| Generator: | freeblog.hu |
| Docs: | http://www.rssboard.org/rss-specification |
1920 kérdés Trianon értem én Szacsi...
Jó az internetes oldalad is.
http://14hungary88.org/hunsub/hindex.htm
Kellett nekik egy erős szövetséges Közép-Európában, ezek mi voltunk. A térségben rajtunk kívül csak Romániát vették "komolyan" ezért is nem adták egész Erdélyt vissza.
Német befolyással jobban jártak volna bizony. Hitler nagyon nem szerette egyébként a Habsburgokat, már gyerekkorában sem. Csak azért írom ide, mert mindig a Habsburg-elnyomást emlegetik, ha arról van szó, mi lett volna ha a németek győznek.
Az ipar, infrastruktúra egy nemzeti szocialista államban, és pláne hosszú békés időszakban ... és a jobb életfeltételek mellett több gyereket vállalnak. Nem fogyna a magyar.
Éppen ma gondolkodtam el a tatai tó közepén ( pont ideális hely hozzá ) hogy ez a sok negatív folyamat a társadalomban mikor fog valami visszafordíthatatlanul rossz helyzetet teremteni. Ha ugyan van visszafordíthatatlanul rossz helyzet, hisz visszaállamosítani, adósságot felmondani mindig lehetne...
Ausztriának juttatott Őrség, és Lajta-vidék úgysem került volna vissza, az biztos, de a határokat ugyanúgy megnyitották volna, mint most fogják év végén a schengeni folyamat részeként.
A románokkal harcolni kellett volna Erdély többi részéért, az tuti.
Én térképész ugyan nem vagyok, csak azt kérdezném meg, hogy ha annyira meg akarták szerezni a Felvidéket a németek, akkor miért adták oda M.O.-nak? Jó kérdés nem? Sőt, még segítettek is visszavenni. A déli területeket meg már ne is említsük.
Vagy tegyük fel -csak tegyük fel- van igazság a térképen. Akkor meg visszakapta volna Magyarország az összes területet, kivéve a Felvidéket. Nem-e lett volna jobb, mint ez a kis 93ezer négyzetkilométeres?
Gondolom ez se rossz kérdés.
És hol a bizonyíték, hogy nem jártak volna sokkal jobban a Felvidéki magyarok, ha a szlovákok helyett német befolyás alá került a terület?
Van még vagy 1920 kérdés, ami az előbbi 3-hoz hasonló...
Konkrétan a G8 balhéra gondoltam én is. :D
Csak nyugaton hangosak a punkok. :)
Nálunk lapítanak.
Akkor bizonyára csak az tévesztett meg engem, hogy ezek ( punkok és anarchisták ) nagyon hangosak az utcai véleménynyilvánításkor.
Magyarszocializmus az baloldal, de az bizony leszélsőjobbozódik a cionisták által, pedig a nemzeti öncélúság (és amennyire lehet, önellátás) gazdasági racionalitás is.
Todo: A punkok és anarchnisták nerm tényezők.
A magukat szociáldemokratának hazudó (szegény Kéthy Anna forog a sírjában) végbéllények már veszélyesebbek, de miután a mostani megszorítások világosan rávilágítanak arra, hogy szociálisan ők a legérzéketlenebbek, ez kiváló esély lehet nekünk a baloldal visszafoglalására.
Hát reméljük, nem kizárólagosan ezen szubkulturális hatások alapján fognak vélekedni. Ez sem jó, hogy ellopják a baloldalt a bolsevikok ( punkok , anarchisták ) , mikor a valódi modern baloldal a népi szocialista rend (azaz a nemzeti szocializmus) lenne. Gazdaságilag sokkal sikeresebben működik mint a kapitalizmus, és a baloldali értékeket is hordozza.
Persze azok cionos uzsoracivilizációban úgyis csak kampányolni kellenek ( modern baloldal , baloldali értékek , stb.)
Engem is lekötnek a japán rajzfilmek, meg a véres agyatlan horrorok, mégis politizálok. :)
Az a baj, hogy ezek a fiataloknak a trenddiktátorok által legyártott szubkultúrák mind züllesztenek csak. És fogyasztásra ösztönöznek. Nem arra, hogy politizáljanak, épphogy figyelemelterelés célúak, lekötik a fiatalokat, hogy ne is foglalkozzanak társadalmi kérdésekkel.
Az avril lavigne szar úgyszintén. Cionisták szerint túl sok a gój fiatal, legyenek öngyilkosok, drogosok, illetve buzuljanak meg, legyenek aids-esek. Ezért a partikultúra meg különben is lenézik aki nem cuccol. A tóta w for a better magyarland blogon még azt is írták, csak a vidéki, iskolázatlan, antiszemita bunkók nem füveznek soha. Igaz, csak kommentben, de azt írhatják akár fizetett ballibber fórumozók is...
Az a kurva zsindex is fűpárti írásokat hoz le soxor ...
Direkt így írtam, hogy az avril lavigne szar , majd jönnek ide a google-ról hogy micsoda dolod hogy szidom a szar emo azaz kommersz felmelegített post-punk vackaikat. :D
Nem olyan biztos az.
A Comrade csoport vezetője saját bevallása szerint is diszkójáró, márkás cuccokba öltözött divatmajom volt, mára pedig politikai aktivistává vált.
Jó, ő nem jobbos, hanem balos, szélsőbolsevik barom, de itt a liberalizmushoz képest megtörtént váltás a lényeg, a többi csupán irány kérdése. :)
Na, ezek se lesznek jobbosok:
Az egész emo is egy frankfurti iskola és zsidó szociológusok, pszichiáterek által gondosan megtervezett romboló negatív szar.
És ez is buzulással jár. tökszar hotel :D
Attól tartanak, egy új tony blair lesz.
Az angela merkier pedig mint az NPD-sek is mondják, egy az egyben azonosul izrael érdekeivel.
Jól megcsinálják : bebetonozzák a mocsok cionisták a a hatalmukat.
Ha most kezdődne az iraki háború, ez a 2 ország KÜLDENE oda katonákat, és katonákat, nem csak békefenntartókat.
Ezért nem beszél apja "magyarságáról", vagyis pontosabban apja egykori "magyországiságáról". Így pontosabb. :DDD
Most majd bezzeg a zsidó elnökük együtt fog működni az usa-val szépen.
http://kitartas.nspage.com/about297.html
Todd zsidó nagyapja a németek elöl menekült amcsiba, így elvileg ellenségnek kellene lennie, de ennek ellenére szemét ragadozó tolvajnak tartja az USÁ-t.
"Todd érvelésében a legmegdöbbentőbb a hallgatósága. Állítása szerint rendszeresen meghívják az üzleti köröknek szervezett szemináriumokra és előadásokra. Elmondja, hogy az amerikai értékek népszerűsége csökkenoben van az üzletemberek körében, mert az USA növekvő külkereskedelmi deficitjét látva azt kérdezik, mi történt a pénzükkel, amit amerikai árukra költöttek: 'Az európai középosztályok úgy érzik, hogy profitjukkal és megtakarításaikkal ők tartják fenn az átlag amerikai fogyasztását'. "
De ez csak felszíni tünet.
Ami itt most lényeges, az nem is a gazdasági kérdés, hanem az, hogy ebből levezeti a világbékét, mert a hatalmi harcok, melyek most különböző helyeken folynak, egy demokratizálódó egyensúlyi folyamatot jelentenek.
Vagyis éppen hogy nem a világháború, hanem a világbéke irányába tartunk.
Mivel én köztudomásúan nagyon erős Emmanuel Todd rajongó vagyok, így szerintem nem. :)
Az még egy érdekes kérdés, hogy lesz-e valaha újra világháború?
Nekem erről a régi Red Alert játékok jutnak eszembe : sztálin megerősítette volna a szovjetbirodalmat, és megindult volna Európa ellen legkésőbb az ötvenes években.
Nem lett volna olyan hamar atombomba, mert annak kifejlesztését éppen azért siettették, hogy ne a náciknak legyen előbb. Lett volna világháború, amit a szovjetek nyertek volna meg, lerohanva Európát, és talán Angliát is elfoglalták volna.
Ők is képesek lettek volna kivitelezni egy partraszállást, nem hülyék az oroszok.
A hatvanas évek volt a hidegháború tetőpontja, igen.
Mondjuk ez érdekes kérdés.
Vajon hogyan alakult volna a háború, ha nem indul meg a támadás a szovjetek ellen.
A hadikommunizmus a hidegháború idején érte el a tetőpontját, nem?
Sajnos a szovjetek mindenképpen támadtak volna!
Már a huszas években eldöntötte sztálin, hogy uralma alá vonja Kelet és Közép Európát, azért iparosított erőltetett tempóban, hogy a leendő háborút megnyerhesse.
Egyes történészek szerint BONAPARTISTA volt, az itt azt jelenti: mindent a háborúért!
Hadikommunizmus (nagyon szar állami közszolgáltatások, alacsony életszínvonal, viszont jó nehézipar és erős hadsereg)
Szeptember 11-én kifejtette a szovjet követnek milyen nehézségei vannak a Kongresszusban a Lend-Lease Törvény jóváhagyása körül, és javasolta, hogy Moszkva segíthetne némi vallásszabadsági propagandával. Későbbi sajtókonferenciája, amelyen azt mondta, az oroszok álláspontja a vallásszabadságon és a vallásellenes propaganda használatán “lényegében ugyanaz, mint ebben az országban, csak mi nem úgy fejezzük ki” viharos felháborodást keltett még azok között is, akik szimpatizáltak az oroszoknak adandó segítséggel.
Az erős katolikus ellenkezés zavarta FDR-t leginkább, amíg személyes követe a Vatikánba rá nem vette XII. Pius pápát, hogy segítsen, aki - bár ragaszkodott az 1937-es kommunizmust elítélő nyilatkozathoz - beleegyezett, hogy megkülönböztetést tegyen a kommunizmus és az orosz nép között.
Ezután FDR, el akarván terelni a figyelmet az orosz vallásüldözésről, a nácik valláselnyomási terveit vette célba. Kezébe került egy Alfréd Rosenberg által kidolgozott program, amely német nemzeti vallás felállítását szorgalmazta. Október 27-én tengerészet-napi beszédében FDR kifejtette, hogy
‘...a program el akarta törölni az összes vallást, és új vallással helyettesíteni, amely nem a bibliára, hanem a Mein Kampf elgondolásaira lesz alapozva, és a keresztet a horogkereszt és a kard helyettesíti’.
Az amerikai diplomatáknak nem volt kétségük afelől, hogy a szovjeteknek eszük ágában sem volt vallásszabadságot engedélyezni, hisz’ az ellene lett volna a kommunista ideológiának. Harriman követ bizalmas üzenetében ezt így fejezte ki: “a szovjetek példákat fognak teremteni, amelyek enyhülés benyomását keltik, anélkül hogy lényeges változás történne.”
November 7-én FDR kijelentette, hogy a Szovjetunió védelme életfontosságú az USA védelméhez s így szükséges őket a Lend-Lease Törvény keretében segíteni.
Egészen a kezdettől Amerika mindent megtett, hogy Hitlertől kiprovokálja a hadüzenetet, de ő nem akart egy újabb ellenséget. Szeptember végén Stark tengernagy ezt írta FDR-hoz intézett jegyzetében: ”(Hitlernek) most minden oka megvan, hogy hadat üzenjen nekünk - ha akar”. December 7-én, Pearl Harbor után Hitler hadüzenetével beismerte a tényleges háború létezésének tényét.
Ezt követően új célkitűzéseket készítettek, az Egyesült Nemzetek Nyilatkozatát, amelyet nagy pompával 1942. január 1-én nyilvánítottak ki, hogy “megvédjék az életet, szabadságot, függetlenséget, vallásszabadságot, és megőrizzék az emberi jogokat és az igazságot.” Minden Amerikával szövetséges nemzet aláírta. Az magában foglalta az Atlantic Chartert is, de az előző januárban FDR által kihirdetett, egész világra szóló “négy szabadságjog” egyike, a vallásszabadság nem lett belefoglalva. Sztálin annyit megengedett, hogy “lelkiismereti” szabadsággal helyettesítsék a vallásszabadságot.
Végülis a kommunizmust végveszélyből kimentő FDR annyit sem ért el, hogy nagyhangon kihirdetett elveit, a négy szabadságjogot és a területszerzés kizárását elfogadtassa Sztálinnal. Ki mentett meg kit?...
FDR a kommunisták oltalmazója
A kormány minden fehérremosási igyekezete ellenére nagyfokú bizalmatlanság lakolt a népben a szovjetek iránt. A belügyminisztérium európai ügyosztálynak a helyettes feje azt tanácsolta, hogy a titkos szovjet ügynököket ne engedjék belépni az USA-ba s ott működni. FDR egészen más véleményen volt. Amikor Martin Dies az alsóház Amerika-ellenes bizottságának az elnöke ki akarta dobni a kommunistákat a kormányszervezetből FDR azt mondta neki, hogy ő nem hisz a bizottságnak. A kommunistákat meg kell tűrni, ha nem védelmezni, mondta.
Így tett FDR a kereskedelmi hajókon szolgáló kommunista rádiósokkal. Adolphus Staton ellentengernagy rendkívüli bizottsága elmozdította helyükről a japán és náci rádiókezelőket, de amikor a kommunistákon akarta ugyanezt végrehajtatni, a Fehér Ház megakadályozta. Május 19-én Knox tengerészeti miniszter felolvasta a bizottságnak FDR jegyzetét, amely megtiltott minden kommunista rádiósok elleni cselekedetet. S. C. Hooper ellentengernagy, aki a bizottságot felállította úgy vélekedett, hogy egy ideiglenes szövetség “nem ok arra, hogy kommunista csoportok létrehozását az USA-ban elnézzék.”
A bizottság működése a FDR jegyzékkel megszűnt. A következő évben a Fehér Ház megtiltotta Statonnak, hogy tanúként megjelenjen a szenátusi bizottság előtt, amely a Szövetséges Híradás-technikai Bizottság működését vizsgálta ki. Statont áttették a tétlen listára, Hoopert pedig Washingtonon kívüli állásba helyezték át, majd rokkantság miatt nyugdíjazták.
Április 28-i rádióbeszédében FDR az Oroszországnak adott segítség kritikusait “zajos hazaárulóknak, Amerika elárulóinak, a kereszténység árulóinak” nevezte. Azokat a hírmagyarázókat, akik az orosz politikai szándékokat megkérdőjelezték azzal vádolta, hogy “ártanak a háborúvezetésnek.”
Az Orosz-Angol Szerződésből Sztálin ellenállása miatt kihagyták az Atlantic Charter területszerzést tiltó részét. FDR azt mondta “most nem jó arra az idő” majd valamikor “alkalmasint” elő lehet venni. Az újságoknak kiadták az utasítást, hogy a területszerzéssel ne foglalkozzanak és a vallásszabadságot is csak, mint a háború célkitűzését kezeljék.
De azért augusztus 14-i üzenetében Churchillhez FDR megismételte ragaszkodását az Atlantic Charterhez és szeptember 3-i beszédében újra használja a “négy szabadság” csatakiáltást.
1942 végén már hajlandó volt belenyugodni, hogy Sztálin megtartsa a Balti államokat és Lengyelország keleti részét. Néhány hónap múlva Teheránban - titokban - személyesen is kifejezte Sztálinnak a szovjet területhódításokba való beleegyezését.
Washingtonban, hogy az oroszok népszerűségét növeljék, dicshimnuszokat zengtek Sztálinról és a vörös hadseregről. Február 23-án, a vörös hadsereg napján FDR “a történelemben túl nem haladottnak” bélyegezte a vörös hadsereg sikereit. Külön magasztaló üzenetet küldött Moszkvába FDR, az angol király, Eleanor Roosevelt, Morgenthau pénzügyminiszter és Harry Hopkins is. Ellenben Sztálin a hadsereghez intézett beszédében meg sem említette Amerikát!
Szovjet embertelenségek eltakarása
1943. április 13-án a német rádió jelentette, hogy Szmolenszk környékén a Katyn-erdőben tömegsírokat találtak lengyel tisztek ezreinek a tetemeivel, akiket hátrakötött kézzel, tarkólövéssel végeztek ki, néhányukat pedig élve temettek el. A tetemeken talált újságokból, levelekből és naplókból megállapították, hogy haláluk nem később, mint 1940. áprilisban vagy májusban következett be. Minden bizonyíték az oroszok bűnösségére utalt. (Akkor orosz kézen volt a terület!) Churchill írta sokkal később, hogy ő úgy hitte az oroszok voltak a bűnösök.
Owen O’Malley Anglia lengyelországi követe jelentette Churchillnek, hogy ő meg volt győződve: az oroszok voltak, akik a gyilkosságokat elkövették. O’Malley üzenetét csak harminc évvel később hozták nyilvánosságra.
FDR külön jelentéseket kapott az ügyről, amelyek szerint a német rádió az igazat mondta a katyni gyilkosságokról és a valószínű szovjet felelősségről. Az oroszok a tőlük már ismert brutalitással lemészároltak 15 400 katonatisztet, kormányalkalmazottat, orvost és polgári vezető személyiséget, akik közül a jövő Lengyelország vezetősége kerülhetett volna ki.
A száműzöttségi lengyel kormány Londonban lengyel hadsereg felállításán dolgozott, amely a szövetségesek oldalán küzdött volna a németek ellen, de amikor a Szovjetunió által fogságba ejtett katonák között kutattak, rájöttek, hogy katonatisztek ezrei tűntek el 1940. áprilisa táján. A Szovjetunióhoz a tisztek felkutatását célzó számtalan kérelemre különféle félrevezető válaszok érkeztek. A német rádió jelentésének hallatára a lengyelek a Nemzetközi Vöröskeresztet kérték fel a holttestek kivizsgálására. A német kormány teljes szabadkezet ígért a nyomozáshoz és felajánlotta a birtokába esett bizonyítékok átadását. A Vöröskereszt felvállalta a kutatás kivitelezését azzal a feltétellel, hogy a szovjetek is kérik. Oroszország mérgesen visszautasította a kérelmet és mindennemű további felderítési próbálkozást, és hirtelen megszakította kapcsolatait a száműzöttségi lengyel kormánnyal. Erre az angol nagykövet Washintonban “a legnagyobb bizalmassággal” jelentette az amerikai kormánynak, hogy moszkvai követük szerint ezzel az oroszok bűnösségüket akarták elleplezni.
Mindezek után Churchill április 24-én megígérte Sztálinnak, hogy “erélyesen ellenezni fogunk” mindennemű Vöröskereszt-nyomozást. Ezután nyomást gyakorolt Wladimir Sikorszkira, a lengyel kormányfőre kérelme visszavonása érdekében.
Washingtonban “a kérdés nagyon kényes volta” miatt a kormányon belül terjesztett irányvonali memo bármi nemű határozott állásfoglalás ellen tanácsolt.
“Nem akartak hinni az oroszok bűnösségében, és ha hittek volna is, úgy tettek volna, mintha nem hinnének” - mondta Franklin Carter, FDR tudósítója.
Amikor az oroszok meggátolták a Vöröskereszt kutatását, a németek 12 semleges és megszállt ország, beleértve Svájc, Finnország, Belgium, Franciaország, Dánia és Olaszország orvosi szakértőiből álló bizottságot hívtak meg, amelyben 12-tagú lengyel orvosi csoport is résztvett. A bizottság egyöntetű következtetése szerint, amelyet április 30-án hoztak nyilvánosságra, a gyilkosságok akkor történtek, amikor a terület orosz kézben volt.
Amerikában a hivatalosan kifejezett vélemény szerint, az egész nem más, mint Hitler propagandája. Az élvonalbeli sajtótermékek, napi és hetilapok, valamint a havilapok a bizonyítékok elhallgatásával, átszínezésével félremagyarázásával majdnem kivétel nélkül visszhangozták a kormány hivatalos álláspontját, nehogy a nép ráébredjen, hogy szövetségesük a történelem egyik legbarbárabb rémtettét követte el.
Ehhez a hivatalos véleményhez ragaszkodtak egészen a háború végéig. Minden erőfeszítést megtettek, hogy eltérítsék a népet az orosz ártatlanság megkérdőjelezésétől. Amikor Buffalo és Detroit lengyelnyelvű adásaiban tényeket közöltek az oroszok bűnösségéről az Office of War Information (háborús tudósító iroda) és a Federal Communications Commission (Szövetséges Hírközlési Bizottság - ez adta ki a működési engedélyeket a rádióknak) gyűlést hívott össze a rádióállomások tulajdonosaival és igazgatóival, amely után a bemondók a sajtóban közölt hivatalos álláspontot kellett megismételjék.
1944. májusában
hadihajók őrjáraton összeütközésbe kerültek volna német hajókkal és azt is, hogy szállító hajókat kísértek. A Szenátus még mindig kételkedett és július 11-én titkos gyűlésre idézte be Knoxot és Stark tengernagyot és több mint két hetes késéssel nyilvánosságra hozták, hogy egy amerikai romboló, miközben egy elsüllyesztett hajó túlélőit szedte fel, három mélyvízi bombát dobott egy német tengeralattjáróra.
Csak évekkel később derült ki az, hogy az incidens valójában akkor történt, amikor a Niblack nevű romboló felderítő feladatot végzett Grönland környékén.
FDR az Atlanti Konferencián augusztusban azt mondta Churchillnek, hogy amerikai hadihajók agresszíven fogják keresni az alkalmat valamilyen incidens teremtésére, amely ürügyet ad a hadiállapot kinyilvánítására. Ecélból nem habozott incidenseket meghamisítani, hogy a háborús hangulatot növelje a népben.
Szeptember 4-én a tengerészet jelentette, hogy egy ismeretlen tengeralattjáró megtámadta a Grönland felé tartó Greer nevű rombolót. FDR ezt ürügynek használta fel a ”lőjj elsőnek” parancs kibocsátására mondván, hogy német tengeralattjáró támadta meg a Greert miközben postát szállított Grönlandba.
“Kijelentem” - mondta az elnök a népnek, - “a nyers tényt, hogy a német tengeralattjáró lőtt először az amerikai rombolóra, figyelmeztetés nélkül, elsüllyesztési szándékkal.”
De a Szenátus tengerészeti ügyek bizottsága kiszedte Stark tengernagyból az igazságot, miszerint a Greer három órán át követte a német tengeralattjárót, jelentve helyzetét egy angol repülőnek, amely mélyvízi bombákkal támadta. A német hajó csak akkor lőtt a Greer-re miután a repülő eltávozott de a Greer tovább folytatta a vadászatot. De a (lőjj először) parancs maradt.
Az állítólagos támadást az USS Kearny ellen szintén hamisan tálalták az amerikai népnek, és még hatásosabban kihasználták propaganda célokra. Október 17-én a Tengerészet jelentette, hogy az USS Kearny torpedót kapott Grönlandtól 350 mérföldre, délnyugatra. Két nappal később az is kitudódott, hogy személyzetéből 11 hiányzik, és több sérült van. Miközben határtalan veszedelmet nyilvánított ki FDR kijelentette, hogy Amerika háborús felkészülése “esetleges támadás visszavetésére irányult.” Most a támadás Amerika ellen megtörtént, mondta.... “a történelem megörökítette, ki adta le az első lövést.” A német torpedó minden amerikai ellen volt irányítva, - mondta.
Továbbá azt is kijelentette, hogy ’Hitler nemcsak az USA-t vette célba, hanem az egész Dél-Amerikát is meg akarja hódítani’. Az elnök azt állította, hogy birtokában van egy titkos náci terv Dél-Amerikáról - ámbár a tervet nem mutatta fel -, amely mutatja, hogyan fogják Dél-Amerikát öt hűbéri államra felosztani.
Az igazság csak részletekben jött elő és egészen másnak bizonyult. Először Knox ismerte be, hogy a Kearny, miközben hajókat kísért egy támadás alatt álló másik hajócsoport segítségére sietett. Célhoz érve mélyvízi bombákat dobott le miközben három torpedó célpontja lett, amelyek közül egy eltalálta. Majd a Szenátus tengerészeti bizottsága kiszedte Stark tengernagyból, hogy a Kearny nemcsak hajókíséreti szolgálatban volt, hanem három órás harcban vett részt tengeralattjárók ellen mielőtt a torpedó eltalálta. Ezt a tájékoztatást az újságok csak december elején kapták meg.
Október 30-án a Reuben James rombolót, amely kísérő szerepet végzett, elsüllyesztették, de miután a Greer és Kearny esetében kitudódott, hogy az amerikai hajók a támadók voltak és nem a támadottak, nem történt az elnök részéről színlelt felháborodás.
A tengerészet - a nép tudta nélkül - szállítóhajó kíséréstől angol katonaság szállításáig is eljutott. Novemberben amerikai csapatszállítók és rombolók angol csapatszállító hajókkal találkoztak Halifaxon kívül és húszezer angol tisztet és katonát szállítottak a Közel-Keletre.
Az 1941-es szállítóhajó kíséretnél szolgáló katonákról feljegyezték a történetírók, hogy háború nehézségeit és veszélyeit élték át, de mivel nem volt hivatalosan háború, tilos volt ezekről beszélniük, s így küzdelmeik nem voltak ismertek az amerikai nép előtt.
A baráti Oroszország
A háború nagy megtévesztő tevékenykedése akkor kezdődött miután Hitler 1941. június 23-i támadása után elhatározták, hogy segítenek az oroszoknak. Hogy népszerűvé tegyék ezt a segítőakciót, szükségessé vált a szovjet célkitűzéseket a Nyugatéhoz hasonlítani. Ámbár a szovjetek valódi célkitűzéseiket őszintén a Nyugat tudtára adták, az amerikai közönségtől azokat az Atlanti Charter köntöse alatt elrejtették, amíg a háború haladtával befejezett tényekké váltak.
A német támadás idején Sztálin és Hitler egyformán diktátornak tűnt az amerikaiak nagy többsége előtt. Sztálin elfoglalta Lengyelország keleti részét és a balti államokat - Észtországot, Lettországot és Litvániát. A ‘30-as évek gyilkos tisztogatásaiban Sztálin kiirtotta politikai ellenfeleit. A Nemzetek Ligája 1939-ben kizárta a Szovjetuniót a Finnország ellen elkövetett indokolatlan támadásáért, amit maga Roosevelt élesen bírált, mint támadást egy “kis nemzeten, amely demokratikusan békében akart élni.” Azt mondta “mindenki, akinek van bátorsága a tényeket felismerni” tudta, hogy a Szovjetuniót “olyan tökéletes önkényuralom irányította, amilyen csak létezik a világon.”
Hoover elnök június 29-i rádióbeszédében kijelentette, hogy a sztálinista Oroszország “a legvéresebb zsarnokságok és terroruralmak egyike az emberi történelemben.” Megjósolta, hogyha Amerika belép a háborúba és győztes lesz, “akkor megnyertük Sztálinnak a kommunizmus hatalmát Oroszország felett és további alkalmat, hogy azt kiterjessze a világ fölé.”
Tehát semmi kétség nem férhet ahhoz, hogy Amerikában teljes mértékben tudatában voltak Sztálin és a szovjet rendszer önkényuralmi jellegével, ami homlokegyenesen ellenkezett az amerikai nép személyes szabadságra alapozott elveivel. Ennélfogva, mihelyt elhatározták, hogy belépnek a háborúba, lépéseket kellett kidolgozniuk, amelyek arra voltak hivatva, hogy elfogadhatóvá tegyék a gyilkos szovjet-rendszert, mint fegyvertársat az amerikai nép előtt.
1941. júniusában, amikor Hitler megtámadta Sztálint, az amerikai-szovjet viszony oly rossz volt, hogy a szovjet diplomáciai kiküldöttek tartózkodását a District of Columbia közvetlen szomszédságába korlátozták megtorlásul a moszkvai amerikai követség személyzetére helyezett megszorításokért. Mégis, a támadást követő napokban gyorsan megszüntették a korlátozásokat az Oroszországba irányított kivitelen, és július végén elküldték Harry Hopkinst Moszkvába, hogy megtudakolják Sztálintól, mit kíván repülőgépekben, ágyúkban, lőszerben és felszerelésben, s hogy megnyugtassák: mindent feltételmentesen megkap. De ezután sürgősen neki kellett fogni a kegyetlen orosz önkényuralom képének átfestéséhez, hogy az, mint nagyrabecsült, igazságért harcoló szövetséges (!) jelenjen meg az amerikai köztudatban.
Az Atlanti Charter létrehozása volt az első lépés, amellyel három évig sikerült az oroszok igazi szándékait elrejteni. Churchill és FDR fogalmazta meg augusztus 11-én amerikai és angol hadihajókon tartott titkos gyűlésen Argentína, Newfoundland partjainál. Itt beszélték meg a hadihajó általi kísérés részleteit.
[A konferenciáról hazatérő Churchill az Angol Háborús Tanácsnak tett jelentésében, amely harminc évvel később került nyilvánosságra, Churchill azt mondja:
“Az elnök parancsot fog adni a haditengerészetnek, hogy támadjanak meg minden német tengeralattjárót, még akkor is, ha az 200-300 mérföldre volt a hajókaravántól.”
Továbbá: “Az elnök kijelentette, hogy keresni fogja az incidenst, amely feljogosítja a háborúskodás megkezdésére.”]
A konferenciáról hazatérő FDR csak annyit mondott, hogy a Lend-Lease problémáiról tárgyaltak. Tények helyett a népnek fennkölten hangzó kijelentéseket adtak, amely később Atlantic Charter névvel ment át a köztudatba, és amely közös háborús szándékuk kifejezése volt. FDR is aláírta a dokumentumot, amit Churchill “megdöbbentőnek” talált, hiszen ekkor Amerika még nem is volt benn a háborúban,.
Az Atlantic Charter lefektette “országaik (USA és Anglia) nemzeti államvezetésének közös alapelveit”, amelyekre a békét szándékozzák alapozni “a náci zsarnokság végső megsemmisítése után.” Egy sor nemes fogadalmat tartalmazott:
• Minden népnek joga van kormányformáját megválasztani.
• Önkormányzatát visszaadni a nemzeteknek, akiktől azt elvették.
• Minden államnak, győztesnek és legyőzöttnek, hozzáférhetőséget kell biztosítani a kereskedelemhez és a világ nyersanyagaihoz.
• A támadókat le kell fegyverezni.
• A tengereknek szabadnak kell lenniük.
• A győztesek nem használhatják fel győzelmüket területek birtokbavételére, pontosabban, a győztesek nem keresnek nagyobbodást, sem, területben sem más téren nem vágynak területi változásokra, amelyek nem felelnek meg az illetett népek szabadon kifejezett óhajának.
Churchill szerint FDR azt hitte, a nyilatkozat “befolyásolni fogja az USA közvéleményének lendületét,” ami valójában a célja volt, hiszen FDR azt is elintézte, hogy a legdrámaibb módon adják elő azt az országnak.
Ez így is lett. A bennfoglalt nemes gondolatok meggyőzték a népet, hogy a háború békét és igazságot hoz a világnak. Ellenben a Charter, területi hódítást és a nép akarata ellenére történő változtatást ünnepélyesen kizáró tételeivel csupa rászedés volt. A Szovjetuniónak például eszében sem volt az 1939-ben elfoglalt területeket visszaadni. Habár látszólag beleegyeztek, július 2-án az orosz nagykövet tudtára adta az amerikai külügyminiszternek, hogy 1939-es hódításaik elismerésére számítanak. Amikor szeptember 24-én nagy nemzetközi felhajtás közepette a Németország ellen harcoló nemzetek Londonban aláírták a Chartert, Oroszország is az aláírók között volt. Később Churchill eszébe juttatta FDR-nak, hogy Oroszország azon az alapon írta azt alá, hogy az 1939-ben elfoglalt területeket megtartja.
Ezután következett a hadjárat Sztálin és a kommunisták fehérre mosására, hogy meggyőzzék a népet az oroszok jobbrafordulásáról. Nem volt könnyű munka...
A híres “négy szabadságjog” egyike, vallásszabadság köztudottan nem létezett a Szovjetunión belül. Ámbár 1940. február 1-én maga FDR beismerte, hogy vallásüldözés van a szovjeteknél, és most megkísérelte ezt a nézetet kitörölni. S
Roosevelt háborúja I.
“Én sem hiszek jobban a kommunizmusban, mint Önök,
de itt, ebben az országban élő kommunistákkal
semmi baj nincs; legjobb barátaim között
sokan vannak kommunisták.” /FDR/
Magyar fordításban részletek,
Benjamin Colby: ‘Twas a Famous Victory -
Deception and Propaganda in the War with Germany,
New Rochelle, 1974. Arlington House Publishers
(Hazánkért, 2002. február)
Fordította: Vasas J. János (Kanada)
Az egykori “first lady” látogatása Montreálban
A The Montréal Gazette ez év január 20-i számában John Kalbfleisch megemlékezik Eleanor Roosevelt, Franklin Delano Roosevelt (ezután FDR) második világháborús amerikai elnök feleségének montreáli megjelenéséről, amelyet 1943. januárjában a “Kanadai Segítség Oroszországnak” nevű pénzgyűjtési megmozdulás sikerének érdekében tett. A gyűjtés, amelynek egyik társelnöke a whiskykirály Allan Bronfman volt, több mint 200 ezer dollárt eredményezett Québecben.
A gyűjtésen felszólalt többek között MacKenzie King Kanada akkori miniszterelnöke is és kifejezte azon vágyát, hogy “Kanada a legsegítőkészebb barátjává” legyen Oroszországnak.
Dr. Eleanor Roosevelt,
akinek a műveltségét
a zsidó vallás teológiai
és a zsidó irodalom
doktori diplomája
gazdagította
(Ekkor még nem sejthette, hogy néhány hónap múlva egy Igor Gouzenko nevű fiatalember kezd dolgozni az ottawai szovjet követségen, aki 1945. szeptember 5-én nagy csomag okmánnyal hagyja el a követséget, amelyek feltárják, Moszkva hogyan árulja el “legsegítőkészebb barátját” óriási kémhálózat működtetésével országában.)
Eleanor Roosevelt beszédében a hősies angol pilóták példájára célozva buzdította a montreáliakat az oroszok megsegítésére.
Hogyan kerülhet a háborúban akkor még semleges Amerika elnökének felesége orosz-barát pénzgyűjtési akció buzdító szónokai közé? Benjamin Colby amerikai újságíró “’Twas a Famous VICTORY” / Híres Győzelem volt, Csalás és Propaganda a Németország elleni Háborúban” című 1974-ben megjelent könyvében megadja a részletes választ.
Amerika és a háború
Hitler 1939. szeptember elsejei bevonulását Lengyelországba szorosan követte Sztálin, elfoglalva Lengyelország keleti részét, Észtországot, Lettországot és Litvániát. Ezután Anglia hadat üzent Németországnak és ezt követte Franciaország.
Az amerikai nép szimpatizált az angolokkal és franciákkal, de kívül akart maradni a háborún, akárki legyen a győztes. Az 1939. október 29-i közvélemény-kutatás szerint a népnek csak 3.3 százaléka akart belépni a háborúba. Még az 1941. augusztusában végzett kutatás szerint is a népnek csak 12.4 százaléka volt kész a rögtöni háborúba lépésre.
A kétszínű Roosevelt
FDR már 1939. szeptemberében elhatározta, hogy Amerikát háborúba viszi Anglia oldalán s ettől kezdve, miközben egyre-másra erősködött, hogy Amerika semleges marad, megindult az erőfeszítés az amerikai közvélemény átalakítására.
1939. szeptember 3-án rádióbeszédben azt ígérte, hogy “ez a nemzet semleges nemzet marad”. Szeptember 8-án nemzeti veszélyállapotot jelentett ki, elrendelte a tengerész és szárazföldi tartalékok behívását és a sorozás növelését.
Szeptember 5-én az 1937-es Semlegességi Törvény követelményei szerint nyilatkozatot adott ki, megtiltva a hadviselő feleknek szánt fegyverek és lőszer kivitelét. Néhány nappal később rendkívüli ülésre hívta össze a Kongresszust, hogy hatálytalanítsa a kiviteli tilalmat azzal érvelve, hogy a fegyvergyártás a munkanélküliséget enyhíti és emeli a béke valószínűségét. Hosszú és kemény vita után a Kongresszus november 5-én jóváhagyta a Semlegességi Törvény módosítását, és ráadásul megengedte fegyverek szállítását készpénzért. Október 26-i rádióbeszédében FDR kijelentette, hogy “Amerika semleges és nincs szándékában háborúba lépni. A Semlegességi Törvény megváltoztatása nem jelentette a semlegesség feladását” - mondta.
Ezalatt több beszédében ismételten beszélt a Németország felől fenyegető veszélyről. 1940. január 3-án a Kongresszushoz intézett üzenetében “színlelésnek”, “álmodozásnak” nevezte azok magatartását, akik saját dolgaikra történő összpontosítással akartak kimaradni a háborúból. Május 15-én, miközben nagy összeg jóváhagyását kérte honvédelmi célra a Kongresszustól, azt helyezte kilátásba, hogy közép-nyugat-amerikai városokat Dél-Amerikából érheti légitámadás Mexikón és Kubán át. New England-ot pedig Grönland repülőtereiről érheti támadás, - mondta.
Választási kampány-beszédében 1940. szeptember 11-én kereken tagadta, hogy a nemzetet háború felé vezeti:
“Nem veszünk részt idegen háborúkban, nem küldjük szárazföldi, tengeri vagy léghaderőnket idegen földre harcolni kivéve, ha megtámadnak.”
Október 30-án Bostonban ezt mondta az amerikai apáknak és anyáknak: “Nem küldjük fiaitokat idegen háborúkba. Ezt már mondtam ezelőtt, de megismétlem.” De két hónappal ezen ígéret után, január elején, jobbkezét Harry Hopkinst már egész más üzenettel küldte Churchillhez Londonba: “Az elnök eltökélt szándéka, hogy együtt fogjuk ezt a háborút megnyerni. Tévedés ne essék. Azért küldött ide, hogy megmondjam: bármennyibe kerül, bármily módon sikerre fog segíteni... mindent megtesz, ami erejéből telik.”
Az elnök leghűbb támogatói is beismerték később, hogy az elnök Pearl Harbor előtt egyszerűen becsapta a népet.
Ki kezdte az amerikai-német háborút és mikor
Sokféle időpontot lehetne választani, de annyi biztos, hogy Amerika sokkal az 1941. december 7-i japán támadást (Pearl Harbor ellen) követő német hadüzenet előtt hadban állt Németországgal.
A Bremen nevű német hajót még az angol-német háború kitörése előtt feltartóztatták két napra New York kikötőjében állítólagos törvényellenes lőszerszállítás gyanúja alatt, hogy időt adjanak egy angol cirkálónak a felzárkózásra és gyors támadásra, ha esetleg kitörne a háború, mialatt a Bremen úton volt Németország felé. Az ötven romboló hadihajó átadása Angliának 1940-ben (a semlegességi nyilatkozat ellenére) már hadviselési tett volt.
Általános az egyetértés azon, hogy a háború lényegbeni kezdete az 1941. márciusi Lend-Lease (kölcsönbérleti) Törvény volt. Az 1945-ös Encyclopedia Britannica szerint, ez a törvény lényegbeni hadüzenet volt.
Miután győztesen került ki a novemberi választásokból, FDR tovább haladt a háború felé. A Lend-Lease Törvény megengedte a hadianyag-szolgáltatást - későbbi fizetés ellenében, avagy ingyen - bármely országnak, amelynek védelme -- az elnök véleménye szerint -- nélkülözhetetlen volt az USA biztonságához. FDR 1940. december 19-én javasolta majd tíz nappal később rádióadásban sürgette a nagyméretű segítséget Angliának, hogy megmenthesse magát.
‘A nemzet [amerikai] még sohasem volt ilyen nagy veszélyben’ - mondta - ‘de amíg Anglia erős az Atlanti óceánon, nem kell támadástól tartani’.
Január 6-i üzenetében, amelyben a Lend-Lease Törvény törvényerőre hozását sürgette, azt mondta:
“Amerika célja mindenhol a világon biztosítani a ”négy szabadságot: szólásszabadság, vallásszabadság, nyomortól és félelemtől való mentesség.”
A Kongresszusban sokan ellene voltak a törvénynek, de Frank Knox a haditengerészet feje úgy tanúskodott a szenátusi bizottság előtt, hogy csak a Lend-Lease Törvény megszavazásával tudja Amerikát kivültartani a háborún. Az ellenzők továbbá attól tartottak, hogy az Angliának szolgáltatott hadianyagokat majd hadihajó kísérettel kell az Atlanti óceánon átjuttatni. Knox beismerte, hogy a hadihajó kísérése háborús tett lenne, és hogy ő azt ellenzi.
A törvényjavaslatot március 11-én szavazták meg, miután beleírták, hogy az nem engedélyezi az amerikai hadihajók által történő kísérést, és hogy amerikai hajók nem hajózhatnak harcászati övezetbe, ami az 1939-es Semlegességi Törvény megszegését jelentené.
Mialatt Knox tagadta, hogy hadihajó kísérés lenne szándékukban, titokban már dolgoztak is hasonló terveken. Angol szakemberek álruhában már januárban találkoztak amerikai szakértőkkel New Yorkban. George C. Marshall vezérkari főnök és H. R. Stark tengernagy a haditengerészet feje a legnagyobb titoktartásra szorgalmazott, mert ha az amerikai nép tudomást szerezne róla az a Lend-Lease ellenségeinek a malmára hajtaná a vizet és más, valószínűleg “végzetes” következményekkel járhatna. Miközben a tervek csak háború esetére szóltak, megegyeztek, hogy gyakorlatban a kísérést megkezdhetik mihelyt az atlanti hajóhad készen volt a feladatra.
Közben tovább dolgoztak a közvélemény alakításán: Knox úgy vélekedett, hogy Amerika nem engedheti hadianyagjait az Atlanti óceán fenekére küldeni. Március 20-án Knox jelentette az elnöknek, hogy a haditengerészet rövidesen kész lesz a hajók kísérésére. Stimson hadügyminiszter pedig május 6-án jelentette ki, hogy Lend-Lease nem volt elégséges, lépéseket kell tenni, hogy bebiztosítsák a szállítmányok megérkezését Angliába.
Május 27-én FDR korlátlan veszedelem fennállásáról szóló kiáltványt adott ki és arra utasított, hogy a teljes védelmi rendszer készen legyen “a nyugati félteke bármely része ellen irányuló tettek vagy az azokat fenyegető lépések visszavetésére.”
Ugyanakkor a nácik világhódító terveiről beszélt:
“Németország feldarabolná a világot, hatalmas területek és népek fölé húzná fel a náci zászlót.”
Amerika “csak támadás visszavatésére” gyűjti erőit, mondta -- de nem várhat “amíg bombák hullnak New York, vagy San Francisco, vagy New Orleans, vagy Chicago utcáira.” Az ilyen borzasztó lehetőségek megakadályozására kiterjesztette a semlegességi őrjáratot messzebbre, mind az észak-atlanti, mind a dél-atlanti tengerre, - mondta.
Júliusban megkapta az atlanti hajóhad az utasítást a korábban megszállt Grönland szigetéhez irányított hajók védelmére, beleértve az angol hajókat is. Az angol hajók védelmét az augusztus 13-án az Atlanti Konferenciáról kiadott rendelet nyíltan részletezte. Az utasítás ez volt: “elfogni vagy elpusztítani hajókat, amelyek támogatják a nyugati félteke területe, vagy amerikai, vagy izlandi hajók ellen tengeren vagy légben irányított hadműveleteket.”
A kétség eloszlatása végett további utasítás kifejtette, hogy “... ez esetleges hajókat jelentette, amelyek a hajók vagy kísérőik látás vagy halláskörén belül tartózkodtak.”
Ha ezek a műveletek összeütközéseket eredményeztek az ellenséggel, a kormány nem hozta nyilvánosságra. Július másodikán Knox tagadta, hogy ha
Bismarck is gyenge, fegyelmezetlen népnek tartotta a lengyeleket.
Nem kell sajnálni a lengyeleket, elég sunyi módon megcsinálták 45-46ban a maguk disznóságait a kitelepített némekkel szemben, SOKUKAT MEGÖLTÉK ÉS MEG SEM ÉRTÉK A KITELEPÍTÉST.
Eredetileg a trockijt szánták vollna a bolsevik zsidók a szovjet élére, de azt a sztálin megfúrta.
Annyira nincs értelme ennek az egésznek. Itt van két történelemből zokni ember. Neh aragudjatok, de az igazság, akik mindenre azt mondják, hogy megelőző csapás volt. Akármit mondok, az megeleőző csapás volt... nevetséges. Najó sziasztok, nekem ehhez nincs kedvem, itt olyanokkal vitázni, akik valami igénytelen nyilas/nsdap-s könyvekből "ismerik" a történelmet. Ja és minden mögött a zsidók állnak. Hogyne.
Jól értelmezem, hogy Hitler Európai hadjárat mind-mind megelőző csapás volt? Még szerencse, hogy Hitler csak védekezett... mi lett vlna, ha tényleg támad... Röhögnöm kell.
Ellenségünk ellenségei a barátaink c mondást tudom idézni, a lend lease zsidőösszesküvéses baromságra. Ha zsidók irányították volna a bolsevizmust, akkor Stalin, meg kb a vezérkar 90% miért gyűlölte tiszta szívükből a zsidókat? Rákosit is utálták. El is távolították.
Hülyeség. Stalin meg akarta támadni a németeket, a 41-s invázió ezért megelőző csapás volt.
ÉS a kommunizmus gazdaságilag hosszabb távon MŰKÖDÉSKÉPTELEN míg a nemzeti szocializmus 1933-39ig FELVIRÁGOZTATTA m Németországot.
Tudod, miért kellett a zsidó szabadkőműves söpredéknek megcsinálni a háborút?
Hogy a nemzetiszocializmus, ami felszabadít a zsidóuralom alól, és önállóbá tesz elbukjon.
Különben MIÉRT támogatta volna az USA LANDF LEASE által a későbbi ellenségeit, a szovjeteket?
BOLSEBVIZMUS ÉS A KAPITALIZMUS MINDKETTŐT ZSIDÓK IRÁNYÍTOTTÁK és irányítják.