Öngyi lett?
Az áldást sodika küldte 2009. október 13., kedd - 23:51-korCímkék: bulvar hulyeseg ongyilkos
82 komment
Az Indexzsidók szerint megoldódott az elmúlt hetek legnagyobb rejtélye. Többen kértétek tőlem, hogy derítsem ki az igazságot, de erre következetesen csak azt válaszoltam, hogy nincs kedvem nyomozgatni, mert nem nagyon tud érdekelni a téma.
Alább szó szerint másolom ide az egyik Indexes fórumos hozzászólást. Az érintett szereplők nevét kipontoztam benne, mert én magam híresztelés szintjén sem kívánok felelősséget vállalni az információért. Ezt meghagyom az Indexnek, akinek a szerverén megtalálható az anonimizálatlan szöveg, és az illetőnek, aki a hozzászólást beküldte.
Személyes megjegyzésem csupán annyi lenne, hogy nem érzem teljesen hitelesnek a történetet, mert egy normális, és épelméjű ember nem lesz öngyilkos egy punci miatt. Egy halálos betegség, vagy az egzisztenciális biztonságból a teljes és reménytelen anyagi ellehetetlenülésbe való zuhanás talán érthető (ugyanakkor némileg nehezen elfogadható) ok lehet arra, hogy valaki eldobja magától az életet, de egy punci semmiképp. Abból annyi szaladgál, mint a nyű.
Könyörgöm, az emberek felének puncija van! xD
lárvalányhaj válasz | megnéz | könyvjelző 2009.10.13 22:25:51 © (88168
Jelentem, megoldottam a B...-rejtélyt. T... október 5-én 2 órakor tette közzé a B... eltűntét bejelentő bejegyzést a gyáron, tehát a dátum is stimmel.
"2009. október 3., szombat
[...]
Ami azt illeti, jobban szerettem volna késő délután hazajönni, ahogy eredetileg is terveztem. Ehelyett a második nap telt el úgy, hogy egy lány, aki tegnapelőtt vett fel msn-re, azóta se láthatott fent. Nem baj, mindent a közösségért, ugyebár. Csak kérdés, mi értelme van itt a szívét-lelkét kitenni az embernek.
Ma este egy barátunk öngyilkos akart lenni.
Mindannyian odamentünk, akik ismertük és számítunk neki. (Talán én a legkevésbé, de ez lényegtelen, valakinek vezetnie is kell, mindegy.) És mit kellett látnom a ház előtt? Nyerítve röhögést az egész dolog hátterén, hogy tudniillik a jelenlevők egyike napokkal ezelőtt elszerette az öngyilkosságra készülő barátunk exét. Igen, emberünknek volt képe odamenni a csajjal együtt, pont én vittem őket amúgy is. Persze ezen nem nyitottam vitát.
E barátunknak furcsa erkölcsisége van. Gyakran beszél könnyelműen a halálról és az emberekről, feketén gondolkodik, olt mindenkit, mint annak a rendje. És persze oltják őt is, mint ahogy ez ebben a közösségben szokásos. De úgy tűnik, az nála is leverte a biztosítékot, hogy a fejéhez vágták: a volt nőjét már egy barátja dugja. Axitték, tudja. De nem tudta. Nem látszott meg rajta, hogy ezen annyira meglepődött volna. Sőt: soha, semmi nem látszik meg rajta, ha érzelmekről van szó.
Aztán valamikor estefele hazaért. Mi pedig kaptuk a telefont: nagy a baj, siessünk. Sejtésem nem volt, mi lesz a vége az egésznek. Hogy őszinte legyek, jobban meglepődtem, mintha arra értem volna oda, hogy az arc szétloccsant maradványait kapirgálták volna össze a tízemeletes aljánál.
Ezen az estén úgy hagyták cserben a szóban forgó barátunkat a barátai, hogy látszólag mégsem, hisz' odajöttek, találkoztak vele, meg minden. De amikor visszament a házba, nem az következett, amit várna az ember ilyenkor, főleg igazi barátoktól. A faszt. Röhögés, poénkodás, nyerítés, ja és persze menjünk kajálni, meg kocsmázni. És eszébe sem jutott senkinek, hogy itt bárki is hibás lenne valamiért. Pedig mindegyik arcra ránézve el lehetett volna mondani néhány dolgot, mit tett, amivel ezt a barátunkat ilyen helyzetbe hozta.
Tévedés ne essék: a mai napon kis híján eltávozott barátunkat nem szeretem. Sőt, úgy is fogalmazhatnék, hogy utálom, mint a szart. Elismerem a tehetségét és azt, hogy az irreális, toleranciát és pozitívumokat teljesen nélkülöző világképét mennyire jól meg tudja érvelni magának és másoknak. De mégiscsak elszakadt nála a cérna. És számomra nem ez az igazán borzasztó, elvégre az, hogy valakinek összeomlik az irreális világképe, teljesen elvárható dolog az ember életében. Hanem az, hogy kiderült, mennyit ér a barátainak. Ami nem meglepő azután, hogy a közösségben mindenki beszél mindenkinek a háta mögött, titkok nem maradnak, aztán egyenként beállnak egy sztereotíp gondolkodásmódra és elfelejtik megismerni egymást. Mondjuk mit csodálkozzak, elvégre az egész banda szerepjáték-fan. Van még kérdés?
Amúgy nem az a durva, hogy a nagyapám is pont ezekben a napokban akar meghalni. Hanem az, hogy rá tényleg nagyobb szükség lenne. És nem csak azért mondom ezt, mert rokon. Az erkölcse az, amire szükség van még 85 évesen is, mert még csak hasonlót se látok a generációm tagjai között. Ez pedig kissé elképeszt. Ezek akarnak rendszert váltani, miközben vitézségben a nyomába nem érnek egy háborút megjárt, komcsik által többszörösen összevert, de a mai napig egyenes gerinccel járó somlóvidéki öregembernek? Horthy is csak köpne rátok egyet, buziszájúkáim.
A...:: 21:50"
By SoDI
