Ha minden igaz, holnap végre lezárul a lakásmaffia-ügyem.

A történet röviden annyi, hogy 2004-ben egy zsidó tanáromnak kölcsön adtam 2,5 millió forintot, és vállaltam neki 8 milliós jelzálogot a lakásomra. Bár okirathamisítás is történt az ügyben, a lakásom végül megmenekült. A pénzem behajtása viszont húzódik, és kamatozik.

A behajtási per címszavakban:

(2004-es ügy 2005-ben bíróságra adva, és első fokon 2006-ban tárgyalva.)
Ehhez képest tessék figyelni az évszámokat.)

Első fokon 2007. március 22-én nyertem meg a pert. Ez a bíróság 2007. augusztusi végzése szerint a tanárom vonatkozásában jogerőssé is vált. A 2008. áprilisi másodfokú tárgyaláson azonban bejelentette, hogy ő idő közben máshova költözött, és így nem kapott semmiféle ítéletet, amit megfellebbezhetett volna. Ezért az újbóli kézbesítés végett visszautalták az eljárást első fokra. Közben tanár úr újabb iratot hamisított, mellyel kapcsolatban 2009. február 9-én szembesítettek vele a rendőrségen, de ez most mellékes. :)

A per különben ügyvéd bácsim szerint olyan szinten a miénk, hogy ő nem is jön el, hanem maga helyett egy még nálam is fiatalabb bojtár kislányt küld be velem a bíróságra. Ennél talán még egyedül is viccesebb menni, de mindegy. Az ügyvédi instrukció annyi, hogy elsőfokon már bizonyítottunk mindent, most már érdemi nyilatkozatokat ne is tegyünk.

A 'nincs hozzáfűznivaló'-féle taktika vélhetően menni fog mindkettőnknek, bár én nem szeretek csöndben maradni, mert arról nem lehet jó blogpostot írni. xD

A végeredményről majd holnap beszámolok.

By SoDI


 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!