Egy egyetemista srác pereket provokál maga ellen. .

Ehun ni akad egy hosszabb értékelés a blogomról. Egyrészt a terjedelme miatt, másrészt pedig azért, mert olyan dolgokat is érint, melyekről itt a blogban még nem írtam, úgy érzem, megér egy külön bejegyzést.

Be kell vallanom, Gregor Schultz nagyrészt tisztán látja az indítékaimat, de ezekről - tekintve, hogy gyakran szokásom kifejteni - nem is volt olyan nehéz képet alkotnia.

" Nagyjából úgy láttam, azért kezdett blogot írni, mert, ahogy ő gyakran fogalmaz, a 'cionisták' el akarták venni a lakását, és ki akarták forgatni a pénzéből. Tehát a keret megvan: lehet zsidózni."

A blogindítás apropója valóban az volt, hogy úgy éreztem, a lakásmaffia-ügyem kiindulópontja kellően érdekes ahhoz, hogy külön blog foglalkozzon vele. Az, hogy az egész ügy mögött egy zsidó kulturális alapítvány állt, valóban kiváló hivatkozási alap arra, hogy személyes példával is alá tudjam támasztani az anticionizmusomat, de ezzel legfőképpen csak azokat szoktam leszerelni, akik azzal a sablon kérdéssel jönnek, hogy 'ugyan mit ártottak neked a zsidók?' Hát ezt! Emellett, mivel akkoriban én is erősen gondolkodtam egyik haverommal off-shore cég alapításán (hogy ez azóta meg lett-e alapítva, az legyen titok :-)), többek között Tomcat dominikai cége kapcsán valóban az ő blogja volt a másik kezdő téma. Bár azért van néhány apróság, mellyel vitatkoznék.

"rögtön csatlakozott a Blogadmin és Tomcat féle vonalhoz úgy, hogy közben látszólag időről időre beszól nekik, kritizálja őket"

Mivel a jobboldal igen sokszínű, ezért alig akad két ember, aki tökéletesen egyetértene minden apró részletkérdésben. Emberektől függetlenül mindenkiről kegyetlenül megírom, ha hülyeséget csinál, vagy ír, még akkor is, ha nagyjából ugyanott áll, ahol én. 

"Emlékezetes, amikor huzogatta az oroszlán bajszát: ígéretet tett arra, hogy Tomcat barátnőjéről ír bejegyzést."

Ez meg is történt, itt olvasható.

De nézzünk inkább egy izgalmasabb témát, az örök fejfájást okozó zsidókérdést.

"Arról, hogy a ki a másként gondolkodó, (...) még Bácsfi Diána dogmája is előkerült: zsidó az is, aki zsidóként viselkedik."

Hehe. Az igazat megvallva ez inkább eredetileg tőlem származó gondolat, a hivatkozott Bácsfi-interjú közben valahogy így hangzott:

Én - Ugye szó volt itt a zsidók kitelepítéséről is.
Bácsfi - Igen.
Én - Nos, megvallom őszintén nehezen tudtam helyre tenni ezt a részletet. Átolvastam az Ön közleményeit, de nem találtam erre vonatkozólag pontosabb meghatározást. Most itt ki a zsidó? Aki annak született, akinek az a vallása, akinek az ősei azok, a cionisták, vagy esetleg aki liberális értékeket vall?
Bácsfi - Itt végül is tényleg egy hozzáállásbeli különbözőségről van szó. Tehát igen, maga nagyon jól mondja, ennek kapcsán kiterjeszthetnénk ezt, és bevezethetnénk a szellemi rassz fogalmát is.
Én - Jujj, én nem mondtam semmit, csak kérdéseket teszek fel. :-))

Ami Gregor Schultz kritikájában igazán érdekes, az a következő rész, az anyagi helyzetem vizsgálata.

"Számomra eleve érthetetlen, hogy lehet egy egyetemistának lakása"

Az ok merőben prózai. Amikor megvettük ezt a lakást, melyben eleinte nem egyedül éltem, azért került a nevemre, hogy a későbbiek során ne okozzon gondot az átírási illeték (MDF-es terminológiával: haláladó) kifizetése. Eleinte nem volt haszonélvezeti jogom, ezt nagykorúságom után többek között a bizalom jeleként kaptam meg. :-))

Az, hogy miért élek egyedül, annak is elég egyszerű oka van. Röviden arról van szó, hogy édesapámmal nagyon szeretjük egymást, főleg minimum száz kilométer távolságból. ;-) Próbaként együtt éltem édesanyámmal egy évig pátyon, majd egy ideig édesapámmal is a mostani lakásomban, de miután a mindennapi gyakorlat alapján arra jutottunk, hogy a mély családi szeretet dacára is kiütköznek az eltérő személyiségjegyek, békésen megbeszéltük, hogy mivel nem kívánunk a jövőben sem befekerülni a bulvárlapok "szóváltás közben kútba dobta anyósát"-rovatába, a legjobb megoldás az, ha semmilyen párosításban nem élünk együtt. (Mivel mindkét szülőm értelmiségi, édesanyám ügyvéd, édesapám BME-n végzett villamosmérnök, és én szintén hasonló irányba tendálok, így verekedés sose volt, de miután egyre idegesítőbb volt az összeegyeztethetetlen szokások háztartáson belüli ütközése, így kellően konstruktív megoldást kerestünk a békés életvitel érdekében.) Ezért alakult így, hogy szüleim és én végül hárman három felé költöztünk.

Ez így kiváló megoldásnak bizonyult, mivel így mindenki a saját ízlése szerint szervezheti meg az életstílusát.

"hogyan tudja elherdálni"

Erre nagyon egyszerű válaszolni. Könnyen. :)

Én a történtek dacára én az egyik legnagyobb erényemként tartom számon, hogy főként különböző önmenedzselő könyvek hatására gyakorlatilag teljesen mentes vagyok a kispolgári attitűdöktől. Ez nagyon röviden azt jelenti, hogy számomra teljesen ismeretlen a 'túl nagy kockázat' fogalma. Hülyeségnek tartom. Helyette 'kezelt', és 'kezeletlen' kockázatokban gondolkodom.

Ez azt jelenti, hogy kizárólag az alábbi két kérdést szoktam feltenni magamnak döntéshelyzetekben:

1. Elviselhető-e (az életem végét jelenti-e) a lehető legrosszabb végkifejlet?
2. Megfelelően bevédtem magam a felmerülő buktatókkal szemben?

A lakásom ügyében a válaszok így hangoztak:

1. Elviselhető. Legrosszabb esetben kapok egy külön emeletet édesanyám házában, vagy megyek albérletbe. Öngyilkos még nem lennék.
2. Mivel minden papír rendben van, így két lehetőség adódik: vagy sínen van az ügy, vagy valaki egész biztosan börtönbe megy. Tehát igenis kezelve vannak a kockázatok.

Ami miatt mégis felmerültek nem várt nehézségek, az annak köszönhető, hogy a kettes pontba elfelejtettem bekalkulálni, hogy bár egy köztiszteletben álló, műszaki doktorátust szerzett tanáremberről van szó, viszont öreg, és állítólag rákos, így lehet, hogy nem büntetés számára a börtön, lévén, hogy talán be sem kellene vonulnia. (Szerencsére az orvosok helyre tudták pofozni, így ahhoz képest, hogy tanár úr két éve annyira meg akart halni, máig egész jó színben van, és ahogy kinéz, ez vagy tíz évig még így lesz). No meg emellett azt sem kalkuláltam bele, hogy zsidó. :D

"hogyan beszélhet milliókról."

Nem igazán értem, miért kellene, hogy lineáris összefüggés legyen valaki cselekedetei, és a rendelkezésre álló pénz között. Az, hogy egy munka értékét főként annak mennyisége határozza meg, a legvisszataszítóbb marxista demagógia, amint immár 17 évvel a kommunizmus felé tartó társadalmi rend teljes bukása után magunk mögött illene hagytunk.

A különböző, a meggazdagodás lélektanával foglalkozó könyvekben visszatérő gondolat, hogy sok munkával keveset keresni a világ legkönnyebb dolga. Bárki képes rá. Ugyananennek illusztrálására rajzoltam Hunnia kapcsán az itt látható ábrát. Ez is azt akarja szemléltetni, hogy nem az a lényeg, valaki milyen régen küzd a kommunisták ellen, hanem hogy eközben mennyire hajlandó élni a hatástöbbszörözés eszközeivel.

A fentiek miatt tehát nem igazán értem, miért lenne feltétlenül természetesebb egy teszem azt 40 éves embertől az, ha milliókról beszél, mint egy huszonéves egyetemistától. Életkor, élettapasztalat, és foglalkozás az összes különbség, de mint tudjuk a világ nem életkor, nem élettapasztalat, és nem intelligencia alapján osztja szét a vagyont. Sőt, a foglalkozás is sokkal kisebb súllyal játszik szerepet ebben, mint gondolnánk.

Hogy ez nem feltétlenül az érdemek szerinti eloszlást jelenti? Ja kérem, tessenek regionális szocializmust csinálni, és benne vagyok. Én is azért küzdök, de addig is más a körülöttünk lévő valóság.

"De lehet, hogy csak én vagyok proletár."

Inkább középszerű nyárspolgár. A gond ezzel csupán annyi, hogy lehetsz bármilyen szorgalmas, és tehetséges, ezzel a gondolkodásmóddal egy jó átlagos életvitelre telhet csak tőled, annál több nem.

"Egy alkalommal százezer forintot ajánlott cserébe valamiért az olvasóknak, nem is tudom, mikor volt utoljára annyi pénzem."

A történet lényege, hogy Tomcat próbapert tervezett indítani Horváth Aladár ellen, ugyanis Horváth szerint Mortimer azért szúrta le Józsikát, mert bár ő maga is cigány, de ezzel is meg kínánt felelmi a mélymagyar elvárásoknak. Ez Tomcat szerint a magyarság, mint közösség elleni uszítás volt. Erre mondtam én, hogy ha ő vagy bárki megnyer egy ilyen pert Horváth ellen, akkor én fogadásból 8 munkanapon belül fizetek neki 100 ezer forintot.

Ezt továbbra is fenntartom. Ha Horváth Aladárt jogerősen elítélik közösség elleni uszításért, én odaadom a per megindítójának ezt a összeget. Könnyű pénzkeresés! Tessék megpróbálni! :)

"Időről időre bevallja, hogy nem hagyja el a fővárost, legfeljebb kocsival vagy InterCity vonattal. Eleve van azzal valami baj, ha valaki kritika nélkül az autózást propagálja a tömegközlekedéssel szemben."

Ez a tendencia! Kóka miatt egyre többen térnek át vidéken is autózásra a vonatozás helyett. A 30 km-en belüli ingázóknak 50%-kal, egyes diákoknak csaknem 400%-kal növekedett meg a vonatjegye május elején egyetlen nap alatt, és mivel ez már a harmadik áremelés volt csak idén, januártól számolva még siralmasabb a helyzet. Ilyen költségek mellett bizony sokszor jobban megéri autózni városon kívül!

Városon belül én is BKV-vel járok, ha azzal gyorsabb.

A Teve utcába például hülye leszek otthonról elautózni, amikor metróval seperc alatt ott vagyok.

"Így aztán egy ilyen világlátott embertől (mint Sodika) nehezen is veszem komolyan az írásait"

Jártam én Londonban, Párizsban is. Mi kell a világlátottsághoz? :)

Nyaranta gyakran megyek haverokkal a Tisza tóhoz, ahol züllött cigányokkal teli szakadt kocsmákban mulatunk esténként. De hétvégénként városon belül is gyakran kötök ki ugyanezekkel a haverokkal ugyanilyen félelmetes újpesti talponállóban. (Érdekességként jegyzem meg, hogy ennek ellenére még soha nem kerültem összetűzésbe egyetlen cigánnyal sem.) Kell ennél több világlátás?

"Az a nagyon nagy baj, hogy míg Tomcat az embereknek szóló bejegyzéseket készít, addig Sodika írásai nem nagyon szólítanak meg."

Én összetett marketingmixben gondolkodom, ennek a blog csak egyetlen eleme, a többi pedig még nincs kész. :-) Mint ilyen, nem feltétlenül sokak megszólítására készül, annál sokkal személyesebb, elvégre a blog eredetileg naplóféle lenne, vagy mifene.

"Jó példája ennek a barikádos jegyzőkönyv kapcsán a vallomás, ahol elmondta, hogy amit látott, azt nagyon viccesnek találta, ezért mobiltelefonnal felvételeket készített."

Nem értem, hogy mi a gond ezzel. Vicces volt ez is, meg az MTV székház ostroma is. Miért olyan nagy baj, ha így gondolom?

"Több bejegyzésben emlegeti Hunniát, Toroczkaiék árnyékországát. Szerintem nagyon viccesnek találhatja."

Nem viccesnek, hanem működőképesnek.

"A szerkesztés igen jól harmonizál a tartalommal is."

Húú! Bővebben?

"jelenleg, néhány fura alakkal ellentétben én nem tudok Sodikához kommentelni, mert állítólag spam-gyanús vagyok"

Ez a Freeblog belső szűrője miatt lehet, én sajnos nem tehetek róla. Szerintem az lehet az oka, hogy számjegy van a nickedben (b3ck).

"Aki tollat ragad, annak felelőssége van."

Bizony. Ha tud tenni valamit a szocionizmus ellen, mégis néma marad, akkor cinkos. ;)

By SoDI