Néhány balliberális hazugság mára annyira beitta magát az emberek köztudatába, hogy a legtöbben meg sem kísérelnek elgondolkodni azon, valóban állnak-e ezek mögött tapasztalati tények. Pedig néha érdemes lenne kielemezni egynémely, alapigazságként elfogadott cionista dogmát, mert rájöhetnénk, hogy egyáltalán nincs semmi valóságalapjuk.

Amikor az emberek megtudják, hogy mivel foglalkozom, általában első kérdésük az, hogy nincs-e bennem a blogolás és a megvívott jogi csaták közben egzisztenciális félelem. Hisz aki van olyan bátor, hogy szembeszálljon a magyarság megnyomorításán ügyködő erőkkel, az nagyon hamar azt tapasztalhatja, hogy egy életre ellehetetlenítik.

Nos. az igazság az, hogy aki így gondolkodik, annak a pártállami örökség torzítja el a tisztánlátását. Ugyanis akárki akármit mond, engem eddig az égvilágon semmilyen anyagi hátrány nem ért a közírói tevékenységem miatt.

A Szetey-montázs idején a legdurvább dolog az volt, hogy az egyik szervezetnél, amelyiknek a weblapját karbantartottam, megkértek, hogy a polgári nevemet lehetőleg vegyem ki az impresszumból. De még onnan sem rúgtak ki; az eset után még jó két évig szoros együttműködésben dolgoztam velük.

Ezzel szemben kellemes csalódás annál több ért.

Egy fővárosi kemping tulajdonosa számára fejlesztettem akkoriban egy komplex informatikai rendszert. Amikor szóba hozta a montázst, azt hittem, ki akar rúgni, de ehelyett mosolyogva közölte, hogy ezek után még szimpatikusabb vagyok a számára, és nagyon örül, hogy egy hozzám hasonló emberrel dolgozhat együtt.

Ugyanígy nem éreztem semmilyen hátrányát az erélyes politikai véleményemnek akkor sem, amikor a ferencvárosi időközi választás idején az egyik párt kampányát menedzseltem. És most sem érzek semmi ilyesmit, amikor éppen egy alapítványi iskola elektronikus naplóját programozgatom a szeptemberi indulásra.

Az emberek tehát a valóságban jócskán alábecsülik a magyarellenes erők hatalmát. Előfordulhat persze, hogy a befolyásos emberek között sok zsidó és buzi van, azonban míg előbbiek között szerencsére elegendően sok Reiner Péterhez hasonló, asszimilálódott hazafi akad, addig vélhetően az utóbbiakból is csupán az az értelmesebb felső réteg jut döntési helyzetbe, amelyik képes világosan átlátni, hogy a szélsőliberális propaganda elleni küzdelem közel sem ellene szól.

Vélhetően ezek az emberek is felismerik, hogy a hazafias célokért küzdő zsidókkal, és a négy fal között csendben buzuló buzikkal még a hazafiak többsége szerint sincs semmi gond.

Ez viszont nem jelentékteleníti, hanem épp ellenkezőleg: még inkább fontossá teszi a talmudi gyűlöletirodalmat szó szerint alkalmazó újkori cionizmus, és a keresztényi értékek ellen törő libertarianizmus elleni harcot.

By SoDI


 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!