Egy egyetemista srác pereket provokál maga ellen. .

Soha nem lesz vége.

Soha, soha, soha!

Lediplomázok, megházasodok, gyereket nevelek, megöregedek, és amikor a kandalló melegénél ősz szakállamat simogatva mesélek a régi időkről kisunokáimnak, egyszer csak csönget a postás, és hozza az örömhírt: végre megvan a döntés!

Közben az ügyészeknél már több generáció váltotta egymást. Az utolsó kihallgatást egy olyan előadó tartotta, aki 2006 október 23-án még bölcsödébe járt...

A szembesítésnél rozoga vénemberek próbáltak visszaemlékezni a 2006-ban történtekre, akárcsak a '90-es években az '56-os tényfeltárásoknál, vagy a megkésett nácipereknél. Sajnos a Fővám térről a kislányomnak kellett hazafuvaroznia, miután múltkor a megromlott látásom miatt egy óvatlan kormánymozdulattal véletlenül nekirepültem a Parlament kupolájának, és így ideiglenesen bevonták a jogosítványomat.

Ez kész vicc. Lassan már külön aktát kell nyitnom az ügyészség leveleinek, annyiszor hosszabbították meg a nyomozást. Most is ez történt.

A büntetőeljárásokban jártas ügyvédem szerint ez nem szokványos, általában nem kotlanak ennyi ideig egy döntésen. Ugyan most már biztosak lehetünk benne, hogy jóóóóóóól megfontolják;), és így magas szakmai színvonalon álló határozat fog születni a végén, de ez egy kicsit tényleg kezd idegesítő lenni.

Azt hiszem, a jövő héten megpróbálom megtudakolni Morvai néni, illetve Gaudi-Nagy ügyvéd úr alapítványától, hogy vannak-e még olyanok, akikkel ezt csinálják, vagy csak a blogomat jutalmazzák ilyen kitüntetetten. :) (Mivel én nem hiszek az összeesküvés-elméletekben, nagyon szeretnék az előbbiben hinni).

Lehet, hogy ez valami finom üzenet, hogy legyek jó kisfiú, mert ha balhé van, akkor erre a folyamatban lévő ügyre hivatkozva megyek automatikusan az előzetesbe, mint Tomcat. Nos, most a vizsgaidőszakban nem kell aggódniuk. Nem hogy államrendet dönteni, de még aludni sincs nagyon időm. :)

By SoDI