Jaj, de szar is mártírnak lenni!Távol álljon tőlem, hogy kisebbítsem az ÁVÓ túlkapásait, vagy hogy kigúnyoljak bárkit, aki áldozatul esett az őszi koncepciós eljárásoknak, azonban a tárgyilagosság jegyében úgy érzem, a valóság önmagában is épp elég szörnyű, ezért teljesen felesleges igaztalan dolgokkal súlyosbítani. Pedig sokan megteszik. Erről az első tapasztalataim akkor voltak, amikor ősszel a három napos fogságom után hazajöttem, és ugyanarról a dologról olvastam borzalmas rémtörténeteket, melyeket én szintén átélve inkább egy némileg kényelmetlen, de összességében érdekes kalandként éltem meg.

Illusztrálom, hogy mire gondolok...

Október 23-án Novák Elődnek nagyon hasonló élményben volt része, mint nekem. Néhány óra különbséggel ugyanabban a gyűjtőcellában raboskodtunk, így - bár személyesen nem találkoztunk -, mindkettőnknek szerencséje volt hosszasan elbeszélgetni a tankos bácsival.

Sőt, mindketten pontról pontra ugyanott, ugyanakkor, ugyanazon eljárásokon mentünk keresztül. Mint nyilván mindenki más is, akit a Gyorskocsiba bevittek azon az estén. Ehhez képest nézzük, mi csapódott le neki ebből, és mi nekem.

Novák Előd: 

"Levisznek újabb, alaposabb ruházatátvizsgálásra. Cuccaimat visszakapom, jegyzőkönyv; majd egy perc múlva ismét átadom, jegyzőkönyv. Teljesen értelmetlen. Meztelenre kell vetkőznöm, elhúznak egy függönyt, mögé velem már csak egy gumikesztyűs smasszer lép. Diszkréció? Vagy inkább tanúk eltűntetése? Nyelek egyet… De csak a levetett ruhámat tapogatja végig. Motozásra, azaz testüregek átvizsgálására egyébként csak orvos jogosult – elvileg."

SoDI:

Nem értem, hogy miért sír a diszkréció hiánya miatt. Az a függöny rendesen takarja az embert, így a vizsgálatot végző emberen kívül senkinek sincs rálátása arra, hogy mi történik. A másik, hogy ez nem testüreg átvizsgálás, hanem sima szemrevételezés, hogy nem-e ragasztottál szikszalaggal a combodhoz valami kést. Ehhez pedig nem kell orvos.

Novák Előd:

"A leterheltség miatt más szabálytalanságok is vannak. A kifüggesztett házirendre hivatkozunk néha, de azt mondják: azt most felejtsük el."

SoDI:

Való igaz, hogy nem tudtak mit kezdeni a helyzettel, és nagyon nehéz volt megszervezniük a rabosítást. Azonban érdemes megemlíteni, hogy amikor én reggel panaszkodtam nekik, hogy elvileg a kihallgatás és az őrizetbe vétel után már járna nekem  a fekhely a szabályzat szerint, ehhez képest még mindig a gyüjtőfogda hideg kövén vagyok kénytelen aludni, őszinte hangon azt mondták, hogy 'elnézést', pontosan tudják, hogy igazam van, de a 'türelmemet kérik'. Ők minden erejükkel azon vannak, hogy normalizálják a helyzetet, de váratlan volt ez a túrzsúfoltság. Mindenféle arrogancia nélkül, megadva az embernek kijáró tiszteletet. Nem hiszem, hogy ezek után bármit is fel kellene rónom nekik.

Ehhez képest Novák Előd arról ír, hogy beszólt nekik, erre meg ők visszaszóltak. Húúúúú! Micsoda túlkapás! Szörnyű, tényleg...

Mindent összevetve, amíg ő egy szabálytalanságokkal teli, ÁVÓ-s időket idéző eljárást írt le (az erre utaló megjegyzések nagyon gyakoriak a beszámolójában), addig én egy apró kezdeti kényelmetlenséggel színesített érdekes élményként emlékszem ugyanerre, ahol, ha lett volna olvasnivaló, simán ellettem volna még akár egy hónapig is, ha éppen nyári szünet van, és így nem mulasztok el semmit.

Pedig:

  • Engem 8 év letöltendő börtönnel sújtható dologgal rágalmaztak meg, míg őt nem.
  • Az ügyészségen utólag elmondták, egy hajszálon múlt, hogy nem kerültem előzetesbe. Nála (egy sima szabálysértés miatt) ilyesféle veszély nem állt fent.

A Hős mártírDe Novák Előd csak az egyik fele a történetnek. Amíg sorstársaim (akikkel szemben, akárcsak ellenem, csoportosan, felfegyverkezve, hivatalos személy elleni erőszak a gyanú) sorra panaszkodnak, az eljárás minden apró mozzanatában politikai nyomásra történő megfélemlítést látva, addig érdekes módon én, akinél talán még indokolt is lenne keményen tartania a hatalomnak a gyeplőt (Államrend Megdöntése Projekt ugye, amit már a letartóztatásom előtt elkezdtem írni), a legapróbb szabálytalanságot sem tapasztaltam, pedig két rendőrségi, és a szembesítésekkel együtt négy ügyészségi kihallgatáson vagyok már túl.

Senkinek nem vonom kétségbe a szavát, soha nem tennék ilyet, azonban Novák Előd beszámolóját olvasva, és Morvai néni DVD-jét nézve egyre erősebb bennem a meggyőződés, hogy a mártírtörténetekben helyenként némi hangulatkeltő elem is felbukkan.

Én viszont soha nem fogom kiszínezni a velem történteket, mert az, hogy egy békésen dolgozó tudósítót az azonosító nélküli álarcos rohamrendőrök megbilincselnek, ezután megütnek csak azért, mert filmezni mert, majd teljesen alaptalanul súlyos rágalmakkal illetik, az ügyhöz a társaik fiktív jelentéseit pedig bevallottan olvasás nélkül írják alá, önmagában is elég durva. Felesleges erre minden további díszítés.

Ha már annyira mártírok akarunk lenni, legalább csináljuk stílusosan, és haljunk is bele! :DD

Még szobrunk is lehet, és az tök jó.

By SoDI


 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!