Az indító cikkre reagálva, illetve arra, hogy milyen lehetőségeim voltak a reagálásra, arra csak egy példa, hogy a kurucinfó nem volt hajlandó leközölni az alábbi válaszcikkemet.
Arra kérlek, hogy az alábbi írásomat teljes terjedelmében közölni szíveskedjél - igyekszem rövidre venni -, nem csak a személyes megtámadtatásom okán, hanem a "hallgattassék meg a másik fél is" elve és a tisztesség alapján.
Takács András: Egy kuruc ne labanckodjon
A kurucz.infó a nemzeti radikális tábor számára egy meghatározó és befolyásos internetes lap, amely sajátos és markáns véleményével sokszor belecsap a lecsóba, nem törődve azzal, hogy kit hogyan és milyen módon mocskol be, hogy milyen tények alapján hozza meg ítéletét.
"Tovább kavar Tamás Károly, Takács András és Satu, Toroczkai szakít" című írás is ilyen. (Az írásom végén olvasható.)
Mivel nem tudom, hogy ki a szerzője az ominózus írásnak, ami azt sejteti, hogy szerkesztőségi véleményként maga a főszerkesztő írta, vagyis Te, ha meg nem, akkor elnézésedet kérem. Egyben egy ilyen személyeskedő, hamis és félinformációktól hemzsegő lejárató iromány esetében illik a szerzőnek megneveznie magát. Ennyit a bátorságról! De nézzük a tényeket.
Ha nem vettétek volna észre, nem kavarok, hanem éppenséggel háttérbe vonultam, mivel nem akartam a velem szemben indított rágalomhadjárattal tovább nehezíteni az általam oly fontosnak tartott folyamat sikerét.
Igaz, hogy Gonda László minden nyilvános fórumon megrágalmazott "sikkasztással", amiért neki felelnie kell majd a bíróságon. Hisz ő tudja a legjobban, hogy ki kezelte a pénzt, hogy ő is milyen felelőtlenül járt el az egyik esetben. Hogy milyen célzattal tette, azt nem nehéz kikövetkeztetni. Mert hogy nem az egység megtartása érdekében tette, az már biztos. Azt még nem tudtam eldönteni, hogy butaságból tette mindezt, vagy hivatásból.
Tévedés, illetve hamis információ, hogy az MSZP-s Nagy Sándor szakszervezeti titkára lettem volna. De az igaz, hogy az MSZOSZ elnökének, Nagy Sándornak voltam az elnöki tanácsadója 1990 augusztusától 1992 szeptemberéig, amit ha nem is büszkén, de vállalok, annál is inkább, mivel talán sikerült tennem valamit azért, hogy ne az SZDSZ-es liberális szakszervezet uralja le a szakszervezeti mozgalmat. Csak megjegyzem, hogy a szakszervezeti mozgalom jelenlegi állapotáért leginkább a rendszerváltó politikai elit a felelős.
Az én megbízásomból, de még az én tudtommal sem gyűjthetett pénzt Toroczkai László nevében "Satu", de még "Manó" sem, mert nem vagyok olyan viszonyba velük, ami erre feljogosíthatta volna őket. Toroczkai Lászlóval pedig igen hogyha tudomásomra jut ez az eset, amiről november 25-én értesültem. Ha meg ilyeneket hall valaki felőlem, akkor miért nem kérdez meg engem?
Mint ahogy egyetlen embert sem, úgy mást sem hoztam be a Kossuth térre, nem hogy Körösi Imrét vagy Laczner "Satu" Ferdinándot. Ezek a személyek egy spontán demonstráció résztvevői voltak, és tették azt, amit tettek. Minden esetre szeretném leszögezni, hogy én szeptember 27.-től voltam a Kossuth téri tüntetés felelős szervezője. Ha úgy tetszik, akkor "hozott anyagból" voltam kénytelen dolgozni.
Hogy mivel vádolnak még, azt csak emlékeztetőül írom le, hogy teljes legyen a kép. 'Elárultam a Kossuth teret, mert kihívtam az embereket a térről'. Az igazság kedvéért nem árt emlékezni arra a lényeges körülményre, hogy a köztársasági elnök október 20-i nyilatkozata szerint a békés tüntetőknek joguk van a Kossuth téren maradni még 23-án is, mely teljesen más helyzetet teremtett. Az addigi tárgyalások részünkről megszakadtak, mivel nem fogadtuk el a 100 főben maximalizált létszámot, és a nagysátor lebontására vonatkozó igényt. Ezeken a tárgyalásokon részt vett Molnár Tamás, Gonda László, Dr. Grespik László, illetve egy-egy alkalommal Bene Gábor és Gyökös László. Hogy világos legyen, 2006. október 20-án reggel még nem volt megállapodás a tüntetők és a BRFK között. Ezért volt mindeddig az az álláspontom, hogy meg kell védenünk a teret.
21-én és 22-én éjjel a Kossuth téren a sorompónál volt egyeztetés a rendőrséggel, amit Lapid Lajos nem tárgyalásnak minősített, hanem egyeztetésnek. Itt az első ajánlat az volt, hogy a teret kb. 2 órára hagyjuk el, és a 5-6 fős tűzszerész csapatot ugyanannyi rendező kísérje el az átvizsgálás idejére, és annak végeztével visszamehetünk. Ekkor ajánlottuk fel, hogy magunk tesszük ki azokat a veszélyes eszközöket, aminek a listáját átadták, s amit egy külön elkerített helyre visznek a védett személyek Kossuth téri tartózkodásának idejére. Ezen a megbeszélésen jelen volt Gonda László és Veres Csaba is, amiről a felelős szervezőket tájékoztattam. A tér ideiglenes elhagyásával ők is egyetértettek. Ennek alapján kezdtük meg az előkészületeket. 22-én éjjel már abba is belementek a rendőrök, látva a nagyfokú felháborodást, hogy a "sátorgazdák" is benn maradhatnak. Ezt az egyezséget rúgta fel Lapid Lajos éjjel fél kettőkor mondván, mindenkinek el kell hagynia a teret, és majd az átvizsgálás után visszamehetünk. Ekkor már jöttek az információk, hogy több ezer kommandós vár bevetésre. Még ekkor sem gondoltam, hogy a köztársasági elnök ígéretével és akaratával szemben az a politikai döntés született, hogy a Kossuth téri tüntetést fel kell számolni. Akkor vált számomra világossá mindez, amikor a Garibaldi utca sarkánál nem állhattunk meg. Ekkor kiáltottam bele a nagy magyar éjszakába: Most szűnt meg a demokrácia Magyarországon! Mindezek alapján ismételten kijelentem, az, hogy én mint egyszemélyi felelős a velem egyetértőkkel közösen kihívtuk az embereket a térről, nem árulás volt, hanem józan politikai döntés, mert ha nem így teszünk, akkor nem beszélhetnénk még ma is békés és jogszerű tüntetésről. A morális forradalmunk politikailag bukott volna meg, mert olyan érvrendszert kínáltunk volna fel a médiakomiszároknak, amit aligha tudtunk volna kivédeni.
'Elárultam a Kossuth teret - a forradalmat -, mert suttyomban lepaktáltam a rendőrökkel'. Hogy ez mennyire nem igaz, arra csak egy-két tény, amit eddig nem hoztam nyilvánosságra csak azért, mert a személyemnél fontosabbnak tartottam a Kossuth téren elindult folyamatok sikerét. A rendőrség - Lapid főrendőr - a második tárgyalás után már megtalálta azt az ügyvivő társamat, akinél elérte azt, mondván, hogy a "Takáccsal nem lehet tárgyalni!" (Na miért?!), hogy a felelős szervezői feladatoktól fosszon meg a Magyar Nemzeti Bizottság 2006 ügyvivő testülete. E cél érdekében még arra is képes volt az illető, hogy a másik két ügyvivő nevét aláhamísítsa beadványán. (Bizonyítékaim vannak!)
A másik ilyen eset, amiről az "Engelmann-féle" hangfelvétel (Jobbinfó) kapcsán értesültem, hogy 2006. október 20-án a "Parlament Café"-ban titkos tárgyalás folyt a hátam mögött a főrendőrök és két Kossuth téri "prominens" személy között az október 23-i ünneppel kapcsolatosan, akik meg is állapodtak valamiben. Hogy miben, arról konkrétumot nem tudok, csak sejtem. Az illető személy több ember előtt ismételten beismerte ezen tárgyalás tényét.
Krasznai-féle súlyos vád ellenem, hogy Orbán Viktor szeptemberi Kossuth téri beszédére nem "politikusan" reagáltam (erősen kritizáltam), és ezzel elriasztottam a Fideszeseket. Ezt a kérdést így is lehet kezelni, de az igazi árulás az lett volna, ha szó nélkül hagyjuk O.V. azon nyilatkozatát, hogy a Gyurcsány elleni konstruktív bizalmatlansági indítvány megoldás, meg hogy a "nemzeti carta" elindítása elégséges. Megjegyzem O.V. két óriási hibát követett el a Kossuth tér kapcsán. Egyrészt ezzel a beszédével, mert keresztbe verte a morális forradalmunkat, a másikat meg akkor, amikor nem állt az Astoriánál a rohamrendőrök elé, hanem otthagyta a "népét" szétlövetni.
Hogy ezeket a mögöttes eseményeket nyilvánosságra hozom, azt nem elsősorban önmagamért teszem, hanem közös ügyünk védelmében. Mert hogyan harcolhatnék egy olyan ügyért, amiért évek óta küzdök, ha hagyom "szarrá verni" "tapétaforradalmárok", mikrofománok, őrült anarchisták, fellegjárók, gyűlölettől felpuffadt entellektüelek által?! Lelkiismeretem tiszta, ezért bárkinek a szemébe merek nézni.
Üzenem az ellenem áskálódóknak, küldött és megvett "forradalmároknak", hogy nem magamért, de a hazámért soha nem adom fel. A sakálok üvölthetnek. - Csak csínján az öreg oroszlánnal!
A Kuroc.infonak csak annyit, hogy ne labanckodjon, mert még úgy marad.
Tisztelt Levelezők!
Az indító cikkre reagálva, illetve arra, hogy milyen lehetőségeim voltak a reagálásra, arra csak egy példa, hogy a kurucinfó nem volt hajlandó leközölni az alábbi válaszcikkemet.
Most ismét ilyen helyzetben vagyok.
Ezért ime a következő: http://szmm.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=1536
-----------------------------------
Takács András: Egy kuruc ne labanckodjon
Dátum: 2006. november 26. vasárnap, 21:44 Szerző: akac
Publicisztika
Kuruc.info főszerkesztőjének
Molnár Balázsnak
Tisztelt Balázs!
Arra kérlek, hogy az alábbi írásomat teljes terjedelmében közölni szíveskedjél - igyekszem rövidre venni -, nem csak a személyes megtámadtatásom okán, hanem a "hallgattassék meg a másik fél is" elve és a tisztesség alapján.
Takács András: Egy kuruc ne labanckodjon
A kurucz.infó a nemzeti radikális tábor számára egy meghatározó és befolyásos internetes lap, amely sajátos és markáns véleményével sokszor belecsap a lecsóba, nem törődve azzal, hogy kit hogyan és milyen módon mocskol be, hogy milyen tények alapján hozza meg ítéletét.
"Tovább kavar Tamás Károly, Takács András és Satu, Toroczkai szakít" című írás is ilyen. (Az írásom végén olvasható.)
Mivel nem tudom, hogy ki a szerzője az ominózus írásnak, ami azt sejteti, hogy szerkesztőségi véleményként maga a főszerkesztő írta, vagyis Te, ha meg nem, akkor elnézésedet kérem. Egyben egy ilyen személyeskedő, hamis és félinformációktól hemzsegő lejárató iromány esetében illik a szerzőnek megneveznie magát. Ennyit a bátorságról! De nézzük a tényeket.
Ha nem vettétek volna észre, nem kavarok, hanem éppenséggel háttérbe vonultam, mivel nem akartam a velem szemben indított rágalomhadjárattal tovább nehezíteni az általam oly fontosnak tartott folyamat sikerét.
Igaz, hogy Gonda László minden nyilvános fórumon megrágalmazott "sikkasztással", amiért neki felelnie kell majd a bíróságon. Hisz ő tudja a legjobban, hogy ki kezelte a pénzt, hogy ő is milyen felelőtlenül járt el az egyik esetben. Hogy milyen célzattal tette, azt nem nehéz kikövetkeztetni. Mert hogy nem az egység megtartása érdekében tette, az már biztos. Azt még nem tudtam eldönteni, hogy butaságból tette mindezt, vagy hivatásból.
Tévedés, illetve hamis információ, hogy az MSZP-s Nagy Sándor szakszervezeti titkára lettem volna. De az igaz, hogy az MSZOSZ elnökének, Nagy Sándornak voltam az elnöki tanácsadója 1990 augusztusától 1992 szeptemberéig, amit ha nem is büszkén, de vállalok, annál is inkább, mivel talán sikerült tennem valamit azért, hogy ne az SZDSZ-es liberális szakszervezet uralja le a szakszervezeti mozgalmat. Csak megjegyzem, hogy a szakszervezeti mozgalom jelenlegi állapotáért leginkább a rendszerváltó politikai elit a felelős.
Az én megbízásomból, de még az én tudtommal sem gyűjthetett pénzt Toroczkai László nevében "Satu", de még "Manó" sem, mert nem vagyok olyan viszonyba velük, ami erre feljogosíthatta volna őket. Toroczkai Lászlóval pedig igen hogyha tudomásomra jut ez az eset, amiről november 25-én értesültem. Ha meg ilyeneket hall valaki felőlem, akkor miért nem kérdez meg engem?
Mint ahogy egyetlen embert sem, úgy mást sem hoztam be a Kossuth térre, nem hogy Körösi Imrét vagy Laczner "Satu" Ferdinándot. Ezek a személyek egy spontán demonstráció résztvevői voltak, és tették azt, amit tettek. Minden esetre szeretném leszögezni, hogy én szeptember 27.-től voltam a Kossuth téri tüntetés felelős szervezője. Ha úgy tetszik, akkor "hozott anyagból" voltam kénytelen dolgozni.
Hogy mivel vádolnak még, azt csak emlékeztetőül írom le, hogy teljes legyen a kép. 'Elárultam a Kossuth teret, mert kihívtam az embereket a térről'. Az igazság kedvéért nem árt emlékezni arra a lényeges körülményre, hogy a köztársasági elnök október 20-i nyilatkozata szerint a békés tüntetőknek joguk van a Kossuth téren maradni még 23-án is, mely teljesen más helyzetet teremtett. Az addigi tárgyalások részünkről megszakadtak, mivel nem fogadtuk el a 100 főben maximalizált létszámot, és a nagysátor lebontására vonatkozó igényt. Ezeken a tárgyalásokon részt vett Molnár Tamás, Gonda László, Dr. Grespik László, illetve egy-egy alkalommal Bene Gábor és Gyökös László. Hogy világos legyen, 2006. október 20-án reggel még nem volt megállapodás a tüntetők és a BRFK között. Ezért volt mindeddig az az álláspontom, hogy meg kell védenünk a teret.
21-én és 22-én éjjel a Kossuth téren a sorompónál volt egyeztetés a rendőrséggel, amit Lapid Lajos nem tárgyalásnak minősített, hanem egyeztetésnek. Itt az első ajánlat az volt, hogy a teret kb. 2 órára hagyjuk el, és a 5-6 fős tűzszerész csapatot ugyanannyi rendező kísérje el az átvizsgálás idejére, és annak végeztével visszamehetünk. Ekkor ajánlottuk fel, hogy magunk tesszük ki azokat a veszélyes eszközöket, aminek a listáját átadták, s amit egy külön elkerített helyre visznek a védett személyek Kossuth téri tartózkodásának idejére. Ezen a megbeszélésen jelen volt Gonda László és Veres Csaba is, amiről a felelős szervezőket tájékoztattam. A tér ideiglenes elhagyásával ők is egyetértettek. Ennek alapján kezdtük meg az előkészületeket. 22-én éjjel már abba is belementek a rendőrök, látva a nagyfokú felháborodást, hogy a "sátorgazdák" is benn maradhatnak. Ezt az egyezséget rúgta fel Lapid Lajos éjjel fél kettőkor mondván, mindenkinek el kell hagynia a teret, és majd az átvizsgálás után visszamehetünk. Ekkor már jöttek az információk, hogy több ezer kommandós vár bevetésre. Még ekkor sem gondoltam, hogy a köztársasági elnök ígéretével és akaratával szemben az a politikai döntés született, hogy a Kossuth téri tüntetést fel kell számolni. Akkor vált számomra világossá mindez, amikor a Garibaldi utca sarkánál nem állhattunk meg. Ekkor kiáltottam bele a nagy magyar éjszakába: Most szűnt meg a demokrácia Magyarországon! Mindezek alapján ismételten kijelentem, az, hogy én mint egyszemélyi felelős a velem egyetértőkkel közösen kihívtuk az embereket a térről, nem árulás volt, hanem józan politikai döntés, mert ha nem így teszünk, akkor nem beszélhetnénk még ma is békés és jogszerű tüntetésről. A morális forradalmunk politikailag bukott volna meg, mert olyan érvrendszert kínáltunk volna fel a médiakomiszároknak, amit aligha tudtunk volna kivédeni.
'Elárultam a Kossuth teret - a forradalmat -, mert suttyomban lepaktáltam a rendőrökkel'. Hogy ez mennyire nem igaz, arra csak egy-két tény, amit eddig nem hoztam nyilvánosságra csak azért, mert a személyemnél fontosabbnak tartottam a Kossuth téren elindult folyamatok sikerét. A rendőrség - Lapid főrendőr - a második tárgyalás után már megtalálta azt az ügyvivő társamat, akinél elérte azt, mondván, hogy a "Takáccsal nem lehet tárgyalni!" (Na miért?!), hogy a felelős szervezői feladatoktól fosszon meg a Magyar Nemzeti Bizottság 2006 ügyvivő testülete. E cél érdekében még arra is képes volt az illető, hogy a másik két ügyvivő nevét aláhamísítsa beadványán. (Bizonyítékaim vannak!)
A másik ilyen eset, amiről az "Engelmann-féle" hangfelvétel (Jobbinfó) kapcsán értesültem, hogy 2006. október 20-án a "Parlament Café"-ban titkos tárgyalás folyt a hátam mögött a főrendőrök és két Kossuth téri "prominens" személy között az október 23-i ünneppel kapcsolatosan, akik meg is állapodtak valamiben. Hogy miben, arról konkrétumot nem tudok, csak sejtem. Az illető személy több ember előtt ismételten beismerte ezen tárgyalás tényét.
Krasznai-féle súlyos vád ellenem, hogy Orbán Viktor szeptemberi Kossuth téri beszédére nem "politikusan" reagáltam (erősen kritizáltam), és ezzel elriasztottam a Fideszeseket. Ezt a kérdést így is lehet kezelni, de az igazi árulás az lett volna, ha szó nélkül hagyjuk O.V. azon nyilatkozatát, hogy a Gyurcsány elleni konstruktív bizalmatlansági indítvány megoldás, meg hogy a "nemzeti carta" elindítása elégséges. Megjegyzem O.V. két óriási hibát követett el a Kossuth tér kapcsán. Egyrészt ezzel a beszédével, mert keresztbe verte a morális forradalmunkat, a másikat meg akkor, amikor nem állt az Astoriánál a rohamrendőrök elé, hanem otthagyta a "népét" szétlövetni.
Hogy ezeket a mögöttes eseményeket nyilvánosságra hozom, azt nem elsősorban önmagamért teszem, hanem közös ügyünk védelmében. Mert hogyan harcolhatnék egy olyan ügyért, amiért évek óta küzdök, ha hagyom "szarrá verni" "tapétaforradalmárok", mikrofománok, őrült anarchisták, fellegjárók, gyűlölettől felpuffadt entellektüelek által?! Lelkiismeretem tiszta, ezért bárkinek a szemébe merek nézni.
Üzenem az ellenem áskálódóknak, küldött és megvett "forradalmároknak", hogy nem magamért, de a hazámért soha nem adom fel. A sakálok üvölthetnek. - Csak csínján az öreg oroszlánnal!
A Kuroc.infonak csak annyit, hogy ne labanckodjon, mert még úgy marad.
2006. nov. 26.