Kicsit elszaporodtak a blogom kommentjei között az ócska személyeskedések, ezért tessék szépen elmagyarázni nekem, hogy az alábbiak közül pontosan melyiket kellene szégyenként megélnem:

  • Szégyenként kell-e megélnem, hogy 2006. október 23-án elhúzódó koncepciós büntetőeljárást indított ellenem a rezsim, mely olyannyira megnehezítette a tanulmányaimat, hogy még abban a tanévben az ELTE TTK oktatási dékánhelyettese előtt voltam kénytelen az ügyészség nyomozati irataival tanulmányi méltányosságot igényelni?
  • Szégyenként kell-e megélnem, hogy az egyik tanárom visszaélt a feltétlen bizalmammal, minek köszönhetően egy másik tanévben holmi 8 milliós jelzálog miatt a folyamatosan engem zaklató tiszafüredi uzsorásoktól voltam kénytelen rettegni ahelyett, hogy nyugodtan tudtam volna a tanulmányaimra koncentrálni? (Marha nehéz ám úgy egy matek ZH anyagára figyelni, hogy közben a kéglid elárverezésével és a kilakoltatásoddal fenyeget telefonon néhány kigyúrt bűnöző.)
  • Szégyenként kell-e megélnem, hogy az örökletesen gyenge csontozatom miatt alkalmatlan vagyok fizikai -vagy álló munkára?
  • Szégyenként kell-e megélnem, hogy szüleim hittek azoknak a reklámanyagoknak, amik piacképes ismereteket ígértek azokon az OKJ tanfolyamokon, melyekre az egyetemi tanulmányaim megkezdése előtt jártam?
  • Szégyenként kell-e megélnem, hogy amióta az eszemet tudom, a kihívásokat jelentő, kreatív feladatok vonzottak, és mindig az alkotás öröme hajtott, így a munkámat is ennek megfelelően próbálom megszervezni?

Mert amennyiben igen, úgy elnézést.

By SoDI


 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!