Azt vettem észre, hogy hazafias körökben egyre kevesebb szó esik a Magyarok Nyilai Nemzeti Felszabadító Hadseregről, illetve az állítólagosan pont ellenük folyamatban lévő eljárásról. Ennek minden bizonnyal az egyre szaporodó bizonyítékok az okai, ugyanis ilyen körülmények között sokak szerint felesleges tagadni a letartóztatott emberek bűnösségét.

Pedig a valóság egészen másként fest.

Egyrészt tudjuk ugye, hogy Budaházyval szemben van egy tanúvallomás. Ez még nyilvánvalóan kevés a bűnösséghez, elvégre egy állítás-egy tagadás felállásban a szembenálló felek mindig ütik egymást. Még ha a tanú igazmondási kötelezettséggel is áll a hatóság elé, egyetlen vallomás akkor is kevés valakinek az elítéléséhez.

Aztán ott van az az ügyészek birtokába jutott állítólagos videófelvétel, ahol Budaházy Hunnia katonáinak magyarázza az olthatatlan molotov-koktél elkészítésének a módját. Ez szintén nem bizonyít semmit, hiszen az ilyesféle recept teljesen szabadon terjeszthető, mindössze az elkészítése (illetve újabban a hozzá való alapanyagok beszerzése, mint előkészület) számít bűncselekménynek. Az információ szabad. Arról már nem is beszélve, hogy Hunnia nem egy titkos szervezet, ezért kis eséllyel lehet csak bármi köze is a Magyarok Nyilaihoz.

No persze ott vannak még azok a tervek, melyeket egyes újságírók szerint Budaházy számítógépén találtak meg a nyomozók. Nyilvánvaló, hogy egy egyszerű információgyűjtés az országgyűlési képviselők lakhelyéről még nem számíthat törvénytelennek. Ugyanígy nem lehet előkészület az sem, ha valaki ennek nyomán az esetleges sebezhetőségeket veszi számba, hiszen a hasonló támadások teoretikus felépítésében motiválhatta az illetőt akár a segítő szándék is, hogy aggódó állampolgárként mielőbb megoszthassa a felfedett biztonsági réseket a hatóságokkal. Vagy dolgozhatott akár sci-fi novellán is, amit valósághűen szeretett volna megalkotni.

Az egyetlen gyanúra okot adó körülmény tehát, hogy a letartóztatottak közül többen is megtagadták a vallomástételt, ami nem feltétlenül az ártatlan ember legfőbb jellemzője, azonban miután ez fontos joga minden gyanúsítottnak, így nem biztos, hogy önmagában ebből feltétlenül messzemenő következtetéseket kellene levonnunk.

A focilabdába rejtett robbanószerkezetek története már természetesen necces egy kicsit, azonban ezzel kapcsolatban sem szabad elfelejtenünk, hogy az eljárások kezdeti szakaszában előszeretettel szoktak túlozni a magyar(országi) hatóságok, mint ahogyan azt Tomcat azóta első fokon megdőlt bombaperénél is tették.

Szóval még semmi sem biztos.

Az sem, hogy egyáltalán valaha létezett ilyen szervezet.

Bár, ha esetleg létezett is volna, a nekik tulajdonított cselekmények a de jure minősítéstől függetlenül erkölcsileg akkor is tiszta dolgok voltak. Aki látta Michael Moore dokumentumfilmjét az amerikai egészségbiztosítási rendszerről, az tisztában lehet vele, hogy a hasonló finanszírozási megoldások felé való közelítéssel szembeni küzdelem szimpla túlélésért folytatott harc. Ha pedig csupán néhány ócska lábtörlő koszolódik össze, akkor pláne nincs semmi okunk elítélni a tetteseket. (Az egyetlen valódi robbantás pedig egy tudottan üres nyaralónál történt, tehát emberélet nem volt veszélyben.)

A túléléshez pedig mindenkinek joga van.

Ezért győzött végül az igazság, és semmisült meg a törvény.

By SoDI


 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!