A 24 évnél fiatalabbak több mint 80%-a nem dolgozik. - szörnyülködik a Népszabadság.

Lehet, hogy rossz körökben mozgok, de én tényleg őszintén meglepődök, ha olyan emberrel találkozom, akire egyszerre ráillik az alábbi három pont:

  1. Harminc év alatti
  2. Nincs diplomája
  3. Nem tanul

Kövezzetek meg, de én nem érzem olyan óriási problémának, ha a fenti profilba tartozó fiatalok kisebbségbe szorulnak. A Japán siker mögött is azt látjuk, hogy természeti erőforrások híján sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek az emberi tényezőre, mint bármi másra. Többek között az értékteremtésre beállított, kiművelt emberfők sora az, ami a gazdasági hatalmak közé emelte őket.

Hiába tanultam, csak sírni tudok, mint a fürdős kurvaSzemély szerint a falra tudok mászni attól, ha valaki azzal jön, hogy Magyarország jelenlegi fejlettsége mellett felesleges ide ennyi szakember, mert ebből is csak a Kovács László-féle "merjünk kicsit lenni" szlogent hallom ki. Azzal persze én sem vitatkozom, hogy a mennyiség erősen a minőség rovására megy, de ha elfogadjuk azt a tényt, hogy az életben sokkal nagyobb súllyal esik latba az emberi rátermettség, mint az előképzettség, akkor máris nem tűnik olyan hatalmas gyalázatnak, ha azonos papírral a kezében is differenciálódik a kép, hiszen miért ne lehetnének a mérnökök között is hasonló arányban életképtelen vesztesek, mint bármely, egyébként sikerrel végezhető szakma művelői között? Nem hiszem, hogy ebben az esetben az lenne a probléma gyökere (pedig ilyen hangokat is hallani), hogy az illető jelenlegi szakmája helyett szakmunkásként sokkal inkább örömét lelné a kétkezi munkában, most viszont boldogtalan, mert nem találja meg a helyét, hisz elrontották, és így az alsóbbrendű elfoglaltságok már derogálnak neki, elvégre szerintem ehelyett az esetek többségében egyszerűen arról van szó, hogy az illető egy vesztes egyéniség. Ugyanakkor abban is biztosak lehetünk, hogy képzetten még így is több hasznára van a közösségnek, mint ha bunkó, olvasni nem tudó vesztes lenne.

A szociológusok szerint a másik nagy probléma - és a Népszabi cikk is erre helyezi a hangsúlyt - a munkamorál, vagyis hogy a fiatalok nem ismerik a kemény munka örömét. Bezzeg a Belgáknál háromnegyedük melózik, még suli mellett is! Hűűű!

Jómunkásember esszíjjaJa, kérem, Belga jövedelmek mellett lehet, hogy én sem blogolásra pazarolnám az időmet napi több órában, hanem örömmel pörögnék. Mivel azonban ebben a városban nincs semmilyen, valóban értelmes lehetőség, ahol a munkaerőm áruba bocsátását össze tudnám egyeztetni a céljaimmal, így a saját külön utamat járom, és a saját birodalmamat építgetem, melynek ez a blog is része (hogy most mire gondolok, azt részletesen majd valamikor máskor fejtem ki).

Nem tudok őszintén elítélni senkit, aki húzza a száját, amikor meghallja, hogy napi 8 órás gürcöléssel mindössze havi 100 ezer forintot kaphatna kézhez. Elvégre én is úgy vagyok vele, hogy nem igazán vagyok képes elképzelni, milyen lehet az, amikor valaki napi rendszerességgel csinál bármit is egyfolytában nyolc órán keresztül, de abban biztos vagyok, hogy ez olyan hatalmas áldozat lenne a jelenlegi életvitelemhez képest, hogy teljesen értelmetlen lenne olyan munkakörben végezni ezt, ami még arra is alkalmatlan, hogy kényelmes egzisztenciát biztosítson nekem.

Ami pedig a munkanélküliek (pontosabban diplomás munkanélküliek) problémáját illeti, azt senki nem vonja kétségbe egy pillanatig se, hogy a magas iskolázottság erősen csökkenti ennek az esélyét, és bár a személyesen megélt valóság sokszor különbözik az általános statisztikáktól, de én amondó vagyok, hogy ha már fel kell tölteni a kispadot, sokkal erősebb a csapat, ha még ott is jó játékosok ülnek.

MunkaklubA magam részéről különben sem tartom akkora problémának a munkanélküliség kérdését, hiszen a magyar gazdaság adatai világosan jelzik, hogy még az alacsony foglalkoztatás dacára is virágoznak a valós tevékenységet végző vállalatok. Afelé haladunk, hogy egyre kevesebb ember kell ugyanannyi érték megteremtéséhez mint néhány évtizede, és ha örökre magunk mögött akarjuk hagyni a szocializmus kapun belüli munkanélküliségének az emlékét, akkor világosan kell látnunk, hogy nem feltétlenül hátrány a segélyezettek magas száma sem, elvégre még mindig olcsóbb megoldás lehet eltartani őket, mint viselni egy olyan félmegoldás pénzügyi terheit, ami kizárólag veszteségesen lehet képes bekapcsolni őket bármilyen munkafolyamatba. Drága pótcselekvés az "elesetteknek". Őket is feleslegesen szívatjuk, és akkor már jobb, ha nem csinálnak semmit. Kifizetődőbb.

A magam részéről a jövőt úgy képzelem el, hogy 15-20% tehetséges és szorgalmas ember méltán gyarapodik innovatív megoldások alkalmazásával, vagy becsületes, és profi szakmunkával, a maradék négyötöd pedig segélyezett, ami mindenkinek jobb, mert így legalább nincsenek láb alatt.

Orbán a munkáról magyarázAmikor Orbán Viktor a tavaszi választási kampányban azzal jött, hogy egy munkaalapú társadalmat kell felépíteni, akkor én erősen vakarni kezdtem a fejemet, és az a kérdés visszhangzott az agyamban, hogy "jó, jó, haver, de mégis... MI AZ A MUNKA?!" Abban egyetértünk, hogy egy olyan ország kellene, amely fejlődik, és gyarapodik, azonban én ezt úgy képzelem el, hogy mindenki olyan helyre orientálja magát ebben a rendszerben, ahol a személyes kvalitásai alapján legnagyobb hasznára lehet a többieknek, ha ezt pedig a teljes passzivitással, és láblógatással tudja betölteni, akkor ne szörnyülködjünk el ezen, elvégre ha a gazdasági mutatók nem teszik szükségessé az ilyen emberek tevékeny bekapcsolását a folyamatokba, akkor mindannyiunk hosszú távú közös érdeke, hogy kiszolgáljuk ezt az ország virágzását jelentő trendet.

Aki motivált tehetség, az amúgy is meg fogja találni a maga helyét, akinek pedig csak tönkretennénk az életét azzal, hogy értelmetlen erőfeszítésekre kényszerítjük, annak szintén csak jót teszünk a mellőzéssel.

Az megint más kérdés, hogy megfelelő ösztönzéssel ezen emberek nagy részét is értékteremtésre lehetne sarkallni, ehhez azonban nem morális elvek szajkózásán, vagy gazdasági kényszeren (segélymegvonáson) keresztül vezet az út, hanem megfelelő, valóban konstruktív motiváló programokon át, melyek perspektívát nyújthatnak nekik, de olyan módon, hogy közben nem sértjük meg a büszkeségüket olyan értelmetlen látszatmegoldásokkal, amilyen munkákat még egyszerű gépek is el tudnák végezni helyettük. (Egy illegális szemétdomb felszámolása sokkal hatékonyabb lehet markológépekkel, mint magukban kapirgáló közmunkásokkal).

Sok munkának van értelme, de az önmagáért való munka mindig értelmetlen.

Éppen ezért irritál, ha valaki ilyen munka mellett próbál érvelni.

By SoDI


 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!