„Kétes státuszú zsidókkal
nem lesz jobb Magyarország.”

Radnóti Zoltán, lágymányosi rabbi

Júdééknél nagyban megy a tedd ki a pöcsöd játék.

Néhány jobb érzésű hazai rabbi kurvára megunta, hogy a véresszájú MAZSIHISZ-askenáziakról szól minden. Ők viszont nagyon szeretik, ha belső diktatúra van, ezért rögtön beindult az eszeveszett visongás, hogy itt most széthúzás van, és ez joggal veti fel, hogy a különcködők, illetve pártfogoltjaik valóban zsidók-e.

Bizonytalanná válik a betérés érvényessége, tehát személyek és leszármazottaik zsidó státusza a házasságok érvényessége, stb.

Elvégre egy igazi zsidó nem játszik demokráciát.

Schönberger András főrabbi véleménye szerint a hagyomány az a magyarországi közösségen belül, hogy egy beit din működik. Ez ú.n Chazakat, azaz hagyomány általi megerősítést nyert. Azaz szabályként értelmezhető. Továbbá kifejti, hogy a zsidó vallásjog természetesen ismeri a demokráciát, de a viták után mindig döntést kell hozni. Ezt a döntést hozza meg a Rabbinikus bíróság.

Ráadásul ez a helyzet felveti annak az esélyét, hogy a pöcsvágások is érvénytelenek lesznek. A hatalmukat féltő siránkozók már el is kezdtek fenyegetőzni.

Ha a rabbitestület két részre szakad, és a továbbiakban nem fogadják el egymás betérítését, házasságlevelét, kósersági igazolását, és ami a legfájóbb lehet, körülmetélését, akkor a magyar zsidók innentől kezdve mindent kétszer csinálnak. (házasodnak, betérnek, főznek, metélkednek)

Radnóti rabbiúr egy könnyed reggeli metélgetés után kamerába is belemondja, hogy miért szar megbontani a magyar zsidóság egységét.

Végül szerencsére Happy End-del zárult a történet, mert kompromisszum született.

Házon belül játszhattok platformosdit, de ne legyen túl nagy önállóság, mert a pofátokra lépünk.

A MAZSIHISZ Rabbitestülete a Rabbitestületen belül működő platformként elismeri a Magyarországi Rabbik Közösségét (Agudat Rabbane Hungarija), és a Rabbitestület hatékonyabb működése érdekében a jövőben bevonja tagjaikat a neológ rabbinikus bíróság tevékenységébe...

A megállapodás része, hogy a Rabbitestület elfogadja az egyszeri, rendkívüli „bét din legijur” döntéseit, így azok a Rabbitestület minden tagja előtt érvényesek.

Na és akkor most gondolkodjunk el egy kicsit.

Tudom, hogy a fentiek alapján kicsit erősnek tűnhet vadabb asszociációkra ragadtatni magunkat, azonban, ha belegondolunk, hogy ezek az emberek a legapróbb viták, a legjelentéktelenebb kritikai hangok megszólalása esetén is fesztelen automatizmussal vonják kétségbe sorstársaiknak még a zsidó voltát is, ezzel kvázi gój sorsba taszítva őket, akkor így igenis indokolt feltenni két kérdést.

  1. Valóban olyan hihetetlennek tűnik, hogy a zsidók munkatáborokba deportálására a második világháború idején bizonyos önös érdeküket ápolgató zsidó körök támogatásával került sor, hogy leszámoljanak a zavaróan különcködő szefárdokkal, valamint a velük szimpatizáló azon egyéb zsidókkal, akik nem voltak hajlandóak a cionizmus szekerét tolni?
  2. És valóban hihetetlen lenne, hogy 1944-ben a Dunába lövések is hasonló megfontolásból mentek végbe, mellyel bizonyos, nyilas ruhába öltözött zsidó bűnözők amellett, hogy kiélhették legbelsőbb vérszomjukat, két legyet üthettek egy csapásra? Egyrészt megszabadulhattak a belső ellenzéküktől, másrészt pedig ezzel az irtózatos gaztettel egy életre bemocskolhatták a Hungarista mozgalmat is.

Ne feledjük, hogy az európai rabbitanács a háború idején következetesen a nácikkal való együttműködésre bíztatta a védekezésre képtelen zsidókat. Nyilván nem véletlenül.

By SoDI

Kapcsolódó anyagok:


 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!