Szetey becsajozott!
Az áldást sodika küldte 2007. július 21., szombat - 23:46-korCímkék: buzik gabor szetey
32 komment
Szetey 25 éves kora előtt a lányokat szerette.
"Szetey Gábor a kormány személyügyi álamtitkára 25 éves korában jött rá, hogy homokos. Ekkor került olyan környezetbe, hogy rájött, a fenekébe is jutott az erogén zónáiból. 25 éves kora előtt lányokkal járt. Ha a homokos környezeti hatások 40 éves korában érik, talán már ellen is tudott volna állni annak, és lehet hogy családot is tudott volna alapítani.
A szodomikus romboló erők azon vannak, hogy minél előbb, már tizenévesen ismerjük fel esetleges szexuális ferdültségünket. E ferdültséget pedig ne legyőzni akarjuk, hanem hódoljunk neki.
Mondjunk ellent a gonosznak!
Apropó: A Fidesznek miért nem lehetett a szavát hallani? Miért lapított?"
Forrás: UDK hírblog
Tudjátok, ez az UDK az a Gorkapárt, amelyik mára már Gorka-mentesült. :)
By SoDI
Eddig 32 komment érkezett (
)
2007. 07. 21. 23:57
A társadalmi és szociális környezet 50% - ban felelős a nemi identitás kialakulásaért, ahogy a MOK körlevél is írja!
2007. 07. 21. 23:59
Az körlevélben is kiment?
Nem is tudtam! :)
2007. 07. 22. 0:02
A jobbikos levelezőlistán rajta vagyok, és onnan is jött egy. :)
Szerintem a mok-tagok akik fel voltak hírlevélre iratkozva, szintén megkapták.
2007. 07. 22. 0:26
Valamit nem értek:
A nácik pardon a nemzeti oldal folyton azon ajvékol, hogy a bank x az orvosok z a sajtó y %-a zsidó. De mégis mit csináljanak szerintetek ha egyszer a tanulás a lételemük?
2007. 07. 22. 0:31
Aki nem zsidó, hiába tanul, vezető beosztásba ott nem kerülhet, ahol a zsidók azt lefoglalják maguknak. A Balázs Péter ügy is ezt mutatja, az ajvékolók nagyrészt zsidók, akik a post-nyilatkozatot aláírták, és az ascher meg aztán főleg ( ő volt az ellenjelölt ).
Bank, neolib közgazdászok, mindenféle igazgatójk, rektorok, nem azért zsidósak mert ők annyival jobbak hanem mert véd és dacszövetség. Mi ellenünk, magyarok ellen.
Ezért volt jó a numerus clausus.
2007. 07. 22. 0:41
Na jó de a zsidók köztudottan tanulnak namármost. Ha valaki tanul nyilván nem a mekibe akar elmenni asztalt mosni hanem képzettségének megfelelő állást akar. Persze ha mégis elmegy attól még ugyanúgy tolvaj mocskos zsidó lesz a szemetekben.
Tehát ha van x darab értelmiségi poszt egy országban akkor logikus, hogy zsidók fogják betölteni hiszen soraikon belül elég magas az értelmiség aránya.
Szóval akkor mit csináljon, ha itt akar élni és képzettségének megfelelő posztot akar?
2007. 07. 22. 0:45
Sok magyar ember is akar, mégsem veszik fel, illetve nem olyan pozícióba veszik fel.
A HR-es miért kér fényképet vajon? Sokszor egyébként állásinterjón rákérdeznek a zsidó származásra, de nyilván nem azért, hogy amiatt ne vegyék fel :))
Igen, a színház és a sajtó is ilyen terület. A Pörzse Sándor a 90es évek közepén kikopott mindenhonnan, egy kolleganőjétől megkérdezte, mi a baj vele, miért nem hívják sehova, mire az volt a válasz : " mert nem vagy klubtag "
Azaz goj vagy, és nem tartozol a hollókasztba :D
2007. 07. 22. 0:50
Ha nem vagy zsidó, csak vesztes lehetsz. A saját hazádban! Ezt gondold meg. Hiába egyetem, nyelvvizsga, ha a pályázatod/önéletrajzod megy a kukába, mert a zsidó zsűri/HR-es zsidót részesít előnyben veled szemben.
Persze ahol nincs zsidó túlsúly a megcélzott munkahelyen ott ez nyilván nem így van, de próbálnál csak meg pl. a suchmann féle rádióba konzervatív, keresztény emberként bekerülni...
A Lovast sőt a Tőkés Lászlót is kitették, fene a mocskos zsidó pofájukat!
Mégiscsak ez a mi hazánk, és ők itt a vendégek !!!
2007. 07. 22. 0:56
A kérdésemre nem válaszoltál. A vendég szó használatát nem értem hiszen már István királyunk idejében is voltak itt zsidók.
2007. 07. 22. 1:00
http://enmagam.freeblog.hu/categories/zsido/
a zsidók miatt nem lehet Teleki szobrát felállítani
a zsidók miatt nem lehet Horthy szobrát felállítani
a zsidók miatt nem lehet Wass Albert szobrát felállítani
stb.
2007. 07. 22. 1:03
A zsidók nem olyanok, mint a magyarok
A zsidók elfoglalják a jó helyeket a magyarok elől
A zsidó szellem elárasztja a magyar szellemet
A zsidók egyre inkább magukba olvasztják a magyarokat
A zsidók agresszivitása miatt a magyarok nem érzik jól magukat
Ezek mind igazak
Előttem van egy papír, amolyan vásárhelyi féle, amit mosz nyomtattam ki, onnan van :)
2007. 07. 22. 1:06
" ezek a rohadt zsidók elfoglalják a gyerekeink helyét az egyetemen "
Ezt is idézik, csak ők ezért elszidják a kijelentéstevőtg, pedig sommásan pont ugyanazt fogalmazta meg, amit Teleki Pál anno :D
Nyilván nem a nekik kedvező felvételi-elbíráló bizottság, a neki kedvező, magolásra épülő tananyag, és az értelmetlen, elvont matematika miatt, amelynek zsidó logikája nemzsidó számára nehezen érthető! :))
2007. 07. 22. 1:10
http://www.lazadas.com/
JULIUS EVOLA
Rasszizmus, „világnézet" és zsidókérdés a Harmadik Birodalomban
(Fasizmus és Harmadik Birodalom – IV. fejezet)
Ezután térjünk át annak a rövid vizsgálatára, ami a Harmadik Birodalomban a fajjal, a világnézettel és magával a zsidókérdéssel állt kapcsolatban.
Említettük már azt a faji alapot, amelyet a Volk fogalma mutatott, egyfajta „etnikai" vagy „törzsi nacionalizmusnak" adva helyet. Már a nemzetiszocialista párt eredeti programjának 4. §-a a következő szavakkal tett biológiai-faji alapon különbséget az igazi állampolgár (Reichsburger) és az „államhoz tartozó személy" (Staatsangehöríger) között: „Csak az lesz teljes jogú állampolgárnak tekintve, aki törzstárs (Volksgenosse), és így német vérből származik, tekintet nélkül vallási hovatartozására". Az „államhoz tartozó" fogalma viszont kizárólag jogi: azokra vonatkozik, akiket csupán az a formális kapcsolat köt az államhoz, hogy nem külföldiek. Hitler botrányosnak tekintette azt a tényt, hogy annyi ideig egyáltalán nem vették figyelembe az állampolgárság etnikai-faji fogalmát, hogy az állampolgárság megszerzése „ugyanúgy történhetett, mint egy autóvezetői körbe való felvétel", vagyis elegendő volt „egy kérelem ahhoz, hogy egy tisztviselő döntése révén bekövetkezzen az, amit az Ég sem tudna megtenni: egy tollvonás, és egy zulu vagy egy mongol tiszta németté válik". A német területen való születés egyedül az „államhoz tartozás" mivoltát határozhatta meg; önmagában nem kellett jogot adnia közmegbízatások betöltésére vagy politikai tevékenység gyakorlására. A Hitler által Mein Kampfjában kifejtett nézetek szerint ahhoz, hogy valaki „állampolgár", a Birodalom igazi tagja legyen, szükség lett volna egy végső érvényesítésre is, amely a fajon túl a fizikai egészségen és a Volksgemeinschaft, a törzsközösség iránti ünnepélyesen esküdött és demonstrált hűségen alapul. Csak ekkor lehetett volna kiadni az „állampolgársági bizonyítványt", amely „egy minden réteget egyesítő és minden szakadékot betöltő kötelék" lett volna. És Hitler eljutott annak kijelentéséig, hogy „utcaseprőnek lenni egy ilyen Birodalomban nagyobb dicsőséget jelentene, mint királynak lenni egy idegen államban". Ezekkel a szavakkal és más effélékkel, amelyek teljesen plebejus szellemet tanúsítanak, Hitler felkínálta azt, ami elég volt ahhoz, hogy bármelyik német, aki nem zsidó vagy nem „nem árja" vérkeveredésből született, fennhordja az orrát. Egyébként a náci párt eredeti programjának 6. pontjában kimondták: „Az állam irányításában csak a törzstárs állampolgároknak lehet döntési jogot elismerni. Ezért követeljük, hogy bármely közhivatal a Birodalomban, a tartományokban és a körzetekben birodalmi állampolgár által legyen betöltve."
Miután meghódították a hatalmat, nekifogtak e program megvalósításának. Nyugdíjazták mindazokat a tisztviselőket, akikre nem lehetett alkalmazni a „törzstárs" teljes minőségét (amihez azt követelték meg, hogy felmenőik három nemzedékében ne legyen zsidó vagy más, nem árja fajú vér). Ugyanezt az intézkedést azután alkalmazták ama tisztviselők tekintetében, akik „árják" lévén nem árja fajúval kötöttek házasságot. Kész helyzetben, vagyis olyan tisztviselő, katonatiszt, egyetemi tanár stb. esetében, aki ezeknek a törvényeknek a kihirdetése előtt kötött házasságot nem árja nővel, meghagyták a válás vagy az állásvesztés alternatíváját. Kezdettől fogva kivételt tettek az első világháborúban kitüntetett elesett katonák vagy ezek szülei tekintetében. Más kivételeket is tekintetbe vehetett a belügyminisztérium egy specializált hivatal egyetértésével a külföldi kiküldetésben lévő tisztviselők vonatkozásában, akiknél lényegében egy diszkrecionális és pragmatikus kritériumot követtek. Egyéb kivételeket az államérdek diktálhatott: ez olyanokat érintett, akiknek nagy érdemeik voltak a Birodalommal szemben, innen az Ehrenarier, vagyis „tiszteletbeli árják" furcsa minősítése, amelyet azonban szigorúan véve ellentételezni kellett volna az Ehrenjude, „tiszteletbeli zsidó", „tiszteletbeli levantei" stb. minősítésnek, ama sokakra alkalmazva, akik biológiailag „árják" lévén nagyon kevéssé voltak azok a jellemben, a magatartásban, a szellemben.
Más törvények hasonló intézkedéseket terjesztettek ki a szorosan vett politikai és állami szférán túlra, a kulturális, szakmai, sőt vallási területre is. Ez utóbbi tekintetében az „árja klauzula" mind a katolikusokkal, mind a protestánsokkal konfliktusokat szült, mert ez alapján a két egyház azon lelkészeinek és papjainak, akiknek felmenőiben a harmadik nemzedékig nem árja vér folyik, a Harmadik Birodalomban nem engedélyezték funkciójuk gyakorlását. Ez természetesen elfogadhatatlan volt keresztény szempontból, amely elismeri minden teremtmény lényegi egyenlőségét és a papi hivatás fajfeletti jellegét, a katolicizmusban kizárólag a felszentelés által beiktatva. Az új rendelkezést a protestáns táborban csak az úgynevezett német-keresztények fogadták el, akik megszavaztak bizonyos törvényeket és a Birodalom központi püspökségétől függő püspököket választottak, akiknek az államfőre, vagyis Hitlerre kellett felesküdniük. Ugyanezen a vonalon eljutottak odáig, hogy kívánatosnak vélték egy „német nemzeti egyház" megalakítását (Rosenberg, Hauer, Bergmann stb.).
A fajelmélet annyira hatott a politikára, hogy Hitler ezt írta: „Az állam nem egy célt képvisel, hanem egy eszközt. Előfeltétele egy magasabbrendű emberi civilizáció kialakításának, anélkül azonban, hogy az az elv lenne, amely megteremti ezt a civilizációt. Ez a princípium vagy ok kizárólag egy olyan faj jelenléte, amely alkalmas a civilizációra. Ha a Földön mintaállamok százai léteznének is, abban az esetben, ha kihalna a civilizációt hordozó árja ember, még olyan civilizáció sem létezhetne, amely a mai magasabbrendű nemzetek szellemi színvonalán állna... Maximális gondossággal meg kell különböztetnünk az államot, amely a 'tartály', a fajtól, amely a 'tartalom'. Ennek a tartálynak csak akkor van értelme, ha be tudja fogadni és meg tudja védeni a tartalmat; másképp nincs értelme". Az állam elsődleges célja tehát a „faj védelme". Innen erednek az úgynevezett „német vér és becsületvédelmi törvények." Egyrészt a következmények viselésének a terhe mellett megtiltván a vegyesházasságokat, sőt -kapcsolatokat is, meg akarták védeni a birodalom polgárainak a faji szubsztanciáját a további káros kereszteződésektől; azután különböző eugenetikai intézkedéseket vettek tekintetbe, hogy az „árja" németek között is megakadályozzák örökletesen terhelt utódok születését.
Nyilvánvaló, hogy mindebben milyen része volt a „mítosznak" és annak, hogy összekeverték a „faj" és a nemzet fogalmát (amely alapjában véve egyenértékű volt az előbbi demokratizálásával és degradálásával); továbbá nem gondoltak arra, hogy pozitív fogalmakban, spirituális módon is meghatározzák az „árjaság" fogalmát. Implicit módon azt hitették el minden némettel, hogy ő kiemelkedően az az „árja", akinek minden magasabbrendű civilizáció megteremtését és eredetét tulajdonítják, és ez ösztönzés volt egy végzetes, több mint nacionalista (a hagyományos jobboldaltól teljesen idegen) arroganciára, amely tagadhatatlanul hatásos volt a német tömegek érzelmi mozgósítása végett, de romboló következményekkel is járt:, többek között a náci Németországnak az elfoglalt területeken folytatott politikájában, amire a továbbiakban még majd visszatérünk. Valójában, amikor a komolyabb rasszista szerzők „árjáról" beszéltek, egy elég széles nemet vettek tekintetbe, amelyben a „német" (sőt: a „germán" is) csak egy speciális fajként szerepelhetett:. Maga H. S. Chamberlain, akit A. Rosenberg, a nácizmus főideológusa nagyra tartott, az „árját" a „kelta-német-szláv komplexumra" vonatkoztatta.
Ha tehát a nemzetiszocialista propagandában és törvényhozásban a fajfogalomnak nem is volt meghatározott tartalma és kollektivizáló lefokozódást szenvedett is el, egy másik oldalról, noha kevésbé hivatalosan, egy eltérő irány, egy szelektív irány is érvényesült a Harmadik Birodalomban. Itt az olvasó visszaemlékezhet arra, amit akkor mondottunk, amikor azt vizsgáltuk, hogy az olasz fasizmus „rasszista" fordulatának mi volt az értelme, célja, és melyek voltak az elfogadható aspektusai. Ha az általános rasszizmus egy egyszerű kisegítő eszköz volt a nemzeti öntudat megerősítéséhez — e tekintetben, amint megjegyeztük, ez a magatartás nem lévén nagyon eltérő attól, amelyet például Anglia tanúsított birodalmában más fajok vonatkozásában —, minthogy a modern fajelméletben nemcsak a nagy antropológiai felosztásokat tanulmányozták, hanem „fajokat:" is mint különleges tagolásokat ezek mindegyikén és magán a fehér vagy „árja" fajon belül is, ebből következett az a felismerés, hogy ezekre hivatkozva Németország sem egyetlen tiszta és homogén faji törzs kifejeződéseként mutatkozott, hanem általánosságban több „faj" (ebben az értelemben differenciáltabb) keverékeként. Így volt, hogy áttértek egy úgymond másodfokú rasszizmusra. Az árja-német Volk és Volksgemeinschaft kollektivizmusát, amelyet a Gleichschaltung alapján totalitárius módon el kellett határolni, meg kellett védeni és manipulálni kellett, az által az eszme által haladták meg, hogy a német nép faji tényezői közül nem mindegyik egyenértékű, hogy a legkiválóbb, legmagasabbrendű elem a nordikus vagy „nordid" faj. Egyébként akciót terveztek azzal a szándékkal, hogy a Harmadik Birodalomban előnyben részesítsék ezt a komponenst, uralkodó pozíciókat: biztosítsanak neki; nemcsak a biológiai elemre lévén tekintettel, hanem meghatározott jellemvonásokra és egy meghatározott életszemléletre is, megalkották a német nép Aufnordungjának, azaz „északiasításának" a fogalmát; ahhoz, hogy felemeljék, meg kellett volna próbálni egy főként „nordikus" lenyomatot adni a német népnek. Ha ez a követelmény a Harmadik Birodalomban nem is érvényesült tulajdonképpeni hivatalos helyen, fent azonban szimpátiával tekintettek rá, és jelentős része volt néhány olyan szervezetben, amelyekről rövidesen beszélni fogunk, különösen az SS-ben.
Mindazonáltal az utca emberének Németországban minden oka megvolt az ironikus megjegyzésekre a tényleges állapot kapcsán: mert fajilag Hitler egyáltalán nem volt tiszta „északi" típus, nem voltak azok legközvetlenebb munkatársai és a párt vezet
2007. 07. 22. 1:10
vezetői sem, mint Goebbels, maga Himmler, Ley Bormann stb. (legfeljebb Rosenbergre, Heydrichre és von Schirachra lehetett hivatkozni). Egyébként fizikailag északi, de „fálikus" törzsből származott Hindenburg és Bismarck, miközben a poroszságban a nordikus elem erősen keveredett az „osztid" (szláv) elemmel. Ha valahol, főként a tisztikarban, az arisztokráciában és néhány vidéki, nem urbánus törzsben a nordikus elem elég jól felismerhető volt.
Akárhogy is van, a mi szempontunkból a német rasszizmus összértékeléséhez az árja-német elbizakodottságban ~ amely miatt Hitler kijelentette, hogy utcaseprőnek lenni a Birodalomban nagyobb dicsőség, mint királynak lenni egy idegen országban - demagóg eltévelyedést kell látnunk. Ami nem vesz el abból, hogy jobboldali szempontból is üdvösnek tekinthető egy bizonyos kiegyensúlyozott „faji" öntudat és méltóság, ha arra gondolunk, hogy napjainkban hova jutottunk a négerség és minden egyéb magasztalásával, az antikolonialista pszichózissal, az „integráló" fanatizmussal: mindegyik párhuzamos jelensége egész Európa és a Nyugat hanyatlásának. Másodszor, a fasizmust tárgyalva már felismertük, hogy jogos lenne, ha annak az általános folyamatnak a középpontjában, amely a nemzet lényegének a kikristályosodása, felépítése és kialakítása, egy magasabbrendű új embertípus eszménye állna: feltéve, hogy nem adnak túlzott jelentőséget ebben az eszményben a biológiai aspektusnak, hanem különösen a „szellemi fajt" hangsúlyozva. A nemzetiszocialista fajelméletben viszont éppen ennek a biológiai aspektusnak volt kiemelt része, és egy „szcientista" értelmi torzulás révén illúziókat hajszoltak arról, hogy elegendő óvintézkedéseket tenni és korlátokat emelni a kereszteződések és a hibridizmus ellen, ráadásul eugenetikai intézkedésekkel, hogy az eltűnt erények újra megjelenjenek, és szinte automatikusan újra felbukkanjon a magasabb civilizációt teremtő ember. Vannak manapság olyan népek, mint a norvég, a svéd vagy a holland, amelyek magasfokú faji, sőt „nordikus" tisztaságot mutatnak, de belsőleg többé-kevésbé kialudtak, szellemileg elkorcsosultak és hiányolják azokat az erényeket, amelyek korábban jellemezték őket.
Lényeges pont, amelyet ebben a tanulmányban nem mellőzhetünk, de megfelelő módon nem is mélyíthetünk el, a nemzetiszocializmus zsidóellenessége és ennek megítélése. Hitler számára a zsidó az árja fajok, különösen a német nép halálos ellensége; egy romboló, felforgató és fertőző értelemben vett hatóerő hordozója mindazon civilizációk és társadalmak kebelén belül, amelyekben a másik oldalról hatalmat és befolyást próbál magának biztosítani. Fel kell ismernünk, hogy Hitlernél az antiszemitizmus valóságos rögeszme volt, amelynek ebben a szinte paranoiás aspektusában nem lehet teljesen megvilágítani az eredetét, és amelynek tragikus következményei voltak. Írásaiban és beszédeiben Hitler újra meg újra a zsidónak tulajdonítja minden baj okát. Komolyan hitt abban, hogy az eszményi német nemzeti társadalom megvalósításának egyetlen akadálya a zsidó, és ezt az agyrémet propagandája lényeges alkotóelemévé tette. A marxizmus mellett számára az egész bolsevizmus a zsidóság teremtménye és eszköze volt; de ugyanez lenne érvényes a nyugati „kapitalista plutokráciára" és a szabadkőművességre is: mindeme tézisek egyoldalúságát már abban az időben fel kellett volna ismerni. El kell gondolkodnunk azon, hogy vajon ebben a „rögeszméjében" Hitler nem lett-e áldozata az (ahogy máshol neveztük) „okkult háború" egyik taktikájának, ami abból áll, hogy ott, ahol az ellenséges erők ténykednek, az összes figyelem csak egy különleges szektorra összpontosul, elfordítva így azt a többiről, ahol ezek működése akkor szinte zavartalanul folytatódhat. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy zsidóprobléma nem létezik, rövidesen erről is beszélni fogunk. De ahogyan Hitler képviselte - előzményként az úgynevezett „német mozgalom" idejéből az antiszemitizmus egy megszállott fanatizmus jellegét viselve -, az a belső kontroll hiányának volt a jele, és ennek tulajdonítható az a bélyeg, amely nehezen távolítható el a Harmadik Birodalomról. Az a tévedés, hogy a rasszizmus és az antiszemitizmus sokak számára gyakran egyet jelent, főképpen a hitlerizmusból eredeztethető.
Hitler magatartása egyfajta ördögi kört hozott létre. Mivel a zsidókra és az ellenük vívott harcra vonatkozó elképzelései már az első pártprogramba bekerültek, nem maradhatott el az, hogy minél inkább teret nyert a nácizmus, annál inkább Németország ellen polarizálta az egész nemzetközi zsidóságot, amely többek között a nagy hírügynökségek többségét is ellenőrizte. Ez a polarizáció viszont, igazolást szolgáltatva számára, megerősítette Hitler ádáz antiszemitizmusát, és így tovább. Németországban, kivéve a „német mozgalom" említett köreit, ha nem is rokonszenveztek a zsidókkal és gyakran ki is voltak zárva különböző szervezetekből, a nép általában nem táplált velük szemben olyan heves ellenszenvet, mint Lengyelország és a régi Oroszország esetében (tudjuk, hogy ezek az országok tömeges és kegyetlen zsidóüldözésekkel, pogromokkal tűntek ki). A náci Harmadik Birodalomban az antiszemitizmus eleinte a zsidók bojkottálására szorítkozott, és úgy látszott, hogy egyfajta apartheid felé orientálódnak; a zsidót nem tekintve a Volksgemeinschaft, a német etnikai-nemzeti közösség tagjának, hanem csupán nem árja fajú állampolgárnak, szinte idegen vendégnek (Hitler számára a zsidók nem más vallású németek voltak, hanem egy külön nép), azt akarták, hogy elkülönülve éljen, hogy az „árja" társadalomtól különválasztva legyen saját kereskedelme, legyenek saját foglalkozásai, saját iskolái stb., és meg akarták akadályozni abban, hogy élősdinek, anyagiasnak, harácsolónak és homályosnak tartott tevékenységet fejtsen ki. Megengedték, hogy azok a zsidók, akiknek ez a perspektíva nem tetszett, elhagyják a Birodalmat, anélkül azonban, hogy összes megszerzett javaikat magukkal vihették volna. A helyzet azonban az — és ez általában elhallgatott dolog —, hogy a többi nemzet nagy része számára is nemkívánatos elemek voltak, és nagyon nehezen kaptak beutazási engedélyt; ismert például annak a menekült német zsidókat szállító gőzhajónak a tragédiája, amelyet megállítottak az Egyesült Államok parti vizeinek a határánál, és amely végül kétségbeesésében elsüllyesztette önmagát, és az a másik tragédia a háború alatt, amikor magyar vagy Magyarországról menekült zsidók tömege elkerülhette volna tragikus sorsát, ha azok után a tárgyalások után, amelyeket magának az SS-nek a vezetői is támogattak, a brit kormány nem tagadja meg, hogy befogadja őket Egyiptomba. Általában a zsidóprobléma ideális megoldásának a tőlük való megszabadulást látták, földterületet adva nekik, amihez például Madagaszkárról beszéltek. Egyébként tudjuk, hogy a későbbi Izrael Állam a „cionizmust" megvalósítva egyáltalán nem töltötte be ezt a funkciót, és aki még mindig felveti a zsidóproblémát - annak ellenére, hogy a zsidók által elszenvedett üldözések ezt „tabuvá" teszik -, kiemeli azt, hogy a legveszélyesebb zsidók egyáltalán nem gondolnak arra, hogy működésüket a palesztinai területre korlátozzák és elhagyják saját pozícióikat a nyugati országokban, ahol gyökeret eresztettek, ahol számtalan más lehetőségük és szabad kezük van.
A Harmadik Birodalomban az igazi üldözések 1938-ban azokkal a megtorlásokkal kezdődtek, amelyeket a párizsi nagykövetség egyik német diplomatájának, von Rathnak egy zsidó által, demonstratív célból történő meggyilkolása után vezettek be. A rombolások és kilengések mellett ez az eset alkalmat szolgáltatott kemény zsidóellenes törvények kihirdetéséhez, amelyeknek a visszahatása viszont az volt, hogy külföldön minden határon túl elmérgesítették a Harmadik Birodalom elleni kampányt, hozzátéve egy további fordulatot a spirálhoz, amely részben magát a fasiszta Olaszországot mint Németország barátját is érintette, mert ahogy említettük, ez a kampány egyike volt azoknak az okoknak, amelyek Mussolinit is arra késztették, hogy retorzióképpen meglehetősen mérsékelt antiszemita intézkedéseket hozzon. De a zsidók fizikai megsemmisítése lényegében a háború idejéhez és az elfoglalt: területekhez kapcsolható, mert kiszámolták, hogy Németországban az ellenségeskedések kezdetén már nem maradt belőlük több, mint körülbelül 25.000. És ezekre a mészárlásokra, amelyeket a német nép legnagyobb része csak később tudott meg, sem igazolást, sem bocsánatot nem lehet elfogadni.
A zsidókérdésnek van egy társadalmi és egy kulturális aspektusa. Az első aspektusban csak viszonylag nem régen merült fel, a francia forradalom és a zsidók emancipációja után. Először főként vallási antiszemitizmusról lehetett beszélni, amelynek semmi köze sem volt a társadalmi és a faji antiszemitizmushoz (a modern rasszisták számára a kikeresztelkedett zsidó zsidó marad, és akként kezelendő). Így az orientációhoz a Jobboldal szempontjából nem lehet azoknak a korábbi államoknak a magatartására hivatkozni, amelyekben az első szinten a lojalitás állt, nem pedig az etnikai eredet. Maga Poroszország elég liberális volt a zsidók tekintetében. Angliában a konzervatívok között is szerepeltek zsidók, és részben egy zsidónak, Disraelinek köszönhető a Brit Birodalom megteremtése. A zsidónak, noha nem élvezett rokonszenvet, tényszerűen a Habsburg Birodalomban is elég szabad tere volt. A szociálnacionalista antiszemitizmus tézise az volt, hogy a számára biztosított szabad teret kihasználva az emancipált zsidó mértéktelenül előretört az adott társadalmakban. Az antiszemitizmus olyan visszahatásként határozta meg magát, amelyet az a tény váltott ki, hogy a zsidóknak, szoros szolidaritásban, különböző országokban olyan mértékben sikerült maguknak biztosítaniuk a gazdasági, a szakmai és a kulturális élet vezető pozícióit, amely semmilyen kapcsolatban sem állt a zsidó csoport számarányával az adott nemzet teljes „árja" lakosságához képest. Németországban például olyan városokban, mint Berlin, Frankfurt vagy Breslau, a zsidó ügyvédek és orvosok aránya elérte az 50%-ot; a berlini egyetem jogi karán a zsidó előadók aránya 15 volt 29 ellenében, az orvosi karon 118, 147-tel szemben. Máshol is hasonlóképpen álltak a dolgok, például Bécsben és Bukarestben. Erős százalékos arányt és nagy befolyást birtokoltak azután a zsidó
2007. 07. 22. 1:11
zsidók az újságírás és a könyvkiadás területén. Végül tagadhatatlan volt sok zsidó elem jelenléte a német marxizmus és kommunizmus vezetői között. Egyébként már Metternich észrevette, hogy a zsidók elfoglalják a kiemelkedő pozíciókat, és „elsőrendű forradalmárok" mint „írók, filozófusok, költők, szónokok, publicisták és bankárok", hozzátéve, hogy valószínűleg „gyászos holnapot" készítenek elő Németország számára.
A demokratikus liberalizmus szempontjából mindez ellen nem lehetett semmi kifogás, és minden korlátozás, például az arányos numerus clausus elvé abszurdnak és igazságtalannak tűnt. A zsidóprobléma felmerülése éppen az „etnikai nacionalizmus” álláspontjához kötődött (vagy kötődik), és ahhoz az előfeltevéshez, hogy a zsidó egy adott nemzeti törzshöz képest idegen elem. De általánosabban itt felvetődne annak a problémája, hogy miként foglaljunk állást az úgynevezett „integrációval" szemben, nem annyira a zsidók, mint inkább olyan határozottan heterogén elemek esetében, mint például a négerek. És objektíve fel kell tenni magunknak a kérdést, hogy vajon akkor, ha sajátos fizikai és jellembeli aspektusai miatt egy adott faj nem szimpatikus egy nemzet számára, az „integrációval", a demokratikus „szabadságjogok" iránti hódolatból, rá kell-e erőltetni a promiszkuitást. És ez az, amiről ma el kellene gondolkodni az Egyesült Államokban. De ha félretesszük a tényleges zsidó behatolás elleni egyszerű antiszemita követelést és a lakosság gyakran ösztönös reakcióit, ha pártatlanok akarunk lenni, túl a kulcspozíciókban elfoglalt ~ igazságtalannak és kiszorítónak tartott — számarányokon, ahogyan azt a jelen könyv első részében már kiemeltük, demonstrálni kellene, hogy a zsidólét egy sajátos, nemkívánatos bélyeget ad a kérdéses tevékenységnek. Néhány szakmai területen, mint például az orvostudomány és a természettudományok, ezt nehéz lenne bizonyítani. Általában a zsidóságot mint létezési módot, magatartást és sajátos jellemformát minden időben fel lehetett ismerni, és az, hogy valakit zsidónak neveztek, sohasem volt dicséret. Magasabb szinten az antiszemitizmus a kulturális, az etikai és a kulturális-politikai téren megmutatkozó, negatívnak ítélt befolyásokra tekint — csak két nevet említve: Karl Marxét és Sigmund Freudét —, és a vitát ezen a síkon bontakoztatja ki . Mindenekelőtt tehát a zsidóságot általános és szellemi síkon kellene meghatározni (ahogyan egy zseniális zsidó, Otto Weininger tette helyesen), kiemelve bizonyos jellemző aspektusokat, amelyekre elsősorban kellene figyelni, hogy megjelöljük azt, amitől védekeznünk kell és amitől el kell távolodnunk. Egy efféle kutatást meg lehetne kísérelni; más helyen megjelöltük ennek az elemeit. Ha egy olyan Vilmos korabeli konzervatív irányultságú antiszemita, mint Adolf Stöcker kijelentette a Reíchstagban, hogy a zsidóprobléma „etikai probléma", a kérdés adekvát felvetéséhez alapjában véve hasonló vonatkozási pontot jelölt meg. Másrészt a német „nemzeti" körökben nagyrabecsült író, Paul de Lagarde megkülönböztette a saját hagyományához hűséges zsidót, akit bizonyos tekintetben tisztelt, a modern szekularizált zsidótól. Valójában, amikor etikai motívumok vetődnek fel, az utóbbi van tekintetbe véve. Neki tulajdonítják a materialista világnézetet és az ennek megfelelő gyakorlatot, a pénz iránti mohóságot, a skrupulusoktól mentes spekulációs hajlamot (a komoly, jeles, ideológiáktól független szociológus, Werner Sombart már rámutatott a zsidó szellem és a modern kapitalizmus fejlődése közötti kapcsolatokra), a racionalizmust és a „modernizmust" hagyományellenes, pusztító hatású aspektusában, a nem zsidókkal szembeni kettős morál tisztességtelenségét, végül mindazt, ami tudatos szándék nélkül is a „gyökerét vesztett" ember állapotából eredhet (tehát a Vo/k és értékei számára halálosnak tartott kozmopolitizmussal és internacionalizmussal való kapcsolatok is), esetlegesen a hataloméhség (a kisebbrendűségi érzés „túlkompenzálásaként", amelyet a „kiválasztott népre" évszázadokon keresztül ráerőltetett gyalázatos feltételek váltottak ki benne).
Általánosabb módon a nemzetiszocialista rasszizmus kulturális kampányában folyamatosan az arteigen (vagy artgemass) és az artfremd kifejezést használták, vagyis mint ami (a Volks) saját természetének megfelelő, illetve tőle idegen. De e tekintetben hiányzott a pontos és meggyőző, egyébként nem könnyű meghatározás. Valójában a modern civilizáció és kultúra aspektusainak összessége minden differenciált érték és forma számára természetszerűleg romboló. Azt is szem előtt kell tartanunk, hogy ha ki is mutatható a zsidók jelenléte a különböző modern intellektuális, ideológiai és művészi irányzatokban, amelyek vitathatatlanul felforgatással és elfajzással járnak, ez az akció sohasem lett volna lehetséges, ha a terep nem lett volna már jó ideje előkészítve nem a zsidók, hanem az „árják" által, gyakran visszafordíthatatlanul.
1970
(Ford. Gazdag István)
2007. 07. 22. 1:12
Ezek csak a 19 század végén jöttek, Bohémia, Galícia, Szilázia, Arménia és Lemberg tartományokból.
Istóczy Győző írt erről eleget :))
2007. 07. 22. 1:39
Zsidókkal kapcsolatos dolgokkal feltett szándékom, hogy nem foglalkozom, egyrészt elegen teszik ezt mások, másrészt a lényeg szempontjából tökéletesen lényegtelen direkt kiemelve foglalkozni velük, de figyelemre méltó megnézni az itt említett numerus clausus sorsát. 1920 után két feltételt szabott a vesztes országnak, Magyarországnak a hitelnyújtást elbíráló nemzetközi szervezet:
1.: a numerus clausus beszüntetése,
2.: egy központi bank felállítása általuk megszabott feltételekkel - ez vezetett a Magyar Nemzeti Bank 1924-es születéséhez.
Ehez nem fűznék kommentárt.:)
2007. 07. 22. 1:42
A Rortschildok szabták ezeket a feltételeket. Nyíltan ők, tehát nem csak vádaskodok :))
2007. 07. 22. 1:43
Rothschild :))
2007. 07. 22. 1:52
Óhh ez a reakció.... valahogy jobban érzem itt magam, mint az index fórumán.:) Ott csak két topikot használok: Columbo, és Horti Gábor topikok. De! Egyszer rákerestem egyéb dolgokra is, és véletlenül az idex egy politikai tartalmú topikjában landoltam, amely nem annyira politika, mintsem inkább gazdasági jellegű. Olyan kérdések és gondolatok záporoztak, amelyek valóban testemben is megnyilvánuló fájdalmat okoztak. Ezekután idejönni és látni egy ilyen szép reagálást, kész felüdülés.:) Tudom, hogy nem vádaskodsz, csak tényeket köszölsz.
2007. 07. 22. 1:57
Azok közt vannak fizetett fórumozók, egyszer a fiatal baloldal tag újhelyi bevallotta, pártjának aktivistái internetes gerilla-propaganda tevékenységet is folytatnak. Ez 2004-ben volt.
Blogokat is indíthatnak, avagy népszerű fórumokon védik a kormányt, és magyarázzák annak intézkedéseit. Fizetésért!
Van blogger, aki nyíltan teszi ezt : parakovács, tóta w, és van aki nem vallja be, pedig több jel is utal rá, hogy bér-blogger :))
Annyira, hogy a fletós blogon kinnt van a worluk blog linkje...
2007. 07. 22. 1:58
Jobb is itt vitázni, mint holmi oroszlánfészekben oroszlánt szagolni. :)
2007. 07. 22. 1:59
Nekem a mi van ha a németek győznek, vagy ilyesmi című topik a kedvencem, de én csak olvasom. :-D
2007. 07. 22. 8:30
Mindig a kopi.
Kérdésemre meg sehol a válasz. :(
2007. 07. 22. 11:55
És ugye senki nem gondol arra hogy zsidónak lenni csupán vallás kérdése..hité slussz passz.
Olyan mint katolikusnak vagy reformátusnak lenni rassz nélkül, az országban többségi emberi rassz alapján.
Pl igy van román zsidó magyar zsidó kinai zsidó...merthogy nem egy külön rassz az a arab hanem csak hit vallás kérdése!
Hogy vallásilag összefognak...naja baptisták methodisták is, ahol még a létszám nem elviselhetetlenül nagy.
Aztán a zsidó vallás egyik nagy vivmánya a család egysége és az utódók tanitattása..és ebben van az erejük!
Ezt kéne belátni és akkor nem a zsidók mint egy külön emberfajta lenne nemkivánatos hanem a jót tőlük utánozva a minden rongyrázásról való lemondás helyett a tanulás tanittatás lenne a cél és eredmény!
Hogy ebben elöttünk járnak? nah persze vagy 4000 évvel és ez némi előnyt jelent.....
Egy kersztény nem vallási alapon lévő gondolata csupán!
Üdv.
2007. 07. 22. 12:13
Végre valakivel (zea) egyet tudok mindenben érteni.
2007. 07. 22. 12:15
"nem egy külön rassz az a arab hanem csak hit vallás kérdése!"
Az arab az külön nép. Nem hit és vallás kérdése.
2007. 07. 22. 14:34
SF, valami olyat is tudsz kontroll-Vézni, ami a te fejedben született?
2007. 07. 22. 16:55
Nem mindegy, kié a gondolat, ha igaz? Elvégre nem vagyok olyan öntelt, hogy ha más megfogalmazta ugyanazt jobban, ne azt postoljam ide be. :))
2007. 07. 22. 17:07
Gregor nem olyan főrasszra gondoltam mint az kaukázusi és negroid..mongoloid...de azért ha egy arab embert és egy középeurópait egymás mellé állitasz az azért simán látszik!-hogy más.
Tettszik nem tettszik az egyenlőségben változások IS vannak és ez nem értékbeli hanem külsőségbeli.
Zsidókról még csak annyit hogy kemény vallás..hisz az istenség is kegyetlenül elvárja csak az Ő értékitéletei és parancsai szerint élj..semmi indiai hinduista vagy buddhista jovialitás.
na pá:)
2007. 07. 22. 17:42
Pont emiatt a keménység miatt tartják a maguk részéről nevetségesnem a katolicizmusban a gyónás intézményét. (Amit négy fal között úgy fogalmaznak meg, hogy "micsoda baromság már", a nagy nyilvánosság előtt pedig úgy, hogy "a kiválasztott nép státusza nem azt jelenti, hogy több jog jut nekik, hanem azt, hogy több felelősség" - ez utóbbi persze hazugság, lásd Talmud, de ez most mellékes).
Ők a család egységében hisznek, és a tanulásban, míg az általuk, illetve a pártjuk (szadesz) vezetett tárcák pont ezektől kívánják elvágni a szegény, de tehetséges keresztény ifjakat (tandíj, szodomita rendezvények, családi adókedvezmények felszámolásának kiharcolása, stb...).
2007. 07. 22. 17:47
Matyi, az énmagam blogot ajánlom, ott is a zsido cimke alatti írásokat :
http://enmagam.freeblog.hu/categories/zsido/
Persze én ettől még tovább mennék, de ma már ő is... :))
Mondj valamit
Nem regisztrált felhasználóknak hozzászólni csak rendes e-mail cím megadásával lehet.
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.