Egy egyetemista srác pereket provokál maga ellen. .

Eddig 54 komment érkezett ()

1. bronislaw kaminski:
   2008. 06. 13. 20:35

   éljen írország, köcsög eu!!!!!!!!!!!!)))))))))))))))))))

2. sodika:
   2008. 06. 13. 20:43

   ja igen, hurrá :D

3. bronislaw kaminski:
   2008. 06. 13. 20:44

   na, erre csak kell még inni valamit))))))))))))))))

4. fixpont:
   2008. 06. 14. 0:38

   Jah, addig jo volt nekik az EU, amig tomte oket penzzel, most mar naluk a legjobb az eletszinvonal az egy fore juto GDP stb, most mar leszarjak, ott tesznek keresztbe ahol tudnak. Meglehetosegen kepmutato allaspont.

5. fixpont:
   2008. 06. 14. 0:41

   Szegyellhetik magukat miatta.

6. sodika:
   2008. 06. 14. 0:42

   tök jó különben, mert így, ha minden igaz, nálunk sem lesz érvényben a cucc.

7. bronislaw kaminski:
   2008. 06. 14. 0:46

   fixpont, te egy akkora nagy fasz vagy.........miért kellene szégyelniük??????mert normális gondonkodó emberek,??????
   hát igen, a teféle leppukant ex-munkásőr, pártitkár, szakszervezet bizalmi elvtársnak az már gáz......

8. bronislaw kaminski:
   2008. 06. 14. 0:49

   fixpont, már akartam kérdezni, te nem andressev(kurva anyja írja le helyesen )iván vagy a népszavától???????

9. bronislaw kaminski:
   2008. 06. 14. 1:27

   ez jobb mint a kárpátia, a tubon:"dalriada:hazatérés"
   és még én is vagyok valahol a tömegben)))))))))))))

10. fixpont:
    2008. 06. 14. 2:25

    Milyen partitkar meg munkaskor majdnem 10 evvel vagyok nalad fiatalabb, kapj mar eszbe.

11. bronislaw kaminski:
    2008. 06. 14. 3:08

    ja, csak 25 vagy????)))))))))))tényleg, már rémlik, faszom se tud állandóan rád gondolni, mikor vannak pornószinésznő barátnőim is.......)))))))))))nem mintha nagyon érdekelnének a nők, a zenét(folkpaganviking blackmetal))))))))))))meg a piát jobban szeretem.....)))))

12. bronislaw kaminski:
    2008. 06. 14. 4:01

    amugy meg utálom, hogy ebbe a mocsok korba születtem...ital, kurváűk,, internet, üres szar ez az egész, én az ss -ben szerettem volna harcolni.....

13. fixpont:
    2008. 06. 14. 4:12

    Legalabb a Wehrmachtot, azt meg _esetleg_ meg tudnam erteni, de az SS, a leghitvanyabb szar alakok gyujtohelye.

14. SF:
    2008. 06. 14. 4:14

    Te a Csekára gondolsz remélem, az SS kifejezetten elit alakulatokból állt, meg volt szabva még a testmagasság és az intelligenciaszint is ami alatt NEM vettek be senkit.

15. SF:
    2008. 06. 14. 4:17

    Fixpont, a bankárok akarták ezt a LSZ-t átnyomni, teljesen a nép akarata ellenében.

    Nem azért, hogy neked jobb legyen. Az tuti.

    Inkább azon háborodnál fel, hogy miért nem lehetett erről nálunk népszavazni, miért döntöttek a fejünk felett, és ráadásul ÚGY, HOGY EL SEM OLVASTÁK mit tartalmaz a "treaty" azaz a szerződés.

    Mellesleg, így lehet megbuktatni a neoliberális globalizmust : be kell inteni nekik.

    Ahogy Evo Morales is tette.

    Újabban kiderült, olaj és földgáz itt is van... xD

16. SF:
    2008. 06. 14. 4:19

    Szégyellje magát rotschild és rockefeller, amennyi kárt okoztak a világban, unokától a nagypapáig életfogytiglani akasztást érdemelnek! XD

17. fixpont:
    2008. 06. 14. 4:20

    En arra gondolok, hogy ha katona katonaval all szemben, tank tankkal, repulo repulovel, ott meg tudom erteni, hogy letezik katonai buszkeseg, elhivatottsag stb, de a SS kb annyit csinalt hogy a Wehrmacht altal megszallt es biztositott varosokba bevonult es kiirtotta azokat akik nem tetszettek neki. Brid hadifogsagban levo Wehrmacht tabornokok is leneztek az SS verengzeseit, kegyetlenkedeseit, nem tartottak oket igazi katonanak.Eliteltek a polgari lakossag legyilkolasat stb es a koncentracios taborok joreszetol is felfordult a gyomruk. (Errol hangfelvetel is van.)

18. SF:
    2008. 06. 14. 4:20

    Ja, és még valami. Az EU nem őket, hanem a náluk működő MULTIKAT tömte pénzzel elsősorban.

    Nálunk is ez megy egyébként.

19. SF:
    2008. 06. 14. 4:24

    Wiking SS, Hunyadi SS messze nem ilyen volt.

    A briteket pedig akkor és most hazug propagandával félreinformálták.

    http://hu.metapedia.org/wiki/Waffen-SS

    Ahhoz képest a szövetségesek háború után 5 évig németek millióit zárták konzilágerbe.

    Sőt, a módszert, azaz a lágerbe zárást eleve a búrok ellen alkalmazták először az angolok. Az angolok kegyetlen állatok voltak, mindenhol, ahol gyarmatosítottak.

20. SF:
    2008. 06. 14. 4:28

    http://portal.jobbik.net/index.php?q=node/5994/print

21. SF:
    2008. 06. 14. 4:37

    Hát nem kell egy központosított, a világbank által irányított pénzdiktatúra...

    Ennél sokkal jobb ha maradnak a nemzetállamok, ennyi kultúrát és népcsoportot, nem lehet egy ketrecbe terleni. Csak a hagyományaink, kúltúránk és nyelvünk teljes feladásával lenne lehetséges, ezt pedig szerecsére sokan nem szeretnénk.

    Nem engednénk be európán kívűlieket, illetve csak nagyon korlátozott számban ellenőrizve.(kivéve persze a turisták...) Állampolgárságot pedig akkor kaphatna valaki, ha már legalább a szülei is itt éltek, és a magyart anyanyelvi szinten beszéli.

    A terrorizmus pedig egy eléggé átlátszó ürügy, ha már nincs érv előhúzzuk... valódi veszélyt nem jelent senki számára sem, aki nem vesz részt a közel-kelet megszállásában. (természetesen ki kell vonulnunk onnan, semmi közünk nekünk irakhoz vagy afganisztánhoz)

    Együttműködés pedig természetesen lehet országok között, de ehhez nem szükséges egy közös felügyelet

22. bronislaw kaminski:
    2008. 06. 14. 4:40

    ez hülye, nem érdemes vele vitatkozni..a világ legjobb katonái voltak......

23. SF:
    2008. 06. 14. 4:46

    Irish said NO against this kind of Europe, a Europe dominated by elites, lobbies and totally mindless of the European interest.

    it is sufficient to look at EU representatives' stance on Iraq war, Iran, US...

    they have enslaved Europe and made it a puppet of US and big lobbies.
    we have to say NO to this kind of EU

    http://www.youtube.com/watch?v=67hDcCrBzN0&feature=related

24. bronislaw kaminski:
    2008. 06. 14. 4:46

    gyalázd a mocskos gyurcsányférget,meg a bandáját, ne az ss-t, te köcsög ...mi a faszt gondolsz magadról??????????

25. SF:
    2008. 06. 14. 4:48

    A 45-ös tavaszi hadjárat idején ami Buda ostromgyűrűjének feloldásáért ment, a Wiking SS át bírt kelni a zajló Dunán és a Gerecsében/Vértesben/Pilisben is jól mozogtak.

    A háború után az amik ki is kérdezték őket pl. a logisztikai módszereikről.

26. fixpont:
    2008. 06. 14. 4:52

    Europa kis orszagai nem lesznek kepesek onalloan kulon kulon szembenezni a xxi. sz. kihivasaival.Foderativ Europa kene, ahol az orszagok (tagallamok) lemondanak szuverenitasuk jelentos reszerol (kb amennyire az USA tagallamai). A katona es biztonsag politikai a kulpolitikat a nyersanyag es energiahordozo kerdeskedelmet egy ilyen europai szuperkormanynak kene intezni, alkupoziciojaban a teljes sulyaval resztvenni. A kis allamok csak a sajat kis hasznukat nezik, szet fognak huzni es egyesevel elvereznek. Az ir nem eppen egy szog Europa minden nemzetenek kulon kulon is, es egynem az EU-nak is a koporsojaba.

27. fixpont:
    2008. 06. 14. 4:58

    Az a poen, hogy amikor a 'nepre' bizzak a fontos dolgok eldonteset mindig rosszul dont, a nepnel ugyanis ostobabb kepzodmeny nem letezik, akar a francia nepszavazasra gondolok (na masodszor mar nem is hagytak a dontest az ostoba nepre) vagy most az irek, vagy a magyarok nepszavazasa most marciusban, mind mind az ostobasagbol fakado hibas dontes, melynek kovetkezteben kesobb sokkal rossz lesz a helyzet, csak akkor mar keso lesz sirni. A nep csak a rovidtavu, pillanatnyi erdekeinek megfelelo dontest kepes hozni, a holnapra, plane a holnaputanra mar nem terjed ki a gondolkodasa.

28. fixpont:
    2008. 06. 14. 5:03

    Aztan meg ott van az a faktor is, hogy ezek a dontesek a leggyakrabban a belpolitikanak a szolnak. En tenyleg fontolora vennek egy IQ es a kozismereti teszt kitolteset a szavazasok elott. Fogadok hogy anno a franciak es most az irek 90%-nak fogalma nem volt arrol mirol szavaz. Azt csinalnam kis 10 kerdeses teszt, a,b,c,d valaszokkal aki 8-at eltalal annak a szavazata szamit a tobbi meg legkozelebb felkeszul rendesen.

29. bronislaw kaminski:
    2008. 06. 14. 5:04

    bazdmeg, te olyan hülye vagy, hogy még a dunábe se lőnélek))))))))))))))) i love ira)))))))))))))kill more british soldiers))))))))))))))

30. bronislaw kaminski:
    2008. 06. 14. 5:08

    fixpont, te izgalmas társaság lehetsz a fesztivál szünetében, a sörsátorban))))))))))))))

31. fixpont:
    2008. 06. 14. 5:09

    A lengyelek, oroszok és főleg zsidók ellen elkövetett bűnök mindennapos témák voltak a beszélgetések során. 1944 decemberében Heinrich Kittel altábornagy a következőket mondta Paul von Felbert vezérőrnagynak: "Miket láttam! Lettországban, Dvinszk közelében az SS tömeges kivégzéseken gyilkolta le a zsidókat. 15 SS katona és kb. 60 lett volt jelen, a világ legkegyetlenebb emberei. Vasárnap reggel még az ágyban voltam, amikor meghallottam a lövéseket. Kinéztem, férfiakat, nőket és gyerekeket láttam, mindegyiket meztelenre vetkőztették. A kivégzők először egy kupacba rakták a ruhákat. Aztán 20 meztelen nőnek az árok mellé kellett állnia. Belelőtték őket." "Hogy csinálták"- kérdezte Felbert. "Arccal az árok felé állították őket. Aztán mögéjük lépett 20 lett, és mindegyiket fejbe lőtte, beleestek az árokba."

32. fixpont:
    2008. 06. 14. 5:10

    Kittel megtiltotta, hogy a kivégzéseket "kint tartsák, ahol az emberek láthatják. Ha az embereket erdőkben vagy olyan helyen lövik le, ahol nem látja senki, az a maguk dolga. De megtiltom, hogy még egyszer itt lőjék le őket. Az ivóvizet innen vesszük, és nem lesz más, csak romlott vizünk" - mondta a SS katonáknak. "Mit csináltak a gyerekekkel?"- kérdezte Felbert. "A három éveseket megragadták a hajuknál fogva, felemelték és lelőtték őket, majd bedobták őket az árokba. A saját szememmel láttam. Bárki láthatta."

33. fixpont:
    2008. 06. 14. 5:11

    Hans Schaeffer, altábornagy azt kérdezte Kitteltől: "Sírtak? Tudták, mi vár rájuk?" "Nagyon is jól tudták. Fásultak voltak. Nem vagyok érzékeny, de az ilyesmitől felfordul a gyomrom"- válaszolta Kittel. "Ha minden zsidót egyszerre kiirtanának, nem maradna egyetlen vádló sem. Ezek a zsidók a kelet pestise" - mondta később. "Mi történt a fiatal lányokkal? Háremet csináltak?"- kérdezte Felbert, amikor a koncentrációs táborokra terelődött a szó. "Ezzel nem törődtem. Csak azt láttam, hogy sokkal elfogadhatóbbak lettek. A nők kérdése nagyon homályos fejezet. Nem is tudjátok, hogy milyen hitvány és buta dolgok történtek."

    Egy későbbi beszélgetésben Kittel a következőket mondta Schaefernek Auschwitzról: "Felső-Sziléziában egyszerűen lemészárolták az embereket. Egy nagy teremben elgázosították őket. Ez a legnagyobb titok mind között." "Nem fogok beszélni arról, amit tudok" - mondta később, nem sejtve, hogy minden szavát felveszik és lefordítják.

34. fixpont:
    2008. 06. 14. 5:13

    Fritz von Broich altábornagy arról beszélt, hogy "Halomra lőttük az asszonyokat, mintha állatok lettek volna. Volt egy nagy kőfejtő, ahol 10 ezer nőt és gyereket lőttek le. Még mindig ott fekszenek. Kimentünk, hogy megnézzük őket. Ez volt a legállatiasabb dolog, amit valaha láttam."
    "Először az emberek megásták a saját sírjukat, aztán a kivégzőosztag lelőtte őket. Néhányan nem haltak meg, és egy réteg földet lapátoltak közéjük. Voltak rakodóik, akik a holttesteket rájuk pakolták, mert túl gyorsan estek a gödörbe. Az SS tette ezt. Ismertem egy SS parancsnokot, aki azt mondta: 'Le akarja fényképezni a kivégzést? Mindig reggel lőjük le őket, de ha szeretné, még van néhány, azokat délután is lelőhetjük.'"

35. fixpont:
    2008. 06. 14. 5:13

    Nah, akkor azt hiszem ennyi oktatas mara eleg is, ragodjatok.

36. bronislaw kaminski:
    2008. 06. 14. 5:25

    minden háborúban vannak kemény dolgok,ez meg rohasdt kemény háború volt, meg amugy ugyís mind megdöglünk........az ss normális, nem degenerált emberekből lett válogatva, amit tettek, parancsra tették.ha a parancs meg ésszerű volt........ itéljük meg meg most, ugy 60 ével később......

37. bronislaw kaminski:
    2008. 06. 14. 5:28

    oktatás??muhaha.......... heil hitler!!!!!!!!!!!!!!!

38. bronislaw kaminski:
    2008. 06. 14. 5:50

    a médiákban elért győzelem nem jelent erkölcsi győzelmet is......majd, talán, az utolsó emberek, mielőtt , kihalnak, talán már másképp fogják értékelni......hogy miért is kell kihalniuk.....amig van egy fehér ember, azért van remény..88/14

39. bronislaw kaminski:
    2008. 06. 14. 6:03

    én most tényleg nem akarok itt faji felsőbbrenű dumával jönni, de azért: wagner, -gegen-rap...na.......vágod köcsög......???????????

40. bronislaw kaminski:
    2008. 06. 14. 6:09

    ja,ezt azért ne felejtsem:remélem george 2v bush jól leszopta a pápa túrós faszát., és viszont......

41. SF:
    2008. 06. 14. 7:02

    A xxi. század NINCS ELŐRE MEGÍRVA.

    A kihívással való szembenézés : az ERŐS nemzetek Európájának megteremtése.

    Az a poén, hogy a neokon / neolib globális elit a népszuverenitás ádáz ellensége és még álérveket is képes gyártani hogy aztán a médiájával és az oktatásával azokat belesulykolja az emberekbe.

    Azonnal demagógiát kiáltanak, ha a nép kiáll a saját érdekei védelmében.

    Azért teszik, mert ezeket a pártokat a nemzetközi nagytőke finanszírozza. Ennyire egyszerű az egész.

    Iskolai agymosás, aminek áldozata fölényesnek és okosnak hiszi magát.

42. SF:
    2008. 06. 14. 7:06

    A szüvetségesek hazugságai, másnéven atrocitás propaganda. Az egyetemeken ezt tanítják, de az intelligens emberek tudják, hogy a győztesek írta történelem hamisítvány.

    A hivatalos hazugságot az elvtelen konformisták, karrieristák és a tudatlan, alternatív forrásból nem tájékozódó emberek hiszik csak el.

    Ez közvetve a jelen roszs rendszerének propagandája, hiszen sugallja, hogy minden nacionalizmus "ide vezet"...

43. SF:
    2008. 06. 14. 7:08

    Gazdag István: Atrocitás-propaganda

    (Mottó: „Megöltük a disznót, de nem azt, amelyiket kellett volna" (Churchill))

    Noha az angolszász atrocitás-propaganda igazából majd a XX. századi európai polgárháború során (1914-1945) lesz „csúcsra járatva”, történelmének demokratikus korszakában az angol John Bull mindig is szükségét érezte annak, hogy hangzatos propaganda-szólamokkal álcázza tényleges háborús céljait és ezáltal „morális alibit” biztosítson az általa elkövetett népirtásokhoz. Akárcsak a késztetést tőle átöröklő, a módszert pedig – Hollywood és a tömegmédia asszisztálásával – csaknem tökélyre fejlesztő amerikai Sam nagybácsija.

    Az éppen aktuális háborús (ind)ok eladhatóvá tételét szolgáló „nagyüzemi” (és manapság már „nagyüzleti”) atrocitás-propaganda voltaképpen az angolszász mentalitásban és társadalmi berendezkedésben gyökerezik. Jellemző módon a szigetország történelmi fejlődésének egy bizonyos szakaszában: a „demokratikus közvélemény” mint nyomásgyakorló jelenség megjelenésével és megerősödésével párhuzamosan szökött szárba, éspedig a britek esetében szinte „genetikailag kódoltnak” mondható biblikus prüdéria, gondolati konformizmus és viselkedésbeli álszenteskedés televényén. Létrejötte történelmi és társadalmi szükségszerűség volt egyben. A zsarnokok, diktátorok vagy abszolút uralkodók a kényük-kedvük szerint háborúskodhattak anélkül, hogy ehhez felhatalmazást kellett volna kérniük alattvalóiktól. Más a helyzet az alkotmányos keretek közé szorított és ezáltal kényúri szabadságukban korlátozott, lényegében tehát „demokratizált” uralkodókkal, ahogyan elvileg a demokratikusan választott államvezetőkkel is (az amerikai elnökök kivételével, akiknek a cselekvőképességét e téren alig korlátozza valami, legfeljebb a józan ész – bár a jelek szerint legtöbbször éppen ennek látják hiányát). Számukra az jelenti a megoldást, hogy háborúikat a „közjó” érdekében indított, erkölcsi szempontból üdvös missziónak minősítik, az ellenség egyidejű diabolizálása mellett. Márpedig semmi sem hatásosabb a közvélemény felháborodásának felkorbácsolására és a háborús közhangulat kiváltására, mint az ellenséges haderők által elkövetett kegyetlenkedésekről szóló hírek (információk) szisztematikus terjesztése. Akkor is van áthidaló megoldás, ha az ellenség nem elég vérszomjas. Ez esetben a kitalált és kellőképpen feltupírozott kegyetlenkedésekről szóló álhírek (dezinformációk) is megteszik.
    Minthogy a modern angolszász demokrácia valójában plutokrácia, vagyis többségi népakaratnak álcázott és demokratikus rituálékkal (választásokkal) sminkelt pénzhatalom, keretében az államhatalmat ténylegesen birtokló fináncoligarchia az általa monopolizált médiumokon keresztül magánosítja az információt is. Az ily módon privatizált és megfelelően preparált (tehát közfogyasztásra előkészített) információ tulajdonképpen dezinformáció, s mint ilyen, minden casus belli öntőformája és vektora. „Azok, akik a társadalom tudatalatti mechanizmusait manipulálják, egy láthatatlan kormányt alkotnak, amely a valódi hatalom birtokosa társadalmunkban. Olyan emberek kormányoznak bennünket, szellemünket és ízlésünket olyanok formálják, eszméinket olyanok sugalmazzák, akikről még csak beszélni sem hallottunk soha”, írta máig is mérvadónak számító fő művében, az 1928-as Propagandában Edward Bernays, abból sem csinálva titkot, hogy valójában – a marxista terminológiában is szereplő – „öntudatos kisebbségek” uralnak bennünket. A tömegmanipulációs ügynökök, a tevékenységükkel „a hírekben jelentős haladás” (significant progress in the news) elérését lehetővé tévő ún. spin-doktorok előfutárának számító Bernays később azt is elárulta, hogy igazából az első világháborús németellenes atrocitás-propaganda minden várakozást felülmúló sikere döbbentette rá az angolszász elitet arra, hogy a közszellem lényegében az élet minden területén uniformizálható. Egyébként maga a „mester” is a világháborús uszítás hírhedt amerikai csúcsszerve, a Wilson elnök kérésére George Creel újságíró által felügyelt Committee for Public Information (Közinformációs Bizottság) boszorkánykonyhájában sajátította el a tömegmanipulálás trükkjeit, miközben nagybátyja, Sigmund Freud műveiből nyilván azt is leszűrte, hogy az embert irracionális erők és öntudatlan vágyak mozgatják, és a megfelelő gombok megnyomásával irányítani lehet a tömegek hangulatát. Adott esetben a háború érdekében is.
    Anélkül persze, hogy tisztában lehettek volna a tömeglélektan jóval később felfedezett tudományos mozgatórugóival, az amerikai angol gyarmatok (a későbbi Egyesült Államok) vezetői már történelmük kezdete óta előszeretettel játszottak a háborús tömeghisztéria és „hazafias” hangulatkeltés hangszerén, ha expanzionista érdekeik ezt kívánták. Egyik legsikeresebb előadásukra 1754-ben került sor, amikor a francia király szomszédos kanadai földjeire behatoló virginiai gyarmatosok casus belli-t „szerveztek” Anglia és Franciaország között azzal, hogy a határsértés tényére őket figyelmeztető francia tisztet megölték. A hidegvérű gyilkosságot egy bizonyos George Washington nevű (később jelentős politikai karriert befutó) virginiai ifjú követte el, aki tettével kirobbantotta a hétéves háborút, amely a franciák vereségével és a későbbi Egyesült Államok jelentős területnövekedésével zárult. Miután rájött, hogy viszonylag könnyű dolog megszerezni a szomszédai javait, a függetlenségét – egyébként éppen a franciák segítségével – kivívó fiatal köztársaság csakhamar az egész észak-amerikai földrészre igényt formált. Sorozatos kísérletei (1812-1815) ellenére a Kanada fegyveres annektálásának irányuló törekvése a britek és a québeci franciák szívós ellenállása miatt kudarcot vallott ugyan, a krónikus anarchia állapotában leledző Mexikó azonban étvágygerjesztő falatnak látszott. Az 1835-ös szeparatista lázadás támogatásával már megfosztotta déli szomszédját Texastól, 1846-ban pedig elérkezettnek látta az időt Kalifornia és a Rio Grande folyótól északra fekvő mexikói területek bekebelezésére is. Már csak háborús okot kellett találnia – vagy inkább kreálnia. Polk elnök expedíciós hadtestet küldött az egyik határ menti vitatott terület megszállására, és a mexikóiak hiába követelték heteken keresztül az amerikaiak kivonulását. Egy amerikai őrjárat elfogásának ürügyén azután az Egyesült Államok hadat üzent, és két évig tartó háborúskodás végén legyőzte és megszállta Mexikót, amely az 1848. február 2-én megkötött guadalupe-hidalgói békeszerződés értelmében kénytelen volt lemondani területe feléről, mintegy 2, 3 millió négyzetkilométerről. Egyik előző évi számában a New York Herald azt írta, hogy „az egyetemes jenki nemzet regenerálhatja és felszabadíthatja a mexikói népet néhány év alatt, és hisszük, hogy a mi sorsunk e szép ország civilizálása”. A jelek szerint a jenkik így képzelték el szomszédaik, a lap szerint „gyávákból, tudatlanokból és szemérmetlen bunkókból” álló „elaljasodott spanyol-mexikói faj” civilizálását, amely feladatra úgymond „isteni küldetést” kaptak, mint azt egy John O’Sullivan nevű New York-i zsurnaliszta 1845-ben „nyilvánvalóvá tette”, amikor kinyilatkoztatta: „Nyilvánvaló sorsunk (manifest destiny) beteljesülése, hogy elterjedjünk az egész kontinensen, amelyet a Gondviselés nekünk adott, lakosaink millióinak szabad fejlődéséért, akik évenként megsokszorozódnak”.
    Minthogy 1890-re az indiánok utolsó földjeit is kisajátították, az amerikaiaknak nem maradt más lehetőségük, mint a tengerentúli terjeszkedés. Különösen Kuba vonzotta őket, amely akkoriban a spanyol király fennhatósága alatt állt. Ezen ne múljék! New York-ban élő kubai emigránsok fegyvert és pénzt kaptak tőlük, hogy szítsanak lázadást a szigeten. A helyi lakosság többségének támogatását élvező Valeriano Weyler tábornok csapatai azonban vereséget mértek a felkelőkre, mire azok a spanyolok által elkövetett állítólagos „mészárlásokról” és egyéb „kegyetlenkedésekről” szóló rémhírekkel látták el az amerikai lapokat. Csupán az volt a gond, hogy a helyszínre küldött amerikai tudósítók nyomát sem találták ezeknek. Az atrocitás-propaganda terén is megmutatkozó angolszász pragmatizmus és kreativitás előtt azonban nem volt akadály. Bizonyság rá az a mostanra már legendássá vált táviratváltás, amelyre 1897 januárjában került sor Frederick Remington rajzoló és William Randolph Hearst sajtómágnás között: „Nincs háború. Engedélyt kérek a hazatérésre.” Válasz: „Maradjon. Szállítsa a képeket, én szállítom a háborút.” Tény, hogy az időközben megadott autonómia révén a spanyolok kifogták a szelet a kubai lázadók vitorláiból, és Havanna lakosai immáron a szeparatistáknak nyújtott amerikai támogatás ellen tüntettek. Hivatalosan állampolgárai „védelmére”, valójában azonban nyilvánvaló provokációs szándékkal Washington a helyszínre küldte a Maine páncélos hajót, amely 1898. február 15-én gyanús körülmények között felrobbant. Akár spanyol aknatámadás volt, akár véletlen baleset, akár az amerikai háborúpárti lobbi által kitervelt és kivitelezett önszabotázs – erről még ma is vitáznak a történészek –, a 260 tengerész halála szolgáltatta azt a szikrát, amelytől az amerikai sajtó lángra lobbant. Hetekig tartó féktelen háborús uszítás nyomán az amerikai kongresszus hadat üzent Spanyolországnak, az alig néhány hónapos tengeri villámháborút követően pedig az USA bekebelezte Kubát, Puerto Ricót és a Fülöp-szigeteket. Saját alapító eszméit megtagadva, így vált a „Szabadság hazája” más népek szabadságát elrabló, gyarmattartó hatalommá.
    Alig néhány hónappal az első világháború kirobbanása után az angolok már tisztában voltak azzal, hogy az amerikaiak segítsége nélkül képtelenek lesznek legyőzni Németországot. Hiába igyekeztek azonban megdolgozni a „hunok bestiális rémtetteiről” (levágott kezű belga csecsemők, lemészárolt francia ápolónők, megkínzott kanadai hadifoglyok stb.) kolportált fantáziadús agyszüleményeikkel az akkoriban még valamivel gyanakvóbb amerikai közvéleményt, az mégsem akart lépre menni. Valami nagyobb dobás kellett. Kapóra jött, hogy az utasszállító hajóként nyilvántartott, de titokban hadianyagot és katonai személyzetet is szállító Lusitania nevű gőzöst 1915. május 7-én megtorpedózta egy német tengeralattjáró, és a katasztrófában 124 amerikai állampolgár is életét vesztette. De még így is két év kellett

44. SF:
    2008. 06. 14. 7:09

    De még így is két év kellett ahhoz, hogy az izzásig hevített németellenes gyűlöletkampány által kondícionált Egyesült Államok 1917. április 6-án hadat üzenjen a központi hatalmaknak, miután II. Vilmos császár bejelentette a korlátlan tengeralattjáró-háború újrakezdését. Ez ugyanis már a „kereskedelem elleni tengeralattjáró-háborút az emberiség elleni háborúnak” nyilvánító amerikaiaknak is sok volt…
    Zsidó főtanácsadói, Frankfurter, Morgenthau, Ben Cohen és Rosenmann ösztönzésére Roosevelt kezdettől fogva hadba akarta vinni az Egyesült Államokat a náci Németország ellen. Csupán az ideális ürügy hiányzott hozzá. Az 1940 szeptemberében megkötött német-olasz-japán kölcsönös segítségnyújtási egyezmény alapján az amerikaiak joggal gondolhatták, hogy ha háborút provokálnak a japánokkal, automatikusan háborúba keverednek szövetségeseikkel is. Egy hónappal később a japán lélek kiváló ismerőjének tartott Arthur McCollum, az amerikai haditengerészet felderítő szolgálatának tisztje egy nyolc szakaszból álló machiavellisztikus tervet terjesztett az elnöki kabinet elé, amely csak két választást hagyott a japánoknak: a megszégyenülést vagy a harcot. A folytatás azután közismert. 1941. december 7-én a japánok „meglepetésszerű” támadást intéztek Pearl Harbor ellen, az USA pedig ezáltal „belesodródott” a konfliktusba. Időközben az amerikai háborús párt a belső fronton is támadást indított. Hogy megtörjék a háborúellenes „izolacionisták” ellenállását, a britek segítségével és a terrorakciók specialistájának számító kanadai William „Intrepid” Stephenson vezetésével létrehoztak egy szupertitkos és persze illegális szervezetet, amely azután skrupulusok nélkül beavatkozott az amerikai politikai életbe az izolacionisták lejáratása, a közvélemény manipulálása, a háborúellenes politikusok elhallgattatása, sőt likvidálása végett. Elvégre a cél szentesíti az eszközt…
    Az atrocitás-propaganda terén szerzett know-how továbbfejlesztett változatát az angolszászok azóta is rendszeresen alkalmazzák háborús vállalkozásaik „piacképessé tétele” és a világközvélemény hangulati megdolgozása érdekében. Manapság már az ehhez szükséges „médiatikus intoxikációt”, vagyis a tömegkommunikációs eszközök útján végrehajtott szisztematikus és széles körű lélekmérgezést a régi idők erre szakosított állami szervei helyett egyre inkább a modern idők professzionális magánvállalkozásai, a nagy nemzetközi PR-ügynökségek (Rudder Finn, Hill and Knowlton, Rendon Group és társaik) végzik alvállalkozóként. Ők szállították például a jugoszláviai és az iraki NATO-beavatkozásokat közvetlenül kiváltó „emocionális casus belli”-t is.
    Hogyan lehet a mindkét világháborúban a későbbi győztesek oldalán harcoló, tehát elvileg elévülhetetlen történelmi és erkölcsi érdemeket szerzett szerbeket egy csapásra a „gonoszok” táborába száműzni, ráadásul pedig éppen a Hitler „utolsó csatlósai” közé tartozó horvátok és bosnyákok ellenében? A Rudder Finn ügynökségnek zseniálisan ördögi ötlete támadt erre. Egyszerűen kitalálták, hogy a szerbek koncentrációs táborokba zsúfolják ellenségeiket a megsemmisítés nyilvánvaló szándékával, majd pedig a kitaláció hitelesítésére felhasználták a „zsidó relét”, vagyis a három legbefolyásosabb amerikai zsidó szervezetet, a B’nai Brith Rágalmazásellenes Ligáját, az Amerikai Zsidó Bizottságot és az Amerikai Zsidó Kongresszust. „Azt sugalmaztuk nekik, hogy tegyenek közzé egy nyilatkozatot a New York Times-ban és szervezzenek tiltakozó megmozdulást az ENSZ előtt. (…) Ez nagyon bejött; egészen rendkívüli hatása volt, hogy zsidó szervezetek léptek fel a bosnyák muzulmánok oldalán. (…) A közvélemény számára a szerbeket náciknak tudtuk beállítani. (…) Azonnal teljesen megváltozott a sajtó hozzáállása az olyan erős érzelmi töltésű kifejezések használatával, mint etnikai tisztogatás, koncentrációs tábor stb., amelyek mind a náci Németországot, a gázkamrákat és Auschwitzot idézik”, magyarázta később a tömegmanipulációs művelet sikerét az ügynökség főnöke, James Harff (Jacques Merlino, Les vérités yougoslaves ne sont pas toutes bonnes a dire, Albin Michel, Párizs 1993), azt is hozzátéve, hogy ezeknek a kifejezéseknek olyan erős az érzelmi töltetük, hogy többé senki sem merte kétségbe vonni őket, „hacsak nem akarta, hogy revizionizmussal vádolják meg”.
    A „szerb haláltáborok” meséje azután az egész világot bejárta, és többek között a hagyományosan szerbbarát francia közvélemény áthangolására is szolgált, a Médecins du Monde nemzetközi orvos szervezet tálalásában. Ennek egyik alapítója, Bernard Kouchner 2003-ban meglátogatta Alija Izetbegovics bosnyák elnököt, és miután Thomas Deichman német újságíró jóvoltából időközben lelepleződött a fabuláció, megkérdezte tőle: „Tudta Ön, hogy ezek (a táborok) ugyan rettenetes helyek voltak, de nem folyt bennük szisztematikus emberirtás?” Mire az akkor már halálos beteg Izetbegovics azt válaszolta: „Igen, ez az állítás hamis volt. Nem voltak megsemmisítő táborok, bármennyire is rettenetesek voltak ezek a helyek. Azt gondoltam, hogy leleplezéseim siettethetik a bombázások bekövetkeztét”. A Rudder Finn által kitalált, Izetbegovics által előadott és amerikai zsidó szervezetek által nyomatékosított „leleplezések” (valójában szemenszedett hazugságok) így teremtettek tehát erkölcsi alapot a szerbek szégyenpadra ültetéséhez.
    1990 szeptemberében, másfél hónappal az iraki csapatok kuvaiti bevonulása után az angol sajtó közzétette a kuvaiti csecsemőket brutalizáló iraki katonákról szóló rémmeséjét, amely mélyen megbotránkoztatta és egyben mozgósította is a világ közvéleményét a nyugati katonai bevatkozás szükségessége érdekében. Állítólagos szemtanúk – köztük egy Nadzsira nevű fiatal lány és egy Ibrahim nevű sebészorvos – horrorisztikus részletességgel ecsetelték, hogy a kuvaiti főváros egyik kórházába behatoló iraki katonák kirángatták az újszülötteket az inkubátorokból, és hagyták őket meghalni a jéghideg padlón. Az amerikai kongresszusban és az ENSZ közgyűlésén bemutatott – és a későbbi események fényében Oscar-díjra érdemes – színielőadás keretében a „szemtanúk” nem kevesebb mint 312 iraki csecsemő kínhaláláról számoltak be. Állítása szerint a jó doktor maga negyvenet temetett el közülük… Nem csoda, hogy fellép(tet)ése után két nappal az ENSZ Biztonsági Tanácsa a katonai erő alkalmazása mellett döntött, és 1991. január 16-án megkezdődött az első öbölháború.
    Alig egy évvel később, 1992 áprilisában azután a német közszolgálati csatorna kipukkasztja a történelem egyik legsikeresebb intoxikációs léggömbjét, amelyet ez alkalommal a Hill and Knowlton PR-ügynökség fújt fel és bocsátott útjára. Az ARD „Monitor” című műsorának tényfeltáró riportjából ugyanis kiderül, hogy Nadzsira valójában az USA-ba akkreditált kuvaiti nagykövet lánya, mellesleg pedig a királyi család tagja, aki nyilvánvalóan sohasem volt az ominózus kuvaiti kórház alkalmazottja. Sőt mi több, nem is tartózkodott otthon az iraki csapatok bevonulásakor, így nem is lehetett az állítólagos atrocitások szemtanúja, ahogyan Ibrahim doktor sem, aki egyébként nem sebész, hanem fogorvos, az igazi neve pedig Behbehani, és később maga is bevallotta, hogy nem mondott igazat. Mindkettőjüket a Hill and Knowlton bérelte fel nagyjelenetük előadására, akárcsak a másik három „szemtanút” is, miután a kuvaiti vezetéstől azt a megbízást kapta, hogy kerül, amibe kerül (adott esetben tízmillió dollárba), győzze meg az amerikai közvéleményt és az ENSZ-t Kuvait fegyveres felszabadításának a szükségességéről. „Kuvait arra kért bennünket, hogy határozzuk meg, mi az, ami leginkább elborzasztja az amerikaiakat. A válasz az volt: a csecsemőgyilkosság. Így született meg az inkubátorok legendája. Arra a kérdésre kellett válaszolnunk, hogyan érhetünk el olyan érzelmi hatást, hogy az emberek támogassák az ENSZ határozatait és erővel akarják kiűzni az irakiakat. Ilyen érzelem kiváltásának legjobb módszere az volt, hogy meggyőztük őket: Szaddám Huszein egy veszélyes őrült, aki a leggyalázatosabb mészárlásokra is képes, és olyan agresszív, hogy a legrosszabbtól kell tartani”, dicsekedett a műsorban megszólaltatott Thomas Ross, a PR-ügynökség egyik vezetője, aki szerint a kuvaitiak által a művelet finanszírozására elköltött tízmillió dollár volt „az egyik legintelligensebb beruházásuk”. Az Irak elleni nyugati agresszió következtében elpusztult több százezer iraki nyilván nem osztaná ezt a véleményt. Más részről viszont a manipuláció nyomán a katonai intervenciót támogatók aránya 51 százalékról 74 százalékra ugrott az amerikai népesség körében. A cél tehát ez alkalommal is szentesítette az eszközt.
    A változatosság kedvéért ismét csak az angolok játszották a prímszerepet abban a dezinformációs kampányban is, amely a krónikus balkáni válsághelyzet soron következő epizódjába, a koszovói konfliktusba történő NATO-beavatkozást készítette elő. „Szerb félkatonai egységek az áldozataik szemeit is kitépték”, „Foglyul ejtett albánok élő pajzsként szolgálnak”, „Az erőszak táboraiban az áldozatokat megölték és elföldelték, miután csoportosan megerőszakolták őket” – az efféle horrorbeszámolók többségéről később azután kiderült, hogy valójában egy erre szakosodott brit sejt gyártotta őket szinte futószalagon, Tony Blair kedvenc spin-doktora és PR-guruja, Alastair Campbell irányításával. 1999 tavaszán azonban a nemzetközi média szinte kritika nélkül bedőlt ennek az újabb atrocitás-propagandának, amely végeredményben Szerbia összeroppantását és ezen keresztül Oroszország balkáni befolyásának gyöngítését szolgálta az angolszász geostratégiai terveknek megfelelően.
    Campbellnek egyébként, aki elévülhetetlen érdemeket szerzett a brit miniszterelnök megválasztatásában és újraválasztatásában, kulcsszerepe volt a Szaddám Huszein megbuktatását eredményező nyugati invázió közhangulati előkészítésében is, és közvetve az ő lelkén szárad az állítólagos iraki tömegpusztító fegyverek meséjét leleplező David Kelly halála. 2003. május 29-én ugyanis a BBC felfedi, hogy a brit kormány által az iraki katonai akció igazolására produkált bizonyítékok hamisak. Nevezetesen az, amelyik szerint Bagdad biológiai vagy vegyi támadást tud indítani „negyvenöt percen belül”. Két nappal később a The Mail on Sunday megszellőzteti, hogy személyesen Campbell áll a dezinformáció mögött, aki azonban m

45. SF:
    2008. 06. 14. 7:12

    Két nappal később a The Mail on Sunday megszellőzteti, hogy személyesen Campbell áll a dezinformáció mögött, aki azonban mindezt tagadja, bocsánatkérést követel és vizsgálatot indít a kiszivárogtatás forrásának felderítésére. Hamarosan David Kellyre terelődik a gyanú, aki a brit védelmi minisztérium tisztviselőjeként részt vett az Irakban vegyi és biológiai fegyverek után kutató szakértői team munkájában, és beismerte, hogy találkozott a lap egyik munkatársával. A példátlanul heves vádaskodásoknak és vizsgálódásoknak alávetett hivatalnok végül nem bírta elviselni a nyomást és július 17-én öngyilkosságot követett el. A botrány hatására nem sokkal később Campbell, az „angyalarcú ördögűző” is kénytelen volt lemondani a Tony Blair mellett betöltött kommunikációs tanácsadói posztjáról. Elvégre a mór megtette a kötelességét.
    Ami pedig az iraki „tömegpusztító fegyvereket” illeti, az ezek felkutatásával az amerikai kormány által megbízott David Key 2004. január 23-án bejelentette, hogy egyetlen ilyen típusú fegyvert sem gyártottak Irakban az első öbölháború befejezése óta. Ugyanazon év október 6-án Charles Duelferen a sor, hogy közzétegye jelentését, amely szerint Szaddám Huszein rezsimje nem birtokolt ilyen fegyvereket, és technikailag is képtelen volt az ilyenek gyártására. Végül pedig 2005. január 12-én Scott McClellan, a Fehér Ház szóvivője is kénytelen volt beismerni, hogy az ilyen típusú fegyverek felkutatására indított amerikai misszió tevékenysége lényegében eredménytelenül ért véget. A Bush és Blair által közösen felfújt intoxikációs léggömb tehát ismét kidurrant, a háború és az atrocitás-propaganda azonban ettől függetlenül tovább folyik Irakban. Mintha mi sem történt volna…

46. SF:
    2008. 06. 14. 7:13

    ""Miket láttam! Lettországban, Dvinszk közelében az SS tömeges kivégzéseken gyilkolta le a zsidókat."

    SZÖVETSÉGES HAZUGSÁG

    Katyinra utal, ahol a szovjetek gyilkoltak!

47. SF:
    2008. 06. 14. 7:14

    Atrocitás-propaganda II.

    A névlegesen Európa felszabadítására, valójában azonban Európa leigázására és a német nép kollektív megbüntetésére törekvő szövetséges hatalmak tökéletesen tisztában voltak egymás szándékaival, és azzal is, hogy céljaik elérése érdekében valójában mindenre képesek. Churchill, Roosevelt és Sztálin szemében az európai civil áldozatok csupán "járulékos veszteségeknek" számítottak, és egyáltalán nem voltak aggályaik az elpusztításukra használt eszközök tekintetében. Számukra a cél valóban minden eszközt szentesített. A lehető legembertelenebbeket is.

    "A brit bombázóparancsnokság nemcsak intézményesítette a civil lakosság elleni bombázásokat, hanem arra a felismerésre jutott, hogy a német városokat nem szétbombázni, hanem felgyújtani kell, mert az hatékonyabb pusztítással jár. […] Miután valóságos tűzviharokat idéztek elő, a szövetségesek szándékosan törekedtek a jelenség előidézésére, s tudatosan válogattak célpontul ódon óvárosokat, ahol sok fából készült vagy favázas épület állt még" - írja idézett tanulmányában Németh István (Rubicon, 2006/7). A háború vége felé már egyenesen egyfajta morbid munkamegosztás alakult ki az angol (RAF) és az amerikai (USAF) légierő között a német lakosság terrorizálása terén. Ez a gyalázatos módszer érvényesült például Drezda 1945. február 13-i elpusztításakor is. Előbb két hullámban 800 brit bombázó négyszázezer gyújtó- és 4500 robbanóbombát dob a városra, és a második támadás kifejezetten a lángtengerben úszó utcákról az Elba partjára menekülő lakosság pusztítására irányul. Másnap délben azután 311 amerikai vadászbombázó folytatja és bevégzi a "piszkos munkát". Jól jellemzi a történetírásban (is) uralkodó morált, hogy "míg a német (háborús) veszteségek esetén következetesen a legalacsonyabb adat szerepel a legtöbb publikációban (például a Drezda elleni légitámadásnál mindössze 35 ezer halott, ami töredéke a 200-250 ezer bizonyítható áldozatnak), addig a szövetségesek veszteségeinél a mást mutató bizonyítékok ellenére máig megmaradtak a túlzó adatok (Guernica, Coventry vagy Rotterdam esetében az áldozatok valós számának nyolc-tízszerese szerepel a köztudatban)" - írja Keresztes Lajos történész, "tudathasadásosnak" minősítve a helyzetet (Magyar Nemzet, 2003. április 12.). Többek között Pforzheim esetében is megismétlődik a Drezda elpusztításában alkalmazott angolszász "(be)vetésforgó". A RAF február 23-24-ének éjjelén a földdel teszi egyenlővé a várost, kiirtva a 65 ezres lakosság egyharmadát, másnap pedig amerikai vadászgépek folytatnak hajtóvadászatot a menekülő és mentési munkálatokat végző túlélőkre. Kétségtelen, hogy az amerikaiaknak volt is mit törleszteniük. Az előző évben még viszonylag jól működő német légelhárítás és a Luftwaffe ugyanis komoly veszteségeket okozott nekik. Egyik legnagyobb "hőstettét", a menekültekkel zsúfolt, viszont légvédelemmel nem rendelkező keleti-tengeri kikötőváros, Schwinemünde 1945. március 12-i lerombolásával aratja a USAF, amelynek során 1000 gépe néhány óra alatt 25 ezer polgári személyt semmisít meg. A britektől sem állt azonban távol az ilyesfajta "bravúr". Légierejük 1945. május 3-án pusztító bombatámadást intéz három német szállítóhajó (Cap Ancona, Thielbeck, Athen) ellen a lübecki öbölben, fedélzetükön a neuengammei koncentrációs táborból evakuált 8000 hadifogollyal. Alig ötszázan élik túl a támadást. Ezt a sajnálatos "malőrt" azonban mind a mai napig tabuként kezeli a történetírás, a RAF archívumait pedig 2045-ig zárolták a kutatók előtt. Ma már tudjuk, hogy Churchill még a biológiai fegyverek bevetésétől sem riadt volna vissza, és arra utasította a vezérkart, hogy "hidegvérűen vizsgálják meg […], kifizetődő [sic!] lenne-e mérges gáz bevetése, elsősorban mustárgázra gondolok". Amire a brit miniszterelnök csak gondolt, azt az amerikaiak meg is akarták valósítani. 1943. december 2-én a Luftwaffe elsüllyeszti a Bari kikötőjében horgonyzó John Harvey amerikai hadihajót, amely a genfi konvenciót megsértve 2000 mustárgázbombát hordozott. A támadást követő gázkiáramlás több mint ezer olasz civil életébe került, az amerikai kormány azonban letagadta a katasztrófa bekövetkeztét, és máig sem volt hajlandó kárpótlást fizetni a túlélőknek. Churchill egyébként úgy vélte, hogy a nemzetközi jog, az emberiesség érzése és a legalapvetőbb háborús "fair-play" által egyaránt tilalmazott biológiai fegyver nem etikai, hanem sokkal inkább "a változó divat kérdése, akárcsak a női szoknya hosszúsága". Így aztán Nagy-Britannia 1942-től ötmillió adag antraxszal preparált élelmiszercsomagot gyártott, amelyeket Németországban kellett volna ledobni a lakosság megfertőzése céljából. Végül is csak az 1944. júniusi partraszállás miatt nem került sor a (had)műveletre. A Gruinard-szigetet viszont, ahol ezeket a termékeket tesztelték, csak 1990-re sikerült teljesen fertőtleníteni. "A lengyelek annyi német területet foglalhatnak el, amennyit csak akarnak. […] Tudatában vagyok annak, hogy sok angolt sokkol az a gondolat, hogy emberi lények millióit erőszakkal át lehet telepíteni, engem azonban egyáltalán nem. […] Már megöltünk hat-hétmillió németet, tehát van elég hely Németországban a keleti régiókban élő németek számára" - jelenti ki 1945. február 7-én a parlamentben a brit miniszterelnök, aki már a háború elején sem igen csinált titkot valós szándékaiból. "Ez a háború egy brit háború, és célja Németország lerombolása" - mondja a brit néphez intézett 1939. novemberi rádiónyilatkozatában, majd 1940. május 5-én Paul Reynaud francia politikus előtt újfent megerősíti: "Kiéheztetjük a németeket. Leromboljuk városaikat. Felégetjük terméseiket és erdeiket." Cinikusan őszinte bizonyítékot szolgáltat az egymás bűneinek eltussolása terén érvényesített (bűn)szövetségi omerta és a kéz kezet mos gyakorlat létezésére az az 1944. február 29-i keltezésű körlevél is, amelyet a brit Hírközlési Minisztérium juttatott el a helyi felső papság és a rádió részére. Ebben egyebek mellett az alábbiak olvashatók: "A jó állampolgárok és kegyes keresztények gyakori kötelessége, hogy szemet hunyjanak szövetségeseik furcsaságai (sic!) fölött. Eljön azonban az az idő, amikor az ilyen furcsaságokat, amelyeket még mindig eltitkolnak a nyilvánosság előtt, számba kell venni, ha tőlünk várják a segítséget. Ismerjük Oroszország bolsevik diktátorának uralkodó módszereit, például magának a miniszterelnöknek az írásaiból és beszédeiből is az utóbbi húsz évben. Tudjuk, hogy mit követett el a Vörös Hadsereg 1920-ban Lengyelországban, valamint nemrég Finnországban, Észtországban, Lettországban, Galíciában és Besszarábiában. Ezért tekintetbe kell vennünk azt, hogyan fog viselkedni a Vörös Hadsereg, amikor lerohanja Közép-Európát. Ha nem teszünk óvintézkedéseket, az ebből származó, nyilvánvalóan elkerülhetetlen rémségek szükségtelenül megterhelik országunk közvéleményét. A bolsevikokat nem tudjuk megváltoztatni, de arra kell törekednünk, hogy megmentsük őket és magunkat is a cselekedeteik következményeitől. Az utóbbi negyedszázad történéseinek kiderülése miatt a puszta tagadás nem meggyőző. A tagadás egyetlen alternatívája, ha elvonjuk a nyilvánosság figyelmét az egész témáról. A gyakorlat bebizonyította, hogy a legjobb elterelés az ellenség ellen alkalmazott atrocitás-propaganda. Sajnos, a nyilvánosság már nem annyira hiszékeny, mint a »hullagyár«, a »megcsonkított belga csecsemők« és a »keresztre feszített kanadaiak« [az első világháborúban az angolszász propaganda által a németek terhére rótt "rémtettek" valójában szemenszedett hazugságok - G. I.] idején. Ezért kérjük a közreműködését ahhoz, hogy eltereljük a nyilvánosság figyelmét a Vörös Hadsereg gaztetteiről és kérjük, hogy támogassa a németek és japánok elleni különböző vádakat, amelyeket minisztériumunk terjesztett és terjeszt. Meggyőződése kifejtésével segíthet másokat is meggyőzni" - zárul a Henry Hewitt helyettes államtitkár által aláírt kordokumentum. Kétségtelen viszont, hogy a történelem retusálására irányuló szövetséges propagandakampány várakozáson felüli sikerrel járt. Miközben ugyanis az angolszászok háborús rémtetteiről egészen a legutóbbi időkig alig-alig szivárgott le valami a közvélemény szintjére, és gyakorlatilag még manapság is "politikailag inkorrekt" az emlegetésük, a szovjetek által elkövetett hekatombákkal szemben pedig csaknem általános amnézia és amnesztia érvényesül, addig a náci Németország terhére rótt valós vagy koholt háborús bűnök változatlan, sőt egyre növekvő intenzitással burjánzanak a szövetséges "szerecsenmosdatók" fantáziájában. Egyik ilyen perverz és elpusztíthatatlannak látszó fantáziaszülemény az úgynevezett "zsidó szappan" legendája, noha komoly tudományos szaktekintélyek már számtalanszor megcáfolták a hitelességét. "A holokausztszakértő elveti azt a vádat, hogy a nácik szappant csináltak a zsidókból" címmel a The Northern California Jewish News 1990. április 27-i számában jelent meg például Hugh Orgel írása, aki világosan az érdekeltek tudomására hozza, hogy "Jehuda Bauer professzor, a jeruzsálemi Héber Egyetem holokauszt-történeti osztályának vezetője és a holokauszt egyik élvonalbeli kutatója viszszautasította azt a gyakran hangoztatott vádat, miszerint a nácik szappankészítésre használták a zsidó haláltáborok áldozatainak testét." Az ilyesféle rágalmak életben tartása és szisztematikus ismételgetése csupán egyetlen célt szolgál, éspedig azt, hogy ily módon lehessen bizonyítani a nácik mindenkit "überelő" elvetemültségét. Jehuda Bauer egyébként nem csak ebben az esetben öntött tiszta vizet a pohárba. A The Canadian Jewish News 1992. január 30-i számában "komolytalan történetnek" (silly story) minősíti azt az ugyancsak fáradhatatlanul ismételgetett makacs propagandahazugságot is, miszerint az európai zsidók kiirtásáról a wannsee-i konferencián született volna döntés. Ugyanezt a holokauszt egy másik elismert nemzetközi szaktekintélye, Christopher Browning is megerősíti a The Origins of the Final Solution (A Végső megoldás eredete) című legújabb művében. Ian Kershaw neves brit történész szerint ugyanis könyvével a szerző "világosan bebizonyítja, hogy a végső megoldás nem egy hosszú távú terv, egy Hitler által sok évvel korábban elképzelt és azután ennek megfelelően kivitelezett látomás csúcspontjaként merült fel, hanem azért

48. SF:
    2008. 06. 14. 7:15

    hanem azért, mert a nácik képtelenek voltak megvalósítani a zsidómentes Európa utópikus álmát a kiűzés és a deportálás által" (Corriere della Sera, 2006. március 10.). Mostanra azonban már a szövetséges propaganda által egykor a tömegek épülésére gyártott lélekemelő legendákat és "kegyes" hazugságokat is kikezdte az idő - pontosabban az igazság - vasfoga. Így például azt is, amelyik X. Keresztély dán király állítólagos Dávid-csillagára vonatkozott. Nem más, mint saját unokája, a jelenlegi dán királynő, II. Margit vállalta magára az "ünneprontó" szerepét egy interjúkötetben, imigyen: "A megszállásról mesélt egyik leggyakoribb történet, amelyet én mindannyiszor megcáfolok, ahányszor csak hallom, X. Keresztély története, aki tüntetőleg sárga Dávid-csillaggal díszítette magát a [német] megszállás alatt. Ez egy szép és jelképes történet, csak éppen nem igaz. Nem adhatok hitelt egy mítosznak, egy jó mítosznak sem, tudva tudván, hogy nem igaz. Becstelenség lenne" (in Anne Wolden-Raethinger, Queen in Denmark, Gyldendal, Koppenhága 1989). Nagy kár, hogy a "becstelenség" fogalmáról nem gondolkodik mindenki ugyanúgy, mint Dánia királynője. És különösen nem az angolszász mainstream média mamelukjai, akik - egy-két erőtlen és gyorsan elfojtott lelkiismereti lázadástól eltekintve - lényegében mindig és mindenkor az uralkodó politikai és pénzügyi lobbik engedelmes szócsöveiként szolgáltak (és védtek). Ezért is hat szinte a reveláció erejével az a megállapítás, miszerint mindegyik foglalkozási ág közül éppen az amerikai újságírás tanúsította a legkevesebb együttérzést a nácik által üldözött zsidók sorsa iránt. Márpedig ez derül ki Laurel Leff Eltemetve a New York Times által (Cambridge University Press, 2005) című könyvéből, amelyben a Wall Street Journal volt riportere azzal vádolja meg az Egyesült Államok és talán a világ legbefolyásosabb újságját, hogy 1939 és 1945 között készakarva minimalizálta a holokausztot, amikor a náci bűnöket általánosságban, nem pedig mindenekelőtt a zsidók ellen irányuló bűnökként mutatta be. Leff szerint az amerikai média, élén a New York Timesszal, nem kampányolt a holokauszt tematikájával sem, ami pedig mozgósíthatta volna a közvéleményt a zsidók védelmére. A lap 1942. július 2-án felfedte ugyan, hogy 700 ezer zsidót a gázkamrákba küldtek, de az információt jellemző módon a 26. oldalon közölte, és az általa publikált több mint 24 ezer háborús cikk közül mindössze 1200 foglalkozott a zsidókkal, közülük pedig csak 26 került az első oldalra. Más kérdés, hogy a NYT irányvonalát kiadója, Arthur Sulzberg szabta meg, aki saját bevallása szerint nem akart belőle "héber lapot" csinálni (noha maga is zsidó volt.) Az amerikai újságíró-társadalom a Németországból menekülő zsidók befogadásában sem jeleskedett. Amikor Charles Friedrich, egy német protestáns menekült, aki a Harvardon politikai tudományokat oktatott, nem kevesebb mint tizenhét újságíró-iskolát keresett meg levélben azzal, hogy nyissák meg kapuikat a német zsidó kollégák előtt, mindössze négytől kapott választ, és mind elutasító volt. Volt, amelyik a szokásos antiszemita sztereotípiákat hangoztatta ("ha egy bizonyos számú zsidó érkezik, agresszívekké válnak és elveszik a többiek munkáját"), másikuk arra hivatkozott, hogy már az amerikai zsidóknak is nehéz a dolguk az érvényesülésben, nemhogy a németeknek, megint mások pedig a nyelvi és kulturális különbözőségekkel indokolták az elutasítást. Az is igaz viszont, hogy maga Isaak Greenbaum, a zsidómentéssel foglalkozó cionista ügynökség (Jewish Agency Rescue Committee) igazgatója jelentette ki a szervezet 1943. február 18-i ügyvezetőségi ülésén: "Ha azt kérik tőlem, hogy adjak a United Jewish Appeal pénzéből, hogy zsidókat mentsenek meg, azt mondom, hogy nem, és még egyszer azt, hogy nem", és a nyomaték kedvéért még azt is hozzátette, hogy "egy tehén Palesztinában többet ér, mint Lengyelország összes zsidója". Márpedig ha az amerikai zsidók körében ez volt a "hivatalos etalon", akkor a többi amerikaitól sem lehetett elvárni, hogy empatikusabb módon viszonyuljon a kérdéshez. Legfeljebb csak utólag. Üzleti megfontolásból. A szenvedést és a bűnbánatot készpénzre váltó kárpótlási biznisz fellendítése érdekében. Ceterum a kommunizmus százmillió ember haláláért felelős.

49. SF:
    2008. 06. 14. 7:18

    A mostani zsidó könyvkiadók, filmesek, stb AKÁRMIT hazudhatnak büntetlenül, akármilyen atrocitást kitalálhatnak, ami a németeket megbélyegzi.

    Ellenben sok helyen Európában TILOS megkérdőjelezni a 44-45-ös bázeli cionista kongresszuson és másutt kiagyalt zsidó hazugságokat

50. SF:
    2008. 06. 14. 7:23

    Katonailag a NATO azért van, hogy a cionisták vezette USA dróton rángassa az európai országok haderejét.

    Egy külön európai hadi szövetséget kellene, ezzel párhzuamosan kilépni a NATOból.

    A liszaboniban csak a terrorizmus ellen volt vmi új, a totális megfigyelésre épülő rendőrállam, ami szintén nem kívánatos.

    Önálló katonai szövetség nem volt benne. Direkt végignéztem a kulcsszavakkal az angol szöveget tavaly.

51. SF:
    2008. 06. 14. 7:36

    http://www.fusz.hu/node/7581

    Amikor a brit Függetlenségi párt vezetője, Nigel Farage, Lisszabonban néhány perccel a szerződés aláírása előtt David Miliband külügyi titkárhoz fordult és megismételte korábbi követelését a népszavazás kiírására, csak egy üres nevetés fogadta válaszként.
    Mr. Farage szavaival: „Ez minden elemében a legbecsetelenebb politikai eljárás aminek valaha tanúja voltam. Amiről itt szó van, az egy alkotmányos szerződés, mindenre kiterjedő és alapos implikációkkal. Az pedig egyenesen elborzasztó, hogy a brit kormány a szerződést másként tünteti fel mint az, ami valójában, és erre hivatkozva megtagadja a kérdés népszavazásra bocsátását. Mivel az EU több esetben minősített többséget ír elő, az Egyesült Királyság feladja vétójogát számos politikai területen . ...A Szerződés jelentős mértékben megváltoztatja annak módját, ahogy a tagállamok kormányozzák majd önmagukat. Létrehozza az EU Elnöki intézményt és egy messze erőteljesebb közös külügyi vezetőt a 27 ország által alkotott Unió számára."
    „A Tory brit konzervatív párt szerint a Lisszaboni Reformszerződés ugyanaz mint az elfeledett EU Alkotmány, amelyhez a Labour dolgozó párt korábban népszavazást ígért. "

52. Faszgitáros:
    2008. 06. 14. 7:42

    Visszatérve az SS-re:

    SS marschiert in Feindesland
    und singt ein Teufelslied.
    Ein Posten steht am Oderstrand
    und leise summt er mit.

    Wir pfeifen auf Unten und Oben
    und uns kann die ganze Welt.
    Verfluchen oder auch loben,
    grad wie es ihr wohl gefällt.

    Wo wir sind da ist immer Vorne!
    Und der Teufel, der lacht nur dazu, ha-ha-ha-ha-ha!
    Wir kämpfen für Deutschland, wir kämpfen für Hitler,
    der Gegner kommt nicht mehr zur Ruh'!

53. C:
    2008. 06. 14. 9:34

    "amugy meg utálom, hogy ebbe a mocsok korba születtem...ital, kurváűk,, internet, üres szar ez az egész, én az ss -ben szerettem volna harcolni....."

    Arra esetleg gondoltál már, hogy dolgozz? Úristen, milyen emberek vannak :D

54. bronislaw kaminski:
    2008. 06. 14. 12:33

    "c"ne baszogass már, mert igyis rohadtul fáj a fejem...))))))))))pedig pár éve még ennyi piától semmi bajom nem volt......

Mondj valamit

Nem regisztrált felhasználóknak hozzászólni csak rendes e-mail cím megadásával lehet.

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.

Név:
Email cím:
Honlap:
Spambot ellenőrzés:

• Miután elküldted, néha nyomnod kell F5-öt, hogy lásd, amit írtál
• Ha be vagy jelentkezve, nem kell beírnod semmilyen kódot

Kód: