Na, ezen az előbb hatalmasat röhögtem.

És tényleg: el nem tudom képzelni, hogy felnőtt, huszonéves emberek miként pazarolhatják ilyesmire az energiáikat. Nekem utoljára tejfelesszájú 19 éves gyerkőc koromban volt hasonló próbálkozásom, de nagyon hamar rájöttem, hogy a csodaszer-biznisz nem nekem való.

Elsőként egy Herbalife előadás kedvéért utaztam le Pécsre. Mindenki nagyon egészségesnek és vidámnak tűnt, de az ingyenes vacsora dacára sem jutottam el odáig, hogy megvásároljam a kezdőkészletet.

Kicsit másként alakult a dolog a Tahiti Noni Juice-zal, annál ugyanis láttam, hogy a közel 15.000 forintos literenkénti értéke dacára kapásból két ember is akad a családban, aki rendszeresen fogyasztja: anyai nagynéném és nagyapám. Ezt én fiatal fejjel kvázi-reprezentatív mintának tekintettem a teljes lakosság igényeire vonatkozóan, ezért egy Internetes hirdetésre jelentkezve megvásároltam a 70.500 forintos kezdőkészletet. Ennek a számlája éppen a napokban akadt a kezembe, így meg is tudom mutatni nektek.

Alá kellett hozzá írni egy három oldalas angol nyelvű szöveget is, amiből egy árva szót nem értettem, de ezen nem különösebben akadtam fent, mert úgy okoskodtam, hogy bármi is áll benne, magyar bíróságon amúgy sem tudnak érvényt szerezni neki.

Ezek után sorra gyártottam a tépkedős hirdetéseket, és lelkesen ragasztgattam mindenhova: lámpaoszlopra, fákra, villamosmegállóba. Mégis csupán egyetlen telefonos érdeklődő akadt: egy hölgy, aki az iránt érdeklődött, hogy pontosan miként tudna a nonilé segíteni a  cukorbaján. (Erre vonatkozó közvetlen állítás természetesen nem szerepelt a hirdetésemben, mert az tilos lett volna. Helyette a kezdőkészlethez kapott tájékoztató anyagból másoltam ki szó szerint egy tengerentúli orvos bizonyos mondatait, gondosan ügyelve az idézőjelekre és a pontos forrásmegjelölésre, nehogy úgy tűnjön, mintha személyesen én állítanék bármit is.)

Miután nem volt pofám hazudni, és így megismertettem a cukros hölgyet a Noni hatásosságára vonatkozó vitákkal, végül ebből sem lett üzlet.

A nagynéném sem akarta megsérteni a jól bevált Noni-ügynökét, így az egyetlen üveget a nagyapámnak tudtam elpasszolni. Végül két hónap után már áron alul próbáltam megszabadulni a maradék három üvegtől.

Elgépeléseket nem javítottam:

SoDI - 2002-01-26 19:57:10  (15)

Én sajnos mostanában döbbentem rá, hogy akármilyen csodálatos dolog is ez az ital, akármilyen nagy is a kereslet rá, énbennem nincs meg a tehetség arra, hogy boldoguljak az értékesítsével.

Jómagam a legteljesebb mértékben meg vagyok elégedve a NONI-val, azonban most van "feleslegben" nálam több üveg, amelyen a teljes árral jóval olcsóbban, 1000 Ft-tal (!) kevesebbért hajlandó vagyok túladni.

Akit budapestről érdekel, hogy a teljes árnál 1000 Ft-tal kevesebbért juthasson Tahiti Noni Jiuce-hoz, az hívjon az 06 70 233 5952-es számon, és én ingyen házhoz viszem neki.

/ forrás /

Nagyon meg voltam sértődve, amikor az őszinte ajánlatomat egyesek ócska reklámszlogennek hitték.

Pici - 2002-02-24 22:31:11  (16)

Kedves SoDI !

Nagyon érdekes ez az 1000 Ft-os álszent szöveg, utoljára egy edényárus sütötte el , és neki sem hittem el, hogy az utolsót kínálja csak most és csak nekem és féláron. Több helyen is találkoztam a hirdetéseddel.

Ha jól tudom az elosztópontoknál van vásárlási limit, így nagyon nem vásárolhattál be. Ha mindenáron értékesíteni szeretnél választhatnál etikusabb utat is . Különben a tec szabályok szerint, ha jól tudom csak az elosztó pontok jogosultak értékesítésre.

Szóval , ha a céged tevékenységi körében nincs élelmiszer kis és nagyker tevékenység bejegyezve, akkor ezt ki kéne hagyni. 

/ forrás /

Végül árun alul mégis sikerült megszabadulnom a készlettől, így összesen mindössze 20 ezer forint veszteség árán tanultam meg egy életre, hogy tartsam magam távol mindenféle MLM, vagy közvetlen értékesítési tevékenységtől, mert ilyesmiből én üzembiztosan nem fogok soha egy árva fillért sem keresni.

By SoDI


 
 
3 (2)
Jelentkezz be a szavazáshoz!