13.
VÉÉÉRT:))) sok-sok liter vért.
Komolyan Sodi, amikor az ellenfél a padlón van akkor kell rámenni,-ezt a cigányoktól tanultam :D:D :D

OFF: mikor költözöl már, vagy 3 hónapja nem tudok belépni ebbe a kurva freeblogba a régi nevemmel, remélem nem tiltottál ki.

Két bejegyzést is írtam a témáról.
Mi a faszt akarsz még? :)

Csodálkozom, hogy a kuruc nem ír egy szót sem a Tomcat-Jobbik balhéról, régebben naprakészebbek voltak, vagy már ők is kivárnak,taktikáznak? Pedig most lehetne bevinni a végső KO-t spiclicatnek és a fő csicskáinak (alka, csabex,kroko)
Sodi, te is nagyon kussban vagy...

önellentmondásos kurvabirka sneci megbasztam anyádat

Szívjál gázt te Sátán!
+ szopd le Sodit is bő nyállal!

Telesírom a párnám... Tomcat végóráit éli.
"Megszűnik a Tomcat nevű karakter". Bazmeg, az max úgy szűnik meg, ha elpatkolsz öreg!
Hogy fosik a Jobbiktól. Tudja, Novák Előd nyilvánosan seggbebaszná, ha még itt sokat ugrálna. Lelép a picsába. Mint egy kivert kutya!

Sodi, ne haragudj,... de erről a jelenetről mint "jövőbeli Sodi" te jutottál az eszembe :-D
http://www.youtube.com/watch?v=YgeQpvC3I6c

setéten buta vagy sodi

Rohadj meg, te pápa!

2009. szeptember 20. – Évközi 25. vasárnap

Evangélium:

Abban az időben Jézus és tanítványai átmentek Galileán. De Jézus nem akarta, hogy valaki megtudja ezt, mert a tanítványait készült oktatni. Ezt mondta nekik: „Az Emberfiát az emberek kezére adják, megölik, de miután megölték, harmadnapra feltámad.” Ők nem értették ezeket a szavakat, de féltek megkérdezni.
Ezután Kafarnaumba értek. Amikor már otthon voltak, Jézus megkérdezte tőlük: „Miről vitatkoztatok az úton?” Tanítványai azonban hallgattak, mert az úton egymás közt arról tanakodtak, hogy ki a nagyobb közülük. Leült, odahívta a tizenkettőt, és így szólt: „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó, és mindenkinek a szolgája.” Aztán odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította, majd magához ölelte, és ezt mondta nekik: „Aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött engem.”
Mk 9,29-36

Elmélkedés:

Gyorsított felvétel
Még kispap koromban láttam egy nagyon érdekes filmet, amely gyorsított felvételen mutatta be emberi világunkat, egyrészt a természet világát, másrészt épített környezetünket. Érdekes volt felgyorsítva nézni a nagyvárosok amúgy is gyors forgalmát, a szaladó autókat, amelyek egy-egy pillanatra megálltak a lámpánál, majd cikáztak tovább. Az emberek pedig nyüzsgő hangyabolyként mozogtak mindenfelé. Volt olyan jelenete a filmnek, amikor házat építettek, s a több hónapig épülő emeletes ház egyetlen perc alatt elkészült. És persze csodálatos természeti képek is voltak, amint például a téli táj egy perc alatt tavaszi zöldbe fordult át, vagy naplemente néhány másodpercbe sűrítve. Az emlékezetemben nagyon megmaradt egy jelenet, amely miatt tulajdonképpen most felidézem a filmet: a virágok növekedésének bemutatása. A földből hirtelen kis zöld hajtások kezdtek el kibújni, s mintha veszekednének, egymást kissé oldalra lökve mindegyik igyekezett felfelé, a fény felé, hogy a többieket megelőzve ő nőjön a legmagasabbra.

Abban az időben már tudtam, hogy az emberek között és az állatvilágban is vannak kisebb-nagyobb viaskodások, de nagyon meglepett, hogy még a növények között is előfordul ilyesmi. Szabad szemmel ugyan ezt nem lehet észrevenni még akkor sem, ha valaki órákig nézi a felnövő növényeket, de a gyorsított felvétel, amely több hét történését sűrítette néhány percbe, elárulta a növények versengését. Úgy tűnik tehát, hogy minden élőlény génjeiben őrzi a törekvést, a versengést, de talán a leginkább az emberre jellemző e magatartás.

A mai evangéliumban arról hallottunk, hogy Jézus legközvetlenebb tanítványaiban, az apostolokban is megvolt a versengés szelleme. Azt követően, hogy Mesterük a reá váró szenvedésekről, halálról és feltámadásról tanítja őket, ők nem a hallottakon gondolkoznak, hanem arról vitatkoznak, hogy ki a nagyobb közülük. Első pillanatban azt is gondolhatnánk, hogy egy gyerekes veszekedésről van szó csupán, de akkor Jézus nem tette volna szóvá utólag az esetet. Ő viszont komoly figyelmeztetést ad nekik, ami elárulja, hogy a gyerekes magatartásnak tűnő versengés mögött komoly veszély húzódik. E veszély pontosan megnevezhető, s szükséges is megneveznünk, mert minket is gyakran elér. Sőt, inkább kísértésnek nevezhetjük, hogy a másik emberhez mérjük önmagunkat és ne Isten mércéjét vegyük figyelembe önmagunk értékelésekor. Biztos, hogy egészen téves út és a keresztény szellemiséggel összeegyeztethetetlen, ha valaki a másik emberhez viszonyítja magát, és állandóan arra törekszik, hogy nagyobb legyen másoknál, miközben teljesen megfeledkezik arról, hogy Isten szemében növekedjen. Az apostolok is beleestek ebbe a hibába, s részünkről csak az volna nagyobb hiba, ha azt állítanánk, hogy velünk ilyen nem fordulhat elő.

Jézus az alázatos, gyermeki lelkületet állítja elénk példaként, megmutatván számunkra az utat, a lehetőséget, amely az üdvösségre vezet. „Ha nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem mentek be a mennyek országába” (Mt 18,3). Nem kisebb tétről van tehát szó, mint arról, hogy elnyerjük-e az örök életet.

Befejező gondolatként térjünk még vissza a gyorsított filmfelvételhez, amivel kezdtük elmélkedésünket. Raymond A. Moody professzor évtizedek óta foglalkozik olyan emberekkel, akik átélték a klinikai halál állapotát, de a modern orvostudomány által alkalmazott technikák segítségével visszahozták őket az életbe. Ezek az emberek csodálatos élményeket élnek át a halál közelében. Az egyik ilyen közös élmény, hogy egyetlen pillanat alatt eléjük tárul emberi életük minden részlete. Mintha csak gyorsított felvételen néznék vissza egész életüket. Úgy tűnik, hogy ezen az élményen egyszer, mint minden ember, mi is mindannyian át fogunk esni, akár visszahoznak minket még egy időre az életbe, akár nem. Lepereg előttünk egész életünk és ott látni fogjuk majd minden tolakodásunkat és törtetésünket, ahogyan a kis virágok egymással versenyezve próbálnak a másik fölé nőni. Ha ilyen jeleneteket fogunk majd látni életünk utolsó filmjében, aligha számíthatunk az örök boldogságra. Akkor majd nem emberek, hanem Isten fog ítéletet mondani rólunk, s az fog számítani, hogy a szeretet mindennapi gyakorlását tekintettük-e életünk értelmének és céljának. Ne felejtsük, hogy annak az utolsó filmnek nem csak főszereplői leszünk, hanem mi vagyunk a film rendezői is, azaz életünk minden cselekedetével mi döntjük el, hogy mi kerüljön a filmbe. Éljünk úgy, hogy a halál után élhessünk! Éljünk Isten közelében!
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Mindenható Istenünk, hozzád könyörgünk mindazokért, akiket bántás ért emberi méltóságukban, s akiknek jogait lábbal tiporták.
Hozzád fohászkodunk a nagyon sokszor megalázott és mellőzött nőkért, és beismerjük a hallgatólagos egyetértés különböző formáit, melyek által a keresztények is vétkessé váltak.
Istenünk, könyörgünk hozzád, hogy a Krisztus Testének egységét megbontó és a testvéri szeretetet sértő bűnök beismerése egyengesse az utat az összes keresztények kiengesztelődése és egysége felé. Ámen.
II. János Pál pápa

2009. szeptember 20. – Évközi 25. vasárnap

"Ilyenkor ugye én nem blogolok. ".....csak néhány példa az ellenkezőjére, a múlt heti vasárnapról:

http://sodi.freeblog.hu/archives/2009/09/13/Hova_iratkoztam_be/

http://sodi.freeblog.hu/archives/2009/09/13/Idei_oltas/

http://sodi.freeblog.hu/archives/2009/09/13/Ejnye_Porzse_ur/

2004.07.18., vasárnap
tomcat

Vasárnap. Mit vár az ember egy vasárnaptól? Meleg, por, reszketõ levegõ, unalom, álmosság. A szomszédság rekordot dönt, délelõtt tizenegytõl este hétig folyamatosan veszekednek. Napi jócselekedetként megsimogattam egy vemhes macskát.

Zsodi! Most már bevallhatod, hogy jövő májustól te leszel a bombagyári férfiközösség vezetője. Gratulálok, az ártány-ellenes összeesküvést szinte egyedül vitted sikerre! Viszont kiskabossal vigyázz, azt mondják, kettősügynök, de szerintem legalább ötfelé dolgozik.

Mivel rendkívül eredményesen dolgoztál, számíthatsz egy kis bónuszra októberben. ;-D

csókol: rózsamisi

vasárnap sodika leül a gesztenye fa alá és a bibliát lapozgatja.
hihető, mi? ;D

Szia Zsodi!
Ha más nem is szúrná ki a két szimpatizáns olvasód szemét, akkor ez a BLOGPOSZT bizonyíték arra, hogy mennyire "furcsa" világod van. Nem blogolsz vasárnap, és ezt kiblogolod. Hihetetlen fogást találsz ezzel a világ testén, Zsodi. :D
Az a különbség köszted, és Forrest Gump között, hogy Forest Gumpnak volt memóriája, és ezért ő képes volt egy múlt-jelen-jövő mentén szerveződő, viszonylag értelmes, a történet szövetébe ágyazott életet élni. (A mentális retardációja, a görbe háta, a problémás családi háttér ellenére is, Zsodi!) Míg ő mindig a legjobb, legemberibb módon élte meg a legkritikusabb pillanatot is, addig te mindig a legirreálisabb, legembertelenebb magyarázatokat kreálod minden helyzetben, újraírva múltat, összemekkmesterkedve a jelent, és egyre távolabb taszigálva a jövőt, Zsodi. Ajánlom neked ezt a filmet, Zsodi, sokat elleshetsz Forresttől! Igaz, hogy sok helyzetet ő is "lefordított" a saját nyelvére, és saját belső világához asszimilálta a külvilág történéseit, ezt mégis emberien, kedvesen és nagy szeretettel tette. Veled ellentétben, akiből süt a groteszkség, a mizantrópia, a lusta és semmirekellő egyetemista elszámítógépezgetett élete. Forrest fejlődött, együtt a történelemmel. Te mit csinálsz, Zsodi? Kereszteket teszel ki, hogy legalább a keresztényeket is lejárasd, ne csak azokat, akik az agresszív nyomásotokra (nem kis kormányzati és külpolitikai segítséggel) sajnos azonosultak az identitásuk egyetlen komponensével, a nemzeti hovatartozással. Inkább segíteni kéne ezeknek az embereknek visszaintegrálni ezt a komponenst a személyiségükbe, Zsodi, de hát beszélhet neked az ember... Egyszerű mérnökként is világosabban látom ezeket, mint te valaha is fogod, Zsodi.