Előre jelzem, hogy ez egy tőlem szokatlan, elmélkedős, filozofálgatós bejegyzés lesz. Sok dologról mélyen feltárom azt, hogy milyen attitűdök vezérelnek engem a véleményalkotás során, és előre jelzem mindenkinek, aki emiatt megírná, milyen hülye vagyok, hogy pont leszarom a véleményét. :)


Sokan vetették a szememre az elmúlt hónapokban, főként az itteni bejegyzéseim alapján, hogy teljesen elrugaszkodtam a valóságtól, és közben fogalmam sincs, hogy mi zajlik ebben az országban mind politikai, mind szociális téren. Hogy nem látom meg a nyomort, és nem látom meg, hogy milyen siralmas a helyzet. Nos, hasonló vádakat általában vezető beosztású, rengeteg pénzből dőzsölő emberekhez szokás megfogalmazni. Utoljára Gyurcsánnyal kapcsolatban lehetett ezt hallani, amikor a fideszes reklámspot is azt harsogta, hogy bizonyos problémákat nem lehet egy luxuslimuzin hátsó üléséből átlátni. Nekem, bár igen erős ellenérzéssel viseltetek a jelenlegi vezetéssel szemben, azóta is az a véleményem, hogy ez a legutolsó populista proliduma, ami ember száját valaha is elhagyta.


Amikor országos problémákról beszélünk, amikor megoldandó krízisek nyomasztják azt az értelmiséget (melyhez különben, minden gúnyos vád ellenére egyelőre még én sem merem sorolni saját magamat), akkor mindenki, aki a vesztes hétköznapjait vetíti globális szintre, mellőzve ebből minden önmagán túlmutató absztrakciót, csupán megvetésre lehet méltó.


Jómagam a velem történteket – minden ellenkező vélekedéssel ellentétben – nem tekintem általános jelenségnek, még akkor sem, ha egyébként a sokakat szintén érintő, az őszi forradalommal kapcsolatos koncepciós megtorló eljárások egyikéről van szó. Csupán egy példát tárok elétek az ügyeimmel, mely lehet tanulságos, sok helyen hordozhat általánosság erejű következtetéseket (a lakásmaffia-ügyemben ilyen a cionisták előre megjósolható üzleti morálja), azonban mindezzel együtt is csupán egy történet a sok közül.


A legtöbb, emberek ezreinek sorsát átfogó következtetéseimet valóban gyakorta ezekre a személyes példákra vezetem vissza, mindez azonban kizárólag dramaturgiai célokat szolgál. Egyszerűen az egyes szám első személyben előadott példa mindig sokkal hatásosabb, és sokkal könnyebben memorizálható, mint ha az ember általános alanyban fogalmazna. Ezért van szükség arra, hogy amikor igazán hatni akarunk, akkor vagy saját magunkat, vagy a hallgatóságunkat használjuk, mint konkrét, megfogható vonatkoztatási pontot.


Fontosak tehát a személyes példák is, de sokkal jelentősebb az absztrakció, mely ezeken jócskán túlmutat, és esetenként olyan irányba viszi el a gondolkodást, mely talán nem feltétlenül az egyetlen, és megcáfolhatatlan igazság, de ennek ellenére a kizárólagos út ahhoz, hogy a végén valódi, megvalósítható haladás csírázzon ki belőle. Olyan konstruktív végkövetkeztetésekről beszélek, melyek talán első látásra elvontnak, a valóságtól elrugaszkodott, végletekig teoretikus dolognak tűnnek, de ha nem látjuk meg, hogy a valódi társadalmi változásokat eredményező elvek mindig is hasonló mentális folyamatok eredményeként születtek meg, akkor éppen hogy mi vagyunk azok, akik minden másnál távolabb kerültünk az igazságtól.


Nem azt mondom tehát, hogy nálam van az igazság, elvégre ilyet csak egy skizofrén őrült írhat úgy le, hogy azt szíve legmélyén komolyan is gondolja. De azt igenis mondom, hogy az igazság a hozzám nagyon hasonlóan gondolkodók egyikénél van, és így sokkal de sokkal közelebb vagyok hozzá mindazoknál, akik mindösszesen a saját szürke kis életük során megszemlélt dolgok alapján vonják le a következtetéseiket – legyenek ezek a tapasztalatok bármennyire is izgalmasnak tűnőek valami paranoid mentális elváltozás hatására.


Elvontnak tűnő konstruktivizmus nélkül nincsenek valódi problémameglátások, és innovatív megoldások sem. Csakis olyan megoldások, melyeket annak hazudnak, és olyan problémák képei, melyek nem makulátlanul valósak. Azért nincsenek, mert enélkül nem lehetséges a megalkotásuk. A tapasztalati materializmus bolsevik csapda. Eltávolodás Istentől. A sátán gonosz ármánya, akinek – mint tudjuk – a legnagyobb hazugsága az, hogy tagadja önmaga létezését.


Ne kerüljünk a karmai közé!


By SoDI
 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!