A blog kétség kívül egy fontos fordulóponthoz érkezett a napokban. Egyrészt azért, mert a jelek szerint stabilan beállt 1000 fölé a napi egyedi látogatók száma, másrészt pedig azért, mert ezzel párhuzamosan felbukkantak az első ellenséges elemek, akik ehhez mérten elkezdtek támadni engem.

Az első ilyen támadó néhány, igencsak figyelmetlenül olvasgató egyetemi szaktársam volt, akik összeférhetetlennek tartották a közéleti, és a tanulmányaimmal foglalkozó írások egy blogon belüli megjelenését. Mivel itt nagyon egyértelműen arról van szó, hogy ezek a hallgatótársaim tökéletesen félreértenek engem, így az ő kifogásaikra – úgy érzem – sikerült kimerítő, és megnyugtató válasszal szolgálnom.

A következő támadás sem váratott sokat magára. A Partizáninfó szerint a Veres-kölykök maffia-botrányáról szóló írásomban az a rész, ahol kifejtem, hogy egy esetleges, fiktív hatalomátvétel esetén méltó válasz lenne az ország kirablói mellett a bűnözői módszerekben az apáik nyomába illő pereputtyot is a főbűnösökhöz méltó szankciókban részesíteni,kimeríti a közösség elleni uszítás fogalmát. (Jó vicc, ennyi erővel csukjuk le az összes társadalmi témájú sci-fi írót, ugye.)

Mindez persze a legkevésbé sem lep meg engem, elvégre számítani lehetett arra, hogy az olvasóim számának növekedésével az ellenem irányuló politikai támadások is megszaporodnak. Kétség kívül egyedi színt visz a politikai küzdelembe, hogy néhány, láthatóan liberálbolsevik érveket valló egyetemi hallgatótársaim is beszállt az ellenem most induló indulatos hadjáratba (megjegyzem: sunyin, és névtelenül), de mivel utoljára a kommunista időben volt szokás egzisztenciális hátrányok kilátásba helyezésével gúzsba kényszeríteni a tisztaszívű gondolkodók tollát, ezért a demokrácia, az emberi jogok, és a szólásszabadság védelmének jegyében én ettől az újszerű körülménytől sem hagyom akadályoztatni magam.

Néhány felvetették, hogy voltaképpen saját magam tehetek a helyzetről, ugyanis amikor „arccal és névvel” kezdtem el politikai témával foglalkozni, akkor „magam alatt ástam a fát”. Ezzel kapcsolatban szeretnék mindenkit emlékeztetni arra, hogy mostanában készülök megalapítani a saját politikai pártomat. Mint már sokszor kifejtettem, én valódi közéleti szerepvállalásra készülök, ezt pedig nem lehet névtelenül, a háttérben gyáván meghúzódva tenni. Ez a szerep valódi nyitottságot, tiszta szívet, és rendíthetetlen eltökéltséget követel meg, amit semmilyen körülmények között nem árnyékolhatnak be olyan másodlagos, a közösségi jó elé helyezett személyes érdekek, mint amilyen például a hétköznapjaimra jellemző makulátlan nyugalom görcsös védelme.

De nem kell engem félteni, majd megvédem magam.

Apró csatákat lehet nyerni ellenem, azonban minden ellenségemnek tisztán kell látnia, hogy legyőzni már nem fognak tudni. Soha. Sokan talán arra számítanak, hogy a megindult mocskolódás hatására felhagyok a blogolással, vagy törlöm az ellenség számára kellemetlen bejegyzéseket, azonban ennek pont az ellenkezője fog történni!

Az események éppen hogy erővel töltenek fel, növelik az elszántságomat, hiszen a kiélezett küzdelem szelleme újult energiákkal lát el. Éppen ezért nagy hogy nem hátrálok meg, nem hogy nem hagyok fel a blogírással, hanem most kapcsolok rá igazán!

CSAK AZÉRT IS!!!

By SoDI


 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!