A demokratikus Franciaországban már fél Párizs égne hasonló pimaszság esetén. A rektorok fizetését a gyurcsány kormáény 2 millió forintra emelte. Magyarul és közérthetően : megvette őket kilóra.

Te egy áruló írástudó vagy, én pedig egy hazafias írástudó XD

Ha gonosz vagy, annán nagyobb baj, ha intelligens is vagy mellé...

A rektorok tandíjat szednének
Gubicza Eszter, k, 2008/03/11 - 14:09

* Bejelentkezés | Regisztrálj!
* privát üzenet
* nyomtatóbarát verzió
* Küldés ismerősnek

Molnár Károly a Magyar Rektori Konferencia elnöke: Csak azt felejti el, hogy annak idején ő még ingyen tanult a kommunizmus alatt megsarcolt emberek pénzéből. Ennyiből visszamenőleg neki is ki kellene fizetnie a képzésének költségeit, természetesen a mai pénzviszonyok függvényében.Molnár Károly a Magyar Rektori Konferencia elnöke: Csak azt felejti el, hogy annak idején ő még ingyen tanult a kommunizmus alatt megsarcolt emberek pénzéből. Ennyiből visszamenőleg neki is ki kellene fizetnie a képzésének költségeit, természetesen a mai pénzviszonyok függvényében.Hiába arattak elsöprő győzelmet az igenek a tandíj eltörléséről is döntő népszavazáson, a pluszpénztől eleső egyetemi vezetők szembemennének a népakarattal. A hallgatók engedetlenségi mozgalommal fenyegetnek.
hirdetés

Bár a vasárnapi népszavazáson hatalmas többségbe került a tandíjat elutasítók tábora, az általános fizetési kötelezettség bevezetését az elejétől fogva támogató egyetemi vezetők nem hajlandók elfogadni a döntést – értesült a Magyar Nemzet.

Molnár Károly, a vezetőket tömörítő Magyar Rektori Konferencia (MRK) elnöke a Magyar Nemzetnek azt mondta: a népszavazás eredményétől függetlenül folytatják a fejlesztési részhozzájárulást (fer) kiváltó alternatív tandíjjavaslat kidolgozását, és azt április végén leteszik Hiller István oktatási miniszter asztalára.

Arra a kérdésre, hogy a rektorok nem érzik-e úgy, szembemennek a népakarattal, Molnár azt felelte: a népszavazás az államilag támogatott képzéseken bevezetendő fert törölte el, a felsőoktatásban a költségtérítéses képzéseken évek óta jelenlévő tandíjat nem. A döntés nem jelenti azt, hogy ne lehetne újabb, más típusú fizetési kötelezettséget bevezetni. A rektorok javaslata eltörölné az államilag finanszírozott és a költségtérítéses képzést, és egy egységes rendszert hozna létre.

A diákokat tanulmányi eredménytől függően kategóriákba sorolnák: a legrosszabbul teljesítő fizetne a legtöbbet, a legjobbak pedig a legkevesebbet. A kategóriákat a rektori konferencia elnöke szerint minden tanév végén felülvizsgálnák, és az előző évi teljesítmény alapján állapítanák meg a következő évre fizetendő díjat.

A legmagasabb kategóriában fizetendő tarifa megegyezne a költségtérítéses hallgatók által fizetendő díjjal, vagyis a drágább képzéseken, mint például az orvosi karon, akár a kétmillió forintot is elérhetné az éves tandíj összege. A hallgatók és a Fidesz is felháborítónak tartják a rektorok tervét. Sió László, a Fidesz oktatáspolitikai műhelyének vezetője kérdésünkre kijelentette: az emberek elsöprő többsége kiállt a tandíj eltörlése mellett. Hozzátette: aki szembemegy a népakarattal, az a demokrácia alapelveit veszi semmibe. A gond az, hogy a Fidesz-féle szájkaratéból már kijutott bőven, valódi eredményekből kevésbé. (a szerk.)

Miskolczi Norbert, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának (HÖOK) elnöke leszögezte: jó lenne, ha mind a tárca, mind a rektorok befejeznék az ötletelést, és hetente változó típusú sarcok helyett végre a felsőoktatás valódi problémáival foglalkoznának. Például azzal, hogy az újonnan bevezetett BA-rendszer nagy valószínűség szerint néhány éven belül megbukik, hiszen nem teszi lehetővé a régebben megszokott részletes és színvonalas oktatást, a diákoknak egy félév alatt kell eligazodniuk olyan tudományterületeken, amire a régi rendszerben kettő vagy három félév is kínálkozott. Tehát a képzés minősége romlik, a diploma értéke még kevesebb lesz. (a szerk.)

(MNO - Barikád.hu)

SF, te tényleg hülye vagy. Sokmindent írsz, én viszont kb egyetlen dolgogról beszéltem, méghozzá arról, hogy ez a mondatonkénti cionistázás nagyjából annyira elemzés, mint a boci-boci tarka.

Szóval, a reakcióid alapján, neked szólt a funkci analfabétáknak szóló megjegyzésem. Miért nem csodálkozom....

Aki ugyanazt mondja mint a kormány, az pedig oda is tartozik.

4 állami forintból könnyű 2 magánforintot csinálni, a zsidók ezt teszik, de csak egymást segítik a bűnben, ezek a maffiotikus körök származási alapon működnek, így az se érv hogy a tehetségtelen ember antiszemita, nem, a tisztességes, jóérzésű ember válik azzá, a zsidók által elkövetett és büntetlen maradt gazdasági és egyéb bűnök láttán!

Taláén nem léteznek zsidók, cionizmus, talán nincs Simon Perez aki azt mondta, felvásárolják Magyarországot? Előbb leamortizálják, tönkreteszik aztán olcsóért felvásárolják!!!!

Hülye az, aki egy ekkora veszélyt lebecsül. A világ leghatalm asabb mozgalma a cionizmus. Csak a zsidó fiatalok, akiknek a vallása előírja a gojok félrevezetését, csak ők próübálják elbagatelizálni ezt.

Pengető : hiába vinnyogsz, zsidó, mindenki tudja, hogy azért nyafogsz mert egy büdös zsidó yuppie vagy, ráadásul nagyon szemtelen! XD

Látom az SZDSZ kineveli a maga utánpótlását sajnos, aki képes kóka neonlib baromságait jónak és előremutítónak látni, az nagyon durván agymosott, aki agymosott az pedig nem gondolkodik nyitottan , épp ezért hiába pózol a nyegle gúnyolódásával, valójában merev és dogmatikus!!!!!!!!!!!!!

fogyasztás időben és térben való hisztérikus bővítését jelenti. Ez a karakter akkor is fogyaszt, ha semmi szüksége nincs rá, sőt az elfogyasztott jószág mennyisége és/vagy minősége egyenesen lerombolja az egészségét – térbeli dimenzió –, és akkor is fogyaszt, ha nincs pénze, és ezzel a jövőbeli elemi szintű fogyasztásának esélyeit éli fel – időbeli dimenzió –. Így válik az ember a pénz forgási sebességének növelését elősegítő puszta „biológiai nyúlvánnyá.)
És egyfajta tragikomikus történelmi „slusszpoénként most nagy komolykodva azok a globális aktorok fenyegetik megtorlással a fenti áldozatokat, akik mindezt az általuk gyakorolt rejtett diktatúrával előidézték, és akik természetesen gigantikus mennyiségű profittömeget vontak ki közben a magyar társadalom újratermelési tereiből. (Az elmúlt másfél évtized során a multinacionális aktorok által igénybe vett, de meg nem fizetett ökoszocio-?kulturális szolgáltatások teljes összege jóval meghaladja a teljes magyar államadósságot. Míg ez utóbbi 60 md. dollár kö?rüli, az egyenlőtlen cserével kiszivattyúzott összeg kb. 80 md. dollárt tesz ki.) A belső liberokrata ügynökhálózat (a „reform-?közgazdászok, és kései utódaik) pedig folyamatosan szolgáltatja az ideológiai muníciót ehhez a szégyenteljes színjátékhoz. A kiigazítás, konszolidáció, vagy stabilizáció hamis metafogalmai segítségével elfedni igyekeznek a brutális lényeget, hogy az áldozatokkal most még egyszer megfizettetik azt az összeget, amelyet egyszer már kisajtoltak belőlük, és azok fizettetik meg, akik kisajtolták. Ez az elmés megoldás leginkább arra az eljárásra emlé?keztet, amelynek során a kulturális forradalom Kínájának kommunista adminisztrációja a kivégzettek és börtönbe vetettek családjait arra kötelezte, hogy megtérítsék szeretteik fogva tartásának és/vagy kivégzésének költségeit. És ez az a folyamat, amelyhez az ún, „jobb oldal szakértőinek jelentős része is folyamatosan gazdaság-?ideológiai segítséget nyújt, vagy egyszerűen szellemi restségből adódó tudatlanságuk miatt, vagy azért, mert rövidlátó módon úgy vélik, hogy ezzel a kormánynak ártanak, vagy azért, mert tudatosan támogatják azt a globális hatalmi rendet, amely mindezt szükségszerűen előidézi.
A magyar nemzet ezzel történelmének egyik legsúlyosabb társadalom-?újratermelési válságába sodródik ?be?le, és olyan reprodukciós katasztrófa örvényeibe süllyedhet, amely az egész térségben polgárháborús folyama?to-? kat indukálhat. A globális hatalmi rend urai, valamint belső kollaboránsaik, az ún. jobb-? és baloldalon egyaránt, a tűzzel játszanak. Miután az elmúlt húsz év során felépítették a gigantikus harapófogó egyik ágát azzal, hogy a ?béreket – a munkaerő árát – végleg lehorgonyozták a 70-?es évek színvonalán (most már biztosra vehető, hogy a 2008-as reálbérek az 1978-as szinttel lesznek azonosak), a munkaerő újratermelésének költségeit (oktatás-?kultúra, egészségügyi-?szociális költségek, nyugdíj stb.) most a ?globális piaci szintre emelik. (Az után persze, hogy a lét?fenntartás anyagi költségeit már túl is vitték ezen a szinten, ezért következhetett be az a komédiába illő helyzet, hogy Ausztriában ma már olcsóbb a napi bevásárlás, mint itthon.)
A csapda tehát rázárulni látszik a magyar társadalomra, és a latin-?amerikanizálódás újabb masszív hullámai ?indulnak el. A választási kampány minden képzeletet fe?lülmúlóan primitív és hazug diskurzusa, amelyből a jobb-? és baloldali politika-?ipari holdingok médiatechnikusai és politiko-?nindzsái egyaránt és derekasan kivették a részüket, szinte semmiféle esélyt nem hagyott arra, hogy társadalmunk képes legyen megérteni, milyen kritikus helyzetbe került. Ez a dolgozat mégis arra a reménykedésre épül, hogy van még visszafordulási lehetőségünk ebből az önpusztító zsákutcából.

Ezért kellett a liberálisoknak az oktatási tárca 1994-98 és 2002-08 közt, hogy a neonlib alternatíva nélküli elfogadására neveljék a fiatalokat!!!!!

Hiller hiába mszp-s, ha teljes egészében azonosul az szdsz elveivel!

Zsidó oktatási miniszterek nyilván a zsidóuralmat látják jónak...

Aki bedől az agymosásnak, az nem kritikai értelmiségi, legfeljebb a maga szakterületén szakbarbár, ez talán nem alap igazság? :Đ

A stabilizáció hamis mitológiája,avagy jöhet az újabb Bokros-csomag?
Bogár László

Úgy látszik, nem lehet elégszer idézni Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versének azokat a sorait, hogy „Eszmélnél, de eszme / csak övé jut eszedbe!. Módfelett tragikomikus átélni ugyanis, hogy az ún. „jobboldal szakértői és publicistái (tisztelet az igen kevés számú ki?vételnek!) az ultraliberálisokat megszégyenítő lendülettel igyekeznek a „kikerülhetetlen megszorításokat hozó „reformokat siettetni, sőt, és ez már valóban minden képzeletet felülmúl, a „nemzetközi pénzügyi köröket harsányan arra biztatni, hogy ezek hiányában példás határozottsággal torolják meg a „hedonista túlfogyasztást kompenzá?landó konszolidáció késlekedését. Ez az írás arra próbál rávilágítani, hogy ez egyfelől a nemzeti öngyilkosság egy kifejezetten perverz formája, másfelől pedig, ha már a megtorlást valószínűleg nem is lesz erőnk elkerülni, legalább mutassuk némi jelét annak, hogy valóban meg akarjuk érteni a bennünket körülvevő világot, vagyis hogy átérezvén Illyés Gyula intelmét legalább teszünk némi bágyadt és megkésett kísérletet elvesztett (elárult?!) nyelvünk visszaszerzésére.
Legelőször is talán azt kellene rögzíteni, hogy az uralkodó elbeszélésmód hamis állításával szemben nem létezik semmiben lebegő „gazdaság. A társadalomnak, mint komplex rendszernek egy bizonyos funkcióját szokás ugyan gazdálkodásnak nevezni, de az a beállítás, miszerint a társadalomnak kell ellenállás, sőt ellenvetés nélkül elfogadni mindent, amit a „gazdasági racionalitás diktál, az vagy mélységes tudatlanságra, vagy annál is mélyebb el?vetemültségre vall. A „gazdasági racionalitás ugyanis ál?talában nem egyéb, mint a legnagyobb befolyással bíró „hatalom?-gazdasági aktorok gátlástalan és cinikus törekvése arra, hogy a védtelen és kiszolgáltatott társadalmi csoportok újratermelési feltételeit a fiziológiai minimumra szorítsák le. Ezt manapság leginkább a „versenyképesség növelésének szokták hívni. A tőkeviszony gazdasági racionalitásra való hivatkozása mögött persze az a ki nem mondott sóvárgás húzódik meg, amelynek tárgya a versenyképesség kozmikus maximuma. Ez pedig nem más, mint a 24 órás munkanap kényszere nulla bérért. Minthogy azonban könnyen belátható, hogy a munkaerő-?tu?lajdonosok ilyen „hatékony felhasználása viszonylag rövid idő alatt fizikai megsemmisülésükhöz vezetne, ezért a tőketulajdonosok kénytelen-?kelletlen elfogadják, hogy ez a „szuper-?versenyképes megoldás sajnos tömegesen aligha lesz alkalmazható, így meghozzák azt az „áldozatot, hogy a munkaerő-?tulajdonosok szemszögéből kissé kedvezőbb konstrukció érvényesülhessen. Erre azonban, és ez Kelet-? és Közép-?Európában különösen aktuális, a tőketulajdonosok, pláne, ha zömében külföldi aktorok, ?maguktól soha nem lesznek hajlandók! Vagy az erős érdekvédelmi szerveződések, vagy ezek hiányában (és régiónkban abszolút ez a helyzet áll fenn, sőt!) az erős állam kell hogy kényszerítse őket. Hogy a most már kifejezetten gyenge állam jelenleg zajló, liberokrata ihletésű teljes szétverése után ki fogja ezt a történelmi funkciót ellátni, azt az olvasó fantáziájára bíznám, annyit azonban segítenék, hogy nyilvánvalóan senki!
És hogy néhány adattal is alátámasszam a kötelező hurráoptimizmus eléggé el nem ítélhető hiányát megközelítési módomban, jelezném, hogy az elmúlt évek igen jelentős reálbér-?emelései után is 2004-?ben az egy keresőre jutó reálbér Magyarországon pontosan azonos volt az 1978. év szintjével. Azzal a nem csekély eltéréssel, hogy azóta a kereseti különbségek sokszorosukra nőttek, vagyis a vesztes többség ma nagyjából a 60-as évek átlagszínvonalán él. Ez azt jelenti, hogy a rosszabbul kereső 80% havi nettó bére kb. 70 ezer forint, ami az elemi fizikai szükségleteknek is csak igen nyomorúságos szintű kielégítését teszi lehetővé. És akkor még nem beszéltünk a testi-?lelki egészség bővített újratermeléséről, és arról, hogy a tisztelt munkaerő-?állatnak utódokat is kellene nevelni ahhoz, hogy a későbbi termelési ciklusok tőketulajdonosainak is legyen kivel „jótékonykodni. És ha a nyájas olvasó némi finom iróniát vél kiérezni a mondataimból, akkor sietek megnyugtatni, nem téved! A megszorító intézkedéseket sürgető „szakértőknek ugyanis előbb talán komolyan végig kellene gondolniuk, hogy ilyen körülmények között mint vélekedjünk azok morális és intellektuális szintjéről, akik ezt a magyar társadalmat vádolják felelőtlen túlfogyasztással, azonnali szigorú „megtakarító intézkedéseket követelve velük szemben. Az már csak hab a tortán, hogy mindezt azok által kikényszerítve és azok javára, a „hazánk terü?letén ideiglenesen állomásozó multinacionális hatalom-?gazdasági aktorokról van szó, akiknek megélhetési feltételei vélhetően nem ezekben a dimenziókban mozognak.
És ezzel eljutottunk ahhoz az alapkérdéshez, amivel egyébként ezt az egész diskurzust a magyar gazdaság egyensúlyhiányáról elkezdeni illett volna. Meglehetősen groteszk ugyanis, hogy a jobb-? és baloldali szakértők egyhangú kórusa anélkül követel kemény megszorításokat, hogy egyáltalán tisztázná, hogy ki és hogyan hozta létre ezt az egyensúlyhiányt. A kormány vádolása azzal, hogy ellopta, elpazarolta stb. a pénzt, egy meglehetősen primitív szinten zajló verbális polgárháború dikurzus-?terében talán lehet érv, ám ezzel nem jutunk közelebb a kérdés megértéséhez. Arra viszont nagyon is alkalmas lehet ez a „narratíva, hogy tovább gerjesszük azokat az amúgy is túltengő államellenes indulatokat, amelyek segítségével még védtelenebbé válhatnak a nemzetnek, mint lokalitásnak az egyébként is lefosztott értékmezői. Lopás és pazarlás persze valóban létezik, ám ezek lehetséges nagyságrendje mélyen alatta van a hiány dimenzióinak, másrészt emlegetésük jótékony ködbe vonja azokat a szereplőket, amelyek noha minden gyanú felett állnak, nagyon is fontos szerepet játszottak és játszanak mai, már egyébként is gigantikus hiányaink további növekedésében.
Az államháztartási hiány és az államadósság növekedése ugyanis csupán tünet. A társadalmi újratermelés súlyosan megbomlott belső egyensúlyának felszíni megjelenési formája. Ha nem értjük meg a mélyen fekvő okokat, akkor nemcsak a helyes gyógymód megtalálására nem lesz esélyünk, hanem akár még súlyosbíthatjuk is a helyzetünket.
A multinacionális tőkestruktúrák szerepét már csak azért is illik egészséges gyanakvással szemlélni, mert van egy olyan, gyakran a közbeszéd részeként feltűnő sztereotípia, amely jól rávilágít arra, hogy ezek a struktúrák saját ?magukkal is folyamatosan feloldhatatlan ellentmondásba kerülnek. Unalomig ismételt közhely ma már, amelyet e struktúrák is buzgón hangoztatnak, hogy egy ország versenyképességét a humántőkék színvonala határozza meg. Valamennyi sikerország annak köszönheti versenyképességének gyors javulását, hogy dinamikusan fejlesztette hu?mán-?erőforrásait. A humán vagyon gyors mennyiségi és ?minőségi növelése azonban kétféle stratégiával lehetséges. Vagy magas bért fizetek a „munkaerőnek, rábízva ezzel, hogy piaci szolgáltatásként maga vásárolja meg önmaga és családja számára a magas szintű humánjavakat. Vagy magas adókkal, magas szintű állami rendszerekben, közvetlen természetbeli járadékként juttatom el ezeket számára. Az egyik a liberálisabb, a másik az „etatistább modell, és mindkettőnek vannak nagyon sikeres példái, Szingapúrtól Finnországon át Svédországig, vagy Franciaországig. A globális aktorok azonban a magas reálbért és a magas adókat mint versenyképesség-?rontó tényezőket utasítják el. Ezzel azonban saját magukkal kerülnek ellentmondásba, hisz nem tudnak választ adni arra, hogy akkor meg miből és hogyan lesz magas színvonalú humán vagyona az adott lokalitásnak, hisz, mint a latin mondja: „Ex nihilo nihil fit.
Ez az ellentmondás azonban éppen a globális tőkestruktúrák működési logikájának abszurditására világít rá. Arra tudniillik, hogy a világ minden lokalitásába szabad bejárást követelnek (liberalizáció, dereguláció, privatizáció), és kikényszerítik az alacsony bért, alacsony adókat és alacsony szabályozási szintet. (Ez utóbbi azt jelenti, hogy lehetőség szerint semmilyen ökológiai és/vagy szociális normarendszer ne növelje a tőke értékesülésének üzem-?gazdasági költségeit.) Hatalomgazdasági túlsúlyánál fogva e struktúra mindezzel képes arra kényszeríteni a világ lokalitásait, hogy egymásnak „aláígérve ők maguk gyorsítsák fel saját ökoszociális értéktereik lepusz?tulását. Ez a lepusztulás azért következik be kikerülhe?tetlenül, mert a leértékelődés tovább növeli a hatalmi aszimmetriát, és ennek bázisán tovább gyorsítható a leértékelődés, amelynek nyomán a lokalitás lassan eltűnik a lefelé tartó spirál örvényeiben.
Egyszerűen arról van szó, hogy a multinacionális vállalat mint vevő nem fizeti meg az általa felhasznált öko?lógiai és humán javak egyszerű újratermelésének elemi üzemgazdasági költségeit sem az „eladóknak, a lokalitások aktorainak, egyenlőtlen csereviszonyokba kényszerítve annak két fő üzemtípusát, a „család-?üzemet és a „köz-?üzemet, vagy „állam-?üzemet.
A család-?üzem állítja elő a „finom-?megmunkált munkaerőt, a köz-?üzem pedig az ökológiai teret és a munkaerő generális reprodukciójának „köz-?terekben zajló tranzakcióit.
Ha ez a két üzemtípus tartósan nem jut hozzá az ál?taluk megtermelt javak ellenértékéhez, mert az ezeket felhasználók erőpozíciójukkal visszaélve egyenlőtlen cserét kényszerítenek rájuk, akkor két lehetőség adódik. Az egyik, hogy ezek az üzemek lassan lepusztulnak, és egyre gyengébb minőségű „termékeket bocsátanak ki, egyre kisebb mennyiségben. A másik lehetőség, hogy megpró?bálják fenntartani termelésük mennyiségi és minőségi színvonalát, és szebb jövőben bízva egyre jobban eladó?sodnak. Az elmúlt másfél évtized során a magyar család-?üzemek és állam-?üzem a fenti két logikai út sajátos kombinációjaként folyamatos lepusztulás mellett is egyre jobban eladósodtak. Az államháztartás folyamatosan romló hiányjelenségei és a magyar társadalom fizikai, mentális, in?tellektuális, morális és spirituális lezüllése, a fogyasztói idiotizmus veszedelmes burjánzása valójában mind-?mind ugyanannak a folyamatnak a különböző jelenségekben való tükröződései. (A nyálafolyós konzumidióta létkarakterének rohamos terjedése a

Az ilyen langyos, nyegle cinikus ganajokat mint te, sehol sem szeretik.

Ó, hát ha vérbeli bátor krónikás lennél, beleírnád bizony az egyetemibe is. Lámpavassal együtt.

hát, ha nem egyetemi dolgozatot írok, akkor kell bele az is :D

Most nem keresem vissza, hogy van-e az ELEMZÉSEKBEN nemzethalál, meg cionizmus, de sejtem.... :D

Hát amikor a vizitdíjat, a bíztosítási rendszert, vagy a tandíjat elemeztem, akkor elég mélyen belemerültem a témába... Ugyanis néha olyan vizsgálatok is kellenek, viszont nem mindig és nem kizárólagosan.

És utoljára mikor volt ilyesmihez kedved? :DD
Hagyjukmár....

A hagyományos értelemben vett "racionális", részletekbe menő szakmai elemzésnek is megvan a maga ideje. Ma nem ahhoz volt kedvem. :))

Ez ugyanakkor szemernyit sem von le az elemzésem értékéből, ugyanis néha az is fontos, hogy az ilyesfajta megközelítésnek szintén teret adjunk.

Mondom, hogy felesleges volt elolvasnod. Nem fogtad, és nem reagáltál rá érdemben, hanem az üldözési mániád keltette ominózus mondatra fordítottad az egészet. (de ezt már leírtam)
Ő is abba a körbe tartozik, hogy BÁRMIT (értsd szó szerint, BÁRMIT) írhatott volna, az "elemzésed" ugyanígy szólna. Nem elemeztél te semmit. Leírtad, hogy DT közellenség, csak kicsit keményebben, hangulatosabban hogy csorgó nyállal olvassák az elvtársaid.
(A funkcionális analfabétáknak megjegyzem, aki betámad, hogy miért védem DT-t, az mellé lőtt. Számtalan ponton, rengeteg szempontrendszerből lehetne vele vitatkozni, csakhát az nehezebb, ezért Sodika meg sem próbálja.)

Jah, és eddig elfelejtettem: A lámpavasozás különösen szánalmas a te bátor szádból.

Különben hiszem, hogy hasznos, amit csinálok, mert biztos sokan vannak, akik nem értik egészen pontosan, miről is szól Gyurcsány beszéde, és Dessewffy cikke.
Nekik jól jöhet, ha valaki elmagyarázza az igazságot.

Kielemzem, hogy ezek az idegenszívűek mit akarnak mondani valójában, amikor látszólag az ország felemelkedéséért aggódnak.

:DD Értem.
Az elemzés szót még mindig nem, bár a sivár lelkivilágod elemzésének elmegy.

"Oké. Minek kellet elolvasnod mindehhez?"

Hogy megerősítést nyerjek.

Pff. Oké. Minek kellet elolvasnod mindehhez?
Ezt a fenti maszlagot, meg ezt az "egy mondatot", eddig is meg tudtad volna írni, mindentől függetlenül.

Fixpont analógiája találó.

Pengető: "Nem igazán foglalkoztál Dessewffyvel tartalmilag, erről van szó, nem másról."

Összefoglalom Dessewffy mondanivalóját egy mondatban:
- "Protestáns etika, és SEMMI más, mert Kádár már halott."

Ez pedig neokon szemlélet, ami mögött óriási hazugság, hogy nem zsidók állnak.

Na, hogy erdemesben hozzaszoljak ahhoz vegig kene olvasnom,es ahhoz most keso van, de sodika kommentarjairol az a regi vicc jut eszembe, hogy mit mondott a komuves, amikor a labara esett egy tegla? Kihagyjam a csunya szavakat? Termeszetesen! Akkor semmit. Sodika is ilyen "mit mondott sodika"? Kihagyjam a "zsido, cionista, nemzetellenes, stb" szavakat? Termeszetesen! Akkor semmit. :-)))

Ez most érvelés volt? :))

Nem gúnyolódok, rajtad már tök felesleges.....
De azért milyen szerencse, hogy vagy TE, aki lefordítja mások mondatit, kedvére.
Nem igazán foglalkoztál Dessewffyvel tartalmilag, erről van szó, nem másról.

Basti, ez (biztos te is tudod) tételesen nem igaz. Nekem is elegem van abból, hogy ennyit tapicskolunk a szarban, de ha MINDENT elvitatsz, azt is ami tényszerűen ígyvagyúgy, de megtörtént, attól neked jobb lesz??

10. Köszi. :))

Zseniális video, hehe:

http://index.hu/video/2008/03/30/orban_nevetve_nincs_is_kormany/