Egy egyetemista srác pereket provokál maga ellen. .

Eddig 111 komment érkezett ()

1. sodika:
   2008. 03. 27. 0:24

   Jaj de kreatív voltam :))

2. Matyi10:
   2008. 03. 27. 0:29

   Ki ez?

3. sodika:
   2008. 03. 27. 0:33

   Olvasd el a cikkben :)
   Ma jelent meg a második része.

4. sodika:
   2008. 03. 27. 0:36

   Különben rohadt idegesítő, hogy az "utolsó kommentek" rész rosszalkodik, ha adott bejegyzésen belül vagyunk.
   Asszem írok a freeblog fejlesztőinek...

5. Matyi10:
   2008. 03. 27. 0:40

   Ja ott a Kornis neve van de számomra nem derül ki, hogy ő lenne a medence piszkitó.

6. Matyi10:
   2008. 03. 27. 0:41

   remélem a másik post alatt feltett kérdésemre válaszolsz reggelig. Na jóéjt. :)

7. sodika:
   2008. 03. 27. 0:44

   Bayer világosan leírja, hogy a gyűlölködő mondat, és a medencés történet ugyanarról az emberről szól.

8. sodika:
   2008. 03. 27. 0:45

   én most már alszom, de reggel válaszolok.

9. sodika:
   2008. 03. 27. 1:07

   "Taknyos vizű medence…"

   Nagyon pörögnek a témán:
   http://fusz.hu/node/8207

   "Én más medencébe járok úszni Kedves Zsolt. Nem a Ti összeszart, teleturházott mocskos kis politikai medencéteket látogatom."

10. sodika:
    2008. 03. 27. 1:10

    Azért ebben is van valami...

    "Sokszor leírtam már, hogy Gadó György mit is mondott a Jurta Színházban a rendszerváltás hajnalán: - Minden, ami keresztény, az antiszemita. Tiltakoztatok-e ez ellen a kijelentés ellen? Nem! Pedig ez a kijelentés is a fertőző baktériumhoz tartozott. Nem tiltakoztatok ellene, sőt! Az ellen tiltakoztatok, hogy az eredeti tulajdonos visszakérte azt az épületet, amelyben a Bibó Kollégiumotok volt… Ugye Zsolt, tudod, miről beszélek… Arról, hogy bizony ebbe a medencébe beleturháztál Te is, és a most támadott cikkedre írt válaszodban emlegetett barátaid is."

11. -:
    2008. 03. 27. 1:33

    Bayermár régebben is észrevette ám mindezt! RÉgi cikk a felvidék portálról

    Edmund Burke a francia forradalomról írott klasszikus művében arra figyelmeztet kora angol "szabadgondolkodóira" célozva, hogy attól, hogy egy maroknyi szöcske cirpelésétől zeng a mező, még nem kell arra gondolni, hogy eme bosszantó zajkeverők a vidék egyedüli lakói. Talán nem véletlen, hogy e sorok olvastán a magyar közéletben tapasztalható bal-liberális hegemónia ötlött az eszembe. A számos kulcspozíciót birtokló ideológiai-gazdasági-pénzügyi lobby működéséről tudunk egyet-mást Pokol Bélának, Lovas Istvánnak vagy Bayer Zsoltnak köszönhetően.

    Közös e szerzőkben, hogy mindannyian a liberális oldalról indultak és politikai premisszáikban ma is szabadelvűek: az SZDSZ által dominált magyar közéletről és közgondolkodásról szóló soraik többek között éppenséggel a szabad verseny mellett és a szellemi-kulturális oligo- rosszabb esetben monopóliumok ellen fogalmazódtak meg. Bayer Zsoltnak sokkszerű élménye lehetett - vissza is tér rá több írásában -, mikor a magyar bal-lib "main stream" egyik prominensének, név szerint Kornis Mihálynak adott válaszát az egyik libertariánus lap, a Magyar Narancs nem közölte, a bírált szerző pedig kioktatta arról, hogy Magyarországon van 5000 értelmiségi, akik megszabják a közgondolkodás irányát, a szalonképesség határát, és aki ezek közül bárkivel tengelyt mer akasztani, az fasisztaként, szélsőségesként és/vagy antiszemitaként pillanatok alatt a szellemi élet perifériáján találja magát.Bayer Zsoltot e perspektíva nem riasztotta el, hanem éppenséggel arra ösztökélte, hogy felvegye a túlerővel a harcot. E küzdelem egyes etapjainak krónikája a minap megjelent, a "Falig érő liberalizmus" címet viselő kötet, melyben a szerző páratlan szókimondással és lényeglátással, briliáns stílusban szól a magyar közélet megannyi életbevágó kérdéséről az SZDSZ Janus-arcúságától (eufemizmus nélkül: kétszínűség), a magyar múlthoz való viszonyuláson keresztül, a nemzeti lét és a globalizmus viszonyrendszeréig. A Bayer-i ellenállás azt jelzi, hogy Kornis prognózisa a renitensek kiszorításáról csak a cirpelő szöcskék létprogramja, hogy érdemes és lehet széllel szemben vitorlázni, aminthogy egyébként eme kevesek által elismert ténynek a bizonyítéka volt a FIDESZ 98-as győzelme is. Végső soron ez ad sokaknak reményt a jövőbe tekinteni…

12. sodika:
    2008. 03. 27. 1:45

    Ha valaki lusta olvasni, összefoglalom:
    Bayer régen valóban a rossz oldalon állt, de azóta belátta a tévedését. :))

    Ez még hihető is, ha hozzávesszük, hogy 3-4 éve még Tomcat is BEVALLOTTAN az ellenség oldalán állt.

13. fixpont:
    2008. 03. 27. 6:14

    Konnyen osztod a megbocsatast olyanok fele, akikkel ma egyetertesz, de vajon azokkal szemben is ilyen elnezo vagy-e akik szinten megmasitottak allaspontjukat eletuk folyaman csak eppen olyan iranyba, amivel ma nem ertesz egyet....hatha aza par ujsagiro aki izraelt szidta ma mar maskepp latja, belatta, hogy tevedett, talan Lendvai Ildiko is demokrata ma mar, mikozben a 80as evekben cenzor volt, miert van az, hogy a megbocsatas mogott is mindig erdekeket latok? A szoci Karsai most a jobboldal lieblingje, csak nem azert, mert ellenmond a Ferinek most? Amikor Orban alatt buzat egetett, valahogy nem kedveltek igy, vagy a Gasko Istvan, mennyi felsorakozik moge az egesz Fidesz, hogy a MAVosoknak jar ami jar, es csak kemenyen elore, amikor a Fidesz alatt volt vasuta sztrajk akkor a szocik beepitett embere volt, hogy valtozik a vilag. Sodika vedd eszre senki nem gondolja meg magat az eleteben csak ugy, mindig erbol es csakis erdekbol. Orban eleinte liberlias volt, majd Antall halala utan atlovagolt a jobboldalra, mert szabadultak fel jelentos szavazo tomegek, majd most 2002 utan Thurmer fele szelsoseges baloldali demagogiaba forult melynek kicsucsosodasa a nepszavaz volt, 3 millio igennel, mert megint eszrevette, hogy a nehez anyagi helyzet miatt megint felszabadult par szavazo. Aki emogott barmi konzekvenciat vagy elvhuseget lat, aki ezeket meg tudja es meg is akarja magyarazni, az bolcs ember nem lehet, a hatalom celja csak a hatalom (es gyumolcsei), akar ujsagiro az ember akar politikus. Es ez vonatkozik Bayerre is, aki mindig ugy megy a Fidesz utan, hogy pont akkor es ott fordul es ter at masik iranyba, amikor a aprtja, es egy ilyen ember valodi ertelmisegi nem lehet.

14. 88:
    2008. 03. 27. 7:06

    Mert aki az igazság irányába másít véleményt, azt befogadjuk.

    A baljobb ma már semmit sem jelent. Globalista/neoliberális/neokon (ezek tkp. egyek) és a velük szembenálló, helyi nemzeti érdekeket képviselők vannak.

    A zsidók pedig köztudottan a globalizmus pártján állnak, hisz a gazdagjaik is ezen gazdagodnak tovább, és ez a modern gyarmatosítás eszköze.

    De miért jó az neked?

    Bölcsnek mutatkozni akaró gyáva korruptak, akik a zsidóktól függenek egzisztenciálisan - és az általuk félrevezetettek nagy számban vannak jelen a mszp-tőkével és mszp-médiával működtzetett zombipártban, abban amiben "hiszel".

    Paul lendvai zsidó, márpedig akkor L.I. is az. Az arca, az orrformája, az előélete is ezt bizonyítja.

    Aha, valódi értelmiségi csak egy filoszemita libsi netán egy neokon háborús uszító lehet???? Na itt a kirekesztés iskolapéldája.

    Nem az ellenségeinktől kell "európai normákat" tanulni, hisz ők egy közel-keleti, barbár erkölcsű nép, akik idegen testet képeznek a nemzetben.

15. Gabor:
    2008. 03. 27. 7:26

    Nem az a hibás aki a fajilag összetartó gazembereket leleplezi, hanem maguk a fajilag összetartó gazemberek a hibásak. Avagy ne a tükröt átkozzák a zsidók, ha a pofájuk ferde :)

    Nincs az a zsidó gazember, akit a zsidók ne vennének védelmükbe, ha a magyarok leleplezik!!!!

    Az a baj, hogy nem a magyar honfitársakkal tartanak össze, hanem származási alapon az izraeli és egyéb zsidó külföldiekkel, - a nemzetek ellen.
    Meg akarnak valósítani egy nemzetek nélküli világot, amely során hazudnak, tömegeket taszítanak nyomorba, betegeket küldenek halálba, kultúrákat semmisítenek meg, válságokat gerjesztenek, cselszövéssel fosztogatnak... Kezükben a világ média többsége, melyet hazafiak gyalázatára, agymosásra és jelöltjeik politikai hatalomra juttatására használnak fel.
    Reformok címén nemzeti javakat játszanak át a tulajdonukban levő "globális tőke" kezébe...
    Birodalmat építenek a cégek és ingatlanok felvásárlásával.
    A nemzetek csak úgy maradhatnak fenn, ha megőrzik tulajdonukat.
    A nemzeti tulajdon egyenlő a függetlenséggel, alapja a jólétnek és forrása a fejlesztéseknek.
    Az eladott ország szolgaság, szegénység és kiszolgáltatottság.

    Ehhez vesznek maguknak egy lejárt szavatosságú "rendszerváltó" pártot, és a fizetett hazugok kórusa máris zengi hogy demagógia popolizmus stb. de őtőlül már semmit nem fogadunk el, mi, az új többség.

16. fixpont:
    2008. 03. 27. 7:35

    88: Magyarorszag sokszinu, mindig is az volt, nemzetisegek, nyelvek, kulturak tekinteteben is, utkereso megoldasokban is, a nemzeti jobbitasa fele tett tokekvesekben is. Az igazsag nem letezo fogalom ilyen kerdesekben, es amugy is egy szubjektiv kategoria, de ezt mar sokszor elmondtam, akiknek sodika megbocsat, az nem az igazsag oldalata all, hanem sodika igazsaganak vagy eppen a te igazsagodnak az oldalata, de ez nem abszolut. Azzal, hogy valaki masokat eleve delegitimal, masok erveit azon az alapon nem hallgatja meg, hogy eleve rosszat akarnak, ezert a megoldasi javaslataikkal erdemben nem is kell foglalkozni, az gyava ember, mert sokkal konnyebb valakit filoszemitanak, zsidonak vagy barmi masnak belyegezni, mintsem korrektul elemezni megoldasi javaslatait. Es en a szelsojobboldalon nagyon sok gyava embert latok. Azert nem alakul ki itthon soha semmben politikai konszenzus mert nem ervek csapnak ossze es ertekek, hanem a hazaurolo fogalma (lasd. Fidesz retorika) vagy ami itt is sokszor elhangzik zsido erdekek kiszolgaloja. Ilyen vilagszintu zsido erdekek nem hogy nem leteznek, nem is letezhetnek. A (tarsadalmi) globalizacio termeszetes, evolucios folyamat, amibe direkt beleszolasa senkinek nincs. Ahogy az informacio elerese es a tavolsagok (utazas) minimalisa csokkennek az idoben, ugy vesziti ertelmet a nemzetallam fogalma. A nemzatallamok el fognak tunni a foldrol termeszetesen par szaz ev mulva, ahogy a kulturak es a nyevlek sokszinusege is homogenizalodik majd, azonban aki csak picit tudja tavlatosan szemlelni az emberiseg tortenelmet, tudja, ez termeszetes folyamat. Az emberi civilizacio utjan a torzsi kozossegek, a birodalmak, a nemzetallamok, az allam konglomeratumok (egysegult orszagok) pici kis elmulo szeletek. Aki rebszolgasagert is harcoltak egy ideig, megis megszunt az allam fogalom is meg fog. Persze meg nem a mi eletunkben, de mar most is inkabb leteznek kontinensnyi allam egyesulesek mint szuveren nemzetallamok. Az ido nem nekik dolgozik. De emogott a folyamat mogott nagyon vicces latni, hogy egyesek ugy gondoljak, hogy ezt valaki elhatarozta es vegigcsinalja, es hogy kuzdeni lehet erte vagy ellene. Az (biologiai, tarsadalmi) evolucio ennel sokkal erosebb mozgatoero. Haaz utazas sebessegenek novekedese olyan utemben no a jovoben is mint az elmult par szaz evben, ha a vilag barmelyik pontjat el tudod erni egy ora alatt, ha innen Mo-rol csak 10 percbe kerulne elmenni egy ir pubba meginni aegy Guinnesst, ha reggel itthon kelsz fel es 10 perc alatt beersz majd a finnorszagi munkahelyedre, es vegul amikor mar mindenkinek angol lesz az anyanyelve, es a mostani nyelve csak masodlagos, akkor az orszag, nemzet es ilyen fogalmak automatiksuan veszitik el ertelmuket.

17. 88:
    2008. 03. 27. 7:39

    Melyik pártnak vagy a tagja? Nem vagy érdekelt egy nemzeti fordulatban, annak alpján amiket írsz. Miért nem a kormányt, a kormánypárti megmondóembereket, és főleg az mdf köpönyegforgatását pellengérezed ki, a mdf ami mindig is langyos volt, és akkortól kezdve lopták szép az országot ahogy ők voltak hatalmon.

    Debreczeni József is volt már minden, de legfőképp áruló. Na hol van most? MDF.

    Vagy tag vagy netán ott? :)

18. 88:
    2008. 03. 27. 7:42

    Azok nemn érvek csak logikusan hangzó hazugságok. Csak mert van bennük szisztéma azért nem igazak és nem kívánatosak - az őrületben is van rendszer

19. fixpont:
    2008. 03. 27. 7:48

    Nem vagyok ma (koromnal fogva nem lehettem regen), es elveimnel fogva a jovoben sem leszek soha szervezett politikai formacio tagja. A velemeny nyilvanitas jogat, barmilyen kerdesben fenn fogom tartani, es soha a jovoben, ahogy most sem, a sajat erdekieimen ez jozan belatasomon kivul semmit sem kepviselek. :-)

20. fixpont:
    2008. 03. 27. 7:53

    Arulkodo az a gondolkodas mod is, amikor valaki leirja a gondolatait, egybol az a kerdes, hogy "melyik part tagja vagy", "kinek az erdekeit kepviseled", ez egyreszt szanalmas, mert ha valaki nem tudja elkepzelni, hogy mas embernek mindenkitol fuggetlenul onallo gondolatai lehetnek barmilyen kerdesben, az csak azert fordulhat elo, mert o maga nem ilyen ember, es mindenki mas gyanus neki, aki ilyen. Ezert kell zsidozni, ezert kell ciganyozni ezert kell cionistazni ezert kell megkerdezni milyen part tagja vagy, ezek mind mind gyavasagok, mind mind annak a jele, hogy az ember nem kepes szembenezni, ervelni, barmit reagalni masok gondolataira. Azert kell lesoporni mindig es mindent, hogy soha ne kelljen szembesulni mas velemenyevel.

21. fixpont:
    2008. 03. 27. 7:55

    Azert kepviselteti magat az "aki nincs velunk, az ellenunk van" Rakosi doktrinaja magat a szelsojobboldalon, mert gyava, sunyi, tehetsegestelen emberek gyulekezete.

22. -:
    2008. 03. 27. 7:58

    Már ne haragudj de ilyen neokon-féle zagyvaságok láttán az embernek elsőre ez jut eszébe. :D

    Valami érdekei mindenkinek vannak, de leginkább a hazája az, ahol az élete zajlik, így a hazéja érdeke azért mégiscsak fontos.

    Olvass Foreign Affairs-ot. Az etnikai alapú nacionalizmusé, és a közvetlen népképviseleté (IGEN, NÉPSZAVAZÁS) a jövő, ez jár a legkevesebb konfliktussal.

    Is Nationalism Good for You?
    By Gustavo de las Casas
    March/April 2008

    Think of “nationalism,” and you might think of a country brainwashed to hate its neighbors. You might imagine thousands of people sacrificing themselves for a powerhungry dictator. You wouldn’t be alone. Albert Einstein himself called nationalism “an infantile disease, the measles of mankind.”

    Political scientists blame it for civil wars and territorial ambitions, from Rwanda and Yugoslavia to Nazi Germany and Napoleonic France. Many economists view it as an irrational distraction from freemarket principles, impeding growth and promoting corruption across the developing world. When war broke out in the past, nationalism was often automatically assumed to be a party to the crime, either as a tool that would allow leaders to seduce the masses into fighting, or as fuel that stoked popular outrage. There is no denying it: nationalism has got a bad name.

    But this negative publicity confuses what is more often than not an innocuous sentiment. Nationalism is a feeling of unity with a group beyond one’s immediate family and friends. In and of itself, it is not conducive to disastrous wars. The bad rap on nationalism relies almost exclusively on cherrypicked exceptions. These conclusions were drawn without considering the farmorecommon cases in which nationalism was not the root of some evil. Moreover, many previous studies on the causes of war lacked one key component: an adequate measure of nationalism. Absent this measure, it is impossible to tell if the brand of nationalism of, say, the Axis powers was more intense than others in the years leading up to 1939. Yet, scholars are quick to blame nationalism for a host of ills.

23. Gabor:
    2008. 03. 27. 8:02

    Azért a nacionalizmus ellenes háborúellenes regények íróinak származása sem titok. Főleg a francia, és a német területen élteké. "Nyugaton a helyzet változatlan" meg ilyenek. Az angoloknál érdekes módon nem tombolt az önvádló önmarcangolás, az angol imperializmus és a zsidó szabadkőművesség érdekei megegyeztek, és az ő háborújuk volt a "jó" háború. Mint most Irakban és Afganisztánban :)

24. fixpont:
    2008. 03. 27. 8:06

    -: ez a cikk egyelore nem arrol szolt, amit fent irtal ebben 1 szo nincs arrol, hogy mie a jovo, ez a nacionalizmus fogalmat probalja definialni a helyes merteket ezekben valamint, hogy a tortenelmi es haboruba torkollo nacionalizmus hogyan fuggenek ossze. Inakbb az egesz cikkre adj 1 linket, mert ez igy nem az amit irtal. :-)

25. -:
    2008. 03. 27. 8:08

    Az angolszász imperialisták a keleti gyarmatokon nyilván irtják a nacionalizmust... xD

    Sorossal az élen.

26. -:
    2008. 03. 27. 8:19

    http://www.cross-x.com/vb/showthread.php?t=982451#post1562466

    Az eredeti helyén a teljes cikk csak FA előfizetőknek vagy fizető regisztrált tagoknak elérhető, de mindenre van megoldás... XD

27. fixpont:
    2008. 03. 27. 8:20

    Koszonom

28. eMM:
    2008. 03. 27. 8:34

    Ha tényleg Korniss Mihályról van szó azt sajnálom mert a Kádár Utolsó beszéde c. műve igenis jól sikerült.Mondjuk akkor már értem a célpontot mert ugye Kádár nem volt zsidó,azért is esett rá a választás Moszkvában,hogy ne a moszkovita vörös zsidó banda uralja a magyarokat '56-után hisz akkor jobban elfogadják az igát.

29. fixpont:
    2008. 03. 27. 8:41

    Na elolvastam, ossze is foglalnam mit gondol a szerzo: "If nothing else, nationalism is a sense of collective unity that turns large groups into extended families. In itself, this says nothing about how one nation should treat another. In everyday life, we usually love and identify with our own family. That certainly does not make us believe that neighboring families pose a threat. The same goes for nationalism. It does not manufacture hatred for others, just concern for one’s fellow citizens. By believing that everyone is in a national endeavor together, citizens value each other’s welfare as well as their own. In other words, nationalism makes people less selfish. Granted, the altruism that nationalism provides is not the cosmopolitan sort that philosophers dream about. Members of a nation may not care about all the people in the world, but they do exhibit a selective altruism in caring about their fellow compatriots. And this selective altruism, when shared by all citizens, makes for a better country than one populated by purely selfish individuals."

    Na most ugye az egesz cikk egy ondefinicios iras, tisztazza mit ert o a nacionalizmus alatt, hogyan kellene elni es gondolkodni, egyaltalan szamara ez mit akar ez a fogalom. Itt szepen ossze is foglalja, es azt kell mondanom, ha mindenki igy ertelmezne a nacionalizmust, en lennek az elso aki alairom, Csakhogy ami itthon megy, az _veletlenul sem az_ amirol ez az uriember ir, ebben nincs zsidozas, nincs ciganyozas, nincs gonosz globalista nagytoke, nincs zsidok kiirtasa sem kirekesztese, sem hasonlok. Nincs benne a maskepp gondolkodom elonyomasa, ervek elsopresze, nincs benne indulat, harag, gyulolt, duh. Latszik, hogy ez nem egy magyar irta.

30. fixpont:
    2008. 03. 27. 8:42

    Barcsak a mi kis csocselekunk is igy definialna magat mint ez az ur a cikkben.....de ettol olyan tavol vagyunk, mint Mako Jeruzsalemtol.

31. fixpont:
    2008. 03. 27. 8:49

    Jah es akkor emeljuk csak ki mit mond az ficko: "Nationalism can also be dangerous whenever a single territory is contested by many nations, especially when there is a history of violence among them. When these conditions exist, as in the former Yugoslavia and Rwanda, civil war is a real possibility."

    Angolul nem tudok kedveert: A nacionalizmuis veszelyes lehet ott, ahol egy teruletesen sokfele naci el egymas mellett, kulonosen, ha a tortenelem folyaman eroszakos cselekmenyek zajlottak kozottuk. Es a szerzo megemliti Jugoszlaviat es Ruandat, mint olyan helyeket ahol ezek a jellemzok fennaltak es valos veszely lett a polgarhaboru. Csendben jegyzem meg, ezek a kondiciok lenyegeben Mo-ra is allnak. Es mit latunk, zsidos, ciganyozas, kiirtani, megdobalni satobbi. Ez a cikk meg jobb is mint gondoltam, es mielott valaki ezzel ervel vagy dobalozik, jobb lenne ha vegigolvasna elotte.

32. fixpont:
    2008. 03. 27. 8:53

    "In social life, too, nationalism makes its presence felt. As nationalistic citizens care more about each other, they are less likely to break the law and violate the rights of others."

    "A nacionalizmus a kozossegei eletben is erezheto hatasu. A nacionalista allampolgarok tobbet torodnek egymassal es kevesbe szegik meg a torvenyt, es sertik meg masok jogait."

    Termeszetesen ez sem all Mo-ra, hiszen a randalirozo csocselek amellett, hogy allandoan es permanenesen sert torvenyt, meg csak le sem szarja a masik ember jogait, hetekre kiberli a kossuth teret, nem engedi normalisan elni az ottlakokat, van hogy a fovarosba nevezeto utakat minden aldott nap lezarjak, nem engedik iskolaba es munkaba jarni rendesen az otteloket, es meg sorolhatnanak hogy a szelsojobboldali ostoba csocselek hany ponton serti meg ezeket kriteriumokat.

33. fixpont:
    2008. 03. 27. 9:02

    Szoval tenyleg az a problema, ha mondjuk Budahazy vagy Toroczkai egy ennek az irasnak szellemileg csak a tizedet, racionalitasaban csak a szazadat meguto irast lenne kepes kozolni, meg komolyan is tudnam venni. De az a sok ertelmetlen zagyvasag es irrealitasoktol teli hagymazas alom, amit elo birnak adni mondjuk a Szent korona tan es a mai magyar allamisag kapcsolatarol, az merenylet az intelligencia es a jozan esz ellen. Megegyszer kosz a cikket, sokat tanultam belole.

34. k0zi:
    2008. 03. 27. 9:07

    Olyan szép amikor az emberek a globalizáció ellen kardoskodnak, aztán leülnek a számítógépük elé, amit a piaci verseny termelt nekik, majd a globalizáció tette lehetővé, hogy ők is megvegyék. Ezután megírják az interneten, amit szintén a globalizációnak és a piacnak köszönhetünk (meg persze a DARPA-nak), hogy a globalizáció mennyire rossz.
    El kéne gondolkozni ezeken, mielőtt hülyeségeket írkálunk, különben hiteltelenné válunk.

35. fixpont:
    2008. 03. 27. 9:17

    k0zi: nem, ennel van rosszabb, amikor _elhiszi_, hogy nehany zsido osszeult es kitalalta, hogy ez igy legyen, es most ez a par ember azon gondolkozik, hogy milyen legyen a vilag mondjuk 2020 korul, hogy mindenkinek szar legyen csak nekik jo, utana felhivnak mas zsidokat, akik amit kitalaltak megvalositjak. :-))) Szerintem ez a tragedia, amikor valaki ezt komolyanveszi, es meg ervel is emellett. Amirol te beszelsz csak elvtelenseg, amirol en beszelek az tragedia.

36. eMM:
    2008. 03. 27. 9:18

    Sőt még kOzit is a globalizációnak köszönhetjük úgy kell nekünk.
    Csak szólok hogy mint annyi minden, az internetet is hadiipari fejlesztés műve.

37. eMM:
    2008. 03. 27. 9:21

    nem fixpont az a tragédia hogy itt magyarázzátok a bizonyítványotokat meg mosdatjátok a szerecsent ezerrel.Ámbár engem nem hat meg úgyhogy részemről kár a gőzért.

38. fixpont:
    2008. 03. 27. 9:22

    De a legtragikusabb az, amikor valaki azt hiszi el, hogy a kis szanalmas elete nem azert szar, mert egy tehetsegtelen semmirekello loser, es ezert a felelosseg csak ot es senki mast nem terhel, es hogy jobb elete legyen az csak sajat magan mulik senki mason, nem, elhiszi, hogy az o elete azert szar, mert nehany zsido elhatarozta, hogy szarra teszi az eletet, es ha ezzel a par zsidoval leszamolna akkor az o elete automatikusan jobb lenne, mivel problemainak alfaja es omegaja a zsidok. Es amiert ezt el is hiszi, egesz eleteben csak kaffogni fog, hogy ot elnyomjak, meg a csunya globalizacio, soha ket szalmaszalat nem fog keresztbe tenni, hogy jobb legyen neki, ez olyan loserkent fog meghalni, amilyennek megszuletett, elete olyan fokon volt felesleges, hogyha a szulei tudtak volna, hogy csak ennyit hoznak ossze aznap ejjel, elmentek volna inkabb moziba.....

39. fixpont:
    2008. 03. 27. 9:29

    eMM: vajon melyik szerecsent is mosdatom en? :-)

40. k0zi:
    2008. 03. 27. 9:38

    fixpont: sajnos igazad van, ez tényleg tragédia. Ők azok az emberek, akik nem tudják megemészteni, hogy a világ nem csak fekete-fehér, és nem lehet mindenért valakit hibáztatni.

    eMM: írtam, hogy a DARPA volt a megalkotója, de szerinted miért jutott el hozzád is? Talán azért mert a nagy amerikai vállalatoknak kellett egy olyan rendszer amivel kommunikálhattak a kisebb kirendeltségeikkel? Talán mert a globalizált világban növelte a termelés hatékonyságát? Az hogy te ma használhatod az Internetet, az a globalizációnak köszönhető, ha tetszik, ha nem.

41. SF:
    2008. 03. 27. 9:39

    Na most álljon nmeg a menet te féreg "fixpont", ez amit írsz egy az egyben a zsidó indexes fórumozók nyegle, cinikus primitíven gúnyolódó szövege!

    AKI AZT PRÓBÁLJA MEGMAGYARÁZNI HOGY A GLOBALIZÁCIÓ NEM A ROTSCHILD-ROCKEFELLER FÉLE SZABADKŐMŰVES KLÁN MŰVE, AZ HAZUDIK

    Te neokon patkány ne is tagadd a származásod!!!

    A szánalmas életed abban is megmutatkozik, hogy munkanélküli loser vagy, akit azért fizetnek hogy iylen faszságokat kommenteljen.

    Szánalmas szar loser vagy, és undorodom a hazudozásodtól, a nyálas nyúlós mellébeszélésedtől.

42. k0zi:
    2008. 03. 27. 9:41

    fixpont: "nem, elhiszi, hogy az o elete azert szar, mert nehany zsido elhatarozta, hogy szarra teszi az eletet, es ha ezzel a par zsidoval leszamolna akkor az o elete automatikusan jobb lenne"
    Egyszerűbb ilyen meséket kitalálni, mint tenni azért hogy jobb élete legyen.

43. k0zi:
    2008. 03. 27. 9:42

    SF: kapcsold ki a géped, a Rotschildek tették lehetővé, hogy használd, vigyázz leszárad a kezed, az agyadat már elérte a sorvadás :)

44. SF:
    2008. 03. 27. 9:42

    Éppen hogy SOKKAL TÖBBET ÉS HATÉKONYABBAN kell dolgozni a "versenyképesség" miatt, amely abban nyilvánul meg, hogy a tőkés minél jobban ki akarja zsákmányolni a dolgozókat.

    Kurvára nem igaz, hogy aki eléggé ellenszélben rájön, hogy a világzsidóság egy emberellenes gazdasági és politikai rendszert készül bevezetni, az a buta meg a primitív, bezzeg aki birka módra beszopja a neoliberális/neokon hazugságokat, és azokat szajkózza, az a "zseni"

45. SF:
    2008. 03. 27. 9:45

    Ez egy MDF-es képviselő szerintem is, csak próbálja letagadni.
    Kilométerekről megismerem a süket neokon dumát!

    Ahol nem idegen uralom van, ott van prosperitás. Szingapúrban is így van.

    A zsidó Aczél György üldözte el innen a később külföldön sikeres feltalálóinkat 89 előtt. Most pedig Kóka tette ugyanezt, Ausztriában épül meg a magyar elektromos autó.

46. SF:
    2008. 03. 27. 9:50

    Itt hiába van bármilyen igyekezet és szorgalom, ekkora adók és járulékok mellett nem éri meg vállalkozni, osttunk szorzunk és ez jön ki, bezzeg a multik alig fizetnek adót. És akkor amikor a fizetésünk ha 300 akkor úgy 200-at abból adóba fizetünk be (áfa, szja, tb járulék...) akkor még mernek pofázni öngondoskodásról, mikor a meghamisított pályázatokon sorra a korményzati klientúra cégei nyerik el a zsíros megbízásokat. Pl. a vizitdj automatákat is kóka cége szállította a rendelőkbe.

    Így viszont megint csak nincs verseny. Zsidóvilágban így megy ez.

47. SF:
    2008. 03. 27. 9:53

    "az o elete azert szar, mert nehany zsido elhatarozta, hogy a fold minden gazdagsagat nekik adta jehova, a rajta elo osszes elolennyel, így a gojokkal is, akik a zsidok rabszolgai kell hogy legyenek, ahogy a tora es a talmud is irja, es ha ezzel a par zsidoval leszamolna legalabb egy lusztracio erejeig, ami humanus megoldas, akkor az o elete automatikusan jobb lenne"

    Aki azt propagálja, hogy legyünk gyanútlanok a cionistákkal szemben, az igenis közülük való.

    :-D

48. SF:
    2008. 03. 27. 9:56

    Franciaországban sem birka a nép, hogy hagyja hogy kifosszák. Ott is neoliberális reformokat akar bevezetni egy zsidó hatalom, mint nálunk, így releváns az ottani helyzet nekünk is.

    A globalizáció csak a leggazdagabbaknak jó. Kozi, összekevered a technikai fejlődést a globalizációval. :D

49. SF:
    2008. 03. 27. 10:02

    A következõ oldalakon tehát megkísérlem a
    magyarországi neoliberalizmus épp most fo-
    lyó intézményesülésének sajátosságait felfed-
    ni (itt-ott összevetve az amerikaival). Megis-
    merni a miérteket, a hogyanokat, a meghatá-
    rozó szereplõket és a magyar specialitásokat.
    Érdemes ezzel próbálkozni annak reményé-
    ben is, hogy egy kelet-európai neoliberaliz-
    mus jellegzetességeinek felfedésén túl talán
    közelebb juthatunk a magyar rendszerváltás
    kisiklásának és kisajátításának megértéséhez
    is. Annál is inkább, mert nyilván nem vélet-
    len, hogy a kettõ, azaz az új izmus meghono-
    sítása és a rendszerváltás felismerhetetlensé-
    gig torzítása egybe esnek. Nem véletlen, hogy
    a ‘89 végén, ‘90 elején leváltott kádereink
    (most már az SZDSZ-szel kiegészülve) az
    uraink újfent. Ugyan most már – paradox
    módon – a választók akaratából.
    Az elõzõ részekben többek közt azzal ér-
    veltem, hogy a tengeren túlon a neoliberaliz-
    mus,vagy – azamerikai viszonyoknak inkább
    megfelelõ terminussal élve – a neokonzer-
    vativizmus néhány szempontból érthetõ
    megjelenéseagazdaságjelentõslassulásának,
    a tõke ötlettelenségének, illetve az ezeket
    kompenzálni igyekvõ, egyre nyíltabban
    jelentkezõ és a politikát is egyre inkább befo-
    lyásolni szándékozó tõkés agresszivitásnak
    tudható be (mely utóbbi feltehetõen az úgy-
    nevezettszocialistavilágrendszergyengülésé-
    vel, majd összeomlásával is összefüggésbe
    hozható). Ezt, mármint a tõke ötlettelensé-
    gére és agresszivitására vonatkozó érvelést
    látszik alátámasztani az a tény is, amely sze-
    rint léteznek a gazdaságnak olyan területei,
    ahol nem, vagy csak jóval enyhébb formában
    jelentkeznek a neoliberlizálódást jellemzõ, az
    elõzõ fejezetben már valamelyest megbeszélt
    tünetek, mint például a spekulációs ügyletek
    sokasodása, a hazug és tolakodó reklám, az
    outsourcing, a downsizing. A gazdaságnak
    vannak olyan területei, ahol többé-kevésbé
    normálisan mennek a dolgok, ahol a (tõkést,
    a befektetõt kielégítõ) profit érdekében nem
    feltétlenül kell átverni a vásárlót, vagy nem
    kell éhbérért dolgoztatni vietnami, burmai,
    bangladesi gyerekeket, vagy éppen a
    minimálbérbõl élõ magyar munkavállalót.
    Vannak olyan területek, ahol a tõke vagy az
    úgynevezett pénzügyi körök (még) nem érzik
    szükségesnek
    neoliberalizálni.
    Ilyennek
    tûnnek például a biotechnológia (a gyógy-
    szeripart semmi esetre sem ideszámítva), az
    informatika és a számítástechnika. (Bár Bill
    Gates esetenként sikamlós machinációira
    gondolva, vagy a pop upok és junk emailek
    bosszantó sokasodását látva kétségeink tá-
    madhatnak a számítástechnika- vagy az
    infromatikaipar tisztességét illetõen is.) Min-
    denesetre legalább egy munkahipotézis szint-
    jén megállhatja a helyét egy olyan állítás,
    amely szerint a gazdaság azon területei, ahol
    az újszerûség, az innováció lehet az üzleti si-
    ker titka, még ma sem viselik szükségszerûen
    magukon a neoliberalizmus tipikus jegyeit.
    (Érdemes itt megemlíteni, hogy az eredeti, az
    Adam Smith-i liberális gazdasági elképzelé-
    sek kizárólag a kapitalizmus innovációs
    hajlait vették számításba, és semmi esetre
    sem a pénzügyi világ által vezérelt spekuláci-
    ós szándékokat, vagy az állam-tõke összefo-
    nódásokat és a korrupciót. Illetve, Adam
    Smith azt sem láthatta elõre, hogy a pénzcsi-
    nálás a termékek és szolgáltatások tényleges
    piaci értékétõl ennyire függetlenedik, hogy
    képes lesz önmagáért valóvá válni.)
    A fent elmondottak, mármint a neolibe-
    ralizmus-mentesség, a magyarországi számí-
    tástechnika-iparra vagy az informatikára már
    nem feltétlenül vonatkoznak, hiszen innova-
    tív, kezdeményezõ, fejlesztõ, újat kitaláló szá-
    mítógépipar és informatika nálunk nem léte-
    zik, legfeljebb nyomokban. Így nálunk még az
    informatikaiparban is a A Kóka-félék milli-
    árdjaikat elsõsorban az „újkor szellemének
    megfelelõ módon gyûjtögetik, például kap-
    csolati tõkét, és az abból adódó állami meg-
    rendeléseket kihasználva. Semmi újat, sem-
    mi eredetit nem produkálnak, pusztán át-
    vesznek és másolnak. Kóka nem Bill Gates,
    és nem Steven Jobs. Így hát Magyarországra
    pláne érvényesnek tûnhet az a megállapítás,
    amely szerint a tõke – nálunk az 1980-as
    évek végén épp gyarapodni igyekvõ tõke –
    tehetségtelensége együtt mohóságával és
    gátlástalanságával a mi neoliberalizmusunk
    kialakulásának is alapja lehetett.
    A magyar – és valószínûleg a többi volt
    szocialista országra ugyancsak jellemzõ – ver-
    ziónak ugyanakkor kétségtelenül megvan-
    nak a maga érdekes és tanulságos sajátossá-
    gai. Az amerikaival összehasonlítva a mi neo-
    liberalizmusunk egyik szembetûnõ jellemzõje
    – ahogy azt már említettük –, hogy amíg az
    amerikai a politikai jobb, addig a miénk a po-
    litikai spektrum bal oldaláról érkezett. Ebbõl
    az (is) következik, hogy a neoliberalizmus
    honosítása nálunk jóval zûrösebben történik,
    és jóval elkeserítõbb viszonyokat eredmé-
    nyez, mint az Egyesült Államokban, ahol a
    neoliberális idea lényegében egy rég megszo-
    kott állapot megvédésére, konzerválására tö-
    rekszik. Az, hogy ehhez mondjuk meg kellett
    semmisítenie a New Deal által megindított,
    és az 50–60-as években a társadalom
    már-már állandósulni látszó (bár még ugyan-
    csak gyengécske) szociális érzékenységét, fáj-
    dalmas és dühítõ, de igazán nagy sokkot nem
    okozott. Az Egyesült Államokban ugyanis a
    neoliberalizálódás csupán végérvényesíteni
    akarja azokat a társadalmi viszonyokat,
    amelyhez az amerikai polgár lényegében már
    hozzászokhatott; ahho, hogy a társadalom
    két alapvetõ osztályra osztatott: a „have”-
    ekre és a „have not”-okra. A neoliberalizmus
    legfeljebb tovább erõsíti a tõke már rég meg-
    épített erõdítményeit. Újdonságot az ameri-
    kai polgár számára pusztán az jelenthet, hogy
    a neoliberalizmus korunk minden modern-
    nek mondott eszközét (elsõsorban a média
    nyújtotta és a demokrácia „megvehetõsé-
    gébõl” adódó lehetõségeket) gátlástalanul
    felhasználja a jóval korábban felhúzott
    erõdítmény falainak védelmére. A tengeren
    túlon tehát a jobboldal, a magát konzervatív-
    nak mondott oldal a hagyományainak igen-
    csak megfelelõ szegény-gazdag felosztást
    örömmel konzerváló oldal válik az új izmus
    hívévé. És ez az a mindig-is-így-volt folyto-
    nossága, ami magyarázhatja azt a tényt is,
    amely szerint a társadalmi igazságtalanságot
    durván tovább mélyítõ új izmus eddig külö-
    nösebb ellenállás nélkül intézményesülhet az
    Egyesült Államokban.
    Nálunk azonban a kép jóval zavarosabb,
    ami legalábbis részben abból adódik, hogy
    Magyarországon az úgynevezett baloldal vált
    a neoliberalizmus elkötelezettjévé. Az az ol-
    dal, amelyik a történelem által ráosztott sze-
    repnek megfelelõen a munkás, a bérbõl élõ
    kisember szabdságának és jólétének biztosí-
    tására törekvõ politikai oldalként definiálta
    magát valamikor. Az a baloldal, amelyik ma
    – a történelemre fittyet hányva – a tõke már
    nem is leplezett és feltétlen politikai támoga-
    tását (szükségképpen épp az egyszerû ember-
    rel, az átlagpolgárral szemben) tartja elsõ szá-
    mú feladatának és kötelességének. Nem
    meglepõ, hogy a névleges baloldal ezen pál-
    fordulása pszichózisba ingerli az egész orszá-
    got; a saját oldalon állókat (legalábbis a vé-
    konyabb arcbõrûeket) és az ellenzéket egy-
    aránt. Az elõzõ csoportba tartozókat talán a
    szégyenérzet és valamiféle párthûség kevere-
    désébõl adódó tudathasadásba, az utóbbit ta-
    lán a tehetetlen, de az arcátlanságot elviselni
    képtelen düh okozta lelki zavarokba. Nem
    meglepõ, hogy az ország már-már polgárhá-
    borúsdit játszó, kibékíthetetlen és ideges ol-
    dalakra osztatott. Nem meglepõ, hogy az or-
    szág lelki beteg és bénult.
    A baloldal átváltozása munkásbarátból
    tõkeimádóvá azonban nem ok nélkül való.
    Elég ha arra gondolunk, hogy a 80-as évek
    végén formálódó hazai tõke a spontán priva-
    tizációként elhíresült folyamat hozománya-
    ként, és persze személyekhez is köthetõen
    elsõsorban a mai MSZP embereibõl, baráti és
    rokoni körébõl verbuválódott. Talán abból is

50. SF:
    2008. 03. 27. 10:03

    http://www.johafigyelunk.hu/pdf_jhf/jhf_2007_180.pdf

    Itt a többi "Neoliberalizmus 6." címmel

    Ez az emberiség történetének leggonoszabb diktatúrájává fajulhat, és még csak kicsit sem szabadna evvel egyetérteni.

51. SF:
    2008. 03. 27. 10:05

    Nincs kegyelem, legalábbis szerintük.

    A NEOKONZERVATIVIZMUS
    Dátum: 2007. március 25, vasárnap, 17:23:06
    Téma: Vallás

    „...Neoliberális alapjai miatt sokan nem is sorolják a konzervativizmus körébe...”

    ’Időszerű’ olvasnivaló Irán lerohanásának 'előestéjén'!

    Az amerikai neokonzervativizmus áttekintő elemzése

    Jelen tanulmány megkísérli a neokonzervativizmus, mint modern ideológia1 eszmetörténeti bemutatását a neokonzervativizmus teoretikai alapvetéseire koncentrálva, s kevésbé foglalkozva az eszmekör által létrehozott szervezeti hálózattal. A neokonzervativizmus kialakulása vizsgálatakor azonban elengedhetetlen, hogy rávilágítsunk az ideológia létrejöttének történelmi környezetére, így nem lehet figyelmen kívül hagyni az amerikai kormányzati rendszerek és az egyes periódusok politikai berendezkedését, főképpen, ami a Reagan-adminisztrációt illeti.

    Ezen kívül a neokonzervativizmus genezise leírásakor rá kell térni a ’60-as évek, illetve az azt követő kor jellegzetességeire. Nem foglakozom viszont a kormányzati politika átfogó elemzésével, csupán a téma szempontjából fontos mozzanatokkal, ezen belül is főként azokkal, amelyek megindításában, végigvitelében a neokonzervatívok játszottak szerepet, illetve a szervezeti- elméleti1 fejlődésüket előmozdító eseményekkel.

    A tanulmány tehát a neokonzervatív elmélet filozófiáját, szervezeti életét, érték- és érdekorientációját részesíti előnyben a vizsgálat során.

    A megírás során nehézséget jelentett az a tény, hogy a neokonzervativizmus, mint mai modern ideológia, alapvetően egy politikai-hatalmi térben helyezkedik el, s bármilyen erről szóló irodalom – politikatudomány, eszmetörténet, külpolitika, nemzetközi kapcsolatok tudománya vagy a közpolitikai és kormányzattörténeti irodalom – kénytelen-kelletlen belép ebbe a mezőbe, s ez a mező valamilyen vonzást, hatást fejt ki rá.

    Ezért nagyon nehéz objektív és csupán tudományos szempontrendszer szerint dolgozni, hiszen a választott téma esetében nem egy kétszáz évvel ezelőtti politikai ideológiáról van szó, hanem egy olyan komplex irányzatról, amely a mai nemzetközi világhatalmi konstellációban egyeduralkodó ország politikai arculatát mára már meghatározza.

    Az amerikai és az európai politikai fejlődés különbségei

    Az amerikai és az európai kontinens eltérő történelmi fejlődése, ebből fakadóan a politikai kultúra, a gondolati-eszmei megközelítés differenciáltsága két külön rendszert határol el egymástól.2 Az európai fejlődés során a felvilágosodás, a racionalista szemlélet, hamarosan pedig az (ó)liberális, szabadpiaci szemlélet intellektuális dominanciára jutott jóval a francia forradalom előtt.

    Az észak-amerikai terület sajátos és elszigetelt fejlődése ezeket az eszméket integrálta, elő segítette azok teljes kifejlődését, hiszen az anyaországtól való függése csupán gazdasági volt, nem működött erőteljes királyi központi hatalom, hiányzott a feudalizmus, a nemesség és az Ancien Régime időszakának egyéb olyan intézményei, melyek meggátolták vagy akadályozták volna a felvilágosult szellem terjedését. Ehhez jön, hogy az amerikai függetlenségi háború alapvetően a gyarmati világból való emancipáció lehetőségét, az egyenlőség eszméjét kereste, s mindkettőt egyszerre kifejezve a szabadság kiharcolását jelentette.

    Az európai fejlődés számos lépcsőjének elhagyása eredményezte, hogy az amerikai politikai kultúra egészen más viszonyítási pontokkal és előképekkel rendelkezik, de ezt már mintegy determinálta az amerikai kontinens benépesülésének folyamata és annak milyensége (az eltérések és a különbségek képződése tehát minimum az Unió létrejötte előtti századokra vezethető vissza).

    Ide sorolható főleg az, hogy az új földterületet meghódító pioneer-ek elsősorban protestáns felekezetekhez tartozók voltak.

    Európa területéről az 1600-as évektől kivándorló angol nonkonformisták hozták létre a keleti part államait, és ők voltak azok, akik beljebb és beljebb terjeszkedve a kontinenst meghódították, feltörve a földeket és harcolva az őslakosokkal.3 Ez az életforma, az Európából magukkal hozott előzmények – az üldöztetés és a kirekesztés tudata –, az új életforma nehézségei mind azt mutatták, hogy egy összetartó közösség, amely bízik Istenben és szorgalmasan, szívósan dolgozik, megmaradhat az ismeretlenben.

    Ez persze generációkon áthagyományozódott tudatot alakított ki, amely a mai Amerika kulturális tudatát és identitását is meghatározza.

    Ez pedig egyrészt a protestáns puritánságból és a vallásos meggyőződésből származó normatív-morális megközelítés; másodrészt egyfajta erkölcsi felsőbbrendűség-tudat, amely párosul az amerikai intézmények tökéletességébe vetett hittel, s mindez kialakít egy tökéletesség-, egy morális felsőbbség-tudatot;4 harmadrészt jellemző az amerikai politikai kultúrára egyfajta, Európából nacionalizmusnak nézett érzés, amelyet tökéletesen lefed a patriotizmus fogalom, amely valójában nem a származásra és a nyelvre, hanem a szülőföldhöz, vagy még tovább: egy közösséghez, egy kollektív kultúrához és az amerikai tudathoz, néha életérzéshez (!) való tartozást jelenti.

    Az amerikai politikai kultúra mély rétegeiben foglal helyet az az értékvilág, amely a leginkább elüt az európai hagyománytól, már ami az európai konzervativizmus preferenciáit illeti.

    Az Amerikába érkező protestáns kisközösségek, főképpen a mennonita, kvéker, presbiteriánus, és egyéb nonkonformista kisegyházak tagjai, demokratikus egyházkormányzati szervezettel bírtak, az egyéni üdvözülést, a puritán életvitelt hirdették és a dogmák nélküli individuális vallásosságot vallották. A megkötöttségek, feudális gátak nélküli viszonyok és eleinte a központi hatalom nélküli lokális együttélést és egymásrautaltságot megkívánó gyarmatosító közösségek élete az egyenlőség már vallásukból fakadó eszméje és gyakorlata, valamint a korlátlan gazdasági szabadság jegyében telt. A szabadságnak csupán a vallás és a kisközösség szigorú normarendszere szabott határt, az egyenlőség azonban társadalmi szinten megvolt, noha nem vagyoni, hanem esélyegyenlőséget és törvény előtti egalitást jelentett. A helyi önkormányzatiság, valamint az a tudat, hogy kemény, szívós és szorgalmas munkával bármi elérhető – a föld korlátlanul rendelkezésre állt az 1800-as évek közepéig – egyértelműen a protestáns autonómizmusból és munkaetikából származott.

    Ha jól megvizsgáljuk az amerikai alapértékeket, könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy az egyéni szabadságjogok, az individualitás tisztelete, az egyéni felelősségvállalás és a vállalkozás szabadsága jegyében létrejött társadalom alapvetően progresszív jövőképet, egyfajta antropológiailag is optimista szemléletet és egyenlőség-szabadság hitet hordozott. Az amerikai kultúra ugyanakkor inkább liberális mint egalitáriánus-demokrata, s ha választani kell, inkább a szabadság, mint az egyenlőség értékét preferálja.

    Az amerikai konzervativizmus jellemzői és a neokonzervativizmus helye a rendszerben

    Amerikában konzervatívabb a társadalom – szól az általános megállapítás, s nem is alap nélkül.5 Amerika az olyan értékek 5 Átfogó, az amerikai konzervativizmust tárgyaló tanulmány jelent meg a The American Historical Review 1994. 2. számában: BRINKLEY, Alan: The tisztelete miatt, mint az alkotmány, a zászló, a nemzeti himnusz, vallásos morál, a történelmi hagyományok iránti megértés, valóban konzervatív vonásokat mutat. A két kontinens eltérő felvilágosodás hagyománya egyfelől biztosan szerepet játszik ebben, hiszen az amerikai forradalom szabadságharc és nemzeti állam építés volt, alkotmányba foglalva a liberális szabadságjogok mellett Istent is. Ám másfelől rendszeresen ráerősít a média és a kétpártrendszerből fakadó leegyszerűsítő vitakultúra arra a jelenségre, amit a „konzervatívabb USÁ”-nak nevezhetünk. S éppen ezért nagyon nehéz megállapítani, hogy hol végződik az amerikai társadalom konzervativizmusa, és hol kezdődik a média torzító tükre.

    Mégis el lehet mondani, hogy az amerikai politikai diskurzusban sokkal többször szerepel olyan vitatéma, amelyből a konzervatívok, a hagyományosnak tekintett értékek szószólói kerülnek ki győztesen, de legalábbis ők a hangosabbak. Ha tehát elöljáróban meg akarjuk állapítani, hogy az amerikai közgondolkodás konzervatívabb, netán jobboldalibb-e, mint az európai, akkor azt kell mondanunk, hogy egyfelől hagyományőrzőbb, másfelől pedig konzervatív hangjai erősebbek. Elképzelhető viszont, hogy nem egyfajta konzervatív többségről, hanem inkább egy nagyobb hangú relatív többségről van szó, amely nagyon sikeresen tudja tematizálni a közéletet és ezért sokkal nagyobb esélye van arra, hogy a többségében általa felvetett kérdésekre konzervatív válasz adassék.6

    A neoconservatism kifejezést először Michael Harrington, a Demokratikus Szocializmus vezérfigurája használta rendszeresen és tudatos elnevezésként egy 1973-as dolgozatában (A jóléti állam és annak neokonzervatív kritikája). Első jelentős elemzésüket Peter Steinfels adta The Neoconservatives (The men who are changing American Politics) című könyvével (New York, 1979.). A két időpont között 1974-ben jelent meg egy tanulmánykötet az USÁ-ban, The New Conservatives. Critic from Left címmel (szerk. Lewis A. COSER és Irving HOWE). A későbbiek közül: EHRMAN, John: The Rise of Neokonservativism – Intellectuals and Foreign Affairs 1945-1994. Yale University Press, New Haven 1995. Érdemes még utalni a www.lewrockwell.com c. honlap archívumában a „Neoconservativism” címszó alatt található kimerítő cikkgyűjteményre.

    Az amerikai társadalomnak a konzervativitásban megmutatkozó nagyobb affinitása olyan momentumokban ragadható meg, mint a vallás előtérbe helyezése, a halálbüntetés és a zéró tolerancia gyakorlatának igenlése, az abortusz és az eutanázia-vita rendre jobboldali-konzervatív lezárása, a pornográfia szabályozásának és az iskolai imának a követelése, a nemzeti érzelem látható kifejezése, ragaszkodás a fegyverviseléshez, az adóellenes vélekedés párosulva az állami redisztribúció helyett az egyéni felelősségvállalás preferálásával7, külpolitikai vonalon pedig a beavatkozás támogatása, gyakran egészen militáns-jobboldali megnyilvánulásokkal.

    Az amerikai konzervativizmusról összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy főként a fentebb vázolt történelmi ok

52. SF:
    2008. 03. 27. 10:06

    okokból – a puritán telepesek által alapított autonóm államokban nem volt monarchikus berendezkedés, rendi viszonyok vagy feudalizmus, s így a polgári-kapitalista viszonyok a vallásos értékekkel együtt természetesnek számítottak – és az európaitól eltérő fejlődési út miatt – a felvilágosodás vallásos tartalma, a „forradalom” mint történelmi folyamat eltérő lezajlása8, a liberális és a tradicionalista értékbázis körülbelül egyenlő érvényesülése – lényegesen eltér a kon-6 Heti Világgazdaság (HVG), 2005. január 22. RÉTI Pál: Konzervatív térhódítás Amerikában. Hangadó hagyomány; és HVG, 2004. október 2. SCHWEITZER András: Jobboldali USA-baloldali Európa. Konzervatívnak születni.7 Ebbe belejátszik az a nem elhanyagolható különbség az európai és az amerikai politikai fejlődés között, hogy előbbiben a szocialista, szociáldemokrata erők mindig kormányzati tényezők voltak az első világháborút követő időtől, s a jóléti társadalmakat is ezek a politikai tényezők, illetve a kereszténydemokratákkeresztényszocialisták alkották meg, míg az USA esetében ilyen politikai elemekről nem beszélhetünk, a szociáldemokratikus gyakorlat jobbára a Demokrata Párt házatáján fordul(t) elő, ott is jellegzetesen amerikai modell szerint (New Deal, Great Society, Clinton-éra). 8 Kajtár Gábor Irving KRISTOL Reflections of a Neoconservative – Looking Back, Looking Ahead c. könyvére (Basic Books, New York 1983.) hivatkozik, amelyben a neokonzervatív szerző rávilágít a francia és az angolszász-skót felvilágosodás és az ebből fakadó politikai forradalom lényeges különbségeire, amelyet a mérsékelt reform megítélése, a realitások figyelembevétele és a hagyomány tiszteletben tartása jelez. Kül-Világ, 2004. 2. szám, A neokonzervatív gondolkodás alapjai és hatásuk napjaink amerikai Irak-politikájára. (www.kul-vilag.hu)tinensétől.

    Az USA esetében az individuális vállalkozási késztetés, a pioneer-ek gazdasági térre átültetett bátor egyéni kezdeményezése és a függetlenségi harc patriotizmusa jelenti a vallás és a liberális szabadságjogok mellett az amerikai értékeket. Az Alkotmány, az Alapító Atyák, az elnöki hivatal – ami prezidenciális, sőt, egyfajta karizmatikus, tekintélyen alapuló berendezkedés nyilvánul meg itt-ott benne –, a csillagos-sávos lobogó tisztelete, a demokratikus értékek és berendezkedés felsőbbrendűségébe ill. az amerikai unió erkölcsösségébe vetett hit jelölik ki az amerikai nemzeti érzelem vonalait.

    Ehhez járul hozzá napjainkra a puritánok mítosza a pioneer-ek és Izrael közötti párhuzamról, valamint a Reagan-korszak konzervatív jóléti állam-kritikájának reneszánsza, amelyet eszmeileg a régi értékek – a vállalkozói kedv, a központi kormányzat befolyásának csökkentése, a verseny szabadsága – táplálnak. Ez utóbbiak, valamint a demokrácia-export elképzelés azok a különbségek, amelyek leginkább megkülönböztetik a neokonzervatívokat a többi konzervatív irányzattól. Amerikában ugyanis mostanra nagyjából négy lényeges jobboldali-konzervatív erő van. Az ún. ókonzervatívok, vagy status quo konzervatívok a klasszikus európai konzervatívokhoz hasonló pragmatikus irányzat. Mellettük markánsan jelenik meg a paleokonzervatívoknak nevezett, Pat Buchanan vezette radikális jobboldali csoport (őket tradicionalistáknak is nevezik), amelyet határozott Izrael-ellenességük, az establishmenttel szemben megfogalmazott kritikájuk és antiliberalizmusuk tesz azzá, amik. A libertariánusokat – főképp a Cato Intézet köré tömörülő csoportosulás – nemcsak a gazdasági liberalizmus, hanem kulturális értelemben vett szabadelvűségük is a liberális abszolútum felé orientálja.9 Végül a legfiatalabb csoport, a neocon-klikk következik, ahogyan főleg ellenségeik, a Buchanan-kör és a baloldaliak nevezik őket.10 A

    A neokonzervatívok esetében jellemző egyfajta elitista megközelítés, kezdetben – itt főképp a Reagan-érát értem – a morális és hatalmi okokból is megfogalmazott antikommunizmus. A neokonzervatívok egyértelműen elutasítják az antiszemitizmust, és az agrárius-populista szókészletet, s többek között ez különbözteti meg őket a sajátos amerikai radikális jobboldal rétegétől.11

    Hogy az európai és az amerikai konzervativizmus mennyire jelentős értékbeli és felfogásbeli eltérést mutat, azt több példával is lehet érzékeltetni, itt van például a gazdaság kérdése. Az amerikai rendszerben a hagyományos gazdaságnak a vállalkozáson alapuló, megkötöttségektől mentes kapitalizmus tekinthető, s ennek az Európából nézve neoliberális rendszernek a védelme jelent ott konzervativizmust, s a neokonzervativizmus is ennek a megóvására törekszik.12 A konzervatívok állammal szembeni fenntartása szintén klasszikus liberális vonásnak tűnik az óceánon túlról. Az amerikai konzervatívok azonban a liberális elképzelést szintén mint az amerikai önigazgató társadalom vívmányát kívánják megőrizni, s különösen a jóléti állam kritikájakor fogalmazták/ fogalmazzák meg az állam leépítésére, a privatizáció beindítására, a bürokrácia csökkentésére és a központi kormány beleszólásának mérséklésére vonatkozó javaslataikat, amely azonban olyan prózai okok miatt történik, mint a támogatások, a segélyek és az újraelosztás mechanizmusából keletkező „állami túlköltekezés” ellenzése. Ez a gazdaságfilozófiai program a neoliberális gazdaság és a hayekiánus ökonómia érvkészletével dolgozik, az erre ráépült politikai-kulturális érvek pedig csupán kiegészítői annak.

    Ezért Európából nézve igencsak különösnek tűnik, hogy az állam leépítését, a korlátozások nélküli lassez faire piacot követekonzervatív”-, a „cionista összeesküvés”-, „Amerika izraeli elrablása”-vád, de érdekes módon az amerikai és európai radikális (új)baloldali körök retorikai készletében is benne foglaltatnak ezek a kifejezések, gyakran párosulva a „fasiszta” és a „tekintélyuralmi” jelzővel. A neokonzervatív csoportot manapság leginkább vallási fundamentalizmussal, szélsőséges neoprotestantizmussal illetik (ld. az eszmélet 2004. 63. számában Stephen Eric BRONNER cikkét)... …

    Összefoglalásként egy szükségszerűen nem a teljességre törekvő, ám a témát átfogóan feldolgozni szándékozó tanulmány végén le lehet szögezni, hogy a neokonzervativizmus történelmi távlatban nem régi, ám annál homogénebb és eszmei-ideológiai szempontból komplexnek tekinthető szellemi irányzat, amely a gyakorlati politika szintjén teljesen kibontakozóban van az Egyesült Államokban. Intellektuális értelemben pedig az elmúlt 30-40 év szellemi mozgásai végén ha nem is hegemón, de mindenképpen domináns pozícióba jutott. A neokonzervativizmus napjainkra jelentős szellemi bázissal, kialakult politikai filozófiával, megszilárdult és jól működő, sok esetben a közvéleményt befolyásolva irányító intézményrendszerrel, több adminisztráció alatt kormányzati pozíciókkal rendelkező szellemi, politikai irányzat. /részlet/

    Békés Márton

    Hivatkozások:

    1 Az ideológia kifejezés itt nem is igazán megfelelő. Értem ezalatt azt, hogy egy komplex és kialakult, kulturális, társadalmi, világhatalmi, kül- és biztonságpolitikai stb. elképzelésekkel rendelkező, s a gazdasági törekvéseket egy cél érdekében elrendező, azokat azonos szemszögből néző elképzelésről, eszmerendszerről van szó. Így nem a hagyományos politikai ideológia terminust, hanem inkább a „nézetrendszer”, „viszonyítási rendszer”, „szellemi mozgalom”, – vagy ahogy Irving Kristol írja: – „meggyőződés” fogalmakat találom a neokonzervativizmust teljesen lefedő kategóriáknak, bár ezek kellő meg nem szilárdultsága, illetve hosszadalmassága miatt az ideológia elnevezés mellett kell, hogy maradjak, de hangsúlyozom: csupán az egyszerűség kedvéért.

    A fentebb vázolt problematika általános konzervatív alapjelenség,
    Mannheim Károlyt idézve: „A "konzervativizmus" (…) dinamikusan változó struktúra-összefüggés (és mint ilyen, mindenkor része annak a szellemi-lelki össz-struktúraösszefüggésnek, mely egy- gy meghatározott korszakban a társadalmi-történeti valósághoz tartozik) és a "konzervatív" élmény és cselekvés (a pusztán tradicionalistával ellentétben) annyit és csupán annyit jelent, hogy valaki e "konzervatív" struktúra-összefüggés egyik fázisára (…) állítódik be…” MANNHEIM Károly: A konzervativizmus. Tanulmány a tudás szociológiájáról. Cserépfalvi, Budapest 1994. 55.

    2 Kiválóan megvilágítja ezt Alexis de TOCQUEVILLE könyve: Az amerikai demokrácia. Európa, Budapest 1993.

    3 Amerika történetére ld. SELLERS, Charles – MAY, Henry – MCMILLEN, Neil R.: Az Egyesült Államok története. Maecenas Könyvek, Budapest 1999.

    4 Ez nemcsak az őslakókkal szembeni civilizációs különbség generálta előítéleteket alakította ki, hanem Európával szemben is van jelentősége, s egy fiatal nemzetet állít szembe az amerikai politikai kultúrában az öreg kontinenssel.

    5 Átfogó, az amerikai konzervativizmust tárgyaló tanulmány jelent meg a The American Historical Review 1994. 2. számában: BRINKLEY, Alan: TheProblem of American Conservatism. A róla szóló recenzió: Századok: 1996. 1. szám. 487-490. Bővebben: GOTTFRIED, P.– FLEMING, T.: The Conservative Movement. Twayne Publishers, Boston 1988. Az amerikai konzervatív, illetőleg jobboldali vélekedést járja körül többek között: GLENNERSTER, H.–MIDGLEY, J.: The Radical Right and The Welfare State. An International Assessment. Harvester Wheatsheaf, Hemel Hempstead, 1991. A neoconservatism kifejezést először Michael Harrington, a Demokratikus Szocializmus vezérfigurája használta rendszeresen és tudatos elnevezésként egy 1973-as dolgozatában (A jóléti állam és annak neokonzervatív kritikája). Első jelentős elemzésüket Peter Steinfels adta The Neoconservatives (The men who are changing American Politics) című könyvével (New York, 1979.). A két időpont között 1974-ben jelent meg egy tanulmánykötet az USÁ- an, The New Conservatives. Critic from Left címmel (szerk. Lewis A. COSER és Irving HOWE). A későbbiek közül: EHRMAN, John: The Rise of Neokonservativism – Intellectuals and Foreign Affairs 1945- 994. Yale University Press, New Haven 1995. Érdemes még utalni a www.lewrockwell.com c. honlap archívumában a „Neoconservativism” címszó alatt található kimerítő cikkgyűjteményre.

    6 Heti Világgazdaság (HVG), 2005. január 22. RÉTI Pál: Konzervatív térhódítás Amerikában. Hangadó hagyomány; és HVG, 2004. október 2. SCHWEITZER András: Jobboldali USA-balold

53. SF:
    2008. 03. 27. 10:06

    Jobboldali USA-baloldali Európa. Konzervatívnak születni.

    7 Ebbe belejátszik az a nem elhanyagolható különbség az európai és az amerikai politikai fejlődés között, hogy előbbiben a szocialista, szociáldemokrata erők mindig kormányzati tényezők voltak az első világháborút követő időtől, s a jóléti társadalmakat is ezek a politikai tényezők, illetve a kereszténydemokraták, keresztényszocialisták alkották meg, míg az USA esetében ilyen politikai elemekről nem beszélhetünk, a szociáldemokratikus gyakorlat jobbára a Demokrata Párt házatáján fordul(t) elő, ott is jellegzetesen amerikai modell szerint (New Deal, Great Society, Clinton-éra).

    8 Kajtár Gábor Irving KRISTOL Reflections of a Neoconservative – Looking Back, Looking Ahead c. könyvére (Basic Books, New York 1983.) hivatkozik, amelyben a neokonzervatív szerző rávilágít a francia és az angolszász-skót felvilágosodás és az ebből fakadó politikai forradalom lényeges különbségeire, amelyet a mérsékelt reform megítélése, a realitások figyelembevétele és a hagyomány tiszteletben tartása jelez. Kül-Világ, 2004. 2. szám, A neokonzervatív gondolkodás alapjai és hatásuk napjaink amerikai Irak- politikájára. (www.kul-vilag.hu)

    9 A Libertariánus Párt 1971-ben alakult meg, izolacionista elkötelezettséget, a totális szabad piaci berendezkedést, adócsökkentést, a lehető legnagyobb privatizációt követelték akkor, és most is. (MAGYARICS Tamás: Az amerikai politikai konzervativizmus. Múltunk, 2003. 4. szám, 24-25.)

    10 Patrick J. BUCHANAN és lapja, a The American Conservative gyakran súlyosabb jelzőkkel is illeti a neocon-okat, sokszor elhangzik például a „zsidó44 neokonzervatívok esetében jellemző egyfajta elitista megközelítés, kezdetben – itt főképp a Reagan-érát értem – a morális és hatalmi okokból is megfogalmazott antikommunizmus.

    11 LÁNCZI András: A neokonzervatív filozófia,. Szombat, 2004. 1. szám.

    12 Ahogyan Irving KRISTOL könyve címében is fogalmazott: Two Cheer for Capitalism, vagyis Kétszeres éljen a kapitalizmusnak (Basic Books, New York 1978.).

    13 FORGÁCS Imre: Neokonzervatív fordulat az Egyesült Államokban című könyve (Kossuth, Budapest 1987.) bevezetőjében egyenesen szélsőséges antietatistának nevezi a neokonzervatív gazdaságpolitikai gyakorlatot. Az amerikai konzervatív, illetőleg jobboldali vélekedést járja körül többek között: GLENNERSTER, H.– MIDGLEY, J.: The Radical Right and The Welfare State. An International Assessment. Harvester Wheatsheaf, Hemel Hempstead, 1991.

    14 LÁNCZI András idézett cikke (Szombat, 2004/1.). 15 MAGYARICS: 5. Ahogyan ez általánosságban jellemző az angolszász politikai kultúrára, MANNHEIM: 184. 15. sz. lábjegyzet.

    16 Leo Strauss-ról bővebben LÁNCZI András: Modernség és válság. Leo Strauss politikai filozófiája, Pallas-Attraktor, Budapest é.n. [1999.]) és az általa írt A XX. század filozófiája című kötet (Bíbor Kiadó, Miskolc 1997.) Straussról szóló fejezete. Leo Strauss magyarul megjelent művei: Az üldöztetés és az írás művészete. Atlantisz, Budapest 1994. A politikai filozófia története I-II. (Szerk.: Leo STRAUSS és Joseph CROPSEY, Európa, Budapest 1994. Természetjog és történelem. Pallas-Attraktor, Budapest 1999.

    17 „Felfogása szerint a modern politikai gondolkodás az antik politikai filozófiai hagyománnyal való radikális szakítás folyamatában keletkezett. A hagyományos és a modern politikai gondolkodás szembeállítása a modernség válságára vonatkozó filozófiai álláspont alátámasztásául szolgál. A modernség válsága a nyugati racionalizmus válsága, a nyugati kultúra céljának az elhomályosulása.” – írja Strauss megállapításáról Lánczi (Modernség és válság, 218.).

    18 Kajtár Gábor idézett művében egyenesen azt állítja erről, hogy Strauss „Platón arisztokratikus és kirekesztő államát vette alapul” a társadalmi bajok és a modernség válságának megoldásához, majd így folytatja Strauss gondolkodását rekonstruálva: „Szükség van hazugságokra ahhoz, hogy el lehessen rejteni az emberek elől a politika valós világát, melyet csak kevesen ismerhetnek. Strauss hitt a hazugságok eredményességében és hasznosságában.”

    19 Modernség és válság, 181. Ld. még: A Leo-konzervatívok. Valóság, 2003. 11. szám (a Der Spiegel 2003. 32. számában megjelent Gerhard SPÖRL által írt Die Leo-konservativen c. cikk fordítása); DRURY, Shaida B.: Leo Strauss and the American Right. St. Martin’s Press, New York 1997.

    20 Ld. a HVG-nek adott interjúját: 2004. február 28. „A világ túlértékeli az amerikai imperializmust” (RÉTI Pál)

    21 Uo.

    22 A Nagy Szétbomlás: Az emberi természet és a társadalmi rend újjászervezése. Európa Kiadó, Budapest 2000. 2004. Magyarul megjelent művei még: A történelem vége és az utolsó ember (1994.); Bizalom (1997); Poszthumán jövendőnk: a biotechnológia forradalmi következményei (2003). Legújabban megjelent műve: Államépítés. Kormányzás és világrend a XXI. században, Századvég, Budapest 2005.

    23 LÁNCZI András idézett cikke (Szombat, 2004/1). Lásd még Alan BRINKLEY idézett The American Historical Review-beli cikkét. Russel Kirk és a 20. század közepén alkotó filozófus-társadalomkutatók között meg kell említeni Reinhold Niebuhr nevét, aki 1932-es Moral Man and Immoral Society és 1945-ös The Children of Light and the Children of Darkness című munkáiban a konzervatív társadalmi fékek, mint az alkotmány, a hagyományok, a szokások szerepét hangsúlyozta. Kirk-hez és Niebuhr-hoz hasonlóan nagy hatással volt a neokonzervativizmusra Frank Meyer elméleti munkássága is.

    24 KÖPECZI Béla Új konzervativizmus és új jobboldal (Kossuth, Budapest 1985.) című könyve kitér a neokonzervativizmust megelőlegző, megerősítő munkákra és íróikra, az Eszmei források és előzmények című fejezetben. 25 Fukuyama idézett interjújában így fogalmaz: „Egy tanulmányban azt írták rólam, hogy köztem és a Bush-kormány között olyan a viszony, mint Marx és Lenin között. Én elméleti szinten megfogalmaztam, hogy a modernizáció szükségszerűen elvezet a demokrácia igényléséhez, Bushék viszont erővel akarják kikényszeríteni.” Ebből a megjegyzésből is kitetszik a neokonzervatív politikacsinálók és a neocon közéleti emberek relatív hozzáállása: az érveket gyakran átveszik és mintegy kisajátítják, de a folyamatokat, amelyeket néha nem is ők terveznek meg, már ők viszik véghez, akár egész más eszközökkel, és módosult tartalommal. Lánczi András például többször hangsúlyozza, hogy Strauss politikai filozófiája merőben szemlélődő volt, s csupán a szókratészi oktatási elveket ültette át a gyakorlatba.

    26 HUNTINGTON, Samuel P.: A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása, Európa, Budapest 1998. Huntington már a ’60-as években megállapítja52 Az államrendszeren és a kapitalizmus liberális piaci mechanizmusán felépülő gazdasági és társadalmi berendezkedést, valamint ezzel szemben álló erőket nevezett meg, minden bizonnyal elmélyítette a neokonzervatívok meggyőződését.

    27 HAYEK elképzeléseire bővebben: The Road to Serfdom. Chicago University Press, Chicago 1944. Individualism and Economic Order, Chicago University Press, Chicago 1948. The Constitution of Liberty, Routledge and Kegan Paul, London 1960. (magyarul: Út a szolgasághoz, Közgazdasági és Jogi Könyvek, Budapest 1991.).

    28 A nemzetközi kapcsolatok tanulmányozásához: KISS J. László: A nemzetközi rendszer modernizációja: a nemzetközi rend és biztonság változásai. Külpolitika, 1997. 4. szám. BÍRÓ Gáspár: Bevezetés a nemzetközi politikai viszonyok tanulmányozásába, Teleki László Alapítvány, Budapest 1998. A. GERGELY András, BAYER József, KULCSÁR Kálmán (szerk.): A politikatudomány arcai. Tanulmányok. Akadémiai, Budapest 1999. GALLÓ Béla: A túlélés tudománya. A nemzetközi politikai viszonyok vetélkedő elméletei. Helikon, Budapest 2000. A neokonzervatívok külpolitikai elkötelezettségét vizsgálja az 5. lábjegyzetben idézett könyv John Ehrman-től. Ld. ugyanerre Kajtár Gábor idézett tanulmányát. A realista nézet kidolgozója Hans J. Morgenthau –Strausshoz hasonlóan Németországból kivándorolt zsidó család leszármazottja – Kissinger-tanítvány volt.

    29 Utóbbira a legjobb példa Reagan kijelentése a „Gonosz Birodalmáról” és Bush emlékezetes kifakadása a „Lator Államok”, azaz a „Gonosz Tengelye” ellen (Bush utóbbi kategóriát először 2002. január 29-ei Kongresszus előtt elmondott, az Unió helyzetéről szóló beszédében alkalmazta). Minkét kijelentés kidolgozásában, retorikai felkészítésben bizonyíthatóan a neokonzervatívok játszottak szerepet.

    30 KAJTÁR: i.m. Jó példa erre, hogy az ENSZ-szel, ha annak akarata nem vág egybe az USA-éval, utóbbi akár nélküle is cselekszik.

    31 KAJTÁR: i.m. Az 1998-as Clintonhoz szóló levél aláíróit felsorolja Kajtár Gábor. A lista olyan neveket tartalmaz, mint Richard L. Armitage, John Bolton, Francis Fukuyama (!), Robert Kagan, William Kristol, Donald Rumsfeld, Paul Wolfowitz, Richard Perle, Elliot Abrams; vagyis a neocon gondolkodók, jó példáját idézve megemlíthetjük a 2001. szeptember 30-ai keltezésű és Bush-nak címzett dokumentumot, amely szintén Szaddam ellen és a terrorizmus megfékezése érdekében íródott.

    32 Aláírói többek között: Robert Kagan, William Kristol a PNAC elnöke, Jeane Kirkpatrick, Reagan ENSZ- nagykövete, Richard Perle, akkor a Pentagon védelempolitikai tanácsának elnöke és Francis Fukuyama.

    33 Idézi VALKI László: Irak és a neokonok, Élet és Irodalom, 2003. szeptember 19. A neokonzervatív csoportosulás külpolitikai befolyására ld. még MOLNÁR Bálint: A konzervatív idealizmus kudarca, Élet és Irodalom, 2003. szeptember 19.

    34 Itt elsősorban interjúira és 1979-es könyvére, a Breaking Ranks-re (A sorból kilépve) gondolok.

    35 A levelet közölte a Zeit-Fragen című svájci hetilap 2003. április 14-ei száma. Az aláírók között találjuk William Kristolt, Robert Kagant, Norman Podhoretz-et, Richard Perle-t. A JINSA (The Jewish Institute for National Security Affairs) nevű, az 1973-as Yom Kippur-i háború után alapított szervezet képviseli leginkább az amerikai és az izraeli védelmi és biztonsági együttműködés programját. A szervezet elnöke Norman Hascoe, igazgatója Mark Broxmeyer. Tagjai: John Bolton, Douglas Feith – a Zionist Organisation of America tagja is –, Michael Leeden, James Woolsey, Paul Wolfowitz. www.jinsa.org

    36 Frank GAFFNEY National Review-beli 2004. november 5-ei c

54. SF:
    2008. 03. 27. 10:07

    cikkéből idézi a Zeit-Fragen 2005. január 24-ei száma. Frank GAFFNEY a washingtoni Biztonságpolitikai Központ tagja, vezető neokonzervatív politikus.

    37 „Neoconservative is a liberal who has been mugged by reality.” DEMUTH, Christopher - KRISTOL, William: The Neoconsevative Imagination, AEI Press, Washington D.C. 1995. 176. Irving Kristol 1920- an, New Yorkban született, a világháború alatt Európában szolgált. Hazatérve kezdetben a Commentary főszerkesztője (1947-1952), majd 1953 és 1958 között a brit Encounter magazint szerkeszti. 1959 és 1960 között a Reporter élén állt, ’61-től nyolc éven keresztül a neokonzervatív Basic Books kiadó alelnökeként tevékenykedett. A ’60-as évek végétől 1988-ig a New Yorki Egyetem professzora, ’88-tól az AEI tagja. Kristol alapította az olyan neokonzervatív magazinokat, mint a The Public Interest és a The National Interest. Előbbi lapot kezdetben Daniel Bell-lel, majd Nathan Glazer-rel szerkesztette 2002-ig. A The National Interest-t 1985 és 2001 között adta ki. 1972-ben a The Wall Street Yournal szerkesztőségének tagja lett. Kristol felesége, Gertrude Himmelfarb is jelentős neokonzervatív író, gyermekük, William Kristol a The Weekly Standard főszerkesztője, a PNAC igazgatója.

    38 Irving KRISTOL Reflections of a Neo-Conservative c. könyvében (Basic Books, New York 1983.) hasonlóképpen fejti ki elképzeléseit. Ugyancsak tőle: Neoconservativism. Autobiography of an Idea, The Free Press, New York 1995.

    39 Teljes terjedelemben közli a Szombat idézett száma. Vö. Hetek 2003. október 3. HAZAFI Zsolt interjúja Lánczi Andrással „Mellbe vágott liberálisok” címmel.

    40 Uo. Ellentétes trendek az amerikai zsidóságban cím alatt.

    41 „Bush-t szoros kötelék fűzi Izraelhez (…). A Fehér Ház összes lakója közül alighanem ő Izrael legjobb barátja.” – vallja az interjúban.

    42 Uo. A neokonzervatív külpolitika és Izrael című idézett cikk.

    43 Lánczi idézett Szombat-cikke, MAGYARICS: 17.

    44 Bővebben MAGYARICS: i.m. és ORBÁN Anita: Az antikommunizmus hatása az amerikai konzervativizmusra, Hamvas Intézet, Budapest 2003. William F. Buckley lapja kezdetben inkább a ma paleokonzervatívként, vagy tradicionalistaként beállított vonalat erősítette, a National Review-ot ekkor az antikommunizmus, a radikális jobboldali mentalitás, a katolikus értékvilág és a szabad világ védelme és kiterjedésének növelése lehetséges, sőt szükséges is, és ez Amerika nemzeti érdekeit szolgálja.

    45 MAGYARICS: 22-23.

    46 Nathan Glazer, a Harvard egyetem szociológia professzora, 1973 és 2002 között szerkesztette együtt a lapot Kristollal. Elsősorban egyetemi tanárként tevékenykedett, tanított a kaliforniai Berkeley Egyetemen, a vermonti Bennington College-ban, a Smith College-ban, a salzburgi Amerikai Tanulmányok Intézetében és a párizsi École des Hautes Études en Sciences Sociales falai között. Főbb művei: Amerikai judaizmus, Az amerikai kommunizmus társadalmi bázisa, Most mind multikulturalisták vagyunk, A társadalmi politika határai, Igenlő diszkrimináció, Az olvasztótégely.

    47 MAGYARICS: 25-26. Vö.: GERSON, Mark: The Neoconservative Vision – From the Cold War to the Culture War, Madison Books, 1997. Főleg a Muggled by Reality. The Counterculture and Ideology in the Sixties című fejezet.
    LÁNCZI András idézett Hetek-beli interjújában így foglalja össze az ellenkultúrát: „Az ellenkultúra annak a nemzedéknek a lázadása az 1960-as években, amelyik megelégelte azt a fajta életvezetést, amelyet a szüleik alakítottak ki a háború után. Az ellenkultúra szembe megy minden burzsoá társadalmi szabálylyal. Ezzel az antikapitalizmusból táplálkozó lázadással olyan kultúrát hoztak létre, amely a hagyományos ízlést, a közösségi formákat, az erkölcsi felfogásokat radikálisan megkérdőjelezte. Az ellenkultúra inkább a hedonizmusra helyezi a hangsúlyt, amelyre aztán egész ipar épült.”

    48 Bővebben HILL, Samuel S. – OWEN, Dennis E.: The New Religious Political Right in America. 1982.

    49 FORGÁCS: 134-141.

    50 MAGYARICS: 23.

    51 A témának AVAR János szentelt könyvet Az Elnök szerepében Ronald Reagan címmel (Gyorsuló idő sorozat, Magvető, Budapest 1988.), szerteágazóan, ám helyenként felületesen. Ld. még: ANDOR László: Amerikai politika a XX. században. Változó világ könyvtár. 21. kötet, Útmutató Könyvkiadó, Budapest. é.n. vonatkozó részek.

    52 Az ír származású Reagan ekkor 69 éves volt, az egész ország ismerte filmszerepeiből, ugyanis 1937- ől alakított a vásznon. Reagan 1964-ben támogatta Goldwater kampányát, 1966 és 1974 között Kalifornia kormányzója.

    53 Bővebben Bob WOODWARD magyarul is megjelent legutóbbi könyveit: Bush háborúja. Bookmark, Budapest 2003. (angolul 2003-ban jelent meg először) és A támadás terve. Geopen, Budapest 2004. (angolul 2004-ben jelent meg először).

    54 Condoleezza Rice nevét érdemes külön kiemelni, mert kezdetben, a Reagan-érában, a pragmatista vonalat erősítette, ifjabb Bush idején viszont Colin Powel külügyminiszter mérsékletre hajló irányvonala ellen foglalt állást. Rice egyetemi rektor, idősebb Bush mellett 1989-től mint szovjetológus tanácsadó működött. (HVG, 2005. február 5. RÉTI Pál: Az új amerikai külügyminiszter portréja. Amazon a csúcson.)

    55 Paul Wolfowitz, mint láttuk a védelmi minisztérium helyettese volt, korábban a külügynél dolgozott. Végzettsége szerint matematikus és politológus. A John Hopkins Egyetem nemzetközi karának dékánja, a neokonzervatívok egyik legjelentősebb ideológus-politikusa. (HVG, 2005. március 26. RÉTI Pál: Amerikai jelölt a Világbank élére. Héjából galamb?)

    56 HUBERS, John: Keresztény cionizmus és az amerikai mítosz című cikke – Newreport – az Egyházak Közel-Keleti Béketanácsának lapja – 2002. őszi szám.

    57 HVG, 2004. december 3. Interjú Richard Cizikkel, és HVG, 2004. november

    13. RÉTI Pál: Amerika választott. A jó erkölcs diadala.

    58 GÖMÖRI Endre: Vagy mi, vagy a Gonosz. Egyenlítő, 2003. 2. szám. CSIZMADIA Ervin: Politika és értelmiség. Pártok, agytrösztök, hálózatok, Századvég, Budapest 2003. POKOL Béla: Politikai agytrösztök, alapítványok és közvetlen akció csoportok – a politikai akaratképzés struktúraváltozása. Jogelméleti Szemle, 2004. 4. szám (bő szakirodalmi bibliográfiával). A neokonzervatív szervezetekre, tagságára, a neokonzervatív értelmiség és politikusgárda összetételére: ww.eurolegal.org/useur/usneocon.htm és www.csmonitor.com/specials/neocon. Pokol Béla megállapítása szerint az amerikai politikai életben a ’70-es évek közepétől jelentek meg legelőször a konzervatív vagy libertariánus alapítványok és think tank-ek, amelyek „szellemiközéleti befolyása közvetlenebb politikai akaratképzési formává alakult át (…) hatott a nagy pártok belső működésére, a politikus-kiválasztó mechanizmusokra és a politikai karriervonalakra is.” Pokol Béla a nagyobb konzervatív alapítványok között felsorolja a Scaife Alapítványokat, a Bradley Foundation-t, az Olin Foundation-t, a DeVos és a Koch Alapítványokat.

    59 Az egykori vagy jelenlegi tagok közül még: Richard Perle, Charles Krauthammer, Gary Bauer, Dick Chaney és felesége, Lynne Chaney, Newt Gringrich; az AEI elnökségét Lee Raymond vezeti, elnökhelyettese John Bolton. Támogatásából leginkább Richard Mellon-Scaife a 2003. év 224. leggazdagabb amerikai vállalkozója – akkor a világ 427. leggazdagabb embere! – vette ki a részét, aki ugyanakkor jelentős összegeket áldoz a Heritage Foundation, a Hoover Institution és a Cato működtetésére is. Zeit Fragen, 2003. június 16. American Enterprise Institute for Public Policy Research. KAJTÁR: i.m. ill. HVG, 2005. április 30. i.m. és www.aei.org

    60 Tagok még: Richard Armitage, William Benett, Gertrude Himmelfarb, Midge Decter. www.heritage.org 61 „American leadership is good both for America and for the world, and that such leadership requires military strength, diplomatic energy and commitment to moral principle.” www.newamericancentury.org, ugyanitt a PNAC dokumentumai, levelei, tervezetei is megtalálhatóak. Tagjai még: Norman Podhoretz, Richard Armitage, William Benett, John Bolton, Richard Perle, Midge Decter, Eliot Cohen, Frank Gaffney, Paul Wolfowitz. 62 A Hudson a ’80-as években már 2000-ről publikált kötetet…

    63 KAJTÁR: i.m. és www.hudson.org

    64 Teljes nevén: Center for Security Policy Promoting Peace Throught Strength, a szervezet az amerikai erő útján képzeli el a világbéke megvalósítását („…philosophy of promoting international peace throught American Strength.” In: www.centerforsecuritypolicy.org

    65 MAGYARICS: 33. 26. sz. lábjegyzet és KAJTÁR: i.m.

    66 www.hoover.org

    67 www.cato.org

    68 www.theweeklystandard.com

    69 KAJTÁR: i.m. és www.thepublicinterest.com/

    70 www.thenationalinterest.com/

    71 www.commentary.com/ Norman Podhoretz felesége, Midge Decter is jelentős neocon személyiség, Donald Rumsfeld életrajzírója.

    72 www.nationalreview.com/

    73 www.tnr.com/

    74 www.firstthing.com/

    75 „America’s foremost voice of critical dissent in the culture wars now raging throughout the western world.” www.newcriterion.com/

    tortenelemszak.elte.hu

    A neokonzervativizmus építménye

    A neokonzervativizmus az utóbbi időben egyaránt vált a reakciós gondolkodás jelszavává, illetve egységes jelvénnyé a Bush-adminisztráció azon tagjai számára, akik egy újfajta, imperialista külpolitikát, a jóléti állam elleni támadást és a „családi értékekhez” való visszatérést támogatják. Ők tehetők közvetlenül felelőssé az Egyesült Államok nimbuszának lerombolásáért külföldön, a költségvetés hatalmas többletének eltüntetéséért, illetve a demokrácia „otthoni” aláásásáért. Számos vizsgálat mutatott már rá különböző vállalkozások és olyan tehetős alapítványok, mint a Heritage vagy az AEI (Amerikai Vállalkozások Intézete) támogatására a neokonzervativizmus ügye iránt. Általánosságban azonban a főáramú média nagyon is túlzott komolysággal fogadta ennek a maffiának az intellektuális elbizakodottságát, illetve messzemenő szívélyességgel kezelte annak tagjait. Valóban bizarr jellemzői miatt a neokonzervativizmus különösen alapos vizsgálatra érdemes, így legfőbb szellemi és gyakorlati megvalósítóiból álló montázs összeállítására is...

    A neokonzervativizmus meghatározható volna néhány barát és értelmiségi szűk hálózataként. Azonban hiba lenne ezt tenni, ugyanis

55. SF:
    2008. 03. 27. 10:07

    egy sokkal szélesebb érdeklődésre számot tartó és nagyobb vonzerővel rendelkező mozgalommá nőtte ki magát…

    Az „elég az ostobaságból” hozzáállás közvetíti a neokonzervatív szemléletmódot: pártfogói mindig a „kemény fickó” szerepét öltik magukra. Megfélemlítő stílusuk hajlamos elterelni a figyelmet elképzeléseik szűkösségéről és az általuk képviselt érdekek és célok végső ellentmondásáról. Mindazonáltal, egyrészt az aktuális politikai helyzet megértése végett, másrészt a jelenlegi reakciós erőkkel való szembeszállás érdekében fontos felfedni ezeket az elképzeléseket és célokat. Szükséges pontosan meghatározni mindazt, ami a neokonzervativizmusban valóban egyedi – a „konzervativizmus” tradicionálisabb formáival szemben. Ennek az ad különös jelentőséget, hogy a reakciós gondolkodás új verziója sokkal veszélyesebb és közönségesebb, mint annak „elitista” elődei.

    Gyökerek

    A régi vágású konzervativizmus tulajdonképpen sokkal kevésbé politikai, mint inkább kulturális feltevésekből származik. Korunk kimagasló konzervatív filozófusa, Michael Oakeshott úgy látja, hogy ez a filozófiai irányzat egy olyan lélektani „hajlamon” nyugszik, amely a meglepetésektől menteset és a már megállapodottat részesíti előnyben az újjal, még ki nem próbálttal szemben. Ez a „szellemi berendezkedés”, diszpozíció kétségtelenül némileg ambivalens viszonyba helyezi a konzervativizmust a kapitalizmussal szemben. Utóbbi nyilvánvalóan a meggyökeresedett gazdasági rendszer, ami azonban egyfelől dinamikus, másfelől semmibe veszi az egyházias és vidékies szokásokat. A kapitalizmust a technológiai haladás élteti, s – Marx szavaival élve – a „hagyományok kínai nagy falá”-nak ledöntésére, illetve minden tiszteletre méltó kapcsolat pusztán pénzbeli összefüggéssé történő redukálására irányul…

    Leo Strauss amellett érvelt, hogy Machiavelli és a vallásos világkép megrendülése óta a politikai filozófia hanyatlásnak indult. Eltérően azonban feltett követőitől, Strauss közömbös volt a „realizmus” gyakorlati imperatívuszával kapcsolatban, nemhogy annak nyersebb változatával szemben. A neokonzervatívok írásai általában kevés érdeklődésről tesznek tanúbizonyságot a klasszikus szerzőkkel folytatott „párbeszéd”, a szövegbeli exegézis vagy általánosságban véve a szellemi árnyalatok és apró megkülönböztetések terén. Túlbecsülik a konzervatív politikai filozófia hatását a neokonzervatív mandarinokra. Az csak az intellektualitás látszatát nyújtja ahhoz, ami valójában nem sokkal több, mint propaganda és a hatalomhoz való könyörtelen ragaszkodás.

    A neokonzervativizmusból hiányzik a hagyományos konzervatívokra oly jellemző előzékenység és elitista dagályosság csakúgy, mint a kialakult hierarchiák iránti tisztelet, a változástól való félelem és az állandósághoz való ragaszkodás. A „szellem embere” iránti megvetésük a kispolgárságéhoz hasonlatos. A neokonzervatívok nem foglalkoznak a – Burke egy másik találó frázisát használva – „már meghaltakat, az élőket és a még meg nem születetteket” összefűző kötelék megerősítésével. Ők olyan forradalmárok – vagy inkább „ellenforradalmárok” –, akik az Egyesült Államok átalakításán fáradoznak. A neokonzervatív élgárda éppen olyan rögeszmésen akarja felgöngyölíteni az elmúlt század leginkább haladó szellemben fogant politikai vívmányait, mint Thomas Mann Doktor Faustusának avantgárd zeneszerzőhőse a modern zene leginkább progresszív alkotását, Beethoven Kilencedik szimfóniáját…

    Az igazság nem sokat számít, az erkölcsösség még kevesebbet – az egy adott politikai vállalkozás iránti feltétlen engedelmesség erényét leszámítva. A neokonzervatívok Mao Ce-tunggal egyetemben osztoznak abban a hitben, hogy a hatalom csak a „fegyverek csövéből” ered, a kritika elfogadása pedig pusztán a „szabadság ellenségei” számára nyújt némi „tárgyilagos mentegetőzés”-t – akár a régi népbiztosok szerint…

    A neokonzervatívok azt a provinciális típust testesítik meg, amely fél attól, amit nem ismer. Félnek a meglévő intézmények kritikájától. Félnek az egyén elkopott előítéletek alóli felszabadításának lehetőségétől, a „másság”-gal való találkozástól, a kiváltságok elvesztésétől. Végül félnek magától a szabadságtól is. Egy fasizmust tagadó társadalomban a neokonzervatívok a legközelebbi hozzátartozói a múlt idők fasisztáinak. Szembeszállni a neokonzervativizmussal tehát nem egyszerűen egy új filozófiai szemlélet elítélését foglalja magában. Arra sarkall, hogy különbséget tegyünk a politikának, a közügyek vitelének olyan módozatai között, amelyek egy modern demokráciában elfogadhatóak, illetve amelyek nem.

    /részlet/

    Stephen Eric Bronner

    (Fordította: Farkas Gabriella)

    eszmelet.freeweb.hu

    Mégis, miért lapos a „Mégis lapos a Föld” globálvilága?

    Lapos volna a Föld? Inkább a globalizációt ezen a címen éltető legújabb amerikai sikerkönyv lapos, ha valaki valóban globális gazdasági, társadalmi és kulturális összefüggések figyelembe vételével és azok kontextusában olvassa.

    A szokatlanul nagy reklámdömpinggel megjelentetett könyv szerint a multik korát mára felváltotta az egyének szabad versengése a globális piacon, mint a globalizáció új, messiási korszaka, amikor végre beköszönthetne a technológiai Kánaán, világraszóló gazdagság és jólét.

    Ehhez képest a szerző -saját bevallása szerint- a föld globális laposságát az indiai Szilikonvölgy nagyfőnökénél fedezte fel, akinek egész vagyona és cégének egész működése arra épül, hogy a multik bedolgozója, mivel sokkal olcsóbban szolgáltat számukra az indiai munkaerő nagyobb kiszolgáltatottsága miatt, mint a nyugati országok konkurens cégei és szakemberei. Mintha a szerző elfelejtené, hogy az általa kincstári optimizmussal ünnepelt globális gazdaság a gyarmatosítás újabb formája, (hiszen ma még nem New Yorkban dolgoznak az indiai multiknak, hanem fordítva), amit persze a könyv fel sem vet, mint alapvető problémát, ahogyan a társadalmi-szociális következményekről is lényegében mélyen hallgat. Ehelyett a marxista propagandát megszégyenítően utópisztikus módon a globális liberalizmust isteníti és legfeljebb nagyon felszínesen utal néhány valódibb kérdésre, - a szociális, gazdasági és ökológiai alapkérdések felvetését gondosan kerülve.

    Maga a cím és Friedman egész problematikája Amerika globális gazdasági hatalmának sorsára fókuszál, Kolumbusztól napjainkig kizárólag amerikai, globális hatalmi szempontjaiból értelmezi a globalizációt. Ez nem egyszerűen sikerkönyv, hanem rendszerpropaganda. A PR-cikkek mintájára megírt PR-könyv. Lehet, hogy jó üzletnek tűnt a HVG-nek, hogy kiadta, de nem válik dicsőségükre, hogy a világgazdaság globális válságának érdemi elemzése és kiútkeresése helyett egy ilyen globálutópia reklámkönyvét promotálják.

    Pusztán gazdasági szempontból is érthetetlen az amerikai újságíró utópikus optimizmusa, hiszen ma már evidens, hogy a nagyobb profit reményében Ázsiába áthelyezett termelés és szolgáltatóipar nem a Nyugat még nagyobb gazdasági fölényét eredményezte, hanem éppen ellenkezőleg: globális gazdasági hatalmának végzetes áttevődését Ázsiába. Ez pedig a Nyugat gazdasági világhatalmának elvesztésével jár, amit –mint tudjuk- szükségképp a politikai világhatalom elvesztése követ.

    Addig számolgatták, hogy miként tudnak az olcsóbbnak vélt ázsiai munkaerővel nagyobb profitot realizálni, hogy végül alaposan elszámolták magukat és kicsúszik a kezükből a globális hatalom. Ez ma a globalizáció döntő gazdasági és politikai kérdése, amire Friedman lapos könyve csak nagyon halványan utal, minden érdemi konzekvencia nélkül.

    Nemrég a kínai vezetés tesztelte, hogyan reagál a globális piac arra, ha egy nem túl magas rangú vezetőjük futólag utal rá, hogy Kína talán nem fogja a végtelenségig finanszírozni a gazdaságtörténetileg példátlan amerikai deficitet. A dollár árfolyama azonnal esni kezdett... Mint ismeretes, ha holnap Kína hivatalosan bejelenti, hogy meg akarnak válni dollártartalékaiktól és mondjuk euróra, jenre, stb. váltják, akkor a dollár és vele együtt az amerikai gazdaság összeomlik, olyannyira, hogy pár hét alatt a múlt században látott nagy gazdasági válságokhoz hasonló csődhullám, hiányállapot, sőt éhínség alakulhat ki.

    Ennyire szilárd alapokra épül Friedman globális utópiája, és akkor még nem beszéltünk a legglobálisabb gazdasági problémáról, az ökológiai válságról. Vagyis arról, hogy a multi-kapitalizmus egész vélt növekedése olyan gazdasági számításokra épült, melyek nem vették figyelembe (vagyis „externáliákként” kezelték) a természeti és társadalmi környezetnek okozott károkat, mintha az nem lenne része a világgazdaságnak, mintha igazán globálisan gondolkodva nem a világgal kellene tudnunk gazdálkodni.

    Mára ez az elképesztően korlátolt ’közgarázdaságtani’ szemlélet megbukott és többé komoly szakember nem nevezheti világgazdaságnak azt, ami a világgal való gazdálkodás alapvető követelményeivel ellentétes. Ha valóban globálisan akarunk gondolkodni és gazdálkodni, akkor a világ egészével kell gazdálkodnunk és a korábban eltitkolt vagy figyelmen kívül hagyott externáliákkal is számolnunk kell. Így pedig fejlődés és növekedés helyett inkább visszafejlődést és hanyatlást mutatnak a valóban globális gazdasági számítások.

    A legismertebb amerikai gyorsétterem esetében például kiszámolták, hogy a társadalmi-természeti környezetre gyakorolt hatásait (elvesző munkahelyeket, közköltségen kezelt gyomorbántalmakat, stb.) azaz minden „mellékhatását” figyelembe véve a legdrágább luxuséttermeknél is költségesebb a társadalom számára. Miközben globálisan úgy reklámozzák, hogy milyen olcsó. Ugyanilyen drága a társadalom számára a globálisan olcsónak mondott munkaerő, akinek kizsákmányolt egészségéért, oktatásáért és neveléséért például nem a multik fizetnek. Ők csak a világon legolcsóbb munkabért fizetik ki, a szemérmesen „outsourcing”-nak nevezett neokolonialista gazdasági ideológia és üzleti gyakorlat alapján.

    Friedman lelkendezik, hogy milyen jól megy az indiai Szilikonvölgy céggurujának és a helyi viszonyokhoz képest sokat (de nyugati kollégáiknál jóval kevesebbet) kereső szakképzett indiai alkalmazottaknak. Pár száz vagy legfeljebb néhány ezer embernek látszólag jól jön Friedman lapos földjének globalizált munkaerőpiaca. Azzal már nem nagyon törődik, hogy mennyire jó mindez a többi egymilli

56. SF:
    2008. 03. 27. 10:08

    egymilliárd indiai embernek, hogy hosszútávon mennyire pozitív számukra, ha több évezredes kultúrájuk feladásával egy kétes kimenetelű gazdasági növekedés szolgálatába állítják őket, ami –nem mellesleg- természeti környezetük és kulturális gazdagságuk példátlan pusztításával jár.

    Vajon tényleg ez a lehető legjobb és legszabadabb rendszer, ami elképzelhető India és a világ számára? Ugyanazok a természetet, minket embereket és kultúránkat kiszolgáltató globális folyamatok nálunk is lényegében Indiához hasonló globális következményekkel járnak, ezért egyáltalán nem mindegy, hogy mennyire dőlünk be a Friedman-féle globalizációs rendszermarketingnek.

    Vajon tényleg olyan jó a magyar munkavállalóknak, hogy az indiai és kínai bérekkel kelljen versenyeznünk a globalizált munkaerőpiacon? Vajon tényleg olyan jó nekünk, ha a Friedmanok által nagyszerű példaként emlegetetett indiai telefonos operátorok mintájára nekünk is valódi nevünk helyett angol néven bemutatkozva kell megfelelnünk a multik globális érdekeinek? Ha pedig ezek nyilvánvalóan megtévesztő állítások Friedman könyvében, akkor mindez vagy naiv tévedés vagy közönséges propaganda.

    Érdekes, hogy a szerző névrokona az a Milton Friedman, aki a liberalizmus melletti gazdasági propagandában kulcsszerepet játszott. Pedig, ha jobban meggondoljuk, a globalizáció egyáltalán nem a szabad egyéni vállalkozásra épülő liberalizmus diadala. Épp ellenkezőleg, hiszen ha van valami, ami a szabad piaci versenyt igazán hatékonyan felülírja és eleve ellehetetleníti, akkor az a globalizációval létrejött multi-monopóliumok piaci erőfölénye a csupán látszólag szabadon és velük „egyenlő esélyekkel” piacra lépő egyénekkel, illetve vállalkozásaikkal szemben.

    A globális neoliberalizmus és neokonzervativizmus korában már egyértelművé vált, hogy a klasszikus liberalizmust mára maradéktalanul felfalták saját monstrummá nőtt gyermekei, a multik.

    A szintén amerikai, de valamiért sokkal diszkrétebben mediatizált The Corporation című könyv és a belőle, illetve vele együtt készült film hatékony ellenméreg lehet a Friedman-féle féligazságokkal és manipulatívan „tényfeltáró” ideologikus PR-hazugságokkal szemben. Bemutatja mindazt, amit Friedman nem. A multik ténykedését a globalizáció kulisszái mögött.

    Sokan elhiszik azonban, hogy a munkaerőpiac virtuális globalizációja valóban szabad és egyenlő esélyeket ad a világon mindenkinek, hogy részt vegyünk a globalizáció piramisának építésében – az emberi történelem legnagyobb és legkockázatosabb piramisjátékában, ami mára nemcsak ökológiailag, hanem ökonómiailag is piramisjátéknak bizonyult.

    Sokan hisznek a Friedmanoknak, de távolról sem mindenki. Franciaországban például idén tavasszal két ízben is hárommilliós tüntetéssel tiltakoztak a munkavállalók a munkaerőpiac agresszív globalizációjából adódó negatív szociális következmények ellen, meghátrálásra kényszerítve a kormányt. Egyáltalán nem biztos tehát, hogy Friedman verziója szerint fog alakulni a XXI. század történelme.
    
    Önmagában elgondolkodtató a könyv irreálisan fölényeskedő alcíme, hogy ez volna a „XXI. század rövid története”, mikor még szinte el sem kezdődött... Mintha csak gyorsan be akarnák biztosítani hatalmukat a globalizátorok, hogy aztán minden úgy alakuljon, ahogyan elképzelték. Pedig a Francia Tavasz történelmi példája éppúgy, mint az amerikai történelemben példátlan tömegeket mozgósító szabadságjogi követelések erősödése azt mutatja, hogy a XXI. század globális fordulata sokkal inkább szociális és ökológiai lesz. Akár tetszik a Friedmanoknak, akár nem. Mert a földi ökoszisztéma és a társadalom sokkal globálisabban működõ rendszert alkot mint az, amit sokan még mindig „globalizációnak” neveznek, noha a glóbusz (vagyis a bolygó) érdekeivel ellentétes.

    Még kirívóbban illogikus, hogy „antiglobalistáknak” hívják azokat, akik a glóbusz valóban globális érdekeiről beszélnek. Persze a szó eredendő értelmének megerőszakolása és elidegenítése, illetve kisajátítása valamilyen partikuláris érdek miatt semmiben sem tér el attól a globális módszertől, mellyel a természeti vagy humán erőforrásokkal bánik ugyanaz a rendszer.

    Mivel manipulálja olvasóit a könyv? Vegyünk csupán egyetlen példát.

    Az internethasználat terjedéséből kiindulva azt állítja, hogy immár minden internetező egyenlő esélyekkel indul a globális munkaerőpiacon. Feltéve, hogy rendelkezik a megfelelő technológiával (pl. szélessávú internetkapcsolattal) és persze kellő angol nyelvtudással..., ami ugye kellőképp bizonyítja mennyire egyenlők az esélyek a világ minden országában és azok minden lakója számára. (Kérdés, a harmadik világban vagy akár csak nálunk a lakosság hány százaléka felel meg ezeknek a technológiai és nyelvi feltételeknek...) Nem beszélve arról, hogy a gazdaságot nem a munkavállalók, hanem a munkaadó globális cégek irányítják és a cégek versenyében a Friedman által istenített helyzet éppen a globalizáció „előnyeit” monopolisztikusan kihasználó multik erőfölényét erősíti, eleve ellehetetlenítve mindenfajta tisztességes versenyt a kis cégekkel szemben.

    Ha valakit mindez nem győz meg arról, hogy a munkaerőpiac globalizációja nem hozza el a tejjel-mézzel folyó Kánaánt (illetve legfeljebb virtuális Kánaánt, génmódosított tejjel és mézzel...), akkor vegyünk egy könnyen érthető és személyes tapasztalatainkból ismert példát.

    Az internet révén ugyebár „megnyílik a világ” - pontosabban a virtuális világ nyílik meg az internetet használók számára. Itt viszont van egy hatalmas csúsztatás: a virtuális lehetőségek globális összemosása a valódi lehetőségekkel. Ennek legérzékletesebb példája az internetes társkeresés. Az, hogy mondjuk egy magyar lány a netkávéházban a világ másik végén lakó ausztrál fiúval levelez és tervezgetik virtuális jövőjüket (bár még sosem találkoztak), miközben a mellette ülő fiú ugyanúgy a világ másik végén lakó virtuális kedvesével csetel, mégpedig olyan bőszen, hogy észre sem veszik egymást és a valódi ismerkedés valódi lehetősége helyett a virtuálisnál maradnak.

    Így válik egyre elképesztőbb mértékben szinglitársadalommá a Friedmanok által istenített globális társadalom, ahol a virtuális világközösség képzelt utópisztikus lehetőségei egyre valóságosabb és egyre tömegesebb magányt jelentenek az emberek életében.

    Lapos volna a Föld? Inkább a globalizációt ezen a címen éltető legújabb amerikai sikerkönyv lapos, ha valaki valóban globális gazdasági, társadalmi és kulturális összefüggések figyelembe vételével és azok kontextusában olvassa.

    Úgy látszik a globalizátorok már aggódhattak, hogy rendszerüket az emberek világszerte növekvő elégedetlensége és a globális médiáktól függetlenül mégiscsak terjedő információk miatt összeomlás fenyegeti. (Nem beszélve a rendszer valóban globális növekedési válságáról és az ezzel összefüggő ökológiai krízisről.) Feltehetőleg ezért promotálnak most nálunk is rendkívüli promóciós hadjárattal egy olyan globalizáció-evangéliumot, mely látszólag nyitott a kritikai észrevételekre is, azonban csak nagyon felszínesen és az alapvető problémákat messziről elkerülve, hogy annál hatékonyabban érvényesülhessen egy olyan globális technológiai utópia hurrá-optimizmusa, amiről leginkább a kommunista propaganda utópikus lelkendezése juthat eszünkbe. Azzal a nem is olyan lényegbevágó különbséggel, hogy a globális kapitalizmus esetében a kommunizmus személyi kultuszát felváltotta a multik márkaépítésére jellemző személytelenség kultusza. Az ipari társadalom utópiája azonban mit sem változott. Pedig a szemünk láttára omlik össze és sürgősen ki kéne találni helyette valami más, fenntarthatóbb rendszert. Valóban és nem csupán névleg globálisat. Az is kortünet, hogy a globális média még mindig nem a közérdekű, valóban globális kérdésekről beszél, hanem a Friedman-féle lapos globálvilágot reklámozza.

    Persze nem nehéz kitalálni, hogy milyen „globális” érdekek fűződnek ehhez, például miért éppen a New York Times újságírójának könyvéből csinálnak besztszellert, és nem valamelyik indiai szerző globalizációról szóló könyvéből. Ez is kellőképp illusztrálja, mennyire szabad a szerző által éltetett globális verseny. A vezető amerikai lap újságírója tulajdonképpen maga is egy multit képvisel és nyilván ezért ilyen dömpingszerű globális reklámkampánnyal jelent meg a Mégis miért lapos a Föld.

    A bulvár-besztszellerként megírt és ehhez mérten gondolatilag meglehetősen lapos könyv a liberalizmus globális utópiájának kétségbeesett újraélesztési kísérlete. Inkább csak szimptómaként, kortünetként érdekes. Megtudhatjuk belőle, hogy mit nem érdemes ma már globalizációnak neveznünk, ha valóban globálisan akarunk gondolkodni, vagyis a létező legglobálisabban működő világgazdasági rendszernek megfelelően, mely maga a világ és az ökoszisztéma egésze.

    Kardos Gábor

57. fixpont:
    2008. 03. 27. 10:09

    Nem keveri ossze, a technikai fejlodesz kovetkezmenye a globalizacio. A globalizacio nem mas mint az informacio a penz, a munkaero, vegsosoron minden dolog szabad, korlatozasmentes es _gyors_ aramlasa. Itt a legfobb szo a sebessegen van, a sebesseggel idot sporolsz. Ez az a tenyezo ami miatt az ember a tortenelemben a legutobbi idokig helyhez volt kotve, termeszetesen a nemzetallam egyik taropillere is ez volt. Azonos nyelvet beszeltek emberek azonos kulturkorben eltek es azonos helyen laktak. De hogy is lehetett volna maskepp? Honapokat gyalogolhattal volna es meg mindig sehol nem vagy, es akkor meg egyedul mentel, elkoltozni eselyed sem lett volna, meg az orszagon belul is nemhogy kivul. Amint a tavolsagok lecsokkentek, megjelentek a nagyobb varosok, az emberek konnyebb tudtak mozogni varosok kozott, az orszaghatar lett a kultura es a nyelv hatara, de mas a varosok, falvak atvettek egymas szokasai, csokkent a nyelvjarasok jelentosege, uniformizalodott ha ugy tetszik globalizalodott maga a nyelv is, a szokasok is, a kultura is. Most amikor az informaciop a penz a tudas korlatlan sebesseggel aramlik, es mar fizikailag is lenyegeben 12 orara vagyunk a vilag barmely pontjatol latszik, a nyelv globalizalodik tovabb elsokent, az angol minden mast lenyom, kell egy nyelv, amivel az egesz vilaggal kommunikalni tudsz. Meg 20 eve is, amikor en kisgyerek voltam azt montak nemetet kell tanulni, Mo nemet befolyasi ovezet volt mindig is, ausztria, nemetorszag, svajc, de a kornyezetunkben is nemetul sokan beszelnek. Angol? Ugyan mar, mondtak nekem, Angliaba, Amerikaba, Ausztraliaba soha nem fogunk eljutni, azok messze vannak, a nemet a leghasznosabb! Es hol van ma a nemet, francia, spanyol, barmelyik nyelv az angolhoz? Sehol. Ez termeszetes folyamat, egy nyelven fog a vilag kommunikalni nemsokara (lenyegeben mar ma is) de ennek a fo oka az internek, es a telekommunikacio terjedese, ami egy technologiai fejlesztes. Nemsokara sajat magadi s gyorsabban fogsz tudni kozlekedni a foldgolyon az is tecnikai fejlesztes, es egyben globalizacio fejlodes is. Egyre tobb kulturat ismersz meg, egyre jobban keverednek az emberek a vilagban, hozzak-viszik egymas szokasait, vannak amelyek fennmaradnak vannak amelyek kipusztulnak, az evolucio mar csak ilyen kegyetlen ero. Technologiai fejlodesz es globalizacio, kez a kezben jarnak. Es ez a folyamat mar csak gyorsulni fog, aki nem tanul meg angolul, lemarad, aki nem kepzi magat minel magasabb szintre, lemarad, aki nem alkalmazkodik a vilaghoz lemarad, es vegso soron kihal. Senki nem fogja siratni, igy a hosszu tavu tulelesunk, az alkalmazkodas, de ehhez felismeresz szukseges.

58. SF:
    2008. 03. 27. 10:10

    Egyébként a puritánok a világ legelvakultabb, legagyamosottabb barmai voltak a kezdetektől fogva. A neokonok a mai leszármazottaik. Azt hiszik, az az erkölcsös ami gazdaságilag hasznos - NEKIK.

59. fixpont:
    2008. 03. 27. 10:11

    SF: megtenned, hogy nem idezgetsz be ilyen kilometeres szovegeket, hanem csak adsz 1 linket, ahol elolvashatjuk? Mi ertelme idehanyni ilyen keskeny oszlopba 1 kilometer szoveget?

60. SF:
    2008. 03. 27. 10:11

    Más megtanulni akár Európa összes országának nyelvén, mint lesajnálni a saját hazádat, saját kultúrádat, és főleg a saját hazád érdekeit, amit a belső és külső ellenség (ez a kettő ugyanaz : izrael és a hazai diaszpóra) nap mint nap sért.

61. fixpont:
    2008. 03. 27. 10:16

    Megadod a linket, eskuszom el fogom olvasni, de ez igy kezelhetetlen sosem tudom melyik hozzaszolast olvasom meg hol tartok.....

62. SF:
    2008. 03. 27. 10:17

    A világpiacon azonos eséllyel indul

    - a 16 órás múszakban, rabszolgamunkával előállított termék, ami után se nyugdíj se tb járulékot sem fizettek - VAN AHOL NINCSENEK EZEK A VÍVMÁNYOK - viszont cserébe szarnak a junkavédelemre is, gyakoriak az üzemi balesetek

    - azzal a 8 órás műszakban megtermelt termékkel, ami után emberi életszínvonalhoz szükséges bért és tb, nyugdíj járulékokat fizettek, mindezt a munkát pedig nyugodt, egészséges melóhelyen végzi a munkás

    A szabadkereskedelem csak a leggazdagabbaknak jó. Már az EU is lépéseket tesz a kínai import ellen, illetve a Monarchia fejlődéséhez is hozzájárult a protekcionista gazdaságpolitika.

    Mert ha nem védjük meg a saját gazdaságunk működését idegen spekulációktól és egyéb begyűrűző negatív hat

63. SF:
    2008. 03. 27. 10:19

    hatásaitól akkor azt senki más sem fogja megtenni.

    Nem ismerhető jelenleg a FIDESZ programja, de ha keresztényszociális elemek dominálnak benne, lehet az is jó. Úgyis háttéremberek állítják azt össze, nem azok a politikusok akik a médiában szerepelnek - szőval nem ilyen elég tapasztalatlan (gyanútlan) Szíjjártó félék :)

64. SF:
    2008. 03. 27. 10:23

    http://www.nologo.hu/

    As mentioned, the book is divided into four sections: No Space, No Choice, No Jobs, and No Logo. The first three deal with the negative effects of brand-oriented corporate activity, while the fourth discusses various methods people have taken in order to fight back.

    [edit] No Space

    The book starts off by tracing the history of brands. Early examples of brands, which were often used to put a recognisable face on factory produced products, slowly gave way to the idea of selling lifestyles. Then, at some point in the late eighties, there was something of an economic crash. Seemingly overnight, corporations began seriously to rethink their approach to marketing, and began to target the youth demographic, as opposed to the baby boomers, who had previously been considered much more valuable.

    The book then goes into great detail about how brand names such as Nike or Pepsi expanded beyond the mere products which bore their names, and how these names and logos began to appear everywhere. As this happened, the brand's obsession with the youth market drove them to further associate themselves with whatever the youth considered "cool." Along the way, the brands attempted to have their names associated with everything from movie stars and athletes to grassroots social movements.

    The book states that large multinational corporations consider the marketing of a brand name to be more important than the actual manufacture of products; this theme recurs in the book and helps explain the shift to production in Third World countries in such industries as clothing, footware, and computer hardware.

    Also mentioned in this section are the various ways in which brands have muscled their presence into the school system, and how in doing so, they have pipelined advertisements into the schools, and have used their position to gather information about the students.

    [edit] No Choice

    In this section, Klein discusses how brands use their size and clout to limit the number of choices available to the public. Whether it be through Wal-Mart's colossal status or Starbucks' aggressive invasion of a region, the goal is the same. Each of the major brands wishes to become the dominant force in its respective field. Meanwhile, other corporations, such as Sony or Disney simply open their own chains of stores, preventing the competition from even putting their products on the shelves.

    This section also discusses the way that corporations merge with one another in order to add to their ubiquity. On a more sinister note, it allows greater control over their image. ABC News, for instance, is allegedly under pressure not to air any stories that are overly critical of Disney, its parent company. Other chains, such as Wal-Mart often threaten to pull various products off of their shelves, forcing manufacturers and publishers to comply with their demands. This might mean driving down manufacturing costs, or changing the artwork/content of things like magazines or albums, so they might better fit with Wal-Mart's image of family friendliness.

    Also discussed is the way that corporations abuse copyright laws in order to silence anyone who might attempt to criticize their brand.

    [edit] No Jobs

    In this section, the book takes a darker tone, and looks at the way in which manufacturing jobs are being moved from local factories to foreign countries, and particularly to places known as export processing zones. Within these zones, working conditions are very dire, and labour laws are all but non-existent.

    The book then shifts back to North America, where the lack of manufacturing jobs has led to an influx of work in the service sector, where most of the jobs are for minimum wage and offer no benefits. The term McJob is introduced, defined as a job with low wages that do not keep in line with inflation, poor hours, no benefits and high levels of stress. Meanwhile, the public is being sold the perception that these jobs are "temporary" employment for students and recent graduates, and therefore need not offer living wages or benefits.

    All of this is set against a backdrop of massive profits and wealth being produced within the corporate sector. The result is a new generation of employees who have come to resent the success of the companies they work for. This resentment, along with rising unemployment, labour abuses abroad, disregard for the environment and the ever increasing presence of advertising breeds a new disdain for corporations.

    [edit] No Logo

    The final section of the book discusses various movements that have sprung up during the nineties, aimed at fighting back against the corporations. These include Adbusters magazine and the culture jamming movement, as well as reclaim the streets, and the McLibel trial. Less radical protests are also discussed, such as the various movements aimed at putting an end to sweatshop labour.

    The book concludes by arguing that globalization is not an abstract enemy, but a reality, and one that is, at best, morally indifferent, but can be used in order to organize protests and allow communications between different grassroots movements

65. SF:
    2008. 03. 27. 10:26

    Ezen mi, bérből és fizetésből élők, avagy kisvállalkozók csak veszthetünk.

    A nemzeti függetlenség megtartásával is élvezhetőek az előnyök, így viszont ahogy jelenleg van, másé a munkánk haszna, gondolok itt arra ami elmegy az értelmetlenül és felelőtlenül felvett hitelek törlesztésére.

    Amit már gyakorlatilag képtelenség visszafizetni, görgetjük magunk előtt.

66. fixpont:
    2008. 03. 27. 10:26

    Jo lenne ha a sok idezet helyett valaki mondjuk tetelesen megprobalna megcafolni, mi az amivel nem ert egyet az #57-es hozzaszolas technikai fejlodes es a globalizacio temaju hozzaszolasombol.

67. fixpont:
    2008. 03. 27. 10:30

    Hat igen, a hiteleket bizony ertelmetlenul es felelotlenuk vettuk fel, foleg Megyo, de kesobb az elso Fleto kormany is. Csak hat az kell mondanom, buta az a nep, aki olyan partra szavaz, aki sokat iger, amit aztan majd csak hitelbol lehet megvalositani. A nep buta volt akkor is, most is a nepszavazason, es felek a jovoben sem lesz bolcsebb. Es most a nep bizony vissza fogja kemenyen fizetni azt a sok hitelt es a kamatait, ami lenyegeben sajat maga(!!!) vett fel uj autora, butorra, tobb nyugdijra, haztartasi gepekre stb amikor azokra szavazott, akik ezt megigertek neki. A nep persze lassan tanul, nagyon lassan, de majd megtanulja, hogy csodak nincsenek, az allamnak nincs sajat penze, adni csak annyit tud, amennyit o maga megtermel, es ha tobbet akar mint amennyit megtermel, akkor bizony nyugni fog az adossag alatt. Kivancsi varom a nep mikor dobben ra erre az alapveto igazsagra.

68. fixpont:
    2008. 03. 27. 10:33

    Bizony, ameddig ilyen sokat koltunk szocialis kiadasokra, ameddig ennyi kamu rokkant nyugdjiasnak fizetunk nyugdijat, ameddig 13. havi nyugdijat osztunk, ameddig a munkanelkuli segely majdnem eleri a minimal bert addig ilyen magasak maradnak az adok draga barataim. Eppen most gondolta ugy 3 millio ember, hogy nem baj az, ha ilyen magasak az adok, nem kell csokketeni oket egy dekaval sem, igaz, nem is lesz mibol.

69. eMM:
    2008. 03. 27. 10:44

    SF ne ide írd az emlékirataidat mert nincs ember aki ezt végigolvassa.:)
    Avagy a kozi/fixpont féle társaságot látod el olvasnivalóval hogy ne unatkozzanak?

70. Gabor:
    2008. 03. 27. 11:03

    Cigányok segélyzését befejezni, máris spóroltunk sokat :-))

    Igen, úgy néz ki, se adócsökkentés se szociális vívmányok, kamatgyarmat vagyunk. Remélem az új, ezután jövő kormánynak már íródik a terve miként lehet ebből a helyzetből kikerülni...

71. Gabor:
    2008. 03. 27. 11:04

    Ja és az infláció is újra pörög. 7%! Ez is egyfajta rejtett adó.

72. fixpont:
    2008. 03. 27. 11:14

    Gabor: ha irodik is terve, az _fajni_ fog, ezt tisztazzuk. :-) Csodak nincsenek, en mar felvazoltan nehany posttal regebben, hogyan kene az onrkormanyzati, oktatasi rendszert atszabni, elottunk van meg a nyugdij, es a felbehagyott egeszsegugy, de azt mindenkinek tudni kell, fajni fog.

73. k0zi:
    2008. 03. 27. 11:15

    eMM: aki nem képes belinkelni egy ilyen hosszú szöveget (vagy legalább kirakni valami olyan helyre, ahol normálisan olvasható pl.: http://rafb.net )

    SF: egy picit lapozd fel a történelemkönyvet, hogy a technológiai fejlődés (segítség: gőzgép, robbanómotor, távíró, telefon, elektromosság), hogy csökkentette le a távolságokat és ezzel párhuzamosan, hogy szervezte át a termelést. Az tényleg vita tárgyát képezheti, hogy a kezdeti találmányokra épült-e rá a globalizált világ, vagy a globalizált világ hívta-e életre ezeket a találmányokat. Tény, hogy a nagy felfedezések és a gyarmatosítások már a gőzgép megjelenése előtt is folytak.

    Igazából azt kéne megérteni sokaknak, hogy azért magasak az adók, mert van 3,6 munkavállalónk (amikor néztem még ennyi volt), ebből 710000 az állami szférában dolgozik, tehát a maradék is őket tartja el, fizeti a hiteleket amit a szociális rendszerünk egybetartására, "választási kampányokra" költöttek. Gyakorlatilag ~2,9 millió ember tart el egy 10 milliós országot. Ezért kell őket megadóztatni annyira, hogy aki nem dolgozik annak legyen segélye, ingyenes orvosi ellátása, ingyenes felsőoktatása. Ha ezen nem változtatunk valamit (aki fizet az kapjon többet, jobbat) akkor azok se akarnak majd dolgozni, akik most dolgoznak, vagy elmennek külföldre, ahol megbecsülik őket, mint dolgozókat.

74. fixpont:
    2008. 03. 27. 11:19

    k0zi: csak mivel ezek az emberek is szavazo polgarok, senki nem meri bantani oket, mert felnek hogy a masok populista demagog modon kihasznalja lasd. Fidesz, de nincs ketsegem, hogy forditott esetben az MSZP is kihasznalna. Azert kellene szakerto kormany, mint mar tobbszor iram, aki ezekben a politikai jatekokban nem vesz reszt, megis meg tudja hozni a kello lepeseket.

75. k0zi:
    2008. 03. 27. 11:28

    fixpont: sajnos ez már csak egy ilyen ország. Demagógia nélkül nem lehet választást nyerni. Szakértői kormány csak egy álom, Bokros is szakértő volt, ma is vele riogatják az embereket, pedig megmentett minket egy államcsődtől.

76. 88:
    2008. 03. 27. 11:45

    Ti vagytok a demagógok, demagóg módon szajkózzátok a neoliberális lózungokat, bizonyítgja ezt Bokros előtt való hasraesésetek is.

    A multikat, és főleg a tőkejövedelmeket KELL megadóztatni, az igazságos közteherviselés jegyében!!!

    És akkor neked csak az a szakértő, aki kizárólag a külföldi befektetők érdekeit nézi, a lakosság szociális érdeéeit meg leszarja!??!

    Jól megtanultad a neolib hazugságokat az iskolában, leülhetsz pistike ötös...

    A múlt rendszerben a marxizmust tanították mint egyetlen alternatívát, ma a neoliberális gazdpolt tanítjék hasonlóképpen. Mi ezen olyan hihetetlen, hogy a globális uralmi rend az oktatásra is ráhat, hogy a maga eszméivel már a fiatalokat telítse?

77. -:
    2008. 03. 27. 11:50

    Fájjon a multiknak és a bankároknak akkor!!!! Ők veszik fel az EU-s támogatásaink nagy részét, akár közvetlenül, akár úgy hogy ők hiteleznek magas kamatra a gazdáinknak.

    Istenem, hogy lehet valaki olyan ostoba, hogy a népnyúzók ezerszer elkoptatott ócska süket hazugságait elhiggye?!?!?!?!

    Visszafordulás a lejtőről
    Tizenkét pontos vázlatrajz egy lehetséges nemzetprogramhoz
    2007. december 13. 00:00

    Bogár László

    Magyarország az elmélyülő káosz és anarchia felé halad. Ennek közvetlen kiváltó oka, hogy az ország társadalmi, gazdasági, kulturális és főként politikai elitjei képtelenek a régóta mélyülő válságnak nemcsak megoldására, de még értelmezésére is. A közbeszéd romokban hever, és ez rohamos gyorsasággal teszi egyre lehetetlenebbé, hogy a nemzet mint közösség egyáltalán szóba álljon önmagával. Ebben az írásban arra teszek kísérletet, hogy összefoglaljam, milyen főbb kihívásokra is kellene válaszolnia egy olyan programnak, amely az erről az önpusztító lejtőről való visszafordulás esélyeit vázolná fel.
    1. A nemzetnek mint közösségnek a történelmi mélységű roncsoltsága.
    Egy igen régóta tartó süllyedés nyomán történelmi mélységbe került a nemzetnek mint közösségnek az önmagához való viszonya. Nincs ma már egyetlen olyan, a nyilvánosságban tárgyalható alapkérdés sem, amely körül minimális konszenzus volna teremthető, nem is beszélve az együttes cselekvés hosszú távú stratégiája körüli összefogásról. A helyzet – túlzás nélkül – a két nagy elbukott forradalom utáni, az 1850 és 1957 körüli időszak görcsös, önpusztító indulatokkal teli bénultságát és tehetetlenségét idézi, „pisztolyként egymásra fogott magyarként” mered egymásra a hamis törésvonal mentén a „két Magyarország”.
    2. A nemzet spirituális talapzatának lepusztultsága.
    A magyar nemzet önazonossága átélhetőségének régóta növekvő egyre súlyosabb zavarai a nemzeti-közösség lelkiállapotát történelmi mélypontra juttatták. Ahogyan az kiszámítható volt, mindez egy bizonyos kritikus határt átlépve a hétköznapi lét elemi együttműködési normáit is szétroncsolja. Pusztulnak a bizalom, együttérzés, szolidaritás, a társadalmi tőke felbecsülhetetlen értékű készletei. Ráadásul mindez egyre inkább öngerjesztő lefelé tartó örvénylésben nyilvánul meg, fokozva a bűntudat-agresszivitás-bűntudat hibás köreit, társadalom-lélektani patológiáját.
    3. A nemzeti szuverenitás csonkoltsága.
    Az elbeszélhetetlensége miatt egyre súlyosabb következményekkel jár az az evidens öszszefüggés, hogy 1990 óta ugyanúgy birodalmi függésben élünk, mint az elmúlt közel fél évezred során mindig. Csak mivel ez a birodalom nem a fizikai, hanem a szimbolikus térben épült fel, és hamis narratívák védik, még kevésbé kontrollálható alávetettségünk intenzitása. Számos jel utal azonban arra, hogy a társadalmi újratermelés lepusztulási lejtője e birodalmi erőforrás-szivattyúk teljes ellenőrizetlenségének köszönhető elsősorban. (Az ország anyagi erőforrásainak közel 90 százalékát két tucat multinacionális vállalat ellenőrzi.) Mindez rövid időn belül társadalomreprodukciós katasztrófához, a rendszer összeomlásához, káosz kialakulásához vezethet.
    4. A nemzet önmagával folytatott diskurzusának lehetetlenülése.
    Magyarország egyre mélyebbre süllyed a verbális polgárháború örvényeibe. Ennek egyik fő oka, hogy nemcsak nem alakultak ki a helyzethez illeszkedő kommunikációs mezők, eszközök, technikák, hanem mindezen döntő fontosságú elemek alapvetően éppen azoknak a struktúráknak a kezében vannak, amelyek a birodalmi alávetés elmélyítésében érdekeltek. Hamis értelmezési keretek, fogalomkészletek zavaros örvényei kavarognak abban a térben, ahol a minket körülvevő lét megértésének és a nemzet mint közösség javára történő felhasználásának eljárásait kellene folyamatosan újraalkotni.
    5. A népesedési folyamataink lepusztulása.
    A magyar társadalom lassan fél évszázada egyre mélyülő demográfiai válságban van. A népesedési folyamatok fokozódó hanyatlásának közvetlen oka a termékenységi mutatók és ebből következően a születésszám végzetes csökkenése, de szerepet játszik benne a magas és főként leginkább a produktív korosztályokat érintő igen magas halálozási ráta is. A demográfiai tendenciák az adott közösség legpontosabb tükrét adják, így benne összefoglalva ismerhető fel a bennünket sújtó szinte valamennyi társadalmi, gazdasági, politikai kulturális, ökológiai stb. ok és következmény.
    6. Az egészségvagyonunk roncsolódása, az egészség „ügye”.
    A magyar társadalom az elmúlt negyven év során szinte példátlan mértékű egészségvagyon-pusztulást élt át. Mindez azt a feltételezést támasztja alá, hogy a rendszerváltás, tehát a globális birodalmi alávetésünk valójában már a hetvenes években elkezdődött. Az egészségvagyon roncsolódásának súlyossága abból adódik, hogy egy teljesen felkészületlen társadalmat hajszoltak át meglehetősen rövid időn belül a birodalmi követelményekhez való ökológiai és szociális alkalmazkodás valamennyi állomásán. Mindez az önpusztítás olyan rendszerét hozta létre, amely Európa egyik legroszszabb egészségű országává tesz minket.
    7. A szűkebb értelemben vett egészségügyi rendszer.
    Bár a szűkebb értelemben vett egészségügyi rendszer csak kb. 10-15 százalékban felelős az adott társadalom általános egészségi állapotáért, de súlyos helyzetünkből következően rendkívüli jelentősége van az ebben a rendszerben lezajló folyamatoknak is. A rendszer ma képtelen megfelelni annak a feladatnak, amelynek lényege, hogy a torz létmódból származó minden következménnyel a szűkebb értelemben vett egészségügynek kellene megbirkóznia. Különösen úgy, hogy ma két egymást kizáró társadalomfilozófiára épülő törekvés van átalakulóban.
    8. A társadalmi egyenlőtlenségek kezelhetetlen növekedése.
    A magyar társadalom már a 80-as évek végén is a térség legnagyobb egyenlőtlenségeket mutató társadalma volt, az azóta eltelt húsz év során pedig szintén Magyarországon növekedtek a legdinamikusabban az egyenlőtlenségek, így azok szintje ma már az átlagos latin-amerikai országokét is meghaladja. Olyan végzetesen leszakadó társadalmak jöttek létre, mint az alsó 35-40 százalékot kitevő roncs-, és az alsó 10-15 százalékot kitevő páriatársadalom, a történelemből kilökött réslakók társadalmai. Mindez azt jelenti, hogy a magyar társadalom létminőségükben eltérő társadalmakra van szétesőben.
    9. A nemzedéki szolidaritás roncsolódása, a nyugdíjrendszer válsága.
    A népesedési lejtő és a szétroncsolódó egészségvagyon folyamatosan pusztítja a nemzedékek közti szolidaritási kötéseket, és megjelenik a nyugdíjrendszer egyre súlyosabb válságában is. A meg nem született generációk felnevelése helyett fogyasztásra fordított összegeket az ezt elmulasztó nemzedékeken hatja be a társadalmi reprodukciós mechanizmusok mélyszerkezetének elemi logikája. Tovább rontja a helyzet értelmezését, hogy a magánnyugdíjrendszer hamis hiedelmei azt ígérik, hogy e rendszer elháríthatóvá tudja tenni a népesedési válság nyugdíj rendszerre gyakorolt végzetes következményeit.
    10. Az ökológiai rendszerünk pusztulása.
    A természet részben magán viseli az általunk követett pusztító létmód minden következményét, másrészt a rendszer lepusztultsága tovább torzítja a létmód egészét, vagyis itt is öngerjesztő lefelé tartó spirálmozgás alakult ki. Az új nemzeti vagyonleltár létrehozása teremtheti meg a külső természetnek a társadalmi újratermelési folyamatokban játszott valóságos szerepének átértelmezését, és az „egész”-séges létmód irányába tett fordulat esélyét.
    11. A társadalom anyagi újratermelési folyamatainak (gazdaság)válsága.
    Egy lehetséges nemzetstratégia legfőbb célja éppen annak a bemutatása, hogy a gazdaság és annak válsága nem alapja, illetve oka a társadalom öko-szociokulturális újratermelési folyamatainak, hanem sokkal inkább következménye. Az általános reprodukciós válság azonban éppen amiatt alakult ki, mert a magyar társadalom elvesztette a saját elemi szintű anyagi újratermelési folyamatai feletti ellenőrzés minden esélyét. A gazdaságunk valójában néhány tucat multinacionális óriás globális hatalomgazdasági érdekeinek van alárendelve, lényegében teljesen figyelmen kívül hagyva társadalmunk anyagi újratermelési folyamatainak elemi szükségleteit.
    12. Az alkotmányunk alkalmatlansága.
    A magyar alkotmány már régóta képtelen eredeti történelmi funkciójának betöltésére, vagyis a „nemzettest” megvédésére és gyarapítására, ehelyett utat nyit a birodalmi diktátumokat kollaboráns módon teljesítő végrehajtó hatalmaknak. A rendszerváltás korrekciója tehát egyben új alapokra épülő alkotmányt is igényel. Ez már csak azért is kikerülhetetlen, mert alkotmányunk alkalmatlansága láthatóan szétveri a köztársasági elnök és az Alkotmánybíróság eddig megkérdőjelezhetetlen tekintélyét, tovább fokozva az instabilitást, a kaotikus viszonyok kialakulásának veszélyét.
    Természetesen tudom, hogy ma még egy ilyen program felvázolása megmosolyogtató utópiának látszik. Nem árt azonban végiggondolni a fölényesen és szánakozva mosolygóknak, hogy az itt vázoltaknál csak az a teljesen abszurd várakozás utópisztikusabb, amely úgy véli, a mindezekkel való szembesülés nélkül is létezik kivezető út.

    A szerző közgazdász, egyetemi tanár

78. -:
    2008. 03. 27. 11:52

    De nektek csak a neoliberális, tehát KOLLABORÁNS és a nemzetét eláruló fizetett hazug "füghgetlen" (valójában szdsz közeli elveket valló) közgazdászok véleménye a mérvadó. Mert olyan logikusnak tűnik.

79. fixpont:
    2008. 03. 27. 11:57

    Jelentem elolvastam, lenne egy megjegyzesem hozza:

    "Tizenkét pontos vázlatrajz egy lehetséges nemzetprogramhoz"

    Ez a 12 pont nagyon alapveto tuneteket ir le, megoldasokra ra, egyet sem. Ez igy egy nagy hablaty, mellebeszeles, minden konkretumot nelkulozo iras. Arra lennek mar kivancsi, Bogar urnak milyen konkret megvalositasi javaslatai vannak az egyes pontok megoldasara, felszamolasara.

80. fixpont:
    2008. 03. 27. 11:58

    Tevedsz, nekem Bogar Ur is mervado, amig eloall epkezlab javaslatokkal a megoldasra.

81. nuel:
    2008. 03. 27. 12:03

    "Érdekes" hogy neked mindig a nemzeti oldal a demagóg meg a hablaty, bezzeg a neoliberális ZSIDÓ oldal visszásságai az oké meg rendben.

    Zsidósan gondolkodsz, tehát lehet hogy zsidó vagy, akkor viszont biztos hogy rosszindulatból akarsz minket félevezetni

    Nem működik a Google? írd be "Bogár László" nézelődj és voilá lesz mit olvasni, ad abszurdum még konkrét gazdválság megoldási javaslatokat is.

82. Ganor:
    2008. 03. 27. 12:05

    Kiemelkedően magasak Magyarországon a béreket terhelő adók és járulékok, és a legtöbb fejlett országgal ellentétben a családosok sem számíthatnak kedvezményekre – írja a Világgazdaság. A Mercer globális személyzeti tanácsadó cég legfrissebb elemzése is ezt erősíti meg. A cég a világ 32 államában vizsgálta meg a felső és középvezetők, illetve a szakértői beosztásban dolgozók adóterheit. Kiderült: Belgium és Dánia mellett Magyarország alkalmazza a legsúlyosabb elvonásokat: az egyedülállók esetében hátulról a harmadik, a családosokat alapul véve pedig a legutolsó helyen végzett Magyarország.

    Forrás: http://www.mno.hu/portal/528311

    És mit kapunk mindezért cserébe, mikor látványosan minden közfeladatból hátrál kifelé az állam (kivéve a tömegoszlató felszereléseket)?

    Az isteni törvény magasabb szempont, mint az emberi rendelkezések.Nekünk mindenképp a szeretet-igazság törvény felé kell haladnunk. E törvény és nem önző énünk vagy más szempontok alapján kell megvizsgálnunk a kérdést. Mi a szerepe az államnak, milyen szerepet töltenek be az adók. Aztán, hogy tölti be szerepét ma az állam, mire szolgálnak ma az adók...
    Ma az állam szerepe szerintem az, hogy az ország lakói jobblétét és biztonságát szavatolja tekintet nélkül azok társadalmi státusára vagy vagyoni helyzetére. Ne engedje a kizsákmányolást és szüntesse meg a nyomort. Igyekezzen magas erkölcsi mércét közvetíteni, mely a közösségi összetartást elősegíti, a közösségért való tevékenységekre ösztönöz, hogy mindenki ország és Országépítő polgár lehessen tehetsége szerint. E tevékenységének anyafi forrása az adókból (meg járulékokból...) befolyt pénz.
    Ez a feladat magasra állítja az erkölcsi mércét, hisz itt nincs helye protekciónak, elvtársi összekacsintásnak, zsíros állásoknak... amitől ma hemzseg a közélet. S amíg a befolyt összegek ebek harmincadjára kerülnek még az a kérdés is jogos, szabad-e adót fizetni. Hisz sokszor felmerül az a kérdés, hol az a sok pénz, amit kölcsönbe vett fel az ország, amit a mai magas aókból befolyt... hol van? Sejtéseink vannak, s ezek elég baljós sejtések. Mert hogy lehet milliárdokat költeni "tanulmányokra", hogy lehet havi több milliós fizetéseket adni bizonyos elvtársaknak... És ahogy megy fenn a lopás nagyban, úgy megy lenn kicsiben. Hogy lehet, hogy egész népcsoportok káros, léha életre specializálódnak? Ki nevelte ki az emberekből a tisztességet? S ki neveli újból utódaikba?
    S mi a dolgunk nekünk ebben a viharos időszakban? Leszünk-e "hegyre épült város"?

83. fixpont:
    2008. 03. 27. 12:06

    "Érdekes" hogy neked mindig a nemzeti oldal a demagóg meg a hablaty, bezzeg a neoliberális ZSIDÓ oldal visszásságai az oké meg rendben."

    Szelmalmokkal harcolsz kedves nuel, ilyet senki sem allitott, en peldaul az ellenkezojet, hogy a mai gazdsagi allapot, a 2002 ota bekovetkezett helyzetert szinte kizarolagosan a mai kormanypartok a felelosek. Tegnap a cigo fiut vedo tanarnal es Ungvary Rudolfnal is leirtam, hogy allaspontjuk tarthatatlan. Ennyire van "rendben" a "neoliberalis" oldal visszassagai. Javaslom, huzd ki a fejed a seggedbol, es ha hozzam beszelsz, olvasd el minden hozzaszolasom, es ertekelj realisan.

84. -:
    2008. 03. 27. 12:14

    Úgy van! Ahol ilyen alacsonyak, sőt csökkennek a reálbérek, ahol a megélhetés költségei, pl. a rezsi ilyen drasztikusan növekednek, ott nem holmi ködös neoliberális utópista nyakkendős közgázos megmondóemberekre fognak hallgatni az emberek, hanem a zsebükre, és a józan paraszti eszükre!!!!!!

    Mert a számlákat akkor is ki kell fizetni, és ez a valóság! Csak a hazugság a demagógia, azt pedig szintén a neolib oldal gyakorolja. Mármint az a hazugság, hogy ennek a népnyúzó "fájni fog" cimkéjű elvonó politikának noncs alternatívája. De van, csak az a globális uralmi rendnek "fájna".

    De az kit érdekel? Néhány pénzembernek tíz helyett kilenc yachjtja lesz? :)

    Azért is copi...

    MONDD, MIT ÉRLEL...

    Mondd, mit érlel annak a sorsa,
    akinek nem jut kapanyél;
    kinek bajszán nem billeg morzsa,
    ki setét gondok közt henyél;
    ültetne krumplit harmadába
    s nincs szabad föld egy kapa se,
    s csomókban hull a hajaszála
    s nem veszi észre maga se?

    Mondd, mit érlel annak a sorsa,
    akinek öt holdja terem;
    lompos tyúkja kárál a torsra
    s gondjai fészke a verem;
    s igája nem zörög, sem ökre
    nem bőg elnyújtva - nincs neki -
    s mélyéről párolog a bögre,
    ha kis családját eteti?

    Mondd, mit érlel annak a sorsa,
    ki maga él, maga keres;
    levesének nincs sava-borsa,
    hitelt nem ád a fűszeres;
    egy tört széke van, hogy begyújtson,
    repedt kályháján macska ül,
    ritmust lóbál az ajtókulcson,
    néz, néz, s lefekszik egyedül?

    Mondd, mit érlel annak a sorsa,
    ki családjáért dolgozik;
    veszekszenek, kié a torzsa,
    és csak a nagy lány néz mozit;
    a nő mindíg mos - lucsok holtja -
    szájíze mint a főzelék
    s a szigor a lámpát ha eloltja,
    csend fülel, motoz a setét?

    Mondd, mit érlel annak a sorsa,
    ki a gyár körül őgyeleg;
    helyén a kapszlit nő kapdossa
    s elfakult fejű kisgyerek;
    s a palánkon hiába néz át,
    hiába cipel kosarat,
    szatyrot, - ha elalszik, fölrázzák
    s lebukik, hogyha fosztogat?

    Mondd, mit érlel annak a sorsa,
    ki sót mér, krumplit, kenyeret,
    hozomra, újságpapirosba
    s nem söpri le a mérleget;
    s ritkás fény közt morogva rámol
    - az adó hosszú, nagy a bér -
    s mi haszna sincs, hiába számol
    többet a petróleumért?

    S mondd, mit érlel annak a sorsa,
    ki költő s fél és így dalol;
    felesége a padlót mossa
    s ő másolás után lohol;
    neve, ha van, csak áruvédjegy,
    mint akármely mosóporé,
    s élete, ha van élte még egy,
    a proletár utókoré?!

    1932. január

85. fixpont:
    2008. 03. 27. 12:22

    "Csak a hazugság a demagógia, azt pedig szintén a neolib oldal gyakorolja. Mármint az a hazugság, hogy ennek a népnyúzó "fájni fog" cimkéjű elvonó politikának noncs alternatívája. De van, csak az a globális uralmi rendnek "fájna"."

    Aham, tegyuk fel, hogy van, de en erre is azt mondom, latni szeretnem, ahogy Bogar ur konkret javaslatait is. Ha majd latom, akkor el tudom donteni rola, van-e realitasa vagy nincs. A rezsi alapvetoen 2 okbol nott es no, az egyik az elelmiszer arak, amelyek az idojaras fuggvenyei, es a vilagon mindenhol egyforman nonek (tavaly nagyon aszalyos ev volt, de ezt mindenki tudja), es az energia arak novedkese, abba pedig nekunk magyaroknak keves a beleszolasunk, ugyanis mondjuk 1998ban $15 volt a koolaj, ma pedig ~$100. Ezek a neoliberalis hazugsagok, hogy dragul a benzin, a futogaz? Ezek tenyek, csak a vak nem latja. Az a hazugsag, aki eltorli a gazar kompenzaciot, nem az volt a hazugsag, hogy a Kadar rendszer bevezette? Minden elfogyasztott kobmeter utan az allam kiegeszitette a befizeteseket, mert azok nem fedeztek a gaz valodi arat, ez lenne a hazugsag, hogy valaki ezt kimondja es megvaltoztatja? Nemsokara valaki elo fog jonni, hogy az olajar is a zsidok kezeben van, de ezt mondjuk Venezuela, Iran es Oroszorszag igen hangosan ki fogja kerni maganak, hogy ok zsidok lennenek. :-))))

86. -:
    2008. 03. 27. 12:25

    Amúgy minden copi helyett van egy linkem, ahol kereső is van a hírek címeiben

    http://althir.org/

    Nem csak azokat figyeli, amik főoldalon vannak, továbbá ez archíválja is a linkeket, lehet régészkedni. Persze 2005 előtti dolgokat nagyon nem :D

    Bizony aki az autó biztosításhoz hasonlította az eghészségbiztosítást, az az emberéletet és egészséget is csak árucikknek tartja.

    És ha a rendszer abban érdekelt, hogy beteg légy és jó drágán kezeljenek és azt neked kelljen kifizetni, ellenérdekeltség forog fenn :) magyarán nem gyógyítanak meg rendesen csak "kezelnek"

87. k0zi:
    2008. 03. 27. 12:30

    88: érdemes lenne megnézni a demagóg szó jelentését. Szép dolog, hogy adóztassuk meg a multikat meg tőkejövedelmet, de aztán majd nézhetünk amikor úgy döntenek, hogy ágyesz bugyesz mi itt sem vagyunk. Tény, hogy kell egy igazságosabb közteherviselés ebbe beletartozik az is, hogy aki nem fizet tb-t, az ne kapjon olyan ellátást mint az, aki fizet.

    Neokonzervatív gazdaságpolitikának is vannak alternatívái, csak azok ebben az országban működésképtelenek, de más országban tökéletesen működik (Kína, Szaud-Arábia, Venezuela, Türkmenisztán)

    -: ahogy már fixpont is írta ez a 12 pont szép tüneti leírás, amit kb minden értelmes gondolkodó ember össze tudna dobni, de semmi megoldási alternatívája nincs. Megadóztathatjuk a bankokat, de akkor legfeljebb kihelyezik magukat külföldre és akkor lehet nézni, mert majd adóznak Szlovákiában. A bankokat és a tőkét még annyira sem köti egy ország, mint egy gyárat.

    nuel: az MSZP-ben és az SZDSZ-ben ugyanúgy előjönnek a demagóg baromságok, a néphülyítés pártfüggetlen.

88. nuel:
    2008. 03. 27. 12:33

    Kapolyi László MSZP képviselő cége importálja a gázt, és bizony meghígítja, pedig azt nem szabadna neki.

    Arról szól a dolog, hogy errő a területről is kivonul a kormény, különben CSAK A RÁSZORULÓKNAK jár a kompenzáció, és azok közül is értelemszeráen a kisfogyasztóknak. Már a nagycsaládosok elesnek ettől, mert többet fogyasztanak.

    A háztartásokban NINCS TÖBB PÉNZ MÁR, hiába kreatívkodtok hoyg honnan lehetne még elvenni, AMI NINCS AZ NINCS!!!!!!!!!

    Apropó, a kanadai zsidóknak bagóért odaadott gázmező, ami Mo. EGÉSZ gézszökségletét fedezhette volna!!!!! nos azzal mi van kispofám??

    Ne hablatyolj úgysem hiszünk a fajtádnak, sumák zsidó!

89. -:
    2008. 03. 27. 12:41

    Háűt ez az! A tőke zsarolási pozícióban van a GYENGE állammal szemben. Épp ezért kell ERŐS állam és ERŐS nemzeti érdekvédelem!

    Az lenne a megoldás hogy minél több országban egyszerre bevezessék ezeket az adókat : mindenünnen mégsem vonulhatnának ki. Illetve az offshore, liechteinsteini és hasonló sumák adókerülő cégek hazi területen múködődését betiltani. Ahol működsz ott fizess adót és kész, kell egy ilyen törvényt hozni. Az iylen sumákság amúgy is terrorgyanús, a németek keményen üldözik.

90. 88:
    2008. 03. 27. 12:45

    Azt nem értem miért jó az nektek ha rossz? Vagy valami chipet is ültettek belétek a közgázon? xD

    Gyurcsányéknak még az áram is olcsóbban jár
    2008-03-27. 10:25

    Gyurcsány Ferenc cége is részese lett annak a nagyipari vállalatokat tömörítő, ámde szűk körnek, mely feltehetőleg némi politikai hátszéllel tudott magának kedvező áramtarifát elérni a Magyar Villamos Művektől.

    Több nagyvállalat - köztük a kormányfő tulajdonában álló Motim Zrt. is - decemberben állapodott meg a vállalattal, miután tervezett beruházása veszélybe került a magas energiaárak miatt. A cégek a gazdasági tárcával és a Miniszterelnöki Hivatallal is egyeztetettek - állítja Szaniszló Mihály a jelentős áramfogyasztókat illetve termelőket tömörítő Ipari Energiafogyasztók Egyesületének elnöke.

    Az MVM nevek említése nélkül megerősítette az értesülést.

91. k0zi:
    2008. 03. 27. 12:45

    fixpont: az élelmiszerárak drágulásának van 2 másik oka is. Növekszik a kínai jólét, tehát nő a kereslet is, valamint sok országban élelmiszer helyett inkább bioetanolt termelnek, tehát csökken a kínálat. Erre már csak rátesz egy lapáttal a globális felmelegedés és az aszály.

    nuel: és tudod miért drága a villany? Mert a magyar emberk csak vásárolják az energiafogyasztókat, azonban a rendszerváltás óta nem épült jelentős elektromos áramot előállító erőmű (Bős-Nagymarost is megtorpedózta a nép). 2015-re 2x annyi áramot fogunk fogyasztani, mint amennyit megtermelünk. Szerinted mi lenne akkor, ha a kormány bejelentené, hogy holnap építünk egy új atomerőművet? Elmondom neked, a sok egységsugarú kimenne tüntetni, hogy márpedig nekünk nem kell atom. A gáz ára meg sajnos azért drága, mert nálunk nincs földgáz és kénytelenek vagyunk olyanoktól megvenni, akiknek van (és ott ők mondják meg az árat)

92. k0zi:
    2008. 03. 27. 12:49

    88: ez is csak azt igazolja, hogy ami állami kézben van, azzal visszaélnek nálunk :(

93. joe:
    2008. 03. 27. 12:56

    VAN FÖLDGÁZ CSAK ELKÓTYAVETYÉLTÉK A KANADAIAKNAK!

    Mekkora butaság már Bőssel jönni, aminek a terveivel többek közt az volt a gond, hogy egyoldalúan a szlovák félnek volt csak kedvező, magyaréán, mienk a természetkárosítás, és övék a termelt energia több mint fele.

    Az oroszokkal is meg lehetett volna ügyesebben egyezni, de ha kisebb a gáz ára, akkor kevesebb a tolvaj Kapolyi részesedése a gázimportban.

    Kapolyit különben, természetkárosításért, akár halálra is lehetett volna ítélni egy jogállamban. Hévíz, Tata, és sok más hely vesztette el a termálvízforrásait némi vacak lignit körülményes kibányászásáért amikor ő volt az energiaügyi miniszter kádár alatt.

    Te se láttad a "Nyelvet" azaz a duzzasztó betongátat Visegrádról (már lebontották), dehát ilyen szánalmasan buta az, aki hazug tankönyvből meg liberális közgáz lapokból tájékozódik, tipikus zsindexes nyegle okoskodás az amit művelsz, neokon janicsár.

    Állami tulajdonú atomerőmű ellen, amiről felfognék hogy kell az energiaár kordéban tartásához, nem tüntetnének sokan. De ezek úőgysem építenek semmit, inkább elosztják a közpénzeket egymás sumák cégei közt. Az uniós pénzek pedig valóban leginkább bajnai libatolvaj gordon laptopján léteznek.

94. fixpont:
    2008. 03. 27. 13:00

    "Az lenne a megoldás hogy minél több országban egyszerre bevezessék ezeket az adókat"

    Mivel az adorendszer tagallami hataskor, ilyen nem lesz egyhamar, mivel az adorendszer beveteli oldala szorosan kapocslodik a kiadashoz, ilyen otlet csak teljesen homogen gazdasagi/szocialis feltetelek kozott lehetne kivitelezheto. Es akkor meg mindig ott az a jatekelmeleti szempont, hogy letezik-e egyaltalan egyensulyi helyezete egy ilyen versengesnek. Es mivel a rendszer nem zart (az egesz vilag nem egyetlen orszag egyetlen szabalyokkal) ezt nem tartom valoszinunek.

95. 88:
    2008. 03. 27. 13:05

    Kapolyi valóban egy igazi mocskos kiskirály, és a gáz meghígításáról szóló történet is igaz. Magyarán, lop.

    Nem ennyi ez az ügy, az MVM-ben is van valami mozgás..

    Nekünk drágul, Kapolyinak olcsóbb lesz
    
    Azért van szükség Magyarországon ismételten a villanyárak emelésére, mert a kormánynak a szocialista luxusprofit és nem az emberek érdeke számít - jelentette ki Szijjártó Péter hétfőn sajtótájékoztatón.

    Utoljára frissítve: 2007. január 23., 14:42

    Nekünk drágul, Kapolyinak olcsóbb lesz az áram : Újabb sunyi villanyáremelés

    A Fidesz szóvivője az ukrán sajtó egy megjelenése óta sem cáfolt, ellenben bizonyos nyilatkozatokban megerősített értesülésére hivatkozva úgy fogalmazott, hogy "a szocialista luxusprofit miatt készül a kormány arra, hogy megemelje a villany árát".

    A politikus által hivatkozott sajtótermék úgy tudja, hogy a Magyar Villamos Művek járta ki az ukrán szolgáltató vállalatnál azt, hogy a Kapolyi László szocialista parlamenti képviselő tulajdonát képező System Consulting nevű cég a többi versenytársához képest rendkívül olcsón juthasson hozzá az ukrán áramhoz.

    A fideszes honatya azt is elmondta, hogy a lap szerint a magyar energetikai cég által kilobbizott ár két és fél-háromszor olcsóbb az átlagos európai árnál, ami így mintegy 60-65 százalékos profitot eredményez a szocialista politikus cégének.

    Véleménye szerint felmerül a kérdés, miért drágul az áram Magyarországon, ha Kapolyi László cége a magyar villanyárakat alakító befolyással rendelkezik.

    Ha viszont a beszerzési ár nem számít ebben a tekintetben, úgy az a kérdés, hogy az adófizetők pénzéből fenntartott állami vállalat miért szolgálja egy privát cég üzleti érdekeit - tette hozzá Szijjártó Péter.

    A Kommerszant Ukraina hétfői számában azt írta, hogy értesülései szerint az Ukrinterenergo állami társaság nem tudta elérni az Európába szállított ukrán áram vételárának jelentős felemelését, mert az első kísérletnél a magyar állami energetikai vállalat, a Magyar Villamos Művek (MVM) ellenállásába ütközött.

    Az Ukrinterenergónak nem sikerült lecserélni a magyar importőrt, a Kapolyi László parlamenti képviselő tulajdonát képező System Consultingot, amelynek érdekében az MVM cselekedett - teszi hozzá az ukrán lap.

    Ezt megelőzően a Népszabadság című napilap a villamosenergia-ipar szakszervezeti sztrájkbizottságának információja nyomán a múlt hét elején szellőztette meg, hogy február elejétől ismét emelkedik az áram ára.

96. fixpont:
    2008. 03. 27. 13:06

    Egy uj atomeromu 3 milliard dollar also hangon, arra ugye nincs penz, csak hitelbol lenne, es mar igy sem ad senki az orszagnak alacsony kamatra a, masik problema, hogy a tervezestol szamitott 12-15 even belul indulhat be, ha ma elkezdjuk 2020 elott nem lesz ram, a mindenki gondoljon bele mit ossze sivalkodnanak majd a zoldek, a greenpeace es azok a demagog partok akik maris elojonnenek csernobillal.

    A mako alatti gazmezo is csak egy becsles, nagyon melyen van, rendkivul draga specialis technikaval kell kitermelni, erre Monak megint se penze nincs se technikaja. Belefektetni sulyos tizmilliardokat raadasul kockazati alapon, ezt a jelenlegi helyzetben kerdeses bevallalni. Ha Mo egy gazdag orszag lenne, talan megprobalhatnanak, de latni kell egy ilyen gazmezo is veszteseges tobb mint tiz evig, feldolgozni is nehez ugye, szakertelem sincs hozza ...... en megertem, hogy valaki ebben annyit lat, hogy az allam megint eladta az aranytojast tojo tyukot olcson (banyajaradek, ado) kulfoldieknek, csak a vilag sajnos ennel bonyolultabb.

97. fixpont:
    2008. 03. 27. 13:08

    "Nekünk drágul, Kapolyinak olcsóbb lesz."

    Mivel a gazt nem kobmeterre hanem futoertekre fizeted, vajon miert eri meg neki higitani. Lattatok mar gazszamlat? Ott van hogy a fogyasztas x. kobmeter, kobmeterenkent a futoertek z. Joule, a futoertekkel korrigalt ar y. forint. :-)

98. fixpont:
    2008. 03. 27. 13:11

    De mondjuk en tamogok minden korrupcio ellenes intezkedest, ha Kapolyi valoban indokolatlanul sokat keres az energian, akkor minden ilyen tenyfeltaro cikk udvozlendo, es kerdore kell vonni. Ilyen egyszeru.

99. -:
    2008. 03. 27. 13:29

    Amíg ezek vannak, a nyomozás is akadályoztatva van, egyébként próbálják a kiskirályokat letörni, többek közt ezért fejel veres a kamerába :))

    Ilyet hogy Célpont, nézni kéne.

    Ott fizet adót a tőkés, ahol működik, és máris át van vágva a gordiuszti csomó. A kts-vetésbe bejövő plusz miatt hamar vonzóvá válhatna egy ilyen intézkedés, és elterjedhetne a tagországok közt. Hetek alatt, ha a Néppárti frakció bedobné a javaslatot! Hetente mégse lehet céget költöztetni :)

    NA ugye hogy a tőke már zsarol és ez ellen tenni kell valamit??

    Konkrétan mérték, mennyi idő alatt forr fel x l víz, itt és szlovákiai és romániai helyeken, és ennek alapjén jöttek rá, nameg mert már sok jelzés érkezett efelől a jelenség felől.

    20 év múlva meg már minek atomerőmű, most kéne, nem? Addigra vagy lesz fúzió de pl a geotermikus energiatermelési módok egész biztosan profin ki lesznek dolgozva.

    Egy TV riportban százmillió forintra becsülték a kitermelési költségeket. A reformok kommunikációja ( azaz a nép félrevezetése) ennek sokszorosába került.

100. k0zi:
     2008. 03. 27. 13:31

     fixpont: az oké, hogy drága egy atomerőmű, de a most nem kezdünk bele, akkor 10 év múlva villanyár kompenzációban fogjuk majd kifizetni ezeket, mert nem bírjuk magunkat ellátni árammal.
     Gáz fűtőértékét meg szerintem senki sem tudja otthon mérni :)

101. -:
     2008. 03. 27. 13:33

     Az államnak, azaz a kormánynak jutalék jár az áéram árából, ezért akar árat emelni annyira. De nem a költségvetésbe kerül ez 100%-ban, ebből is levesznek sápot különféle magánszemélyek és cégeik!

     Újabb sunyi villanyáremelés
     
     A kormány "alattomosan és sunyi módon" ismét arra készül, hogy emelje a villany árát - jelentette ki Szijjártó Péter keddi sajtótájékoztatóján egy mai sajtóhírre reagálva.

     A Népszabadság című napilap a villamosenergia-ipar szakszervezeti sztrájkbizottságának információja nyomán mai számában azt írta, hogy a jövő hónap elejétől ismét emelkedik az áram ára. A lap úgy tudja: az érdekvédők azért szivárogtatták ki a várható áremelést, mert "háborúban állnak" a gazdasági tárcával.

     "A hazudozás és a titkolózás is tovább folyik" - értékelte a Fidesz szóvivője újságírók előtt a tárca magatartását, arra emlékeztetve, hogy a tavaly nyári 15 százalékos áremelést követően a kormány részéről többször is elhangzott: újabb drágulásra a közeljövőben már nem kerül sor.

     Szijjártó azt is hozzátette: most is egy véletlen folytán derül ki, hogy a kabinet mire készül.

     A politikus szerint az áremelés "egyáltalán nem törvényszerű és nem szükségszerű", mivel volna lehetőség a villany árának "nagymértékű" csökkentésére is.

     Ezzel kapcsolatban azt hangsúlyozta, hogy a befizetett villanyár 40 százaléka az államhoz és a szolgáltatókhoz kerül, valamint felül kellene vizsgálni az erőművekkel és a nagy profitot bezsebelő szolgáltatókkal kötött szerződéseket.

     A Fidesz felszólítja a kormányt, hogy fejezze be a hazudozást és a titkolózást, ne emelje a villany árát és tegyen le arról az eltitkolt szándékáról, hogy tovább növeli a családok megélhetési költségeit - mondta a szóvivő.

102. -:
     2008. 03. 27. 13:37

     Felteszel 1 l vizet egy tűzálló Tupper edényben, és méred hogy mennyi sec. alatt forr fel, ennyi. Durván van különbség. Lesz még folytatása az ügynek, Lovas is ráállt, fogsz még hallani a gázhígításról ha figyeled. :)

     Szélerőmű kell sok, az most a sláger.

103. k0zi:
     2008. 03. 27. 13:38

     -: én 10 millióért is vállalom a kitermelést, max nem sikerül. Sosem csinált még senki ilyet a Földön, így pontos árat sem lehet mondani én 10 mrd-os nagyságrendről hallottam.

104. k0zi:
     2008. 03. 27. 14:03

     -: hozzáteszem a jó méréshez ugyanolyan edény, ugyanolyan bimetál gázcsap és még lehetne sorolni a buktatókat amik torzíthatják az eredményt. Igazából palackos gázt kéne venni és azokkal azonos körülmények közt lehetne mérni. A gázvezetéken folyó gázt úgy tudom befolyásolja a könyék fogyasztása is.

105. Basti:
     2008. 03. 27. 15:44

     Huuu bakker Ti aztán termékenyek vagytok itt, nem is tudom mindet végigolvasni, elnézést ha ismétlek valakit...

     Bayert azért nem ítélem el, mert a rendszer(módszer) váltás első éveiben igazából senki nem tudta melyik párt mit is képvisel, hiszen a demokráciáról sem tudtuk mit is jelent igazán (hiszen sosem találkoztunk vele :)), csak annyit, hogy most aztán kimondhatunk bármit, hordott is össze mindenki hete-havat... Én is 90-ben és 94-ben szadeszes szavazó voltam, de kizárólag azért, mert ők voltak a legvehemensebb antikomcsik (legalábbis verbálisan) és akkor még nem tudtam a sorok(soraik) között olvasni. Viszont a maszopos összeállás után "kibújt a szög a zsákból". Tehát amiért magamat nem kárhoztatom, azért Bayert sem fogom. Ez az első néhány év nem összehasonlítható a Lendvaik évtizedes komcsi tapasztalataival, akik ugyan ott folytatták ahol abba(sem) hagyták.

     A gáz egyértelműen csalás én sok éve főzök "wok"-ban (igazi öntöttvas, nem a szar alumínium), korábban simán úgy forrt fel benne a víz, hogyha teljes lángon felhevítettem és beleöntöttem egy pohár vizet, rögtön (néhány másodperc múlva) teljesen szárazra elpárolgott. Ma ha ugyanannyi vizet öntök bele, fél óra múlva is van benne. Ezek a tények. Ebből egyenesen következik, hogy a fűtőértéke drasztikusan csökkent. Viszont az ára azóta többszörösére nőtt. A probléma az, hogy ez bizonyíthatatlan, mivel abból az időből (kb. 4 évvel ezelőttről) nincsenek bizonyító erejű vizsgálatok a kezünkben, tehát hiányzik a viszonyítási alap, csak a tapasztalat van, azzal nem lehet bíróságra menni. Egy fontos változás még, hogy az egyébként nem sokkal azelőtt kicserélt (kb 2000-ben) gázórát 2004-ben újból kicsrélték és akkor majdnem kétszer akkora lett a gázszámlám. Ezt akkor szóvá is tettem, de azt mondták (természetesen), hogy az előző mért rosszul. Egészen biztos vagyok benne, hogy ezen keresztül is kirabolnak bennünket és tökéletes a módszer, mert bizonyíthatatlan....

106. fixpont:
     2008. 03. 27. 15:52

     "Egészen biztos vagyok benne, hogy ezen keresztül is kirabolnak bennünket és tökéletes a módszer, mert bizonyíthatatlan...."

     Viszont a paranoia kutatasban ugytudom igen szep eredmenyeket elertek mar. Jovo heten mar ingyen van eselyed kezeleshez jutni!

107. Basti:
     2008. 03. 27. 16:31

     Itt nem azt mondtam, hogy a kormány rabol ki minket ebben a témában magyarokat, hanem a nemzetközi (itt esetünkben az orosz és a gázelosztó cégek) nagytőke mindenhol kirabolja a védtelen tömegeket, a kormány felelőssége abban merül ki, hogy nem ellenőrzi "zéró toleranciával" ezeket a cégeket, hogy a szolgáltatás minősége megfelel-e az elvárható korrekt színvonalnak. Persze Józsi bácsit "zéró toleranciával" ellenőrzik, ha a szüretre meghívja a rokonokat segíteni...

108. fixpont:
     2008. 03. 27. 16:41

     Igen, ebben van nemi igazad....hogy onmagaval szemben valahogy egyetlen kormany sem olyan szigoru.

109. Pengető:
     2008. 03. 27. 17:35

     "Mert aki az igazság irányába másít véleményt, azt befogadjuk. "
     (Igazság a faszt, de ezt most hagyjuk, legyen a tiéd.)

     Legyen az akár a Fekete Pákó is. Még okos is lett hirtelen. Nevetséges. Annyira mutatja, mennyit értek, hogy az hihetetlen! :D

110. -:
     2008. 03. 28. 4:25

     Pengető, te nyegle cinikus zsidó, tőled ennyi is telik.

     Nem értem, bérből élő fiatalok miért szerelmesek a nagytőkébe és a bankokba.

     Hisz a ti jövőtöket lopják el, abból fizeti az állam a kamatadósságot, azért nincs már államilag támogatott lakáshitel.

     A versenyképesség és a kts hatékonység így együtt pedig azt jelenti, sokat és jól kell dolgoznod kevés pénzért. Az ilyen bokros félék két vezényszava.

111. -:
     2008. 03. 28. 5:08

     Az a legfőbb baj, hogy cionisták irányítják ezeket a folyamatokat

     http://barikad.hu/search/node/bilderberg

     Szarba se vesznek minket.

Mondj valamit

Nem regisztrált felhasználóknak hozzászólni csak rendes e-mail cím megadásával lehet.

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.

Név:
Email cím:
Honlap:
Spambot ellenőrzés:

• Miután elküldted, néha nyomnod kell F5-öt, hogy lásd, amit írtál
• Ha be vagy jelentkezve, nem kell beírnod semmilyen kódot

Kód: