Egy egyetemista srác pereket provokál maga ellen. .

Sziasztok.

Találtam egy frappáns nevet az államrenddöntési projektnek.

A teljes neve pillanatnyilag Magyar Államrend Megdöntése – Budaházy Web 2.0 Projekt. :-)

Nos, nézzük csak, miről is van szó. Ma a koncepciót fektetjük le, holnap tovább is lépünk.

A Budaházy Györggyel szembeni vádakkal kapcsolatban fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy érdemes-e a védelemre az olyan alkotmányos rend, amelyik nem hordozza magában annak a lehetőségét, hogy a nép kedve szerint söpörhesse el az olyan hatalombitorlókat, akik lábbal tiporják a valós népakaratot?

A valódi demokratának nem amellett illik-e kiállnia, hogy mindig és minden körülmények között a valós népakarat érvényesüljön? Lehet-e valódi demokráciának nevezni az olyan rendszert, ahol az emberek világosan kifejtett akaratát a hatalmat nemtelen eszközök használata árán bitorló elit büntetlenül lesöpörheti az asztalról? Azt hiszem, ha mindezt átgondoljuk, akkor ép ésszel csak arra juthatunk, hogy nem. Logikus lépés tehát (és innentől a fogalmakat sokszor nem jogi, hanem köznyelvi értelmükben használom), ha a valódi hazaszerető hazafi tesz a nyilvánvaló jogtiprás ellen, megmozdul, és szervezkedni kezd az államrend ellen.

Merthogy ezt szabad. Senkinek ne higgyetek, aki a valódi kommunista diktatúrában szocializálódott, és ezért úgy gondolja, hogy a fennálló rend elleni érvelés, vagy cselekmény csak bűn lehet. Ez nem igaz. Nem feltétlenül bűn. Az összes állam ellenes bűncselekmény (alkotmányos rend elleni szervezkedés, lázadás, stb.) fontos törvényi előfeltétele, hogy erőszakos legyen, vagy azzal fenyegessen. Ha valaki alkotmányozó nemzetgyűlést kíván, vagy békés eszközökkel akarja ellehetetleníteni azt a gazdasági infrastruktúrát, amire a hatalom az elnyomását alapozza, az csupán a nép történelmi önvédelme. Bűnöző pedig az, aki ezen embereket alkotmányos rend elleni bűncselekményekkel rágalmazza.

Mire is szólította fel a nemzetet Budaházy György? Mi miatt indították meg ellene a nyomozást alkotmányos rend elleni szervezkedés vádjával? Azt kérte a magyaroktól, hogy blokáddal bénítsák meg Budapestet, mert ez nagyon rövid idő után nehéz helyzetbe tudná hozni a hatalmat, mivel az ország GDP-jének több mint 40%-a ide korlátozódik. Teljesen felesleges tehát a gazdáknak néhány félreeső baranyai szántóföld mellett tüntetniük. Azzal csak azt érik el, hogy Gyurcsány a Szemlőhegyi villában (amit különben az 1989-ben elmaradt reprivatizáció okán az a vérbolsi apró-unoka, Dobrev Klára teljesen igazságtalanul bitorol) egy jót röhög rajtuk. Ellenben ha ugyanez a tiltakozás a főváros forgalmasabb bekötőútjainál történik, akkor már több ezerszeres hatással számolhatunk. Minek játszani, ha valós harcot is vívhatunk?

Bár itt mindenképp meg kell jegyezni, hogy önhatalmúlag utakat lezárni, még ha nem is államrend elleni, de bűncselekmény. Viszont bizonyos körülmények esetén ez is lehet csupán mérték kérdése. A történelmi példák üzenete szerint ha kicsiben csinálod bűnöző vagy, ha nagyban, hát amnesztiára érett, mint 1990-ben a taxisblokád résztvevői. Ha pedig elméletben elfogadnánk, hogy az egyetlen kérdés a mérték, és létezik egy határ, amin túl az addigi köztörvényes cselekedetek egy csapásra szabályos önkifejezéssé alakulnak, akkor, a hideg logika szabályai mentén egyenesen következne, hogy amennyiben nem akarjuk magunkra vonni a büntetőeljárás kockázatát, az egyetlen cél csupán a megfelelő méretű összefogás megszervezése lehet.

De ha mindezzel tisztában vagyunk, akkor is fontos látni, hogy a kezdeti szakaszban nem kis veszéllyel kell szembenéznie annak, aki magára vállalja a szervezést. Kitől várhatná az ember, hogy ilyen vakmerően dacoljon egy olyan hatalommal, aminek a vezetője olyan görcsösen kapaszkodik a székébe, mint ahogyan azt Gyurcsány Ferenc teszi? Ki legyen az ellenállás vezetője? Egy évtizeddel ezelőtt talán ennek a kérdésnek a megválaszolása megoldhatatlanul súlyos dilemma elé állítaná a magyar nép ellenállását, azonban szerencsére az információs technológiák mára elértek arra a szintre, hogy a mozgalom kinevezett vezér nélkül is képes lehet hatékony önszerveződésre.

Ha megvizsgáljuk az elmúlt évek webes tendenciáit, akkor rájöhetünk, hogy a központilag irányított környezet helyett egyre látványosabb az elmozdulás a közösségi tartalommenedzselés felé. Elég mindezt továbbgondolni, és máris egy olyan rendszer képe rajzolódhat ki előttünk, ami visszanyúl a demokratikus eszmények legtisztább formaihoz, a közvetlenül megvalósuló népi irányításhoz. A főbb vezetői döntéseket kivétel nélkül meg kell szavazni, így a sokaság intelligenciája olyan szinten sűrűsödik össze egy ponton, mellőzve a saját érdekeik szerint cselekvő népképviseleti szélhámosok arrogáns ostobaságát, ami félelmetesen hatékony útra vezetheti a népet. Mindez a Kaszparov kontra Világ sakkparti mintájára valósulhat meg a gyakorlatban.

Szükség van tehát a magyar államrend megdöntéséhez is egy olyan közösségi térre, ahol nincs egyetlen vezető se, minden a többség akarata szerint történik. A decentralizáltság megfosztja a rendőrállamot attól a lehetőségtől, hogy a hangadók kiemelésével, illetve begyűjtésével bárhol is megállíthassa a folyamatot.

Itt felmerül viszont egy újabb probléma, nevezetesen ha a közeg, ahol a döntések születnek, korlátozás nélkül nyilvános, az nagyban meg tudja könnyíteni a rendőrállam dolgát. Elegendő csupán figyelemmel kísérniük ezeket a kommunikációs csatornákat, és így néha gyorsabban is képesek reagálni, mint az elnyomásából kitörni készülő nép maga. Akármilyen furcsa erre a problémára a legjobb megoldás az, ha az előkészületek szakaszában maguk a résztvevők sincsenek tisztában a saját feladatukkal. Amikor valaki jelentkezik, és felajánlja a segítségét a hatalom ellehetetlenítéséhez, meg kell adnia, hogy milyen eszközök állnak a rendelkezésére, és ezek használata közben milyen elméleti vagy gyakorlati kockázatot hajlandó vállalni. A rendszer ezen adatok alapján osztja el optimálisan az embereket a forradalom különböző helyszínei között, ha úgy tetszik egy automatizált hadvezérként. Természetesen a gép döntését itt is nagyban befolyásolja a közösségi akarat, vagyis amikor azt határozzák meg az ellenállás tagjai, hogy a főváros mely közlekedési csomópontjának a lezárása a legfontosabb. Mindezeket az adatokat a rendszer rejtetten kezeli, egészen addig, amíg el nem jön az idő a mozdulásra, melynek időpontja szintén szavazás útján lesz kiválasztva.

Nos, eddig a koncepció, holnap a megvalósítás első szakasza, a rendszerterv következik. Hétvégére pedig indulhat is a Projekt. ;-)