Azt hiszem, Gergényi Péter zseniálisan megoldotta azt, hogy a kordon lebontásának másnapján minél kisebb eséllyel foglalják el tüntetők a Kossuth teret. Lehet, hogy túlságosan is magamból indulok ki, de annyi biztos, hogy ha bármilyen más napra esne, mint április 1, akkor az elsők között mennék ki, így viszont nem kívánok alapot adni egyik balliberális senkinek se ahhoz, hogy rámozdulhasson a magas ziccerre, és heteken át csorgó nyállal bolondokozzon.

Ami igazán kiábrándító, az az, hogy már a rendőrség nem érzi két héttel 15-e után veszélyesnek a helyzetet. Sajnos, ők is pontosan tudják, amit én néhány napja leírtam: nem lesz itt MÚK, helyette bambán kérődzve hagyja magát a nép tovább terelni a vágóhíd felé. És ez még akkor is igaz, ha Demszky vaskerítéssel, egyes paranoiás szocik pedig profi védelmi rendszerrel kívánják kiszorítani a magyar embereket az ország főteréről. Őket ugyanis még a saját pártjuk felsőbb köre sem veszi komolyan.

Saját szemszögömből is van egy lényeges folyománya a március 31-ére tervezett kordonbontásnak, nevezetesen az, hogy ez nagy valószínűség szerint okafogyottá teszi a BRFK ellen tervezett peremet, elvégre az, ami miatt indítanám, addigra nem lesz valós akadály. Már csak azért is, mert a rendőrségnél a jelek szerint jó egy hónapig el fognak rágódni a fellebbezésemen. (Persze a múltban elszenvedett jogtiprás is lehet megfelelő peralap, ezt még külön átbeszélem az ügyvédemmel, tehát ez függőben van).

Márciusig még persze semmi se biztos, de nagyon úgy néz ki, hogy a bíztató jelek ellenére mégse tanultuk meg elég mélyen a nyugati demokráciákban bevált tiltakozási módozatokat.

Ennek ügyében még tenni kell.

By SoDI


 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!