Szeretem a cicákat. Meleg vagyok. Baj?

annak, aki blogbejegyzéseket másol be:
te faszfej, szerinted ezeket elolvassa bárki is?
kívánom neked, hogy minden egyes bemásolt idegen poszt után rákosodjon meg egy létfontosságú szerved!

Nemhogy állami vezetőket, keresztapákat (így a légitársaságok tulajdonosait), politikusokat és médiaeminenseket, újságírókat, riportereket, színészeket! Mindenki tudja és mindenki elhallgatja, mint Morvai Krisztina a Hírháttér és a Molnár F.

Lássuk részletesen, magyarul abszolút elsőként megint és megint és megint a Hírháttéren, hogy miről van szó, és a tényfeltárással ismét tapossunk nyugodtan a tömeggyilkos Pártállam mocskos lakájain, akik a tényfeltárásokért 2009-ben legfőképpen a Jobbik és Vona Gábor, másodsorban a Fidesz és Orbán Viktor védelmében őrjöngenek az örökre fenntartandó sötétségért és a magyarság, valamint a világ népei elleni egységes ellenségességért, hogy ne tárjunk fel semmit, amit ők elrejtettek, hanem imádjuk Vona Gábort és a kurucinfót.

Az eddigiekből is nyilvánvaló ez azok számára, akik belsősebbek, tanultak, nem kurucinfót olvasnak (amit ellenünk reklámoz Vona Gábor és Morvai Krisztina), és pl.

szerepelnek.

Magamtól, csak úgy nem túloznék, mert hová túlozzon az ember lánya, amikor csak élni próbál, ahogy tud, ahogy majdnem jól esik neki a folyamatos szenvedés közepette, amikor jobb híján a húsba menekül, a hús fasiszta gyönyörébe, tényszerűen a permanens koitusz tart még életben, nem, ez pontatlan, mert azt akarom mondani, hogy a szenvedést, amit pusztán az okoz, hogy élnem kell, igyekszem promiszkuitással elviselhetőbbé tenni, magyarul kompenzációképp baszok feszt, ráadásul legtöbb férfipartnerem szerint jól kúrok, akarom mondani kurvára tudok szeretkezni, újabban többnyire persze épp e hírem vonzza ágyamba alkalmi partnereimet, gondolkodás nélkül szinte, s én is gondolkodás nélkül megyek bele szinte bármibe, mert mindegy, mi történik, mi folyik, mióta tudom, hogy baszni jó, nem sokat gondolkodom ezen, és a félreértések elkerülése végett, kedves, ez utánad kezdődött, ahogy az is, hogy kizárólag nőkkel tudok szerelmeskedni, férfival már csak baszok, legjobb esetben szeretkezem, miattad, te geci, de nem érted, mondom, csak úgy, magamtól nem nagyítanék, de megfordultam jópár nő ágyában, s legtöbbjükön először kerestem a pinát, mert nem láttam semmit a combok közötti vágatban, majd elkezdtem szégyellni kihívó méretű kisajkaim, hatalmas csiklóm, valóban a csúnyám volt a puncim, míg egy fasz azt nem állította, hogy a legjobb, amikor ilyen ajkak közé fúrhatja a nyelvét, nem nagyon hittem neki, nem is nyalt jól, ráadásul olyan óriási, visszahajló fasza volt, mely, ha felállt, épp felért a köldökéig, elsőre ki is nevettem, hogy a hasát célozza, de elég sok fájdalmat okozott ahhoz, hogy most nem tudok még mosolyogni se rajta, magamon sem, hogy csak a makkja fért be a számba, legalább annyira fájt, ahogy belém gyűrte, mint az első alkalommal, a szüzességem elvesztésékor, és szemernyit sem csillapodott a kín, de hiába sírtam, hiába sikoltottam, nem hagyta abba, befogta a számat és leszorította a karomat, döfködött állati hörgések közepette, csak túlélni próbáltam az egészet, szétszaggatta a pinámat, azt hittem, mikor hirtelen kirántotta belőlem és gyorsan fölém térdelt, az arcomra célozva lefelé nyomta a faszát, talán pontatlanul, mert a bal fülem és a hajam lett tele a gecijével, és csak sírtam tehetetlen dühömben, míg felöltözött és elment, csak sírtam és szorítottam a kezemet meggyötört alhasamra, oldalt fekve, összegörnyedve, háton fekve, felhúzott combokkal, hason fekve, nem bírva, felülve, visszadőlve, nem véreztem, csak sajgott odalent kegyetlenül, órákon keresztül képtelen voltam felkelni, kínban jártam napokig, hetekig kerültem a férfiak társaságát, s nem engedtem hónapokig senkit magamba, könyörtelen iskola volt, egy néhány perces aktusból bő féléves frigiditás, de amikor felpuhult e jeges egyedüllét, amikor újra elszabadult a combjaim között rejtegetett örvény, egy kitörni készülő vulkán volt az, amely a maga fizikai valójában elfelejtette már a terrort, amit csak az én emlékezetem őrzött meg, de persze feleslegesen, egy régi szeretőmmel voltam újra, aki pedig keveset felejtett hajdani odaadásából, mondom, magamtól, csak úgy nem színezném, de oly hosszan ajnározta csúnyámat, hogy sikerült rávennie egy fotósorozat elkészítésére is, nagyközeli fény-árnyék kompozíciókat exponált fekete-fehér filmre a szemérmemről, pózolnom sem kellett, maga állította be nem csak a reflektorokat, hanem a kisajkaimat is mindig a megfelelő pozícióba terelgette, inni adott, ha a csiklómon túlságosan is látszott az én izgalmam, és maga csókolta hatalmassá, ha arra volt épp szüksége, öt tekercset lőtt el, ebből egy csak a szemérmes szőrzetemre fókuszált, és nem tudom, mi lett végül a képsorozattal, mert mire lenagyította volna az egészet, a felesége közbeszólt, honnan tudhatta vajon meg, hogy nem a hivatalos és egész biztosan megkörnyékezhetetlen modell punciját örökítik meg a képek, nem tudom, lehet, hogy a sorozat azóta az interneten kering, de épp így az is lehet, hogy a kukában végezte minden negatív és a már elkészült nagyítások is, erről soha nem beszéltem kétszervolt szeretőmmel, aztán már másról sem, egyéb férfipartnereim pedig nem feltétlenül a lehengerlő társalgási stílusukkal vagy kifogyhatatlan szókincsükkel tűntek ki, magamtól nem dicsekednék, de aztán az a nő, akivel elég hosszú ideig tartottuk egymást sakkban akaratlanul, míg végül lefeküdtünk végre, oly szépen beszélt a testemről, úgy írva le szinte minden pontját, ahogy arra férfi valószínűleg soha nem lesz képes, és barbárság lenne idézni őt, mint ahogy erkölcstelenség az ő mondatai után bármit leírni egyáltalán, oly érzékien tette szóvá minden hajlatomat, hogy már attól készen voltam egészen, pedig még hozzám sem ért, mindössze birtokba vett verbálisan, majd persze fizikálisan is, át- meg átjártuk egymást, úgy még senki nem ért hozzám, nem illette ágyékomat senki még úgy, aranyszája aranyajkakat varázsolt a csúnyámból, s neki hittem el, hogy tényleg lehet szép a pinám, ezt a szót utoljára használta, mert előtte csak édesgette nyelvével, finom szavakat mondott rá, természetesen tudta, mikor mi a megfelelő kifejezés, én azelőtt szinte soha nem mondtam ezt a szót ki, más néven neveztem legszebb testrészem, ezt tőle tanultam, mert valahogy pontosan érezte azt is, hogy mi az alapvető problémám, hogy mit miért csinálok rosszul, és bár azóta se tudtam lemondani sem arról, hogy ha már az együttélést azonnal és kategorikusan kizárta, legalább még egyszer összebújhassak vele, amit ő persze módszeresen kerül, sem pedig arról, hogy a szorongás elől, amit pusztán az okoz, hogy élek, illetve a szorongás gerjesztette folyamatos szenvedéstől cinikusan a hús fasiszta gyönyörébe meneküljek, miközben tudom, hogy ez is csak időleges, rövid távú megoldáspótlék, mert mit ér, hogy legtöbb férfipartnerem szerint jól baszok, ha én nem vagyok benne, csak a talán minden ok nélkül feldicsért pinám, ami ilyenkor még kevésbé tűnik hozzám tartozónak, mit ér az egész, ha én nem baszok, hanem engem basznak, mit ér, ha legszebb testrészemnek nevezem azt, ami csak megadón befogad, de keveset kap és már nem is nagyon kér, mert csak baszok, ha élvezem is, mégiscsak baszás és nem több, legjobb és legritkább esetben szeretkezésnek, ha nevezhetjük, szerelmeskedni újabban csak nőkkel tudok.

Magamtól, csak úgy nem túloznék, mert hová túlozzon az ember lánya, amikor csak élni próbál, ahogy tud, ahogy majdnem jól esik neki a folyamatos szenvedés közepette, amikor jobb híján a húsba menekül, a hús fasiszta gyönyörébe, tényszerûen a permanens koitusz tart még életben, nem, ez pontatlan, mert azt akarom mondani, hogy a szenvedést, amit pusztán az okoz, hogy élnem kell, igyekszem promiszkuitással elviselhetõbbé tenni, magyarul kompenzációképp baszok feszt, ráadásul legtöbb férfipartnerem szerint jól kúrok, akarom mondani kurvára tudok szeretkezni, újabban többnyire persze épp e hírem vonzza ágyamba alkalmi partnereimet, gondolkodás nélkül szinte, s én is gondolkodás nélkül megyek bele szinte bármibe, mert mindegy, mi történik, mi folyik, mióta tudom, hogy baszni jó, nem sokat gondolkodom ezen, és a félreértések elkerülése végett, kedves, ez utánad kezdõdött, ahogy az is, hogy kizárólag nõkkel tudok szerelmeskedni, férfival már csak baszok, legjobb esetben szeretkezem, miattad, te geci, de nem érted, mondom, csak úgy, magamtól nem nagyítanék, de megfordultam jópár nõ ágyában, s legtöbbjükön elõször kerestem a pinát, mert nem láttam semmit a combok közötti vágatban, majd elkezdtem szégyellni kihívó méretû kisajkaim, hatalmas csiklóm, valóban a csúnyám volt a puncim, míg egy fasz azt nem állította, hogy a legjobb, amikor ilyen ajkak közé fúrhatja a nyelvét, nem nagyon hittem neki, nem is nyalt jól, ráadásul olyan óriási, visszahajló fasza volt, mely, ha felállt, épp felért a köldökéig, elsõre ki is nevettem, hogy a hasát célozza, de elég sok fájdalmat okozott ahhoz, hogy most nem tudok még mosolyogni se rajta, magamon sem, hogy csak a makkja fért be a számba, legalább annyira fájt, ahogy belém gyûrte, mint az elsõ alkalommal, a szüzességem elvesztésékor, és szemernyit sem csillapodott a kín, de hiába sírtam, hiába sikoltottam, nem hagyta abba, befogta a számat és leszorította a karomat, döfködött állati hörgések közepette, csak túlélni próbáltam az egészet, szétszaggatta a pinámat, azt hittem, mikor hirtelen kirántotta belõlem és gyorsan fölém térdelt, az arcomra célozva lefelé nyomta a faszát, talán pontatlanul, mert a bal fülem és a hajam lett tele a gecijével, és csak sírtam tehetetlen dühömben, míg felöltözött és elment, csak sírtam és szorítottam a kezemet meggyötört alhasamra, oldalt fekve, összegörnyedve, háton fekve, felhúzott combokkal, hason fekve, nem bírva, felülve, visszadõlve, nem véreztem, csak sajgott odalent kegyetlenül, órákon keresztül képtelen voltam felkelni, kínban jártam napokig, hetekig kerültem a férfiak társaságát, s nem engedtem hónapokig senkit magamba, könyörtelen iskola volt, egy néhány perces aktusból bõ féléves frigiditás, de amikor felpuhult e jeges egyedüllét, amikor újra elszabadult a combjaim között rejtegetett örvény, egy kitörni készülõ vulkán volt az, amely a maga fizikai valójában elfelejtette már a terrort, amit csak az én emlékezetem õrzött meg, de persze feleslegesen, egy régi szeretõmmel voltam újra, aki pedig keveset felejtett hajdani odaadásából, mondom, magamtól, csak úgy nem színezném, de oly hosszan ajnározta csúnyámat, hogy sikerült rávennie egy fotósorozat elkészítésére is, nagyközeli fény-árnyék kompozíciókat exponált fekete-fehér filmre a szemérmemrõl, pózolnom sem kellett, maga állította be nem csak a reflektorokat, hanem a kisajkaimat is mindig a megfelelõ pozícióba terelgette, inni adott, ha a csiklómon túlságosan is látszott az én izgalmam, és maga csókolta hatalmassá, ha arra volt épp szüksége, öt tekercset lõtt el, ebbõl egy csak a szemérmes szõrzetemre fókuszált, és nem tudom, mi lett végül a képsorozattal, mert mire lenagyította volna az egészet, a felesége közbeszólt, honnan tudhatta vajon meg, hogy nem a hivatalos és egész biztosan megkörnyékezhetetlen modell punciját örökítik meg a képek, nem tudom, lehet, hogy a sorozat azóta az interneten kering, de épp így az is lehet, hogy a kukában végezte minden negatív és a már elkészült nagyítások is, errõl soha nem beszéltem kétszervolt szeretõmmel, aztán már másról sem, egyéb férfipartnereim pedig nem feltétlenül a lehengerlõ társalgási stílusukkal vagy kifogyhatatlan szókincsükkel tûntek ki, magamtól nem dicsekednék, de aztán az a nõ, akivel elég hosszú ideig tartottuk egymást sakkban akaratlanul, míg végül lefeküdtünk végre, oly szépen beszélt a testemrõl, úgy írva le szinte minden pontját, ahogy arra férfi valószínûleg soha nem lesz képes, és barbárság lenne idézni õt, mint ahogy erkölcstelenség az õ mondatai után bármit leírni egyáltalán, oly érzékien tette szóvá minden hajlatomat, hogy már attól készen voltam egészen, pedig még hozzám sem ért, mindössze birtokba vett verbálisan, majd persze fizikálisan is, át- meg átjártuk egymást, úgy még senki nem ért hozzám, nem illette ágyékomat senki még úgy, aranyszája aranyajkakat varázsolt a csúnyámból, s neki hittem el, hogy tényleg lehet szép a pinám, ezt a szót utoljára használta, mert elõtte csak édesgette nyelvével, finom szavakat mondott rá, természetesen tudta, mikor mi a megfelelõ kifejezés, én azelõtt szinte soha nem mondtam ezt a szót ki, más néven neveztem legszebb testrészem, ezt tõle tanultam, mert valahogy pontosan érezte azt is, hogy mi az alapvetõ problémám, hogy mit miért csinálok rosszul, és bár azóta se tudtam lemondani sem arról, hogy ha már az együttélést azonnal és kategorikusan kizárta, legalább még egyszer összebújhassak vele, amit õ persze módszeresen kerül, sem pedig arról, hogy a szorongás elõl, amit pusztán az okoz, hogy élek, illetve a szorongás gerjesztette folyamatos szenvedéstõl cinikusan a hús fasiszta gyönyörébe meneküljek, miközben tudom, hogy ez is csak idõleges, rövid távú megoldáspótlék, mert mit ér, hogy legtöbb férfipartnerem szerint jól baszok, ha én nem vagyok benne, csak a talán minden ok nélkül feldicsért pinám, ami ilyenkor még kevésbé tûnik hozzám tartozónak, mit ér az egész, ha én nem baszok, hanem engem basznak, mit ér, ha legszebb testrészemnek nevezem azt, ami csak megadón befogad, de keveset kap és már nem is nagyon kér, mert csak baszok, ha élvezem is, mégiscsak baszás és nem több, legjobb és legritkább esetben szeretkezésnek, ha nevezhetjük, szerelmeskedni újabban csak nõkkel tudok.

Így is Ígérte.

Olyan információk cserélnek ott gazdát, kerülnek közlésre ezeken a repülõgépeken naponta, amikkel háborúkat lehet nyerni, hatalmas vállalatokat lehet felvásárolni és tönkre tenni, államokat lehet felforgatni!A nem pártidióta és agyilag totálisan Echelon-rokkant Kedves Olvasó képzelje magát egy állami vezetõ helyébe.

Legalább az SS óta nem volt olyan pártlobbi, amely ilyen tömegével gyártotta volna a mind intellektuális, mind értelmi, mind erkölcsi és nyelvi kifejezõeszközét tekintve analfabéta és idióta támogatókat, mint a Jobbik.

Legalább az SS óta nem volt olyan pártlobbi, amely ilyen tömegével gyártotta volna a mind intellektuális, mind értelmi, mind erkölcsi és nyelvi kifejezõeszközét tekintve analfabéta és idióta támogatókat, mint a Jobbik.

Alig valamivel korábban volt az az eset, amikor a dzsungelben zuhant le egy gép, amelyet szintén repülõgépekkel - úgymond - kerestek, és sokáig - a hazugság szerint - nem találtak.

49.Sodi ez nem volt szép!Tőlem még nem kaptál de ezért megismered a bevetési kesztyűmet!

A kérdést meg lehet közelíteni a keserű irónia oldaláról is. A nemzeti bulvár biztos olvasottságot hoz.
Mint Kroko családi drámájában. :(
http://href.hu/x/aa1w
---
Tényleg, ÁdámkaGesell, te nem akarsz mesélni a magánéletedről? :DDDDD

Elnézést, hogy kicsit alpári voltam, csak nem szeretem ha magunkat járatjuk le, és még nehezebbé tesszük az így is kilátástalan harcot.
Azt meg főleg, hogyha a saját értékeinket köpjük szembe. Amivel mellesleg minél szélesebb tömegeket kellene magunk mellé állítani.
Én speciel most sajnálom Zolit, de ennyire hülye egyszerűen nem lehetnek, hogy ezt privátban ne tudnák lerendezni.
Léderer sem teszi közhírré, hogy depressziós, mert nem nem állt rendelkezésére elég közpénz a szokásos hétvégi tivornyához, vagy épp drogmámoros állapotban elfeledkezett a fogamzásgátlás, és a biztonságos sex legelemibb szabályairól. Mondjuk ők legalább nem mennek szembe a saját nihilista elveikkel.

Persze. Ha nem túl komplikált a Tesco droid, könnyebb programozni.:)

51-es: A szóhasználatod elárulja, hogy ki vagy valójában. :)) (Nem ellenség, hanem közénk való rendes hazafi, így nem haragszom rád, csak jelzem, hogy rájöttem. :)))
---
Amit írsz az EMO-sok megalkotásáról, érdekes felvetés. Asszem elgondolkodom rajta.

Zsodi, a leendő nemzetvezető remélem jól tudja, hogy a neoliberális / neokon, eugenista, szélsőségesen individualista és szocdarwinista gyökerekre épülő agitprop azért alkotta meg az EMO - sokat, hogy ezzel is nevetségesé, és eltúlzottá tegye a tiszta emberi érzelmeket?
A Sodi blogot elnézve a Bilderberger banzáj kiváló munkát végezett.:P
Rockefeller, és Kissinger nem győzné dörzsölgetni a tenyerét, ha ezt a szart olvasná. A kiemelkedően normalitáspárti Nyerges Attila pedig a falat kapargatná.
Remélem leesett, hogy ugyanaz a groteszk, torz jelenség figyelhető meg, mint Hollywood esetében.
Ettől függetlenül a Bgy szánalmas. Nem értem, hogy a magánügyeiket miért kell ország - világ elé tárni, és ezzel a gárda tekintélyét csorbítani. Mondjuk azt sem értem, hogy miért lett egy olyan ember gárdista, akinek az emberi kapcsolatokról vallot erkölcsi értékei a Fideitas, a FIB illetve a Szadesz Újgen szintjén mozognak. Élhet így, bánja a faszom, de a mi oldalunkon KÖVETELMÉNYEK vannak. Ha nem tetszik, nem kell gárdistának állni. Senkit sem köeleznek rá.
Ha nem jellem nélküli ostoba tinikurvák szarságairól van szó, miért lenne gáz, hogy ebben a szar környezetben egy tisztességes embernek lelki problémái vannak, és kiborul miatta? Tán az ember olyan erős, mint Isten, te mélykeresztény Zsodi?

De biztos Sértő Kálmán is "gáz"?.:) A verseiből is leeshet, hogy kissé megviselte ez a szép, új világ.:)

"Visszamegyek Pestre, nem térek egy házhoz,
Nem vagyok való már csöndhöz, tisztasághoz,
Hozzám dűlő anyát félve félek látni,
Bátyáim elé is hajlón mernék állni.
Visszamegyek Pestre, élve temetőmbe
Feltámasztómba, és újra megölőmbe,
Gané lekű nőkhöz, piros tükrös borhoz,
Urakhoz, bilincshez, fényhez, és nyomorhoz."

http://gulyaslazar.freeblog.hu/categories/Versek_-_Serfto_Kalman/

Mennyivel különb az emósoknál az, aki az ő szintjükön álló napiszart olvassa? Ilyesmit tizenéves picsák szoktak tenni.

Ez az egész egyetlen Twitteres csiripnél nem ér többet.
http://twitter.com/sodika/status/5529595654
Még annyit sem, hogy kommenteljünk róla.

Szia zsodi!
Mi a véleményed neo és lili viszonyáról? Igaz, hogy lili azóta már szopni is megtanult, és az anál nála a default? Igaz, hogyha a nemzeti kávéházban kérsz egy nagykevertet, egy rózsaszín minyont és egy pohár csapolt kőbambit - a sorrend fontos! - hamarosan előjön a lenge ruhába öltözött lili, az öledbe huppan, és a füstöt a pofádba fújva unott arccal eldarálja az árlistát, közben pedig neóval szemez, aki bőrkabátban ül az ajtó mellett, és biztosítja számára a zavartalan munkavégzést?

Miután felmentették a bombaügyben, lehet útlevele.

tomicicanak van utlevele,hogy tegnap egy fapadoson utazott amsterdamba kilukadt honalju puloverben es buzlott mint egy masnapos goreny?

C: Nem tiltottam ki.
Önként távozott.Ha akar, bármikor írhat ide a továbbiakban is.
---
Neo: HEHEHHHH xDDDDDDDDDDDD

Kötsög, most tényleg kitiltottad texet?

na, megyek olvasni "sztalin:a vörös cár udvara" cimű könyvet. a héten vettem 5 rugóért, de jó vastag. heil stalin, heil mao!)))))))

41:király ez a keresztes kép.

Vasárnap van Sodi.
Találtam neked egy 300 éves feszületet posztnak.
http://www.nagylaci.go.ro/limpias.htm

Bár én nem tudom a holokausztos macskás posztod fölött hogy érezné magát.

Ide kell írjak mert a gyárról kibasztak! Zolika tiéd a nő , tényleg nem jól szopik:))

freeblogon nem lehet tiltani, sodinak meg két party között eleve nincs energiája a moderálásra, tex valószínűleg borotválkozás közben levágta a saját fejét azért nem ír. értelmetlen ez a szimpátiatüntetés, úgyhogy ne induljanak a tömegek megrohamozni sodi székházát, felesleges.
----------------------------------
hát nem cuki ahogy a meleg srácok csapják egymásnak a szelet a csevegőfalon?