Egy egyetemista srác pereket provokál maga ellen. .

Eddig 36 komment érkezett ()

1. sodika:
   2008. 04. 13. 10:31

   tessék elhatárolódni! :D

2. fixpont:
   2008. 04. 13. 11:01

   Kozben egy kis trefa igy reggelre: http://href.hu/x/5bjw

3. sodika:
   2008. 04. 13. 11:07

   bruhaha...

4. SF:
   2008. 04. 13. 11:30

   A szoborparkba vele! :) Sírok már úgy sincsenek alatta, elvitték a hamvakat.

5. SF:
   2008. 04. 13. 11:35

   Rogán megígérte hogy eltávolíttatja, ennyit ér az ígérete. Hozzá sem kezdett.

6. fixpont:
   2008. 04. 13. 11:49

   "Gyurcsány Ferenc levélben biztosította Putyin orosz elnököt, hogy a Szabadság téri szovjet emlékmű eredeti formájában a jelenlegi helyén marad."

   Marpedig ha a miniszterelnok megigeri, akkor Mo tett igeretet Oroszorszagnak. Barmennyire is nem tetszik nekunk, es fajo pont, az az emlekmu ottmarad, mert egyreszt itthon is sokaknak fontos, masreszt az oroszoknak fontos. Az pedig azert szamit, mert ugyan a Voros Hadsereg kivonult mar az orszagbol, de ha ugyanezt tette volna Baratsag es a Testveriseg vezetek is, akkor itt mar mindenki megfagyott volna meg benzin se lenne. Bele kell torodni, hogy az erosebb kutya baszik, az az emlekmu addig fog ittmaradni, amig Mo kiszolgaltatott lesz Oroszorszagnak, es Gyurcsany aki ezt megigerte nekik jozan realpolitikus, belatja, hogy egy ilyen aprosag miatt nem kockaztathatunk. Ez nem erzelmi kerdes. Egy politikus legyen realista es pragmatikus. Nekem sem tetszik az az emlekmu, sok szenvedest okozott az oroszagnak, de ha en lennek a miniszterelnok allando orseget es kiemelt vedelmet kapna, mert nem kockaztathatunk.

   A Tibetes vicces kep pont errol szol, az egesz vilagot kina latja el ruhaval es muszaki cikkekkel. Tessek, lehet nyugodtan bojkottalni, de akkor nincs 10k-s DVD lejatszo meg olcso szamitogep, akkor nincs plazmateve meg hifitorony, sodikanak sem lesz kameraja valoszinuleg es meg kilometer hosszan sorolhatnam. Szerencsetlen hugyagyu balfaszok akik az olimpiat akarjak bojkottalni olyan sportolok faszaval verik a csalant akik egesz eletukben erre keszultek, ezert mennek minden nap edzesre, hajtanak, hogy dicsoseget szerezzenek maguknak es hazajuknak. Persze kibicnek semmi sem draga. Melysegesen lenezem es megvetem az ilyet.

7. sodika:
   2008. 04. 13. 11:55

   Mindjárt fent lesz jobb minőségben is...

8. SF:
   2008. 04. 13. 11:57

   A CIA szervezi a Tibeti zavargásokat.

   "a fa*t, rólam például senki ne mondja, a radikális szót
   hívjanak, fejlődés párti hazafinak, vagy átlag magyar embernek
   az, hogy a napnál is világosabb szemétségekre hívjuk fel a figyelmet, vagy esetleg teszünk is valamit, mondjuk egy két békés összejövetelt emiatt, az nem radikalizmus, hanem teljesen normál reakció"

   Ezt pedig most találtam vhol, de jó. XD

9. SF:
   2008. 04. 13. 12:23

   http://nja.hu/index.php?option=com_content&task=blogcategory&id=22&Itemid=67

   A bronzkatona árnyéka 2007. június 04.

   Tunne Kelam európai parlamenti képviselő a tallinni szovjet emlékműről - Magyar Nemzet - 2007. május 12. (25. oldal) - Lovas István

   Nemzetközi üggyé dagadt a tallinni második világháborús szovjet emlékmű katonai temetőbe költöztetése: először zavargásokat váltott ki észtországi orosz ajkú fiatalok köreiben, majd Moszkva dühös nyilatkozatokban reagált, következményekkel fenyegetve Észtországot. Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter viszont telefonon biztosította Toomas Hendrik Ilves észt elnököt, hogy a vitában Észtország bírja Washington támogatását. Nyilvánvaló tehát, többről van szó, mint egy szovjet emlékműről, többről, mint az észt–orosz kapcsolatokról. Hogy pontosan miről is, erről beszélgettünk Tunne Kelam egykori észt ellenzékivel, aki jelenleg az EP-ben Észtország európai néppárti képviselője.

   Keretes írás:
   Tunne Kelam, az Európai Parlament európai néppárti képviselője 1965 és 1975 között az Észt enciklopédia főszerkesztője volt. A hetvenes évek elején csatlakozott a földalatti függetlenségi mozgalomhoz. Ő volt a szerzője annak a közös felhívásnak, amelyet két demokratikus észt politikai csoport intézett 1972-ben Kurt Waldheimhez, az ENSZ akkori főtitkárához. A felhívás részletezte a szovjet megszállás alatt álló Észtországban elkövetett emberi jogsértéseket, és követelte a megszálló csapatok kivonását, valamint azt, hogy az ENSZ segítsen szabad és demokratikus választásokat rendezni Észtországban. Kelamot a felhívás miatt elbocsátották állásából. 1975 júniusában – miközben rendőrségi vizsgálat folyt ellene – dokumentumot juttatott el a Helsinkiben tanácskozó európai vezetőkhöz, amely ismertette az észt emberjogi aktivisták ellen használt elnyomó módszereket. Az EP-képviselő 1979 és 1987 között egy csirketenyésztő gazdaságban dolgozott, de felvette a kapcsolatot a Nyugattal, és rendszeres tájékoztatót küldött az észtországi emberjogi helyzetről. 1988-ban egyike volt a Szovjetunió egykori területén létrejövő első nem kommunista párt, az Észt Nemzeti Függetlenségi Párt alapítóinak, amely később két más egyesüléssel együtt mozgalmat indított, hogy a tagköztársaság polgárai észtként jegyeztessék be magukat. A mozgalom kezdeményezői Észtország helyzetét a nemzetiszocialisták által elfoglalt Dániához, Norvégiához és Hollandiához hasonlították. Az Észt Kommunista Párt 1989 végén esett szét. 1991. augusztus 20-án Észtország visszanyerte függetlenségét. Tunne Kelam az önálló Észtországban 1992 és 2004 között két év szünetet leszámítva végig a parlament alelnöke volt. 1993 és 1995 között az Észt Nemzeti Függetlenségi Párt elnökeként dolgozott. A párt 1995-ben társult a Pro Patriával, amelynek eredményeként létrejött a Pro Patria Unió. Ennek Tunne Kelam lett az elnöke. 2002 és 2003 között az európai uniós alkotmánytervezeten dolgozó „konvent” tagja volt.

   Nem volt-e már régen esedékes a szovjet emlékmű eltávolítása?
   – Az utóbbi két évben militáns oroszok egyre inkább „használták” ezt a szobrot. Abban igaza van, hogy a szobor elmozdítása – hiszen az a szovjet elnyomást jelképezte – már régen esedékes volt. Annak idején, 1991-ben nem tudtuk megtenni, amikor újra elnyertük függetlenségünket, mert a szovjet csapatok 1994-ig Észtországban állomásoztak. Azt követően pedig nem volt olyan fontos, mivel az orosz veteránok csupán azért mentek a szoborhoz, hogy virágot helyezzenek el rajta. De két éve orosz iskolásokat vittek oda – mégpedig szervezetten –, azt állítva, hogy Észtországot sohasem foglalták el a szovjet csapatok. Az elmúlt héten őket használták fel a lázadásokban való részvételre is. Úgyhogy a döntést azért hozta az észt kormány, mivel a szobor az orosz tiltakozás fókuszpontjává vált. Ezért kellett azonnali hatállyal eltávolítani. Ezt követően egy katonai temetőben helyezték el. Vagyis hamisak azok a híresztelések, hogy elpusztították vagy szétfűrészelték. Az orosz duma küldöttsége meg is vizsgálta az emlékművet.
   – Nem folyt ezelőtt egyfajta „szkanderezés” a szobor eltávolítását célzó törvénytervezet körül?
   – Nem. A sajtójelentésekkel ellentétben a törvényjavaslat nem az eltávolításról szólt, hanem a parlament a háborús sírok védelmére vonatkozó törvénytervezetet fogadott el. Ez első ízben szabályozta az Észtország területén található katonai sírok ügyét. Több mint kétszáz érintetlen szovjet és mintegy 20–30 német katonai sír található Észtországban. Észtország különszerződést kötött Finnországgal és Németországgal a síremlékek védelmére. Oroszország azonban sajnos nem volt hajlandó aláírni az egyezményt. Ez jogi alapot szolgáltatott a sírok eltávolítására.
   – Ha jól emlékszem, ezt a törvénytervezetet Ilves elnök nem írta alá, ugye?
   – Így van. Visszaküldte a parlamentnek. De a parlament ezután is jóváhagyta.
   – A beszélgetésünket megelőző napon, május 2-án egy cikk jelent meg a magyar kommunista párt egykori lapjának utódjában, a Népszabadságban. A Bronzkatona bosszúja címmel európai parlamenti kollégája, a szocialista Hegyi Gyula cikket jelentetett meg. Ennek alaptézise nagyjából az, hogy az észtek alá kívánják ásni a második világháború óta fennálló kelet–nyugati konszenzust, és megemlíti, hogy Tom Lantos, az amerikai képviselőház külügyi bizottságának elnöke is elítélte a szovjet szobor eltávolítását. Mi erről a véleménye? És arról, hogy balliberális magyarországi lapok arról cikkeznek, miszerint Észtországban a Waffen-SS-nek szobrot állítottak?
   – A cikk sajnos azokra a nyugati érzésekre apellál, hogy mivel a szovjet hadsereg részt vett Hitler leverésében, hálásaknak kell lennünk a Szovjetuniónak. Ugyanakkor azoknak a nemzeteknek, amelyek szenvedtek a szovjet kommunista totalitárius uralom idején, feladatuk, hogy változást idézzenek elő ebben a felfogásban. A változás iránti igényt az Európai Parlamentnek az a határozata fejezte ki nagyon jól, amelyet két évvel ezelőtt fogadtak el, és a második világháború következményeiről szólt. Ebben teljesen egyértelműen áll az, miszerint annak ellenére, hogy a Vörös Hadsereg szerepet játszott a Hitler fölött aratott győzelemben, Kelet- és Közép-Európa számos nemzete nem élvezhette a szabadságot, hanem új megszállás és diktatúra alatt kellett szenvednie. Egyúttal az unió parlamentje üdvözölte azon népeket, amelyek felszabadultak a szovjet elnyomás alól. Vagyis feladatunk, hogy kiegyensúlyozzuk az európai történelmet, amely egészen mostanáig egyoldalú volt, és amelyben nem vették figyelembe azt, ami Kelet-Közép-Európában történt. Tehát ezzel nem aláásunk valamit, hanem csak így garantálhatjuk azt, hogy ilyen szörnyű diktatúrában többé ne kelljen embereknek szenvedniük.
   – És a Lantos-féle elítélés?
   – Nem ő az első olyan politikus, aki elfogult hírek alapján ítélt és cselekedett. De most eljött az idő, hogy a közép- és kelet-európai történelmi tapasztalatokat is figyelembe vegyék. Mindmáig a szovjet emlékművek elleni mindenfajta támadást a második világháború eredménye, a Hitler elleni koalíció sikere ellen irányuló támadásnak tekintenek. Csak a hátteret nem tanulmányozzák. De nézze csak meg, hogy a Wall Street Journalban milyen cikkek jelentek meg. (Az amerikai üzleti körök vezető lapjának május elsején olvasható szerkesztőségi állásfoglalása szerint „az észteknek feltétlenül joguk van arra, hogy eldöntsék, hová helyezzenek egy emlékművet saját fővárosukban” – L. I.) Vagy tegnap a Moscow Timesban. Vagyis pontosan az ellenkezőjéről van szó. Az igazság feltárásáról Európa keleti felében. Abban a felében, amelyről II. János Pál pápa azt mondta, hogy Európa „másik tüdeje”. És amely negyven éven át nem kapott oxigént. – És mit mond arra a vádra – amellyel rendre találkozni magyarországi balliberális lapokban –, hogy a Waffen-SS-nek állítanak fel szobrot Tallinnban egy udvarban?
   – Azt, hogy nem igaz. Néhány évvel ezelőtt szó volt arról, hogy egy kis szobrot emelnek észt katonáknak, akik technikailag a Waffen-SS részei voltak. Ők azonban azért fogtak fegyvert, hogy a Vörös Hadsereg ne térhessen vissza Észtországba. A Szovjetunió azt tervezte, hogy a balti népeket az Urálba deportálja. Vagyis e katonák úgy látták, hogy ha a Vörös Hadsereg visszatér, akkor az észt nemzetet teljes katasztrófa fenyegeti. A németek fegyvert adtak nekik. A szovjetek több ezer veterán katonát bebörtönöztek azon egyszerű ok miatt, hogy ellenálltak a Vörös Hadseregnek. Vagyis a cél nem az volt, hogy a Waffen-SS-nek állítsanak emléket, hanem az, hogy a Vörös Hadseregnek ellenálló észt katonákra emlékezzenek.
   – Milyen arányban támogatja az észt lakosság az emlékmű eltávolítását?
   – A múlt héten végzett felmérés eredménye szerint a megkérdezettek 85 százaléka, beleértve az orosz ajkú lakosságot. Május 1-jén televíziós vita zajlott erről. A nézők 90 százaléka támogatta a kormányt.
   – Május 2-án a Brüsszelben tartózkodó Orbán Viktor, a Fidesz elnöke lapunknak arra a kérdésére, hogy ha pártja ismét kormányra kerülne, akkor, ellentétben a korábbiakkal, eltávolíttatná-e a nagyon sokak szemében a szovjet zsarnoki elnyomást jelképező budapesti, Szabadság téri szovjet emlékművet, azzal felelt, hogy a „tallinni esetet tanulmányozzuk, és az összes hasznosítható következtetéseit igyekszünk levonni”. Hozzátette: „A történetnek még nincs vége, és erőteljes megfigyelői pozícióban vagyunk.” Ön szerint mi lesz az észt történet vége?
   – Ez az Európai Uniótól függ. És annak szolidaritásától. Egy dolog teljesen nyilvánvaló. Ez nem „megvitatandó kérdés”. És nem arra kell várni, hogy az oroszok észhez térjenek, akikkel azután egyezségre lehet jutni. Moszkva továbbra is fenntartja, illetve fokozza az Észtországra nehezedő nyomást. Ha az Európai Unió nem reagál egyöntetűen, és nem parancsol megálljt Moszkvának, ez a konfliktus lakmuszpapír lesz: ha Oroszországnak sikerül Európára erőltetnie a Kelet-Európáról kialakított saját értelmezését, és ezt elfogadja az Európai Unió, akkor olyan útra lépünk, amely egy XXI. századi müncheni egyezményhez vezet. Ez ilyen egyszerű.
   – Nem vár ön túl sokat – gerincet – attól az Európai Uniótól, amely kerethatározatában a XX. századnak csupán az egyik totalitárius állama által elkövetett bűnök tagadását ajánlotta büntetni, de nem a másik, a szovjet parancsuralmi rendszerek által elkövetet

10. SF:
    2008. 04. 13. 12:24

    de nem a másik, a szovjet parancsuralmi rendszerek által elkövetett bűnöket és tömeggyilkosságot?
    – Az Európai Uniónak ezt akkor is meg kell tennie.
    – Mármint a parányi Észtországot megvédenie a behemót Oroszországgal szemben?
    – Igen. És el kell ítélnie a kommunizmus által elkövetett bűnöket. Azt hiszem, nem lehet jövőnk anélkül, hogy ne lennénk tisztában a múltunkkal. Márpedig ez a múlt közös múltunk, része az európai integrációnak. Eddig számos nagy nyugat-európai ország azt az álláspontot képviselte, hogy gazdasági és politikai téren együttműködünk, de a „múltjukkal nem foglalkozunk, mert az magukra tartozik”. Márpedig múltunk egyértelműen az integrációs folyamat része. Csak ezt lélektani integrációnak nevezném. Egyik legfontosabb feladatunk, hogy az Európai Parlament határozatot hozzon a totalitárius kommunizmus bűneiről. Az Európai Néppárt három évvel ezelőtt elfogadott egy ilyen határozatot. Azzal a kikötéssel, hogy az Európai Néppártnak hasonló határozatot kell elfogadnia az Európai Parlamenten keresztül. Úgy esett, hogy Észtországra jutott ismét az úttörő szerep. Minden rosszban van valami pozitív. Úgyhogy tartsuk csak szem előtt ezt a pozitív szempontot.
    – Gondolja, hogy Moszkva gazdaságilag zsarolni fogja Észtországot?
    – Nem komoly a dolog. Már bevetettek gazdasági blokádot közvetlenül azután, hogy 1991–92-ben helyreállítottuk függetlenségünket. Teljes blokád alá vettek bennünket. Leállították az olaj- és gázszállítást. Vagyis ilyenekhez hozzá vagyunk szokva. Nem fogunk meghátrálni.

11. SF:
    2008. 04. 13. 12:25

    Ha a kis Észtország ellent tudott állni, akkor mi is ellent tudnánk.

    Már nem áll a szovjet emlékmű Tallinn főterén

    A tallinni szovjet emlékmű a valós történelem tükrében

    Parlamenti és kormányhatározatra az észt főváros – Tallinn – főteréről 2007. 04. 27.-re virradóra eltávolították a szovjet rémuralom jelképét, az észt nép gyarmati sorba süllyesztésének, megalázásának, Gulágra deportálásának s mintegy százezerre becsült észt legyilkolásának szimbólumát – a monumentális szovjetkatonát ábrázoló szobrot.
    Erre az Észtországban élő orosz megszállók és utódaik birodalmi allűröktől is vezérelve – orosz támogatással és egyetértéssel – válaszként raboltak, fosztogattak, üzleteket és magánépületeket, gépkocsikat gyújtottak fel. A volt gyarmatosítok, a megszállók, rátámadtak a saját hazájukban őslakó észtekre, azokra, akik jobb megélhetést biztosítottak nekik, mint eredeti hazájuk – Oroszország (Szovjetunió).

    Hogyan jutott idáig?

    Észtország észak-európai állam a Balti-tenger keleti partján. Az úgynevezett balti államok (Baltikum) egyike. Északon és nyugaton a Balti-tenger, keleten Oroszország, délen Lettország határolja.
    Fővárosa: Tallinn
    Hivatalos nyelv: az észt. Az nyelv az uráli nyelvcsalád finnugor ágába tartozik, a finnel közeli rokon nyelv, olyannyira, hogy beszélőik kölcsönösen megértik egymást.
    Területe: 45 226 km
    Népessége: 1 324 333 (2000-es népszámlálás szerint), Ebből kb, 400 ezer orosz. A legészakibb balti állam, Észtország területe a németeken kívül először a dánok, majd a svédek, majd kétszáz éven át a cári Oroszország befolyása alatt állt.
    Az Észt Köztársaságot 1918-ban kiáltották ki, s szinte azonnal függetlenségi harcokat kellett vívnia részben a Szovjetunió, részben a balti németek ellen. Függetlenségét 1940-ig sikerült megőriznie. Az 1939-es Molotov – Ribbentrop-paktum titkos záradéka azonban nemcsak Kelet- Lengyelországot, de Észtországot és Besszarábiát is kiszolgáltatta a szovjet imperializmusnak.
    Amikor a Szovjetunió 1940. június 17-én megszállta az országot, könyörtelenül megkezdte a szovjetrendszer kiépítését, ami a deportálásokkal kezdődött: 10000 észtet, politikusokat, tiszteket, egyházi vezetőket deportáltak a Szovjetunió különböző területeire, a Gulág-okra. Így érte el, hogy lakájait juttatva hatalomra, az országot Észt Szovjet Szocialista Köztársaság néven beolvasztotta a birodalomba. 1941. júniusában megszállták a németek. 1944-ben újra elfoglalta a Szovjetunió. 1940 és 1945 között a háború, a deportálások és az emigráció következtében 200 000 fővel csökkent az észtek száma
    Az észtek szívósan harcoltak a szovjetrendszer, a kollektivizálás ellen. Évekig tartó fegyveres ellenállást is kifejtettek kisebb-nagyobb csoportok. Csak 1947-re konszolidálódtak valamelyest a viszonyok. Mivel nem tudták igazán megtörni az észtek ellenállását, 1949-ben szintén elhurcoltak több tízezer (30-50-70 ezer ?) észtet, és nagyarányú nem-észt (főleg orosz) lakossági betelepítési akciót folytattak. Ezek legtöbbje kis batyuval érkezett. A nem-észtek az 1980-as évek második felére már a lakosság 40%-át tették ki. A betelepített oroszok, nem akarnak visszameni oda, ahonnan jöttek, mert a magasabb észtországi életszínvonalat nem akarják felcserélni a hazaival, viszont az észt törvényeket, szokásokat sem akarják elfogadni, ugyanakkor szeretnének tovább uralkodni. Ezt pedig már nem tehetik. Nem 1940-et vagy ’44-et írunk, hanem 2007-tet!
    Észtország 1991. augusztus 20-án kinyilvánította függetlenségét, éppen Szent István napján, a magyarok nemzeti ünnepén. Csodálatos egybeesés. Az észtek példamutatóan védelmezik nemzeti függetlenségüket.
    Mint a legtöbb – a Szovjet Birodalomba beolvasztott vagy megszállt nép, az észtek sem felejtették el – hogy is felejthetnék! – azt a népirtást, azt a jogfosztást, azt az országpusztítást, amit el kellett szenvedniük.
    Ennek a gyalázatnak szimbóluma az eltávolított szobor! Budapesten, az Ereklyés Országzászló helyén, még áll a szovjet emlékmű! Vajon meddig még?!

    Dr. Bella István
    Független Újságírók Szövetsége

12. sodika:
    2008. 04. 13. 12:33

    Na, lehet nézni jobb minőségben is. :)

13. k0zi:
    2008. 04. 13. 12:45

    SF: ez mind szép és jó, csak itthon magyarázd meg az embereknek, hogy azért lett 3-4x annyi a gáz meg a benzin, mert elvittünk pár szobrot városaink főteréről. Ők azt fogják mondani, hogy erről <XY> miniszterelnök tehet.

    Érdemes lemenni vidékre, ott bizony mai napig állnak ilyen szobrok és a kutya nem törődik velük.

    Hozzáteszem, hogyha mi mondjuk úgy döntünk, hogy elvisszük onnét az emlékművet, akkor mi lesz a garancia rá, hogy az oroszok nem dózerolják le a "szemet-szemért" elv alapján a Don-kanyarban fekvő emlékművünket?

    Én sem szeretem azt az emlékművet, de sajnos ott kell maradnia.

14. sodika:
    2008. 04. 13. 12:55

    k0zi: Ez hülyeség! Nem "kell" maradnia.
    Ha eltakarítanánk, lenne egy kevés diplomáciai ejnye-bejnye, majd néhány hét múlva már senki se emlékezne rá.

15. SF:
    2008. 04. 13. 12:59

    Miért alkusztok ti meg a haza külső és belső ellenségeivel? Aki fiatalon se radikális, később mi lesz? :)

    http://kuruc.info/r/2/1426

16. SF:
    2008. 04. 13. 13:01

    Nálunk talán van 40% orosz "kisebbség" ???

    Az észtek is onnét kapják a gázt. Az oroszoknak érdekük eladni a gázukat. Piaci áron. Az EU pedig komoly érdekérvényesítő képességgel bír. Az ügyet az EP elé kell vinni.

17. k0zi:
    2008. 04. 13. 13:15

    Tehát, ha a Don-kanyarban eldózerolják a mi emlékművünket, akkor az is lesz majd egy kis diplomáciai ejnye-bejnye?

    Szerintem is el kéne vinni az összes szovjet emlékművet egy emlékparkba, ahol aki akar koszorúzhat. De, a magyar lakosság nagyrésze nem értené meg, hogy most miért lett drágább a gáz (jelenleg se értik meg), miért lett drágább a benzin (ha csak pár hétig is, amíg az orosz fél durcáskodik). EZÉRT nem meri meglépni egyik politikai oldal sem, mert félnek a következményektől.

18. fixpont:
    2008. 04. 13. 13:36

    "Miért alkusztok ti meg a haza külső és belső ellenségeivel?"

    Nincsenek kulso es belso ellensegeink, csak sajat magunk.

    "Aki fiatalon se radikális, később mi lesz?"

    Aki mar fiatalon realista es pragmatikus, az kesobb meg bolcsebb lesz, aki idos korara sem tanult semmit az eletbol, abbol pedig elpazarolt egy csomo lehetoseget.

19. sodika:
    2008. 04. 13. 13:37

    k0zi: Ott van a különbség, hogy a Don-kanyarban lévő emlékmű nem az orosz főváros egyik legfrekventáltabb főterén áll.
    Nem kell a szemétbe dobni, senki se kért ilyet. Nekünk az is jó, ha elviszik valami külvárosi parkba ezt a szart.

20. SF:
    2008. 04. 13. 13:52

    Ez nem tanulás, ez behódolás. Azt kell keresni, hol tudjuk MÉGIS érvényesíteni a nemzeti érdekeinket, mindezek ellenére. A nemzeti büszkeséget sértő emlékművek eltávolításával is akár. Azért mondták már, hogy Európa Parlament elé kéne ezt az ügyet vinni.

    Az észtek most mennyiért kapják a gázt? Szerintem annyiért, mint mi...

21. fixpont:
    2008. 04. 13. 14:13

    A nemzeti buszkeseg olyan luxuscikk, melyet nem engedhetunk meg egyelore magunknak.

22. sodika:
    2008. 04. 13. 14:17

    Dehogynem.
    Élünk vele, mert csak, aztán pedig majd menedzseljük a következményeket. Mindenre van megoldás.

23. fixpont:
    2008. 04. 13. 14:20

    Igen, a magyar tortenelem arrol hires, hogy mi olyan jol manageljuk a kovetkezmenyeket. :-))))

24. SF:
    2008. 04. 13. 15:24

    Az észtek miért engedhették meg maguknak? Ők is onnét veszik a gázt, nagyon kicsi ország, 1 millióan ha vannak. És a 40%-nyi orosz lakosság? Nálunk ez sincs.

25. SF:
    2008. 04. 13. 15:25

    Jack Corn: És ezeknek áll a Szabadság téri szovjet emlékmű
    2008-04-04 12:40 barikád.hu

    * Címlapra kerül
    * Jack Corn
    * Vezércikk

    * Küldje el ismerősének!
    * Nyomatatóbarát változat

    A Magyar Királyság trianoni békeszerződéssel megcsonkított határait a szovjet Vörös Hadsereg alakulatai 1944 szeptember 23-án Battonyánál érték el. A visszavonuló német és magyar csapatokkal együtt tízezrével érkeztek a menekültek Magyarországra Ukrajnából, Erdélyből, Felvidékről és Lengyelországból. A magyar lakosság hitetlenkedve fogadta a szovjet katonák szörnyű kegyetlenkedéseiről szóló beszámolókat.

    Ilja Gregorijevics Ehrenburg, az Ukrajnában német származású zsidó családban született szovjet író és költő az 1967-ben bekövetkezett haláláig Sztálin őszinte csodálója és leghűségesebb szolgálója volt. A háború előtt, alatt és után cikkeit, idézeteit, költeményeit rendszeresen közölte a Krasznaja Zvezda, (Vörös Hadsereg lapja) az Izvesztyija, a Pravda és az Einikeyt. (a Pravda héber nyelvű kiadása) A Sztálinhoz kötődő közeli barátsága miatt a harci kedvet növelő plakátokon szereplő sorait a szovjet csapatok szentírásként kezelték. A kommunista propaganda vezér Ehrenburg több írásában, köztük a hírhedté vált "Gyilkolj!" című röplapon így bíztatta a szovjet katonákat:

    "Öljetek! Dicső szovjet harcosok, öljetek! A németek nem emberi lények...... az a szó, hogy "német" a mai naptól legyen a legnagyobb szitokszó, amit a szátokra vesztek...... ölnöd kell.... és ha nem öltél meg legalább egy németet a mai nap, akkor ez a napod kárba veszett..... ha nem tudod őket golyóval kivégezni, akkor a bajonettel szúrd agyon őket...... ha csendes körülötted a front és amíg várod, hogy ismét harcba indulj, ezalatt az idő alatt is keress németet, akit megölhetsz...... öljetek, mert nincs annál nagyobb élvezet, mint amikor a halomba szórt német hullákat ugorjátok át...... ne a napokat, ne a kilométereket számoljátok, hanem öljetek és öljetek! a megölt németeket számoljátok az elfoglalt városok helyett...... öld a németet, ez a nagyanyád kérése! öld a németet, ezért imádkozik az anyád! öljetek, ezt kéri tőletek a gyereketek! öld a németet, ezt kéri hangosan kiabálva tőled a szovjet haza! ne hibázz, ne adj kegyelmet, ölj! Dicső szovjet harcosok, öljetek!"

    A Vörös Hadsereg katonái tisztjeik támogatásával és aktív részvételével tömeggyilkosságok százait követték el és szadista módon kínozták meg a fogságba esett ellenséges katonákat, az útjukba került polgári lakosságot és válogatott módszerekkel irtották a német származású vagy német nevű gyermekeket, lányokat, asszonyokat és idős embereket.

    "1944 február 17-én a Kiev alól visszavonuló németeken rajta ütöttek Konyev tábornok csapatai...... harc nem volt, csak öldöklés, a túlerőben levő szovjet katonák teherautókról géppuskázták le a feltett kézzel álló németeket, harckocsikkal taposták halálra a német katonákat, majd utána lóháton ordító kozákok százai vágtattak közéjük és a kardjaikkal vagdosták le a németek magasban tartott karjait és a fejeket...... több mint 20 ezer eltaposott és összekaszabolt német halott maradt a havas földön.... Konyev tábornokot ezért a hőstettéért marsallá léptették elő."

    "1939 szeptemberében keletről a Szovjetunió is lerohanta Lengyelországot és 14,736 fogságba esett lengyel katona tisztet és 10,685 polgári személyt a Smolensktől nem messze levő Katyin városka környékén felállított három szovjet koncentrációs táborban (Kozielsk, Starobielsk és Ostashkov) gyűjtöttek össze, ahol 1940. április 4-e és 1940. május 13-a között naponta 300-as csoportokban, hátuk mögött szögesdróttal összekötözött kezekkel kivégezték őket.... hatezer lengyel polgári foglyot Starobielskből és Ostashkovából marhavagonokban a Harkov városa melletti Dergacsiba vittek és őket is hasonló végezték ki és ásták el...... több száz lengyel foglyot, köztük nőket és gyerekeket vittek a Fehér tenger partjára, ahol két nagy halászhajóra zsúfolták fel őket és a nyílt vízen elsüllyesztették a hajókat, mindenki vízbe fulladt."

    "1941. június 29-én a Lvov városába bevonuló németek a Brigidki nevű városi börtönben 3,491 halottat találtak...... a cellákban, a folyósókon és a börtönudvaron megerőszakolt és megcsonkított hullák százai hevertek, egy terhes nőnek a hasa a nemi szervétől a levágott melléig fel volt vágva és az élettelen magzat véres feje kilátszott a sebből, egy székre kötözött férfi tarkóján beszúrt késnek a hegye a szájából állt ki..... Lutsk város börtönében a szovjet katonák 4,000 rabból 2,800-at hasonló módon öltek meg és Smarstinov börtönében 460 foglyot megkínoztak, majd összekötözték és élve felgyújtották őket."

    "1944. január 28-ról 29-re virradó éjszaka a Litván Brigád nevű, 120 fős zsidó partizánokból álló egység megtámadta a kelet-lengyelországi Koniuchy falut és minden gyereket, asszonyt és idős embert agyonlőttek vagy agyonvertek...... túlélője nem maradt a vérengzésnek, több mint 300 holttest és 60 felgyújtott ház maradt utánuk"

    "1941. július elsején az ukrajnai Broniki mellet folyó harcok során a szovjet katonák 180 német foglyot ejtettek...... másnap, mikor a németek visszafoglalták a területet, egy szántóföldön, kis területen összegyűjtve a Wehrmacht katonái 153 megcsonkított, magaslatról legéppuskázott német katona holttestét találták meg...... mindegyik tetemről hiányzott a karóra, a gyűrű, a felső ruházat és a lábbeli ..... a tizenkét túlélő egyike elmondta a német tiszteknek, hogy az oroszoknál az új szabály szerint minden szovjet katona, aki húsz németet megölt, kitüntetést kap, előléptetik és elmehet három nap rendkívüli szabadságra."

    "1943. február 18-án a német ellentámadás elfoglalta az ukrajnai Donyeck melletti Grisino várost ..... a szovjet Vörös Hadsereg visszavonulása előtt fegyveres ellenállást nem fejtett ki, mert a hadifoglyok és a polgári lakosság legyilkolásával volt elfoglalva....... a német katonák 406 német hadifogoly, 89 olasz, 9 román és 4 magyar katona holttestét találták meg..... az ukrán és német katonai kórházakban szolgáló nővérekkel és idős emberekkel együtt összesen 596 tetemet kellett eltemetni..... a holttesteket brutálisan megcsonkították, a nőket korhatár nélkül megerőszakolták, a férfiak orrát, fülét, nemi szervét levágták, a nők melleit olyan módon vágták le, hogy a fehér bordák a holttest teljes hosszában kilátszottak, a nemi szervüket is kivágták és a szájukba tömték."

    "1941. szeptember 18-án a szovjet hadsereg a közeledő német csapatok elől kiürítette az ukrajnai Chartsisk és Snizhi környékét, ahonnan több száz 14 és 16 év közötti, az éhségtől lesoványodott, kereskedelmi középiskolába járó gyereket szedtek össze.... 60 kilométeres erőltetett menetre kényszerítették őket, majd mikor a gyerekek sírva mondták, hogy már nem bírnak tovább menni, akkor az NKVD két teherautóval kivégzőosztagokat küldött a helyszínre és az összes gyereket legéppuskázták...... a német csapatok az útmenti árokban 370 iskolai egyenruhás fiatal fiú és lány holttestét számolták össze."

    "A cseh határhoz közeli német falut, Nemmersdorfot a szovjet Galitszkij tábornok csapatai rohanták le..... a falu határába eléjük ment 40 francia hadifoglyot menetközben tankokból lőtték agyon, a vörösök házról házra járva szedték össze az embereket, erőszakolták meg a nőket, sokat meztelenül élve szegeztek a házak és a magtárak ajtajára és részegen célba lőttek rájuk...... még az utánuk érkező 4. hadsereg tisztjeinek is sok volt, amikor az egyik házban 71 megcsonkított női holttestet találtak."

    "A kelet-poroszországi Gumbinnen, Goldap és Ebenrode falvak körzetében bevonuló Vörös Hadsereg katonái összeszedték a férfiakat, fiatal fiúktól kezdve az aggastyánokig, kikötözték őket, levágták a nemi szervüket és a csajkákhoz rendszeresített evőkanállal vájták ki az élő emberek szemét..... a nőket megerőszakolták, utána leöntötték őket kerozinnal és mindet meggyújtották."

    "Königsberg melletti Metgehen falut visszafoglaló német katonák 60 megcsonkított idős és fiatal nő holttestetét találták meg az utcán, az életben maradt szemtanúk szerint sokukat 60-70 (hatvan, hetven) orosz katona is megerőszakolta, a kisgyerekeket és a csecsemőket a lábuknál fogva a falhoz vágták, amelyik nem halt meg, annak csizmás lábbal ugrottak a fejére...... sok fiatal nőt a csoportos megerőszakolásuk után két teherautóhoz kötöztek és a két irányba induló gépjárművek széttépték őket...... a vonat állomáson veszteglő hét vasúti kocsinak minden utasfülkéjében 7-10 vérbe fagyott és megcsonkított női holttestet találtak."

    "A buchenwaldi és a sachsenhauseni német koncentrációs táborokat a szovjet csapatok elfoglalták és azonnal német polgári foglyok százezreit deportálták oda, az őrtonyokban a horogkeresztes egyenruhákat vöröscsillagos egyenruhák váltották fel és az éhezés, betegség és a kegyetlen bánásmód miatt foglyok ezrei haltak meg....... 1991-ben, a Kelet-Németországot megszálló orosz csapatok kivonulása után a Sachsenhausen melletti erdőben feltárt tömegsírokban 25,500, a Fünfeichen, Lamsdorf és Ketschendorf falvak határában feltárt tömegsírokban további 65 ezer 1945. május 9-e után meggyilkolt német férfi és női fogoly csontjait találták meg."

    "1943. január 10-én Karpelovka falu iskolájában a németek egy kisegítő kórházat rendeztek be, két orvossal, 6 ápolónővel, 8 szanitéccel, 40 beteg és fagyásos katona feküdt a kórházban. Éjszaka erős szovjet partizánkülönítmény lepte meg a kórházat, a kétfőnyi őrséget ártalmatlanná tették és 50 halott maradt utánuk."

    "1943 január 12-én az óriási túlerőben lévő szovjetek 15 főnyi német tábori őrséget fogságba ejtettek. De nem lettek hadifoglyok...... a 30 fokos hidegben mezítelenre vetkőztették őket, léket vágtak a folyón, és vedrekbõ addig öntözték őket, amíg egyetlen óriási jégcsappá fagytak. Másnap így találta őket a német ellentámadás."

    "1943. január 14-én Majdanka község óvodájába német katonai meteorológiai megfigyelő állomás volt beszállásolva: idős német őrmester, négy fiatal német lány, mint kisegítő-szolgálatosok. Reggel az öt hulla a kerítés cölöpein lógott, lábuknál felakasztva, levetkőztetve, a lányok fogai kiverve, emlőik levágva."

    "1943. január 16-án a front felé vezető úton az esti órákban erős partizán alakulat lerohant 3 német katona

26. SF:
    2008. 04. 13. 15:26

    "1943. január 16-án a front felé vezető úton az esti órákban erős partizán alakulat lerohant 3 német katonai teherautót és 10 orosz parasztszekeret, melyen utánpótlást szállítottak a frontra. A 10 oroszt lovaikkal együtt legéppisztolyozták, a német őrmestert aknára kötözték és felrobbantották."

    "Az egyik fiatal SS katonáról kiderült, hogy tud zongorázni.... az oroszok kézzel-lábbal elmagyarázták neki, hogy játszania kell az orosz tiszteknek, és ha abba hagyja, akkor azonnal agyonlövik..... a katona 22 órán át zongorázott, és egyszer csak a kimerültségtől leesett a székről és sírni kezdett...... az egyik részeg orosz tiszt odadülöngélt a földön fekvő fiatalemberhez és szó nélkül főbe lőtte."

    "A szovjet katonák megerőszakoltak minden 5 (öt) és 80 év közötti kislányt, asszonyt és nőt..... csak Berlinben 95 ezer és 130 ezer közé tehető a megerőszakolás közben szerzett fizikai sérülésekkel kórházba szállított nők száma, közülük több mint 10 ezren elvéreztek vagy más módon belehaltak a sérüléseikbe, sok ezren öngyilkosok lettek, sok nő a szülési fájdalmak indulásakor vetett véget életének..... összesített számot nehéz megállapítani, mert sokukat többször, több napon át és többen kínoztak, de tényként állapíthatjuk meg, hogy Németországban 2 millió felett volt a megerőszakolt nők száma...... különösen állati módon viselkedtek az orosz katonák Ausztriában, Poroszországban, Pomerániában és Sziléziában.... kevésbé ismert tény, hogy az auschwitzi tábort felszabadító szovjet katonák 1945 februárjában csoportosan megerőszakolták a kopasz, csontig lesoványodott lengyel, orosz, belorusz és ukrán fogolynőket is..... 1945 és 1948 között évente 2 millió abortuszt végeztek el az orosz megszállás alá került Kelet-Németországban és sok kisgyermeket egy vagy két éves korában éjjel fojtott meg a szülőanyja"

    "A török hatóságok Isztambulban 1941 decemberétől kezdődően több mint ezer Romániából menekült zsidót tartottak karanténban..... végül a "Struma" nevű marhauszályon összezsúfolva 769 embert Palesztínába inditottak, de nem érkeztek meg, mert 1942. február 24-én egy szovjet tengeralattjáró megtorpedózta és elsüllyesztette a civil menekültekkel teli uszályt, egy román zsidó maradt életben"

    "1945. január 30-án a német Wilhelm Gustloff nevű óceánjáróból átalakított kórház hajó közel 10 ezer balti államokból menekült polgári személlyel, ápolónőkkel és sebesült német katonákkal a fedélzetén kifutott Gotenhafen (Gdynia) kikötőjéből és Kiel városába indult...... aznap este Aleksander Marinesko parancsnoksága alatt hajózó S-13-as szovjet tengeralattjáró bemérte és három torpedóval elsüllyesztette a Gustloffot....... a szerencsétlenség színhelyére érkező német hajók 964 túlélőt mentettek ki a vízből, több mint 8,500 ember elpusztult..... ez volt a történelem legtöbb emberáldozatot követelő hajószerencsétlensége, (hatszor több ember vesztette életét, mint a Titanic elsüllyedésekor) pár nap múlva, 1945 február 10.-én ugyanez a szovjet tengeralattjáró kettő torpedóval elsüllyesztette a vöröskeresztes zászló alatt hajózó General von Steuben nevű fegyvertelen kórház hajót, 3,500 sebesült német katona és önkéntes nővér vesztette életét"

    "1945. április 16-án Konovalov kapitány parancsnoksága alatt hajózó L-3-as szovjet tengeralattjáró megtorpedózta a fegyvertelen és vöröskeresztes zászlóval úszó Goya nevű Kelet-Poroszországból menekülő civilekkel teli uszályt, 175 ember életben maradt, 7,100 fulladt a tengerbe, mikor a hajó négy perc alatt elsüllyedt...... a Balti tengeren összesen négy német kórházhajót és nyolc kizárólag sebesülteket szállító teherhajót süllyesztettek el a szovjet bombázók és tengeralattjárók, mind német felségjelzés nélkül, vöröskeresztes zászló alatt haladt a támadáskor."

    "Magyarországon L. M. földbirtokost arra kényszerítették, hogy nézze végig 53 éves felesége és gyermekágyas fiatal asszonylányának megbecstelenítését..... az apa megőrült, lánya két nap múlva öngyilkos lett."

    "Egy nagy dunántúli gazdaságban 300 hízó volt.... a felszabadítók géppuskával valamennyit lelőtték, majd a lakosságot a raktárba terelték, hogy szórják ki a búzát az udvarra. Leöntik benzinnel, felgyújtják. Röhögnek részeg állatiassággal, mialatt a felszabadított nép lőtávolból siratja kenyerét."

    "Fiatal házasok voltunk 1944 telén, mikor a balatoni harcokkal átvonult a falunkon a front, a férjem több fiatalemberrel együtt a kádártai határban nézte a falu fölött elrepülő amerikai bombázókat....... a megszálló oroszok összeszedték őket, és azt mondták, hogy jeleket adtak az amerikaiaknak, ezért az uramat minden ötödik emberrel együtt a szemünk láttára agyonlőtték.... utána válogatás nélkül vitték a környékbeli falvakból a férfiakat malenkij robotra az orosz gulágokba, a bátyámat is összeszedték, majd' mikor 42 kilósan 4 év után hazajött, az ávósok Záhonynál leszedték a vonatról, leköpték és úgy megverték, hogy a karja eltörött, azt kiabálták neki, hogy "harcoltál a szovjetek ellen, te disznó"

    "Vác többször cserélt gazdát a heves harcokban. Amikor a német-magyar ellentámadás visszadobta az oroszokat, 3 nagy teherautó szállította be Budapestre a Szt. János kórházba a megbecstelenített nőket. Külön osztályon kellett őket kezelni, bordáik összetörve, fogaik kiverve, a gyermeklányok életre szóló testi roncsolás nyomaival."

    1945. április 4-e után az ideiglenes magyar kormány az UNRA new yorki irodájába táviratot küldött: "Kérjük, hogy sürgősen küldjenek 470,000 vérbajos beteg gyógykezelésére szükséges gyógyszert."

    "December végén egy szovjet tank előre kalandozott a Budapest-Kecskemét útvonalon, egy magyar tankelhárító harcképtelenné lőtte. Amikor felnyitották, a szovjet hadnagy és négy katonájának hulláján kívül a következők kerültek elő: egy halálra marcangolt fiatal nő hullája, 3 női luxusbunda, fél kilóra való arany és briliáns, selyem kombinék halmaza, végül egy kifogástalan frakköltöny."

    "A kommunista Vörös Hadsereg nem volt felszabadító, hanem megszálló, nem vörös volt, hanem véres, nem hadsereg volt, hanem horda, és ez a "dicsőséges kommunista szovjet hadsereg" megbízható források szerint jóval több mint kétszázezer asszonyt és lányt erőszakolt és becstelenített meg csak a magyar fővárosban."

    "Késő délután lett, amikor megérkezett az első... beszélt németül, ezen csodálkozott a ház népe ott, a T. utca 7-9.-ben, Budapesten, mert olyan tatár képe volt. Pisztolyát a nagyapám arcába nyomta, és egészen közelről ordított.

    - Hol vannak? - ezt ordította.

    - Elmentek... Mind elmentek... - felelte nagyapám.

    Csinos, fiatal asszony volt a nagyanyám. Apám húga mellé bújva, a kiságyban, orrára húzott takaróval várta, hogy lejöjjenek azok a pincébe. Lejöttek...

    Mutatták kézzel: mi van enni? Nem volt enni semmi. Ebbe nagy nehezen beletörődtek, akkor meg durván szétválasztották a nőket és a férfiakat. Négy nőt választottak ki. És már vitték is mind a négyet. Gyöngyösi úr, büszke, szép szál postamester a felesége után kapott. Közvetlen közelről, bal oldalról és hátulról lőtték szét a fejét. Gyöngyösi úr véréből, agyából és koponyájának szilánkjaiból jó adag fröcscsent az ötéves apámra. Felszabadultunk."

    (Jack Corn - Szent Korona Rádió)

27. SF:
    2008. 04. 13. 15:26

    Ezek nem érdemelnek emlékművet. Minden tárgyalás nélkül szét kell törni a francba munkagépekkel azt' jólvan.

28. k0zi:
    2008. 04. 13. 15:36

    SF: azért az észtek is rendesen szívtak utána hetekig. Emellett Észtország példája tényleg becsülendő, mert ott megértették az emberek, hogy igenis ez kell a függetlenségükhöz. Kérdés van-e ekkora áldozatvállalás a magyar lakosságban.

    sodika: nem ott, de az orosz szélsőségeseket szerinted mennyi időbe telik feltüzelni? Tök mind1 hol áll az emlékmű, nekik az szimbólum, összetörik, aztán nézhetünk. 10 milliós nemzet nem tud mit csinálni egy atom/energetikai/politikai nagyhatalom ellen.

29. sodika:
    2008. 04. 13. 17:11

    k0zi: Én azt mondom, hogy ha néhány hét kényelmetlenség az ára, ÁM LEGYEN! Elviseljük.

30. k0zi:
    2008. 04. 13. 17:23

    sodika: te lehet ezt mondod, de mások akik még mindig azt hiszik hogy az állam mondja meg mennyi legyen a kenyér, mennyi legyen a gáz ára, azok az éppen regnáló hatalom ellen fognak fordulni. Az ő szavazataikat elveszítheti az éppen hatalmon lévő párt, ezért nem meri meglépni.

31. sodika:
    2008. 04. 13. 17:27

    k0zi: Ott a Napkelte, pardon Pártkelte. :)
    Oda Fideszes amúgy se dugja be az orrát.
    Tessék szépen elmagyarázni a proliknak, hogy mi a csízió. Ha már egyszer milliárdok folynak el állami propagandára, ezegyszer legalább lenne egy kevés értelme is.

32. fixpont:
    2008. 04. 13. 17:28

    Nem lennek biztos benne, hogy egy nepszavazason (helyi, tehat keruleti) atmenne egy olyan beadvany, hogy tuntessek el, ha valaki szeleskoruen tajekoztatna az embereket minden lehetseges kovetkezmenyrol. Ennel jozanabbnak gondolom az embereket, felul tudnak kerekekedni az erzelmeiken. Azt hiszem....

33. SF:
    2008. 04. 13. 17:34

    Az oroszok józansága pedig azt követeli, hogy ne sértsék meg a mára EU tagországgá lett közép-kelet európai országok érzékenységét azzal, hogy a megszállásnak az emlékműveihez ragaszkodnak.

    Együtt kellene fellépni ez ügyben. A visegrádi négyeknek, mondjuk, Amúgy ha Koszovóért nem tört ki háború, ezért se fog.

    K0zi : épp ez az, hogy még ti se támogatnátok, XD

34. k0zi:
    2008. 04. 13. 21:55

    SF: én azt mondtam, hogy szerintem egy szoborparkban lenne a helye. Ha azt mondja a kormány, hogy elviszik én teljesen egyetértenék a dologgal. Max teletankolnám előtte a kocsit :)
    Én próbáltam elemezni azt, a pártok miért nem mernek meglépni egy ilyen lépést.

35. SF:
    2008. 04. 14. 7:52

    Jól van K0zi, igazad van, néha értsünk már egyet is :-)

36. sodika:
    2008. 04. 20. 12:50

    Na frissítettem ezt a bejegyzést egy "ha be akarod illeszteni a saját blogodra, akkor használd..." résszel.

Mondj valamit

Nem regisztrált felhasználóknak hozzászólni csak rendes e-mail cím megadásával lehet.

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.

Név:
Email cím:
Honlap:
Spambot ellenőrzés:

• Miután elküldted, néha nyomnod kell F5-öt, hogy lásd, amit írtál
• Ha be vagy jelentkezve, nem kell beírnod semmilyen kódot

Kód: