Egy egyetemista srác pereket provokál maga ellen. .

Ma kipróbáltam a nem hivatalos Office 2010 bétát, melynek pontos verziószáma 14.0.4514.1009.

Miután a Microsoft állítólag valami érthetetlen okból  valóságos hajtóvadászatot indított a neten az ezt bemutató képernyőképek ellen, sorra tüntetve el őket, ezért az alábbiakban annak az esélyét csökkentendő, hogy jelen bejegyzésre is lecsapjanak, kizárólag a pozitív tapasztalataimat írom le, a kezdetleges állapotnak betudható hibajelenségeket nem. Egy pozitív reklámra csak nem haragszanak meg. :)

Alább nem törekszem teljes áttekintésre, csak azokat az újdonságokat írom le, melyek szembeöltő különbségek az Office 2007-hez képest.

Outlook 2010

Rögtön észre lehet venni, hogy ebben a verzióban már teljesen eltűntek a hagyományos menük. Minden funkció fülekkel, és ikonokkal érhető el.

Már a kezdőképernyőt is az abszolút letisztultság jellemzi.

Nem tudom pontosan, hogy már a korábbi verziókban is létezett-e a mappatisztítás funkció, de ha volt is, nagyon el volt rejtve, itt viszont kézre áll, és adja magát a használata. Nagyon megörültem  neki, mert kiküszöböli azt a hibát, amikor a program egyszerre több példányban is letölti ugyanazt az üzenetet.

Ami redundáns, azt egyszerűen kitörli.

Szintén remek újdonság, hogy amikor ráállunk egy üzenet előnézetére, alatta egy külön panelben rögtön megjelenik a feladótól korábban kapott levelek listája.

Word 2010

Nos, a Wordben túl sok újdonságot nem találtam. Első ránézésre kivétel nélkül minden egyes funkció ugyanaz, mint a 2007-es verzióban, ráadásul ugyanott is vannak.

A beilleszthető tartalmak köre persze némileg bővült. A SmartArt-ok között például megjelent egy új kategória, melyben képek szemléletes megjelenítéséhez tudunk alakzatokat választani.

Az egyetlen valóban forradalmi újdonságot a képernyőképek beillesztése jelenti.

Ha az ebből lenyíló felületen a Screen Clipping funkciót választjuk, a Word eltűnik a tálcán, és egy fehéres képernyő tárul elénk.

Ezen jelölhetjük ki az általunk kívánt képernyőrészletet.

Amint végeztünk, a Word dokumentumunkban máris megjelenik az imént kivágott részlet.

Access 2010

Az alapvető funkciókat tekintve az Access 2010-ben sem történt túl sok változás, mindössze a használhatóságot egyszerűsítették. Amikor egy új adatbázist hozunk létre, egy Mezők nevű panel tárul elénk.

Ha itt a Szöveg ikonra kattintunk, akkor kezdő táblánkban rögtön létrejön egy szövegmező.

Ha a Szám ikonra kattintunk, akkor pedig egy szám mező, és így tovább.

Szintén újdonságnak tűnik a Tábla panel, mely voltaképpen egy egyszerű makrószerkesztőt takar.

Itt szinte egyetlen kattintással beállíthatjuk például, hogy az adatbázisunk automatikusan küldjön ki egy e-mail értesítést, ha új adat kerül bele. Elég a 'beillesztés után' nevű eseményhez a 'levélküldés' műveletet társítanunk.

Mindez két kattintás. Egy átlagos 10 éves gyerek is megcsinálja, bármiféle programozási tudás nélkül. Szerintem a fejlesztés ilyen mérvű egyszerűsödése igen sokat tud jelenteni az üzleti produktivitásban. :)

Az Excelnél nem bukkantam szembeötlő különbségre a 2007-es, és a 2010-es verzió között, így rá külön nem térek ki. Az olyan alkalmazásokat, mint Publisher, vagy OneNote pedig azért nem említem meg, mert azokat amúgy sem használják túl sokan.

Mindent összevetve bár a kezdetleges, nem-hivatalos béta alapján nem vagyunk elhalmozva újdonságokkal, ama új funkciók miatt, melyek mégis szembeötlőek, méltán dicsérhetjük meg a Microsoft fejlesztőit.

By SoDI

Na, végre a rendőrségünk is kezd konszolidálódni, ugyanis amíg eddig következetesen eljárás alá vonták a tojással dobáló embereket - sőt, tavaly Szalma Lászlót még tojás puszta birtoklása miatt is -, mára már ők mutatnak be a Corvinus rektori hivatalának, mondván, hogy „hülyék vagytok, ebben az országban ezt szabad”.

Nem nyomoznak Nagy György ellen, ugyanis nem követett el semmit.

• Kuruc.info: Tojással dobálni szabad - még zsidó Microsoft-vezéreket is

Ha nem lennék az egyetem hallgatója, itt talán - a feljelentés nyomán - nagyon csendben megjegyezném, hogy bizony még Mészáros Tamást is szabad dobálni, azonban, mivel aktív hallgató vagyok, így természetesen eszem ágában sincs ilyet mondani, sőt, mindenkitől, aki esetleg a Rektor Úrra gondolva mostanában a tűző napon kezdene záposítani néhány tojást, ezúton is szeretnék a lehető legkeményebben elhatárolódni. ;)

Az ilyen ember a sátánnal cimborál, és a pokol tűzén fog elégni.

De tényleg. 

By SoDI

„He Said:
Hey you, mikesoo testos 25 billion hundred and for estimate, to the Hungarian people, give that money back. right now!

Translation: Hey you, Microsoft Stole an estimated 25billion from the Hungarian people, Give that money back! right now!”

• Egy amerikai fórumozó próbálja megfejteni Nagy Györgynek, az ELTE Informatikai Szolgáltatási Osztály munkatársának szavait

Azt hiszem, érdemes tiszta vizet önteni a pohárba a nyílt forráskódú megoldások kapcsán, mert olyan sokan emlegetik ezt mostanában a kereskedelmi szoftverek azonos értékű alternatívájaként, hogy az ember komolyan kezdi elveszíteni a hitét a magyar néplélek bölcsességét illetően.

Kizsákmányoló, zsidaj karvalytőkéseket támogatni valóban kerülendő dolog, azonban amikor a hosszú távú gazdasági racionalitás az ő általuk szállított termékek mellett szól, akkor gyakorlatilag a saját gyarapodásunk ellen cselekszünk, amikor konzekvensen elzárkózunk ettől a megoldástól.

Tény ugyan, hogy a Hungarizmus, mint a klasszikus nemzetiszocializmus gazdasági szemléletével rokon eszme, elveti a zabolázatlan piaci verseny elvét, azonban a jó értelemben vett szocialista gondolkodásmód nem a realitásoktól elrugaszkodott agybaj szinonimája kell, hogy legyen, hanem a józan, megfontolt, előremutató, a társadalmi jólétet kiemelt prioritásként kezelő szemléletmódé.

A neoliberalizmus éles kritikája hasznos, és kívánatos szemlélet, de látnunk kell, hogy abban a pillanatban, amikor ez éles piacszkepticizmusba csap át, nyomban elvész az a határvonal, ami elválasztja ezt a materialista, illetve bolsevista demagógiától.

Természetesen nincs károsabb dolog, mint amikor SZDSZ-es körök az emberi tényező közel teljes mellőzésével próbálnak gazdasági folyamatokat irányítani, életidegen módon, alárendelve mindent néhány absztrakt mutatónak, azonban ugyanennyire ostoba dolog, ha nem vagyunk hajlandóan tudomást venni a valós lehetőségeinkről.

Óvakodni kell a szélsőségektől, ennyi a lényeg.

Az első dolog, amit látnunk kell, hogy a nyílt forrás kontra szoftvermultik vitában teljességgel marginális kérdés, hogy a Microsoft szemét cég-e, vagy hogy milyen minőséget képviselnek a termékeik. Ha pusztán erről az oldalról közelítenénk meg a kérdést, akkor természetesen az egyetlen helyes válasz az lenne, hogy ez egy monopolhelyzetével csúnyán visszaélő óriási zsidó pénzszivattyú, ami többnyire használhatatlan vackokkal árasztja el a piacot. Elvégre másik oldalról ott vannak a tökingyenes BSD/Linux/anyámkínja disztribúciók, és ugye a sokforint meg a nullaforint között hatalmas a különbség.

A probléma ott van, hogy a helyzet ennél jóval bonyolultabb.

Csak hogy egy példát említsek. Ha én cégvezetőként vállalati kiszolgálórendszert tervezek üzembe helyezni, akkor a beszerzendő szoftverek ára csupán egyetlen komponens azon tényezők sorában, melyeket a döntéskor figyelembe kell vennem. Mert lehet ugyan, hogy az elején sokkal többet kell kiadni a Windows alapú szerverért, mintha valamilyen nyílt forrású megoldást választottam volna, azonban több mint valószínű, hogy a későbbi pénzáramlás tekintetében nagyon hamar a Microsoft környezet irányába lendül el a mérleg nyelve, tekintve, hogy teszem azt egy Linux alapú rendszert sokkal költségesebb üzemeltetni a hozzáértő szakembergárda összehasonlíthatatlanul magasabb bérigénye miatt.

Mivel a most kifogásolt Campus licenszek keretében (melynek nyomán a magyar kormány 25 milliárd forintot fizet a Microsoftnak félmillió felsőoktatási hallgató, illetve dolgozó egyéves szoftverellátásáért cserébe) egy állami beruházásról van szó, szokás példaként említeni Németországot, ahol a közigazgatásban éppen mostanában térnek át nyílt forrású programok használatára, majdhogynem teljesen kiváltva a Microsoft kereskedelmi termékeit. Azt természetesen senki sem vonja kétségbe, hogy az államigazgatás működtetésénél ez a követendő út, elvégre ez egy olyan szektor, mely saját maga határozza meg azokat a működési kereteket, melyhez a mindennapjait igazítania kell. Az államnak gyakorlatilag szabad keze van arra, hogy meghatározza az ügyvitel során alkalmazott módszertanokat, mely menetrendbe így a szabad szoftverekre való átállás is gond nélkül belefér. Ez tény, ugyanakkor az oktatási licenszek ügyében nem használható érvként, az ugyanis egészen más játékszabályok mentén működő szektor.

Az oktatásnak ugyanis nyilvánvalóan az a célja, hogy adott társadalmi-gazdasági környezeten belül segítsen eligazodni a diákoknak. Nyilvánvaló tehát, hogy hatalmas hiba, ha az életre való felkészítés elrugaszkodik a környezetétől. Mivel tény, hogy átlagos céges irodában, ahova a majdani munkavállaló belép, szinte bizonyosan Microsoft termékekkel találkozik, kimondhatjuk, hogy hatalmas hátránnyal indul az életben mindenki, aki nem kezeli otthonosan az ennek részét képező termékeket.

Lehet persze vitatkozni arról, hogy ez jól van-e így, és valószínűleg nincs, azonban ez ennek ellenére is egy fixen meghatározott adottság, amit, amíg a piaci folyamatok nem írnak felül automatikusan, megváltoztathatatlan körülménynek kell tekintenünk. Egyértelmű tehát, hogy ha az oktatás legalább minimálisan be akarja tölteni a funkcióját, akkor ehhez alapvető feltétel a Mircrosoft alapú megoldások megismertetése a diákokkal.

Oktatni viszont csak megfelelő eszközökkel lehetséges.

Nyilvánvaló, hogy bizonyos dolgokat csak úgy lehet kellően mélyen megismerni, ha a tanulóknak megfelelő idejük jut a tananyag, illetve az ahhoz szükséges akár tárgyi, akár szoftvereszközök megismerésére. Tetszik vagy sem tehát, kikerülhetetlen kényszer biztosítani az oktatási intézmények, illetve esetenként a hallgatók szoftverellátottságát.

• Mégha a tanítás minimális funkcióinak ellátása szokatlanul sok pénzbe is kerül, akkor sem legitim megközelítés ezt demagóg módon bármely más költségvetési szektorhoz (úgy mint az egészségügy, vagy a vasúti szárnyvonalak ügyéhez) hasonlítani, elvégre az említett oktatási funkciók minimális jellegülk folytán - költségigényüktől függetlenül - az alapvetően ellátandó feladatok közé tartoznak.

Tudomásul kell vennünk, hogy a gazdaságformáló oktatási modell gondolata a szocializmus maradványa, és éppen ez az egyik legnyomasztóbb gátja annak, hogy világviszonylatban is versenyképes tudás birtokában álljanak fel a tanulók az iskolapadból.

A közoktatás mellett a felsőoktatásnak kiemelkedő feladata, hogy széleskörűen alkalmazható felkészültséggel engedje ki az életbe a kapuit elhagyó ifjakat. A széles körű eligazodás optimális esetben valóban a Microsoft és a szabad szoftverek egyidejű ismeretét jelenti, azonban alapvető feltétele az előbbivel kezdődik. Aki nincs felkészítve erre, mert holmi idealisztikus álmok bűvöletében a tanítása folyamán máshova helyeztük a preferenciákat, akkor rosszul végeztük a dolgunkat.

Ilyen kontextusban tehát minden olyan mélyszakmai hivatkozás, ami a szabad szoftverek funkcionalitásbeli egyenértékűségével érvel, avagy az informatika fejlődésének egyik legnagyobb kerékkötőjének a kereskedelmi megoldások mély megismerhetőségének jogi aggályaira hivatkozik, a maga belterjes szakmai szempontrendszerében bár kétség kívül megalapozott, és helyénvaló következtetéseket tár a nyilvánosság elé, mégis olyan szinten nélkülözi a valós élethelyzetek megismerésének akár csak a nyomát is, hogy az már szinte fájóan hat minden olyan ember számára, aki nem sajnálja idejét a szélesebb körű tájékozódásra, és ezáltal a problémák tágabb perspektívájú átlátására.

Éppen a fentiek miatt tartom szánalmasan együgyűnek, ha egy olyan végzetesen beszűkült szakbarbár, mint Nagy úr, a valós körülmények felmérése helyett némely szakmai szempontokat a gazdasági környezet jellegzetességeinek figyelembe vétele nélkül, a racionalitás szempontját sutba dobva, önmagában kíván érvényre juttatni.

Le a zsidaj nagytőkével, én is ezt mondom, azonban amikor piaci áron adják nekünk azt az értéket, ami a versenyképességünkhöz, és ezáltal a gazdaságban betöltött szerepünkhöz, vagyis voltaképp az életünkhöz is nélkülözhetetlen, akkor sajnos nincs más választásunk, mint a kölcsönös csere jegyében egyenértékű kereskedést folytatni velük, amikor úgy adja az Isten, hogy éppen eszközbeszerzést vagyunk kénytelenek végezni.

Eszközök nélkül ugyanis még a zsidókat sem győzhetjük le.

By SoDI