Egy egyetemista srác pereket provokál maga ellen. .

Ez végkifejletében egy optimista bejegyzés lesz, éppen ezért megnyugtató képekkel, aranyos állatkákkal illusztrálom. 

Toroczkai szerint a rendőröknek mostantól nem jár könyörület. Biztos velük is le fognak számolni. A partizáninfós rendőrökkel meg duplán. Hát, nem tudom, én szívem szerint azért néhányat életben hagynék. Milyen szerencse, hogy csak Hunnia politikai szárnyához csatlakoztam! ;)

Tóta szerint a rendőrség egy magyarokat terrorizáló kisebbséggé vált, így már rendőrkérdés van, amit illene megoldani az azonnali átszervezéssel.

A KDNP elnöksége szerint Gyurcsány szabadította ki a rendőrterror szellemét a palackból. Navrasics szerint a kormány a REBISZ képében egy olyan szörnyszülöttet hozott létre, melyet már maga sem képes kontrollálni.

Bayer Zsolt rávilágít, hogy utoljára 60 éve fordult elő ilyesmi, amikor a dicsőséges szovjet hadsereg véreres faszokkal szabadította fel a magyar asszonyokat a náci rabiga alól. Vajon a mai vörös katonák mi alól igyekszenek felszabadítani őket?

Közös pont, hogy mostantól érdemes meggondolni, ne a gázba tapossunk-e a fék helyett, ha rendőrt látunk. Esetleg nekikormányozva, nehogy utánunk tudjon jönni. :D

A magam részéről tegnap elhatároztam, hogy ha sima igazoltatáson kívül bármit akar tőlem egy REBISZ-es, akkor megtagadok tőle minden együttműködést, és vállalva minden esetleges jogi következményt követelni fogom, hogy hívjon a helyszínre egy valódi rendőrt. A REBISZ ugyanis mostantól nemhivatalosan terrorszervezetnek minősül.

A fokozatok kiteljesedtek. Eleinte csak azt mondtuk, hogy nyakig ér a szar, az MTV ostroma utána azt, hogy a szánk széléig, október 23 után pedig megállapíthattuk, hogy valaki még lötyögteti is. Mára viszont teljesen ellepett minket, az első kortyok a tüdőnket kínozzák.

Miután úgy tűnik, hogy a rendészet a közélettel együtt egy rothadó pöcegödör alakját felöltve tart a pokol mélyére, érdemes elgondolkodni azon, hogy vajon melyek azok a háttérben zajló folyamatok, melyeknek felszíni tüneteiben lassanként hajlamosak vagyunk meglátni az apokalipszist.

Amióta három éve olvastam Emmanuel Todd, francia történész és politológus amerikáról írt nagyszerű művét, mely "A Birodalom Után" címmel jelent meg, alapvetően határozza meg a gondolkodásmódomat. A Professzor Úrról annyit érdemes tudni, hogy társadalmi jelenségek kérdésében egy zseni. Amikor 1975-ben Magyarországon járt, az itteni tapasztalatai arra a indították, hogy elkészítse tanulmányát, melyben megállapította, hogy a szovjet rendszer társadalmi viszonyai alapján menthetetlenül hanyatlik, így szétesése, és a kommunizmus bukása csak idő kérdése. Mesterien elemezte ki a jelenségeket, és végül neki lett igaza.

A 2002-ben írt tanulmányában már az amerikai rendszer hanyatlását, és bukásának elkerülhetetlenségét állapítja meg. Hosszasan elemzi ennek okait, mely fejtegetés egyik központi eleme, hogy a demokrácia-export kiszélesedésével, ahogy folyamatosan fogynak a diktatorikus berendezkedésű országok, az Egyesült Államok egyre kevésbé tud okot találni arra, hogy világzsandár szerepe mögé bújva, más kontinensek folyamatos kifosztásával fent tudja tartani hatalmi státuszát.

Ennek a gondolatnak az a lényege, hogy a háborúk, minden borzalmukkal együtt csupán egy normalizációs folyamat részei, minden egyes elsütött fegyver, és kilőtt rakéta egy-egy újabb lépés a globális világbéke felé. Vagyis amiben sokan csak szenvedést látnak, az valójában a fejlődés, és az erőviszonyok rendeződésének a jele.

Minden békés, és idillikus állapotot meg kell hogy előzzön egy trauma. Ez így helyénvaló.

Kiválóan mondja tehát Hack Péter, hogy a rendőreink miatt nekünk sem kell kétségbe esnünk, elvégre ha megfigyeljük az USA rendőrségének 30-40 évvel ezelőtti  válságát, akkor hajszálpontosan ugyanazokat a dilemmákat találjuk, melyekkel most mi is kénytelenek vagyunk szembesülni.

Arról, hogy elértük-e már a rendeződéshez szükséges mélypontot, lehet vitatkozni, őszerinte ez még hátravan, én pedig nehezen tudom elképzelni, hogy hol lehetne még ennél is lejjebb bármi. (Bár tegnapelőtt is így gondoltam, azóta pedig bebizonyosodott, hogy súlyos hiba volt kételkednem a megerőszakolt lány történetében).

Nyugatra tartunk, nyugati típusú demokráciát akarunk magunk körül tudni. Ezzel a legtöbben egyetértünk. Az úttal viszont együtt jár, hogy különböző területeken érintenünk kell azokat a fejlődési állomásokat, melyeken a nyugati országok azokban az évtizedekben estek át, míg mi a Kádár-féle gulyáskommunizmus mocsarában tespedtünk.

Mint már írtam, az MTV ostrománál megjelenő autógyújtogatók látványa is egy ilyen sorsszerű állomás volt, elvégre hasonló jelenetek a fejlett nyugaton mindennaposnak számítanak. Ugyanígy, mint egy kínzó gyermekkori bárányhimlőt, a rendőrség totális elkurvulását, és elállatiasodását is át kell élnünk.

Egy békés, fejlett országot akarunk, nem?

Na, akkor nem kell kétségbe esni. Ez ezzel jár!

By SoDI