Ez egy 2007 őszi írásom, amit akkor elfelejtettem kitenni a blogra.

Azt hiszem, miután túlvagyunk az idei õszön is, megjátszva az újabb higított forradalom light-ot, érdemes lehet röviden összegezni a tapasztalatokat, és megvizsgálni a jövõ perspektíváit.

Bár elsõ látásra úgy tûnhet, hogy idén sokkal kevesebb embert tudtunk megmozdítani a nemzeti ügynek, mint tavaly, ez szerintem csak azt jelenti, hogy lemorzsolódtak mellõlünk azok az elemek, akikbõl hiányzik az a kitartás, és szívósság, ami egy hosszú távú, lépésenként haladó hadjárat katonáinál nélkülözhetetlen.

Az elsõ pozitívum tehát, hogy a közös cél érdekében rendíthetetlenül küzdõ egyénekbõl és szervezetekbõl álló mozgalmi tér kellõen besûrûsödött, így most már sokkal nagyobb arányban állnak csatasorban az olyan emberek, akik - történjék bármi is - szilárdan megvetik a lábukat a hatalom hol közvetlenebb, hol pedig alattomosabban módon süvöltõ ellenszelében, és a továbbiakban is be fogják tölteni azt a szerepet, ahova képességeik, és elszántságuk vezérelte õket.

A teljesség igénye nélkül néhány ismert példa...

• Gonda László jó példát mutat minden gyávának azzal, hogy megmutatja, a hatalom következetesen fenntartott jogtiprásával szemben is érdemes kitartani a jogkövetõ magatartás talaján, és a nemzetközi jog rendelkezéseinek megfelelõen a karhatalom törvénytelen eljárásaival szembeszállva is a helyszínen maradni, amikor újabb törvénytelen oszlatással próbálja kiölni a kormányzat az emberekbõl a szabadságszeretetet, és a jogtudatosságot. Még akkor is, ha ebben a jogvédõ közdelemben sokszor kénytelen megjárni a Gyorskocsi utcát.
• Vagy ott van Fáber Károly, akinek a realitásérzékelése kapcsán bár sokakban aggályok merültek fel, amikor elõadta az Y-terv ötletét, de ennek ellenére is határtalan tiszteletet érdemel amiatt, hogy minden támadás ellenére is kitart az eredeti koncepciója mellett. Igaz ugyan, hogy a megfelelõen kiterjedt blokád szükséges elõfeltételeit jócskán alulbecsüli, de ennek ellenére alkalmas keretben idõvel a magyarság függetlenedésének ügyében is kamatoztatható fejleménnyé lehetne fejleszteni az elképzelését. (Ehhez csupán az én saját Államrend Megdöntése Projekt elképzelésemmel kellene vegyíteni az övét. Hogy pontosan miként, arról bõvebben itt írtam).
• No meg természetesen itt van Tomcat, akinek folyamatosan sikerül olyan helyzeteket teremtenie, hogy cáfolhatatlan dokumentumokkal világítson rá mindannyiunk elõtt arra, hogy a hazai igazságszolgáltatás milyen erõsen alkalmazza - az eredetileg számára tiltott - politikai alapú kettõs mérce intézményét, illetve hogy mindenféle külön törvényi felhatalmazás nélkül milyen arcátlanul kategorizálja az embereket világnézetük alapján, akárcsak a régi kommunista idõkben. És bár az õ személyével szemben vitathatatlan, hogy még nem született meg a részérõl a megfelelõen frappáns válasz a róla szóló Index-es fórumban mocskolódó zsidók részére, akik a régi blogja több évvel ezelõtti idézeteivel világítanak rá folyamatosan - az egyébként valóban jelenlévõ - ellenmondásokra, azonban, megelõlegezve annak reményét, hogy erre a válaszra nem kell már sokáig várni, megállapíthatjuk, hogy a jogállami kereteket folyamatosan sárba tipró ÁVH-val szembeni zseniális jogi küzdelme vitathatatlanul hasznos, és kiemelkedõen ütõs nemzeti harctényként könyvelhetõ el.
• És természetesen ott van Toroczkai László, aki fejlett szervezési képességével sokak szemében hosszú távú reményt nyújt Hunnia, és egyéb mozgalmai összetartásával, valamint mindannyiunknak példát mutat állhatatosságából, és a közös ügyek iránti elkötelezettségbõl. Az õ egyértelmûen pozitív szerepét nem szükséges külön kifejteni, annyira egyértelmû, így ennyivel is mindent elmondtam róla. :)
• Hozzá hasonlóan jelentõs szerepet tölt be Budaházy György, aki azt mutatja meg mindannyiunk számára, hogy a folyamatos karhatalmi önkény ellenére is lehet kitartó harcot vívni. és az igaz hazafi ezt bizony még akkor is megteszi, ha mindez helyenként bizony a családjával való zavartalan kapcsolatot hátráltatja. Ez õ szerepe is nagyon egyértelmûen elõremutató, csodálatraméltó, és jó példa mindannyiunk számára.
• Ide kívánkozik még - a Kuruc.info szerkesztõinek minden ellenérzése ellenére - talán Kroko Tanár Úr is, aki a Gyurcsány elleni perével érdekes tesztnek veti alá ezekben a hetekben a magyar jogállamiságot.
• Mindemellett talán megemlíthetnénk még Novák Elõdöt, ha azon kívül, hogy van egy lapja, meg hogy a Partizáninfósok irigyek a családja vagyonára, nem sokat tudni. :DDDD
• Vagy szerénytelenül még idebiggyeszthetem talán jómagamat is, aki minden Partizáninfós támadás ellenére ki rendíthetetlenül kitartok közírói munkásságom mellett. ;))

Ebben, hogy kevés, de annál elszántabb ember harcol, az a hatalmas elõny, hogy így mindenki elõtt ki tud kristályosodni, hogy a közös cél érdekében folytatott harcban hol van az õ személyes szerepe, mely, néhol talán kisebb-nagyobb súrlódásokkal bár, de viszonylag zökkenõmentesen kiegészíti, illetve megtámogatja a többiek munkáját.

A második pozitívum ugyanis, hogy lassanként kezdjük besöpörni az elsõ vitathatatlan gyõzelmeket. Ilyen vitathatlan gyõzelem volt többek között a Kuruc.info által szervezett hídblokád. Volt egy vállalás, miszerint órákra meg lesz bénítva a város, és hogy ezzel az ellenállás milliós károkat fog okozni a rezsimnek, és lám, a vállalás teljesült, ráadásul olyan gyönyörûen, hogy arról nem is álmodtunk.

Mindent összevetve lassan kezdünk magunkhoz térni, így a hatalom helyében nagyon rettegnék március 15-étől. :)

By SoDI