Stoffán György: Egy sátáni törvényről... és rólunk

A magyarellenes budapesti kormánynak nem elegek a nemzetközi törvények, jogszabályok. A beteges bűnös elme újabbakat akar, amelyek őt magát védik. Ma bűnözők hoznak, terjesztenek be törvénytervezeteket, de nem gondolkoznak el a következményeken, az általuk ekként amolyan 1919-es módra úja élesztett, vagy az elkövetkezendő időszakban újra élesztendő gyűlölethullám következményein.

Az ember ugyanis akkor a legdühödtebb, ha belefojtják a szót, ha igazságát nem mondhatja el, ha érveit nem fejheti ki. És a most benyújtott tervezet erre szolgál. A magyar fogja be a pofáját, ne mondhassa el sérelmeit, ne említhesse, hogy milyen nációk élnek rajta kívül, de nála immár sokkal jobban és többen saját hazájában, hogy kik adják el korábban ellopott értékeit, s kik hajtják ki az országból a fiatalságot, s kik ölik meg gyermekit, idős hozzátartozóit.

A Mazsihisz és minden csatlakozó szervezet saját otromba magyarellenességéről tesz tanúságot, amikor ezt a szemetet, mint törvénytervezetet benyújtja, hiszen Magyarországon nincs antiszemitizmus, idegengyűlölet, vallási ellentét. Mindössze annyi észlelhető, hogy egyre nő a magyarellenesség a liberális és kommunista (gyurcsányista) körökben, egyre több vallásnak álcázott bandita kaphat lehetőséget a további rablásra és a torzagyak képzésére, s egy hazug, csaló, idegroncs vezetheti Magyarországot. Olyan ember és holdudvara, akik önmagukban is bűnözők, de a nevetséges igazságszolgáltatás, és a háttér-erőszakszervezet biztosítja számukra a teljhatalmat. Magyarul: diktatúrában élünk. A bűn, az erkölcstelenség, a magyargyűlölet, a népirtás és a pofátlanság vörös és hárommadaras diktatúrájában, ahol az ember éri a legkevesebbet, a pénz pedig a legtöbbet. Jog és igazságszolgáltatás nincsen, vagy csak akkor van, ha róluk, azaz a diktatúra prominenseiről van szó.

A köztársaság elnöke bárgyún, és mindent eltűrve élvezi e "méltóságban" méltatlan helyzetét, az ellenzék pedig a kellemes tiszteletdíjat, miközben bűnözőket segít helyi szinten is hatalomra... egy-egy időközi választáskor.

A szélsőjobbnak nevezett sokféleség is széthúz, s mindenki maga akartja megváltani a megválthatatlant....

Tehát lesz gyűlölettörvény, de lesz annak egy másik aspektusa. Ugyanis, ma nem a másvallásúakat, a cigányokat és az egyéb másságokat szokták súlyos bírálatokkal, obszcén véleményekkel illetni nyilvánosan, hanem minket, keresztény magyarokat, magyar vallású nemzettársakat, testvéreket. Vagyunk mi szélsőjobboldaliak, fasiszták és egyéb történelmi szennyek, akiket ki kell innen - saját hazánkból seprűzni - s akik nemzeti jelképeinkkel már pártkönyv nélküli nyilasokká lettünk... Csakhogy... ezek az állítások, amelyeket ránk mérnek a mai gyűlölettörvény benyújtói, saját maguk ellen kezdeményezett törvények. Hiszen nem csak ők használhatják azokat a paragrafusokat, hanem mi is! Nem csak ők élhetnek velük, hanem mi is.

A törvény tehát több liberális sértődött és eszeveszett rágalmazót fog a pulpitus elé állítani, mint meggondolt nemzeti érzelmű magyart. Ezért nem vagyok bizonyos abban, hogy ebből a törvényből lesz valami. Igaz, vannak nemzeti kisebbségek, amelyeket úgy védenek, mint az erdő kihalófélben lévő állatait, s ők azután is büntetlenül szemét magyarozhatnak, s ha ölnek, hát kapnak érte egy-két évet... Ők tehát törvénytervezetet alkottak, de mit tehetünk mi, magyarok?

Már korábban és sokszor ajánlottam a süket fülű MVSZ-nek és az Erdélyi Szövetségnek, hogy meg kell alakítani a székely kisebbségi önkormányzatot. Nos, ennek példájára szervezetbe kell tömörülnie a nemzeti érzelmű magyarságnak. Nem pártba, mert abból van elég, és ez nem keresztény találmány, hanem az ötletgazda a társadalom szétzüllesztésére alkalmazandóként vezette be... Tehát, minden nemzetinek mondott párt tagsága és párton kívüli magyar hozzon létre egy szervezetet, amely önvédelmi szervezetként a nemzetközi jog szerint és a helsinki záróokmány alapján működik. Ha a magyarságot sérelem éri bárhol a világban, akkor ez a szervezet lépjen föl nemzetközi szinten a sérelem orvoslása érdekében. Kivált akkor kell e szervezet jogászainak és politikusainak hallatni a hangjukat, amikor Magyarországon éri a magyarságot hátrány, jogfosztás, törvénytelenség.

A szervezet vezetőjének Papp Lajos professzor urat javasolnám, aki mind emberileg, mind szellemében a legalkalmasabb ennek a feladatnak az ellátására. Ő válassza meg munkatársait, s ő határozza meg a nemzeti programot. Sokszor és sokan kérdezték már, hogy ki a megfelelő személy. Mi sokszor és sok embernek elmondtuk, hogy Isten a megfelelő személyt a megfelelő időben, ha arra méltók leszünk, megmutatja. Megmutatta!

Lesz gyűlölettörvény, s van nekünk is egy emberünk, aki a szeretet törvénye alapján magyar, aki a szeretet törvényén kívül nem ismer, és nem ismer el semmit. Ezáltal pedig méltó és képes arra, hogy Magyarországban Isten, a magyarok Istene által és az ő segítségével rendet, békét és emberiességet teremtsen. Hiszen egy országban, ahol nincs gyűlölet, hanem hit és szeretet uralkodik, onnan eltakarodik a gonosz, és némáévá válik a gyűlölködő... mert a szeretet szép, s a legbutább embernek is vonzó. Behálózza a társadalmat, s fénnyel tölti el a nemzetet.

Védjük meg hát magunkat szervezetten, egyetértésben és hittel azoktól, akik saját házi bíróságaikkal, és kreált, ócska bűnözők által összeállított törvényekkel akarnak minket megsemmisíteni. Mert mi magasabb rendűek, Istentől kapott Hazában lakók vagyunk, de tele bűnnel és hit nélküliséggel. Gyilkoltunk és gyilkolunk, magzatot ölünk és sárba tapossuk jövőnket... de itt az ember, aki szellemével és erejével képes megvédeni, megtartani és éltetni ezt a nemzetet... és többről ma ne beszéljünk! Szerveződjünk, bízzunk és tartsunk össze feltétel nélkül megbízva és hittel eltelve Papp Lajos iránt, aki közvetít, és emberi-lelki nagyságával sérthetetlen! Gondolkozz el Kedves Olvasóm, és légy tagja e szervezett és összetartó nemzetközösségnek. Te, ügyvéd úr, s ügyvéd asszony, nemzetközi jogász, s mi mindannyian kérjük az Urat és Máriát, hogy ezt az szervezet jöjjön létre. És dolgozzunk együtt hittel és szeretetben Magyarországért, a nemzetért, Európáért és a világért. Mert nekünk m agyaroknak nem gyűlölettel, hanem szeretettel kell hódítanunk. És tudunk is hódítani, mert a világ szomjazik a szeretetre, amelyet a mi feladatunk kiárasztani!

A sátán szolgái pedig csak törvénykezzenek... mert ők maguk ellen teszik!

Hallo!

Words don't kill people

Hali!

Az összeesküvés elméletekhez egy minimális adalék:
valóban elmélet az elvadultabbja, ugyanakkor fel kell ismerni azt, hogy a zs-k előszeretettel "bújnak" és háttérből szervezkednek, így a cionista szervezetek tevékenységeinek egy részéről nincs tudomásunk, a gój kápóik nem is kapnak információt a valódi célokról, legékesebb példái ennek, a szabadkőművesség belső klikkje (illuminati, bnai brith, stb) és külsősei közi különbség és a talmud 2 verziója, egy belső használatra zs-knek gyűlölködő szövegekkel és egy másik a nagyközönségnek. Ez a kettősség, összadva azzal, hogy világméretű jelenség, már fél lábbal az összeesküvés elmélet kategóriába is sorolható, mégis igaznak tűnik (és nem csak tűnik), mivel összeáll velük a mozaik. A bizonyíték kevés ezekre - szemben mondjuk a lokális cionista lobbyk tevékenységével -, mégis akad azért ezekre is (pl. mikor Mónus Áront egy nagy tőzsdei sikere után beszervezték a párizsi nagypáholyba, sikerült belső dokumentumokat szerezzen, ráadásul addig neki sem volt fogalma mit takar a szabadkőművesség).
Bár, ha mindezt abból a szempontból nézzük, melyik mozaik kirakó-szeletkéi ezek a dolgok; ugyanúgy a korlátlan pénzbitorlás és a korlátlan hatalom-manipuláció, mint lokális szinten, akkor már nem is annyira összeesküvés és elmélet, viszont direkt rejtett részint, nehogy a birkák megrémüljenek a mértékétől.

Üdv: Nedudgi

Czakó István: Néhány gondolat a neobal-neoliberális csodafegyverről - avagy elmélkedés a "gyűlölettörvényről"

2007.09.06.

Gyurcsány Ferenc (regnáló miniszterelnök) éles, hitleri koreográfia szerinti kirohanással üvöltözött a magyarországi fasiszta veszélyről! Gesztikulációi, hangsúlyai, arckifejezése és indulatos beszéde bizony Hitler egykori beszédeit juttatta eszembe. Őszintén megrezzentem. Mi lesz itt, ha ez az ember elszabadul, ámokfutásba kezd? Gyakorlatilag minden hatalom az ő kezében összpontosult mára! Ezt láthattuk a tavaly őszi eseményekben is! Tudtával és akaratával egyezően megverték, megalázták, lőtték, megfélemlítették a magyar népet! Most előre elkezdte a neobal-neoliberális maffia a "talaj-előkészítést"!

Mint a kádári érában felnőtt, gyakorlott ember, kutatni kezdtem, mi lehet ennek hátterében? Miért kellett ezt a kirohanást megtennie Gyurcsánynak? Meg kellett állapítanom, több ok is közrejátszott ebben.

Először is el kellett terelni a figyelmet bizonyos dolgokról, eseményekről, állapotokról.

Itt van mindjárt elsőként a koalíciós pártvezér - Kóka - botránya. Nem kis balhéba keveredett Kóka, a nagy machinátor, aki harminc éves korára milliárdos lett, s mára már tudjuk, nem üzletemberi zsenialitása miatt, hanem nagyon is egyszerű elvtársi kapcsolatai révén! A botrány mára akkorára dagadt, hogy távoznia kell a miniszteri székből. No, nem kell féltenünk, nem lesz földönfutó. Sajnos, még csak a megérdemelt büntetést, vagyonelkobzást sem fogja megkapni - ez a sejtésem. Mert ott áll mögötte a maffia-kormány! A főnöke is megúszta a nyilvánvaló bűncselekmények következményeit.

Aztán másodikként az újabb botrány, a Zuschlag-ügy! Az antiszemita, rasszista pártvezetőségi tag ocsmány megnyilvánulása miatt (nem elég, hogy antiszemita volt a megnyilvánulása, de még kegyeletsértő is!) képviselői mandátumáról le kellett mondania, de azért megyei "főfunkciként" továbbra is bent volt a pártban. Ez nem zavarta Gyurcsány és társai érzékenységét, elvégre ő a "mi kutyánk kölyke" - gondolták! Mára kiderült, hogy a felfuvalkodott kis hólyag nem csak aljas lelkületű, a halottak iránt is tiszteletlen gazember, hanem igazi bűnöző. Ez egyelőre csak az én véleményem, mert a büntetőjogi felelősség még nincs törvényesen kimondva. Ki lesz-e egyáltalán? Vagy Ő is úgy jár, mint pártvezére, hogy tudniillik elévül a büntethetősége? Netán agyonhallgatják, mint Kulcsár bűntettét?

Ne feledkezzünk meg az ország egyre aggasztóbb gazdasági helyzetéről sem!

Végül a Gyurcsány-féle kirohanás igazi oka a titkos-fegyver leplezése, ill. előkészítése volt! Ez a titkos fegyver pedig nem más, mint a GYŰLÖLETTÖRVÉNY!

A bolsevik-liberális banda úgy gondolja, még mindig a rákosi-kádári eszközökkel élhetnek, s a nekik nem tetsző véleményeket egy alkotmányellenes törvénnyel elfojthatják! NEM ADDIG A' !

Meg sem fogalmazták, mi a GYŰLÖLET fogalma, hiszen az szubjektív. Függ az egyéni érzékenységtől. Ami az egyiknek legfeljebb egy rosszízű megjegyzés, az a másiknak lehet gyűlölet. Ami az egyik emberről lepereg, az a másikból heves érzelmeket válthat ki. De még fogalmi szinten sem könnyű definiálni, mi is a gyűlölet. Írtam erről már, s számomra alapvető különbség a két "édes-testvér" fogalom között (gyűlölet és utálat) az, hogy az elsőben gyilkos, a cél megsemmisítésére, eltiprására való szándék jelenik meg, míg a másik esetén puszta undor, távolságtartási szándék a domináns, mindenféle ártó gondolat nélkül! Még itt is vannak finomítási lehetőségek.

Gyurcsány először fel akarta korbácsolni az emberek érzelmeit, hogy a társadalom jó táptalaj lehessen a szándékaik szerinti törvény elfogadására.

Csak egy dologról elfelejtkezett Gyurcsány és bandája! Ez a "csodafegyver" fordítva is elsülhet! Bármikor! Hiszen, ha ő fasisztázhat, antiszemitázhat, akkor épp úgy vádolható gyűlölettel, mint akiket ő vádol. Ez a készülő törvény a perek végtelen láncolatához vezethet!

Ráadásul alapvetően ellenkezik a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságával. Ha ezt a törvényt bevezetik, akkor megvalósul a GONDOLAT-RENDŐRSÉG! Ugyanis a gyűlölet (az általam leírt egyszerű definíciót használom) addig nem ártalmas, míg csak szavakban nyilvánul meg. Hiszen szóban mondhatom valakinek, hogy "megöllek" (félelmetes kimondani is), de amíg ez gyakorlatban semmilyen szinten nem nyilvánul meg, addig csak szó marad! Lehet fenyegetésnek minősíteni, s emiatt lehet önfegyelemre, önmérsékletre inteni a gyűlölködőt, de mégis csak szó marad! A szólás- és véleménynyilvánítás szabadsága megköveteli, hogy kimondhassuk, leírhassuk gondolatainkat. "Akinek nem inge, nem veszi magára"! Már-már megfeledkeztünk a TILOS rádió ominózus esetéről, amikor karácsony előtt az egyik szereplő kijelentette, hogy kinyírná az összes keresztyént! Ez mi is? Nem igazi gyűlölet? Felháborodott emiatt a neobal-neoliberális banda? NEM!

Kedves honfitársaim, barátaim!

Nézzünk mindig a dolgok mögé. Ugyanis bármelyik vezető politikusi vagy gazdasági szereplő kijelentései mögött gazdasági vagy hatalmi érdekek húzódnak. Ezek lehetnek egyéni érdekek, de lehetnek egy közösségé is!

Vizsgáljuk meg egy kijelentés hallatán, hogy "KINEK AZ ÉRDEKE EZ"? Kinek hoz ez akár gazdasági, akár hatalmi hasznot? Mi az a valódi érdek, ami miatt az illető kijelentés elhangzott?

Például, amikor azt hallottuk: "Magyarországon elég 5-6 millió lakos", kinek fontos ez? Miért kell a többinek eltakarodni az országból?

Kérjünk bölcsességet a Mindenhatótól, hogy végre kézbe vehessük ügyeinket, s megszabadulhassunk a gazemberektől, a hazug, álságos vezetőktől!

Isten adjon ehhez bölcsességet, erőt és akaratot!

Czakó István, FÚSZ, 2007.09.06.

http://www.fusz.hu/node/6426

És tesssék mondani, szarni még szabad? :))

A GYŰLÖLETTÖRVÉNY

A korábbi igazságügyi miniszter, Bárándy Péter és egyes baloldali körök által olyanynyira várt és sürgetett gyűlölettörvényt az alkotmánybíróság 2004 májusában találta alkotmányellenesnek. A büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló 2003. december 8-án elfogadott törvényt szintén Mádl Ferenc küldte meg aláírás előtt a testületnek előzetes normakontroll céljából. A grémium pedig úgy határozott, hogy a gyűlöletre izgatás kifejezés beiktatásával és az erőszakos cselekmény elkövetésére való felhívás külön kiemelésével a jogalkotó oly mértékben kitágította a büntetendővé nyilvánított magatartások körét, hogy az alkotmánysértő. A testület indoklása szerint a törvény szövegébe iktatott új becsmérlési tényállás szükségtelenül és aránytalanul korlátozza a szabad véleménynyilvánítás alkotmányos jogát.

Én rájöttem!!!

Azért kell ez a szar hogy rontsák a magyar emberek közérzetét.

Kulcsár Anna: Mérlegen a gyűlölettörvény
2007. november 7. 10:55
MNO

Kulcsár Anna: Ahogy a miniszteri indokolás mondja: egyes kellően szűk szempontok szerint meghatározott csoportokét. Ez bizonyosan megengedhetetlen. Annál is inkább, mert a hátrányos megkülönböztetés kizárásáról, a faji, a vallási, az etnikai, a szexuális alapú megkülönböztetés tilalmáról már van törvényünk. Ezt 2003-ban fogadták el. A benne megfogalmazott jogokat nemcsak az Egyenlő Bánásmód Hatóság védelmezi, hanem kívánságra, polgári perben, a bíróság is. Szükségtelen és bizonyára lehetetlen is, hogy a Ptk.-ba olyan szabályt iktassanak be, amely az antidiszkriminációs törvényen is túlmegy: előjogokat ad a polgárok egyes csoportjainak más csoportokhoz képest. Sólyom László egyébként 2004-ben, a Bárándy-féle törvénymódosítás kapcsán a szabadságjogokról szólva Kis Jánossal közösen írt cikkében azt állította: a megsértett közösségekhez tartozó emberek személyiségi jogainak védelmét a bíróságok a polgári törvénykönyv jelenlegi szabályai alapján is elvégezhetnék.

(Magyar Nemzet, 2007. november 7.)

Hát persze!!!!!

:))

Roosevelt amerikai és Churchill brit vezető a történelmi eszkatalógia legrondább ördögével, a tömeggyilkos szovjet diktátorral, Joszif Visszárionovics Sztálinnal szövetkezett, hogy - mint mondják történelmi vereséget mérjen a nemzeti szocializmus ideológiájának világméretű győzelméért harcoló Németországra.

Az is tény, hogy a neoliberalizmus egyre több olyan ellenfelet termel ki magából, akik látják, hogy a fennálló világrend hazug dogmákon alapul. Nyitott társadalmat, toleranciát, a másság tiszteletét hirdeti, miközben először csak óvatosan, majd mind agresszívebben szorította és szorítja ki a másként gondolkodókat és kétkedőket. Ma már nem egy országban szabályos gondolatrendőrség működik és tévesnek ítélt gondolatok kifejezéséért embereket hallgatnak le bírósági engedély nélkül, börtönözhetnek be évtizedekre, vethetnek alá puszta gyanú alapján - bérkínzásnak is, míg a neoliberális világrend fenntartó hatalmai ártatlan polgárok tíz- és tízezreit bombázhatják át a másvilágra, ölhetik meg célzott lövedékekkel, a neoliberális világrend sajtójának hol tapsviharától, hol hallgatásától övezve.
Mára az új világrend sokaknak nem demokráciát jelent, hanem a demokrácia intézményeinek mázával kifestett olyan, mérhetetlen erőfölénnyel és erőforrások bevetésével fenntartott uralmat, amely lényegét tekintve több rokonságot mutat a diktatúrával, mint a neoliberális dogmák pluralisztikus, szabad társadalmával.

A szólásszabadságtól csak akkor kell félniük, hogyha akik szólnak, azok az igazságot szólják.

A hazugságtól igazából nagyon félni nem kell, azt meg lehet cáfolni. Ha viszont valaki az igazat üvölti, azt el kell hallgattatni.

Gyűlöletbeszéd
2007-11-05 21:26:07, Hétfő

Korábban is megestek indulatos kirohanások a politikai közbeszédben, de ilyesmire még nem volt példa: Gerő András történész nyilvánosan "beszari alaknak" nevezte a köztársasági elnököt. Az eset nyomán az elkövetőt Verebes István meginterjúvolta a közszolgálati televízióban, nem is akárhogy. Előrebocsátotta: számára világos, hogy koronás uralkodókat nem szokás durva jelzőkkel illetni, de vajon e védettség kijár a köztársaság elnökének is? Mármost e gondolat Eörsi Mátyástól (SZDSZ) ered.

A közszolga az Eörsi-parafrázissal nyilván tisztázni kívánta, melyik oldalon áll. (Fölösleges volt, tudjuk.) Gerő leszögezte, ő nem először beszarizza az államfőt, s ez részéről jogos, hiszen Sólyom nem mert elmenni tavaly az ötvenhatos megemlékezésre. Sőt, tódította a műsorvezető, Romániában tartózkodott!

A történész nem igazította ki, hogy az március 15-én történt, inkább megismételte: Gyurcsány elég bátor volt odamenni, Kosáry Domokos is; Sólyom azonban "beszart". Eddig, nyomokban legalábbis, létezett valamiféle közszolgálati etika.

Emlékszem, amikor Kenedi János egy törvényt "elcseszettnek" minősített, a műsorvezető jelezte, hogy rosszalja e kiszólást. Midőn szegény Paudits Béla kiborult és káromkodott, a műsorvezető rendre intette. Mikor Kern András buzinak nevezte Friderikusz Sándort, azonnal megszakították az adást, pedig a showman messze nem közjogi méltóság.

Ám Verebes nem kiáltotta el magát, hogy jaj, micsoda malőr, húzzuk le a rolót, csak mélán szuszogott tovább. Aztán jelezte, sajnálatos kötelessége föltenni egy kérdést; s amint Gerő ezt atyai mosollyal megengedte, elindított holmi döcögő körmondatot (közben kissé elbóbiskolt), amelynek lényege az volt: nem lehetséges-e, hogy Sólyom mégis bátor egy kicsit? Gerő így kicsaphatta az aduászt: Sólyom elég bátor "bazsarózsákat védeni", de egy szava sincs, amikor a tüntetők "zsidóznak a pesti utcán"; a holokausztot pedig egy beszédében "mítosznak nyilvánította".

Hát innen fúj az őszi szél. Gerő András mellékállásban az Antiszemita közbeszéd Magyarországon című periodikát szerkeszti. Ezt az időszaki borzalmat egy soviniszta szabadkőműves-páholy, bizonyos B'nai B'rith adja ki - állami támogatással! - a magyar polgárok lenácizása céljából. Gerő legutóbb épp itt tette közzé azt az arcpirító hazugságot, miszerint minden negyedik magyar antiszemita.

A következő számban valószínűleg szerepel majd Sólyom László is mint cégéres holokauszttagadó. S jól ismerjük az asszociációs láncot: holokauszttagadó, antiszemita, kriptonáci. Egyébként az államfővel szembeni mocskolódást először épp egy gyűlöletbeszédről tartott liberális fórumon eresztette meg a történész.

S tudják, a gyűlöletbeszéd-törvény miért került ismét terítékre? Mert valaki lezsidózta Gyurcsányt. Abból, hogy egy ismeretlen alak a pesti utcán zsidónak nevezte a kormányfőt, európai botrány kerekedett; az esetről Brüsszelben - Magyarországot megszégyenítve - hosszan szónokoltak a felháborodott liberálisok. Aztán kamerákkal ellenőrizték, hogy ki, milyen lelkesen tapsol a teremben. De azon, hogy egy közszereplő magyarok millióit rágalmazza, s ugyanő a köztársasági elnököt az adóforintjainkból fenntartott köztévében "beszari alaknak", végső soron holokauszttagadónak minősíti, az úgynevezett baloldal egy másodpercre sem akad fenn.

Gyurcsányt az utcán zsidózni, gyűlöletbeszéd; Sólyom Lászlót a köztévében nácizni, politikailag korrekt. Ismét átszakadt egy gát. Ha az esetnek nem lesznek súlyos következményei, abból a szabad szájú (ál)demokraták azt a következtetést fogják levonni, hogy számukra bármilyen aljasság megengedett.

(Balavány György, Magyar Nemzet)

titkosszolgálat munkatársaként tevékenyen részt vett litván polgári személyek, elsősorban szovjetellenes hazafiak kivégzésében. Jichák Árád az önéletrajzi művének (A Partizán - A Siralom völgyéből a Sion hegyig) megírásakor még nyilván nem gondolt arra, hogy a Szovjetunió szétesése után függetlenné váló Litvánia esetleg elkezdi kutatni a litván hazafiak ellen elkövetett kommunista zsidó bűntetteket.

Rimvydas Valentukevicius litván államügyész az AFP hírügynökségnek elmondta, hogy hivatala országok közti jogsegélynyújtásra vonatkozó iratot küldött az izraeli legfőbb ügyészségnek, amelyben kérte, hogy a zsidó állam tegye lehetővé Jichák Árád meghallgatását. Az izraeli történésznek küldött levélben a litván hatóság közli Áráddal, hogy emberiség ellen elkövetett bűnökkel gyanúsítják, s ezért szeretnék kihallgatni. Árád persze tagadja a vádat, s rögtön kijelentette, hogy a litván gyanúsítás részét képezi annak a bosszúhadjáratnak, amelyet azért indítottak ellene, mert történészként gondosan összeállította a németekkel együttműködő litvánok listáját. Valentukevicius ügyész szerint az Árádra vonatkozó terhelő bizonyítékokat a Litván Népirtás és Ellenállás Kutató Központ szerezte be. "Sok olyan dokumentum áll a rendelkezésünkre, amelyek arra engednek következtetni, hogy Jichák Árád igenis részt vett emberiségellenes bűncselekmények elkövetésében", jelentette ki az AFP-nek Rimvydas Valentukevicius litván államügyész.

A sérthetetlen kettős mérce

Jichák Árád és az izraeli sajtó egy része természetesen antiszemitizmussal vádolta meg a történészt egyelőre csupán meghallgatni kívánó litván hatóságokat. Árád a Háárecnek a következőt nyilatkozta: "A litvánok ezzel a kéréssel tulajdonképpen azt szeretnék bebizonyítani, hogy a második világháború idején voltak ugyan zsidókat gyilkoló litvánok, de ugyanakkor zsidók is öltek ártatlan litvánokat." A litván Republika című újság nemrégiben szintén követelte Izraeltől, hogy tegye lehetővé Árád kihallgatását Vilniusban. A Háárec egyik cikkírója erre reagálva viszont ezt írta: "A Republika nem először fejt ki antiszemita és fasiszta nézeteket."

Efrájim Zuroff, a jeruzsálemi Simon Wiesenthal Központ igazgatója is igen érdekes és elgondolkodtató nyilatkozatot adott a Háárec 2007. szeptember 9-ei számában az Árád meghallgatására vonatkozó litván kérésről: "Nem ez az első eset arra, hogy idegen országok megpróbálják elérni a nácikkal kollaborálók meggyilkolásával gyanúsított izraeli állampolgárok kiadatását. Korábban a lengyelek egy személy (a tömeggyilkos Slomo Morel - H. J. megj.), míg a litvánok Árádon kívül két izraeli állampolgár kihallgatásának lehetővé tételét kérték. Az izraeli igazságügyi minisztérium azonban nem hajlandó eleget tenni ezeknek a megkereséseknek, mert antiszemita kérésekről van szó. A litván vizsgálóbizottság is bűnben született, mert párhuzamosan kívánják vizsgálni a szovjetek és a nácik által elkövetett bűncselekményeket. Márpedig az elfogadhatatlan, hogy egyenlőségjelet tegyenek a két esemény közé", nyilatkozta Efrájim Zuroff. (Megjegyezzük, hogy a zsidó judeonácikat ilyen szépen védelmező Efrájim Zuroff szorgalmazza az Ausztráliában élő 86 éves Zentai Károly és a 95 esztendős budapesti Képíró Sándor magyar bíróság elé állítását a zsidók ellen elkövetett második világháborús állítólagos bűncselekményeik miatt.)

S hogy az olvasó jobban megértse az Izraelben és általában a zsidók bizonyos köreiben uralkodó fölfogást, a fentebb olvasható sajtónyilatkozatoknak az a lényege, hogy ha zsidó követ el emberiségellenes, népirtó bűncselekményeket, és ezért felelősségre kívánják vonni, vagy ha valaki csak rámutat bizonyos zsidók visszatetsző cselekedeteire, akkor azt az embert rögtön kikiáltják antiszemitának és fasisztának.

A most 81 esztendős Jichák Árád kiadatása ügyében az izraeli igazságügyi minisztérium e sorok írásakor még nem hozta meg a végső döntést, de túlzott illúzióik a litvánoknak sem lehetnek, amiképpen Jeruzsálem egészen pimasz jogi csűréssel csavarással korábban a lengyel hatóságok kérését is elutasította a másik zsidó tömeggyilkos, Slomo Morel esetében. Pedig Vilnius - amint az a litván megkeresésben olvasható - először csak meghallgatni szeretné a világhírű izraeli holokausztkutatót, megadva neki a nyilvános fórumot arra, hogy tisztázza magát. Jichák Árád nyilván jól tudja, hogy miért nem kíván élni ezzel a lehetőséggel.

A következő számunkban megjelenő részben szólunk további zsidó tömeggyilkosokról, az általuk létrehozott megtorló alakulatok tevékenységéről, illetve arról, hogy az emberiség ellen elkövetett bűncselekmények után Izraelben és másutt a hajuk szála sem görbül, sőt, ha valamelyik ország merészeli kérni a kiadatásukat, vagy követeli azt, hogy vonják őket felelősségre a jelenlegi tartózkodási helyükön, akkor a hivatalos izraeli válasz szinte mindig az, hogy a németek, a lengyelek, a litvánok, a horvátok és más népek ellen a bosszúálló zsidók által elkövetett népirtások nem számítanak olyan bűncselekménynek, mint amilyen rémtetteket elkövettek a német nácik és segítőik.

Hering József

Hering József: Az emberiség ellen elkövetett zsidó bűntettek I. rész
2007-11-07. 19:54:52

A második világháború utáni időszaktól napjainkig a sajtó, az irodalom, a képzőművészetek, a filmművészet és a történetírás irdatlan mennyiségben árasztja ránk a német nácik és segítőik által a zsidó nép ellen véghezvitt holokauszt eseményeiről, méreteiről és fájdalmáról szóló beszámolókat, visszaemlékezéseket és művészi alkotásokat. Mindez érthető, fájdalmas és nagyon emberi.

Izrael ezúttal sem adja ki a népirtást elkövető tömeggyilkosait

A litván hatóságok 2007 augusztusában kérték Izraeltől Jichák Árád neves holokausztkutató meghallgatását, mert Vilnius szerint a történész a II. világháború idején és közvetlenül utána tevékenyen részt vett litván polgári személyek meggyilkolásában. A zsidó állam, amint korábban, valószínűleg ezúttal sem tesz eleget egy zsidó háborús bűnös kiadatására vonatkozó idegen kérésnek.

A második világháború utáni időszaktól napjainkig a sajtó, az irodalom, a képzőművészetek, a filmművészet és a történetírás irdatlan mennyiségben árasztja ránk a német nácik és segítőik által a zsidó nép ellen véghezvitt holokauszt eseményeiről, méreteiről és fájdalmáról szóló beszámolókat, visszaemlékezéseket és művészi alkotásokat. Mindez érthető, fájdalmas és nagyon emberi.

A magyarok holokausztja tabu

A zsidók XX. századi tragédiáját mindenkinek ismernie és előtte méltóképpen tisztelegnie kell. Másrészt viszont a háború befejezése után több mint hat évtizeddel tarthatatlan állapot az, hogy például a nemzetközi zsidó szervezetek, de leginkább Izrael állam nyomására szinte minden országban le kell tagadni az örmény holokauszt megtörténtét. (A magyar Országgyűlésben körülbelül két évvel ezelőtt képviselők egy csoportja törvényhozással kívánt emléket állítani az örmény tragédiának, de cionista nyomásra a javaslat napirendre sem kerülhetett). Továbbra sem illik beszélni a szövetségesek által a második világháború vége felé a német polgári lakosság soraiban véghezvitt tudatos, előre kitervelt tömeggyilkosságokról. Mi, ötvenesek, hatvanasok az iskolában, a színházakban és a mozikban a zsidó holokauszt történésein nőttünk föl, miközben a háború utáni időszaktól napjainkig a zsidók dominálta hazai kulturális élet és a médiumok hallgattak és elhallgattatnak a Tito partizánjai és a román Maniu-gárdisták által Délvidéken és Erdélyben kivitelezett magyarirtásról, a Felvidékről Magyarországra és Csehországba deportált nemzettestvéreink tragédiájáról, a szolyvai, a foksányi és a barcaföldvári haláltáborokról.

A hazai médiumok és politikusok (akiket mi választottunk a nyakunkra) tekintélyes része manapság is a holokausztkultúrát részesíti előnyben, s még mindig nacionalistának, rasszistának, nyilasnak, de a legjobb esetben csak magyarkodónak nevezik azt, aki ki meri mondani, hogy volt magyar holokauszt is. A tabukat végre meg kell törni. Ezennel elindítunk egy sorozatot, amelyben igyekszünk fölvázolni a zsidók által a II. világháború alatt és után elkövetett népirtásokat.

Népirtó történész

Slomo (Solomon) Morel, a lengyelországi születésű zsidó kommunista tömeggyilkos, a német polgári személyek számára Swietochlowice városban létesített koncentrációs tábor szadista hóhéra 2007. február 14-én ágyban, párnák és jó anyagi körülmények között hunyt el Tel-Avivban. A lengyel hatóságok korábban kétszer is kérték kiadatását Izraeltől emberiségellenes és népirtó bűncselekmények elkövetése miatt. De mindhiába. (Morelről írásunkban később majd részletesen értekezünk.)

Jichák Árád, a világhírű holokausztkutató izraeli történész kiadatását, pontosabban egy vizsgálóbizottság előtti meghallgatását alig néhány héttel ezelőtt, 2007 augusztusában a litván hatóságok kérték. Vilnius szerint ugyanis Árád, akárcsak a lengyelországi Morel, a II. világháború idején és után tevékenyen kivette részét ártatlan polgári személyek meggyilkolásából. Az izraeli hatóságok "természetesen" a legújabb kiadatási kérelemnek sem hajlandók eleget tenni. Pedig az Árádnak tulajdonított szörnyű bűncselekmények azért is elgondolkodtatóak, mert az izraeli történész nem csak neves holokausztkutató, hanem a téma egyetemi előadója és huszonegy esztendőn keresztül a jeruzsálemi Jád Vásém Holokauszt Emlékmúzeum igazgatótanácsának az elnöke is volt, s ezenkívül az izraeli hadsereg nyugalmazott vezérezredese.

A cionista mozgalomban kezdte

Jichák Árád (eredeti nevén: Iszák Rudnickij) 1926. november 11-én született a litvániai Svencionys városban. Az általános iskolát a Tárbut (kultúra) nevű, az egész kelet-európai zsidó világra kiterjedő héber tannyelvű intézetben végezte, majd siheder korában belépett a Litvániában is tevékenykedő Hánoár Hácijoni (Cionista Ifjúság) elnevezésű mozgalomba. A II. világháború kitörése 1939-ben éppen Varsóban érte, de idejében visszament a szülővárosába, amely ekkor (már és még) éppen szovjet megszállás alatt volt. De mivel a különféle felszabadítók a történelem folyamán Litvániában is sűrűn váltogatták egymást, Jichák Árád, és vele együtt 200 ezer ottani zsidó, 1941 szeptemberétől a németektől volt kénytelen rettegni. A litván fővárosban és más településeken a háború előtt mintegy 200 ezer zsidó élt, s ezért a héberül jól tudó litván zsidók Vilniust csak Észak Jeruzsálemeként (Jerusálájim sel hácáfon) emlegették.

Partizánból NKVD ügynök

Jichák Árád visszaemlékezésében azt írja, hogy a németek gödrökbe lőtték szülővárosa zsidó lakosságának jó részét, de ő és vele együtt még néhány gyermek megszökött. A németek ezután egy kisebb gettót létesítettek a város mesteremberei számára. A gyerekeket kivitték a városon kívülre, ahol a raktárakban felgyülemlett zsákmányolt szovjet fegyvereket kellett nekik osztályozni és tisztítani. Mindjárt az első munkanapon elcsent egy rövid csövű, tehát könnyen ruha alá rejthető puskát. Egy hónap leforgása alatt a gyerekek két zsáknyi fegyvert loptak, majd elkezdték megszervezni a földalatti ellenállást. A gettót a németek őrizték, s így aztán komolyabb ellenállást nem tudtak kifejteni. 1943 márciusában a fiatalok kiszöktek a környező erdőkben tevékenykedő szovjet partizánokhoz. Árád a Markov Brigád Vilniusi Zászlóalj nevű szovjet partizánegységben Tolka mozgalmi néven a háború végéig elsősorban robbantásos terrorcselekményeket hajtott végre. 1943-ban beszivárgott a német hadsereg ellenőrizte vilniusi gettóba, ahol találkozott Ábbá Kovnerrel, az ottani ellenállási csoport parancsnokával, később Izrael koszorús költőjével. Árád az önéletrajzi visszaemlékezésében leírja, hogy a háború idején a szovjet partizánok soraiban miként harcolt a németekkel együttműködő litvánok, illetve jóval kisebb vehemenciával a német katonák ellen Litvániában és Fehéroroszországban.

A Vörös Hadsereg 1944 júliusában érkezett Litvániába. Tolka egészen 1945. május 8-ig, Németország kapitulációjáig folytatta a harcot, de ekkor már a szovjet NKDV titkosszolgálat munkatársaként. A háború után Lengyelországon keresztül Olaszországba érkezett, ahol fölvette a kapcsolatot a brit hadsereg keretében harcoló palesztinai Zsidó Brigáddal. A német hadsereg és a német polgári lakosság ellen is megtorló akciókat végrehajtó Zsidó Brigáddal való együttműködése azonban tiszavirág életű volt, mert Tolka, ki tudja, miért, 1945 decemberének végén fölszállt a Hanna Szenes nevű illegális bevándorlóhajóra és fedélzetén megérkezett Palesztinába.

A Szentföldön is robbant

De hogy milyen megbecsülésnek örvendenek Izraelben a más népek körében gyilkolászó zsidó judeonácik, annak érzékeltetésére először bemutatjuk Jichák Árád sorsának alakulását a Szentföldön.

Alig érkezik meg Palesztinába, mindössze két hónapot tölt Jágúr kibucban, s máris a britek és az arabok ellen harcoló Pálmáh nevű zsidó fegyveres alakulat soraiban találjuk. (A Pálmáh

a héber P'lugot Máhác, azaz a Lesújtás Századai kifejezés mozaikszava.) A Pálmáh elit alakulat (amely 1948-ban beolvadt az akkor megalakult izraeli hadseregbe) emlékét megörökítő héber nyelvű világhálós honlapon olvasható, hogy Árád 1946 elején Náán településen elvégzi a pilótatanfolyamot, brit bizonyítványt kap, s már szorgalmasan készíti a légi fölvételeket az arab célpontokról, amikor kiderül, hogy színtévesztő. Nagy tragédia persze nem történt, mert a partizán mindig gyorsan föltalálja magát: visszatér a korábbi, még a szovjet elvtársaktól tanult foglalatosságához, a robbantásos merényletekhez. Tolka tehát ott folytatja, ahol partizánként abbahagyta. Rövidesen a robbantásos szabotőr akciókat végrehajtó tisztek kiképzője lesz Ásdot Jáákov és Áfikím kibucban. S hogy tanítványainak a gyakorlatban is bemutassa a szaktudását, fölrobbantja egy arab falubíró (muhtár) lakóházát annak lakóival együtt. Később Kelet-Jeruzsálemben a palesztinok lakta Sejk Dzsarráh és Suáfát nevű negyedében már több tucat arab házat repít a levegőbe.

Árád az 1948-ban megalakult izraeli hadseregben az '50-es évek közepén a páncélos hadosztályok műveleti alosztályának tisztje, az 1956-os Szuezi háborúban pedig a 27. zászlóalj tankista ezredének parancsnoka. Az 1967-es, úgynevezett hatnapos háborúban már vezérezredesi rendfokozattal a váll-lapján a hadsereg oktatási főtisztje. 1972-ben, aránylag fiatalon, 46 éves fejjel leszerel és ezzel elkezdődik a polgári karrierje.

A Holokauszt Múzeum élén

Jichák Árád a tel-avivi egyetemen (hivatalos neve: Tel-Aviv Egyetem) a második világháború, s azon belül a zsidó holokauszt történetének sikeres előadója. Számos, ezzel a témával foglalkozó könyvet írt és adott ki különböző nyelveken. Az egyetemi katedra mellett 1972-ben a néhai Jigál Álon oktatásügyi és kulturális miniszter kinevezi a jeruzsálemi Jád Vásém Holokauszt Emlékmúzeum igazgatótanácsa elnökének, amely tisztséget egészen 1993-ig betölti. Árád a történelemtudományok doktora, disszertációját a vilniusi gettó történetéről írta. Később két kötetben megírta a Szovjetunió zsidóságának holokausztját.

Az antiszemita litvánok

A Háárec izraeli héber nyelvű napilap 2007. szeptember 7-én azt írja, hogy a litván hatóságok Jichák Árád emlékiratainak tüzetes tanulmányozása során jutottak arra a következtetésre, hogy az izraeli történész Litvánia német megszállása idején partizánként, illetve a világháború alatt és után az NKVD nevű szovjet titk

Miskolcon sok a cigány, ők általában tolvajok, gondoljátok meg proletárok XD

Hozol egy sört?

Szadovaja 23.

A cím még mindig pontatlan.

- Mit csinálunk egy zsidóval ha elalszik ?
- Ujragyújtsuk .

Behemot a Leviatannal.
Szadovaja 26.

majdnem ott, majdnem azzal

füstöltszalonnás szójakocka

Radovaja 13.

tüzes zsidó hercegnőkkel hálsz XI. kerületi magánlakásodban

teljesen igazad van, a magyarok jól elkúrták, nem kicsit, nagyon.
Ahelyett hogy odaadnák a főrabbinak minden vagyonukat, zsinagógákat építenének állami pénzekből meg hollókoszt muzeumokat és tolerálnák a te és az én sikkasztásaimat, fröcsögnek ránk. Ez egyáltalán nem európai, egyáltalán nem felvilágosult és nem demokrata.

Üdv
Kohnkonténer Mózes :-)))))

A cionista ellenség létezik.

Ja , egyik "igazság" után a másik "igazságnak"..:)
Lényeg, hogy elkötelezetten lehessen pusztítani.

Hallottunk már ilyen téves elméleteket, például a csintalan rögeszméje hogy aki hazafias érzelmű, de nem csápol Viktornak az "fekete lyuk"

Fogadjunk, nem is tudjátok, hogy kiről beszélek. (kibucinfó) hehe. Ti meg ugráltok, ahogy fütyülnek...:) De csináljatok amit akartok..

Mobil rakétakilövőállások, az a Khasszán, mellesleg aki elkötelezett az igazság iránt, az nem szélsőséges.

Három évig kötelező, nem húszig. Valamintaki ott szélsőséges, az a másik oldalon is szélsőséges. Ugyanaz marad, akkor is, ha átállt a másik oldalra, bosszúvágytól fűtve..

A Simon Perez is volt katona, mindenki volt katona aki ott él-élt, kötelező.

Bár ha radikálisról van szó, inkább Khasszán-operátor lehetett XD