Buzik a tankönyvből
Az áldást sodika küldte 2009. augusztus 24., hétfő - 18:28-korCímkék: buzi elte pszichologia
36 komment
Talán még mindig vannak az olvasóim között olyan megvezetett emberek, akik úgy gondolják, hogy aki felvonuló buzikra támad, az voltaképpen önhibájukon kívül eltérő érdeklődésű embertársaink ellen fordítja a haragját. Nos, annak az automatikus belátása, hogy a szeptember 5-ére tervezett szélsőliberális rendezvényen való részvétel egy születési állapottól független politikai döntés, talán magától értetődőnek tekinthető, éppen ezért ehelyett inkább foglalkozzunk azzal a kérdéssel, hogy mi is a baj a buziság propagálásával.
Közkedvelt hazugság, hogy a buziság nem tud terjedni, éppen ezért felesleges a gyerekek megrontásával riogatni az embereket. Pedig valójában a tudomány a mai napig megosztott ebben a kérdésben.
Alább abból az egyetemi tankönyvből idézek, melynek nagy része kötelező irodalom volt az ELTÉ-n annál a pedagógia-pszichológia szigorlatnál, amit én annak ellenére már elsőre egy egész elfogadható érdemjeggyel teljesítettem, hogy bölcsész szakos kislányokat előttem sorra vágtak ki a vizsgáról.
A könyv címe Pszichológia. A borítón csupa nagy betűvel áll a két szerző neve: Atkinson & Hilgard. A kötet, melyet a kezemben tartok, 2005-ös, tehát egészen friss kiadású. Még egyszer: ez egy egyetemi tankönyv, amit a tanári tanulmányok során meg kellett vásárolni, és a nagyját el kellett sajátítani. Tehát nem valami útszéli nácifasiszta, vagy zugbiológus elmebeteg agymenéséről beszélünk.
A gondolatmenet, ami az egymással konkurens modern pszichológiai iskolák egyikének álláspontját írja le, végkövetkeztetésként röviden összefoglalva a következőt állapítja meg:
Felnőttként általában az lesz buzi, aki gyermekkorában az ellenkező nemre jellemző tevékenységeket végez. A genetikai hajlam legfeljebb a gyerekkori ízlést befolyásolhatja - ami jellemzően a elhanyagoltan, értékmentes közegben nevelt gyerekeknél jelent csak problémát. Ugyanis ha a környezet nem bátorítja babázásra, buzulásra a fiúkat, akkor genetikától függetlenül jó eséllyel NEM lesz belőlük buzi.
Az alábbi idézetek voltaképpen eme gondolatmenetnek a bővebb, szabatosabb, tudományosabb kifejtését jelentik. Szóról szóra a fentebb megjelölt egyetemi tankönyvből másolom ki őket, az oldalszám pontos megjelölésével.
408. oldal: „... az eredmények erősek, és mindkét nemnél hasonlóan alakulnak: a homoszexuális férfiaknak és nőknek 63 százaléka nem szerette gyermekkorában a nemére jellemző tevékenységeket, míg a heteroszexuális társaiknál ez az arány csak 10-15 százalék.”
409. oldal: „... tehát a nemre jellemző tevékenységtől való irtózás a homoszexualitás legjobb előrejelzője mindkét nemnél. Azt, hogy a gyermekkori nemi nonkonformitás a homoszexualitás jó előrejelzője lehet, további vizsgálatok is megerősítették (Bailey és Zucker, 1995), köztük olyanok is, amelyek nem fiús fiúgyerekek nemi orientációját követték végig serdülő- és felnőttkorukig (Green, 1989; Zucker, 1990).”
411. oldal, alcím: „A nemi irányultság valószínűleg szociálisan meghatározott jelenség”, alatta a szerző neve: „DARYL J. BEM, Cornell University”
Ezen az oldalon az 'egzotikus lesz erotikus' (ELE) (Exotic-Becomes-Erotic, EBE; Bem, 2006) elméletre hivatkozik a szerző, melyet - mint fentebb láttuk - seregnyi tudományos vizsgálat erősít meg. Ezt írja:
„... a biológiai sajátosságok először gyermekkorban fognak nemmel ellentétes érdeklődésekben és választásokban jelentkezni, és ez vezet később a felnőttkori homoszexualitáshoz. ...
Mivel a legtöbb társadalom fontosnak tartja és hangsúlyozza a nemek közötti eltéréseket, a fiúk és a lányok többsége gyerekkorában az ellenkező neműeket magától különbözőnek fogja érezni - erre épül majd rá a felnőttkori erotikus vonzalom. Nem csoda hát, hogy a legtöbb társadalomra történelmi kortól és kultúrától függetlenül a heteroszexualitás jellemző.”
Láthatjuk tehát, hogy aki a buzipropaganda ellen küzd, és szeptember 5-én keményen kiáll a fertő ellen, az a társadalmat és a kultúrát védi. Küldetésünk van.
By SoDI
