A fasiszta disznó naplója

- Emberek - Politika

A fasiszta disznó immáron házi őrizetben van, és börtönnaplóját írogatja. Tekinttel arra, hogy ez a bejegyzés sem az általam továbbra is egy undorító, gennyes szemétládának tartott illető dicsőítéséről fog szólni, szeretném most, az elején leszögezni, hogy mint minden egyéb esetben, most is helyeslem az előzetes letartóztatás házi őrizetre változtatását (sérthetetlen és minden körülmények között védendő emberi jogai ugyanis szerintem még a bűnözőknek is vannak, akármit is gondoljon erről maga a vandál rohadék), mint az adott helyzetben bőségesen elegendő intézkedést. Ezen kívül elítélem a hatósági brutalitást is -- más kérdés persze, hogy a fasiszta szarházi naplóját elhinni nem tudom és nem is fogom.

Emlékeztek még Philip K. Dick Figyel az ég? című munkájára? Ha nem vagy, nem is olvastátok, akkor elmélekzetésül: pár ember egy közösen elszenvedett baleset révén ide-oda vándorolgat egymás tudatai között. Ahelyett, hogy felébrednének, mindig valamelyikőjük belső világába kerülnek, és megtapasztalják, hogyan látják ők a világot. Van, hogy a Föld lapos, a bűnökért azonnali és nagyon durva büntetés jár, és megfelelő imádságokkal bármit el lehet érni. A vénkisasszony nem hajlandó tudomást venni a nemi szervek és a kurvák létezéséről, hát azok meg is szűnnek: a kommunista ügynök pedig mindenhol állatként vicsorgó rendőröket és a kapitalista hatalom fojtogató elnyomását látja.

Hát ez a helyzet a szóban forgó szemétládával is. Továbbra sem linkelem, mert továbbra sem vagyok hajlandó extra publicitást biztosítani neki; ráadásul azt gondolom, sokkal érdekesebb, hogy hogyan gondolkodik a vandál csőcselék úgy általában.

A beszámolók például sima szóbeszédeket is abszolút tényként kezelnek. Az elfogulatlan szemlélőnek persze nem esik nehezére szkepszist mutatnia a cellatársak és egyéb, előzetesbe zsuppolt emberek sztorijai iránt, hiszen a fasiszta vandál történetei sem az igazságot mutatták. Én ott voltam a Szabadság téren, hát hiába írja le ezerszer, hogy média így, média úgy, meg hogy ne higgy a tévének, vagy droid leszel. Tudom, mert láttam, hogy a szemét nem a valóságot írja, de ami a legelborzasztób: elhiszem, hogy ő úgy látta, ahogy írta. Számára a Szabadáság téri, céltalan vandalizmus valóban a felszabadulás volt a normák és az elnyomó hatalom alól: sok-sok évnyi inkoherenciát lehetett volna most eldózerolni az elvárásai és a világ tényleges képe között.

Egy ilyen inkoherenciára például fasza kis példa, hogy míg egyrészről a rendszer, a Hatalom elnyomó és zsarnok, aközben például a legfőbb ügyész "tombol", amikor szakszerűtlen rendőri intézkedésről hall néhány fideszes képviselőtől, és fejek hullását fejezi kilátásba. (A valóság persze az, hogy nagy kakiban lenne az a legfőbb ügyész, aki audienciát tartana parlamenti képviselők számára; másrészt a rendőrség nem a legfőbb ügyész felügyelete alá tartozik. Végülis mindegy.) Ha ő követ el bűncselekményeket, akkor az önbíráskodás csúnya és elítélendő dolog; ha grafittizőket kell elverni, akkor a testi erőszak nyilván nem önbíráskodás, hanem az IGAZSÁG érvényre juttatása. Pisztollyal kényszeríteni valaki bármire is, az nyilván egészen más kategória, mint amikor a fogdában alázzák meg az embert. A média hazudik és az emberek elhiszik, amit mond, de nem kell más csinálni, csak blogokban és magáncsatornákon keresztül nyilvánosságra hozni az igazságot, és rögtön recsegve-ropogva összedől a rendszer.

Hát, a jelek szerint nem dől, csak a fasiszta disznó rohad szépen lassan belülről, pszichéjét rágja a valóság elviselhetetlen iszonyata. Én azért remélem, jogerősen is lesittelik.