Fizesd ki azt a hiányzó összeget, melyet az állam vont el az iskoláktól. Erről szól az egész.

De akkor adókat minek fizetünk, ráadásul egyre többet?!?!?

Az, hogy éppen e blog szerzője kommentálja egy másik honlap/blog látogatóit, és közli, hogy sötétek, hát az maga az önirónia rovat.
Sodi, ha sötétség kell, amit kommentálhatsz, nem kell innen kimozdulnod.

Az EU-s támogatásokat amiket kapunk, multik nyerik el... Semmi hasznunk belőle...

Mekkora baromságokat beszélt már gyurcsány ma a Parlamentben!!!! XD

A neoliberális gazdaságpolitika téveszméi
Matolcsy György

Mi okozza Magyarország gazdasági gyengeségeit?

A neoliberális elmélet és politika logikai bukfence, hogy nem ismeri el a profit elvtől eltérő működést a piacon, miközben ott működik fejlett piac, és ott sikeresek a vállalkozások, ahol eredményes az állam és erősek a közösségek. Az egyének és családok is a profit elvtől eltérő módon működnek, ráadásul a piaci vállalkozások számára a legfontosabb piaci szereplők, mert profitot végső soron csak a fogyasztóként fellépő egyénektől és családoktól remélhet a vállalkozás. Minél fejlettebb egy gazdaság, annál erősebbek azok a szereplők, amelyek nem a profit elven működnek, és ez aligha alakulhatott volna így, ha ez káros lenne a piaci vállalkozások számára.
...
A piac csak akkor lehetne önszabályozó, ha a „láthatatlan kéz” mögött egy láthatatlan fej irányítaná, amely képes lenne mindig jó döntéseket hozni. A piacnak nincs ilyen irányító központja, de ha lenne, akkor sem tölthetné be tökéletesen a szerepét, mert a helyes döntésekhez nélkülözhetetlen információk sehol sem állnak rendelkezésre. A piac lényege éppen az utólagos korrekció, ami feltételezi, hogy a piac hajlamos először rossz döntést hozni, majd – ha ennek feltételei fennállnak – kijavítja működését. A kereslet és kínálat soha, egyetlen áru esetében sem esik egybe: nincs tökéletes piaci egyensúly. Egyensúlyi árak sem léteznek, ahogy világpiaci árak sem: a kereslet, kínálat, költségkülönbségek, a humán erőforrás sajátosságai, az állami szabályozás, az adott közösségek értékrendje és egy sor más tényező együtt alakítja az árakat.

A piacnak szüksége van segítségre, ezt az államtól kapja meg: az állami szabályozás nélkül a piac utólagos önkorrekciója pusztító módon, válságok révén történne: ahogy azt a gazdaságtörténet nagy termelési és pénzügyi válságainál láttuk. Minél nagyobbak és fejlettebbek a piacok, annál erősebb és fejlettebb állami eszköztárat kell alkalmazni a piac tökéletlen működésének kiegészítésére. ...
A család működése nem a profit elven, nem piaci alapelveken nyugszik, hanem a szeretet és összetartozás érzésein. A piac tehát olyan erőforrásokat is használ, amelyeknél nem merülnek fel költségek, de pénzben méri értéküket. Ha a tőke és a munka jövedelemből való részesedését kell beállítani, akkor a piaci vállalkozás érdeke az lesz, hogy azt a tényezőt jutalmazza, amelyik neki pénzbe került. A tőke költsége teljes mértékben a vállalkozás költsége, de a munka teljes költsége közül csak a munkabér. A családok, közösségek és az állam költségeit a vállalkozás már igyekszik nem beszámítani. Ezeknek a költségeknek a fedezésére a vállalkozások adót fizetnek, de ez csak a költségek kisebb részét fedezi, például a családok nem piacelvű működését egyáltalában nem téríti meg. Ha az állam nem szorítja rá a vállalkozásokat a teljes humán költség megfizetésére a munkabérben, akkor a piaci vállalkozás oldalán luxusprofit, a társadalmi közösségek oldalán hiány keletkezik.

A neoliberalizmus elvein nyugvó kormányzás nem ismeri el ezeket a költségeket, elfogadja a piaci vállalkozások luxusprofitját, ezzel a közösségeknél és családoknál hiányokat halmoz fel. Ennek következménye a magyar társadalom közös intézményei elleni azon támadás, amely minden neoliberális politika azonnal felismerhető jellemzője. ...
Az amerikai nyugdíjpénztárak és nyugdíjbiztosítók ma az amerikai gazdaság legnagyobb tulajdonosai, ezek nem magántulajdonban, hanem közösségi tulajdonban állnak. Az oktatás és egészségügy intézményrendszerének legnagyobb része köztulajdonban van az Európai Unió fejlett országaiban. Ez nem véletlen, hanem annak felismerése, hogy a köztulajdonra épülő közösségi intézmény nem kényszerül olyan működésre, ami a profit elven alapszik. ...A piaci vállalkozások azért kísérlik megszerezni ezeket a közösségi intézményeket, mert a társadalom egyre több pénzt bocsát ezek rendelkezésére, de ezt éppen azért teszi, mert nem profit elven, hanem a társadalmi haszon hosszú távú elvén alapszik működésük. A piaci vállalkozások nem azért akarják megszerezni a társadalmi közintézményeket, mert azokat jobban tudják működtetni, hanem azért, mert rosszabbul, tehát több pénzt tud belőlük kivenni....
A piacon erős és gyenge szereplők versenyeznek, az erősek jobb helyzetben vannak a monopol szerep megszerzésére, mint a gyengébbek. A piaci működés során mindig létrejönnek ilyen piacot irányító, és a versenyt korlátozó, vagy egyenesen kizáró helyzetek, mert az erős piaci szereplők rendre legyőzik a gyengébbeket. Egyetlen gazdasági szereplőnek van ereje arra, hogy meggátolja az ilyen versenyt korlátozó és kizáró helyzetek kialakulását, és ez az állam, a kormányzat. Azonban, ha egy kormány nem védi a piaci versenyt, akkor ott automatikusan monopol helyzetek jönnek létre. Nem a verseny a piac természetes állapota, hanem a verseny hiánya, mert minden piaci szereplő a verseny kizárására törekszik. A legnagyobb és legbiztosabb profitot nem a hatékony vállalati működéssel lehet elérni, hanem a verseny és a versenytársak kizárásával.

A versenyben tehát csak akkor győz a jobb, ha valóban van verseny, ha ezt sikerül korlátozni vagy kizárni, akkor nem a jobb, hanem az erősebb győz. Ez azonban sem a piacnak, sem az államnak nem jó, és egyaránt rossz a gazdaságnak és a társadalomnak. ...
Az egészségügy, az oktatás és a kultúra más minőségű áru, mint a fogkefe vagy a szappan. Nem minden áru egyforma, tehát nem szabad minden áru előállítását célzó tevékenységet piacosítani. Vannak olyan közszolgáltatások, amelyeknél nem a fogyasztó választ és dönt, hanem az eladó: ilyen az egészségügy, az oktatás és a kultúra. Az orvos dönt egy egészségügyi szolgáltatás szükségességéről, és nem a beteg, annak ellenére, hogy a beteg fordul orvoshoz, és a beteg dönt arról, hogy az orvos által szükségesnek tartott beavatkozást igénybe veszi-e vagy sem. Ez nem fordul elő a többi valóban piaci áru esetében, ott a fogyasztó dönt arról, hogy mire van szüksége, és arról is, hogy vásárol-e vagy sem. Ha ez a két döntés elválik egymástól – az igényre és a vásárlásra vonatkozó döntés –, akkor már nincs szó piaci döntésről, mert a kereslet és a kínálat, az eladó és a vásárló szerepei keverednek egymással. Az orvos nem a profit elv alapján hozza meg a döntését, és a beteg sem nyereséget kíván elérni, tehát a kiindulópontban sem lehet piaci működést feltételezni. Az oktatás és a kultúra jelentős részére is hasonló összefüggések állnak fenn.
A kormány piacosítani kívánja ezeket a közszolgáltatásokat, ezzel a profit elvre, a versenyre és a kereslet-kínálat törvényére kívánja bízni ezeknek a közjavaknak az elosztását. Az egészség, a képzettség és a kulturális szint azonban olyan közjavak, amelyek elosztásában vétek a piaci elveket követni, mert sem előállításuk, sem elfogyasztásuk nem követi a piaci logikát. ...
A mai fejlett piacgazdaságok úgy alakultak ki, hogy a korabeli államok jelentős segítséget nyújtottak a piaci vállalkozások megerősödéséhez. Ez történt az angolszász országokban és a fejlett európai piacgazdaságok esetében. Történelmileg és erkölcsileg helytelen a fenti álláspont, mert nem ismeri el az időbeli és fejlettségbeli különbségeket. Kettős mércével mér, mert elfelejti, hogyan lett gazdag, de felrója másoknak azokat az állami támogatási politikákat, amelyeket ma már nem alkalmaz, mert nincs már rá szüksége.

A magyar kormány is ezt a neoliberális alapelvet követi, amikor nem tartja jogosnak a hazai tulajdonú kisvállalkozások feltőkésítési igényét, vagy akkor, amikor nem tartja szükségesnek a közbeszerzéseknél a kisebb hazai tulajdonú cégek pozitív megkülönböztetését. Ezzel szemben az Európai Unió éppen azért ad vissza nem térítendő pénzügyi támogatást fejletlenebb tagjainak, hogy gyorsítsa felzárkózásukat. ...
Hibás tehát minden olyan kormányzati politika, amely az alacsony magyar bérszint fenntartásával kíván több külföldi tőkét vonzani. ...

A maga módján Budaházy is reformot akar.
Éppen ezért került bíróság elé. :)

Tényleg, holnap asszem ítélethirdetés a hídlezárós ügyében.
A tárgyaláson nem voltam ott, de erre talán elmegyek.

Végül is a Szent Korona elvének megfelelő átstrukturálásokat i reformnak lehetne nevezni...

"Reformot Magyarországon a jelek szerint mindenki akar, csak ne a másik csinálja."

Ez így tényszerű :))

"A cloverfield megnézése miatt lett 1 rémálmom tegnapelőtt XD"

Hihihi.
Én is úgy feküdtem le, hogy csak a filmre tudtam gondolni :))

A cloverfield megnézése miatt lett 1 rémálmom tegnapelőtt XD

Egy olyan nép akinek a vallásában deklaráltan benne van, hogy a nemzsidók nem emberek és bármit meg lehet velük tenni! Egy ilyen "kormány" szándékai ekként értelmezendőek.

Pont fordítva van : csak az ostobák nem veszik észre a zsidó cionista veszély fenyegető mértékét!!!

Ez nem reform, hanem népirtás és nagyüzemi LOPÁS...

"sodi: pontosan. De ezt mindenki látja, liberálisok és szélsőségesek... ezért nem kéne egymást basztatnunk."

Reformot Magyarországon a jelek szerint mindenki akar, csak ne a másik csinálja. Magyarán ideológiai, tehát hatalmi- és húsosfazék-kérdésről van szó.

ja igen. Látszólag nem megy a grammatika. Amúgy, sajnálattal kell közölnöm, hogy nem utál minket mindenki, csak akik ostobák. De az a nagy helyzet, hogy kibaszottmód belefosok a gondolataidba. Nem tetszem? Ne szeress. Ennyi.

hpogy=hogy :-)

XP. Te ugye román vagy?
Pont úgy használod a szavakat, mint az a román csendőr az "Ábel a rengetegben"-ben..:) Tudod, Tamási Áron.
Biztos, hpogy az édes anyanyelved nem magyar, azért nem azt írtam hogy "erdélyi magyar"

Krisztián,zsidó féreg, nem veszed észre,hogy titeket mindenki utál ?Miért nem zavarod a vizeket a magad fajtáidnál ?Nektek a tulvilágra már nem szűkséges az iskola.

Hálistennek nem vagyok tagja egy ilyen retek társaságnak.

Anyádat basztatjuk zsidó féreg.Ne feled te csak turista vagy M.o-on.

sodi: pontosan. De ezt mindenki látja, liberálisok és szélsőségesek... ezért nem kéne egymást basztatnunk.

A magyarországi zsidótörvények, például a most nagyon kárhoztatott „numerus clausus” bevezetése – már amennyire bevezették és nem játszották ki – egyáltalán nem ok nélkül, hanem a Károlyi-féle fullasztó, aljas zűrzavar és élősködés, majd a Kun Béla-féle értelmetlen és kegyetlen zsidó terror, az országos gyilkolás visszahatásaként lett bevezetve. Ezt egy berendezkedő rendszer veleszületett antiszemitizmusaként előadni csak a teljes összefüggés elhallgatásával lehet. S ugyanígy Németországban a német nemzet súlyos megalázása, gyarmatainak elvétele, a belső kulturális, gazdasági és politikai élet zsidók és kommunisták általi megszállása, egyes országrészek éhínsége nélkül szintén csak a dolog egyik oldala. Ez ugyanaz az egyoldalúság és okmellőzés, mint az oroszországi pogromok esetében történt.

Hitlerrel, a harmincas évek tagadhatatlan német felívelésében, építkezésében és fegyverkezésében, terrorjában és sodró belső lendületében – ezt Fejér Lajos tisztán vezeti le – egy új, egy másik „kiválasztott nép” jelent meg a színen. A germán, a német. Ezt nem az Isten választotta ki, hanem a Führer. Ilyenformán ezt a Nyugat politikusai soha nem vették észre, de a kahal igen. Csak a kahal tudta, hogy kiválasztott nép csak egy lehet a Földön. Mire a Nyugat rádöbbent a helyzet valóságára, ez az új kiválasztott nép ott állt talpig fegyverben. Elkezdődött a második világháború, amely a szenvedések özönét borította Európa népeire. De amikor mindezt számba vesszük, benne az ugyanúgy fájdalmas, tragikus, elfogadhatatlan zsidó áldozatokat, nem felejtkezhetünk meg arról, amit az egész történettudomány, de különösen a mi Padányi Viktorunk leírt és megírt, hogy a második világháborút Versailles-ban és Trianonban alapozták meg. Az úgynevezett „békeműben” közreműködők önzése, szerzési vágya, Németország gúzsbakötésének szándéka, s a magyarokkal szembeni igazságtalanság, egyáltalán a Versailles-ban teremtett európai állapot vezetett a második világháborúhoz. A Párizs környéki békekötésben kahal-cél valósult meg, s mint a szemtanúk leírták, rengeteg zsidó közreműködővel, magában a békekonferenciában is elképesztő történetekkel, korrupcióval, kéjnők felvonultatásával.

Ma nincs numerus clausus. De van tandíj, és a szegény, vagy a csak jelenleg és tartósan nehezen élő magyar családok számára elviselhetetlen, elérhetetlen a méltó oktatás. El sem érik, a gyermek is eleve lemond róla. Ma súlyosabb rejtett numerus clausus sújtja a nem gazdag keresztény magyar gyermeket.

Egyébként ugye világos, hogy a mai fiatalokba már az iskolákban belenevelik a "bokrosi" neoliberális szemléletet mint "elkerülhetetlen, racionális" gazdaságirányítási módot????

Egy rendszernek szükséges janicsárokat nevelnie hogy fennmaradjon...

sodika: sosem mondtam, hogy a keretszámok változtatása és a tandíj olyan megoldások, amik azonnal rendbeteszik a felsőoktatást, és a teljes magyar oktatási rendszert, de ami idáig volt, az sem éppen a csúcsok csúcsa.

Különben ez a Cloverfield milyen szar film már.

SPOILER SPOILER SPOILER SPOILER SPOILER
Azok a szörnyek, amik megtámadják őket az alagútban, egy az egyben a Half-Life-ból vannak lenyúlva. :))
SPOILER SPOILER SPOILER SPOILER SPOILER

"érdekes módon pár országnak sikerült."

Ja, mert ők bonyolultabb megoldást dolgoztak ki annál, hogy "megemelt keretszám, plusz tandíj, oszt kész is van, várhatjuk a csodát". Holott lófaszt :(
Se ez, se az 50 éves távlat nem megoldás.
Adott az emberanyag, arra kell építeni. Ha pedig nem elég jó (nincs elég sok, ami jó lenne), akkor mérnökből jöjjön akár a néger vagy kínai is, kit érdekel.

"Reformokra van szükség"

Ezt nem vitatja senki. De NEM ilyenekre.

"Szépen alulról és 50 év alatt fel lehet építeni"

Ja, ilyesmit Rákosi elvtárs is mondogatott.
Oszt mostanában jár le az az 50 év.
Más szóval: lófaszt az évtizedes tervekbe...

sotko: az gazdaságnak az nem tesz jót, hogy nálunk egy banánköztársaságra jellemző "eresztd meg, húzd meg" taktika folyik, ami 4 éves ciklusokból áll. 1990-2006-ig kb eladtuk az összes állami céget, most meg már nincs miből fedezni az állam működését. Reformokra van szükség, de a jelenlegi töketlen vezetés erre képtelen, pedig lett volna rá 4+4 évük. Jó ehhez nagyban hozzájárul az is, hogy 2/3-ados törvényeket képtelenek megszavazni, mert a mindenkori parlamenti ellenzék kb egy durcás 3 éves szellemi szintjén kommunikál a mindenkori kormánnyal. Amíg valamelyik poltikai erő nem szerez 2/3-ados többséget (tök mindegy melyik), addig itt remény sincs a pozitív elmozdulásra.

sodika: érdekes módon pár országnak sikerült. Emberanyagot is lehet termelni, csak nem 10 éves folyamat és nem a felsőoktatásban kell kezdeni, hanem az általános iskolában. Szépen alulról és 50 év alatt fel lehet építeni, ahogy Finnország is megtette.
Mérnök valszeg azért lesz munkanélküli, mert nem frissítette a tudását és elavult. 1990. előtt pl kicsiny hazánkban csak analóg telefonközpontok voltak, míg nyugaton már rég digitálisak, érdekes módon mégis át tudtunk állni, mert voltak olyan mérnökök, akik nem voltak lusták megtanulni azok működését. Egy mérnöki diplomához nem elég 5 évet végigtanulni, azzal csak alapokat szerzel :)

mindenhol érdekszövetségek, amik egy időután egymást folytják meg. Ez volt a rendszerváltás nagy összeesküvése... az lett volna a terv hogy mindíg egymást váltják a pártok, aztán jött gyurcsány és egymás után 2x ült a székbe, ezt a fidesz nem nézi jó szemmel, hisz most ők nem lophatnak, ezért kiborítják a bilit... de sajna ez a párharc nem tesz jót sem a gazdaságnak, sem a társadalomnak.

k0zi: Ahogy Móricz írta:
Uram-bátyám, koma-sógor :DD