Róth Manó, mindannyiunk kedvenc Rákosi pajtása ráébredt az új idők szelére, és arra, hogy a régi klerikális rend ellentéte minden társadalmi haladásnak. Szegénykének nagyon nehéz dolga volt, mert a régi struktúrába belehülyült nép nem akart a modern megoldások felé hajlani.
Nem volt más háta, el kellett nekik magyarázni, hogy mi a jó nekik, és hogy mit is akarnak valójában ahelyett, amit hisznek hogy akarnak.
Ki is lett adva a jelszó: "Aki nincs velünk az ellenünk van."
Kizárólag nevelési célzattal ezután deportálás, és az Andrássy 60 jutott osztályrészül mindazoknak, akik nem voltak hajlandóak kellőképpen ráhangolódni a reformokra. "Ezekre a nyilasokra szükségünk van." - közölte tehát Rákosi pajtás, így minden vérszomjas, beteg szadista megkapta a maga testre szabott feladatát az eltévelyedett népellenségek terelgetésében. A nevelőmunkában nem kis rész jutott a puszta kézzel kinyomott szemgolyóknak is.
Az utódpárt berkeiben máig erős a nosztalgia, éppen ezért üzenik meg az embereknek, hogy most is szemkifolyás a sorsa annak, aki ellent mer mondani a reformoknak.
Változás csupán annyi, hogy amíg a Terror Háza urainak volt annyi ízlésük, hogy a belvárosi pincék zárt falai között éljék ki beteges hajlamaikat, addig ma a nyílt utcán fojtják vérbe az magyarok ünneplési vágyát.
Állj be a sorba, elvtárs, ha nem akarsz koponyádba gumilövedéket!
By SoDI