Egy egyetemista srác pereket provokál maga ellen. .

Eddig 70 komment érkezett ()

1. eMM:
   2008. 03. 30. 12:55

   Namiaz miaz már nem is a fidesz ötlete volt? Hiába no a maszop most nagyobb ellenség, mert lopcsányi lapátra teszi ágikát,ó jajj ugrik a húsos fazék,és még malacvágás is lesz.

2. k0zi:
   2008. 03. 30. 13:12

   Sz*rnak, bajnak nincs gazdája :)

3. wmiki:
   2008. 03. 30. 13:12

   Nem lesz ilyen. Mi az ti nem ismeritek a kommunistákat? Ez csak beszéd, beszéd, beszéd. Dumálnak, de majd jól nem csinálnak semmit. 1000 évig.

4. fixpont:
   2008. 03. 30. 13:23

   A vizitdijra mar nem emlekszem pontosan, de a tandjiban igaza van, ott az eredeti javaslat az volt, hogy utolag kelljen fizetni mint a diakhitelt ezzel akartak semlegesiteni azt a demagog ervet, hogy mi lesz azzal a szegeny gyerekkel, aki emiatt nem tud egyetemre jarni. Mellesleg a tandij (FER) en sem ertek egyet, en is az utofinanszirozast javasoltam meghozza ugy, hogy a hozzajarulas merteke a kepzesi koltsegekkel aranyos. Mivel nyilvan egy gyogypedagogus es egy kozgazdasz varhato jovedelmi pozicioja kozott sokszoros lesz a kulonbseg, ertelmetlen es igazsagtalan ugynannyit elkerni toluk. Debizony a finanszirozasra nagyon komoly szukseg lenne, ezzel teljesen korrekt lenne az, hogy orvosok tomegesen hagyjak el az orsazgot es mennek olyan helyre ahol tizszer ennyit keresnek, mivel ha egyszer kifizeti a kepse koltseget, oda megy, ahova akar, ezzel ellentetben informatikusok, mernokok, orvosok, amint tudnak azonnal lelepnek kulfoldre mikozben az allam ingyen tanititta oket, magyarul a kozosseg fizette a tandijukat. Aki a tandij ellen szavaz (generalisan, mindenfele tandij ellen) gyakorlatilag azt tamogatja, hogy kepezzunk ki egy orvost 15 milliobol aki utana azonnal elmegy. Mivel Mo keptelen annyira emelni az orvos berekeket, hogy ne erje meg kimenni (meg 10-20% emeles is irrealis a mai gazdasagi helyetben mikozben mondjuk svedorszagban 800-1000%kal keresnek tobbet). Magunk alatt vagjuk a fat sajnos.

5. fixpont:
   2008. 03. 30. 13:28

   En azt javasoltam, hogy a kepzes koltsegenek aranyaban utolag mindenkinek kelljen visszafizetni, aki a versenyszferaba dolgozik es piaci bere van annak magasabb aranyban, aki kozszolgalatot lat el (orvos, tanar, koztisztviselo, kozalkalmazott), annak pedig az itthon beosztasaban ledolgozott evekkel aranyosan ez csokkenne. Ha egy orvos kimegy kulfoldre, fizesse vissza a kepzest, ha itthon marad es lehuz itthon 20 evet, kapja vissza a befizetett penzt, ha egy ember tanarnak tanul, mondjuk info szakon mint sodika, es utana elmegy a versenyszferaba, fizesse ki a kepzese koltseget, de ha 20 evet letanit mint info tanar egy kozepiskolaban az allam adja vissza neki, apolo, nover, koztisztviselo stb stb mind ugyan igy. Igy az ember eldontheti hogy ingyen akar-e tanulni de akkor az allami szeraban kell dolgoznia vagy sokat akar keresni de akkor fizesse vissza a kepzes koltseget.

6. ****:
   2008. 03. 30. 15:05

   Ilyen sincs sehol, ide a zsidók mindenből a rosszat akarják bevezetni, nosza, világon 1 helyen van ilyen adó/sarc, akkor itt is legyen, mellesleg tatai tóth andrás faszsága az utólagos képzési hozzájárulás, és igenis a szegények szívnák meg, akkor nem a lakásuk törlesztését/albijukat, hanem ezt fizetnék.

   Egy a lényeg, KURVÁRA NINCS PÉNZ, lehet hogy neked ott a budai hegyoldalban a zsidónegyedben nem szempont, de nekünk, a többségnek IGEN.

7. fixpont:
   2008. 03. 30. 15:58

   En nemreg jartam egyetemre, oda nem szegenyek jarnak, kozlom veled, amiket jobban iskerek az elte a bme es a kozgaz, oda mar most is felso koszeposztalybeli emberek gyerekei jarnak, illetve kisebb reszt alsokozeposztalybeliek (tanarok gyerekei stb). En nagyon szegennyel egyel sem talalkoztam, de ettol meg lehet van par szazalek, az odajarok tulnyomo tobbsege rohogve ki tudna fizetni a tandijat, csak nem akarja. A videki kisebb foiskolak helyzetet nem ismerem, az oda jarok tarsadalmi szerkezetet sem. De nagy egyetemre ahova sok pont kell, elit gimibol kell erkezni, nyelvvizsga kell, neha tobb is, szegenyek nem jutnak be, mert a kozoktatasi rendszer konzervalja az osztalykulonbseget, nem az egyetem. Aki videken el vagy szegeny, az rossz altalanos iskolaba jar, rossz kozepiskolaba, nem tud jarni kulonorara stb, millio oka van, hogy nem kap (magyar szinten) elit felsooktatast sem (es az ami magyar szinten elitnek szamit bme, elte, kozgaz stb, sehol nincsnek nemzetkozi rangsorban, ergo ami itt jonak szamit, azzal is folyamatosan csak lemaradunk). AKi azt gondolja a magyar oktatas problemaja a tandij, amiatt nem tudnak a szegenyek egytemre menni az sulyosan teved, aki azt gondolja az elit egyetemek diakjainak a 80%-a nem lenne kepes rohogve kifizetni a tandijat az teved vagy szandekosan csusztat, ha valamilyen oktatasi rendszer konzervalja a tarsadalmi es jovedelem kulonbsegeket, akkor a mostani aztan biztosan. Nem latok mas megoldast, csak a tandij bevezeteset, az osztondij rendszer teljes egeszeben szocialissa tetelet es a tandijbol befolyo osszegek k+f alapba tetelet valamint megalazo berek kompenzaciojat.

8. ****:
   2008. 03. 30. 16:20

   Visszatért a legsötétebb kommunista propaganda a 40-es évek második, 50-es évek első feléből...

   Ami viszont igazán súlyos, hogy van aki ezt, MEGINT beveszi. A történelem ismétli önmagát. Arra azért kiváncsi leszek, hogy a két szakom után, UTÓLAG, mennyit kell majd fizetnem. A munkaadó pedig az ÉN béremből fogja levonni a diákhitler törlesztését...
   Persze ha több milliárdot LOPNÉK össze, mint a gyurcsányi akkor ez engem sem zavarna....

   Tatai-Tóth András, az MSZP oktatáspolitikusa mondta nemrég egy napilapnak nyilatkozva, hogy méltányosnak tartaná, ha az utólagos tandíj fizetését kiterjesztenék mindazokra, akik ingyenesen szerezték diplomájukat. Saját bevallása szerint ő maga is szívesen fizetne. Számos család viszont éppen azért kerülne nehéz helyzetbe, mert nem akarná évtizedekig tartó adósságszolgálatba kergetni gyermekét azzal, hogy egyetemre, vagy főiskolára küldi. Milyen társadalmi folyamatokat indítana el a tandíj, mint utólagos képzési hozzájárulás bevezetése?

   - Hírek szerint a hallgatói önkormányzatok a Hiller István tárcavezetővel való találkozó után döntik el majd, hogy tüntetésbe kezdenek-e. Miért ilyen türelmesek?

   Ekler Gergely, a HÖOK elnöke:
   - Azért vagyunk ilyen türelmesek, mert azt gondoljuk, hogy ez egy olyan kérdés, amelyről lehet és kell is tárgyalóasztal mellett vitatkozni. Nem vitatom, hogy hallgatóként nyilván magam is érintett lehetek, ha a rendszer úgy valósul meg, ahogy azt tervezik, és én 2007 után bármilyen képzésbe fogok. De ha a tárgyalások nem vezetnek eredményre, akkor folyamodunk egyéb eszközökhöz. A mi kezünkben sincsenek egyéb eszközök, mint bármelyik más szervezet kezében, az aláírásgyűjtéstől elkezdve a tüntetésig, de Magyarország nem az az ország, ahol bármiért az utcára lehet és kell vonulni.

   - Ismerjük jól a francia példát, ahol - ha lehet azt mondani - ennél azért csekélyebb ügyről volt szó, mint a tandíj, de ott diákok százezrei vonultak az utcára.

   Ekler Gergely:
   - A francia példa egy kicsit sántít, ez ott kvázi megszokott: családok történelmileg kijárnak tüntetni. Magyarországon ennek nincsenek ilyen gyökerei, és nem is szeretném, ha lennének. Én magam békésebb ember vagyok. Mindenképp meg kell próbálni tárgyalásokkal megoldani; ha lepattanunk a falról, csak akkor lehet elkezdeni komolyabb lépéseken gondolkodni.

   - De önök, úgy tudom, teljes egészében elutasítják a tandíjat, mint lehetőséget, a kormány viszont más európai országokat hoz fel ellenpéldaként, ahol már jó ideje létezik.

   Ekler Gergely:
   - Ezek általában tipikusan a magyar GDP-nél lényegesen többet termelő országok, ahol egy háztartás nem annyi pénzből gazdálkodik havonta, mint amennyiből egy magyar háztartás gazdálkodik. Az is gyakran hangzik el érvként, hogy az Egyesült Államokban nagyon régóta tandíjas rendszer működik, de azért ne felejtsük el, hogy ott minden száz megtermelt dollárból az egyén zsebében 70 marad, míg Magyarországon ez az arány 50 alá csúszik. Ott könnyebben dönti el már az adófizető, hogy mire költi a plusz pénzét: hogy most egy vállalkozást nyit belőle, vagy elmegy egyetemre. Magyarországon az állampolgár, adóján keresztül, már így is rendkívül sokat tesz azért, hogy fennmaradjon a felsőoktatási hálózat.

   - Ha azt nézzük, hogy kinek mennyi marad a zsebében, az elmúlt napokban különböző számításokat végeztek napilapok arról, hogy vajon mennyivel is terheli meg egy, a diplomáját éppen megszerző diák zsebét az utólagos képzési hozzájárulás. Vegyük például az orvosokat: ott körülbelül 10-15 millió forint között van az az összeg, amennyibe, a képzési időszak alatt, az államnak kerül az adott hallgató. Ha csak havi 30 ezer forinttal számolok, ami mondjuk egy kezdő orvosi fizetésnél elég tetemes összeg, akkor is több mint 41 évig fizetné ezt az összeget. Tehát erre mondják, hogy tandíj a nyugdíjig. De lehet-e luxus egy társadalomban az orvosi hivatás vállalása?

   Ekler Gergely:
   - Ha a jelenlegi rendszert - ami a kormányprogramban szerepel - fogadná el az országgyűlés, akkor nem is tudna ennyit visszafizetni havonta, hiszen a jövedelmének, ha az meghaladja a havi bruttó 210-220 ezer forintot, három százalékát kellene csak visszafizetni. Ez jóval kevesebb, mint 30 ezer forint, tehát még a nyugdíjig sokkal kevesebb pénz folyna vissza. Egyébként pedig Magyarország progresszív adózású ország, tehát minél többet keres valaki, annál több adót is fizet. Aki diplomájának is köszönhetően több pénzt keres, az többet is adózik. Ő maga többet vállal a felsőoktatási rendszer fenntartásából, amelyben őt is kiképezték. Talán érdemes egy pillantást vetnünk például Finnországra, ahol, ha én magyar állampolgárként most teljesítem a felvételi követelményeket, és beiratkozom, tandíjmentesen, ingyen tudok tanulni.

   - Külföldi állampolgárként?

   Ekler Gergely:
   - Így igaz.

   - Koszorús László, fideszes országgyűlési képviselőnek most másodmagával kellene itt ülnie, mert vártuk Arató Gergely politikai államtitkárt, MSZP-s képviselőt is, aki még korábban, az első választási forduló előtt mondta azt, hogy nem lesz tandíj a felsőoktatásban. Azóta nem halljuk az ő véleményét, az ő hangját. Mi lehet ön szerint az oka annak, hogy ezek a tiltakozó, vagy ellentétes hangok a baloldalon most valahogy eltűntek?

   Koszorús László:
   - Három héttel ezelőtt a Fidelitas, a Fidesz ifjúsági szervezete nevében e-mailben fordultunk a Fiatal Baloldal, illetve az új generáció vezetőihez, hogy segítsék a magyar fiatalokat abban, hogy a kormány kevesebb terheket rakjon a nyakukba. Meglepő, hiszen Arató Gergely, az Oktatási Minisztérium politikai államtitkára, illetve Sándor Klára, az oktatási bizottság alelnöke közösen, egy kerekasztal beszélgetés keretein belül nonszensznek, illetve kacsának minősítették az esetleges tandíj bevezetéséről szóló híreket - választások előtt. A hinta-politikusról ismerhető az, hogy a választások előtt ígér, majd választások után nem valósítja meg ezeket. Arató Gergely, illetve Sándor Klára, vagy a Fiatal Baloldal vezetősége egyébként azóta nem tett semmit az esetleges tandíj bevezetése ellen.

   - Gyurcsány Ferenc gyakran hangoztatja: Kiszámítható politikát! Álljon itt egy idézet 2003. október tizedikéről, amikor is ugye már szocialista kormánya volt Magyarországnak. A következőt mondta az Oktatási Minisztérium közleménye akkor, idézem: "nem igaz az, hogy az Oktatási Minisztérium utólagas tandíjat vezetne be a felsőoktatásban, még akkor sem, ha ezredszer vádolják ezzel a tárcát. A tény az, hogy nem lesz utólagos tandíj. Nem új ez az információ, mindig is ez volt a tárca álláspontja" Elmondták ezt önök, számon kérték a mostani kormányon?

   Koszorús László:
   - Pontosan két sajtótájékoztató keretében, sőt egy kisebb megmozdulást is szerveztünk az Oktatási Minisztérium előtt. Sajnos, el kell mondjam, hogy jelen pillanatban az SZDSZ-es, illetve MSZP-s politikusok lapulnak a padsorokban, és nem kívánnak az üggyel foglalkozni. De ha visszaemlékezünk a 2002-es választások után az ígéretek megvalósítására: ott is ígértek ingyenes jogosítványt, ingyenes utazást az oktatási intézmény és a lakhely között, akár tízezer kollégiumi férőhelyről is el tudták képzelni, hogy megvalósítják négy év alatt; de beszéltek a diákhitel kamatainak csökkentéséről is. Ezekből mára világossá vált, hogy sajnos semmi nem valósult meg, és teljesen érthetetlen számunkra is, hogy a Fiatal Baloldal, vagy az SZDSZ ifjúsági szervezete, az Új Generáció miért áll ki teljes mellszélességgel a tandíj bevezetése mellett. Nem értem, hogyan gondolja egy felelősségteljes politikus: ha tegyük fel, a Semmelweis Orvostudományi Egyetemre íratja be a gyerekét, vagy önmaga részt vesz a Semmelweis Orvostudományi Egyetem orvosi képzésén, 13,8 millió forint tartozással kezdheti majd vígan és önfeledt módon az életét?

   - Nem lehet, hogy ez egyben cél is a kormányzat részéről, mert az viszont többször elhangzott, hogy nem kell ennyi diplomás Magyarországon: ott vannak a kétkezi iparos szakmák, ahol viszont szakemberhiány van?

   Koszorús László:
   - Lengyelországban ezer emberre jut öt felsőoktatást végzett fiatal, míg Magyarországon ezerre jut négy. Tehát, nem hiszem, hogy Magyarországon túl sok lenne a felsőoktatásból kikerülő diák. A másik, hogy miért nem mennek el szakmát választani a fiatalok? Mert a kormány egyszerűen semmit nem tesz azért, hogy a szakmunkásképzés vonzó legyen. Addig, ameddig a szakmunkásképzőkben elavult technikákkal dolgoznak a tanárok, és próbálják átadni azt a versenyképes tudást, amit effektív már tíz évvel ezelőtti technika sem tud adni, addig nem lehet komolyan elbeszélgetni arról, hogy adott esetben a fiatalnak célszerű elmenni asztalosnak, vagy autószerelőnek.

   - A szerdai Magyar Nemzet írta azt, hogy Hiller István oktatási miniszter jóváhagyta elődjének, Magyar Bálintnak azt a javaslatát, amely szerint a rektori fizetéseket duplájára emelnék.

   Koszorús László:
   - Úgy tudom, hogy jelen pillanathoz képest akkor a rektorok új fizetése kétmillió forint nettó körül fog majd alakulni.

   - De amikor a reálbérek csökkenéséről hallani majd a következő egy-két évben, egy ilyen radikális fizetésemelésnek mi lehet egyáltalán a célja?

   Koszorús László:
   - Bizonyára egy olyasfajta pozitív gesztus - ismételten - a kormányzat részéről, amivel azt a látszatot kelti, hogy bizonyos embereknek, bizonyos oktatáspolitikában lévő vezetőknek, könnyebben menjen a döntés, adott esetben egy felsőoktatási törvény módosításával kapcsolatosan.

   - Eredményezheti-e hosszú távon ez az intézkedési tervezet azt, hogy a fiatalok kétszer is meggondolják, jelentkezzenek-e egyetemre, főiskolára?

   Koszorús László:
   - Az esélyegyenlőség mindenképpen csorbult, tehát a versenyképes tudás megszerzésének a lehetősége azáltal, hogy fizetőssé teszik az oktatást, csorbulni fog. A fiatalok túlnyomó többsége nem fogja vállalni, hogy több milliós mínusszal induljon az életben. Ha ténylegesen kiszámoljuk a diákhitel törlesztését, vagy a lakáshitelét, adott esetben egy kétszobás lakásét: ha nyolcmillió forintot vesz fel az ember, akkor havonta 40-50 ezer forintot kell fizetni, diákhitel tízezer forint, ha 30 ezer forinttal számolunk, akkor az már 90 ezer forint; hát miből fog megélni az a fiatal? Egyszerűbbnek látja majd, hogy elhagyja az országot. Ha a jelenlegi kormánynak

9. ***:
   2008. 03. 30. 16:21

   Ezek után hazudd a nénikédnek azt, hogy nem vagy gyurcsányista!!!!

10. J--:
    2008. 03. 30. 16:28

    A zsidó fiataloknak nem gond a tandíj, ők úgyis magániskolában, vagy külföldön végzik felső iskoláikat. De ha mégis államiba mennek, papa pénzén lazán kifizetik ezt is. Ja, és a kollégiumban ne keresd őket, ezek lakást sőt házat bérelnek maguknak ha netán vidékiek.

    A rektorokat azzal a 2 milkós fizuvaé pedig a kormány kilóra megvette. Ők a diákok élve megnyúzását is jónak és előremutató dolognak látnák, parancsszóra azt hazudnak amire a kormány kéri őket.

    A többi : nyugdíj előtt álló, régi elvtársak. Most ha ő ugrál a reform ellen, kirúgják vagy lefokozzák, de ő lesz megszólaltatva a médiában, mint "mértékadó szaktekintély" persze az, hogy a kormány virtuálice pisztolyt tart a fejéhez mikor a szakmai kérdésekről nyilatkozik, nem jön le, annak aki nem gondol bele a dolog menetébe...

11. J--:
    2008. 03. 30. 16:32

    A pályakezdő fiatalok bére egy nagy lófaszra sem elég, azért mennek külföldre. Ha még vonnának is tőlük, akkor pedig azért mennek majd el, hogy e sápot az angliai etc. fiuzjukból pengessék. Mert itthon a boha életben nem állnak lábra pl. a kezdő háziorvosok már így se nagyon.

    Nem lehet onnan elvenni ahol nincs, a kaftánosok meg most is támogathatják az egyetemeket, lehet önként felajéánlani, nosza rajta.

12. J--:
    2008. 03. 30. 16:34

    Fiatal Baloldalos internetes aktivista vagy, fixpont. A demokráciában ügydöntő többség szerint...

    Ugyanazt mondod, amit ők, minden más témában is. Lebuktál.

    A napokban a Fiatal baloldal úgynevezett mini kampányt indított hogy meggyőzze a fiatalokat a tandíj és az utólagos képzési hozzájárulás bevezetésének szükségességéről. A Fidesz-MPSz Ifjúsági tagozata nem érti hogy a diákok igazságtalan megsarcolását miért próbálják tündérmesébe illő módon különböző PR-eszközökkel elfogadtatni. Már a 2002-ben tett választási ígéretekről is megfeledkezett az MSZP? Klikk a teljes cikkhez!!

    A napokban a Fiatal baloldal úgynevezett mini kampányt indított hogy meggyőzze a fiatalokat a tandíj bevezetésének szükségességéről. A Fidesz-MPSz Ifjúsági tagozata nem érti hogy a diákok igazságtalan megsarcolását miért próbálják tündérmesébe illő módon különböző PR-eszközökkel elfogadtatni. Már a 2002-ben tett választási ígéretekről is megfeledkezett az MSZP?

    Az Oktatási minisztérium 2003 október 10-i közleményében ez áll: „Ha ezerszer írják le a Napról, hogy a Föld körül kering, attól még nem lesz igaz. Ugyanígy nem igaz az, hogy az Oktatási Minisztérium utólagos tandíjat vezetne be a felsőoktatásban, még akkor sem, ha ezredszer vádolják ezzel a tárcát. Nem szubjektív megítélés kérdése hogy az utólagos tandíj be lesz vezetve, vagy sem. Ez ténykérdés. A tény pedig az, hogy nem lesz utólagos tandíj. Ez nem új információ, mindig is ez volt a tárca álláspontja.”

    Ismét becsapták a fiatalokat! A tandíj hazugságra épül, azt hazudták hogy nem lesz tandíj, most azt hazudják hogy igazságosabb lesz! Eddig a felsőoktatásban tanulók 50 százaléka tudott ingyen tanulni ez az arány azonban 15 százalékra fog csökkenni.

    A kormány mindig az igazságosság, szolidaritás, esélyegyenlőség jelszavait tűzi zászlajára, amikor valamilyen korosztállyal vagy társadalmi csoporttal szemben pénzbehajtást tervez. Azonban az esélyegyenlőség és az igazságosság pontosan azzal sérül, hogy a szegényebb családokból származó fiatalok nem tudják a tanulmányaik költségeit megteremteni, hiszen egy diploma ára 400-500 ezer forinttól akár 7-8 millió forintig is terjedhet.

    Például ha valaki bölcsész érdeklődésű mint az MSZP-s Hiller István oktatási miniszter akkor legalább 2,3 millió forintot kéne visszafizetnie élete során. Ez nem fer!

    Szerintünk igazságtalan az a rendszer, amely mindenkire tandíjat vet ki, de visszatetsző az is, hogy a tandíjmentességben részesülők tandíját nem az államra, hanem a többi diákra terhelik.

    Ráadásul a vidékről származó főiskolások hátrányba kerülnek a nagyobb városokból származó diákokkal szemben; a családi adókedvezmény és a 13. havi családi pótlék megszüntetése valamint az áfaemelés hatásaként. Hiszen a vidékről származó diákok nem biztos hogy elitgimnáziumokból kerülnek a felsőfokú intézményekbe, vélhetően nincs mindenkinek otthon internet hozzáférése sem. Így őket fokozottan fogja súlytani a tandíj bevezetése, de nekik kell megfizetniük az emelkedő kollégiumi és albérleti díjakat is. Az utazási kedvezmény sem terjed ki mindenkire, így ez is a bejáró diákokat sújtja.

    Mindezeket figyelembe véve, Fidesz-MPSz Ifjúsági tagozatának álláspontja szerint mindenkinek meg kell adni a lehetőséget hogy középiskolai tanulmányait befejezve továbbtanulhasson. Nyilvánvaló hogy a tandíjból befolyt összeget az államháztartási hiány csökkentésére kívánják fordítani; hiszen lehet hogy ez az összeg az egyetemeknél illetve főiskoláknál maradna, de hogy igazságosan ugyanannyi legyen a felsőoktatási intézményeknél (vagy még kevesebb), majd csökkentik az állami támogatás mértékét!

    Nem értünk egyet azzal sem hogy a hallgatók tanulmányától tegyék függővé ki részesülhet állami támogatásban kinek kellene fizetni. Értetlenül fogadjuk a Fib azon állítását, miszerint „Ha költségtérítéses rendszerbe vesznek fel, de olyan jól tanulsz, hogy bekerülsz a legjobban teljesítő 15 százalékos körbe az egyetemen, akkor helyet cserélhetsz az államilag támogatott képzésben tanuló leggyengébb diákok valamelyikével.”

    Nos ez valóban jól hangzik. Azonban ha megnézzük a másik oldalról is, csak azért büntetni egy hallgatót mert esetleg szerényebb képességekkel rendelkezik!?? Esetleg a tanulás mellett diákmunkákat is vállal hogy tudja fizetni az albérletét, utazását...és emiatt nem tud akkora figyelmet fordítani a tanulásra mint a társai...vagyis nem lesz 4,5-ös átlaga csak 2,0-val „bukdácsol”? (hiszen a diplomába nincs is beleírva hogy ő hogyan teljesített a szemeszterek végén..)!! Ez egy igazságtalan és meggondolatlan intézkedés.

    „Eddig minden diák egyenlő volt...”, és mi azt szeretnénk, hogy továbbra is az legyen. Azt szeretnénk ha a tanulás nem kiváltság, hanem alapvető emberi jog lenne! Mert a tanulás valóban egy befektetés...befektetés a jövőbe. Abba a jövőbe amit mi 1000 éves keresztény alapokon nyugvó demokratikus Magyarországnak nevezünk!

    Rákos Szabolcs (a Fidesz-MPSz Ifjúsági tagozatának nógrád-megyei elnöke)

13. ****:
    2008. 03. 30. 16:37

    Judapestieknek minek kolesz meg albi pecóznak a Rózsadombon, szakécsnő főz nekik ebédet, sofőr meg fuvarozza a valagukat háztól házig.

    Sávosan progresszív jövelelem adórendszer kell ide, mégpedig az extrém keresetek bátor és igazságos akár 50%-os szja adójával.

14. fixpont:
    2008. 03. 30. 16:40

    "Tatai-Tóth András, az MSZP oktatáspolitikusa mondta nemrég egy napilapnak nyilatkozva, hogy méltányosnak tartaná, ha az utólagos tandíj fizetését kiterjesztenék mindazokra, akik ingyenesen szerezték diplomájukat."

    Ez nyilvan zoldseg, utolag nem lehet erre kotelezni senkit, mindenkinek a felveteli pillanatban tudni kell a ra vonatkozo szabalyokat. Azt sem tartom elfogadhatonak, ha ezek menet kozben valtoznak.

    Nem csak a zsidoknak nem gond a tandij, sokmillio magyar csaladnak sem az, nagyon helyesen. Nehanynak viszont az lenne, de legtobbjuk a kozeleben sem jut igazan a felsooktatasnak, ez is baj, de ez kozoktatasi kerdes.

    Nem hiszem, hogy rektort a fizetessel meg lehet venni, csak ok az intezmeny fenntartok, ok latjak mire jut es mire nem, ok tudjak, hogy egy oktatonak a bere mennyire elter a versenyszferatol, egy kepzett szakembert az oktatason belul tartani csak ugy lehet, ha olyasmi bert kap, mint a versenyszferaban. Ez kiemelten fontos a muszaki, termeszettudomanyos kepzesben, hiszen mindenkinek fontos lenne, hogy a legjobbak aa tudomanyos palyan maradjanak, ne menjenek el a gazdasagba. Tehat en azt gondolom a rektorok helyesen latjak a kerdest, nem a fizetesuk fuggvenye.

15. fixpont:
    2008. 03. 30. 16:44

    Az, hogy ki akar tandijat es ki nem, melyik politikai szervezet az csak azon mulik, hogy ki honnan remel szavazatot, a fidesz is akart ameddig ra nem jott, hogy ez ellenallasba utkozik, fizetos egeszsegugyet eppugy akart, mint fizetok oktatast, mert tudta, hogy valoszinuleg ez megoldas, ma mar nem tamogatja, emrt igy szavazatokat remel, politikailag a dolgot ertem, emg is fogja kapni, nyerni is a kovetkezo valasztasokon, de ettol meg az orszag tovabb fog csuszni a lejton ahogy mar 6 eve folyamatosan. :-)

16. fixpont:
    2008. 03. 30. 16:49

    "Judapestieknek minek kolesz meg albi pecóznak a Rózsadombon, szakécsnő főz nekik ebédet, sofőr meg fuvarozza a valagukat háztól házig."

    Nem tudom, biztosan igazad van, sosem jartam a rozsadombon, sot meg csak nem is Budapesten lakom, es sosem fogok ott lakni. :-)

    "Sávosan progresszív jövelelem adórendszer kell ide, mégpedig az extrém keresetek bátor és igazságos akár 50%-os szja adójával."

    Az ado most is savosan progressziv, de ez csak a versenykeptelenseget noveli, ahelyett, hogy csokkentene. Ugyanis miert maradjon itthon barki is, ha az allam ennyire leveszi, es a csorokat tamogatja belole? Ellenkezoleg 1 kulcsos szja kene, ~20% koruli kulccsal. Aki tobbet dolgozik, keressen is aranyosan tobbet, ha valami akkor ez teremt versenyt es ez noveli a versenykepesseget.

17. fixpont:
    2008. 03. 30. 16:52

    "- Lengyelországban ezer emberre jut öt felsőoktatást végzett fiatal, míg Magyarországon ezerre jut négy."

    Ez az arany nem letezik igaz, a kommunista rendszerben is 10% volt ez a szam, ma pedig mar tobb mint 40 (lehet picit kevesebb meg, ha a nyugdijasokat es a regen szuletetteket beleszamoljuk, de ha azt nezzuk egy korosztaly hany % diplomas ma akkor ez az arany mar 40 felett van, es meg ennel is sokkal tobb lesz).

18. k0zi:
    2008. 03. 30. 16:59

    Kedves J-- és **** azon elgondolkoztatok-e már, hogy mi lesz, ha a legtöbb frissen végzett orvos/mérnök dobbant külföldre. Mert megtehetik, semmi nem köti őket ide (megtilthatjuk nekik, de akkor majd szökni fognak, mint az előző rendszerben). Persze lehet vagdalkozni olyanokkal, hogy "azok nem is hazaszeretők, meg nemzetárulók", attól még itthon az lesz a helyzet, hogy nem lesz mérnök aki házat tervezzen neked, és nem lesz orvos aki ellásson. Lehet itt papolni, hogy ez köcsög gyurcsányista meg ilyenolyan neoliberális gondolkodás, aki elhagyja ezt az országot azt baromira nem fogja érdekelni mit hagy itt. Ezért kell igenis olyan dolgokat meglépni, amik itt tartják ezeket az embereket. Ez bizonyára nem tetszik azoknak, akiket esetleg hátrányosan érint, de sajnos ezekre az emberekre szükségünk van.

    Aztán majd lehet örülni az ingyenes egészségügynek, de nem lesznek benne orvosok, mert Angliában ugyanezért a munkáért millió fölötti fizetést kap, érzi hogy ő megbecsült tagja a társadalomnak.

    A felsőoktatás kiszervezése talán egy adócsökkentést hozott volna, ami szintén itt tartja az embereket.

19. sodika:
    2008. 03. 30. 17:43

    "Aztán majd lehet örülni az ingyenes egészségügynek, de nem lesznek benne orvosok, mert Angliában ugyanezért a munkáért millió fölötti fizetést kap"

    HA HA HA!
    Épp mostanában volt hír abból. hogy két magyar orvost hazaküldtek onnan, mert olyan minősíthetetlenül szar volt a munkájuk :DDD

20. k0zi:
    2008. 03. 30. 18:12

    sodika: igen, az meg valószínűleg a romló oktatási színvonalnak köszönhető.
    És "HA HA HA", de az majd minket fog gyógyítani. Van még kedved nevetni?

21. ****:
    2008. 03. 30. 18:27

    Ha ennyire aggódsz, adakozz a kórházaink javára! :)

    Akik a reformokat erőltetik, mind magánklinikákon, és részben külföldön gyógyíttatják magukat.

    Néha felröppen hír xyz beteg gyűjtenek külföldi műtétjére

    HA a reform beteljesülne, itthon is ennyibe kerülne! Százezrekbe kerülne egy sima vakbélműtét. Lásd a kiszivárgott információkat, ez nem riogatás. Ezeket meg kell állítani.

22. ****:
    2008. 03. 30. 18:34

    Aha, és akkor azért az volt majdnem az első intézkedése, hogy eltörölte a tandíjat? Ezért neked is kár volt egyetemre menni fixpont, hogy átitatódj a szdsz-es neolibsi ideológiákkal.

    Az egykulcsos adó csak arra jó, hogy a szupergazdagokat megszabadítsa az arányos közteherviseléstől, az abban való részvételtől. A schmuck andor féle cionbérenc zombipárt neokon luvnyája akarja, nyilván azok felé lenne hála akik megfinanszírozták neki az 5%-ot.

    Komolyan mondom, örülök neki, hogy nem jártam oda, ahova te. Iszonyú torz neolib hazugságokat tanultok ti közgázból!!!!!

    Mindent kiszervezni? Aztén nem is lesz olyan, hogy állam, szabad rablás a multiknak, teljes dereguláció, eltörlik a minimálbért, megszűnik a nyugdíj, megszűnik a TB, bérek a béka segge alatt ÉS MÉG EMELLETT MERTEK POFÁZNI ÖNGONDOSKODÁSRÓL !!!!!!

    HA A ZSIDÓKON MÚLNA, A LEVEGŐVÉTELÉRT IS FIZETNÜNK KELLENE

23. J--:
    2008. 03. 30. 18:39

    Olyan szánalmas, hogy abban van meg a nyegle és fölényes lenézés minden szociális érzékeny ember irányába, aki épphogy elvégzett egy iskolát, és 0 tapasztalata van, csak és kizárólag az iskolában belenevelt neonlib hazugságokat fogadja el ésszerűnek meg érvként IGEN, AMI 89 ELŐTT A MARXIZMUS LENINIZMUS VOLT, AZ MA A BOKROSIZMUS !!!!

    Akinek 50%-os sávban lenne a jövedelme, az már régen nem dolgozik, annak nem bér és fizu a jövedelme, hanem pl. részvény osztalékok és kamatjövedelmek. Ezt meg nemár adómentesen hagyják, MERT JELENLEG AZ. EGY FILLÉR ADÓT SEM KELL UTÁNA FIZETNI! MIKÖZBEN A MINIMÁLBÉRT MEG AKARJÁK SZÜNTETNI!!!!

    Éljen 70 ezer forintból aki a reformokat jónak látja!!!!

24. J--:
    2008. 03. 30. 18:44

    És igen, ha meg akarnak fojtani virtuálice, ha anyagilag teljesen el akarnak lehetetleníteni, ha a lébukott tolvajok akik a zsebemben turkáltak, még meg is ideologizálják, miért lopnak, akkor dühösek lesznek az emberek.

    A társadalmi akarattal pedig valódi demokratikus erő nem szálll szembe. A bokrosista gazdpol pedig felülről diktált, a komcsi tervgazdasághoz hasonló, emberellenes, és kizárólag a nagytőke érdekeit szem előtt tartó rendszer.

    Szégyellje magát, aki ennek a pénzügyi-ideológiai gólemnek a janicsárja!

25. 88:
    2008. 03. 30. 18:54

    Tatai tóth andrás alias "totya" avagy "róth andris" (igen, ő is zsidó) a megyéjében pont olyan hírhedt hazudozó mint országosan a gyurcsány. :)

    A saját iskolájának szavazta le a támogatását több alkalommal is, ahol igazgató! Sima tatarozásra kellett volna, mert rozoga az épület, iylenek hogy télen 10 foknál melegebbre nem fűthető!!! Ja, és láttam az épületet, valóban rozoga már, fele vakolat lenn van, hát ide kéne az uniós pénz, nem a bajnai klf. fantomcégeinek!!

26. SF:
    2008. 03. 30. 19:01

    Miért énekelt a róka a fán ülő varjúnak???????????

    Miért van megideologizálva minden szolidaritásmentes neoliberális intézkedés valami hasonló szöveggel :

    "ez így ésszerű" "nyugaton régóta így van" igen, mindenhonnan a rosszat hoznák be, valahol van valami sarc, akkor itt is legyen, bezzeg a nyugaton meglévő kedvezmények, és szociális vívmányok nem kerülnek bevezetésre hazánkban...

    "nincs alternatíva"

    A neoliberális elmélet, az új, pénzes arisztokrácia kiváltságos helyzetét, a társadalmi törvények szükségszerű és elkerülhetetlen következményeiként igyekszik beállítani. Az úgynevezett „társadalmi törvények azonban nem eleve adottak, és nem változatlanok, hanem maguk is a játéktér méreteinek és tulajdonságainak a következményei. A szabad piac, csak látszólag „szabad.” A „verseny” pedig nem tényleges verseny, mert a kapufákat elmozdították, a pálya, illetve a küzdőtér lejt, a pálya méretei egyoldalúan torzítottak.

    K. C. Cole, a Los Angeles Times, és a New Yorker újságírója, s a „Mind over Matter” amerikai sikerkönyv szerzője, a “The Geometry of Fairness” c. rövid írásában, Einstein tér-idő elméletével támasztja alá a társadalmi igazság egyetemes mivoltát. K. C. Cole szerint a társadalomi javak igazságos elosztását az einsteini tér-idő fogalmáhohoz hasonlatosan, a legszélesebb értelemben vett játszíntér, illetve a társadalmi dráma színterének alakjam, méretei, és annak viszonylagos hozzáférhetősége határozza meg. K, C. Cole szerint a társadalmi dráma színpadáról nem veszünk tudomást, mert az láthatatlan.

    A társadalom színpadán, amelyet államberendezésnek, vagy az érvényben lévő hatalmi ideológiának is nevezhetünk, a társadalmi törvények mibenlétét, illetve tartalmát is eleve a játéktér mibenléte, annak méretei, és egyéb tulajdonságai határozzák meg. A társadalmi törvényeknek nevezett szabályok, tehát az államberendezés, illetve az ideológia függvénye. Vagyis, a társadalmi érvényesülés színpadán, a háttérként érzékelt, s emiatt láthatatlan színpad tulajdonságai, és az ideológia által megkövetelt játékszabályok határozzák meg, hogy szükségszerűen, és ismételten ki emelkedik fel, és ki bukik el. Ha, tehát egy gazdasági rendszerben a lakosság egy meghatározott csoportja minden fordulónál veszít, és mindig ugyanazok veszítenek, akkor ideje a kapufákat visszaállítani, a színtér méreteit, lejtését kiigazítani és a játékszabályokat ellenőrizni, mert „dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes.” (József Attila: Ne légy szeles, 1935, 1937.)

    A fenti, szemfényvesztés alapú neoliberális dogmától, mely szerint: Nincs más választás (TINA There Is No Alternative) sokkal könnyebb megszabadulni, mint Einstein tér-idő elméletét megérteni. Vagyis, "Fel kéne szabadulni már."

27. fixpont:
    2008. 03. 30. 19:46

    "Akinek 50%-os sávban lenne a jövedelme, az már régen nem dolgozik, annak nem bér és fizu a jövedelme, hanem pl. részvény osztalékok és kamatjövedelmek. Ezt meg nemár adómentesen hagyják, MERT JELENLEG AZ."

    Es nagyon helyesen, a toke es kamatjovedelmek a gazdasag mozgato rugoi, akkor erdemes nem bankban tartani a penzed, hanem befektetni mondjuk reszvenyt venni, ha minel magasabb nyereseget tudsz realizalni rajta. A befektetesek javitjak a gazdasagot, munkahelyeket teremtenek, segitenek magasabb technologiai szintre allni. A baj eppen az, hogy nagyon kevesen vasarolnak reszvenyeket, elbasszak a penzuket autora, butorra, muszaki cikkekre, ahogy ez a Megyo fele 50%-os beremeles alkalmaval is tette a lakossag. Ami megtakaritasa addig volt, azt kivette, vasarolt belole egy nagyobb dolgot, aminek egy reszet hitelbol fedezte, (pl. auto), igy a kereskedelmi bankok tartaleka megcsappantak, elfogyott a penz a gazdasagbol, nyilvan megemeltek a hitel kamatot, hogy ezt finanszirozzak. Pont az ellenkezoje lett volna idealis, amikor a lakossag penzhez jutott mint 2002ben, reszvenyeket kellett volna venni az allampolgaroknak vagy barmi mas modon befektetni a penzt, csak nem arucikket venni belole, plane nem kulfoldit! Mert ugye az auto a muszaki cikk a plazmatv azok nem teremtenek itthon munkahelyet ha felporog a keresletuk. A megoldas tehat egykulcsos, linearis ado, aki tizszer annyit keres, tizszer annyit adozik ez igy igazsagos. De nem adozik tizentoszor annyit, mivel ekkor minden uj megkeresett forint utan az allam elvenne a felet, akkor milyen mozgato rugo lenne megtobbet dolgozni, megtobbet termelni stb? Kontraszelektiv es kontraproduktiv. Az adot nem lehet novelni, mikozben a kornyezetunkben minden orsazgban csokkentik, ezzel csak azt erjuk el, hogy a cegek a szekhelyuket atteszik szlovakiaba, es majd csodalkozni fogunk miert 10% ott a novekedes itt pedig miert egy. A bankokra ugyanez igaz, meg akarod pluszban adoztatni, nem tetszik hogy jol megy neki? Nem fog sikerulni kisbaratom, mert atteszi a szekhelyet pozsonyba te meg megnezheted hol jutsz mondjuk lakashitelhez. Nincs mas ut a szocialis rendszert kell leepiteni, a munakhely teremetes a legjobb szocialis program. Alacsony adok, sok munkahely, minimalis szocialis rendszer, ez a jovo utja. Kivancsi vagyok, mikor ismerjuk fel, ez ugyanis kenyszerpalya, nincs valasztasunk, vagyis persze valasztas mindig van, csak akkor maradunk (vagy megjobban lemaradunk) utolsok, ahogy eddig.

28. SF:
    2008. 03. 30. 19:52

    A rendszerváltást megelőző évtizedekben a KORMÁNYZÓ SZOCIALISTA párt ostoba gazdaságpolitikájával szörnyű adósságcsapdába hajszolta Magyarországot. A rendszerváltás után politikai hatalmukat gazdaságira átváltó szocialisták kifosztották az államot, kisajátították az állami vagyont, amelynek tisztességes értékesítésével ki lehetett volna lábalni az adósságból. Kormányra kerülve, az oldalukon fityegő SZDSZ szorgos asszisztálása mellett folytatták a fosztogatást, mellé tovább növelték az adósságot. Aztán volt a polgári kormánynak négy éve, és abból háromban sikerült az állam adósságát a GDP 60 százaléka, az euro bevezetéséhez előírt szint alá csökkenteni ( 1990-től máig csak ebben a három évben). Aztán visszajöttek a szocialisták, és csődbe vitték az országot. És mindeközben néhány száz ember minden mértéken felül meggazdagodott... " "... és most jön ebből a néhány százból kettő és van képük azt mondani: emberek, vége a könnyű életnek, mostantól mindennek ára van, mostantól mindenért fizetni kell, az orvosi vizitért, tanulásért, gyógyszerért, utazásért. Nem azt mondja a két milliárdos nyikhaj, hogy eddig nem kormányoztunk ( bár az elhíresült öszödi beszéd veleje ez volt...), hanem a saját zsebünket tömtük, de most baj van, visszaadjuk a milliárdokat / ne adj isten bevezetjük a nyereségadót stb. .../, visszaadjuk az Apró - villát, az öszödi kisíbolr nyaralót, megfizetjük az elfittelinázott ÁFÁ-t, visszafizetjük a sulinet- pénzeket, hogy legyen miből fenntartani az iskolákat és kórházakat. Nem, drága öltönyében a két kőgezdeg pártember leckét ad a szegényeknek öngondoskodásból, és ledamgógoz mindenkit, aki a társadalmi szolidaritás elvét és gyakorlatát hozná vissza az államvezetésbe...." / Bencsik Gábor/

29. SF:
    2008. 03. 30. 19:54

    Egységesebb a megítélés a természetes személyek által élvezett kamatjövedelmek minimális adóztatására vonatkozóan, melyre vonatkozóan két megoldási lehetőség kínálkozik. Az egységes forrásadóztatás rendszerének általános bevezetése valamennyi tagállamban jelentené a megfelelő megoldást. Amennyiben az ezzel járó terheket nem kívánják a tagállamok vállalni, elképzelhető lehet a külföldi állampolgárok által élvezett kamatjövedelmekről a kifizető adatszolgáltatása az állampolgár lakóhelye szerint illetékes adóhatóságának. Az elképzelések a tagállamok számára lehetőséget biztosítanának a két rendszer közötti választásra is, amennyiben az egyik, vagy másik megoldással szembeni ellenérzés közötti ellentét nem lenne áthidalható a tagállamok között. Tekintettel arra, hogy az adóztatási kérdésekben a közösségi döntéshozatal a konszenzusos megoldást igényli, ezért a megállapodás nehéznek tűnik. Jelenleg Luxemburg és Ausztria magatartása miatt késik a megállapodás, mivel mindkét ország liberális megtakarítás szabályozása miatt kvázi-adóparadicsomként működik az Európai Unióban. Ugyanakkor a megtakarításokból eredő jövedelmek jellegükből adódóan tőkejövedelemnek tekinthetők, s nehezen egyeztethető össze az európai értékekkel a tőkejövedelmek adómentessége, mikor a fogyasztáshoz és a munkajövedelmekhez kapcsolódó (a munkajövedelmek esetében progresszív) adóztatás rendszere hézagmentesen kiépült. Ez még akkor is igaz, ha figyelembe vesszük, hogy a megtakarításokhoz kapcsolódó jövedelmek legtöbbször csak szerény mértékű jövedelem-, vagy nyugdíj-kiegészítést jelentenek.

    Már megint a nagytőke pártján vagy!

30. k0zi:
    2008. 03. 30. 19:56

    ****: szerinted külföldön miért drágább egy vakbél műtét? Mert talán az orvos nem 200EFt-ért dolgozik, talán mert egy MR készülék nem 2Ft és ahhoz, hogy ne csak magánklinikákon legyen FIZETNI KELL ÉRTE!

31. SF:
    2008. 03. 30. 19:57

    Olyan vagy mint Kóka, mindig ugyanazt a hazugságot ismételgeted. Méghogy nincs alternatíva, az is hazugság, szerintem is FIB aktivista vagy, de lukra futottál, mi gondolkodó emberek vagyunk, minket nem ejtesz át

    Hiába érvelünk, minden lepattan rólad, és hazudsz tovább.

    Sodi, szerintem ez egy bérkommentelő. :)

32. SF:
    2008. 03. 30. 19:59

    Igen, és külföldön TIZSZERESEK VAGY HUSSZOROSAK A REÁLBNÉREK!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

    A nyegle Yuppie mentalitás pedig valóban taszító, többekközt ezért sem lesz soha 10% feletti tisztán liberális erő MO-n.

33. SF:
    2008. 03. 30. 20:00

    A 31es fixpontnak szólt!

34. SF:
    2008. 03. 30. 20:01

    Csak alternatíva van!

    A post-Washington disszenzus

    Walden Bello Focus on the Global South, 2007. szeptember 17.

    “A Világbank kutatói hatalmas látható munkát végeztek a globalizációval, a segélyek hatékonyságával, a növekedéssel és a szegénységgel kapcsolatban. Sok vonatkozásban ők a vezetők ezeken a területeken. Maga a módszer azonban, ahogy ezt a kutatást a Bank politikája iránti “térítésre” használták, gyakran kiegyensúlyozottság és a megfelelő szkepticizmus kifejezése nélkül, alapvető kritikát váltott ki. A belső kutatás, amely a Bank pozícióit kedvezőnek találta, nagy hangsúlyt kapott, a kedvezőtlen eredményeket figyelmen kívül hagyták. Ezekben az esetekben, azt hisszük, hogy az ellenőrzés és a kiegyensúlyozottság súlyos kudarca az, ha a pártolást és a kutatást nem választják ketté. Ez a fajta kutatás megerősítette a Világbank azon jogát, hogy erősen védje és terjessze saját politikáját. Amikor azonban a banki vezetés szelektíven úgy hivatkozott új és még nem tesztelt kutatásokra, mint kemény bizonyítékokra, ehhez az általa preferált poltikához, ez megalapozatlan bizalmat kölcsönzött a Bank előírásainak. Az, hogy törékeny alapokon álló új kutatásokat piedesztálra emeltek, később bűnbakok kereséséhez vezet, ami aláássa a Bank kutatásainak hitelességét és hasznosságát. (An Evaluation of World Bank Research, 1998-2005)"

    Amikor tavaly két tanulmány részletezte, hogy a Világbank kutatói egységei hogyan manipulálták rendszeresen az adatokat, hogy kimutassák, hogy a neoliberális piaci reformok elősegítik a növekedést és csökkentik a szegénységet a fejlődő országokban, fejlesztési közgazdász körökben nem lepődtek meg. Ők már látták a kiábrándító eredményeket egy tanulmányból, amelyet Robin Broad amerikai egyetemi tanár készített, egy jelentésből, amelyet Angus Deaton princetoni professzor és a Nemzetközi Valutaalap korábbi vezető közgazdásza, Ken Rogoff közölt, mint az úgynevezett Washington Konszenzus összeomlásának utolsó epizódját.

    Margaret Thatchernek, ennek a fejlődési modellnek az elkötelezett hívének 1980-as és korai 1990-es évekbeli aranykorából eredő hírhedt mondása szerint a washingtoni konszenzus alternatívája a TINA vagyis “There Is No Alternative” (Nincs alternatíva). A Washingtoni Konszenzus szakított azzal a gazdasági stratégiával, amely a kormányok jelentős részvételével számolt és helyette a fejlődés hajtóerejévé a szabadjára engedett piacot tette.

    A fejlődő országokra kényszerített “szerkezeti alkalmazkodási” programokkal, amelyeket a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Világbank támogatott, a Washingtoni Konszenzus” a késő 90-es évekig uralta a gazdaságot, amikorra is bebizonyosodott, hogy a fejlődés egyetlen kritériuma – fenntartható növekedés, a szegénység csökkenése, az egyenlőtlenségek csökkenése – sem valósult meg. Ennek az évtizednek az első felében a Konszenzus egy visszaszoruló folyamattá vált, bár a neoliberalizmus sok közgazdász és technokrata számára, akik már elvesztették benne a bizalmukat, egyszerű tehetetlenségből továbbra is az alapvető módszer maradt.

    A Konszenzus korábbi emberei különböző irányokba széledtek szét. Annak ellenére, hogy gyakran ismételgetik, valójában nincs “Poszt-Washingtoni Konszenzus”.

35. SF:
    2008. 03. 30. 20:04

    A neoliberalizmus rövid története

    Értekezlet a gazdasági függetlenségről a globalizmus korszakában.A neoliberalizmus rövid története. Az elit gazdaság-politika húsz esztendeje és a változás lehetőségei
    
    Az értekezlet szervezői arra kértek, hogy tartsak előadást a neoliberalizmusról. Az előadás címét a szervezők a következőképpen határozták meg: Az elit-gazdaságpolitikájának húsz esztendeje. Sajnálattal tudatom Önökkel, hogy a tárgykör megértése céljából legalább ötven évre kell vissza menni, egészen a második világháború befejezéséig.
    Ha 1945. vagy 1950.-ben valaki a jelenlegi neoliberális közgazdaság elveinek bármelyikével előhozakodott volna, a bizonyosan az őrültek házában nyilvánították volna. Legalább is a nyugati országokban, ahol ebben az időszakban mindenki Keynes elveit vallotta, vagy szociáldemokrata, illetve kereszténydemokrata volt, vagy pedig a marxizmus valamelyik árnyalatával azonosult. Az a nézet, hogy a politikai és a társadalmi változásokat a piac határozza meg, hogy az állam önkéntesen lemondjon a közgazdaságban betöltött szerepéről, vagy, hogy a nemzetközi nagyvállalatoknak korlátlan szabadságuk legyen, vagy, hogy a szakszervezeteket le kell építeni, a polgárok szociális biztonságát, pedig csökkenteni kell, elképzelhetetlen volt ötven évvel ezelőtt.
    Ha valaki netán helyeselte volna is ezeket a gondolatokat, nem valószínű, hogy jónak látta volna azok nyilvános terjesztését, és nem is lett volna, aki meghallgassa. De, bármilyen valószínűtlenül is hangzik ez ma, különösen a hallgatóság ifjabb tagjai számára, a nemzetközi valuta alap (IMF) és a világbank azokat pozitívan értékelték és Keynes ikrek néven emlegették, mert szellemi atyjuk, John Maynar Keynes, és Harry Dexter volt; egyike Roosevelt elnöki legközelebbi tanácsadóinak. Ezeket az intézményeket 1994.-ben Bretton Woodsban hozták létre, és eredeti megbízatásuk az volt, hogy elejét vegyék a jövőbeli nemzetközi viszályoknak, éspedig úgy, hogy újjáépítési és fejlesztési kölcsönöket folyósítsanak, és, hogy az egyes országok ideiglenes fizetőképességi nehézségeit áthidalják. Ezeknek az intézményeknek eredeti rendeltetésük alapján, nem volt joguk arra, hogy egyes országok kormányainak a gazdasági határozataiba bele avatkozzanak, és semmilyen felhatalmazásuk nem volt arra, hogy az egyes államok belpolitikájába beavatkozzanak.
    Nyugaton a jóléti állam, és (Amerikában) az új egyesség (New Deal) folyamatban volt, amikor a háború kitört. A háború befejezése utáni az első teendők közé tartozott azok visszaállítása. A másik napirendi pont, a világkereskedelem újraélesztése volt. Ez utóbbit, az úgynevezett Marshall terv valósította meg. Európa ismét az Amerikai Egyesült Államoknak, - a világ, gazdaságilag legerősebb államának, az egyik legfontosabb kereskedelmi ügyfele lett. Ugyanebben az időszakban vette kezdetét a gyarmatok felszabadulása is. Volt, ahol ez megegyezés, illetve békés úton történt, mint például India esetében, vagy fegyveres küzdelem árán, mint Kenyában, vagy Vietnámban és másutt. Egészében véve, a világ fejlődése igen pozitív irányban indult.
    A hírneves tudós, Karl Polanyi ekkor adta ki a: „Nagy átalakulás” ("Great Transformation") című mesterművét. Az 1944.-ben megjelent mű a tizenkilencedik század ipari, és piaci társadalom heves bírálata volt. Polányi több mint ötven évvel ezelőtt írta le a következő jóslat erejű szavakat: „Ha megengedjük, hogy az emberiség és környezetének sorsát csak a piac törvényei határozzák meg, az a társadalom lerombolásához vezet.” (73. old.) Polanyi azonban meg volt győződve, hogy a társadalomnak ez a lerombolása a háború utáni időszakban már nem történhet meg: „Az egyes nemzetek keretein belül olyan átalakulásnak vagyunk tanúi, ahol nem a gazdasági rendszerek határozzák meg a társadalom mibenlétét, hanem mindenekfelett a társadalom érdekei kerülnek előtérbe” (251. o.)

    Polányi derűlátása azonban nem vált valóra. A neoliberalizmus lényege az, hogy az emberek sorsát a piaci törvények határozzák meg. Az embereknek kell a gazdaság parancsait követni, és nem ellenkezőleg. És amint azt Polányi előrelátta, ennek az eszmerendszernek a megvalósulása közvetlenül a „társadalom lerombolásához” vezet. Mi történt, tehát? Hogyan lehetséges, hogy fél évszázaddal a második világháború befejezése után ide jutottunk? Vagyis, ahogy azt a jelenlegi értekezlet szervezői megfogalmazták: Miért van szükség erre az értekezletre? A rövid válasz a következő: a pénzügyi válságok sorozata miatt, különösen Ázsiában. A tényleges kérdés, azonban a következő: Hogyan emelkedhetett ki a neoliberalizmus, híveinek szűk körű és zárt világából, és hogyan lett belőle korunk meghatározó eszmerendszere? Miért képes a nemzetközi valuta alap (IMF) és a világbank az egyes országok kormányait arra kényszeríteni, hogy azok a számukra hátrányos feltételek mellett kapcsolódjanak bele a világgazdaságba? Miért van a környezet az összeomlás határán, és miért van olyan nagy szegénység a világban, beleértve a gazdag és a szegény országokat is, amikor a világon, a történelem folyamán, ilyen méretű bőség és gazdagság, mint manapság, még nem volt?
    A fenti kérdéseket történelmi távlatból kell vizsgálni. A „Dissent” c. folyóiratban részletesen kifejtettem, a neoliberalizmus győzedelmeskedésének, és a vele járó gazdasági, társadalmi és környezetet sújtó katasztrófának az egyik lehetséges magyarázata abban rejlik, hogy a neoliberálisok megvásárolták és megfizették ennek a gonosz és visszafejlődést jelentő „nagy változásoknak” a győzelmi díját. A neoliberálisok megértették, amit a konzervatívok nem értettek meg, hogy az eszméknek tényleges hatása, illetve következményei vannak. A chicagói egyetemről kiindulva, ahol egy parányi sejtet képeztek, a bölcsész - közgazdász Friedrich von Hayek és tanítványai, mint Milton Friedman, a neoliberálisok és anyagi támogatóik egy hatalmas nemzetközi hálózatot építettek ki. Alapítványokat, intézményeket, kutató intézeteket, kiadványokat létesítettek, ahol fogadott írók és közkapcsolati szakértők a neoliberális eszmék megfogalmazásán és külső használatra való elkészítésével és kíméletlen terjesztésével foglalkoztak.
    Megértették és alkalmazták az olasz származású, marxista gondolkodó, Antonio Gramscinak, a „kulturális hegemóniára” vonatkozó elveit. Ha sikerül az emberek agyát meghódítani, a szívük és a kezeik azt követni fogják. Ennek alapján építették ki szakértői hálózatukat. Az időhiány miatt nem foglalkozhatunk részletesebben ezekkel a kérdésekkel, elegendő azonban megállapítani, hogy a neoliberális eszméket terjesztő kampány zseniális volt. Több százmillió dollárt költöttek el eszméik terjesztésére, de a pénzük százszorosan megtérült, mert sikerült a neoliberalizmust az emberi lét szükségszerű alapfeltételeként elfogadtatni. Függetlenül, attól, hogy a neoliberalizmus hány katasztrófának volt az okozója, hány pénzügyi válságot idézett elő, hány vesztest és kitaszítottat teremt világszerte, a neoliberalizmust újra és újra sikerül elkerülhetetlennek bemutatni, Isten akarataként magyarázni, és mint az egyetlen lehetséges gazdasági és társadalmi berendezést elfogadtatni.
    Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy ez a mindent behálózó neoliberális, kísérlet, amelyben élni kényszerítenek bennünket egy mesterségesen létrehozott és meghatározott céllal rendelkező eszmerendszer. Ha ezt megértjük, akkor könnyen megérthető az is, hogy a neoliberalizmus „törvényszerűsége” nem azonos például a gravitáció törvényének az erejével. Csupán egy emberek által megalkotott, mesterséges szerkezetről van szó. Amit egyes emberek létrehoztak, azt mások megváltoztathatják. De azt nem változtathatják meg, amíg az eszmék fontosságát fel nem ismerik. Annak ellenére, hogy a széles alapokra helyezett cselekvés híve vagyok, figyelmeztetni szeretnék mindenkit, hogy erőfeszítéseink hiábavalóak, ha előzőleg nem tudjuk megteremteni a változásokra irányuló megfelelő eszmei légkört.
    A neoliberalizmusnak sikerült egy népszerűtlen szektából világvallássá emelkednie, amely napjainkban saját dogmáival, papjaival, és törvényhozó testületével. Azokra a hitetlenekre és bűnösökre, akik a neoliberalizmus által kinyilatkoztatott igazságot kétségbe vonják, a pokol tüze vár. Oskar Lafontaine, a volt német pénzügyminiszter, akit a Financial Times, „Keynes merev követőjének” nevezett, és pokolra ítéltetett, mert az a nagyvállalatok adókedvezményei helyett, az alacsonyabb jövedelmű családok adócsökkentését javasolta.
    Az eszmei háttér és az általános összefüggések felvázolását követően vizsgáljuk meg a neoliberalizmus kibontakozását az elmúlt húsz évben. 1979 - ben Margaret Thatcher került uralomra Angliában végrehajtotta a neoliberalizmus forradalmát. A „vasakaratú hölgy” avagy a „Vaslady” (Iron Lady) Friedrich von Hayek tanítványa volt, egy társadalmi darwinista és meggyőződéseit minden lelkiismeret-furdalás nélkül fejezte ki. Arról volt hírhedt, hogy rendelkezéseit egyetlen kifejezéssel indokolta: TINA (here Is No Alternative azaz NMV - Nincs Más Választás) A Thatcher tételeinek, és a neoliberalizmusnak a központi gondolatát a verseny fogalma képezi - a nemzetek közötti verseny, a különböző vidékek közötti verseny, a vállalatok, és természetesen az egyének egymás közöttii versenye. A verseny központi jelentőségű, mert az választja el a juhokat a kecskéktől, a férfit a gyermektől, a rátermetteket a gyengéktől. Ennek alapján az anyagi javak; mind a természetes, mind az emberi erőforrások előirányzása egyetlen szempont alapján történik, a gazdaságosság elve, illetve a teljesítőképesség alapján.
    Ezzel ellentétben, a kínai bölcs, Lao Ce, a Tao-Te Ching befejező szavaiban azt mondja: „És mindenekfelett, ne versenyezz.” A neoliberalizmus világának egyedüli szereplői, akik ezt a tanácsot megszívlelik, azok maguk a főszereplők, a nemzetközi nagyvállalatok. A szabad verseny csak ritkán vonatkozik rájuk, azok az úgynevezett szövetségelvű kapitalizmust (Alliance Capitalism) részesítik előnyben. Nem véletlen, tehát az úgynevezett „közvetlen külföldi befektetések” (Foreign Direct Investment) kétharmada, vagy háromnegyed része, attól függően, hogy melyik gazdasági évről van szó, nem az új munkahelyek megteremtésére költik, hanem a vállalatok összevonását, vagyok azok egymás általi felvásárlását szolgálják, amelyek sz

36. SF:
    2008. 03. 30. 20:05

    szinte mindig a munkahelyek csökkenését, tehát a munkanélküliség növekedését eredményezik.
    Tekintettel arra, hogy a fennálló értékrend szerint a verseny minden körülmények között erény, annak eredménye soha sem lehet rossz. A neoliberális számára a piac olyan jó és bölcs, mint maga az Isten, akinek láthatatlan keze végül a rosszat is jóra fordítja. Thatcher egyik beszédében ezeket mondta: „a mi feladatunk az egyenlőtlenség dicsőítése; az, hogy lehetőséget nyújtsunk a tehetség és a rátermettség kifejezésére, amely mindannyiunk boldogulását szolgálja. Tehát, ne törődjetek azokkal, akik esetleg lemaradnak a versenyben. Az emberek természetüknél fogva nem egyenlők, de ez jó, mert a születési adottságokkal megáldottak, a legműveltebbek, a legszívósabbak hozzájárulásai végső fokon mindenkinek a hasznára válnak. A társadalomnak nincs megkülönböztetett kötelessége a gyengék iránt, vagy azokkal szemben, akik nem részesültek a megfelelő oktatásban. Ami velük történik, azért egyedül ok maguk a felelősek, soha sem a társadalom.” Margaret szerint, ha a versenynek „lehetőséget nyújtunk,” az a társadalom felemelkedéséhez vezet. Sajnos, az elmúlt húsz év tapasztalata az ellenkezőjét bizonyítja.
    A Thatcher előtti időszakban, Angliában minden tizedik személy élt a létminimum alatt. Ez önmagában ugyan nem ragyogó eredmény, de nemzetközi szempontból mégis tiszteletre méltó és a háború előtti viszonyokhoz mérten haladást jelentett. Ma minden negyedik személy él a létminimum alatt, és minden harmadik gyermek hivatalosan szegény sorsúnak számít. Ez a legrátermettebbek túlélésének az eredménye. Az emberek télen képtelenek a lakásaikat kellőképpen fűteni, pénzt kell a szabályzó szerkezetbe bedobni, hogy villanyáramuk, vagy vizük legyen. Az embereknek nincs meleg télikabátjuk stb. A fenti példákat a British Child Poverty Action Group (Angol gyermekszegénység elleni csoport) 1996. évi jelentése alapján idéztem. A Thatcher - Major adó törvények hatását egyetlen példával szeretném megvilágítani: Az 1980.-as években az adókedvezmények összegének 29 százalékát az adófizetők egy százaléka kapta kézhez. Ez azt jelentette, hogy, aki az átlagos keresetnek a felét valósította meg, a 7 százalékkal több adót fizetett, mint az adótörvények módosítása előtt, aki pedig az átlag fizetésnek a tízszeresét kereste meg, az az új törvények alapján 21 százalékkal kevesebb adót fizetett.
    A neoliberalizmus központi tétele a versenyképesség. Ennek alapján a közszolgáltatásokat embertelenül leszűkítik, mert azok a szabad piac törvényei alapján versenyképtelenek. Az elmúlt húsz év legfőbb változásai a privatizációs folyamatokban nyilvánulnak meg. Ez az irányzat Angliában kezdődött, és onnan terjedt el az egész világra.
    Vizsgáljuk meg a közszolgáltatások eredetét és okait a kapitalista országokban, különösen Európában. A közszolgáltatások azokon a területeken léteznek, amelyeket a közgazdászok „természetes monopóliumoknak” neveznek. Természetes monopóliumról akkor beszélünk, amikor a lehető legkisebb szolgáltatási egység a leggazdaságosabb módon elégíti ki egy meghatározott piac szükségleteit. Ugyanis, egy vállalatnak megfelelő nagyságúnak kell lennie, ahhoz, hogy a piac nagyságához mérten a leggazdaságosabban lássa el feladatát. A közszolgáltatások továbbá hatalmas előzőleges befektetéseket igényelnek, mint például a vasúti hálózat kiépítése, vagy a villanyárom szolgáltatások rendszere, és ilyen esetekben a versengés semmiképp sem előnyös. Ezeket a feladatokat a legmegfelelőbb módon a közszolgálati monopóliumok formájában valósulhattak meg. A neoliberálisok ellenben mindent, ami társadalmi tulajdonban van eleve „ráfizetésszerűnek” minősítenek.
    Mi történik tehát, amikor a természetes monopóliumokat privatizálják? Az új magántulajdonosok természetesen monopólium jellegű árakat szabnak meg a fogyasztók számára, a maguk számára, pedig meglehetős nyereséget biztosítanak. A klasszikus gazdaságtanban ezt a „piac szerkezeti összeomlásának” (structural market failure) nevezik, mert az árak magasabbak a kellettnél, a szolgáltatások minősége pedig nem szükségszerűen jobb, mint előtte volt. A piac szerkezeti összeomlásának megelőzése érdekében az 1980.-as évekig, Európa kapitalista országai a postaszolgálatot, a villanyt, a gázt, a vasutakat és a földalatti járatokat, a repülőtereket, a városi vízellátást, és a köztisztaságot, állami tulajdont képező monopóliumokként üzemeltették.
    Margaret Thatcher azonban elhatározta, hogy mind ezt megváltoztatja. Ráadásul, a privatizáció alkalmat adott arra is, hogy a szakszervezetek erejét megtörje. Tudvalevő, hogy a szakszervezetek éppen a közszolgálatokban voltak a legerősebbek, és így a közszolgálatok lerombolásával egyidejűleg sikerült a szakszervezeteket is legyöngítenie. A fentiek következtében, Angliában 1979. és 1994. között a közszolgálatokban foglalkoztatottak száma 7 millióról 5 millióra csökkent, vagyis 29 százalékkal. Tekintettel arra, hogy a magántulajdonban levő iparágakban, ebben az időszakban, munkaerő felesleg mutatkozott, a munkahelyek száma Angliában 1. 7 millióval csökkent, vagyis, 1979. - hez viszonyítva 7 százalékkal. A neoliberálisok számára, a munkaviszonyban levők számának csökkentése jobb, előnyösebb, mert az növeli a részvények értékét.
    Ami a privatizáció következményeit illeti, azok előre láthatóak voltak és előre is látták őket. A magántulajdonba került vállalkozások vezetői, nagyjából ugyanazok a személyek, akik ezeket az állásokat előzőleg is betöltötték, legelőször is megkétszerezték, vagy háromszorosára emelték a saját fizetésüket. A kormány az adófizetők pénzéből fizette ki az árúba bocsátott vállalkozások adóságait és megnövelte azoknak az alaptőkéjét, mielőtt azokat eladásra bocsátotta volna. A vízellátási központ, 5 milliárd font adósságát elengedték és ráadásul 1. 6 milliárd font úgynevezett „zöld hozománnyal” látták el, hogy növeljék annak eladási lehetőségeit. Nagy fontosságot tulajdonítottak annak a feltételezett előnynek, hogy a polgárság a maga egyéni befektetésivel részese lehet az új vállalkozásoknak, de ezeknek a befektetéseknek a fele egyenként kevesebb volt, mint ezer font, és amint azoknak az értéke felemelkedett, az egyéni befektetők azokat a rövidtávú haszon érdekében azonnal eladták. Az eredmények alapján nyilvánvaló, hogy a privatizálásnak nem gazdasági indokai voltak, és nem is a szolgálatok minőségének a feljavítása érdekében történt. A privatizálásnak a tényleges célja a magánkézre juttatása volt. Holott ezek a közszolgálati intézmények, ha állami kézen maradnak, alkalmasak lehettek volna a növekvő társadalmi különbségek enyhítésére.
    Angliában és másutt is, a magántulajdonba került vállalkozások részvényeinek óriási hányada a pénzügyi intézmények, és a nagyvállalkozók tulajdonát képezi. A British Telecom alkalmazottjai, a vállalat részvényeinek mindössze egy százalékával rendelkeznek. A British Aerospace alkalmazottai, vállalatuk 1. 3 százalékát birtokolják stb. Thatcher Asszony erőteljes fellépése előtt az angol közszolgálati intézmények haszonnal jártak. 1984. - ben a közszolgálati intézmények 7 milliárd font jövedelmet biztosítottak a kincstár számára. Ez a pénz ma a magántulajdonosok jövedelmének részét képezi. A magánkézen levő „közszolgáltatások” minősége kétségbeejtően gyenge. A Financial Times jelentése szerint Yorkshirban a vízellátási műveket patkányok lepték el és azok, akik túlélték a Thames vonatszerencsétlenséget, kitüntetést érdemelnek.
    A privatizálás lényege azonos az egész világon. Angliában a privatizálás eszmei megalkotója az Adam Smith intézet nevéhez fűződik. A USAID és a világbank is az Adam Smith intézet szakértőit alkalmazta, a privatizáció megvalósítására a déli féltekén.
    1991. - ben a világbank már 114 kölcsönt folyósított a folyamat felgyorsítására, és az óta a Global Development Finance száz meg száz olyan privatizálásról számol be, azokban az országokban, amelyek a világbank kölcsönfelevői közé tartoznak.
    Azt ajánlom, hogy ezen a ponton túl ne beszéljük többé privatizálásról, inkább használjunk olyan szavakat, amelyek ténylegesen kifejezik az igazságot. Ezrek munkájának évtizedeken át megteremtett gyümölcse egy kisszámú befektető réteg kezére kerül. Ez a jelenlegi nemzedék és minden megelőző nemzedék legarcátlanabb kifosztása.
    A neoliberalizmus egy másik belső jellegzetessége, a tőkének a munkával szembeni előnybe helyezése, ami azt jelenti, hogy a megvalósított jövedelem lentről felfelé vándorol, és folyamatosan, a társadalom leggazdagabb rétegeinek kezébe összpontosul. A jövedelmi skála felső 20 százalékához tartozók számára neoliberalizmus előnyt jelenthet. A jövedelmi skálán magasabbra és magasabbra haladva a neoliberalizmus mindinkább előnyösebbé válik. Ennek megfelelően, a húsz százalékon aluli rétegek, tehát a munkaviszonyban levők 80 százaléka számára a neoliberalizmus a keresethez mérten fordított arányú vesztességet jelent.
    A neoliberalizmussal kapcsolatosan nem szabad megfeledkeznünk Ronald Reaganról. Kevin Phillips, egy republikánus közgazdász, aki Nixon elnök tanácsadója volt, 1990.-ben egy könyvben foglalta össze a Reagan korszak neoliberális politikájának következményeit. A könyv címe: „A gazdagok és szegények politikája” („The Politics of Rich and Poor”). A könyv az 1977. és 1988. közötti gazdaságpolitika következményeit elemzi. Ennek a politikának a kidolgozásához nagymértékben hozzájárult a konzervatív Heritage Foundation, a Reagan adminisztráció egyik agytrösztje, melynek a mai napig is nagy hatása van az amerikai politikára.
    Az 1980 - as évektől számított évtizedben, az amerikai családok felső 10 százalékának az átlagos jövedelme 16 százalékkal növekedett, a felső 5 százalék átlagos jövedelme, pedig 23 százalékkal, és a nagyon szerencsések közé tartozó felső egy százalék köszönetet mondhat Reagannak, jövedelmük 50 százalékos növekedéséért. A felső egy százalék jövedelme a jómódúnak számító $270 000 - ról a búsásnak számító $450 000 -re duzzadt. Ami a szegényebb amerikai családokat illeti, a többi 80 százalékhoz tartozók mindannyian veszítettek valamit, éspedig oly módon, hogy minél alacsonyabb volt az átlagos keresetük, annál többet veszítettek. A legalsó 10 százalékot képezők csoportja a mélypontra jutott, Phillips számításai alapján, különben is alac

37. SF:
    2008. 03. 30. 20:06

    alacsony jövedelmüknek 15 százalékával lettek szegényebbek. A már önmagában is mélypontot jelentő $4 113- ról jövedelmük az emberségtelennek számító $3 504 re süllyedt. 1977.-ben Amerika lakosságának a felső egy százalékának az átlagos jövedelme 65 ször magasabb volt, mint lakosság alsó 10 százalékának a jövedelme. Egy évtized múlva, a felső egy százalék jövedelme 115 szőr meghaladta a lakosság alsó tíz százalékának a jövedelmét.
    Az Amerikai Egyesült Államok a világ egyik legnagyobb gazdasági különbségekkel rendelkező országa, de a neoliberalizmus politika következményeként a gazdagok és szegények közötti különbség az elmúlt húsz évben mindenütt a világon meg növekedett. Az Egyesült nemezetek kereskedelmi és fejlesztésügyi bizottsága, az UNCTAD 1997. évi jelentése 2600 külön tanulmányban bizonyítja a jövedelem közötti különbségeket, az elszegényedést, és a középosztály fokozatos eltűnését. Az UNCTAD munkacsoportja a fenti irányzatokat dokumentálja egy tucat különböző társadalomban, beleértve Oroszországot, és Kínát is. Az emberek közötti anyagi különbségek közötti szakadék folyamatos növekedésében semmi rejtély nincs. A neoliberalizmus célkitűzései a gazdagok elkölthető jövedelmének növelésére irányulnak. Ezt adókedvezményekkel, és a munkabérek leszorításával érik el.
    Ennek az elméleti alapját, illetve a közvetlen megindokolása azon a feltevésen alapszik, hogy a gazdagok magasabb jövedelme további és fokozott és ésszerűbb befektetéseket eredményez, amely azután több munkalehetőséget és általános jólétet teremt mindenki számára. A valóságban, amint az előrelátható volt, a pénznek a felfelé vándorlása, a tőzsde mesterséges felduzzasztásához vezet, és hatalmas fedezet nélküli nyereséget mutat ki, és ezzel a pénzügyi válságok sorozatát idézi elő. Ha a jövedelmet a kereseti skála alsó 80 százaléka osztaná meg, az a fogyasztás megnövekedését idézné elő, ami viszont a munkalehetőségek növekedését biztosítaná. Amennyiben a jövedelem magas hányadát a felső réteg osztja meg, azoknak már megvannak a megfelelő fogyasztási cikkei, tehát a pénz nem a helyi gazdaságot erősíti, hanem a nemzetközi tőzsdén köt ki. A fenti elveket mind a déli, mind a keleti féltekén megvalósították, ahol szerkezeti átrendezésnek nevezték (structural adjustment), de ez csak egy másik szóhasználat a neoliberalizmus megjelölésére.
    Az Angliában, valamint az Amerikai Egyesült Államokban meghonosított neoliberalizmus jellegzetességeinek bemutatására, Thatcher, és Reagan politikai intézkedéseit vettük alapul. Nemzetközi szinten a neoliberálisok három pontra összpontosították erőfeszítéseiket:
    ˇ a javak és szolgáltatások terén való szabad kereskedelem
    ˇ a tőke szabad forgalma
    ˇ a nemzetközi beruházások korlátlan szabadsága
    Az elmúlt húsz évben a nemzetközi valuta alap roppantul megerősödött. Az államadóssági válság és a törlesztési engedményekhez kötődő feltételek következményeiként, a pénzügyi segédletek mellett, illetve azok ellenében az egyes országok teljes gazdaságpolitikáját a valuta alap diktálja. Ez a gazdaságpolitika természetesen csak neoliberális lehet.
    Hosszú és fárasztó tárgyalásokat követően 1995. januárjában megalakult a világkereskedelmi szervezet (World Trade Organization) és azokat a tagállamok országgyűlései sebtében jóváhagyták, anélkül, hogy a képviselők pontosan tudták volna, hogy mit is hagynak jóvá. Szerencsére, a neoliberalizmus szabályainak általános érvényűségére irányuló erőfeszítések egyelőre nem jártak sikerrel. A befektetésekre vonatkozó kölcsönös egyezmény (Multilateral Agreement on Investment) nem valósult meg. A fenti egyezmény széleskörű jogokat biztosított volna a nagyvállalatok számára, és szigorú kötelezettségeket rótt volna a tagállamok kormányaira, míg a polgárok számára semmilyen jogokat nem biztosított volna.
    Ezeknek az intézményeknek a közös nevezője az átláthatóság hiánya és a demokratikus felelősség elutasítása. Ez a neoliberalizmus lényege, amely arra épül, hogy a gazdaság diktálja a feltételeket a társadalom számára, és nem fordítva. A demokrácia tehertételként jelentkezik. A neoliberalizmus a győztesekre, nem pedig a választópolgárok akaratára épít, amely magába foglalja a társadalom győzteseit és a veszteseit is.
    Befejezésül, szeretném felhívni mindenkinek a figyelmét arra, hogy a neoliberálisoknak a vesztesekről alkotott felfogását vegyék igen komolyan. A neoliberálisok szerint a veszteseknek a társadalom semmivel sem tartozik. A rendszer bárkit, bármikor cserbenhagyhat. Ha valaki megbetegszik, ha megöregszik, ha állapotos, vagy ha a gazdasági körülmények miatt, illetve a pénznek a lentről felfelé áramlásának folyamatában nincs többé szükség rá. A részvények értéke a végső meghatározó.
    A közelmúltban az International Herald Tribune arról számolt be, hogy Thaiföldön és Koreában az idegen befektetők egymás után vásárolják fel a vállalatokat és a bankokat, és ez bizonyosan tömeges elbocsátásokhoz vezet A thaiföldiek és a koreaiak sok éves munkájának az eredménye, idegen vállalatok kezére kerül. Nagyon sokan azok közül, akik keményen dolgoztak ezeknek a javaknak a megteremtésén, máris, vagy hamarosan az utcára kerülnek. A versenyképesség elvei alapján, illetve a részvények értékének szempontjából mindez nem minősül sem igazságtalanságnak, sem bűncselekménynek, hanem erényt jelent.
    A neoliberalizmus alapjaiban megváltoztatta a politika mibenlétét. A neoliberalizmust megelőzőleg a politika abban nyilvánult meg, hogy ki uralkodik, és, hogy ki mennyit kap a közösből. A fenti két tényező továbbra is szerepet játszik a politikában, de a neoliberalizmus értékrendje alapján a politika központi kérdését az képezi, hogy kinek van joga az éltre és kinek nincs. A radikális kirekesztések a mindennapi események sorába tartoznak, ezt a legkomolyabban állítom.
    Nagyon sok rossz hírt kellett közölnöm Önökkel, de az elmúlt húsz esztendő rossz hírrel van tele. Nem szeretném azonban ilyen nyomasztó hangulatban befejezni előadásomat. Nagyon sok minden történik annak érdekében, hogy ezeket a létünket veszélyeztető folyamatokat ellensúlyozzuk, és nagyon sok lehetőség van a cselekedetre. Bízok abban, hogy a jelenlegi értekezlet megfogalmazza a teendőinket, többek között azt, hogy a neoliberalizmussal szemben egy általános szellemi ellenállást kell tanúsítani. Elérkezett az ideje annak, hogy mi határozzuk meg a napirendi pontokat, ahelyett, hogy hagyjuk, hogy a világmindenség urai határozzanak sorsunkról -Davosban. Remélem azt is, hogy a támogatók belátják, hogy nem csak felméréseket kell támogatni, hanem eszméket is. Nem várhatjuk el, hogy a neoliberálisok támogassanak bennünket, magunknak kell megtalálni a megfelelő megoldásokat, beleértve egy nemzetközi adórendszer megvalósítását, amely a pénzügyi intézmények megfelelő megadóztatására irányul, valamint a nagyvállalatok adásvételeinek arányos és igazságos megadóztatását írja elő.
    A nemzetközi adó bevétele alkalmas lenne az északi és a déli félteke országai közötti különbségek kiegyenlítésére, illetve arra, hogy enyhítse azoknak a helyzetét, akiket az utóbbi húsz év neoliberális politikája következtében kifosztottak.
    Engedjék meg, hogy még egyszer megismételjem: a neoliberális rendszer nem az emberi lét természetes velejárója, nem is természetfeletti hatalom, annak alapfeltevéseit felül lehet vizsgálni, és azt meg lehet változtatni. A hatalmat vissza kell helyezni a közösségekbe és a demokratikus államrendszerekbe. Minden területen meg kell valósítani a törvény tiszteletben tartását, és meg kell valósítani az anyagi javak nemzetközi szintű igazságos elosztását. Az üzletnek és a piacnak megvan a maga helye, de az nem uralhatja az emberi lét minden megnyilvánulását.
    A további jó hírek közé tartozik az, hogy napjainkban a világon annyi pénz van, hogy annak egy nagyon kis része elegendő lenne, hogy minden embernek tisztességes életmódot, egyetemes egészségi biztosítást és megfelelő oktatást biztosítson a földön. E mellett, megvalósítható a környezet megtisztítása és megakadályozható annak további rombolása.
    Van lehetőség az északi és a déli félteke életszínvonalának kiegyenlítésére. A fenti cél megvalósítására, az Egyesült Nemzetek megfelelő bizottságának (UNDP) előrelátása szerint mindössze 40 milliárd dollár elegendő lenne.
    És legvégül, arra kérek mindenkit, hogy lássa be: a neoliberalizmus lehet, hogy étvágyában kielégíthetetlen, de nem sebezhetetlen. Egy nemzetközi szövetség a közelmúltban arra kényszeríttette őket, hogy mondjanak le, legalább is ideiglenesen arról, hogy minden befektetést a neoliberalizmus szabályai szerint valósítsanak meg. Ellenfeleik meglepetésszerű győzelme felbőszítette a neoliberális tábort, ami azt bizonyítja, hogy a szervezett ellenállás sikeres lehet.
    Továbbá, a számok a mi oldalunkon vannak, mert a neoliberalizmusnak sokkal több vesztese van, mint győztese. Nekünk ötleteink vannak, míg a neoliberalizmus már kijátszotta minden kártyáját, és a meglevő ötleteik is elvesztik hitelességüket az ismétlődő válságok miatt. Amit még meg kell valósítanunk, az a szervezés és a kommunikáció, amely ma már megvalósítható. A veszély nemzetközi jellegű, tehát a védekezési is nemzetközi alapokra kell helyezni. A szolidaritás többé nem jelentheti csupán az egymásnak nyújtott segítséget, fel kell fedezni kényszerhelyzetünk azonosságát, hogy számbeli fölényünknek, és mondanivalónk indokoltságának hitelt adjunk. Meggyőződésem, hogy a jelenlegi értekezlet nagymértékben hozzájárul ezeknek a célkitűzéseknek a megvalósításához.
    Köszönöm a figyelmüket.

    SUSAN GEORGE (Bangkok, 1999. március 24.)

    (Sympatico - fordította: Kaslik Péter)

    Bármiféle hasonlóság a hazai közállapotokkal biztosan NEM a véletlen műve.

38. k0zi:
    2008. 03. 30. 20:13

    SF: én csak vázoltam miért több 100E Ft külföldön egy műtét. Egy szóval se mondtam, hogy a reálbérek alacsonyabbak lennének. Azonban az eszközök ára ugyanannyi külföldön is, mint itthon. Nem gyártanak minden sarkon több 100 milliós MR készüléket, azt bizony ki kell fizetni és igen komoly várólista is van rá, hogy megkapj egy ilyen vizsgálatot.

    UI.: máskor linkelj kérlek :)

39. fixpont:
    2008. 03. 30. 20:16

    Egymas utan ez a ket mondat igen fajdalmas:

    "de lukra futottál, mi gondolkodó emberek vagyunk"

    "Igen, és külföldön TIZSZERESEK VAGY HUSSZOROSAK A REÁLBNÉREK!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!"

    :-))))

    "Hiába érvelünk, minden lepattan rólad, és hazudsz tovább."

    Speciel toled meg egyetlen ervet sem hallottam, viszont a copy es a paste funkciokat mar igen jol hasznalod. :-)

40. fixpont:
    2008. 03. 30. 20:18

    A nominal atlagberek orszagtol fuggoen olyan 4-6xosa a magyar atlagbernek, a realber ennek kisebb mivel kulfoldon az elelmiszer, az utazas es a legtobb szolgaltatas dija magasabb. :-)

41. SF:
    2008. 03. 30. 20:19

    Sick to the ground XD

    Gyárthatnánk mi is, akár licenc alapján. Volt nekünk egy Magyar Optikai Művek, amíg az MDF be nem záratta...

    Az nem pálya hogy ez se meg azt se. A rossz begyűrűzik, a válság begyűrűzik, a jó soha. Még az árcsökkentések SE nagyon jönnek be, hiába liberalizáció! Bécsben, és Komáromban egy dvd felvevő "magnó" majdnem feleannyiba kerül például. Más termékek és szolgáltatások is többe kerülnek nélunk mint a legtöbb európai országban. Amúgy MR készülék talán van elég, más cuccok hiányoznak.

42. SF:
    2008. 03. 30. 20:23

    Mástól már hallhattál, de a tatai FIB táborban gondolom téged is kiképeztek rendesen. Én beszéltem olyannal, aki volt ott, és azt mondta, függetlennek kell hogy mondják magukat, nem szabad elárulni kicsodák, és így kell hogy érveljenek.

    Újhelyi dolgozta ki némi segítséggel a gerillakampány metódusát.

    A kaja is olcsóbb Észak-Komáromban.... :D

    Ha nem magasabbak a reálbérek, akkor miért akar annyi ember nyugatra menni dolgozni?????????

43. SF:
    2008. 03. 30. 20:27

    Gyenge államban, ahol az állam teljesen lemond a makrogazdaságba való beavatkozásról, a tőke zsarolási pozícióba kerül mindennel és mindenkivel szemben.

    Aki ezt jónak látja, a magyarság ellensége. Mivel a tőke úgy 90%-a idegen tőke, és annak tulajdonosa cseppet sem szolidáris a magyarsággal.

    Vagy akkor miért nem épít szemétégetőt odahaza pl. a francia befektető, és miért itt Dorogon füstöl, mellesleg megkenve a környvédelmi hatóságokat, mivel a határérték feletti szennyezőanyag kibocsájtást mértek????

    A gyarmatosítás új formája ez

44. k0zi:
    2008. 03. 30. 20:31

    SF: az írásnak azért nincs igaza, mert okés hogy a neoliberalizmusnak több vesztese van, mint nyertese, de az országot a tehetséges emberek viszik előbbre és a tehetséges emberek meg úgy döntöttek ők nem akarnak fizetni mások helyett. Ezért működött/működik zseniálisan az amerikai "Brain drain". Nyílván jó ötlet nem terem minden ember agyában, nem lehet mindenkinek sikeres vállalkozása.

    Ez minden rendszerben így van, és addig így is lesz, amíg nem lesz minden ember az utolsó bázispárig egyforma.

45. SF:
    2008. 03. 30. 20:32

    A pénzmozgások megadóztatására törekszik az ATTAC is, hogy ne egy országban legyen bevezetve... Mindenhonnan nem vonulhat ki. Különben is feltétele kellene hogy legyen a múködésüknek, hogy az adott országban be legyenek jegyezve.

    Be fog ez dőlni, akkora válság lesz, a reformok és a terrorhiszti többek közt hosszú távon arra jók, hogy globális vadkapitalista rendőrállam épüljön ki, ahol chipet kapsz a bőröd alá...

46. SF:
    2008. 03. 30. 20:37

    Nem a tehetségesek, hanem a nagytőkések döntöttek úgy, hogy nem elég az extraprofitjuk, még mellé politikai teljhatalmat is akarnak,és uralmuk teljes bebiztosítását.

    A meritokrácia nem arról szól, hogy eleve elvesszük az emberektől a kiemelkedés lehetőségét klf sarcokkal, tandíjakkal...

    Demokratikus rendszerben pedig a többség akaratával szemben nem lehet kormányozni... Sem pedig félrevezetéssel választást nyerni. Itt nálunk lehet, ez következmények nélküli ország, az se következmény ami mégis eszedbejut, olyan utcai harc minden évben van valamelyik EU országban valamilyen okból :-)

47. SF:
    2008. 03. 30. 20:39

    Egyébként ezeket én papíron olvastam, amiket Susan George írt és ide tettem. Eleve onnan tudtam az írásról :) El is gondolkoztam rajta...

48. k0zi:
    2008. 03. 30. 20:39

    SF: tény, hogy a rendszerváltás első időszakát elkúrtuk, de helyesebb szó lenne rá az elbasztuk. Csomó olyan gyárat hagytunk veszni, ahol gyárthatnánk világszínvonalú eszközöket (Videoton), szépen elmentek a pénzek a szociális rendszerünk fenntartására meg a mutyizásra. Arra, hogy ne rokkanjanak bele családok abba, hogy már nem barátságból jön a kőolaj a barátság vezetéken, hanem pénzért.

    Az hogy külföldön olcsóbb valami, az lehet azért, mert ott alacsonyabbak az adók, jobbak a szállítási feltételek stb stb. Nálunk igen magas adók terhelik a munkáltatókat, emiatt a fogyasztási termékek áraiba is beépül ez a fajta többlet költség. Ha adót akarunk csökkenteni, akkor le kell vinni a kiadásokat is, amire egy kísérlet volt a vizitdíj, napidíj, tandíj.

49. fixpont:
    2008. 03. 30. 20:46

    "ez következmények nélküli ország, az se következmény ami mégis eszedbejut"

    Nem hinnem, hogy kovetkezmenyek nelkuli, csak az a kerdes, a kovetkezmenyek idoben milyen kesedelemmel jonnek, es hogyan oszlanak el. Megyo osztogato rendszerenek mar itt is vannak a kovetkezmenyei, a magyar jovedelmek hitelbol nottek, most nem fognak jopar evig, csak a kamatokat fogjuk fizetni, tessek cselekves volt 2002ben es mar itt is a kovetkezmeny, Fleto hazudott nyilvan, hogy nyerjen, 2010ben eselye sem lesz, mar most a nepszavazaskor sem volt, tessek itt a kovetkezmeny. Persze naiv aki azt gondolja a kovetkezmenyek hetforol keddre jonnek, naiv aki azt hitte Fleto majd lemond vagy meg lehet buktatni, a demokracia soha nem kovetkezmeny nelkuli, csak a dolgok tehetetlensegebol fakadoan es a demokraciak jatekszabalyai szerint nem azonnal jelentkeznek.

50. sodika:
    2008. 03. 30. 20:53

    "Nem hinnem, hogy kovetkezmenyek nelkuli, csak az a kerdes, a kovetkezmenyek idoben milyen kesedelemmel jonnek, es hogyan oszlanak el"

    Aha. Jó vicc...
    Szerintem a Nomentana ügyben mikor kerül sor ítélethirdetésre?
    Ez bizony egy következmények nélküli ország...

51. k0zi:
    2008. 03. 30. 21:01

    "Az SZDSZ név nélkül nyilatkozó prominensei már Gyurcsány fejét követelik. Azon rágtak be, hogy a kormányfő kirúgta egészségügyi miniszterüket."

    Most jönnek a népszavazás következményei :)

52. rendetteremt:
    2008. 03. 30. 21:06

    Mocskos féreg hogy mosakszik.. :-D
    Esküszöm öröm nézni,ahogy a népszavazás után betesznek egymásnak."Feri menj Te a picsába" Gábor megint megnyilvánul,holnap már letagadja,holnapután meg elhatárolódik.fletót is öröm volt nézni,ahogy a zárt osztályon előadta a reformgőgjét.Ez az igazi valóságsó(kk)! :-D

53. SF:
    2008. 03. 30. 21:07

    Ne félj, találnak helyette MÉG ROSSZABBAT, aki netán zsarolható is valami csontváz-a-szekrényben féle régebbi ügyével... Csehák Judit is ilyen. Ő engedte ki Csernobilba a magyar kamionosokat anno.

    Megindult a neoliberális agymosás, hogy a jóléti társadalom kész ráfizetés. Persze. Ha a tőke az egyik országban visszavonja a munkásnak adott kedvezményeket, megnyirbálja a szociális hálót: természetes, hogy olcsóbban termel, és akkor a rivális tőkésnek, aki valami emberségből nem vonja vissza a kedvezményeket, és nem követel kevesebb pénzért több munkát, továbbra is segíti a munkanélkülit, a nagycsaládost és más rászorulót, a jóléti modell tényleg tiszta ráfizetés lesz, mert a másik, a neoliberális modellt követő tőkés "aláver", azaz olcsóbban termel, és emezt csődbe viszi. A harmadikutas "szociáldemokrácia" erre kétségbeesetten keresett valami "harmadik utat": nem segíteni kell a rászorulónak, hanem megtanítani, hogyan segítsen magán, és kitalálták az esélyteremtő modellt.
    Csakhogy ez már csak a nevében szociáldemokrácia, ez már hátrálás a tőke támadása elől. Ha a szocialisták is elfogadják a tőkés ideológiát, hogy a tőke és a munka között nincsenek föloldhatatlan ellentétek, a tőkének nem érdeke, hogy minél olcsóbban vegye meg a munkás munkaerejét, és a munkaerejét áruba bocsátónak nem érdeke, hogy minél nagyobb árat kérjen a munkaerejéért (hogy regenerálódhasson is, hogy képes legyen a munkaerejét újratermelni), akkor a szociális, baloldali értékek csakugyan értelmüket vesztik.

    Nincs ellentmondás, a hon polgárainak szociális jóléte nemzeti érdek. A baloldali értékek is itt landolnak már a mi pályánkon, azok, amikért végülis sokan a baloldalra szavaztak :-) nyilvén nem azok elárulásáért. Még annak örüljetek hogy a Parlament áll, franciáknál, belgáknál már ez se lenne biztos ilyen öszödi beszédek után! xD

54. SF:
    2008. 03. 30. 21:12

    A tőke így bontja le a teljes szociális szférát, és MINDEN szociális vívmányt. A munkabéreket letöri, az adókat emeli, az elemi közszolgáltatásokat is megszünteti, a nyugdíjt is meg akarják szüntetni, igaz csak burkoltan, az extrém magas korhatárral amit úgysem ér meg a többség, tb-t se akarnak...

    Ez egy folyamat. Az ember kis lépésekben bármit elfogad, ha megmagyarázzák neki "miért kell megtenni ha fáj" (tavaly őszi mszp-s propagandaszórólap címe)

    Cél az emberek szegénységbe taszítása!

55. SF:
    2008. 03. 30. 21:14

    - És ha Teacher vagy Blair azt mondta volna, h megszüntetik az ingyenes egészségügyi ellátást?
    -Abból forradalom lett volna.

    Egy angliai orvos :

    -Angliában aszerint kapjuk a fizetésünket, h mennyi embernek segítünk. Minél több embernek lesz alacsonyabb a vérnyomása, minél több embert beszélsz le a dohányzásról, minél több embernél sikerül csökkented a koleszterint, annál többet keresel.

    Harmadik:

    -Mégis úgy tűnik, a rendszernek hasznára van, ha az emberek elszegényednek.

    Angol politikus:

    -Igen, mert az elszegényedett emberek reménytelenné válnak és a reménytelen ember nem szavaz. ... Azt hiszem két módja van az emberek irányításának: az egyik a megfélemlítés, a másik a demoralizálás. Tanult egészséges és öntudatos nemzetet nehéz kormányozni. És szerintem egyeseknek elemi gondolata, h nem akarunk egészséges, öntudatos és tanult embereket, mert őket nehéz irányítani.

56. k0zi:
    2008. 03. 30. 21:17

    SF: de te is átmész Szlovákiába meg Bécsbe hogy olcsóbban megkapd azt a dvd lejátszót :) A te cselekedeted is a szociális háló lebontását támogatja. Szlovákiában 1 kulcsos adórendszer van, cserébe az emberek kevesebbet kapnak, de olcsóbb a dvd lejátszó is.

57. fixpont:
    2008. 03. 30. 21:17

    SF: egy ilyen jol kifejlett paranoiaval ami neked van, en keveset tudok kezdeni, ehhez mar tenyleg szakember kell :-))))

58. fixpont:
    2008. 03. 30. 21:21

    19%-os egykulcsos szja van Szlovakiaban, itt meg van aki meg ennel is progresszivebbet akar 50%kal, meg is lehet nezni hol tartanak a szlovakok, persze a nyugdijas realerteke csak 70%-a magyarnak es mondjuk a csaladi potlek a fele. De nem lennek meglepve ha az osszes tobbi szocialis kiadas is joval kevesebb lenen csak azokrol nem lattam konkret szamot. :-))

59. k0zi:
    2008. 03. 30. 21:25

    fixpont: és ők jövőre bevezetik az eurót :)

60. fixpont:
    2008. 03. 30. 22:31

    k0zi: az a durva, hogy a szomszed, akitol tanulhatnank, az orruk elott csinaljak a tutit, semmi mas dolgunk nem lenne ha mar ennyire ostobak vagyunk, csak utanuk csinalni, es nem, meg ebbol sem tanulunk, csak a csodat varjuk.

61. k0zi:
    2008. 03. 30. 22:45

    fixpont: az a vicces, lassan minden szomszédunknak mi leszünk az elrettentő példa. Úgy tudom a cseh reformoknál is az volt az indok, hogy vagy megcsinálják, vagy Magyarország sorsára jutnak.

62. SF:
    2008. 03. 31. 6:35

    Egykulcsos adó csak a kiemelkedőpen nagy jövedelméket kíméli meg az adózástól, no és ezzel a legszegényeggeb szja-ja nőne. Nem lehet a fél országot megnyúzni hogy a makrogazdasági mutatók papíron jobbak legyenek!!!!!

    Itt jön be amit már mások is mondtak, iskolapadból nagyvonalúan az egész ország nevében nem állíthatod bizton hpgy ez "jobb" lenne.

    Leisztinger ötlete volt az egykulcs amúgy, hát nézd meg mennyi vagyona és jövedelme van, nem akar adót fizetni az újgazdag milliárdos réteg, és ez az igazság!!!!!

63. SF:
    2008. 03. 31. 6:38

    Kevesebb szociális kiadás, kevésbé krisztusi állam. Épp azoktól venne el, akik ledolgoztak egy életet. A cigányok kiügyeskedett különféle jogcímű segélyeit lehetne nyirbálni, mert ők önhibájukból nem dolgoznak.

    Ez nem paranoia, ez a valóság, amit a politikusok elhallgatnak előlünk.

64. SF:
    2008. 03. 31. 6:41

    ATTAC France - 2007. április
    Harc a liberalizmus ellen - egy másmilyen államért

    miért tiltakozzunk a liberalizmus ellen?

    Hétfő 2007. augusztus 6. , írta François Riether

    Az „antiliberális” kifejezést manapság gyakran használják (na persze Franciaországban, nálunk még alig megtépázott fogalom a liberalizmus – liberalizálni kell az egészségügyet, a vasutat, az áramszolgáltatást stb. és akkor minden gondunk egy csapásra megoldódik – a fordító) – érdemes tehát tisztázni, hogy mit jelent a fogalom és mit értünk az ellenkezőjén, miért kell tiltakozni az eluralkodó liberalizálási folyamat ellen. Az Attac mozgalom feladata, hogy tisztázza, közérthetővé tegye a politikai fogalmakat és következményeiket. Megvilágítani és ezáltal érthetővé tenni a folyamat jelentőségét, elősegíteni a közös fellépést.

    Mit is jelent a „liberalizmus”?

    „Valamivel helyettesíteni kell a kormányokat és szerintem a magánhatalom erre megfelelő lenne.” (David Rockefeller, Newsweek International, 1999).

    1. A liberalizmus az állam elleni harc közben alakult ki

    • A türelem és nyitottság optimista filozófiájától, a Felvilágosodás liberalizmusától...

    A vallásháborúk, politikai feszültségek, a biztonság hiánya, később az abszolút monarchiák önkényeskedése és még a felvilágosult uralkodók zsarnoksága is szükségessé tette az önvédelem kialakítását – védeni önmagát és munkájának gyümölcsét – a hercegek szeszélye és visszaélései ellen. A XVII-dik századi Nagy-Britannia, az anglikán és katolikus, a puritán és protestáns harcok színhelye a legkorábbi példa. A katolikus Stuartok abszolutizmusa ellen Hollandiába menekült angol filozófust, John Locke-t (1632-1704) tekintjük a liberalizmus egyik megalapítójának. Ő emelte elméletté – a vallás területén – az állam beavatkozási jogának korlátozását. A magántulajdont „természeti jognak” tekintette, mely szembe helyezkedik a politika jogával (1689 – levelek a toleranciáról). Ezzel egyidőben és szintén a királyi hatalom ellenőrzésére az Angol Polgári Forradalom 1688-ban bevezette a parlamentarizmust, mely hasznosan egyengette az ipari és kereskedelmi polgárság fejlődését és például szolgált a francia Felvilágosodás filozófusainak.

    A következő évszázadban a közgazdászok Turgot („laisser faire, laisser passer) és Adam Smith (a munkamegosztás és a „piaci láthatatlan kéz”) egészítették ki a liberalizmus alapelméletét:

    • Mivel „nincs olyan hatalom, mely ne hajlana a visszaélésre” (Montesquieu, A törvények szelleme, 1748) ezért a hatalmat korlátozni kell, jogfilozófiailag (a természeti jogok) politikailag (Alkotmány, Parlament és a hatalmi ágak szétválasztása) és gazdaságilag (a közgazdaság „tudomány” önállósodása, az emberi döntések elé és fölé helyezett, képzelt „természeti” törvényekkel).

    • Mivel a „piaci láthatatlan kéz” segítségével a különböző magánérdekek spontán módon megvalósítják a közösségi érdeket, egy „mértékletes kormány” (frugal government, Benjamin Franklin kifejezése szerint) visszatartja magát attól, hogy megzavarja a természetes harmóniát, mely a munkamegosztáson keresztül a leghatékonyabban növeli a „nemzetek gazdagságát”. A politikai és gazdasági liberalizmusban születésüktől közös vonás, hogy korlátozni akarják a Herceg – aki kijelenthette „az Állam én vagyok” – abszolút hatalmát.

    • A kereskedelmi liberalizmusig, a profit maximálás ideológiájáig

    Ha a Felvilágosodás Jogának alanya megelégedett a királyi hatalom korlátozásával, a homo œconomicus – aki az utilitarizmus (haszonelvűség) és a gazdasági racionalizmus elsőbbségének megjelenésével lép színre – a „laisser faire” felsőbbrendűségének nevében, már elutasít minden politikai beavatkozást. Megítélése szerint, a gazdasági terület összetettségét a politika nem képes átlátni és uralni.

    A fejlődő kapitalizmus azonnal felmérte, milyen haszna származik ebből az előadásmódból, egyrészt a régi feudális rendszer legitimitása ellen, másrészt saját uralkodásának megalapozása érdekében. A magántulajdont tette meg központi értékké, a versenyt a gazdasági fejlődés motorjává, a közösségi beavatkozást a szabadság legfőbb akadályának tekintette, míg a szabadság fogalmát kizárólag egyéni szabadságként és haszonelvűségként értelmezte. A szabad róka a szabad tyúkólban.

    Az elmélet tovább fejlesztésekor David Ricardo (1772-1823) megerősítette az állam szerepének lecsupaszítását; a pénzteremtés állami monopóliumának kritizálásával a magán bankok, míg a híres „komparatív előnyök” és a szabad kereskedelem elméleti kidolgozásával, a manchesteri inggyártók hasznára: gyapotot importálni és készterméket exportálni vámfizetés nélkül – ez egyszerre növelte a versenyképességet és a piacot. Az államok viszont jelentős bevételektől estek el. És főleg nem védhették meg a nyersanyagtermelőket, de a születő iparágakat sem, és nem ellentételezhették a fejlődési és bér különbözeteteket. A WTO innét folytathatta....

    A második világháború és száz év kiélezett nacionalizmusa után, mely az első VH mészárlásához és a totalitárius államok kialakulásához vezetett, válaszul a tervgazdálkodás és a voluntarista hadigazdasági beavatkozásokra Friederich Hayek-nek könnyű dolga volt, amikor Erasmust, Montaigne-t és a Felvilágosodást idézte meg, hogy ördögi színben tüntessen fel mindenféle „a szocializmus felé vezető modern tendenciát”. Az „Út a szolgasághoz” című művében (1944), mely később Margaret Thatcher kedvenc éjszakai olvasmánya lett, Hayek azt fejti ki, hogy a gazdaságba történő bármiféle állami beavatkozás nem csak hogy veszteséget okoz, de kikerülhetetlenül vezet a totalitarizmusba. Közben viszont meg sem említi azt a kockázatot, mely a kizárólag a tulajdonosok jogait védő államokat a katonai-rendőri beavatkozás felé viszi el. Milton Friedman monetáris ultraliberalizmusa kiválóan együttműködött Pinochet véres diktatúrájával.

    2. a kisajátított államtól a szociális államig

    „Két igazság van a világon, melyeket sose szabad szétválasztani: a szuverenitás letéteményese a nép, de sose szabad engedni, hogy a nép ezt gyakorolja”, írta Rivarol márki 1791-ben.

    Ez a cinikus kijelentés, bár egy rojalista, a Forradalom elszánt ellensége fogalmazta meg, a mi Európai Uniónk jelszava is lehetne! Összefoglalva jeleníti meg azt az ambivalens kapcsolatot, mely a politikai és a gazdasági liberalizmus között fennáll: egy „kisebb állam” megfosztva minden gazdasági beavatkozási lehetőségtől, egy „önkorlátozó kormány” a piac érdekében, melyet úgy tüntetnek fel mint egy „természeti helyet” (ezeket a kifejezéseket Michel Faucault 1978-79 évi, a Collége de France-ban tartott „A biopolitika születése” című előadásaiból vettük át) és egy, a politikai osztály által a tulajdonosok javára kisajátított szuverenitás. „Mit nyerünk a nemesség arisztokratizmusának csökkenetésével, ha azt a gazdagok arisztokratizmusával helyettesítjük?” kérdezte Marat már 1790-ben...

    Ezzel magyarázható több mint egy évszázad bizalmatlansága a kialakuló társadalmi mozgalmak és a politikai színtér között, mely utóbbi kikerülhetetlenül úgy jelenik meg, mint „az urak” szolgálata. Ez a Restauráció és a „polgárkirályság” liberális időszaka – La Fayette, Guizot és az adófizetéshez kötött választójog – míg Tocqueville a demokráciát a civil szervezetek körére szűkíti le (Az amerikai demokrácia – 1835-től) és későbbi művében (A régi rend és a forradalom, 1856) már elitelőleg mutatja be, a Reneszánsz óta minden politikai változáson átnyúló tendenciát, az állam szerepének növekedését.

    Ezután a monarchistákkal szemben nehezen megszilárduló Köztársaság és az állam lassú kialakulása következik, melyben a hatalomnak nem csak egy jobb keze van az uralmon lévők rendjének fenntartására, de egy balkeze is, mely a szociális és gazdasági jogok kiterjesztését irányítja.

    Ez az Amiens-i Karta (1906) ideje, amikor a CGT-ben (legrégebbi francia szakszervezet) akkor többségben levő forradalmi szakszervezetisek egyértelműen kifejezték bizalmatlanságukat a politika és a születő pártokkal szemben, melyek szerintük túl nagy hangsúly fektetnek társadalmi elfogadottságukra, így alkalmatlanok a társadalom átalakítására, melyet csak az általános sztrájk lesz képes kiváltani.

    De ez Jean Jaures időszaka is, aki szerint a munkásmozgalom 3, egymást kiegészítő területen kell hogy fellépjen: szakszervezeti, politikai és szövetkezeti mozgalmakban. A Népfront (1936) és a második VH után, a Felszabaduláskor, az Ellenállás Nemzeti Tanácsa által bevezetett programok – mely a szociális állam születési ideje – igazolta, legalábbis a két első területen, Jaures nézeteit. Ekkor a politikai döntéseket a szakszervezeti mozgalom irányította.

    3. Szabályzó és működtető állam, mely ellenőrzi a kereskedelmet és az árfolyamokat...

    Nem lehet az államot kikiáltani a fő ellenfélnek és ugyanakkor „antiliberálisnak” lenni. De minden attól függ, hogy milyen államról beszélünk:

    • Liberális államról, mely csak alapvető feladatait látja el (igazságügy, rendőrség és katonaság) vagyis egyetlen feladata a magántulajdon védelme, a piac működési feltételeinek biztosítása és a legkirívóbb ellentmondások tompítása?

    • Felduzzadt, totalitárius államról, melyet az egyetlen politikai párt magába olvaszt, minden demokratikus ellenőrzést és sokszínűséget megszüntetve, mely madárijesztőként szolgál a mai napig?

    • A marxi elmélet állama, melyet a tőkésosztály és az állami megrendelések szállítói kisajátítottak (Dassault, Lagardere, Bouygues..) vagy egy a kisebbségeit elnyomó, gyarmati állam?

    Mi jellemezne egy valóban szociális és szolidáris államot? Nem célunk részleteiben felsorolni, hogy mi jellemezne egy ilyen államot, csak néhány főbb vonását – mindegyik külön kidolgozást érdemelne – mutatjuk be:

    • A munkához való jog (törvényi és nem szerződéses alapon)

    • Társadalombiztosítás

    • Közszolgáltatások

    • Laikus állam

    • Környezetvédelem feltételeinek biztosítása

    • Gazdaságpolitika mely a nemzeti pénzpolitikát és a vámrendszer eszközeit szabadon használja

    Nem ezek azok a területek, ahol egy erős és demokratikus államnak lehetősége van, hogy mindenki részére megteremtse a „szociális biztonságot” és elindítson egy alapvető, szerkezeti átalakulást?

    Persze vigyázni kell, hogy az intézményi- és részérdekek ne lépjenek a közösség érdeke elé, se a társadalmi mozgalma

65. SF:
    2008. 03. 31. 6:41

    társadalmi mozgalmak, se az adminisztráció nyomására.

    4. ... az állampolgári ellenőrzés megteremtése

    Az állam, hasonlóan a piachoz, totalitárius, amikor mindenre kiterjedve akar fellépni. Ez az a központi kérdés melyet – a baloldalnak és az ultrabalnak is – ki kell dolgoznia: hogy, hogy lehet a közösség a „res publica” feladatait meghatározni.

    Ha elfogadjuk, hogy az állampolgári hatalom nem csökkenthető le a vásárlóerő kérdésére, hogy a közgazdaság az élővilág csak kis részét jelenti, hogy az árutermelés az emberek közötti cserének szintén csak egy kis részét képezi, akkor felmerül a kérdés, hogy hol van vége a piaci termelésnek, és hol kezdődik a közösségi javak köre, és ezt hogy lehet kezelni. Az ilyen fontos döntéseket nem lehet a „tiszta piac” és a „szabad verseny” illúziójának alárendelni. Ez csak a valóság törvényszerűségeitől elszakadt, valóságos létezés nélküli absztrakt fogalom, megszépítő kifejezés, elméleti eufémizmus, a tájékozottabb, versenyképesebb, jobb helyre születettebb, röviden az erősebb által hozott törvény megnevezésére, melynek fő feladata témát adni néhány szolgalelkű közgazdász számára. Fordítva, ezeket a döntéseket, a megfelelő szinten lebonyolított közösségi megvitatás után kell meghozni, bevonva minden érdekeltet, megkeresve a szolidaritás és a hatékony kiegyenlítés megfelelő köreit, a falú, a kerület, Európa, a világ, de nem elfeledkezve a Nemzet szintjéről sem.

    Ezzel párhuzamosan mindenkinek biztosítani kell, hogy aktívan élhessen állampolgári hatalmával (tájékozódjon, belefolyjon, résztvegyen) – ezért van központi szerepe a köznevelésnek.

    A piac diktatúráját, a pénzügyi spekulációt, az adóparadicsomokat ismertető elemzésekkel a pénzügyi kapitalizmus működési problémáira hívtuk fel a figyelmet. Ezzel a demokratikus vita tárgyává tettünk olyan kérdéseket, melyek addig csak a gazdasággal és a jövedelmezőséggel foglalkozók területe volt – és ez volt a legfontosabb célunk. Az ATTAC (az Alapszabály 1 bekezdése) és a nemzetközi ATTAC (1998. december 11-12.) mozgalom állásfoglalása egyértelmű.

    A ’68-as generáció lázadása a begyöpösödött régi világ, a test és a testiség elleni erőszak, a fogyasztói társadalom, a háborúk – például a gyarmati háborúk (Algéria, Vietnam, Prága) – és az imperializmus ellen, természetesen szükséges és üdvös volt. De gyakran határtalan állam ellenességbe torkolt és így, a több szempontból felszabadító individualizmus elhanyagolta a szolidaritás alapkövetelményét, elfelejtve, hogy „erős és gyenge, gazdag és szegény, mester és inasa között a szabadság az, amely elnyom és a törvény az, amely felszabadít” (Henri Lacordaire – és a mi honlapunk mottója).

    Ezzel kidobta a fürdővízzel a gyereket is, utat nyitva a liberalizmusnak – ami ellen nem győzünk tiltakozni.

    Fordította: Morva Judit

66. SF:
    2008. 03. 31. 6:43

    Én azért ezen túl azt is tudom, hogy épp azért volt "68", hogy a teljes, és korlátlan tőkés uralmat előkészítse... :-)

67. sodika:
    2008. 03. 31. 6:46

    SF: Viszont akkor kivételesen én is feltennék egy kérdést. :)

    Hogyan tudunk különbséget tenni a cigányok és a többiek segélyezése között?

    Mert jelenleg úgy néz ki, hogy vagy senkiét sem, vagy a cigányokét is kell. :(

68. SF:
    2008. 03. 31. 6:49

    Nem a gyerekek száma alapján kell meghatározni a segélyt? :)

69. fixpont:
    2008. 03. 31. 14:33

    "Hogyan tudunk különbséget tenni a cigányok és a többiek segélyezése között?"

    Nagyon egyszeruen, ugy, hogy a segely is csak adokedvezmeny formajaban lehessen vagy barmi mas modon, munkajovedelemhez kotni.

70. -:
    2008. 04. 01. 14:52

    Right! :)

    Farkas Flóri is ezt mondta, és igaza volt. Ő, mint kiemelkedett, csak tudja a saját példáján. Orbán ezt úgy fogalmazta meg, hogy "A munka önbecsülést ad"

Mondj valamit

Nem regisztrált felhasználóknak hozzászólni csak rendes e-mail cím megadásával lehet.

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.

Név:
Email cím:
Honlap:
Spambot ellenőrzés:

• Miután elküldted, néha nyomnod kell F5-öt, hogy lásd, amit írtál
• Ha be vagy jelentkezve, nem kell beírnod semmilyen kódot

Kód: