Nagy orrok
Az áldást sodika küldte 2007. június 24., vasárnap - 22:14-korCímkék: balazs peter zsido
54 komment
Nézem a Szólás szabadságában a Balázs Péter ellen ágáló karvalyokat, és magát Balázs Pétert. Nem lehet nem észrevenni, hogy kivétel nélkül mindenki, aki tiltakozik Balázs úr kinevezése miatt, igen nagy rusnya orrot cipel a fején, és jellegzetes szemita arcvonások mögül fröcsög.
Ellenben Balázs Péter egy nemzeti érzelmű jó magyar ember.
Ráadásul, ahogy a Művész Úr is mondja, szakmai érvek nem hangoznak el. Személyes ellentét sincs, elvégre ezekkel a kollégákkal állítólag több évtizedes a konfliktusoktól mentes szakmai kapcsolat.
Innentől pedig igen nehéz nem azt sejteni a háttérben, mint ami a körülmények alapján egyértelműnek tűnik
De biztos csak én vagyok előítéletes.
By SoDI
Eddig 54 komment érkezett (
)
2007. 06. 25. 5:35
Igen, a Magyar Nemzet szombati számában, a mellékletben egy oldalon meginterjúvulták Balázs Pétert.
Azt mondta, az aláírók egy része kezdete óta jó barátai, kollegái volt.
ENNYIT IS ÉR EGY ZSIDÓ BARÁTSÁGA .
Egri csillagok : gyaurnak tett eskü nem kötelez
TALMUD : HITESD EL A GOJOKKAL, HOGY A BARÁTJUK VAGY, HOGY BIZALMUKBA FÉRKŐZHESS, DE HA EGY ZSIDÓN SEGÍTHETSZ AZZAL, HAGYD EL BARÁTAIDAT.
2007. 06. 25. 9:52
Mekkora szemétség már ez.
Ha utálják egymást, akkor tegyenek keresztbe másiknak. Erre még azt mondom, illetlenség, de valahol érthető, mert Magyarországon vagyunk.
No de ezek elvileg elvileg egymást tisztelő és elismerő régi kollégák és barátok! Ilyen háttérrel hátba támadni valakit. Elmennek a picsába.
2007. 06. 25. 10:14
Á, dehogy az volt vele a baj, hogy pályáztattak mindenkit, és "véletlenül" nem az kapta az állást, aki megnyerte, hanem akiről előre tudta mindenki, hogy meg fogja nyerni, mert csókja van a Fidinél ...
Persze zsidózni kényelmesebb ...
2007. 06. 25. 10:27
Ez pont fordítva szokott lenni : kiírják a pályázatot, és előre megvan, melyik mszp-szdsz közeli zsidó tulajdonú cég fogja megnyerni.
De az állásokkal is így van : Operaház fantomja a zombi zsidó müller péter sziámi, a nagy alternatív művész ( = tehetségtelen zsidó fasz )
Másnak esélye sem volt ott igazgatói állásra, neki meg csak úgí égből lepottyant.
2007. 06. 25. 10:29
mavo: tök igaz, mindenki tudja, hogy csak akkor kerülsz be felsőbb körökbe, ha ott van egy kapcsolatod, függetlenül attol, hogy zsidó vagy nem, sajna Balázs Péternek nem volt kapcsolata... mondjuk jópofizott a fidesznél mindíg...
Amúgy meg kedves antiszemita barátaim én a médiában dolgozom és elég jól ismerem a "nagyokat" megkérdezném: szerintetek ki a zsidó? Lefogadom, hogy nem gondoljátok, hogy csak zsidókból áll a média.
puszi
2007. 06. 25. 10:34
Szerintem éppen hogy a zsidó fridi buzi indította útjára eme körlevelet, csak nem meri adni hozzá a nevét. A Balázs Péter is mondta a Magyar Nemzet-es interjúban, hogy valaki olyan állította össze a listát, aki közeli ismerőse.
Mocskos áruló zsidó, sose bízz egy zsidóban .
Sose bizz egy zsidóban, mert elárul első adandó alkalommal .
2007. 06. 25. 10:37
Azért a gépszabadság, atv, rtl, tv2, stb. aránytalanul sok zsidót tartalmaz, és ami a lényeg, a médiatulajdonosok ZSIDÓK, például a blikk svájci zsidóké.
Bertelsmann , Viacom , mind zsidós cégek.
A cigány annak húzza, aki fizet.
Hiába magyarok a tévébemondók, ha a zsidó híröügynükségek híreit kell beolvasniuk.
Komoly állásba ott se kerül7nek, a népszabi vezetője pl. 90 óta nem volt még nemzsidó ember.
2007. 06. 25. 10:39
Mi az hogy "kényelmesebb zsidózni" ?
Ezek tények, ezt nem lehet azzal elhazudni, hogy azért zsidóznak mert csak.
Médiatulajdonosok : világ médiájának 96%-a zsidó tulajdonban van.
http://href.hu/x/2ytn
2007. 06. 25. 10:40
Sotko, te zsidó vagy !
Te magad mondtad. Persze hogy befogadnak.
2007. 06. 25. 10:43
A sajtókérdés fontosságát még mindig kevesen látják teljes mértékben. Pedig a sajtó, amelyet a modern élet szellemi nagyhatalmának szokás nevezni, valóban a legfélelmetesebb tényezők egyike az egész köz- és magánélet irányításában.
A sajtó a gondolat tüzérsége, az eszmeterjesztés leghatalmasabb eszköze. A legtöbb ember nem a maga eszével gondolkozik, hanem a sajtójáéval, amelyet olvas. A legtöbb dologról még a művelt embernek sincs mindig önálló, tapasztalaton alapuló véleménye; hiszen a legkevesebb dologról értesülünk közvetlenül a magunk megfigyelése s egyéni tanulmány alapján. Rá vagyunk utalva a mások közléseire s minthogy ezek a közlések leggyorsabban s legélvezetesebb formában az újságok által terjesztetnek, tehát a legtöbb ember egyszerűen az újságra hagyatkozik. Így aztán úgy értesül a dolgokról, úgy gondolkozik róluk, úgy ítéli meg őket, ahogy azt a sajtó teszi, amely véletlenül a kezébe kerül.
A sajtó nemcsak értesítéseket közvetít, hanem ítéleteket, értékeléseket, bírálatot is a felvetődő kérdések, események, személyek, irányok, törekvések stb. tárgyában. Ugyanazt a dolgot, személyt, törekvést az egyik lap úgy tünteti fel, mint nagyszerűt, helyest, lelkes támogatásra méltót, a másik mint csapnivalót, rosszat, veszedelmest, maradit, üldözendőt. Az emberek pedig — nem is igen tehetnek másként — lassankint beveszik az újságjuk véleményét: úgy ítélnek a dolgokról, úgy beszélnek, gondolkoznak, cselekesznek, ahogy a sajtójuk elébük szabja. Ha az újság valamiről azt mondja s állandóan ismételi, hogy rossz, káros, tűrhetetlen dolog, végül az olvasók 98%-a szintén így ítél erről a dologról. Viszont, ha a sajtó valamit folyton véd, magasztal, igazol, sürget és dicsér, a legtöbb olvasó előbb-utóbb szintén erre a nézetre tér.
Ezért mondják, hogy „ki milyen lapot olvas, maga is olyanná lesz”. Aki vallásellenes, társadalomellenes, nemzetellenes, erkölcsellenes lapot olvas, maga is valószínűen hitetlen, erkölcstelen, nemzetromboló eszméknek fog hódolni; aki pedig keresztény szellemű, tiszta erkölcsű, nemes ideálizmustól áthatott, őszintén hazafias lapokat olvas, maga is erősödik a vallás, az erkölcs, a hazaszeretet s az ideálizmus eszméiben.
Mármost sajátszerű körülmények összejátszása folytán ma az a helyzet Magyarországon, de úgyszólván az egész világon is, hogy a legtöbb sajtóorgánumot a keresztényellenes irányok kaparintották a kezükbe. Európa 90%-ban keresztény, de sajtója talán 90%-ban nemkeresztény, sőt gyakran hevesen keresztényellenes. Nem is csoda tehát, ha a 90%-nyi európai keresztény többnyire csak papíron keresztény. Talán még imádkozik, talán templomba is eljár, azonban a gondolkozása, az érzése, az erkölcsi felfogása, az ízlése úgyszólva minden téren károsan befolyásolt, helytelen, egyoldalú, az ellenfélnek kedvező, viszont a saját hite, erkölcse s többnyire gazdasági érdeke ellen is törő.
A keresztényellenes irányzatok nagyon jól ismerik a sajtó óriási hatalmát s ezért is vetették rá magukat az újságok szerkesztésére s kiadására. Ezért esik egy keresztény napilapra 3—4 zsidó szellemű napilap, egy keresztény képes újságra négyszerannyi keresztényellenes. A kereszténység ellenségei tudták jól, hogy a keresztények számbeli, kulturális és gazdasági túlsúlya rájuk nézve csak addig veszélyes, amíg a sajtó nincs keresztényellenes kézben. Mihelyt a keresztények óriási tömegei a zsidó vagy liberális sajtó járszalagjára vannak fűzve s nap-nap mellett a keresztényellenes világ eszméivel táplálkoznak, a kereszténység elveszti közéleti erejét, ellenfeleinek nincs mitől tartani többé, sőt: Európa szellemi vezérsége attól a pillanattól fogva az övék!
Így is van ma: Európa szellemi vezérsége nincs keresztény kézben. Mi úgyszolva csak azt tudjuk meg a világ eseményeiből s olyan világításban, csak azt gondolhatjuk, csak azzal foglalkozhatunk, csak azt tarthatjuk szépnek, helyesnek, jónak, „modernnek” és előkelőnek, amit az újságkirályok jónak látnak velünk közölni és ahogy a sajtó mögött álló nem éppen keresztény hatalmasságok irányítanak bennünket.
Népiesen azt is mondhatnók: Európa keresztény néptömegei úgy táncolnak, ahogy a jórészben zsidó újságkiadók fütyülnek nekik! Tőlük pedig nehéz kívánni, hogy a keresztény világnézetet, erkölcsiséget és társadalmi rendet szolgálják.
Hát ha ez nem szellemi rabszolgaság, nem tudjuk mi az.
Ennek a szellemi rabszolgaságnak, ennek a ránk nézve mindenképp szégyenletes, megalázó és káros helyzetnek eredménye aztán, hogy a keresztény tömegek elvesztik belső erejüket s külső ellenállóképességüket: meggyengülnek a hitben, a keresztény öntudatban, a keresztény erkölcsben, a hazafias érzésben, a kötelességtudás nemes idealizmusában.
Mennyi téves vallási felfogás, mennyi divatos balhiedelem, mennyi történelmi hazugság, mennyi hallatlanul erkölcstelen nézet, mennyi torz, keresztényellenes ízlés s mennyi gazdasági és társadalmi tehetetlenség jelzi az útját a keresztényellenes sajtó diadalmenetének!
S ami legszomorúbb: a legtöbb keresztény ember minderről semmit sem tud, soha a sajtókérdés fontosságáról fel nem világosítják! Nem is sejti, micsoda gyanús elemek rakják rá nap-nap mellett a szellemi rabbilincset! Azt hiszik: az újság — újság; mindegy, ki mit olvas. És nem veszik észre a modern rablólovagot, a szellemi rabtartót, aki a keresztényellenes újság néma betűerdejének sűrűjéből észrevétlenül les rá, hogy kiszívja önálló életerejét, megfertőzze gondolkozását, megrontsa erkölcsét s védtelen martalékává tegye a keresztény tömegeket a sajtó mögött álló plutokrata és kizsákmányoló keresztényellenes hatalmasságoknak.
Itt tehát sürgős és nagyarányú felvilágosító munkára van szükség!
Aki szereti hitét, hazáját, népét, a keresztény erkölcs és ízlés uralmát, a keresztény Magyarország szellemi romlatlanságát, az segítsen felrázni az alvó, keresztény tömegeket, az öntudatlanul szendergő katolikusokat. Magyarázzuk meg nekik, kiáltsuk, ha kell, a fülükbe: emberek, nem mindegy, hogy milyen lapokat olvastok; nem mindegy, hogy szabadok vagy rabszolgák akartok-e lenni saját hazátokban!
2007. 06. 25. 10:44
Ez egy részlet volt csak, a többi itt olvasható :
Incze István:
KERESZTÉNY VAGY?
MILYEN LAPOT OLVASOL?
Miért fontos kérdés a sajtó-kérdés?
http://href.hu/x/2yto
2007. 06. 25. 10:47
Zsidó hírügynökségek eleve megszűrik ki dolgozhat ott, öntudatos nemzeti érzelmű keresztény embereket NEM VESZIK FEL.
Próbálna meg a Pörzse Sándor jelentkezni a retek klubba bemondónak !
És nnem is kell feltétlen zsidóellenesnek lennie, azzal hogy nem zsidó, és keresztény is, már le is van fasisztázva.
2007. 06. 25. 11:03
Az emberiség ellenségei :
http://www.hazankert.com/03july.html
http://www.hazankert.com/05may1.html
2007. 06. 25. 12:53
Kedves Todo! Ahogy látom nagyon belelovaltad magad a témába... Gyerünk alapíts újságot tévét, rádiót! A lehetőség adott ugyanis szólásszabadság és kapitalizmus van... ja hogy nincs rá pénzed? Ezért ne a zsidókat gyűlöld! Másfelől észrevetted, hogy csak azt böfögöd amit máshol olvastál? Én is olvason a kuruc.infót, nomeg a többi szennyes szart, aztán mégsem változott a látásmódom, a világnézetem, az erkölcseim... Ti viszon szeremcsétlen agymosottak vagytok, akik mintha nem ebben a világban élnétek... sajnos az emberiség fejlődése napjainkban is folytatódik vagy a többség mellé állsz vagy elsöpörnek, ez van. Örülök, hogy zsidó vagyok.
2007. 06. 25. 14:27
Honnan van egy átlagembernek annyi tőkéje, hogy óriás kiadóvállallalatokkal versenyezzen?
Az a te bajod, hogy zsidó vagy. Nem lesztek mindig hatalmon, és kegyetlen lesz a bosszú.
2007. 06. 25. 14:30
Ja, amíg be nem záratják "gyűlöletbeszédért" az egész "újságot, tévét, rádiót" mert a zsidókról nem szabad rosszat írni mer aj de csúnya egy dolog is volt az a holokauszt ami soha nem történt meg :-D
De jó ötlet, amennyiben internetes rádióra és blogra gondoltál, azt "alapítok" majd.
2007. 06. 25. 14:32
1880-as évek antiszemita irodalmát is ismerem, sőt tíz éve MAGAMTÓL jöttem rá, hogy NAGY BAJ van a zsidókkal.
Amennyiben a cionista zsidóság emberiségellenes gazfickók gyülekezete !
http://betiltva.com/kezdolap.php
2007. 06. 25. 14:35
Víz meg napfény megvolt, és képzeld, ott is mit hallok ?
Iiiiiigen, zsidókat szidtak ott is !!!!!
Öröm hallani hogy mást sem lehet átverni zsidómédiákból áradó nyegle nihilista vulgármaterialista egalista filoszemita agymosással.
2007. 06. 25. 14:53
Vitatkoznék azzal is, hogy szólásszabadság van, ugyanis balliberális véleményterror van helyette .
Aki meg ettől eltér, kirúgják, vagy megfenyegetik, mint Pállfy Istvánt is.
Még mindig 96%-ban zsidó tulajdonú a média :D
NEMZETKÖZI ZSIDÓ TULADJONÚ !
http://href.hu/x/2yw6
2007. 06. 26. 0:37
„Médiatulajdonosok : világ médiájának 96%-a zsidó tulajdonban van.”
Te szerencsétlen hülye .... a világ lakóinak egy hatoda kínai, egy hatoda indiai és egy hatoda moszlim, bár ez utóbbi keverek néol. Tudsz számolni idióta seggfej?
Ja, hogy négyzetgyök 3 az íkúd, arról meg a zsidó íkúmaffia tehet, nem engedik kibontani azt a hű de nagy tehetségedet.
2007. 06. 26. 0:41
„sajna Balázs Péternek nem volt kapcsolata”
Sotko, legalább magadnak ne hazudj, te szerencsétlen ... jóval azelőtt, hogy ez az elhülyült fasz a pályázat kínos elbukása ellenére megnyerte a posztot, mindeki leírta, hogy nyerni fog, mert szétszopta a fidi faszát.
És jé, nyert. És jé, tiltakozik, hogy jaj, de a szakmai hörtymöty, kandepruttyó sándemirtymurty.
Holott lófaszt, csak jó faszt szopott jókor.
2007. 06. 26. 0:49
Amúgy meg, aki zsidómédiázik, annak konkrétan a kurva anyját.
Tessék skubizni a gázai övezet felé, ott éppen békés palesztin szabadágharcosok ölik egymás olyan módon és olyan mennyiségben, hogy a hazai büdöszsidómédia már rég üvöltözne, ha a biboldók csinálnák.
Ehelyett csend, csend, csend. A házból kihurcolt, utcán kivégzett nő megvan?
2007. 06. 26. 1:06
mavo: Most egy belharcban kire haragudjunk? A Palesztinok egymással vannak elfoglalva, ezt pedig nehéz kívülről kommunikálni.
Különben Balázs Péter világosan elmondta, hogy ő már akkor polgári érzelmű volt, amikor a Fidesz-esek (élükön Orbán Viktorral) még nem.
2007. 06. 26. 9:45
Igenis 96%.
Kína? Ahol a Google együttműködik a diktatúrával ?
Ugyanazok a vállalatok vannak jelen ott is.
Minek is véded őket?
Tudsz angolul, nézd meg magad, honnan az infó :
http://www.jewwatch.com
2007. 06. 26. 9:47
Sőt, még az MTI is zsidómédia, elég csak utólag visszanézni, milyen közlenményeik voltak tavaly, a libanoni háború idején .
A palesztin polgárháborút IS a zsidók szítják, hisz az ő érdekük az ellenség gyengítése a belharccal.
2007. 06. 26. 9:54
Ilyen alapon én meg majd abba kötök bele mavo, hogy milyen egy trágár módon fogalmazol is te. :-D
IQ lájt?
2007. 06. 26. 9:55
Lakatos Pál: Vörös milliárdosok
A médiabárók is túljártak az eszünkön - A nagy átverés
– Sajtószabadság pedig nincsen, helyette szociál-liberális médiahatalom uralkodik a magyar nyilvánosságon – állítja a kutató szociálpszichológus, Fehér Ibolya. A kép egyáltalán nem rózsás. Médiaháború médiaháborút követ. A sajtó nagyobb része, amikor beszélni kellett vol-na, hallgatott. Nyilvánosságrahozatal helyett beállt a korrupciós sorba. Nézzük, 1989-ben miképpen történt a megyei lapok tulajdonosváltása.
– Rengeteg cégnek, vállalatnak a külföldi befektető általi privatizációja úgy ment végbe, hogy a vállalatvezetőket, menedzsereket, vagyis a régi rendszer embereit, a régi MSZMP-s kádere-ket meghagyták volt pozíciójukban. Ez úgy zajlott le, hogy értékéhez képest fillérekért cserélt gazdát egy-egy állami vállalat. Hogy a korábbi hallgatólagos megegyezés alapján meddig tűrik meg a régi rend kádereit, nem tudjuk, de a mai napig itt vannak, az biztos.
– Azt mondja akkor, hogy a sajtóban ugyanaz történt, mint más privatizációnál, hogy áron alul eladták a megyei lapokat, és az új tulajdonos, itt most az Axel Springerről beszélünk, en-nek fejében otthagyta a régi vezetőket.
– Nagyon sok megyei lap esetében ez történt. Nem folyt pályáztatás, tehát nem történt nyíltan, reálisan a külföldi befektető keresése, hanem a szokásos módszer szerint, úgymond fű alatt keresték meg azt a befektetőt, akivel előzetesen egyeztették, hogy átveszi a lapokat fillérekért, körülbelül tíz-húsz százalékos értéken. Ennek fejében megmaradhattak a régi szerkesztők. Ez történt a legtöbb megyei lapnál.
– Az országgyűlési vizsgálóbizottság, amelynek vezetője Debreczeni József volt, a tanulmá-nyában megállapította, hogy a tizenkilenc megyei lap eladása időpontjában kétmilliárd-háromszázmillió forintot ért. Mennyiért adták el?
– Húszmillió forintért. Körülbelül ennyiért adhatták el, persze ez csak feltételezés, hiszen ez az összeg nem folyt be az állam privatizáció számlájára. Hogy a pénz hol kötött ki, erről csak vélekedések vannak, a vizsgálóbizottság ezt már nem tudta megállapítani. Feltehetőleg az MSZP közeli József Attila Alapítványba folyt be, és onnan aztán láthatatlan csatornákon el-folyt. Tehát az a lényeg, hogy nulla forint folyt be ebből a 2, 3 milliárd forintértékből a ma-gyar privatizáció számlájára.
– 1979 és '88 között kétmilliárd forintot fizettek be a lapkiadók a pártkasszába. Nevezetesen abból a pénzből, amit én, mint újságolvasó fizettem az újságért, az MSZMP-t finanszírozták.
– Ez így történt, és ezen kívül még nagyon fontos azt is szem előtt tartani, amit a vizsgálóbi-zottság akkori Fidesz-es tagja szintén kiemelt – és sajnos ez is elsikkadt, pedig ez a lényeg –, hogy ezek a lapok, valamikor az ötvenes években, állami pénzből jöttek létre. Tehát ez állami invesztáció volt, itt szóba sem jöhet az, hogy később az MSZP tulajdona volna, az MSZP ezt bitorolta – nevezzük nevén –, ez idő alatt is. Korábban, amikor még az MSZMP megalakította ezeket a lapokat, akkor még nem lévén adórendszer, tizennyolc százalék társasági adót kérték. A lapkiadó vállalatokon keresztül ez a pénz is a magyar államot illette volna meg. De ha már bitorolták, akkor legalább a rendszerváltáskor, '89-'90-ben tisztességesen kellett volna privati-zálni.
– Hogyan lett végül ezekből a megyei lapokból Axel Springer-tulajdon?
– Egy jól megszervezett puccsként lehet leírni az egészet. Az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalá-sok során és az egyéb fejleményekből látszott, hogy az általuk korábban elképzelt ázsiai típu-sú szocializmust nem tudják megvalósítani, tehát elkerülhetetlen a többpártrendszer, elkerül-hetetlen a választások kiírása. Nagyon gyorsan cselekedtek tehát. Úgy tettek, mintha egyik napról a másikra az áremelkedés miatt csődbe menne a kiadó, illetve a szerkesztőség. Hirdet-ték, hogy holnap, holnapután nem tudják már megjelentetni az újságot. Ez nem volt igaz, mert rengetegen vallották a vizsgálóbizottság előtt, hogy szándékos csődbevitel történt, szórták a pénzt, vásároltak, dupla fizetéseket adtak, tizenharmadik havi fizetést. Mindezt azért, hogy ezt a mesterséges csődállapotot utólag igazolni tudják, és közben pedig az Axel Springer képvise-lőjével, akivel mindezt előre megbeszélték, szinte napok alatt lebonyolították a tulajdonoscse-rét. Hogy a dolgozók beleegyezését megszerezzék, olyan trükkökhöz folyamodtak például, hogy nyugdíjas takarítónőt, portást, irodai alkalmazottat is behívtak a tárgyalásra csak azért, hogy meglegyen a többség. Nagyon sok helyen így szavaztatták meg azt, hogy a dolgozók beleegyeznek a változtatásba.
– 1989. május 30-án hozott magának még egy fontos törvényt MSZMP. Az állami privatizáci-ós ellenőrzés alól kivonta a társadalmi szervezeteket, vagyis saját magát. Nyugodtan garáz-dálkodott, kft.-be, alapítványba, részvénytársaságba vitte a lapok és a szakszervezet tulajdon-jogát, vagyonát, mindezt alaposan kuszálva, keverve, hogy lehetetlen legyen megállapítani az ellopott vagyon útvonalát.
– 1989-től kezdve, amikor a rendszerváltás szele megérintette az országot, megszoktuk, hogy az MSZMP, illetve aztán az MSZP mindig hozott gyorsan egy olyan törvényt, saját többségű parlamentjével, illetve egyhangú parlamentjével természetesen, amivel legalizálni tudta eze-ket a – magyarul kifejezve – lopásokat. Így a társadalmi szervezeteket kivonta a privatizációs ellenőrzés alól. Ezek tulajdonképpen mind az MSZMP, tehát a párt, vagy a párt által bújtatott vagy a párt kezében tartott szervezetek voltak. Azon kívül, hogy az MSZMP kivonta a társa-dalmi szervezeteket az ellenőrzés alól, még előzőleg a kiadókat és a szerkesztőket egyetlen felelős személy alá vonta. Ez mindig a szerkesztő lett, hiszen ő volt a megbízható pártkáder. Innentől kezdve már csak egy aláírás kellett bármilyen lépés elvégzéséhez. A szerkesztőségi dolgozókat egyszerűen átléptették a régi-új újsághoz, tehát elé tették azt a papírt, amin le-mondta az MSZMP-hez való viszonyát, a másikon pedig aláírta az Axel Springer-es munka-viszonyát. A kiadó kezében lévő tulajdont, tehát bútorokat, felszereléseket, számítógépeket, épületbérletet, épületbérleti jogot pedig a szokásos módszer szerint redukálták, vagyis töre-dékértékben határozták meg. Ezt az értéket nevezték meg vételárnak, és így tulajdonképpen a mindentől megfosztott kiadót ajánlotta fel az MSZP többször is nagy hangon a magyar állam-nak. Ez semmi más nem volt, mint pár doboznyi cégirat, ami a volt lapkiadó és a volt szer-kesztőség formalitását jelentette.
– Az MSZMP 1989. október 6-án megszűnik és megalakul az MSZP, de október 8-án még az MSZMP nevezi ki Lengyel Sándort a Vas megyei napilap élére, aki korábban az MSZMP Központi Bizottságának instruktora volt.
– Más megyei lapoknál is megtaláljuk a volt KISZ KB és MSZMP KB instruktorait és egyéb vezetőit. Ami a dátumokkal való visszaélést illeti, erre azt lehet mondani a birtokomban lévő dokumentumok alapján, hogy abszolút fütyültek még a formalitásokra is, tehát teljesen lé-nyegtelen volt, hogy legalább dokumentáltan rendben legyen a dolog. Ezzel nem foglalkoz-tak, mint ahogy azzal sem, hogy a megszűntnek nyilvánított, illetve felszámolás alá került volt lapkiadót teljesen megszüntesse, ezt bejegyezze a cégbíróság, és az újat úgyszintén bejegyez-ze. Párhuzamosan futottak a dolgok. Tehát az adminisztratív területre, a törvények betartására abszolút nem figyeltek.
– Az újonnan alakult MSZP 1989-ben létrehozta a vállalkozásszervező és -kiadó egyszemélyes kft.-t, és ennek vezetője lett Nagy Imre, aki a KISZ Központi Bizottságának utolsó első titkára volt.
– Az volt a szerepe, hogy egy kézben tartsa a dolgot, és még feltehetően az, hogy a befolyt összegekkel gazdálkodjon. És az is, hogy a befolyt összeg az MSZP számlájára eljusson, mint ahogy el is hangzott később a vizsgálóbizottság előtt, hogy feltehetőleg az MSZP 1990-es kampányköltségeit fogják ebből fizetni. De azt is cinikusan hozzátette akkor a nyilatkozó, hogy különben ehhez senkinek semmi köze.
– Megszűnik egy lap, új tulajdonossal újra indul. Ez már egy másik lap tulajdonképpen, mert hiszen egy-egy szót a korábbi névhez hozzábiggyesztettek és azt mondták, ez már egy másik, új lap. De elgondolkodtató, hogy a régi előfizetőkhöz az új lapot egyik napról a másikra, azon-nal el tudták juttatni. A régi címlista alapján.
– Ez az a pont, ahol a jó érzésű ember is azt mondja, hogy nagyon tisztességtelen lépés tör-tént. Magyarul kifejezve: csalás, visszaélés. Ezt a volt MSZMP-s káderek, barátságok, kap-csolatok nélkül meg sem lehetett volna csinálni, hiszen valójában az történt, hogy a posta egyik napról a másikra az “új” szerkesztőségeknek kiadta az előfizetők névsorát. Itt szegte meg a törvényt a Magyar Posta, de ebben a vizsgálóbizottság elé hívott postaigazgatók semmi kivetnivalót nem találtak. Álságos módon azt hangsúlyozták, hogy mindez az előfizetők, az ügyfelek érdekében történt. Jóllehet az nem az ügyfelek érdeke volt, hogy választási lehetőség nélkül, tettszik-nem tetszik alapon továbbra az új lapot kapták. Itt az MSZP, illetve a szer-kesztők és az egész ebben részt vevő társaság arra alapozott az olvasói szokásokat meglova-golva, hogy kihasználhatják a lakosságnak azt a tulajdonságát, hogy nem szeret ügyet intézni, nem fog mászkálni azért, hogy lemondja a régi előfizetést, nem fog elmenni az OTP-be, hogy az átutalást megszüntesse. A kényelemre, a bürokrácia utálására alapozva tették meg azt, hogy az előfizetőknek egyik napról a másikra eljuttatták, illegális módon, az új újságot.
– Ebben az időszak már működnek az úgynevezett nemzeti pártok, van már MDF például. Hogy-hogy nem vették észre az akkori pártvezetők, hogy tulajdonképpen az egész ország nyil-vánosságát ily formában elveszik tőlünk?
– Feltehetőleg észrevették, de a négy igenes szavazás előkészítése annyira igénybe vette őket, meg egyáltalán a választások kidolgozása, hogy senki nem gondolta azt, hogy az MSZP képes lesz ezt megtenni, amikor azt mutatja, hogy roppant híve a demokráciának. Lényegében az MSZP álságos módon azzal élt vissza, hogy az Ellenzéki Kerekasztal-tárgyalásokon és más sajtó-megnyilvánuláson roppant demokratikusnak, roppant többpárt-szimpatizánsnak, piac-gazdaság-szeretőnek tetette magát, Miközben a sajtó
2007. 06. 26. 9:56
- privatizálás során mindezeket a szempon-tokat figyelmen kívül hagyta, tehát abszolút a piaci érdekek figyelembe vétele nélkül haszno-sította az MSZP lapjait. Hiszen megtehette volna azt is – már ha elfogadjuk azt, hogy ő a tu-lajdonos –, hogy pályáztatja ezeket a lapokat és minél nagyobb összegért adja el. Erre azon-ban nem így került sor.
– Az Axel Springer tulajdonosi gárdáját itt Magyarországon konzervatív gondolkodásúnak tekintették. Ha ez így van, akkor hogy mehetett bele egy konzervatív gondolkodású tulajdonosi gárda egy olyan váltásba, ahol a régi kommunisták megmaradnak a helyükön, nevezetesen a megyei lapok főszerkesztői posztjain?
– Azt tapasztaltam majd tízéves németországi tartózkodásom alatt, hogy az Axel Springer lapok nem kifejezetten konzervatívak. Ez egy tudatosan elültetett információ lehetett itthon. Félrevezető szándékkal hirdették, hogy az Axel Springer kereszténydemokrata, azért, hogy további vizsgálódások ne történjenek. Így az akkori ellenzék, illetve a vizsgálóbizottság mun-kája során már a nemzeti pártok is bizalommal tekintettek az Axel Springer és a többi német vállalkozó felé. De meg kell mondani, hogy a Beltersmann, a Népszabadság gazdája úgyszin-tén kiszolgálja az MSZP érdekeket.
2007. 06. 26. 9:58
Todo: Hát, intelligens ember is káromkodhat.
Lásd Tóta. A kompetenciáit nem vitatja el senki, csak a szándékai mocskosak.
2007. 06. 26. 9:59
Igenis létezik hatalmas cionista ellenszél a honi médiában IS.
Anno az iraki háborút MINDEN ballib lap helyeselte, CSAK a Demokrata, Magyar Nemzet ellenezte, illetve a Heti Válasz igen óvatosan bírálta az usa katonai kalandorságát.
ÉS az a háború IZRAEL érdekében tört ki - eredmény : hatszázezernél is több halott iraki.
Csalással viselj háborút - érdemes is volt bekopizni ide, hisz ideillik !
2007. 06. 26. 10:01
Éredekes, hogy mindig az a buta ember, aki felismeri az összefüggéseket pl. a média tulajdonlásban, vagy akár a szocialista internacionálé faji összetételében, vagy akár reteknek lát egy retket (copyright Csurka) vagy akár az impresszumot felütve látja, hogy az ÉS szerzői nagyrészt zsidók.
2007. 06. 26. 10:06
Ez a "reteknek lát egy retket" duma nekem annyira tetszik. :)
2007. 06. 28. 15:19
annyi az egész, hogy a fideszesek most minden színházat "polgáriasítani" akarnak, ahol csak tudnak. Így szolnokon, kaposváron, stb,stb... Szolnokon most sikerült is. Nincs abba gáz, hogy "polgár színházakat" akarnak csinálni az eddig alternatívabb műhelyek helyett. majd azok csinálnak máshol. Sztem Szikora János jó igazgató volt, de mindegy, ez magánvélemény. viszont ez a zsidózás undorító, és értelmetlen... Ezt kifejthetném hosszabban de mindekis, ide...
2007. 06. 28. 15:31
Dehogy értelmetlen!
A zsidók kartellba tömörülnek a magyar színészek ellen, csak a vak nem látja. Üvegtigris, valami amerika - zsidó hujber zsidó szabó győző zsidó oroszlán azaz lőwy szonja, MAGYAR SZÍNÉSZ ESÉLYT SEM KAP !!!!!!!
2007. 06. 28. 15:37
Alternatív = buzi zsidó színészek poszmodern förtelme, mint amilyenek a Tóth Ilonát gyalázó darab szerzői.
A zsidó eleve tehetségtelenebb, tehát kartellezéssel kompenzál érte. A színház világában.
2007. 06. 28. 15:51
Ilyen schilling árpád féle krétakörös zsidajok . Ők írták zömmel a post körlevelet ugyanis alá.
2007. 06. 28. 16:07
Henry Ford : A nemzetközi zsidó
A világ legnagyobb problémája
http://href.hu/x/2zn7
ZSIDÓ HATALOM A SZÍNHÁZBAN ÉS MOZIBAN
A színház sokáig a zsidók programja volt, a közízlés alakítására és a közvélemény befolyásolására. Nemcsak a színháznak van különleges helye a protokollokban, hanem az a szövetsége estéről estére és hétről hétre minden ötletnek, amelyet a 'színfalak mögötti erő' terjeszteni kíván. Nem véletlen, hogy Oroszországban, ahol most alig van valamijük, színházuk még mindig van, amelyet a zsidóbolsevikok különösen fölelevenítettek, támogatnak és fellendítettek, mert pont úgy hisznek a színházban mint a sajtóban. Ez a közvélemény formásásának egyik hatalmas eszköze.
Nemcsak a színház, hanem a filmipar, amely az ötödik legnagyobb iparág, teljesen zsidó irányítás alatt van. Ennek az a természetes következménye, hogy a civilizált világ egyre ellenségesebb annak a szórakozásnak, amelyet ma fogyaszthat az egyszerűsítő és demoralizáló hatásával szemben.
Ahogy a zsidó az amerikai szeszesitalok ellenőrzését megszerezte, drasztikus mértékű alkoholproblémával kerültünk szembe. Ahogy a filmipar ellenőrzését megszerezte, olyan filmproblémával kerültünk szembe, amelynek most láthatók a következményei.
Ennek a fajnak a különös zsenije, hogy minden üzletben, ahol többségben van, erkölcsi problémákat hív elő.
Minden este emberek ezrei mennek két vagy három órára a színházba, minden nap emberek milliói mennek 30 perctől 8 óra hosszáig a moziba. És ez azt is jelenti, hogy amerikaiak milliói minden nap önkéntesen zsidó élet, szerelem és munkaideáloknak lesznek tanúi, zsidó propagandának, amely néha ügyesen, néha ügyetlenül van elrejtve. Ez megadja a közszemlélet zsidó masszőrjének mindazt a lehetőséget, amit csak kíván. Egyetlen panasza az, hogy ez a lámpafényben állás kissé megnehezítheti a játékát.
A színház nem csak az igazgatói szinten zsidó, hanem az irodalmi és szakmai részében is. Mind több az olyan darab, amelynek írója, rendezője és színészei mind zsidók. (A kabaré zenei előadásait szinte csak zsidók tartják). Nem különösen értékes darabok, nem hosszúak. Ez természetes, mert a zsidó színházi érdekek nem keresnek művészi győzelmeket, nem keresik az amerikai színpad dicsőségét, nem törekednek nagy színészek támogatására. Érdekük kizárólag faji és gazdasági. Hatalmas júdaizálási mozgalom folyik. A munka majdnem készen van. Az amerikai érzés kiment a színházból, helyett egy sötét keleti atmoszféra jött be.
A SZERKESZTŐ MEGJEGYZÉSE: 1948 augusztus 6-an a londoni "Jewish Chronicle" zsidó riportere bevallja: "senki, aki fejét törte a problémán, nem vette figyelembe, hogy a zsidók az amerikai életet a legnyilvánvalóbb módon a tömegszórakoztatásban, a rádióban, filmekben, a színpadon és az éjjeli klubokban befolyásolták, Azt is lehet mondani, hogy az amerikai kultúrának egészében zsidó felhangjai vannak."
1885-ben az amerikai színház még gójok kezében volt. Attól kelteződik az zsidó befolyás első támadása. Ez az időpont majdnem egybeesik a zsidó uralkodási terv, a cionizmus szervezésével és összehangolásával, és ez az év nemcsak a zsidó beékelődés kezdetét jelzi, hanem valami sokkal fontosabbat is.
Nem az a fontos, hogy a színház és koncertigazgatók ma zsidók míg régen gójok voltak. Az sokkal fontosabb, hogy a vezetők változása a színművészet és erkölcs romlását vonta maga után, és az a romlás felgyorsult ahogy a zsidó irányítás széleskörű lett. A zsidó irányítás azt jelenti, hogy az amerikai színházat akarattal és rendszeresen kiszorították, kivéve a legnemkívánatosabb elemeket, és azok a nemkívánatos elemeket tették a legmagasabb helyekre. Az amerikai színház nagy ideje elmúlt, a nagy színészek a múlté, követőik nincsenek. Egy héber kéz van a színpadon és a természetes tehetséget nem látja szívesen a színpadon. Újfajta imádás alakult ki.
'Shakespeare tönkretesz' - mondta a zsidó igazgató. A 'magashomlokú' dolog (amely minden nem buját jelent) szintén zsidó kifejezés. Ez a két kifejezés, az egyik a vezetőségnek tetszik a másik a közönségnek, formálta a klasszikus korszak sírfeliratát.
A mai idők nézőjének, aki a színháznak kedves, átlagos intelligenciája, nem haladja meg a 13-18 évesek színvonalát. A 'fáradt üzletember' (egy másik zsidó kifejezés) színvonal a színházi közönséget gyengeelméjűeknek tekinti, Ez tetszik egy fiatalos agynak, amelyet a héber színházmonopólium eszméi könnyen befolyásolnak.
A tiszta, hatékony, építő színdarabokat -az a kevés, ami maradt - a múltból megmaradt gyorsan csökkenő létszámú színházlátogatók kedvelik, és az a pár fiatal, akik elméje szabadon maradt a zsidó színház mocskoló hatásától.
A mai nemzedék nagy többségét teljesen más darabok kedvelésére szoktatták rá. A tragédia tabu. Egy komplikáltabb jellemet játszani, mélyebb jelentőséggel mint ami egy gyereknek örömet okoz, nem divatos. Az operett színek és mozgások csiricsáré keverékévé fajult, buja komédia és jazz-zene keveréke, amelyet zsidó zeneszerzők komponálnak (a jazz nagy szállítói), és a különleges komédiák divatosak. A hálószobai komédia áll első helyen, a történelmi dráma átadta helyét a vérszomjas daraboknak túlzó színpadi jelenségekkel körítve, amelynek az alapeleme egy nagy csoport lány, akik ruhája nem haladja meg a fejenkénti 150 gramm súlyt.
Felületesség, érzékiség, illetlenség, szörnyű tudatlanság és végtelen közhelyek sora jelzi az elkorcsosult amerikai színházat zsidó irányítás alatt.
Ez természetesen az a 'Kis színház' mozgalom jelentése, amely Amerika olyan sok kisebb és nagyobb városában megkezdődött. A színműírási művészet, amelyet a zsidó színház indított el, az ország tanulmányi köreinek ezreiben talál otthonra. Az emberek nem láthatnak igazi színműveket - ezért olvassák őket. Az előadott darabokat nem lehet elolvasni, mert a bennük előforduló jazz-zene nem olvasható. Ezek semmit sem tisztítanak meg. Azok az emberek, akik igazi színdarabokat akarnak látni és nem tudnak, ki saját színműklubokat alapítanak, pajtákban és templomokban és iskolákban. A dráma elmenekült kizsákmányolóitól és barátoknál talált otthonra.
A 'CSILLAGOK' MŰKÖDÉSE ÉS ELLÁTÁSA.
A zsidók négy fő változást vittek véghez a színházban. Először is a technikai részt tökéletesítették, ezzel az emberi tehetség és hozzáértés kevésbé szükséges. A színpadot 'realistává' tették elmesélő helyett. Nagy színészeknek nincs szükségük gépekre, a zsidók alkalmazottai tehetetlenek gépek nélkül. A legfeltűnőbb a mai daraboknál, bármilyen kategóriába is tartoznak, hogy a technikai rész eltörpíti és elhomályosítja a cselekményt. És ennek a zsidó tehetségtelenségi irányvonal az oka, a zsidó rendező inkább bízik a tárgyakban és fizet a fáért, vászonért, ruhákért és flitterért. A fa és festék sohasem nézi le aljas ideáljaiért és a bizalommal való visszaélésért. Így ma a vakító fényhatások és mozgások színháza látható, ötletek nélkül. Sok színházi alkalmazott, de nincsenek színészek, gyakorlás és tánc vég nélkül, de nincs dráma. A zsidó behozta a csillogást de kivonta a mélyebb gondolatokat a színházból. Másodszor a zsidók keleties érzékiséget hoztak a színpadra. Az erkölcstelenség árja addig emelkedett, amíg beborította az egész színházat. New Yorkban, ahol a zsidó managerek ostobábbak mint amilyenek valaha is lesznek Jeruzsálemben, a színházi kalandok a tilalmak birodalmába egyre tovább törnek be. A kábítószerkereskedelem tilos, de az erkölcsi mérgezés nem. A kabaré és az éjszakai mulatságok zsidó eredetű behozott dolgok.. A Montmartrei éjszakai életnek semmi köze a buja New Yorki élvezetekhez. De sem New Yorkban, sem más amerikai városokban nincs francia kabaré, amely a párizsi kozmopolitizmus ördögét ellensúlyozná. Hol van a színműíróknak esélye ebben a bujasági hullámban? Hol van a tragikus és komikus színészeknek esélyük egy ilyen színműben? Ez a kóristalányok korszaka, érzéki teremtéseké, akiknek a szellemi színvonalának a drámához semmi köze nincs és akik a dolgok állása alapján nem fognak karriert csinálni.
Az amerikai színpadok zsidó túlsúlyának harmadik következménye a csillagrendszer megjelenése annak hirdetési gépezetével. A színházat elárasztják a 'csillagok', akik sohasem nőnek és biztosan soha nem fognak ragyogni, de akiket a zsidó színházi szindikátusok hirdetései magasra emeltek, hogy a közönségben azt a benyomást keltsék, hogy ezek a gyenge gyertyafények a drámai alkotás legnagyobb remekei. A trükk áruházi trükk. Tiszta hirdetési stratégia. Míg régen a közönség ünneplése határozta el, hogy ki a csillag, ma a zsidó managerek hirdetései döntenek erről.
A zsidó gyors sikerre vágyik mindenütt, kivéve a faji dolgokban. A gój színház lebomlása idején a siker nem lehet neki elég gyors. A művészek betanulása időt vesz igénybe. Sokkal egyszerűbb a hirdetési jegyre tenni, a sajtó megvásárolható kritikája szolgál pótlékul. Napjaink zsidó managere a drámai erő helyett a színház drámai szegénységére tesz, konfetti, a végtagok, a női fehérnemű és flitteres díszletek vakítják el közönsége szemét.
A ZSIDÓ SZÍNHÁZI TRÖSZT FÖLEMELKEDÉSE.
A zsidó színházirányításnak ezt a három tragikus eredményét egy negyedik magyarázza el. A változás titka a zsidó kedvtelésben rejlik, mindenből üzletet csinálni, ami csak a kezébe kerül. A figyelem központja a színpadról az irodára terelődött. Az elcsépelt politika: 'Add meg a közönségnek azt, amit kíván', a cinkos politikája és nem az alkotó elméé. Az 1885-ös első színházi megszállás úgy indult el, hogy két élelmes zsidó New Yorkban egy úgynevezett közvetítőirodát nyitott, amely átvette a kissé komplikált rendszert, amelyben a színházigazgatók az ország nagyobb, de távolabbi városaiban kötöttek szerződést a következő szezonra. A régi eljárás kiterjedt levelezéssel járt a keleti managerekkel és sok helyi helyi igazgató köteles volt néhány hónapot New Yorkban tölteni, hogy a szezon szerződéseit elintézze. A központi szerződőiroda előnye az volt, hogy a helyi igazgatóknak sok időt, munkát és gondolkodást megtakarított, minden részletet kialkudtak és a következő szezon le volt kötve számára. Így tették le a későbbi színházi tröszt alapjait. A színházak kemény ellenőrzésének az alapját Klaw és Erlanger fektette le. Ez az egész probléma kulcsa, amely az amerikai színház zuhanását okozza. A színházi tröszt felívelése teljessé t
2007. 06. 28. 16:08
tette az igazgató és a társulat viszonyának tönkretevését. A régi személyes rendszer lehetővé tette a tehetség kibontakozását a felnövés, kibontakozás és érés természeti törvényeinek alapján.
Nem a színház zsidó irányításának puszta ténye a gond. Ha bizonyos zsidók, akik egyesével vagy csoportosan dolgozva elvették ezt a gazdag üzletet korábbi gój tulajdonosaiktól, az tiszta kereskedelmi ügy. Ez csak annyi, mint ha egy csoport gój egy másik csoporttól vette volna át az irányítást. Itt, mint minden más hasonló esetben van egy erkölcsi vizsgálat, hogy hogyan szerezték meg az irányítást és hogyan használják azt. A társadalom általában egykedvűen fogadja az irányítás tényét, feltéve, ha azt nem fordítják társadalomellenes célokra.
A tény, hogy a régi gój színházigazgatók szegényen haltak meg, míg a zsidó színházigazgatók hihetetlenül meggazdagodtak, azt illusztrálná, hogy a gój igazgatók jobb művészek és rosszabb üzletemberek voltak, mint a zsidó igazgatók. Lehet hogy rosszabb üzletemberek voltak. Másrészt a régi rendszernek nem az volt az egyetlen célja, hogy darabokat mutasson be haszonért.
A zsidó irányítás hajnala a színházat erősebben üzleti alapra tette, mint ahogy az régen volt. Valójában a tröszt ötletét alkalmazta a színházra, még mielőtt az az iparban szokás lett volna.
A fontos városok régebbi színházai irányítása, a művészek közvetítő irodái, a független színházak tönkremenetele, a színdarabokért kért nagy összegek, amelyeket a tröszt színházai játszottak, valójában más módon szolgáltak zsidó érdekeket. A filmipar tört előre. Ez elejétől fogva zsidó vállalkozás volt. Nem volt többé szükség a gójok kiűzésére, mert soha nem volt esélyük bekerülni. Így a független színházak igazgatóit kiűzték és a részvénytársaságok az üres színházakból mozikat csináltak, és az egészből egy faji csoport húzott hasznot.
A színházi tröszt, amely zsidó vállalatként indult, a huszadik század elején teljesen irányította a terepet. Valamiből, ami eredetileg művészet volt, egy időmérő, pénzszedő rendszer lett, amely egy gyár precízségével működött. Elnyomta az egyéni kezdeményezést, megölte a versenyt, a független igazgatót és a természetes tehetséget kizárta, csak ismert külföldi darabokat játszott, a kezdőt támogatta, aki többnyire zsidó volt, teméntelen kagylónövésű 'sztárt' adott a védtelen közönségnek, a valódi művészeket a homályban hagyta. a színdarabokat, színházakat és színészeket gyári termékekként kezelte és elkezdett mindent közönségessé és kereskedelmivé tenni, aminek a színházhoz volt köze.
AZ 'IRÁNYÍTOTT' KRITIKA.
Lehetséges, hogy sokan, akik ezeket a sorokat olvassák, nem érdeklődnek a színház iránt, és igazából meg vannak arról győződve, hogy a színház és a film fenyegetések.De mi teszi ezeket alapvetően fenyegetéssé? Ez: a színpad és a mozi ma az emberek 90%-ának alapvető kulturális eleme. Amit a fiatal ember helyes formának, jó alakításnak, finomnak mint a durva ellentéte, a beszéd helyességének, a megfelelő szavak választásának, más népek viselkedésének és öltözködésének, öltözködési divatnak gondol, aminek alapján véleményét a jogról és vallásról kialakítja, azok a filmekből és színdarabokból származnak. A tömegek elképzelése a gazdagok lakásáról és életéről is a színházból és a filmekből származik.
Egy hét alatt több rossz eszmét, több előítéletet hoz létre a zsidók irányította színház és film, mint amit a zsidókérdéssel való komoly foglalkozás számlájára lehetne írni egy évszázad alatt. Néha furcsállják az emberek, hogy honnan jönnek a fiatal nemzedék eszméi - ez rá a válasz.
A közvélemény zsidó ellenőrzésének a megszerzése nem volt ellenállás nélküli folyamat, de az amerikai hagyományok védőit apránként legyőzték vagy megadták magukat az őket eltipró hatásoknak. A zsidó színházi trösztöt 1897 december 25-én megtámadta a New Yorki 'drámai tükör' szerkesztője, Ő a híres drámai kritikus, Harrison Grey Fiske volt. Ezt írta:
"Mit várhatunk egy csapat gyanús származású neveletlen kalandortól, akiknek semmi művészi ízlése sincs? Tartsuk eszünkben, hogy a színházi trösztöt alkotó embereknek a legtöbbje még a legalacsonyabb szerepre sem lenne alkalmas a színpadon, és nem lenne szabadna őket eltűrni ezeken a helyeken csak a legszigorúbb, nem megalkuvó aktív fegyelem alatt. Múltjuk rosszhírű és néhány esetben bűnözők voltak, módszereik pedig megfelelnek hírüknek."
Fiske cikkét 1898 márciusában újranyomták. A zsidók természetesen úgy reagáltak, ahogy ez szokásuk, ha egy zsidót elcsípnek, amint rosszat cselekszik vagy ha egy csoport zsidót vádolnak gonosztettekkel. Az Egyesült Államok minden zsidója a színházi tröszt védelmére szövetkezett. Cégekre, akik az Egyesült Államokban újságokat adtak el, nyomást fejtettek ki. Szállodákat győztek meg, hogy ne terjesszék a 'drámai tükröt'. A tükör újságíróit nem engedték be a tröszt által irányított színházakba. Nagyszámú földalatti befolyás szabadult el, hogy Fiskét és üzletét megfojtsák.
A SZERKESZTŐ MEGJEGYZÉSE:Ugyanezek az 50 évvel ezelőtti eljárások ma is élnek az Egyesült Államokban, ha egy zsidót vagy zsidók egy csoportját bármilyen módon kritizálják. Ha valami, akkor a hangtalan kritika eszközei hatásosabbak, mert a zsidóság még hatalmasabb lett.
Becsületsértő pereket indítottak Fiske ellen, mert a tröszt tagjainak jellemét bíráló megjegyzései gigantikus károkat okoztak. Hirtelen a tröszt emberei jártak pórul. Lelepleződött, hogy ők sokkal erkölcstelenebb emberek voltak, mint akiket az amerikai közvélemény az amerikai színház élén elképzelt.
A drámai kritika harca, először a megvesztegethetőség ellen, aztán a színházi tröszt brutalitása ellen olyan történet, amelynek visszhangja gyakran jutott nyilvánosságra a sajtón keresztül. A tröszt először békülékeny volt az igazgatókkal, színészekkel, színműírókkal és kritikusokkal, majd ahogy erőre kapott, megmutatta karmait a bársony alatt. Milliókat szedett be a köztől, miért ne? Bármikor kritika érte módszereit, vagy kimutatta a tröszt darabjainak alacsony színvonalú, durva és elfajzott jellegét, a kritikus kizárták a tröszt színházaiból és a helyi igazgatóknak megparancsolták, hogy kérjék az illető elbocsájtását az újságtól. Az újságok majdnem minden alkalommal eleget tettek a kérésnek mert féltek a hirdetések kimaradásától. Az azóta eltelt évek folyamán a tröszt minden kritikust fekete listára tett és elüldözött, aki az igazságot megírta, és megakadályozták alkalmazásukat újságoknál.
Napjaink szenvedélye nem a színdarab hanem a színház. A színházi üzlet földbirtokosi fázisába jutott a tröszt megérkezése után. Székek bérlése 1 és 3 dollár közötti áron jó üzlet. A székek bérbeadása valóság. A színpad illúzió lett amióta volt cipőpucolók, rikkancsok, jegyüzérek, díjbirkózók és hasonló jellemek hatása alá került.
A SZERKESZTŐ MEGJEGYZÉSE: Mióta az eredeti 'Független Dearborni' cikkeit kinyomták, az amerikai sajtó újságírói és kritikusai túlnyomórészt zsidók vagy zsidóbérencek.
A köz nem látja és nem ismeri azokat az Isteneket, akik elé évente a millióit önti, és azt sem tudja, hogy milyen forrásból jön a színházi aljasság. Kellemetlen a zöldfülű filozófusok vitáit meghallgatni a 'színpadi irányzatokról' vagy a tudálékos vezekléseket a 'művészet isteni jogairól', hogy olyan tiszteletlen és mocskos legyen, amilyen csak lenni akar, hogyha az 'irányzatot' és a 'művészetet' olyan emberek határozzák meg, akiknek az előéletétől a művészet visítana.
A színházi tröszt mai formája nem felel meg a tíz évvel ezelőttinek. Arrogáns lett és titkos ellenségeket tenyésztett ki saját embereiből. Egy új erő jött létre, amely azonban szintén zsidó. Egy helyett most az amerikai népnek két diktátora van a színpadon.
Tökéletesen természetes, hogy a színház teljes júdaizálása a 'show business'-be való átváltoztatása, csak kereskedelem és csere kérdése. A művészeti vezetőknek kulturálisan az egyetlen képzettségük csupán üzleti természetű. Ők alkalmazhatnak akit csak akarnak, szerelőket, kosztümtervezőket, festőket, írókat és zenészeket. Ahogy ők becsülik fel a közérdeklődést, amelyet kocsiversenyek és díjbirkózás formáltak, ideáljuk a gonoszság cinkostársa az igények kielégítése helyett, nem meglepő, hogy a színház mai színvonala a lehető legalacsonyabb.
A zsidó igazgató zsidó színészeket alkalmaz, ha ez lehetséges. A gój színműírók és színészek folyamatosan tűnnek el a piacról. A 'fedőnév' elfedi a közönség elől, hogy a 'szórakozást' szállító színészek és színésznők nagy és növekvő számban zsidók.
A TELJESEN ZSIDÓ FILM.
A filmet nem zsidók fejlesztették ki, a műszaki vagy szerkezeti rész kifejlesztéséhez és megjavításához semmiben sem járultak hozzá. Nagy művészek nem kerülnek ki soraikból,sem írók, sem színészek, akik eredetileg játszottak a filmekben. A filmipar, mint szinte minden hasznos dolog a világon, nem zsidó eredetű. De végzetük, mely őket a világ legnagyobb habkinyalóivá tette, a hasznot nem a feltalálóknak adta, hanem az uzsorásoknak, a kizsákmányolóknak.
Ha embermilliók a nap minden órájában éjjel és nappal az ország minden lakható részén a moziba mennek, érdekes tudni, hogy ki vonzza őket oda, ki szerepel fejükben amíg ők csendben ülnek az elsötétített teremben, és ki irányítja valójában azokat az emberi erőket és eszméket, amelyeket a képernyő sugallatai hoznak létre és irányítanak.
Ki áll ennek az irányítótoronynak a csúcsán? Ezt egy mondat megválaszolja: Az Egyesült Államokat és a világot befolyásoló film kizárólag a közgondolkozás zsidó manipulátorainak irányítása, erkölcse és gazdasági irányítása alatt áll.
A mozi erkölcsi oldala most világszintű probléma. MIndenki, akinek erkölcsi érzéke van látja amit csináltak és amit csinálni kéne. Ez olyan üzlet, amely az ízlést brutalizálja és az erkölcsöt erkölcstelenné teszi, és nem szabadna megengedni, hogy a saját törvényei szerint létezzen. De a mozi propagandaoldala nem látható olyan nyíltan. Az, hogy a mozi hatalmas propagandaintézmény, annak bizonyítékait oldalakon át lehetne sorolni. Bőséges számú tény igazolja, hogy zsidó támogatói ennek tudatában vannak. A jelenlegi propaganda a következőképpen írható le: Hallgat arról, hogy a zsidó élőlény. Zsidókat nem mutat sem a színpad, sem a képernyő, kivéve, ha ez rá nézve nagyon hízelgő. Ez a rejtett propaganda a nemzsidó vallá
2007. 06. 28. 16:08
vallások ellen is megfigyelhető. Zsidó rabbit sohasem látunk a képernyőn csak a legtiszteletreméltóbb cselekedetei közben. Hivatása teljes méltóságát viseli és viselkedése rendkívül tiszteletre méltó. A keresztény papokat, ezt minden mozilátogató igazolhatja, gyakran ábrázolják rossz fényben, nevetségesnek vagy bűnözőnek. Ez a viselkedés tipikusan zsidó. Mint életünk sok nem megjelölt befolyása, amelynek forrása zsidó csoportokra megy vissza, a cél az, hogy minden gondolatot megszüntessenek, amely a keresztény egyházat tiszteli.
A katolikus egyház hamar észrevette ezt és erőteljes ellenkezésük hatására a zsidók visszavonultak. Manapság nem lehet nevetséges katolikus papot látni a képernyőn. Dea református papok még mindig a kinagyított szipákoló, epebajos álszentek a keresztényellenes karikatúrákról. Szerepe az, hogy cselekedeteit 'átfogó' alapokhoz való ragaszkodásával igazolja - amely valójában két legyet üt agyon egy csapással: egyrészt a közönség szemében lefokozza egy vallás képviselőit, másrészt alattomosan beoltja a közönséget veszélyes eszmékkel. A képernyőn sohasem jelenik meg egy héber, mint egy cukorkaüzlet tulajdonosa -pedig minden cukorkaüzlettulajdonos héber, de egy keresztény papból a csábítótól a páncelszekrényfeltörőig minden lehet. A protokollokra emlékezve egy kérdés vetődik fel.
"Félrevezettük, elszédítettük és elrontottuk a nemzsidó fiatalságot azáltal, hogy olyan elvek és elméletek alapján neveltük, amelyekről tudjuk, hogy helytelenek, de amelyeket mégis a lelkére kötöttünk. " - 9. protokoll.
"Régtől fogva azon vagyunk, hogy lerontsuk a gój papság tekintélyét s így meghiúsítsuk földi küldetését, amely ezekben a napokban még nagy akadályt jelenthet számunkra." - 17. protokoll.
"Ebből az okból elengedhetetlen számunkra, hogy aláaknázzunk minden hitet, hogy kiszakítsuk a gójok lelkéből az istenség fogalmát és a szellemét, és hogy ezeket matematikai számításokkal és anyagi szükségletekkel helyettesítsük. " 4. Protokoll.
Két szemléleti lehetőség van: Az egyik az, hogy ezek a vicclapba illő vallási képviselők az elme anyagias állapotát képviselik. A másik az az, hogy ez a hagyományos bomlasztási kampány. Az első az informálatlan emberek természetes nézőpontja. Ezt kéne előnyben részesíteni, ha a lélek békéjét keresnénk. De sajnos túl sok mutat arra, hogy a második a helyes ahhoz, hogy azt elvethessük.
A képek, hogy szándékosan vagy akaratlanul, úgy hatnak, mint egy társdalomveszélyeztetési színdarab próbái. Nincsenek forradalmak, azok kivételével, amelyeket megterveznek és kipróbálnak. A forradalmak nem spontán fölkelések, de gondosan tervezett kisebbségi akciók. Kevés népi forradalom volt. A civilizáció és a szabadság mindig visszaszorultak akkor, amikor bomlasztó elemek indították a forradalmat. A sikeres forradalomnak kell hogy próbája legyen. Ez a filmben jobban megtehető mint másutt: Ez a szemléltető oktatás, amit a legszerényebb képességű is megért. Valójában a túlzott intelligencia ilyenkor direkt káros. Az átlagember a fejét rázza, homlokát ráncolja, kezét tördeli és azt mondja: 'Nem értjük'. Természetesen nem képes rá. De ha értenék a szerényképességűt, akkor nagyon is világosan megértenék. Két család van a világon és az egyik a sötétben lakik.
A reform hívei természetesen szívből megegyeznek ezzel, ha bűnözők leírásáról van szó. A rendőrség tiltakozik az ellen, ha rendőrgyilkosságot a legapróbb részletekig filmre visznek. Üzletemberek kifogásolják, ha mindennap páncészekrényfeltörési oktatás megy a moziban. Erkölcsös emberek az indítéktól függetlenül kifogásolják az elcsábítás bemutatását. Azért teszik ezt, mert látják az ördögi iskolát, amely a társadalom számára keserű gyümölcsöt hoz. Ez a fajta 'vizuális oktatás' folyik ma. Ma nem létezik egy olyan erőszakos cselekmény sem, amelyet ne vitték volna a filmipar képviselői nézők millióinak az agyába. Természetesen lehet hogy ez csak véletlen. De a véletlenek is valóságok.
A filmvilágban van más említésreméltó fejlődés is. Az egyik a növekvő számú nemzsidó irók, akik zsidó propagandát állítanak elő. Zsidó rendezők nemzsidó írók könyveit filmesítik meg, és ezek hatásosabbak az ilyen propagandára, mert az irodalmi világban híres nemzsidó nevek állnak mögöttük. Hogy ez mennyire annak a következménye, hogy az író a szemita propaganda szócsövévé akar válni, vagy inkább amiatt történik, hogy az író nem tud a filmmágnások nagyvonalú ajánlatainak ellenállni, akik már régebben is jól megfizették őket, és most még többet ajánlanak, ez egy más kérdés.
Az országot elárasztó mozimánia miatt szinte lehetetlen elég jó filmet előállítani a mesterségesen is táplált igények kielégítésére. Néhány embernek naponta kettő vagy annál is több filmre van igénye. Felszínes nők egyet délután néznek meg, és este megint egy párat. Az ország minden agya és ügyessége sem tudna óránként egy friss minőségi drámát vagy komédiát, mint kenyeret, megtermelni. A zsidó ellenőrök itt túlzásba estek: túlfűtött igényeket állítottak elő, amelyeket nem képesek kielégíteni, csak olyan anyaggal, amely az igényeket tönkre fogja tenni. A filmipar szociális értékére nézve semmi sem olyan veszélyes, mint a túl nagy étvágy, amelyet addig gerjesztenek és bátorítanak, amíg mánia nem lesz belőle.
A SZERKESZTŐ MEGJEGYZÉSE: Ez bőségesen bebizonyosodott 1939-ben amikor a mozi általi hadi uszítás fokozta a gyűlöletet a rosszindulatú hazugságok terjesztésével, amelyek miatt a háború kitört.
A SZERKESZTŐ MEGJEGYZÉSE: A zsidó befolyásnak ez a szemlélete az Egyesült Államokban már a rádió és televízió feltalálása előtt is ismert volt. Míg az a jelentős zsidó befolyás ebben az írásban nincs bemutatva, hozzátehetjük, hogy a zsidó befolyás itt is az előállítástól az előadásig ugyanolyan hatásos, mint más amerikai üzletágakban. A rádió és televízió az említett világmeghódítási programban az első helyen van a zsidó ármánykodási listán.
"Hogy a gójok intézményeit ne semmisítsük meg idő előtt, nagyon óvatosan nyúlunk hozzájuk és egyelőre csak az azok mechanizmusát mozgató rugók végeit ragadtuk meg. Ezek a rugók szigorú, de igazságos rendérzékben testesültek meg, mi a liberalizmus kaotikus féktelenségével helyettesítettük őket. Kezünk benne van a törvényhozásban, a választások lebonyolításában, a sajtóban, az egyén szabadságában, mindenek felett azonban a nevelésben és a közoktatásban, mivel ezek az igazi szabadság sarokpillérei."
"Félrevezettük, elszédítettük és elrontottuk a nemzsidó fiatalságot azáltal, hogy olyan elvek és elméletek alapján neveltük, amelyekről tudjuk, hogy helytelenek, de amelyeket mégis a lelkére kötöttünk. "
"Nagyszerű eredményeket értünk el azzal, hogy a törvényeket - lényegileg nem módosítva őket - ellentmondó értelmezésekkel kiforgattuk valódi értelmükből. "
2007. 06. 28. 16:10
Lám, Amerika, 1930-as évek, avagy Magyarland, a zsidó mindenütt zsidó marad .
Csak öröm, ha visszafoglalunk néhány színházat. Legalább tesz a Fidesz valami hasznosat a nemzeti színészet megmaradásáért.
2007. 06. 28. 16:57
Hujber is zsidó?
Bazzeg!
2007. 06. 28. 17:27
A neve is az, a baráti köre is az, ha goj lenne, nem vitte volna az Isten idáig fel a dolgát...
A szabó győző a múltkori MOL újságban VÖRÖS CSILLAGOS vászondzsekiben állt egy terepjáró előtt, amit tesztelt.
És nem rúgták ki sehonnan a hagyományőrzésért :D
2007. 06. 28. 17:41
Ha már ilyen nagy divatja van a hagyományőrzésnek, lehet, hogy a blogfejlécbe én is valami hogyományőrzést fogok felnyomni. :)
2007. 06. 29. 1:20
az "ide..." arra utalt, hogy minek beszéljek itt a zsidózás ellen, úgyse vagyok meggyőző. Csak valahogy nekem ez furcsa, hogy valakik ezzel foglalkoznak napestig, hogy ki zsidó és ki nem. Mert engem valahogy nemfoglalkoztat. Felőlem hitgyülis is lehet... De a lényeg inkább a színházas dolgon volt a kommentemben...
2007. 06. 29. 1:24
tóth Ilonás= ötvenhat verthadak stb című darab?
2007. 06. 29. 1:58
Mert ők is foglalkoznak vele, amennyiben klikket alkotnak a nemzsidók ellen, kirekeszve a köreikben elérhető jó állásokból azokat. Egy tömbként léteznek, talán a világon az egyetlen eset, ahol lehet általánosítani sőt érdemes is .
Azt is megfigyelheted, kiket látunk legtöbbet tévében szerepelni - a balos zsidó színészeket. Pl. a heti hetes szín zsidó.
Persze mind kormánypártiak, hisz a kormány is zsidókból zsidókért áll :-D
A színészek : pl. gubás gabi is zsidó aki játszott benne.
A rendezője is zsidó.
A Himnusz-gyalázó székhelyi "tokaj hímvesszeje" is zsidó
Ezek mindenképpen magyarellenesek, akárcsak paizs miklós avagy regös péter nemecsek , azaz nem mi választjuk meg ellenségeinket azok választanak meg minket .
" Mi sokkal jobban gyűlölünk titeket "
Mondta spiró györgy a zsidó :-)
2007. 06. 29. 2:05
Az írástudók árulása néven emlegetett jelenség is arra a körülbelül ötezer önmagát értelmiséginek nevező cionista zsidóra utal akik önnön érdekei ellen uszítják a magyar népet.
Hálózat néven is emlegetik őket, ők is felelősek a félrement rendszerváltoztatásért folyamatos dezinformáció terjesztésükkel.
Hazaárulóknak mondják őket, de nekik nincs hazájuk ( izraelbe nem mennek, ott nincs kin élősködni ).
Persze ez nem igazi árulás, hisz ők sem tartják magyarnak magukat - akkor mi miért tartsuk annak őket ?
2007. 06. 29. 2:11
Mavo 21-nek
Mellesleg #21 mavo melléfogtál, Balázs Péter nem homokos, hanem példás családapa .
Persze te nem nézted a Családmesét ami róla szólt, illetve a Demokrata DVD-n azt a néhány műsort, ami vele készült.
Akkor miért rágalmazod?
2007. 06. 29. 10:21
radclffhu: Kövezz meg, de én inkább örülök neki, hogy ez még téma a magyar közéletben, mert a zsidózás is jelzi, hogy még működik az egészséges önvédelem.
Ezt már szerintem sokszor leírtam, de nem baj, kedvenc példám.
Amikor Árpa Attilától egyszer megkérdezték, hogy 10 év Németország után mi volt a legfurcsább, amikor haza jött, azt válaszolta, hogy a zsidózás, mert a németeknél nagyon nem téma, hogy ki a zsidó, míg itt minden arról szól. :-))
2007. 06. 29. 11:56
az az ötvenhatos darab tényleg nemsikeredett a legjobbra. Vmi olyasfélét akartak benne bemutatni, hogy nem minden feket és fehér. de én nem láttam, csak hallottam róla, úgyhogy igaz is, nem is beszélek róla többet. És Ti? Ti láttátok? A Himnsuzgyalázásról meg. A Himnusz egész első versszaka Ó Szövetségi idézetekre utal. Meg a Farkas András féle Zsidó-Magyar párhuzam c. mű volt az alap.
2007. 06. 29. 13:13
Zsidóknál régi "hagyomány" a magyargyalázás, a 19. században is művelték.
2007. 07. 04. 3:54
A schiling árpád és a jancsó miklós filmjeiben is mindig ugyanazok a zsidó színészek szerepeltek, többek közt udvaros dorottya is, most megy egy nézhetetlen izé nexxt címen, se cselekmény semmi, összevisszaság, trágárság, durvaság.
Adolf Hitler azt írja könyvében, a zsidók képtelenek minőségi művészi teljesítményre, és ez igaz is.
Ezért mivel tehetségtelenek máshogy kell érvényesülniük : kartellbe kell tömörülniük és a lehető legközönségesebb és legállatibb ösztönöket kell célbavenniük műveikben.
És hogy megnézzék a filmeket tele kell azoknak lenniük vulgáris szexualitással és erőszakkal is.
Sajnos ez nem minőségi művészi alkotás, és felmerül hogy ha megfeszülnének sem volnának jobbra képesek.
" Nem adhatok mást csak mi lényegem "
Még valami érdekes : zsidó zsidónak reinkarnálódik, ha igaz, ez sem éppen a reptilian dna elmélet ellen szól.
Power kapitány hol vagy ilyenkor ? :-D
2007. 07. 04. 4:09
...és undorítóan kigúnyolják a gyónás szentségét egy jelenetben at említett nexxt című förmedvényben épp most tv2
Ríltájmkodunk :D
2007. 07. 04. 4:16
... és most a Himnuszt gúnyolják !
Visszahallgatva régi 90-es sass józsef kabarékat kazettáról, ő is minden második mondatában a magyar nemzeti jelképeket és a hazafias antikommunista magyarokat szidta !
Mert nem tisztelnek semmit ami nem az övék.
Anno a Micukó helyett amit az a kampósorrú zsidó stahl judit csinált, egy pedofil rabbi azaz egy szennyes rabbi lehetett volna a témája...
Ott valóban volna mit kifigurázni.
Mondj valamit
Nem regisztrált felhasználóknak hozzászólni csak rendes e-mail cím megadásával lehet.
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.