Egy egyetemista srác pereket provokál maga ellen. .

Tóta W, Árpád ma világosan megmutatta, hogy az öncélú provokáción kívül semmihez sem ért. Igen nehéz ugyanis újságírói munkának nevezni azt, ha valaki még a minimális erőfeszítéseket sem teszi meg, hogy legalább felületesen tájékozódjon a témában, melyről írni készül.

Sír a szája, hogy a hazai mezőgazdaság nem piacalapú, és hogy közpénzből tömjük a sok, általa életképtelennek tekintett gazdát, ami igencsak igazságtalan az értékteremtő adófizetőkkel szemben (melyhez oly gőgösen saját magát is sorolja). A ’traktorpofájúak pofáját’ minden évben nagyobb zsemlével tömik be, mondja, és ez szerinte hosszú távon tarthatatlan.

Egyvalamiről feledkezik csak meg a nagy igazságérzetében. Mégpedig arról, hogy ez nem magyar kérdés. A feleslegek intervenciója, a fagykár enyhítése, és a földalapú kompenzáció nem pannon találmány, hanem Uniós vívmány. Tetszik, nem tetszik, itt nem a piac jelenti a versenyképességet, hanem az, hogy mennyire nemzetféltő ember ül az agrártárca bársonyszékében.

Amíg ugyanis minden európai országban bevett gyakorlat a mezőgazdaságra stratégiai ágazatként tekinteni, addig mi sem tehetjük meg, hogy cserbenhagyjuk a saját parasztjainkat.

Járhatjuk persze a magunk saját útját, ezzel az egyetlen probléma annyi, hogy ilyesmivel utoljára Rákosi Mátyás próbálkozott (ő konkrétan az ipar területén), mégsem akaródzott akkor sem a vas és acél országává válnunk.

Hacsak nem az a cél, hogy a hazai termelőréteg felszámolásával könnyű prédává tegyük a magyar földet az idegen kivásárlásoknak, kiemelkedően fontos különös súlyt helyezni arra, hogy legalább részben kompenzáljuk a francia gazdáknak, és a magyar gazdáknak járó támogatások különbözetéből fakadó hátrányokat. És minden törekvés, ami ezzel megy szembe, holmi vadliberális, demagóg, piacfetisiszta lózungtól hajtva, a legtisztább magyarellenes rombolás, amit csak el lehet képzelni.

Persze lehet a rendszer megreformálásán gondolkodni, elvégre nincsenek sehol kőbe vésett, mozdíthatatlan struktúrák, azonban ez kizárólag egy időben mindenhol, EU-szinten képzelhető el, mert aki ebben a kérdésben különutaskodik, az a saját polgárait taszítja szánt szándékkal a nincstelenségbe, amit innentől lehetetlen bármi mással magyarázni, mint kőkemény rosszindulattal, és a nemzet ellenségei felé meglévő elvtelen szervilizmussal, avagy azzal, hogy valaki személyesen is a nemzet ellenségei közé tartozik.

Mindezzel Tóta nincs tisztában, mert ha nem a tájékozatlanság, hanem csupán a szokásos rosszindulat vezérelte volna a cikk megírásakor, nem követte volna el azt a súlyos hibát, hogy a gazdák támogatására lokális, nem pedig Uniós kérdésként tekint.

A magyarellenességet már megszoktuk tőle, de most a súlyos felkészületlensége is lelepleződött. Hazugságokkal provokálni. Ennyit tud, nem többet.

By SoDI

Kapcsolódó cikk:

• Tóta W. Árpád: Traktorpofa