Egy egyetemista srác pereket provokál maga ellen. .

Ez a kép már fent van néhány helyen, de időnként nem árt újra emlékeztetni magunkat arra, hogy egészen pontosan mit ünnepelnek ezek a bolsevik férgek a mai napon.

By SoDI

Tessék mondani, ezzel a jelképpel
miért nem lehet sört árulni?

Tessék mondani, tanítják azt az iskolákban, hogy a kommunizmus és a szocializmus sokkal több ember életébe került, mint a fasizmus?  

Tessék mondani, a Magyar Gárdának, vagy a Szabad Demokraták Szövetségének van több szimpatizánsa?

Tessék mondani, ha a homoszexuálisok annyira szeretnének törvényesen házasságot kötni, akkor miért nem harcolnak a világ egy országában sem azért, hogy ezt a kérdést egy egyszerű népszavazással eldöntsék?

Tessék mondani, hány zsidó család fizetett tárolási és gondozási díjat a II. világháborúban elrabolt és utána visszakapott értékeik után?

(A teljes írás a Szent Korona Rádió weblapján olvasható, ide kattintva)

By SoDI

Miután éppen ma jelent meg a Flex 3, és az AIR végleges verziója, így most nincs kedvem videót vágni, helyette inkább velük ismerkedek. Ezért ma este vágatlan anyagot kaptok. :)

Kéri Edit, a „Kik lőttek a Kossuth téren '56-ban?” című könyv szerzője tegnap este, a Szabadság téren a kommunizmus áldozatainak emléknapján beszélt arról, hogyan bánt vele a forradalom után az ÁVH, és hogy mi a története annak a rejtett földalatti járatnak, és titkos börtönláncnak, ami a Köztársaság térről egészen az Alkotmány utcáig vezetett (és aminek az eltüntetése - ezt már én teszem hozzá - a 4-es metró építésének egyik fő célja).

Hosszan mesél még arról is, miként jutott birtokába a máig vidáman élő egykori gyilkosok folyamatosan bővülő névsora (még Körömi Teréz gyűjtése előtt), és megtudjuk, az évek során mit meg nem tett ellene a Partizánszövetség (Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége), hogy bírósági nyomással végleg elhallgattassa.

Sajnos végig sötétben állt a hölgy, és pont hátulról jött a fény, ami a lehető legkedvezőtlenebb kombináció, de ettől még remélem, élvezhető az anyag. :) 

By SoDI

Placid atya elmondja a Gulág túlélésének négy alapszabályát.

By SoDI

A történelmi ciklikusságra ezernyi példát láthatunk a világban, de talán a legkiválóbban a kommunistákon keresztül lehet bemutatni az önmagát ismétlő történelmi eseményeket, ugyanis közel 100 éve folyamatosan vissza-visszanyúlnak a régi, ravasz taktikáikhoz.

Éppen ezért, ha mélyére ásunk a komcsi férgek gondolkodásmódjában, akkor láthatjuk, hogy teljesen felesleges a hajdani vérbosevikokat megkülönböztetni a mai szellemi örököseiktől, mivel a kezdetektől fogva bevált stratégiájuk, hogy rendre másnak igyekeznek láttatni magukat, mint amik valójában.

A közkedvelt hazugsággal ellentétben a vörös patkányok elsősorban nem a képviselt világképük alapján azonosíthatók, hiszen ahogyan hajdanán a marxizmus, úgy most helyenként ennek a szöges ellentéte, a szélsőliberális rablógazdálkodás is csupán eszköz a kezükben. Amikor tehát kommunistákról beszélünk, akkor jobban tesszük, ha nem a szocializmuson keresztül felépítendő perspektíva elkötelezett híveire gondolunk, hanem azokra az mocskokra, akik a Kádár rendszerben szocializálódva, a nyilvánosság felé kommunikált céljaikat bár a mai napig váltogathatják, de az aljas módszereikről soha nem mondanának le.

Legfőképpen ezért nem, mert már olyan sokszor eredményesnek bizonyultak.

Éppen most olvasom Pferffer Edének '50-es évek végén "A kommunizmus gyermeke" címmel írt könyvét. Az illetőről címszavakban annyit érdemes tudni, hogy 9 éves fejjel élte meg a vörös horda 1945-ös ámokfutását, és 20 éves volt, amikor az '56-os forradalmat követően külföldre emigrált. A könyv pedig saját gyermekkori emlékeit mutatja be, elsősorban a sztálinista oktatás mindennapjain keresztül.

Mindenkinek csak ajánlani tudom, de ami miatt elsősorban szóba hozom, az annak a kiválóan érzékletes leírása, hogy miért megbízhatatlan férgek ezek a vörösök, bárhol is élnek, és aktuálisan bármit is képviselnek.

A kommunisták a szépen kitervelt "fejlődést" (szovjetizálást) szakaszokban képzelték; "történelmi" szakaszokban gondolkoztak, ahol Clio szerepét természetesen maga a párt játssza. Éveken át egyebet nem hallottunk, mint az agyonmagyarázott szakaszokat; hogy melyik volt, melyik következik, hogy éppen melyikben vagyunk, és hogy "átléptünk-e már" az "új szakaszba". A kommunisták úgy léptek át a "fejlődés" egyik szakaszából a másikba, mintha egyik szobából a másikba kicserélt emberekként toppannának. A küszöbnek varázshatalma volt; az, amit addig hangoztattak, többé sem érvényes, sem érdekes nem volt, és még kevésbé kötelező. Kommunistákat sohasem lehetett hazugságon érni, mert a propagandista, amikor szemrebbenés nélkül ordítozta a tegnap üvöltött dogmák ellenkezőjét, már átlépte az "új szakasz" küszöbét - egy másik ember volt, mintha kicserélték volna, szemérmetlenül hivatkozott az új szakaszra.

Az 1945-ös nagyszabású földosztást az összes pártok együtt hajtották végre. Ezzel persze elsősorban a Kisgazdapárt és Parasztpárt sok-évtizedes programja vált valóra. A magyar kommunisták azonban nem Orwellnél inaskodtak, minden bölcsességnek ősforrásánál szerezték be a történelem-újraíró tudományukat, s szakaszról-szakaszra - újraírták a történelmet; a mi történelemkönyvünkben a földosztás már mint a kommunista párt győzelme került bele. (...)

Mindez összhangban volt az adott "szakasszal". A kommunista párt mindenek fölött áldóan lebegő, mindenkit pártfogó jóságos angyal volt maga. A nagygazdákat szőrmentén kezelte, a középbirtokosokat keblére ölelte, a szegényparasztságban, az újonnan földhözjutottakban titkos reménységet látott, tömeget, mely eljegyezte sorsát a párttal. Ebben a szakaszban tagbaszakadt munkás volt látható a plakátjain, aki védően terjeszti ki izmos karját a kertecske-házacska fölé. "El a kezekkel a magántulajdontól" - "a Kommunista Párt őrködik a kisemberek vagyonán".

"Szabad földön szabad paraszt, szabad jövendő - ezt adta nektek a Magyar Kommunista Párt!" S ekkor új jelenet, új szín az időzített történelem forgószínpadán - következett az "új szakasz". Hogy a Kommunista Párt védelmezi a kisemberek magántulajdonát? Soha nem állította - vagy ha állította, nem ő volt - vagy ha ő volt, nem ezt mondta - vagy ha ezt mondta is, nem a kulákokra értette.

Az új szakasz lényege az volt, hogy be kell lépni a termelőszövetkezetbe. És ki a kulák? Roppant egyszerű. Szűkebb értelemben a zsíros paraszt, de tágabb értelemben mindenki kulák, aki nem hajlandó belépni a termelőszövetkezetbe. "Egységbe tömöríteni a föld dolgozó népét! Be a termelőszövetkezetbe. Adjátok be földjeiteket, gépeiteket, lovaitokat!" - bömbölték ugyanazok az újságok, nyomták ugyanazok a nyomdagépek, amelyek időközben "beléptek az új szakaszba" és ezzel mintha kicserélték volna őket.

• Forrás: Pfeiffer Ede:
  A kommunizmus gyermeke, 17-ik fejezet.

Túl sok kommentár nem szükségeltetik a jelenkori párhuzamok érzékeltetéséhez, elég csupán héhány mondatot idéznem.

• Dübörög a gazdaság.
• Húzzunk bele!
• Hajrá Magyarország!
• Állítsuk meg a Fidesz hazugsággyárát!
• A költségvetési hiány 6% alatt lesz. Az első negyedévben mindig megcsúszik, de ennek csupán technikai okai vannak.
• Önök azt mondják, hogy itt valaki gyógyszer-felírási díjat akar bevezetni. Erre kampányt építenek. Ön sem akarhat igaztalan módon nyerni! Most kérem Önt, vonja ezt vissza!

Majd pedig:

• Nagy a baj.
• Felelős, bátor demokrataként tesszük a dolgunkat.
• Elkúrtuk.
• Leszámolunk az elmúlt 15 év hazugságaival.
• Erre a pénze szüksége van az orvosi rendelőknek és az egyetemeknek.

Az új szakasz.

Újra és újra. A birka nép pedig megeszi. Mindig megeszi.

By SoDI

Ma a nemzet nagy gondolkodói után fordítjuk fejünket.

A Kossuth-díjas Moldova Művész Úr nyomán szeretném elmondani, hogy bár Szálasi Ferenc idején valóban vittek el a németek ártatlanokat, de azért gyilkosok is voltak közöttük.

Ugyancsak Moldova György nyomdokain szeretném kifejteni, hogy bár Szálasi valóban nem volt egy bűntelen ember, de sokak szemében ő volt a turáni ág szentje.

Na, tessék mondani, mennyivel kerültem közelebb a Kossuth-díjhoz? ;)

By SoDI

Francba má'!

Thürmer Gyuszi tojásokat rendelt délre, de a nyomi kurucok nem képesek kiírni, hová kéne vinni.

Na nem baj, majd reggel betelcsizek a sajtóirodára, ott talán elmesélik.

By SoDI

update: ugyanott volt, de részegen itthon aludtam éppen, úgyhogy nincsenek képeim. Na majd legközelebb. :)

Tisztelegjünk az áldozatok emléke előtt.

Ma ne zavarogjatok.