egy fillérrel is részesedne bármelyik egyház. Ma Magyarországon az egyház-finanszírozás ugyanis a népszámlálási adatok alapján történik. Megnézik, hányan vallották magukat Római Katolikusnak, vagy hitgyülisnek, és ez alapján ítélik meg, hogy a finanszírozásra elkülönített keretösszeg mekkora hányadát kapja meg az adott egyház. Ha az ateista punk nem a katolikus egyházat jelöli meg, akkor bizony pap bácsi egy árva garast se lát a szegény ateista punk pénzéből.

De egy hazugság még nem annyira veszélyes. Sokkal nagyobb gond, hogy Kuncze úr álságosan úgy állítja be a keresztény hitfelekezetek torkára szorított véres kést, mintha egy csokor virágot nyújtana át nekik kedvesen.

Elszorult szívvel aggódik az egyházakért, hisz - micsoda eszméletlen tragédia - a jelenlegi szabályozásban ki vannak szolgáltatva a politikai játszmáknak, elvégre a mindenkori költségvetés korlátok közé szorítja a támogatásukat.

Ne tessék aggódni! A magyar parlamentben mindig lesznek elegendő arányban keresztyének, akik nem hagyják földbe döngölni azt, ami évezredek óta a társadalom fő megtartó ereje Európában.

Nem tetszenek még olyan erősnek lenni!

Nincs valós igény rá, hogy már önmaguktól is megvédjék a hitéletet. :-)

By SoDI

Na kérem, hosszú szünet után ismét itt vagyok.

Rájöttem, hogy hiába próbálom az életemből száműzni az olyan időrabló dolgokat, mint a blogírás, így is - úgy is kevés a napi 24 óra, akkor meg már tök mindegy.

Mivel elég rég nem jelentkeztem, ezért a mai nap teljen azzal, hogy összefoglalom, hogy mi is történt velem időközben.

Elöször is az őskeresztény maffiával való hadakozásomról.

Volt tanárom még mindig nem fizette vissza a tartozását. A kezese, Após Úr, szintén méltóztatott leszarni a közel egy hónapja postázott felszólíó levelemet, ezért az ügyvédem a benyújtja be ellenük a fizetési meghagyást. Igencsak sürgőssé vált az dolog, ugyanis idő közben ellen is elindult egy ilyen ügy. A társasház döntött úgy, hogy nem vár tovább a 135 ezer forintos közös költség tartozásomra. Ja kérem, álljanak be a sorba. A behajtandó kintlevőségem húszszorosa annak, amivel nekik lógok. Majd abból állni fogom. Addig pedig, ha örömet okoz nekik, hogy jelzálogot széljegyeztetnek a tulajdoni lapomra, hát gyártsák csak a papírokat.

A tanáromnál lévő pénz havonta 20 ezer forint felett kamatozik, tehát rohadtul nem tud izgatni a tény, hogy a kivárásommal végső soron 40-50 ezer forint értékben rájön a közös költség összegére a kamat, behajtási illeték, meg a jogi költség.

Ha más nem, azt hiszem, kénytelen leszek egy kerületi Családsegítő Szolgálat segítségét kérni, mert egyszerre ekkora kiadással illetlenség lenne zavarni édesanyámat, a diákhitel pedig jobb, ha valóban arra megy el, amire kitalálták. Tankönyvekre, egyéb tanulmányi kiadásokra.
A tanárommal szembeni eljárásra mindazonáltal megigényeltem, és sikeresen meg is kaptam a költségmentességet, erről a napokban kaptam kézhet az értesítést a bíróságtól.

Majd meglátjuk, mi sül ki belőle. Egy biztos, az ember tanul a hibáiból. Hálás vagyok a sorsnak, ugyanis egy értékes tapasztalattal lettem gazdagabb.

Egy cionistával soha, semmilyen körülmények között ne üzleteljen az ember!

• A másik fontos hírem, hogy hamarosan politikai pártot alapítok. Az alapszabály már kész van, jövő héten adom bíróságra.
  Bővebben holnap...

By SoDI