Hát, gyermekeim az égben, kicsit lassabban haladok az államrend megdöntésével, mint terveztem, ugyanis hirtelen elég sok tanulnivaló szakadt rám. A nappali tagozatos tanulmányaim során az ELTE-n megszoktam ugyanis, hogy a szorgalmi időszak viszonylag nyugisan telik, a ZH-kat be lehet pótolni, a beadandók többségével is lehet késni jegylevonás terhe mellett, de vizsgázni, azt viszont nem kell. Idén elöször viszont beiratkoztam a nappali mellé egy levelező szakra a Corvinusra, így abban a szerencsében van részem, hogy megismerkedhettem a félév közbeni vizsga fogalmával. De van ebben valami jó is. Október közepén vizsgára tanulni egyrészt ugyan rémálom, másrészt legalább kevésbé lesz zsúfolt a vizsgaidőszak (ami nem is hátrány, mivel csak az ELTE-n közel 40 kredit értékben vettem fel tárgyakat, és ehhez jönnek még a Corvinusos tárgyak).
Szombatig tanulok, mint a güzü, na.
De nem kell aggódnotok, reggel ennek ellenére fellövöm a netre az államrend megdöntése projekt második részét. De előtte a jogi háttérről néhány szót.
Azért van szükség erre a kitérőre, mert friss hír, hogy a rendőrállam kopói házkutatást tartottak Molnár Balázsnál, a kuruc.info főszerkesztőjénél. Ilyen eljárás pedig nekem rohadtul nem hiányzik.
Ugye a botrányt az okozta, hogy Molnárék közzétették a forradalmárok ügyében intézkedő bírák neveit, és telefonszámait. Nem számít, hogy az adatvédelmi biztos állásfoglalása szerint az eljáró bírák neve, mint közfeladatot ellátó személyeké, nyilvános adat. Azt mondják ugyanis a bolsik, hogy a cím és a telefonszám már nem az. Igaz ugyan, hogy a T-com nyilvános adatbázisában is szerepel például Dr. Dénes Veronika bírónő, vagy mondjuk Dr. Palásti Márta ügyésznő otthoni címe és telefonszáma, de mivel a kuruc.info szerkesztői nem kaptak engedélyt arra, hogy a tudakozónál jogszerűen szereplő adatokat a saját lapukon türközzék, így a neoávó elegendő látja a tényállást ahhoz, hogy lecsapjanak az egykori demokratikus ellenzék mai követőire.
Merthogy állítólag személyes adatokkal éltek vissza. Kiváncsian várom, mikor fognak hasonló szigorral fellépni az ügyfeleik igazolványaikat teljesen törvénytelenül fénymásolgató mobilszolgáltatók ellen is. Vagy a multiknak mindent szabad, a gyarmati bennszülötteknek meg kuss?
Na szóval, mivel nem akarom, hogy hasonló "féleértések miatt" én magam is áldozatul esek a köztörvényes rend fenntartóinak, ezért az államrend döntési projekttel kapcsolatban szeretnék rögzíteni néhány tényt.
- Nem véletlenül használom azt a szót, hogy "államrend" ahelyett, hogy "alkotmányos rendet" írnék. Ezzel is utalni akarok a '89 előtti párhuzamokra egyrészt, másrészt, mivel 16 éve ilyen jogi fogalom, hogy "államrend elleni" vétek, nincs definiálva sehol, ezért nem lehet összemosni az általam köznyelvi értelemben használt fogalmakat különböző jogi tényállásokkal. Tehát amikor ellenállásról, és a rend megdöntéséről beszélek, akkor nem feltétlenül erőszakról, vagy alkotmányos rend elleni bűncselekményekről beszélek. Ezt jónak láttam még most, ideje előtt tisztázni. Ezt azért fontos leszögezni, mert ha nem ezekről beszélek, akkor az erre való felbújtást sem tudom megvalósítani.
- Ha valaki annak ellenére, hogy megpróbálok nagyon egyértelműen fogalmazni, mégis úgy érzi, hogy amit itt teszek, esetleg kimerítheti a bűncselekmény fogalmát, az legyen olyan kedves kapcsolatba lépni velem a blog bal felső sarkában található e-mail cím segítségével, hogy a felesleges keménykedés helyett inkább békésen tudjuk tisztázni az esetleges félreértéseket.
Az, hogy ezt ennyire kihangsúlyozom, nem azért van, mert megijedtem volna, nem azért van, mert a hatalom klönböző megtorló intézkedéseinek a híre elbizonytalanított volna, hanem azért, mert szilárdan hiszek benne, hogy ha a jelenleg hatályos törvényes keretek közt maradva dolgoz ki valaki valódi népakaraton nyugvó terveket arra, hogy az eredeti céljának megfelelni képtelen alkotmány helyét egy, a nemzet érdekét teljesebben szolgáló rend vegye át, akkor az eltűrendő akkor is, ha ez egyébként a jelenlegi rend uralmat gyakorló vezetőinek erős érdeksérelmével valósítható csak meg.
Merthogy a polgári engedetlenség jogát senki se vitathatja el az emberektől, ez alkotmányos alapjog, ha pedig mégis ez történik, méghozzá felülről elrendelve, akkor az a legékesebb bizonyítéka annak, hogy az adott országban nincs demokrácia, csak rejtett diktatúra. Ha viszont a rendőrség vezetői hisznek benne, hogy szabályos jogállami kereteket védenek, ami szélesebb rétegek javát szolgálja, akkor saját maguknak ártanak a legtöbbet azzal, ha módszeresen mártírt csinálnak mindazokból, akik ezt vitatni merészelik.
Ennyi dióhéjban, a többit kifejtem a következő napokban.
Minden társadalmi elégedetlenség ellenére örömmel fogadhatjuk, hogy egyre távolabb kerülve az MTV ostromától folyamatosan konszolidálódik a nemzeti ellenállással kapcsolatos bírósági gyakorlat, mely az első napokban még a túlkapásokat sorra hatálytalanító másodfokú grémiumok képviselői szerint is csak az 50-es évek koncepciós eljárásaiban tapasztaltakhoz volt hasonlítható.
