"Fogalmam nincs hogy van-e a felmenőim között zsidó (lehet hogy van)"

-kizárt :)

Azért sikerült bizonyítanod. Pathetikus hangulati elemekkel átszőtt bizonyítékát adtad annak, hogy buta vagy mint a TÖK.

vagy kiskorú... vagy tájékozatlan.. vagy nem szoptattak elég ideig.

Fogalmam nincs hogy van-e a felmenőim között zsidó (lehet hogy van) de ha lenne akkor se változna semmi. Maximum annyit tennék hogy a saját példámon keresztül megmutatom hogy nem vagyok féreg. Mivel senki sem feltételez ilyesmit, senkit se érdekel hogy kicsoda/micsoda vagyok, így csak egy vagyok a sok közül akik nem adják el az annyukat két forintért.

Nap mint nap bizonyítom. Ez a rövid válasz.

Ehh: Nemá, pont ezt akartam írni:D

"Ha zsidó lennék, megpróbálnám bebizonyítani hogy nem vagyok féreg. "

De így, hogy nem vagy zsidó, meg sem próbálod, mi, te kis csúszómászó??? :D

Jézusom! (ezt kimondani még gondolom nem számít bűnnek)

Elképszető milyen felháborító egyesek számára hogy kimondja valaki róluk hogy zsidók... mintha a sátán szinonímája volna (mármint hivatalosan). Ha zsidó vagy, hát zsidó vagy. Ennyi. Mellesleg ki nem szarja le? Ti zsidók képtelenek vagytok nem faji alapon gondolkodni.

Az hogy a zsidók gyökértelen gerinctelen álságos csúszómászók többnyire, nem ok az általánosításra, csak szimpla statisztikai adat.

Ha zsidó lennék, megpróbálnám bebizonyítani hogy nem vagyok féreg. Vannak akiknek sikerül. Bizony, látjátok van mihez felzárkózni, hát rajta!

Sodika azaz Kiss Endre fel lesz jelentve antiszemitizmusért, holokauszttagadásért, rasszizmusért és a homoszexuálisok és cigányok elleni gyűlöletbeszédért
20-30 évet is kaphat a csillagban.

Sodika ZSIDÓ.

Sodika ZSIDÓ.

Ennyi a véleményem rólad te homár kecseg

Sodika ZSIDÓ!

Rendőr: ---"Antiszemitizmusért, rasszizmusért úgy elkaszálnak hogy beszarsz "
MI VAN? :-))))
Magyarországon ez nem büntetendő. :)))))
Nem Németországban vagyunk :))

szar sodi

nah, ez a büdösbogár tényleg felfordult.
kapálózik, kapálózik, meg sivít egy kicsit...és még a "barátai" sem pöckölik meg, hogy sunnyogva elszaladjon.

az eltaposástól meg mindenki undorodik.
ki szeretné azt a sok dzsuvát, gennyet a cipőtalpről radírozni?

neki sikerült az, ami talán senkinek sem:

mindenki undorodva félrenéz, és kiköp.

Szervusztok, kedves Olvasóim!

Igen rég posztoltam már, amiért szíves elnézésteket kérem. Történt ugyanis, hogy Gittiék nyaralni mentek a Balatonhoz, s voltak szívesek engem is magukkal vinni. Én ugyan mátkám nélkül nem akartam menni, de Skolasztika úgy döntött, inkább otthon marad, és már most elkezdi a felkészülést az egyetemre. Ugyanis -- mint sokan tudjátok -- nemrég derültek ki a ponthatárok, és menyasszonyom is örömmel nyugtázta, hogy felvételt nyert a BME kommunikáció szakára. Ezenfelül Skolasztikámat kapacitálták a szülei, tartson velük tunéziai útjukon. Engem is hívtak, de ez ütötte volna a Balatont, melynek flóráját még kevéssé ismerem, ezért lemondtam. El tudnátok képzelni, hogy én a tunéziai sivatagban keresem az opunciát, amikor szemügyre vehetem a Balaton-parti kosborokat is? Így hát, nem akarván kedvesemet stúdiumaiban zavarni, nénémékkel tartottam inkább. Kellemesen telt az idő: délelőttönként kimentünk a partra, vittem orsós magnót, és virgonc unokaöcsémnek zenéket mutogattam: a sok Citrom-, Spenót-, Sikátor-, Petting-, Neurotic-, a csak kazettán létező Trabant-számok mellett jó párszor lejátszottam ezt a dalt is, hátha megmarad valami a kisklapec fejében.

A szabad strandon kellemes viszontlátásban volt részem. A vattacukorárusnál ismerős alakra lettem figyelmes: a khakiszín ruhába bújt, kissé dundi lány éppen a darazsakat próbálta elzavarni hatalmas tutti-frutti ízű csemegéjéről.

-- Szia, lány! -- ugrottam mellé. -- Te itt?

-- Légy résen! -- szalutált Hajnalka, mert hiszen róla van szó, ha esetleg még nem jöttetek volna rá.

-- A 1212. sz. Szt. Ilona csapattal jöttél? Portyáztok netán? Csurdítottatok is? Játszottatok szembekötősdit meg számháborút? Zászlólopás volt-e már? Hogy ízlik az odakozmált tejberizs? A csapatinduló megvan? Sokat beszélgettek a takarodó után? Valld be, tudom ám, nem most jöttem a hat húszassal! Kötöttél már életre szóló barátságokat? Jól érzed magad a táborban?

-- Hagyd el -- legyintett Hajnalka kissé kiábrándultan. -- Kisült, hogy az alkalmasnak tűnő verenyző mégsem alkalmas!

-- Mi történt?

-- Ez egy hosszú történet.

-- Meg bírom érteni, ha elmeséled.

-- Szóval... van egy srááááác. Tibor, már meséltem róla. Hallgattam Samu bácsi okos tanácsaira, és jól odamondogattam neki. Mire ő meghívott moziba. Ezt végül egy közös videózásra cseréltük, közös ismerősünknél, Macókánál. Sajnos a film nem volt méltó a címéhez. A penge -- Szentháromság című mű volt, ami sajnos nem az Atya-Fiú-Szentlélek mágikus egységét volt hivatva bemutatni. Tibor szintén fintorgott, ami megerősített abban, hogy méltó a lazázásra. El is mentem tehát vele az újabb rendez-vous-ra, amelynek helyszíne a Margit-sziget volt.

-- Közismertebb nevén a Nyulak szigete.

-- Úgy van. Szóval pikniket terveztünk: kosárkámba bekészítettem néhány sonkás-piros aranyas szendvicset, de némelyikbe tettem sajtot és főtt tojást is. Volt a termoszban tea és kávé.

-- És a nagyítóüvegről sem feledkeztél el? A Margit-sziget növényvilága igen-igen érdekes.

-- A nap csodásan indult. Tibor teljesen megnyílt előttem. Miután leheveredtünk a kockás plédre, és majszolni kezdtük kissé összenyomódott, a melegben megpuhult szendvicseinket, Tibi imígyen szólt: "Akkor most elmesélem az élettörténetem. Természetesen ez interaktív, szóval, ha bármilyen kérdésed, hozzászólásod, véleményed van, akkor mondjad csak nyugodtan!" Így ismertem meg örömökben, anyai ölelésben és nevetésben gazdag gyermekkorát, mely a második életévig tartott, amikor is elhunyt macskája, Bendegúz (fajtája: európai cirmos). Kész szerencse, hogy épp volt nála fotóalbum, mert így könnyebb volt követni kacskaringós életútját. A prózát időnként gitárkísérettel előadott dalrészletek szakították meg, mivel Tiborunk amatőr zenekart is vezet, melynek ő a gitárosa és dalszövegírója. Szövegei olyan mélyek és egyediek, hogy azokon nem hajlandó változtatni senki kedvéért. Az egyik dalának kottáját oda is adta a részemre dedikálva:

Őszbe facsarodik az idő,
Tudom, hogy soha többé nem látom majd már Őt.
Ha látlak: nem csak a szív, a szó is megremeg,
Ilyenkor az ember nem tehet mást, mint béget.
Az ősz könnyeit a tél acélos jege váltja,
Szomorú az ember, ha nincs neki társa.
Fagyott rögök közt botladozva járok én,
Nincs másom, mint a remény.
De szemed a lelkemben még mindig fény,
Mert akit szeretek, az a lény
Vagy.

Sajnos az énekes hangszálait megkárosította a szálloda klímaberendezése (Hotel Éden, ahol nyári munkán volt), valamint a napi egy csomag Terv. Utána balesetek sorozata érte: kificamodott a csuklója, eltört a lába, valamint összejött régi osztálytársával, a háklis Mariannal, aki nem szívesen engedte el kedvesét a Tibor-féle zülött alakok közé. Így hát a zenekar énekes nélkül maradt, keresni kellett valakit a helyére. Jött egy nagyon tehetséges fickó, bizonyos Varga Samu (vegyész), aki szép orgánumával, elegáns megjelenésével, konzervatóriumi végzettségével, bársonyos hangjával ideális lett volna erre a posztra. Az egyik tag fel is kiáltott: jé, tisztára a magyar Glenn Benton! Varga Samu szép orgánuma egészen rá emlékeztet!Ám a rostán így is fennakadt: történt ugyanis, hogy Sámuelünk érzékelte, hogy megdöccen a ritmus. Azt vette a fejébe, hogy a hiányt töltelékszöveggel pótolja, úgy is mint: salalala, óóóóóó, jee-jee-jee, valamint: bom-bom-bomszi bom és subidubi. Tiborunk realizván, hogy biza beleírtak a szent és sérthetetlen dalszövegébe, éktelen haragja gerjedt. Kikapta Samu kezéből a partitúrát, gyorsan hengerré csavarta, és elkezdte vele püfölni az énekesaspiráns ábrázatát. Samci felvette a nyúlcipőt (Reebok) és kimenekült a Szigony utcára. De Tibor még ott is követte! Egészen a Klinikákig csapkodta hátát, csak az volt Sami szerencséje, hogy épp akkor záródtak az ajtók, mikor ő már a metrón volt, Tibi viszont már nem jutott be. De a metrószerelvények kattogása sem nyomhatta el Tibsi szitkozódásait: "Többé a szemem elé ne kerülj!"

-- Ez aztán az érdekes történet! -- kiáltottam fel. -- Bár az előadását meg lehetett volna bolondítani pár fizikaórán esett vicces történettel -- kockáztattam meg egyúttal egy jótanácsot is.

-- Érdekes?! Két órán keresztül még én is ebbe a hitbe ringattam maga, de amikor további három órán keresztül kellett hallgatnom az összes szerelmi csalódását, illetve iskolai esetét. (Egyszer például annyira unta a matematikaórát, hogy elkezdett kukorékolni.) Hallottam a családi nyaralásokról, hobbikról, rokonokról; láttam róluk fényképeket, sőt egy téma köré szerveződő, de érdekességét tekintve fokozódást ígérő egyetemi sztorikban is részem volt. A hatodik óra megkezdésekor Tibor haloványan érzékelni kezdte, hogy talán kicsit sokat beszélt, és ez így nem oké. A következőt mondta: "De természetesen rólad is beszélhetünk. Én nagyon kíváncsi vagyok rád.' Erre nem került sor, mivel épp akkor indult a huszonhatos busz (a csomagokat már előadása alatt összepakoltam), ami a szigeti feljáróig elvitt. Fáradtan, dühödten, de megkönnyebbülve robogtam hazáig a Combinóval.

-- És ezután? -- érdeklődtem merő udvariasságból.

-- Tudtam, hogy a kapcsolatnak nincs jövője, elvittem hát a fiút ismét a Margit-szigetre (a "szerelemszigetre"), és ott andalagva elcsicseregtem a legénynek, hogy én mit utálok -- úgy általában -- a fiúk stílusában, viselkedésében, és hogy milyen jófej az Ákos (akit mindketten ismerünk, és persze egészen más stílusa van, mint Tibornak). Tibor soha többé nem keresett eztán. Miért? Gondolom, magára ismert az általam felsorolt jellemzőkből, úgy 80-95%-ban. Értelmes ember lévén megértette, hogy ez a dolog nem megy. Nem sértődött meg, azóta is jóban vagyunk. Ha néha véletlenül találkozunk: beszélgetünk, semmi baj sincs. Megpróbáltuk, nem sikerült.

Ebben a pillanatban csendültek fel a szabadtéri színpadon a Dinamit ismert dalának sorai: "Örült a lány, mert végre nő / Testében meglágyult a kő." Ez jel volt számomra, hogy fejezzem be a társalgást. Nekem kellett ugyanis vigyáznom Edére, míg Zsolti és nővérem a Dinamit dallamaira andalognak. Nagyon jó alkalmak ezek, hogy Edét okítsam az élet dolgaira, így nem hagyhatom ki egyiküket sem. Könnyes búcsút vettem Hajnalkától (szerelmi csalódására adtam egy Vadász-szeletet), és elbaktattam faházunk felé. Egy újabb fantasztikus történettel gazdagodtam.

Viszontlátásra, kedves olvasók!

ifj. Farkas Gyula

Sodi!!

Ki a fasznak akarsz bizonyítani ezzel a mocskosszájú zsidózásoddal??
Mit akarsz vele elérni?
Egy értelmetlen faszság amit csinálsz.
Miért nem krisnás robotot csinálsz vagy muzulmánt, esetleg keresztényt?
Ezt a bíróságon sem fogod tudni kivédeni semmilyen idióta gyerekes magyarázkodással.
Antiszemitizmusért, rasszizmusért úgy elkaszálnak hogy beszarsz és megmagyarázni sem tudod és neked az fog a legjobban fájni hogy tök jogosan. Legkevesebb 4-en feljelentettek amiről tudok, de ha neked ez megéri......
Inkább valami értelmesebb dologra fordítanád az energiáidat mint az ilyen baromságokra. Kihúzod a gyufát el fogod érni hogy teljesen jogosan rád szállnak és úgy ellehetetlenítenek hogy még anyád is hajléktalan lesz. Mekkora egy fasz vagy te istenem.....

SODI ZSIDÓ!

ifj. Farkas Gyula: szeretnélek egy asztalra kötözni és szögeket verni a koponyádba.

http://naczivadasz.com/index.php?q=content/uj_fajtars_havas_henrik_megtudta_hogy_zsido#comments

fasz

17: Gyula, ha nem fejezed be ezeknek az unalmas és értelmetlen baromságoknak a közlését, feljelentelek.

sodika, arra még nem válaszoltál, hogy elmentél-e arra a masztipartyra

sodi ez te vagy?
http://index.hu/tudomany/2009/11/13/nemi_szervevel_epit_szarpancelt_egy_bogar/

http://books.hu/kepek//60001-70000/62355totb.jpg

nemsoká
http://indexbabok.freeblog.hu/

böff

Cosinus 360 egy kutya történetre

Kedves Blogolvasók!

A "Tavaszi hérics beporzása" fedőnevű hadművelet csúfos kudarca nagyon elkedvetlenített, rosszkedvem pedig csak tovább fokozta, hogy Skolasztikám is egyre lankadóbb kitartást mutat a Carmichael-féle (máig bizonyítatlan) sejtés megoldásában. Kedvesem újabban naphosszat csak ül a gép előtt (múltkor a felvi.hu-ra is elnézett), egész nap mord, tréfás történeteimre penig csak ajakbiggyesztéssel válaszol. Mondjuk ez nem nagy baj, hiszen találok én nálánál jobb közönséget is, például Titeket, nyájas olvasóim.

Történt egyszer -- a múlt homályába vesző gymnasiumi éveim alatt --, hogy tréfás kedvű barátunk, Gyenes Tibi ismét kétesre állt számtan- és mértanból. Sajnos fennált a veszély, hogy ötösnél rosszabb osztályzat esetén elúszik -- no nem a motorcsónak -- , hanem a Csepel kempingcanga, amit édesapja ígért neki. Nagyon óhajtván a bicót, Tibi barátunk ismét cselhez folyamodott. Kifigyelte, mikor folyosóügyeletes Cosinus tanár bá (nem ám ez az igazi neve!), és hozzákezdett terve megvalósításához. A tízpercben megjelent a folyosón, hogy az alábbi matektréflit adja elő ott várakozó diáktársainak:

-- Hogyan lelte halálát Cauchy? -- remélvén, hogy ha ezt a tanár meghallja, talán felfigyel Tibi matematikai kvalitásaira, hiszen tudvalevő, hogy Cauchy munkássága 12.-es anyag, ráadásul faktos!

-- Na hogyan? -- érdeklődött a bámész kompánia.

-- Kapott a hátába egy szappanoperát!

A társaság -- vesztére -- nevetni kezdett, no nem a műveletlenség okán, hanem, hogy elkerülje a poén meg nem értéséből akadó blamage-t. Sajnos, mikor ez az adoma elhangzott, Cosinus tanár bá épp egy rendbontást realizált (Abu és Hernyó bablabdával lerúgták Samu, a csontváz fejét), így figyelmét más kötötte le. (NB: a labdázásból Cos két pí lett, vagyis a két csirkefogó per capita egyessel gazdagodott).

Közben a villanycsengő is megszólalt, tehát a kacagó társaság feloszlott. A tanár úr is elment, hogy órát adjon, de án még időben elkaptam fehér köpenyének ujját, és felvilágosítottam őt Tibi üvöltő tuskóságáról. A tanár úr -- mint az tudomásomra jutott -- nem nagyon tudta megtartani az órát, mert minduntalan a Geom. fgy. mögé kellett rejtenie fel-feltörni készülő nevetését, így előadást sem tudott tartani. Ezért inkább röpfelmérőt íratott az osztállyal.

S hogy mi történt Tibivel? Mondanom sem kell, a Csepel canga nem került tulajdonába, így továbbra is rollerrel volt kénytelen közlekedni. Vicces történeteivel csak az utcán lófráló kóbor kutyákat (név szerint: Pumukli, Pötyi és Caesar) tudta szórakoztatni. De legalább megerősödtt a lábizma! Karizmához viszont matektudás is szükségeltetne!

Nagyszerű, ugye?

Üdvözlettel:

ifj. Farkas Gyula

a BME mérnök-fizikus szakának szeptembertől negyedéves hallgatója

SoDI mi a faszért kell folyton magyarázkodnod?

http://sodika.tumblr.com/post/244077683/te-kurtad-el-tomcat

Látom, semmi humorérzéked nincs.