Egy egyetemista srác pereket provokál maga ellen. .

Eddig 13 komment érkezett ()

1. Benedict:
   2009. 10. 04. 14:49

   sneci te keresztény embernek tartod magad?!
   Mert ha tényleg az vagy akkor ezt a postot moderálód és itt nem lesz a szokásos szennyfröcsögés és a legszentebb keresztény jelképek gyalázása.
   Ha magadért nem is állsz ki, mert hát végül is tényleg nincs miért :)
   de a kereszténység tisztaságát becsületét - jó keresztény hívő módjára - meg kell védened.
   Ha itt a forumban hagyod hogy menjen a gyalázkodás egyszer é mindenkorra kiiratkoztál a nemzeti-keresztény táborból!

2. sodika:
   2009. 10. 04. 14:54

   Nekem nincs időm moderálgatásra.
   Ha neked van, kapsz jogot hozzá.

3. ismeretlenJoakaro:
   2009. 10. 04. 15:02

   Szia Zsodi!
   Volt ma nálad ganajozni a bejárónőd? Tex azt üzeni, írj a wc-súrolási szokásaidról, hogy lássuk, űzöl-e bármilyen emberi tevékenységet!
   Egy Jóakaród

4. Saber:
   2009. 10. 04. 15:09

   http://szentkoronaradio.com/belfold/2009_09_21_oktober-6-ara-emlekezik-a-budapesti-hvim-en-programajanlo

   GYERE!

5. sodika:
   2009. 10. 04. 15:21

   Ha a reggeli Takács-Gonda tárgyalástól nem fáradok ki teljesen, ott leszek. :)

6. tex:
   2009. 10. 04. 15:22

   A Lisszaboni Szerződéssel, meg az egész EU-val teljes mértékben egyetértek, és teljes mellszélességgel kiállok, feltéve, ha az USA mintájára szeretnék létrehozni az USE-t.

   Gondoljatok bele: a magyar belpolitikán kívül a posztkomcsi szar nem tud érvényesülni, a mocskos nagy demokráciában valamennyire hagyják, hogy a néphagyományoknak eleget tegyünk, emellett muszáj, hogy felhúzzanak mondjuk Németország szintjére, másképp nem fognak tudni USA-szerű berendezkedést elérni.

7. tex:
   2009. 10. 04. 15:24

   Hatalmas hátrány nyilván a cionista háttérirányítás, ez ellen valami gyógyírt kell találni.

8. sodika:
   2009. 10. 04. 15:25

   Hát, azért egy dél-texasi kisváros és New York lakói között van egy "apró" különbség az életminőséget tekintve. :-)))

9. Bruno:
   2009. 10. 04. 15:30

   Árpi & Sodi
   Sodi és Molnár F. Árpád a jobboldal új csillagai :)..Ti nem vagytok véletlenül testvérek?! Az elmeállapototok elég hasonló...

10. Saber:
    2009. 10. 04. 15:30

    5.
    ???????
    Mi van?
    Ez MA van!XD

11. sodika:
    2009. 10. 04. 15:41

    Jaaa...
    Akkor sajnos nem érek rá, mert vidéken vagyok :(

12. betépett koboldvadász:
    2009. 10. 04. 19:00

    11: Remélem ez azt jelenti, hogy lesznek űrlényes képek a blogon legkésőbb hétfőig...

    Ha nem meghalsz! ))))

13. Anika:
    2009. 10. 04. 19:17

    2009. október 4. – Évközi 27. vasárnap
    Evangélium:

    Abban az időben: A farizeusok odamentek Jézushoz és megkérdezték: „Szabad-e a férjnek elbocsátania a feleségét?” Próbára akarták ugyanis tenni. Ő azonban kérdéssel válaszolt: „Mit parancsolt nektek Mózes?” Azt felelték: „Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk és elváljunk.”
    Jézus folytatta: „A ti szívetek keménysége miatt írta nektek ezt a parancsot. Isten azonban a teremtés kezdetén férfit és nőt alkotott. Az ember ezért elhagyja apját, anyját, a feleségéhez csatlakozik, és ketten egy test lesznek. Ettől kezdve többé már nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét.”
    Otthon tanítványai ismét megkérdezték őt ezzel kapcsolatban. Ezt válaszolta: „Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene. Ha pedig a feleség hagyja el férjét, és máshoz megy, házasságot tör.”
    Mk 10,2-12

    
    Elmélkedés:

    A jó Isten nem ezt akarta
    Ha össze kellene gyűjtenem, hogy melyek a legbutább, legostobább mondatok, amelyeket életem során hallottam, biztosan bekerülne az első tízbe a következő kijelentés: „Mi nagyon kulturált módon váltunk el, a gyermek szinte észre sem vette, alig érezte meg”. Hát elképzelhető az, hogy a gyermek észre sem veszi szülei válását? Nem inkább arról van szó, hogy az önző szülő nem vette észre, hogy gyermeke megváltozott, s mennyire szenved szüleinek válása miatt?

    Ezzel kapcsolatban hadd mondjam el annak a lánynak a történetét, aki tíz év alatt sem tudta feldolgozni szüleinek válását, s valószínűleg örökké szívében fogja hordani ezt a sebet. Eszter 20 éves volt, amikor megismertem, s egy hosszabb beszélgetés alkalmával elmesélte, hogy mi a legnagyobb bánata. Tíz év távlatából már csak halványan emlékezett arra, hogy nem sokkal az ő elsőáldozása után, több hónapig tartó mindennapi veszekedéseket követően apja elköltözött otthonról. Korábban hiába próbálta magát távol tartani szülei veszekedéseitől, de ez nem sikerült, nem is sikerülhetett neki. Ebben az időben észrevehetően romlott tanulmányi eredménye, egészen magába fordult, osztálytársaitól elzárkózott vagy veszekedett velük. Az apa elköltözését követően egyszerűen nem akarta tudomásul venni a tényt: szülei házassága felbomlott, apját elveszítette. Hosszú időn keresztül könyörgött édesanyjának, hogy hívja vissza apját, mert élt benne a reményt, hogy szüleit újra egyesíteni tudja. Elmondása szerint utólag visszaemlékezve is az egyik legszörnyűbb pillanat az volt, amikor be kellett látnia, hogy a válás végleges, s nincs remény arra, hogy újra egy család legyenek. Történetét Eszter könnyek között ezzel zárta: „A jó Isten ezt biztosan nem így akarta.”

    Igen, az ő szülei esetében sem így akarta Isten és mások esetében sem, mert az Ő elképzelésébe nem fér bele a válás, ahogyan erről a mai vasárnap evangéliumában hallottunk. Farizeusok fordultak Jézushoz a válással kapcsolatban: „Szabad-e a férjnek elbocsátania a feleségét?” Majd pedig az ószövetségi idők legnagyobb tekintélyének számító Mózesre hivatkoznak, akinek a törvénykönyvében az található, hogy válólevéllel elbocsátható a feleség. Kérdésükből az tűnik ki, hogy a saját álláspontjukat akarják védelmezni, az emberek által hozott törvényeket próbálják igazolni. A szó szoros értelmében törvénytudók ők, akik ismerik ugyan az emberi szabályokat, de Isten szándékával nincsenek tisztában vagy szívesen elfeledkeznek arról a maguk érdekében. Jézus világosan kifejti számukra, hogy az általuk idézett előírásokat messze felülmúlja Isten törvénye, akinek tekintélye nagyobb Mózesénél. Nem hivatkozhatnak tehát a mózesi idők törvényeire, hiszen ezeket megelőzte Isten törvénye, amelyet már a teremtéskor az emberi szívekbe írt. Jézus a Teremtés könyvét idézi számukra, amelyben az található, hogy Isten egymás számára, egymás boldogítására alkotta meg a férfit és a nőt. Kettejük kapcsolata, amelyet házasságnak nevezünk, egész életre szóló szeretetközösséget jelent. Ha megbomlik vagy végső esetben felbomlik ez a szeretetközösség, annak az ember az oka. Ezért nem lehet Isten felelősségre vonni.

    Sokan hangoztatják manapság, hogy a házasság intézménye elavult, s újfajta kapcsolatokat próbálnak a házassággal egyenlő szintre emelni. Valójában azonban a házasság jó, Isten terve a házassággal kapcsolatban jó elgondolás. Még a válások sajnálatosan nagy száma miatt sem mondhatjuk azt, hogy lám, rossz dolog a házasság, valami mást kellene helyette kitalálni. Mindazok, akik egyszer házasságot kötöttek, sose gondolják azt, hogy a házasságon kívül, egy új kapcsolatban fogják megtalálni boldogságukat! Fogadjuk el Isten tervét, s mindenki a házasságon belül keresse a maga boldogságát, és segítse házastársát boldogsága megtalálásában. Ha a házastársa valamelyike figyelmen kívül hagyva Isten akaratát önző módon csupán a maga akaratának érvényesítését tartja fontosnak, akkor az a kapcsolat könnyen váláshoz vezet.

    Minden válás után elmondható, amit Eszter mondott szülei válása után: „A jó Isten ezt biztosan nem így akarta.” Hát keressük Isten akaratát! Tartsuk szentnek a házasságot! Tartsuk mindenkor szentnek a férfi és a nő szerelmét, szeretetét! Tartsuk szentnek mindig Isten akaratát!
    (Horváth István Sándor)
    

    Imádság:

    Jézus, add, hogy úgy szóljak mindig, mintha ez lenne az utolsó szavam, amelyet kimondok! Add, hogy mindig úgy cselekedjem, mintha ez lenne az utolsó tettem, amelyet végbeviszek! Add, hogy úgy tudjak szenvedni mindig, mintha ez lenne az utolsó gyötrelmem, amelyet felajánlhatok Neked! Add, hogy mindig úgy imádkozzam, mintha ez lenne az utolsó lehetőségem itt a földön, hogy beszélgessek Veled!
    Chiara Lubich

    SZEBB JÖVŐT MINDENKINEK!

Mondj valamit

Nem regisztrált felhasználóknak hozzászólni csak rendes e-mail cím megadásával lehet.

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.

Név:
Email cím:
Honlap:
Spambot ellenőrzés:

• Miután elküldted, néha nyomnod kell F5-öt, hogy lásd, amit írtál
• Ha be vagy jelentkezve, nem kell beírnod semmilyen kódot

Kód: