Sodika, az apád van a képen?

Vajh szombatonként nem tilos a nethasználat?

"Röviden - Vajh mindenki zsidó itt aki fikázza a blogot? :)"

Röviden- Vajh mindenki olyan műveletlen tuskó, mint foSoDI a fehércigány zsidógyerek, aki nem tudja megkülönböztetni a Talmudot a Tórától?

Az üzenet kb az lehet, hogy a Talmudot szörnyek írták, ami nagy valószínűséggel igaz is. Az ilyen "az nem is a Talmud" hozzászólás kb olyan, mint amikor a WoW-os SouthPark epizódot fikázták a WoW függő koczkák, hogy "jó, jó, de itt meg itt hibádzik a dolog, mert a játékban nem is így van" és annyi eszük nem volt, hogy rájöjjenek, ez csak arra lesz jó hogy egy újabb aspektusból is megmutassák mennyire oda vannak nőve a gép elé.

Röviden - Vajh mindenki zsidó itt aki fikázza a blogot? :)

Arról nem is beszélve, hogy ha sodi egy akármilyen hittanórán figyelt volna, és nem a cicakakával játszott volna, akkor tudná, hogy a képen az a lény a tórát olvassa, és nem a talmudot.
De hát az egész bejegyzés, minden hozzászólással együtt paródia. Csak azt nem tudjuk, minek a paródiája. A humor címke is ott van. Rájöttem! A címkék csak a hozzászólásokra vonatkoznak, a sótlan, szürke, szellemtelen posztokra nem.

Sodi aznap korán kelt. Délben! "A haza hőse vagyok" - kiáltotta oda a bíróság kapujában álló, szemmel láthatólag unatkozó biztonsági embernek.
"A tárgyalásnak vége" - vetette oda a mozgássérült feljáró felé igyekvő Sodikának, foghegyről.
"És ki nyert? Fontos, hogy tudjam!" - kérdezte izgatottan a csipás szemű Sodika.
"Ági néni" - mormogta az őr.
"Újabb győzelem az ÁVÓ felett!" - lelkendezett Sodri, és a golyóstollával ákombákom dávidcsillagot rajzolt a tenyerébe. Hazafelé még összefutott egy hajléktalannal:
"Bocsánat, egy kis aprót..." - nyökögte a hajléktalan.
"Ne, nem..." - nyökögte Sodi.
A hajléktalan levetette saruját, térdre rogyott. Felkereste a legközelebbi szállót, megmosdott, tiszta ruhát kért. A haját megmosta, és önnön kezével rövidre nyírta. Hazatért a szülői házba. A küszöbre térdelt, és fejét lehajtva könyörgött, csak béresüknek fogadnák vissza. Az apja odalépett hozzá, megölelte, és azt mondta: "Örvendjünk, mert az én fiam elveszett, de megkerült." Még aznap levágatta a legkövérebb borjút, gyűrűt huzatott fia ujjára, és fiát a legszebb szobába vezette.

Tartalom...persze zsodrák, nem adhatsz mást, csak ami a lényeged.

Utolsó!