Rendőrterror budapestenNekem, mint akit elhurcoltak, megvertek, és meggyanúsítottak a mindent olvasás nélkül (!) aláíró (< kattints a részletekhez) rendőrök október 23-án, illene igencsak sarkos véleményen lennem az '56-os ünnepségeket vérbe fojtó rendőrterroristák ámokfutása, és az ennek nyomán elindult koncepciós eljárások kapcsán, most mégis arra teszek kísérletet, hogy megtaláljam az arany középutat, mely valahol félúton van a Gergényi -és a Morvai-féle vonal között. Lássuk először a gonoszokat, utána a jókat,végül pedig engem, a konzervatív realistát.

A Gergényi-féle vonal

  1. Gergényi álláspontja szerint minden az előírások szerint történt, senkinél nem volt vipera, akinek pedig mégis egyedi panasza lenne, az forduljon bizalommal az ügyészséghez. (Ez nyilván a legcinikusabb, a legsötétebb kommunista időket idéző megközelítés.)
  2. Gyurcsány szerint a rendőrség "összességében" helyesen járt el, és megnyugtatással tölti el, hogy ilyen gyorsan visszaállították a rendet. Hozzátette még, hogy a jövőben is hasonló határozottságot vár el.
  3. A legújabb a nyomozó ügyészség álláspontja. Eszerint a Fidesz-nagygyűlés résztvevői október 23-án maguk vállalták a kockázatot, hogy a jogellenes tüntetők közé keverednek, és emiatt a rendőrség erőszakot alkalmaz velük szemben. Bizony.

Röviden összefoglalva, aki aznap az utcán sétált, az tudatosan vállalta a kockázatot, maradt volna otthon a forradalom 50-edik évfordulóján, mint egy rendes nyárspolgár, minden a legnagyobb rendben folyt, nincs itt semmi látnivaló.

A Morvai-féle vonal

  1. A rendőrség többnyire nem is tüntetőket, hanem ártatlan járókelőket vert véresre, nyomorított -és gyanúsított meg. Az eredmény: végleg megmaradó nyomok, és a koncepciós perek miatt derékba tört életek. Ezért a politikai felelősök megtalálása mellett a legjobb megoldás a közkegyelem, az eljárások azonnali beszüntetése.
  2. A legújabb dolog Athina tervezett alapítványa, melynek célja azon emberek segítése lenne, akiket ez a diktatúrába hajló rendszer a 'szabad véleménynyilvánításuk miatt kikezd, és a politikailag átszínezett rendőrség, illetve más hatalmi szervek asszisztálása mellett megpróbál elhallgattatni, ellehetetleníteni, állásától, vagyonától, végső esetben pedig személyes szabadságától megfosztani', tehát azok mellé állna, akiket  'atrocitások értek', akiket 'szabadságuktól, állásuktól, tanulási lehetőségüktől, önbecsülésüktől megfosztottak'.
    Ez nyilván annyival lenne több dr. Gaudi-Nagy Tamás NJA Alapítványánál, hogy ő elsősorban gyülekezési jogot érintő perekre koncentrál, és így Tomcat-et már nem is vállalta.

Ahogyan SoDI látja

 

Hibák a Gergényi-féle vonalban

  1. Azt, hogy mi történt az utcán, kár letagadni, mindenki pontosan látta. Gergényi Ceaucescu-módi falhoz állítást érdemelne egy rendes nemzeti rendszerváltás alkalmával, Gyurcsány pedig hasonló nyilvános népbírósági pert, mint amilyenben anno Szálasit részesítették a komcsik.
  2. Semmiképpen sem beszélhetünk a sebesültek és az elhurcoltak kapcsán osztott felelőségről, elvégre ezek az emberek elsősorban a magyar kormány meghívását fogadták el akkor, amikor utcára mentek. Az, hogy csatlakoztak a legnagyobb ellenzéki párt gyűléséhez is, teljesen természetes. Mindkét esetben ugyanis a rendőrségnek lett volna feladata , hogy garantálja ezeknek az embereknek a biztonságát, ők viszont homlokegyenest ennek ellenkezőjét tették.
  3. Hogy ez mennyire nem volt európai megoldás, jól jelzi, hogy Bene irányítása alatt teljesen más volt az oszlatás módja. (Bár március 15-én is történtek túlkapások, elég csak megnézni, hogyan rohant le az erőszakos rendőrhorda egy ártalmatlan biciklistát. A juj.hu-n a "bicikli" szóra rákeresve érhető el erről egy videó).

Hibák a Morvai-féle vonalban

  1. A közkegyelem, és az eljárások azonnali beszüntetése nagyon rossz megoldás, mert nem nyújt lehetőséget arra, hogy egyenként tisztázni lehessen az ügyben érintettek személyes szerepét. Egy igazi úriember nagyon érzékeny arra, ha folt esik a becsületén, velünk pedig pontosan ez történt! Én lennék a legjobban felháborodva, ha amnesztia keretében, vagy bizonyíték hiányában szüntetnék meg a büntetőeljárást, ugyanis bár ez azt jelentené, hogy nem kell a törvényi szankciótól tartanom, de a szégyenfolt örökre rajtam maradna. Ha így történne, rögtön fellebbeznék, és kérném a vizsgálat rendes lefolytatását. Ne merjék az ellenem folyó eljárást csak úgy megszüntetni! Miután gyanúba kevertek, a legkevesebb, hogy végigviszik az ügyet, és megállapítják a bűncselekmény hiányát! Még egy állami szerv sem teheti meg, hogy besároz valakit! Tessék megnyugtatóan tisztázni a nevemet, ne pedig kidobni azzal, hogy "bocs, nem biztos, hogy így volt", meg különben is "zavaros napok voltak".  Morvai néni azt akarja elérni, hogy minket ilyen válaszokkal sértsenek meg, én pedig ezt felháborítónak tartom! Ez nem csak jogi folyamat, hanem a mi emberi tisztességünkről is szól, éppen ezért a jogi rész lezárásával még rajtunk marad a szégyen, én pedig egy ilyen helyzetet soha nem tudnék elfogadni! Ezért NEM kell amnesztia, és NEM kell az eljárások beszüntetése sem!
  2. Atthina sötét országképével szemben én nem érzem úgy, hogy a hétköznapokban bármilyen hátrány ért volna október 23 miatt. Nem tapasztaltam, hogy bárki meg akarna fosztani a tanulástól, vagy rám szálltak volna a vállalkozásom miatt. Miután néhány gyakorlatról már túl sokat hiányoztam volna a rendőrségi őrizetem miatt, az üggyel kapcsolatos irataimat leadtam az ELTE kari tanulmányi osztályán, és néhány tanárnál is. Kicsit sem nehezítették meg a dolgomat! SŐT! Nem csak hogy nem toltak ki velem, de kivételesen kedvesnek, és segítőkésznek mutatkoztak mind!
    Az ellenem folyó büntetőeljárás során sem tapasztaltam azt, hogy a blogom miatt hátrány érne, pedig nyilván ráálltak a nyomozók, miután a polgári nevemre rákeresve az első helyen dobja ki a Google ezt a helyet, és (konkrét visszajelzések alapján) azóta is lett néhány magasrangú rendőr olvasóm, hogy elkezdtem mindenféle beadványokkal baszogatni a BRFK-t a Kossuth téri kordon ügyében.
    Ilyenformán nem feltétlenül érzem hiánypótlóan szükségesnek egy, a politikai meghurcoltak segítségét zászlajára tűző alapítvány gondolatát, mert saját tapasztalataim alapján a legkevésbé sem tűnik úgy, mintha Magyarországon tartani kellene ilyesmitől. (Tomcat-et kivétel nélkül mindig akkor vitték el, amikor tüntetésen dobált, verekedésbe keveredett, más tüntetését igyekezett ellehetetleníteni, vagy ha - egyértelmű jelek szerint - éppen ilyesmire készült. Ez szerintem még nem a szólásszabadság sérülése.)

Szóval - mint mindig - az igazság valahol az egymással szembenálló álláspontok között van. 

By SoDI


 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!