A változatosság kedvéért, és azért, mert magamon is kezdem észrevenni, hogy lassan teljesen belegajdulok a politikai témákba, ma kivételesen a lakásmaffia ügyem aktuális fejleményeiről számolok be.

Aki lemaradt az előzményekről, a 2005. június 2-i bejegyzésemből bepótolhatja.

Mi is történt azóta? Ha röviden kell választ adnom, azt írhatnám, hogy semmi.

A tanárom újabb és újabb haladékokat kért, folytatta az átlátszó igérgetést, mire szeptemberre elfogyott a türelmem, és írtam egy szerelmes levelet a kezesének, hogy akkor 15 napon belül legyen kedves a még fennálló 2,4 millió tőketartozást a maga járulékaival elutalni nekem, csók és puszi.

Miután ez válasz nélkül maradt, a számlám pedig hetek múltán is üresen kongott, beadtuk a fizetési meghagyást kettejük ellen. Egészen addig azt gondoltam, hogy az emberi aljasságnak nem létezhet magasabb foka annál, amit korábban tapasztaltam tőlük, azonban csalódnom kellett, mert a mocskok ellentmondással éltek, és a következő hazugságot adták elő:

Mikor kérdőre vontam a tanáromat, hogy mi a franc ez, csak annyit mondott, dolgozik a pénzemen. De ha nem vagyok hajlandó önként haladékot adni, akkor bocs,  kénytelen azt egyéb módon kikényszeríteni. Végrehajtót viszont addig sem akar. "A magyar igazságszolgáltatás malmai lassan őrölnek."- tette hozzá.

Na hát, ha per, akkor legyen per.

Az első tárgyalás idén áprilisban volt. Kemény 15 percesre sikeredett, ugyanis kitalálták, hogy az ügyvédem összeférhetetlen a tanárom apósával (ő a kezes). Ez az ügyvéd volt az ugyanis, aki ellenjegyezte a kezességvállalást. Ott voltam tehát tavasszal ügyvéd nélkül. Édesanyám nem képviselhetett, mert ő pedig magával a tanárommal összeférhetetlen, hiszen három éven belül képviselte már őt adóügyeiben hatóságok előtt.

Végülis anyám és barátnője egy közös kollégájukat kérték fel, aki hajlandó volt pro bono elvállalni az ügyem. A második tárgyalásra már vele mentem. Mivel a tanár úr erre az alkalomra azt találta ki, hogy nem jön el, ezért abból állt a tárgyalás, hogy én saját szavaimmal elmondtam, mik történtek 2004 tavaszán.

A tanárom ügyvédjétől, aki egyedül jelent meg, mindössze annyi tellett, hogy a szememre hányta: ha én szociális helyzetemre hivatkozva igényeltem meg a mostani perhez a költségmentességet, ha tényleg a szüleim tartanak el, akkor mégis honnan volt nekem két és fél millió forintom. Elmondtam, hogy apámtól kértem el, és mivel még ezután is kukacoskodtak, beadtuk az erre vonatkozó bizonyítékot; az adásvételi szerződést arról, hogy 2001 végén jó pénzért adtuk el nagymamám régi lakását.

A következő tárgyalás december 4-én lesz. A bírónő fővesztés terhe mellett idézte be a tanáromat, ők pedig az uzsorás maffia fejét, a hitelközvetítő úriembert idéztették be.

Mivel ennyire ragaszkodtak ahhoz, hogy saját maguk ellen jöjjön valaki tanúskodni, nem tiltakoztam. :-)

By SoDI


 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!