Tisztelt Bíróság!
Alulírott Kiss Endre Farkas (111.. Budapest, …. … 3. alatti lakos) a Fővárosi Főügyészség felperes, és a Magyar Gárda Kulturális és Hagyományőrző Egyesület alperes között a Fővárosi Bíróság előtt 24.P.26.453/2007 ügyszám alatt folyamatban lévő (2008. szeptember 2-án 19.P alá átsorolt), társadalmi szervezet feloszlatása iránt indított polgári per kapcsán
alperesi oldalon beavatkozó félként, a beavatkozási kérelmem elutasításáról szóló írásbeli döntés kapcsán, a Pp. 233. § alapján,
a megszabott 15 napos határidőn belül
az alábbi
(végleges formába öntött)
FELLEBBEZÉST
nyújtom be:
1) 2008. július 15-én már postáztam a Bíróság részére egy előzetes fellebbezést a június 30-ai tárgyaláson szóban közölt, a beavatkozási kérelmemet elutasító bírói döntésre reagálva, melyben jeleztem, hogy fellebbezésem részletes indokait csak az írásbeli indoklás kézhezvételét követően tudom megfogalmazni. Jelen beadvány keretein belül annak az előzetes iratnak mindössze rövid kiegészítését kívánom megtenni, ezért arra kérem a Tisztelt Bíróságot, hogy e két beadványomat egyetlen anyagként kezelje, és a kérelmem jogerős elbírálásakor mindkét beadványomban megfogalmazott érveimet érdemben szíveskedjen vizsgálni.
2) Továbbra is fenntartom, hogy esetemben az eljárás eddigi szakaszában nem érvényesültek maradéktalanul többek között az Emberi Jogok és Szabadságok Védelméről szóló egyezmény 6. cikkelyében (tisztességes tárgyaláshoz való jog) megfogalmazott elvek, melyet azóta tovább súlyosbított az a tény, hogy a 2008. július 21-én a perrel kapcsolatban postázott külön kifogásomat a Bíróság a mai napig nem vizsgálta ki. Eddig ezzel kapcsolatban csak azért nem fogalmaztam meg újabb kifogást, mert elvesztettem a Bíróság Pp. 114. § alapján született beadványokért felelős munkatársainak a gyors elbírálásra vonatkozó jogalkotói szándék iránti elkötelezettségébe vetett hitemet. Mindazonáltal a Pp. 114/A (2) c) alapján, a tisztességes eljáráshoz való jogom védelmében, ezúton jelezni kívánom, hogy véleményem szerint már bőven eltelt „az az ésszerű időtartam, amely elegendő volt arra, hogy a bíróság az eljárási cselekményt elvégezze”.
3) A Bíróság a 2008. június 30-án keltezett, és általam augusztus 29-én kézhez vett végzésében arra utal, hogy én kizárólag személyes érdekeltséget jelöltem meg a beavatkozási kérelmem okaként. Ezzel szemben én már a 2008. június 19-én postára adott eredeti beavatkozási kérelmemben is úgy fogalmaztam, hogy „a személyes jogi érdekeltségem mellett (…) beavatkozási kérelmemet arra is alapozom, hogy jellemző reprezentánsukként mindazon közírók, valamint sajtómunkások érdekeinek képviseletében kívánok eljárni, akik jelen perrel veszélyben érzik a jogukat arra, hogy az egyes szociológiai problémákat az átlagnál határozottabb retorikával feldolgozó véleményüket nyílt színen, tetszőleges társadalmi szervezettel együttműködve népszerűsíthessék”. A 2008. június 30-ai tárgyaláson szóban előadott, és írásban is csatolt bővebb indoklásomban ismét csak nyomatékosítottam, hogy „saját magam mellett (…) az összes, hozzám hasonló, független, nemzeti értékek mentén élő közgondolkodó képviseletében [is] eljárni [kívánok]”.
4) A Pp. 221. § (1) alapján a bírósági határozatban „utalni kell azokra az okokra, amelyek miatt a bíróság valamely tényt nem talált bizonyítottnak, vagy amelyek miatt a felajánlott bizonyítást mellőzte”. A Bíróság ezt a kötelezettségét elmulasztotta azzal, hogy a független közírói kör reprezentánsaként az ő képviseletükben való eljárásom jogosságának kérdését, illetve így nyilvánvalóan az ezen képviselettel kapcsolatban megfogalmazott érveimet elmulasztotta érdemben vizsgálni.
5) A Bíróság az írásbeli végzésében azt is kifejti, hogy megítélése szerint „a per mikénti eldöntése nem érinti a sajtószabadság kereteit”. Véleményem szerint azzal, hogy a július 15-ei előzetes fellebbezésem 8-as pontjában egy olyan konkrét esetet említek meg, amikor a sajtószabadság kategóriájába tartozó művészeti (szatirikus írás, vagy karikatúra készítésére vonatkozó) személyes szabadságom kérdése olyan kontextusban jelent meg milliós nyilvánosság előtt, hogy az egyértelműen a Magyar Gárda tevékenységével lett összemosva, erre egy kiváló ellenpélda. Szintén kiváló ellenpélda az ugyancsak egyértelműen a szólásszabadság iránti elkötelezettsége miatt a sajtóérdeklődés reflektorfényében lévő Gonda Lászlónak a saját beavatkozási kérelmében megemlített esete, amikor egy taxisofőrrel való személyes konfliktusa a Magyar Gárda szerepének hamis felemlegetésével került tálalásra a sajtóban.
6) A fenti példák egyértelműen megerősítik annak a némileg absztraktabb gondolatmenetnek a megállapításait is, amit a június 30-ai tárgyaláson szóban adtam elő, és aminek (a reményeim szerint a tárgyalási jegyzőkönyvben szereplő) szó szerinti leiratát, ennek hiányában a külön csatolt írásbeli változatát - miután végig szinte csak az itt tárgyalt kérdést elemzem benne - szintén kérem teljes terjedelmében jelen fellebbezésem részének tekinteni.
7) Ezen szóbeli indoklásomban hivatkozott társadalmi jelenségek leírásával kapcsolatban (például hogy az emberek élethelyzeteit nem kizárólag a deklarált törvényi passzusok befolyásolják, hanem többek között a különféle bírósági ítéletek által sugárzott, ha úgy tetszik ’népnevelő’ üzenetek is, éppen ezért egy a jelen perhez hasonló, közérdeklődésre számot tartó ügyben a Tisztelt Bíróságnak óhatatlanul is magára kell vállalnia egy kvázi szabályalkotói hatással együtt járó felelősséget) a Pp. 163. § (3) alapján nem kívánok külön bizonyítási indítványt tenni, illetve bizonyítékokat csatolni, ugyanis véleményem szerint ezek általános műveltség, illetve minimális jogszociológiai látókör birtokában köztudomásúnak tekinthető tények.
8) Egy átlagos tájékozottságú újságolvasó ember szemével ugyanígy köztudomásúnak tekinthető, hogy több felperesi beavatkozó (így például a MAZSIHISZ és az OCÖ) is elégedetlen a szólásszabadság Magyarországon jelenleg érvényes, tág kereteivel, és éppen ezért szeretnék azt szűkebbre szabni. Az általuk gyakorta használt szófordulatok (pl. „harc a kirekesztő gondolatok ellen”, „a szélsőjobboldal visszaszorítása”, „gyűlöletbeszéd büntetése”), és az ennek érdekében rendszeresen kezdeményezett szigorító irányú törvényjavaslataik alapján ugyanis ez nem igényel külön bizonyítást. Annál is inkább, mert mindezt ők maguk sem tagadták soha, sőt, sokszor büszkén vállalják fel a véleménynyilvánítás további korlátozásának a gondolatát.
9) Szintén köztudomású, hogy e céljuk érdekében ezen beavatkozó szervezetek folyamatosan új és új eszközöket igyekeznek bevetni (büntetőjog után polgári jog, legutóbb pedig az egyenlő bánásmód jogintézményének magánemberekre, rendezvényekre való kiterjesztésének gondolata). Ráadásul nem kis részben – bár nem is kizárólagosan – ideológiai, politikai alapra visszavezethető ellenérzéseik vannak az alperessel szemben.
10) Az pedig véleményem szerint mindebből egyenesen következik, hogy jelen per nem más, mint autentikus példa a fenti két pontban kifejtett, felperesi oldalon meglévő főbb indítékok szemléletes metszéspontjára, ami így a szólásszabadság kérdésének kereteit közvetett módon vitathatatlanul a Tisztelt Bíróság kezébe utalja; még akkor is, ha a per tárgya látszólag más jogterülethez áll közelebb.
11) Kérem tehát a Tisztelt Bíróságot, hogy felismerve jelen pernek az egyesülési jog keretein túlnyúló jellegét, és így a saját, a véleménynyilvánítás szabadságára vonatkozó, elvitathatatlan normaalkotási felelősségét, szíveskedjen lehetőséget biztosítani nekem arra, hogy a Pp. 54. §-ában meghatározott, és az előzetes fellebbezésem mellékleteiben benyújtott okiratokkal külön igazolt közvetlen jogi érdekeltségem alapján, a szólásszabadság általam (illetve rajtam keresztül a részemről képviselt közírói kör által) jelenleg gyakorolt formáinak védelme érdekében jelen eljárásban beavatkozóként eljárhassak, az ezzel ellentétes, megalapozatlan elsőfokú végzést pedig szíveskedjék hatályon kívül helyezni.
Jelen beadványomat 20 példányban csatolom.
Budapest, 2008. szeptember 13.
Tisztelettel:
Kiss Endre Farkas
Igazán nagy bajban vagyok, amikor itthon a 700-as Klub alapján ismert CBN adónak azt az interjúját próbálom véleményezni, amit néhány napja készítettek Kiss Péterrel. Amikor ugyanis az ember egy ilyen tömény bolsevik okádékot, a hazugságnak ezt az elképesztően nyers, és véget nem érő folyamát hallgatja, mely egyöntetűen hatja át a beszélgetés mind a 17 percét, akkor egymás után botlik bele olyan mondatokba, amiről önmagában is több tíz oldalt lehetne írni.
Nézem a Szólás szabadságában a Balázs Péter ellen ágáló karvalyokat, és magát Balázs Pétert. Nem lehet nem észrevenni, hogy kivétel nélkül mindenki, aki tiltakozik Balázs úr kinevezése miatt, igen nagy rusnya orrot cipel a fején, és jellegzetes szemita arcvonások mögül fröcsög.
