Miután a nagyközönség eddig csak egy ostoba montázson keresztül értesülhetett (félre) arról, hogy pontosan mi is a bajom Szetey Gábor államtitkári tevékenységével, azt hiszem, itt az ideje ezt részletesebben is kifejtenem. Ez nem titkoltan egy újabb kísérlet arra, hogy mindenkit közelebb engedjek a valódi motivációim megértéséhez, ezáltal a blog helyes szemszögből történő értelmezéséhez.

Nos, Szetey személyzetis főnökként a közigazgatás munkaerő-állományának felülvizsgálatát kapta a kezébe. Ebben a feladatkörben olyan szélsőliberális, mindenfajta szolidáris érzéktől mentes szempontrendszert honosított meg, drasztikusan rövid idő alatt, amely tökéletesen figyelmen kívül hagyta az állami szektor évtizedes, de néhol évszázados hazai hagyományait. Félre ne értse senki: a teljesítménykényszer fokozatos bevezetése nem ördögtől való dolog, hiszen az adóforintunkért cserébe mindannyian elvárjuk, hogy munkaidejüket becsületesen kitöltő állami alkalmazottak nyújtanak nekünk európai szintű szolgáltatásokat. Az egészségügy átalakításához hasonlóan, a problémák itt sem a koncepcióval, hanem a tervezettség tökéletes hiányával, és kapkodva összecsapott hanyag kivitelezéssel vannak.

Én személyesen több családot is ismerek, akiknél nem kis egzisztenciális törést okozott, hogy valamelyik minisztériumból, vagy önkormányzattól távozni kényszerült az egyik eltartó. Nyakukon tetemes autótörlesztéssel, lakáshitellel, iskolázandó gyermekekkel.

Szetey leszarja. Te is leszarod?Az olyan átalakítás, amelyik teljesen mellőzi az ő méltányolható szempontjaikat, nehezen nevezhető másnak, mint családellenes, sőt, ha úgy tetszik, ezen keresztül nemzetellenes mozzanatnak. Nem azt mondom, hogy a közigazgatásnak a végtelenségig őrizgetnie kellene a Kádár-rendszerből örökölt szociálisfoglalkoztató jellegét, melyet egyes szegmenseiben eddig kétség kívül magán viselt, de azt ettől függetlenül is rögzíthetjük, hogy családfőket teljesen kilátástalan helyzetbe csak olyan ember sodor, aki nem képes beleélni magát azok helyébe, akik mobilitását erősen megkötik az eltartottaik. Az ilyen felületességhez pedig vagy gonoszság kell, vagy elvakultság, és szűklátókörűség. Olyan szemlélet, ami a szingli életmódon kívül mást nem ismer.

Mert nem is ismerhet.

A kényszerű, és időszerű átalakításokat végre lehetett volna hajtani sokkal emberségesebben is, megfelelő foglalkoztatási alternatívák kidolgozásával, és felajánlásával. Az ilyesmihez azonban magyar szív, és családbarát hozzáállás szükségeltetik. Önéletrajza, és közszemlére tett magánélete alapján viszont Szetey Gábortól ezek egyikét sem várhatjuk el. Ő ilyen, és ez még nem is lenne baj. A baj az, hogy az ország fájdalmasan nagy részét is ilyenné teszi.

És itt most ne jöjjön senki nekem a vállalkozói hitelprogrammal, amit ugyancsak Szetey ötlött ki az utcára rakott közszolgák számára! Amikor ezt pozitív szempontként megemlítettem az egyik sorsára hagyott családanyának, akkor csak annyit válaszolt: „Azt a hitelt valamiből vissza is kell majd fizetni? Miből? Még jobban adósodjak el?”

Ez Szetey munkálkodásának az eredménye. Magyar családok kerültek lehetetlen helyzetbe, de ez őt nem érdekli. Csak a vállát vonja. Tessék rugalmasnak tenni. Olyannak, mint ő. Elvégre mi lehet annál rugalmasabb dolog, mint férfiak ágyában végighemperegni több kontinenst?

By SoDI


 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!