Ma annak a vizsgálatára teszek kísérletet, hogy miért segíthet Hunnia végre összezárni a nemzeti oldalt. 

Legutoljára tavaly, a tavaszi választások idején került a nemzeti oldalon figyelem középpontjába a kérdés, hogy vajon a baloldallal ellentétben mi miért nem vagyunk képesek összezárni, még akkor sem, amikor már olyan nyíltszíni nemzetfalás folyik, hogy emiatt minden korábbinál nagyobb szükség lenne rendíthetetlen erőt mutatnunk az ellenségeink felé.

Ahány szereplője van a hazai közéletnek, annyi különféle válasz született erre. Orbán Viktor legfőképpen történelmi hagyományokat említett, és azt a négy évtizedes hátrányt, amíg gyakorlatilag tiltott volt a jobboldalnak megszerveznie magát. Megint mások a baloldal egységes ellenségképével magyarázták a hátrányunkat, ami miatt a haladó szociáldemokratáktól kezdve a megrögzött kommunistákig mindenki beterelhető az MSZP zászlaja alá.

Én ezeket nem tartom kellőképpen pontos válasznak, ugyanis nekünk is egyre szilárdabb az ellenségképünk, a rendszerváltás óta eltelt 17 év pedig elegendőnek kellett volna hogy legyen az önszerveződéshez. Szerintem a széthúzás inkább annak tudható be, hogy nincsenek megfelelően tisztázva az olyan fogalmak, mint nemzet, hazaszeretet, magyar értékrend, vagy árulás. Pontosabban mindenkinek más és más elképzelése van ezekről. Miután pedig az alapok sincsenek kellőképpen letisztázva, az ezekkel leírt problémák lehetséges megoldását is egészen másként látja minden szereplő.

Saját magamon is azt figyeltem meg, hogy bár minden témában találkozom olyanokkal, akik egy-egy konkrét kérdésben tökéletesen osztják a véleményemet, azonban nincs még egy olyan ember, aki mindenben pontonosan ugyanúgy gondolkodna. Ez pedig nem csak rám, hanem bizony kivétel nélkül mindenkire igaz. Elég csak körülnézni a MIÉP-nél (Grespik után sokak távozása), kuruc.info háza táján (Tomcat kiválása), a Jobbiknál (Novák Előd kilépése update: 2008. jan. 22: nem lépett ki, csak lemondott egy tisztségéről) vagy a Kossuth térieknél (Gonda és Takács András perpatvara). Akármilyen szervezeti formában próbálnak meg együttműködni elkötelezett jobboldali elkötelezettségű emberek, akármilyen tiszták is a közös célok, mindig hamar felszínre kerülnek az ellentétek. Ez alól csak az erős érdekek mentén összekovácsolódott Fidesz a kivétel, ami viszont kakukktojás, hiszen nem nemzeti célokat szolgál, hanem csupán a benne szerepet vállalók egzisztenciális létrájaként funkcionál.

Lehet tehát alapítani újabb pártokat, újabb újságokat, újabb demonstrálgató civil kezdeményezéseket, a történet vége mindig a perpatvar, a kezdetben közelinek látszó álláspontok erős összeegyeztethetetlensége.

Éppen ez az, amiben Hunnia végre áttörést jelenthet. Itt nincsenek vezéralakok, nincsenek irányítók, nincsenek dogmaként meghatározott stratégiák. Csak egyetlen nagy, szakértelemre alapozott út van, amiből végül nem a legerősebb, vagy legálnokabb ember álláspontja, hanem a leginkább működőképes megoldás kerekedik felül. Itt nem az álláspontok, hanem az adatok, és a megdönthetetlen szakmai tények döntenek.

Ez pedig sokkal kisebb teret ad a széthúzásnak, és már önmagában megteremti az összezárást mindenkivel szemben, aki a szilárd alapokra helyezett megoldásainkat légből kapott ideológiai fröcsögéssel próbálná balról támadni.

By SoDI


 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!