Egy egyetemista srác pereket provokál maga ellen. .

Néhány éve hatalmas megrökönyödést okozott, amikor az SZDSZ megindította első támadását a magyar egészségügy ellen. A titkos fegyverüket úgy hívták, hogy hálapénz.hu, és az, hogy nem egy elszánt magánember különakciója volt a cucc, kiválóan bebizonyította az az elsöprő médiahadjárat, ami a becsületesen küzdő orvosaink nyakába zúdult.

Azóta már jogi szempontból mindenki előtt letisztázódott a helyzet. A hálapénz önmagában nem törvénytelen. Amennyiben az orvos szerepelteti az adóbevallásában, kristálytiszta jövedelem, azt pedig, hogy ki mit vall be, kizárólag őrá, és az adóhatóságra tartozik, elvégre elég hülyén venné ki magát, ha Mari néni Juhász főorvos zsebében akarna kotorászni.

Annak is van némi alapja persze, amikor a „Kádár-rendszer utolsó bástyájának lerombolásáról” papoló Kóka és bandája történelmileg a szocializmus viszonyai közé vezeti vissza a paraszolvencia intézményét. Vidéki parasztembereknél ősidők óta hagyomány volt kifejezni a hálát a gyógyítók felé, így eleinte ezt háztájival tették meg, később ennek helyét átvette a pénz. A későbbiek során valóban kialakult ennek egy protekcióvásárló funkciója is, de ez a Kádár-rendszer bűzlő mételyében valamennyire bele is illett a hétköznapokba, így nem jelentett különösebb problémát.

Manapság már egészen másként fest a leányzó fekvése, elvégre, amikor minden piaci alapokon nyugszik, akkor teljeséggel elfogadhatatlan, hogy valaki a bérén felül egyéb juttatásokhoz is kösse a feladata ellátását. Ma már élesen szét kell tehát választani a hálapénzt, és a korrupciót.

Hálapénzről csak és kizárólag akkor beszélünk, ha a kezelés legvégén történik meg az átadása. Akkor, amikor a beteg már összepakolt, és indulna haza. Arról szól, hogy a beteg kifejezi utólagos köszönetét az orvosi személyzet kedvességéért, és odaadásáért. Bármilyen, előre, az elfogadható ellátásért cserébe átvett pénz tehát már a bűncselekmény kategóriájába esik.

Persze itt is vannak kivételek, mert például ha egy kismama elvárja, hogy mindig ugyanaz az orvos kezelje, még a kötelező ügyeleti idején kívül is, akkor természetes, hogy ennek megfizettetik az árát, elvégre ez már az alapellátáson túlnyúló extraszolgáltatásnak számít.

Ha viszont egy orvos ügyeleti idejében is csak vesztegetési pénz fejében hajlandó becsületesen ellátni a feladatát, az nemes egyszerűséggel gazemberség, és éppen ezért az ilyen féreggel a leghatározottabban kell leszámolni. Az ilyen bűnözőt rejtett kamerás, vagy zsebben lapuló diktafonnal rögzített feltételen kell kíméletlenül leleplezni, és feljelenteni. A dolgukat becsületesen végző orvosoknak szintén az az érdekük, hogy megtisztuljon a szakma azoktól a nemkívánatos elemektől, akik az egész szakma presztízsét rombolják. (Most nyilván lesznek olyanok, akik a nyugati viszonyokhoz képest alacsony orvosi fizetésekre szeretnének hivatkozni, azonban amíg egy magyar kőműves is töredékét keresi egy angolnak, ez tökéletesen hamis érvelés.)

Az orvosellenes libsik undorító hazugságaival szemben tehát magával a hálapénzzel az égvilágon semmi gond nincs, elvégre senki sem tilthatja meg az embereknek, hogy a maguk módján kifejezzék a hálájukat az őket gyógyító szakemberek felé, ugyanakkor a korrupt gazemberek ámokfutása ellen nem a vizitdíjon, hanem a büntetőjog kemény ökölcsapásain keresztül vezet az út.

Ez az, ami mellett Mikola és Éger István is határozottan kiáll. Tiszta közélet, a paraszolvenciát mocskoló szélsőliberálisok kisöprése, és ezzel együtt tiszta kezű orvosok kellenek ide. Mert – akárhogy is próbálja Gyilkos Ágnes kompániája beállítani – ez a két szempont kiválóan megfér egymás mellett.

By SoDI