Érdemes néhány gondolat erejéig visszakanyarodni a kislányverő Fok úr ügyéhez, ugyanis keringenek vélemények különböző fórumokon, melyek a helyzet totális félreértéséről tanúskodnak.

Ezekre én külön, írott kommentárban nem tértem ki, mert az volt a meggyőződésem, hogy a videómban elhangzó beszélgetések egyértelművé teszik a helyzetet. A jelek szerint ez még sincs így, ezért most rávilágítanék arra, hogy milyen okból végződött egy sima bocsánatkéréssel a történet. Pontosan tudom, ugyanis váltottam néhány szót a bírósági folyosón egy-két újságíró kollégával, akik nálam sokkal jobban ismerik az ügyet.

Nos, az valóban felháborító, hogy Novák Előd közvádas feljelentését visszadobta az ügyészség arra hivatkozva, hogy nem történt semmi különös (ez még akkor is így van, ha ehhez a döntéshez van némi köze annak, hogy a Múzeumkert előtt nem a zsidók kezdtek el kiabálni, erre hivatkozni ugyanis szemét, a szólásszabadság szellemét sárba tipró érvelés lenne), azonban nem felejthetjük el, hogy a magánvádas szakasz az eljárási rend szabályai alapján már ettől egy lényegesen eltérő mederben halad.

A magánvád ugyanis mindig személyes sérelemről szól. Vagyis nem helyes, ha a bírósági ítélet túlnyúlik a felperes igényein.

Ez azt jelenti, hogy teljesen felesleges lett volna Könnyű Károly mellé "NJA-s ügyvéd", ugyanis ha akarta volna, tök egyedül is el tudta volna mondani a bíróságnak, hogy "ezt nem lehet elintézni egy bocsánatkéréssel, tessék szépen méltó büntetést kiszabni, valamint megfelelő kártérítésben részesíteni minket", azonban ő nem ezt akarta.

Nem a "bíró döntött így", hanem Könnyű úr maga. Azért, mert úgy érezte, hogy így a nemzeti oldalhoz kerül az erkölcsi győzelem, a kisstílű szarakodás ugyanis méltatlan egy magyar emberhez. Mindenkinek meg lehet a véleménye arról, hogy ő személyesen miként döntött volna a Könnyű család helyében, azonban azt hiszem, hogy illetlenség lenne elvitatni tőlük a döntés jogát, illetve indokolatlanul erős kritikában részesíteni őket, csupán azért, mert nem fedi pontosan az egyéni ízlésünket az elégtételnek az a formája, amit maguknak igényeltek.

Senki nem "szúrta ki" holmi méltatlan ítélettel a szemüket. Ezt kérték, ezt kapták. Pont. Tartsuk tiszteletben a döntésüket...

Azon persze el lehet vitatkozni, hogy az az elhadart szarság, amit Fok Balázs bocsánatkérés gyanánt előadott, tekinthető-e az őszinte bűnbánat jelének (a személyes véleményem az, hogy nagyon nem), ez ugyanakkor megint egy teljesen más kérdés.  

By SoDI


 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!