Váncsák vagytok!
Az áldást sodika küldte 2007. április 28., szombat - 22:06-korKategóriák: Hunnia
Címkék: budahazy forradalom hunnia istvan muk toroczkai vancsa
11 komment
Egyenként, sok-sok kis Váncsa.
Tisztelet a kivételnek.
A bejegyzés végére az is kiderül, hogy miért vagytok azok.
Annak ellenére, hogy tudom, az igazság birtoklásának kisajátítása csak a megalomániás skizofrénekre jellemző, most mégis arról vagyok kénytelen írni, hogy miért látom tisztábban a valóságot, és a közös lehetőségeinket, mint a többség. Ha valaki emiatt őrültnek kíván elkönyvelni engem, még a jelen bejegyzésben kifejtett összefüggések tükrében is, akkor azt hiszem, büszkén kell vállalnom ezt.
Ma többek között azt is meg fogjuk nézni, hogyan tanulhatunk Hunnia felépítése közben a szcientológusoktól. Ami a személyes érzéseimet illeti, tökéletesen semleges vagyok az egyház irányában, nem tekintek L. Ron Hubbardra követendő idolként, azonban kezdem úgy látni, hogy munkásságának lényegét megragadva eredményesen kerülhetünk közelebb Gyurcsány országának a felszámolásához. Érdemes tehát figyelmesen végigolvasni a soraimat. :)
Ha a jövőbe akarunk tekinteni, akkor első lépésként számot kell vetnünk a múlttal. Az elmúlt napokban igen sokan támadtak meg a lelki tréning gondolata miatt, pedig én továbbra is hiszem, hogy az ősz erről szólt. Ennek alátámasztására azt tudom felhozni, hogy ha visszaolvastok a blogban, akkor láthatjátok, hogy az éppen aktuális eseményeket - nagyrészt tőle függetlenül - mindig nagyon hasonlóan ítéltem meg, mint Budaházy György. (Az egyetlen kivétel talán az volt, amikor november 4 előtt ellenérzéseimet fejeztem ki azzal kapcsolatban, hogy a kuruc.info a rendőrök elleni erőszak mellett állt ki, de ezt a kritikát máig vállalható véleménynek tartom, ugyanis az öncélú erőszak nyilvánvalóan nem lehet megoldás.) Amikor zajlottak az események, én is amellett voltam, hogy nem szabad félni, ki kell menni az utcára, ott kell lenni mindenhol, és erőt kell mutatni. Az események után is amellett voltam, hogy ezt a hatalmat mihamarabb fel kell számolni, és ennek érdekében sürgősen meg kell szervezni magunkat, melyre egy saját koncepciót is elkezdtem kidolgozni Államrend Megdöntése Projekt fantázianév alatt. És most azt mondom, hogy kampányolni kell, megvárni az ősszel a lelkekben elhintett elégedetlenség kicsírázását, összezárni, és felkészülni arra, hogy csak akkor támadjunk - de akkor támadjunk! - amikor már ehhez mérten megfelelő gazdasági és hagyományos erőt vagyunk képesek felmutatni. Hogy ehhez mi kell?
Igenis, a lelki tréning!
A kommunisták elkergetése közös ügyünk, és minden cselekedet, amit bárki is ennek érdekében tesz, dicsérendő, ugyanakkor a fontossági sorrendben én ennek ellenére igencsak hátra sorolom azt a szempontot, hogy ki hány éve, vagy évtizede küzd ezért. Ugyanis nem csak a tettek számítanak, hanem az is, hogy reális alapokon álltak-e, vagyis hogy alkalmasak voltak-e arra, hogy valóban közelebb kerüljön általuk a végcél, vagy csupán hatás nélküli erőpocsékolásra voltak jók.
Valamit csinálni kevés. Nem mindegy, hogyan csináljuk.
Ha az ember tesz valamit, akkor szerintem elvárható követelmény, hogy annak legyen valami hatása is. Ez a hatás lehet akár lelki, elvégre a közhangulat megfelelő irányban történő alakítása is legalább olyan látványos eredmény, mint egy sokemeletes épület felemelése, de az olyan tettek, melyek még efelé sem terelték az eseményeket, egyértelműen hiábavalónak tekinthetőek.
Ez az egyszerű tény az, amit sokan tévesen értelmeznek, és a munkafolyamatok menetének szükségességéből projektszemléletre asszociálnak. Pedig a posztkommunista kövületek elleni harc, a forradalmi hevület, és a nemzeti önvédelem nem egy projekt!
Mert mikor is beszélünk projektről? Amikor adott időre, adott erőforrások felhasználásával adott célt akarunk elérni. Ehhez most nekünk két dolog is hiányzik. Egyrészt nem ismerjük pontosan az erőforrásainkat, mert az értelmetlen viták miatt szétforgácsolódtunk, másrészt ennek folyományaként, mivel saját lehetőségeinkkel sem vagyunk tisztában, képtelenek vagyunk konkrét időtartamot megjelölni.
Váncsa éppen azon élcelődik, hogy most nincs határozott célunk, aminek az elérését kitűzhettük volna magunk elé, és így a forradalmunk önmagáért van, azonban szerintem óriási hibát követnek el azok, akik felidegesítik magukat ezen megállapítás miatt, elvégre észre kell vennünk, hogy jelen pillanatban ez nem a gyengeségünk, hanem éppen hogy a legnagyobb erősségünk!
Figyeljünk már oda Budaházyra!
Ugyanazt mondja, amit én! Ősszel megtaláltuk az utat, és most kampányolni kell, tovább kell folytatni a lelki tréninget. Könyörgöm, már nem csak a funkcionális analfabétizmussal kell megküzdenünk? Már az élő szót sem értjük?
Ti viszont többségetekben nem azt mondjátok, amit én, vagy Budaházy, hanem Váncsához hasonlóan, materialista alapokra helyezkedve, mindenféle részcélok megjelölését várnátok el, mert ez a nyomorult, minden spirituális megközelítéstől elidegenítő neoliberális gazdasági környezet belétek oltotta azt az attitűdöt, ami miatt kizárólag a vállalati projektszemlélet szempontrendszere alapján vagytok képesek vizsgálni a dolgokat. Pedig ez óriási hiba! Hol marad ebből az őseink szelleme?!
Pedig ha elrugaszkodunk a földhözragadt marxista világszemlélettől, akkor megláthatjuk, hogy bizony reszkethetnek az ellenségeink, mert örökre elfelejtjük a tyúklépéseket, és - felismerve, hogy a 'kompromisszum' a 'konszenzus', de főleg a 'győzelem' ellentéte - soha többé nem leszünk hajlandóak olyan részcélokra koncentrálni, melyek csak arra jók, hogy eltereljék a figyelmünket a valódi problémákról! Gyurcsányország soha többé nem tud elvakítani minket apró engedelmeivel, és látszateredmények átengedésével. Hunnia koncepciója éppen ezért lehet valódi veszély a koszos bolsikra nézve, ha komolyan gondoljuk, és ennek megfelelően hajlandóak is vagyunk tenni érte.
Itt érkeztünk el ahhoz a kérdéshez, hogy nem jelent-e túlságosan nagy akadályt, hogy Toroczkai Lásztló, és Budaházy György nagyon sok ember szemében vállalhatatlan figurák, ami egyszerűen lehetetlenné teszi egy bizonyos szubkulturális körön kívül az építkezést. Mint ahogy már az elején is jeleztem, erre a kérdésre a választ a szcientológusoknál találjuk meg.
Ha megfigyeljük, bár nem titkolják, hogy ők állnak sok szervezet mögött, mégis egymástól függetlenítve működtetnek alapítványokat (pl. a CCHR-t, melyről már írtam nem is olyan régen), vállalkozói klubokat (pl. WISE), iskolákat, és cégeket. A lényeg, hogy ezekkel a különböző szolgáltatásokkal észrevétlenül meg tudnak nyerni az ügyüknek olyan embereket is, akik önmagában a 'szcientológia', vagy 'egyház' szavak hatására szinte biztos, hogy soha nem kerülnének kapcsolatba velük. Szerintem nekünk pontosan ugyanezt kellene csinálnunk!
Pártokat, alapítványokat, cégeket, klubokat kell alapítani, amelyek Hunnia egy-egy részcélját testesítik meg; valódi feladatuk az ahhoz kapcsolódó felvilágosító munka, de ahol nem rögtön azzal támadjuk le az embereket, hogy 'Budaházy', vagy 'árpádsáv', mert akkor lehet hogy azzal a lendülettel, amivel jöttek, tovább is állnak. Az ilyen kihelyezett képviseletek alkalmasak lesznek arra, hogy olyan embereket is a terveink mellé állítsanak, akik belátva a koncepciónk helyénvalóságát és működőképességét, ezek után jó eséllyel hajlandóak legyenek rá, hogy akkor is félre tegyék Budaházyval vagy Toroczkaival kapcsolatos ellenérzéseiket, ha a következő lépésben egy olyan együttműködésre kérjük őket, ahol már határozott szerep jut ennek a két embernek, vagy az ő közvetlen irányításuk alá tartozó csoportoknak, illetve programoknak.
Kell saját Hunnia CCHR, saját Hunnia Hubbard College, és saját Hunnia WISE.
Persze egyéni céljainknak megfelelően. Nem azt mondom tehát, hogy bármilyen elvi mozzanatot is át kellene vennünk a szcientológusoktól, de a szervezeti felépítésüket igenis elleshetnénk, elvégre az több mint tökéletes!
By SoDI
Igen, igen! Ezt én írtam, közelebbről Blogadmin egyik 